Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-13 / 2. szám
Szőlőoltvány-beszerzési gondok és problémák A Szabad Földműves hasábjain már több ízben foglalkoztunk a szőlőoltvány-beszerzési gondokkal, problémákkal. Ismertettük a szaporításra alkalmas oltványokkal kapcsolatos általános követelményeket. Sajnos, évről évre ismétlődő panaszokkal találkozunk a kiskertészek körében, elsősorban a nem megbízható helyeken, a magánosok által előállított és forgalmazott szőlőoltványokat illetően. Előfordulnak komoly anyagi károk is, mint arról S zalai József libádi (Ľubá) kertésztárs leveléből értesültünk, amit a szerkesztőség címére küldött. Ilyen esetben nagyon nehéz igazat tenni, mégis szeretném az alábbiakban ismertetni az ilyen vásárlásokkal kapcsolatos tudnivalókat. Az ültetőanyagok előállítása a nagyüzemekben szigorú állami ellenőrzés alatt áll. Ezt a Bratislavai Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet (DKSUP) szakemberei végzik. A szőlőoltvány előállításához két fő alapanyag szükséges: az alanyvessző és az oltócsap (rügy). Már ezen alapanyagok előállítása, kitermelése, tehát még az oltást megelőző év vegetációs időszakában ellenőrzés alatt van. Ezen idő alatt a fenti intézet dolgozói legalább három esetben végeznek ellenőrzést a különböző fejlődési szakaszokban, mind az alanyültetvényben, mind a szelektálás alatt nyilvántartott termőszőlőben, ahonnan a rügyeket szeretnék beszerezni az oltáshoz. Ez az ellenőrzés növény-egészségügyi, fejlettségi, fajtatisztasági, a talaj gyommentességi és kultivációs rendbentartására irányuk Az ellenőrző szervek minden ellenőrzés alkalmával bizonylatot állítanak ki a fentiekkel kapcsolatos észrevételekről, egytől öt pontig terjedő megjelöléssel, a megvizsgált növény fejlettségét és hibamentességét illetően. A vegetáció befejeztével történik a már kitermelt és szállításra előkészített szaporítóanyagok Járási kiállítások Nemrégiben a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetségének Tekovské Lužany-i (Nagysalló) Helyi Szervezete zöldség- és gyümölcskiállítást rendezet. A kiállítás színvonaláról Ss az érdeklődésről a látogatók könyvében található dicsérő szavak, mondatok beszélnek a legjobban. Az SZGYKSZ Hronské Klaéany-i Helyi Szervezete a kultúr* házban szintén kiállítást rendezett amelyen zöldség- és gyű* BHIKIISIIinsillllliigin negyedik ellenőrzése. Ha ennek során mindent rendben találtak, elismerő levelet állítanak ki, aminek alapján ezek a szaporítóanyagok engedélyezve vannak a használatra. Tehát ez az első, vagyis a kiindulópont. Most, a tél, vagy majd a tavasz folyamán ezen elismert anyagokból elkészített, előhajtatott és kiiskolázott oltványokkal a már második vegetációs időszakban — az alany és a rügyek esetében az ellenőrzési folyamat ugyanúgy történik, mint az előző év során. Az így ellenőrzött és bizonylatokkal ellátott, a szaporító iskolában az ősz folyamán kitermelt, oltványok az ide vonatkozó állami normák szerinti osztályozása és kötegelése után a fenti szervek utolsó, de egyben szigorú ellenőrzése következik. Ha az oltványok hibamentesek, tehát az előírt normáknak megfelelnek, az elismerő levél kiállítása után forgalmazhatók. Nagyüzemi telepítésre kizárólag az I. minőségi osztályú ültetőanyag engedélyezett, míg az elismert II. minőségi osztályú anyag kiskertészeknek forgalmazható. Itt jegyezném meg, hogy az elismert, másodosztályú szaporítóanyag sokkal megbízhatóbb, mint az ismeretlen helyekről drágán összeszedett, de nem szavatolt ültetőanyag. A termelő gazdaság az elismerő levél alapján felel az oltványok egészségi állapotáért és fajtaazonosságáért. Tehát mint látható, elég sok bonyodalommal és szakértelemmel jár a jó minőségű szaporítóanyag előállítása, s mindemellett a hajtatóhelyiség építése is komoly beruházást igényel. Mi a helyzet mindezekkel szemben a magánosok által előállított oltványok esetében? Legelsősorban az, hogy a fent leírt ellenőrzési folyamat a kiskertészeknél nem valósítható meg. így már az alanyvessző és az oltócsap minősége, fajtaazonossága is bizonytalan. Az államilag elismert alanyvesszőt és mölcsféléket, valamint dísznövényeket mutattak be az érdeklődőknek. A kiállítás érdekessége volt, hogy az említett termékek mellett vegyszereket és kertészeti segédeszközöket, kellékeket is bemutattak. Mindemellett a szakirodalom sem hiányzott. A kiállítást másfélezer látogató tekintette meg. A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének Starý Tekov-i (Úbars) Helyi Szervezete állatkiállítást rendezett, amely nemcsak a helybeliek, de a környékbeliek érdeklődését is felhívta. A rendezők a résztvevőket elismerő oklevéllel, a legjobbakat pedig tiszteletdíjjal jutalmazták. M. Cimmermannová oltócsapot ugyanis egyéneknek eladni szigorúan tilos! A különböző mellékhelyiségekben az oltványok előhajtatása, a hő- és páratartalom megfelelő szinten való tartása sem lehet tökéletes. Pedig ez az egyedüli előfeltétele a megfelelő kalluszképzödésnek és forradásnak. Ha mindezeken kívül mégis sikerül a megfelelő minőségű oltványok előállítása, itt nincs az állami ellenőrző szervek szavatossága. Itt csupán az előállító kiskertész becsületessége, szavahihetősége helyettesítheti az elismerő levelet! A szőlőoltványt vásárló legyen tisztában azzal, hogy milyennek kell lennie a jó ültetőanyagnak. Alaposan vizsgálja át, hogy tökéletes-e a forradás, megfelelő-e a gyökérzet, fejlettek-e a hajtások, érettek-e a rügyek! Ha ez mind rendben van és az ültetés a vásárlás után rövidesen megtörténik, nem szabad hibának lenni az eredéssel kapcsolatban. Ha az oltványokat nem ültetik ki, tehát a tavaszi ültetésig tárolják, itt az eladónak már nem lehet szavatossága, mert a szakszerűtlen tárolásnál is na-: gyón komoly hibák adódhatnak. A természetes környezetükből kiszakadt szobanövények az év minden szakában különleges gondozást Igényelnek. Fokozott mértékben érvényes ez a gondoskodás a tél folyamán. A növények életműködése szempontjából mindenek előtt a hőmérséklet bír nagy jelentőséggel. A szobanövények egyik csoportja (hölgyliliom, agávé, kalia, fukszia, muskátli, szobafenyő, leánder stb.) télen hűvösebb, 5—8 C-fokos hőmérsékletű helyiséget kíván. Melegebb helyiségben ugyanis erősen hajtani kezdenek, de mivel kevés a fény és nem tudnak kellően asszimilálni, a hajtások hosszúak, vékonyak és sárgásak lesznek, levélzetük pedig eltörpül. Hűvösebb helyre kell tehát vinni őket.- Vizet csak annyit kapjanak, hogy földjük ne száradjon kőkeményre. A cserepes növények másik része (aszparágusz, ciklámen, fikusz, filodendron, pálmák, páfrónyfélék stb.) a melegebb helyiséget (14—16 C fok) kedveli. Ezek télen is bőséges öntözést igényelnek. Az öntözést azonban ne vigyük túlzásba, mert a cserépben megrekedt víz a gyökérzet rothadását eredményezheti. A mértékletes öntözés mellett a növényeket permetezzük is, s a sima leveleket időnként nedves szivaccsal vagy ronggyal mossuk le. Ezzel a le’-é'ypfet megszabadítjuk a lég-Igy a gyökérzet kiszáradhat, vagy megpenészesedhet, kiszáradhatnak a hajtások vagy kipállbatnak a rügyek, de még más hiba is előfordulhat. A szakszerűtlen kiültetés és gondozás is okozhat jelentős eredési kiesést. Mindezeket figyelembevéve, a libádi kertésztársnak nehéz orvoslást adni, hogy hol történt a hiba. Ha a vásárolt oltványok megfeleltek az előírt normáknak és ő nem követett el tárolási vagy ültetési hibát, ha a talajt az ültetéshez jól előkészítette, szerintem lehetetlen, hogy a vásárolt négyszáz oltványból mindössze ötven eredt meg vagy vált be! Lehet, hogy az oltványok voltak olyan minőségűek, amit nem lett volna szabad megvásárolni. Szerintem már az oltványokon voltak komoly és látható hibák. Csak azt tudom tanácsolni minden oltványt vásárló kertésztársnak, ha saját maga nincs tisztában az oltványokra érvényes állami normákkal, inkább vigyen magával szakembert, mert csak így kerülhető el az untólagos meglepetés! ző pórusokat eltömő finom porszemektől, melyek gátolják életműködésüket. Vannak szobanövények (általában a finom lombúak, a pálmák és a páfrányfélék, az azálea, a szobafenyő stb.), melyek párás levegőben érzik jól magukat. A kályha tetejére vagy a fűtőtestre helyezett vizes edények aránylag kevés vízgőzt tudnak adni. A telítettséget úgy növelhetjük, hogy a növények körül naponta egyszer-kétszer langyos vizet permetezünk szét. ,Mind a hűvösebb, mind a melegebb helyiségben teleltetett cserepes növényeknek tiszta levegőre van szükségük, mivel a füstre, gázra és a dohányfüstre egyaránt érzékenyek. A szoba szellőztetésekor feltétlenül ügyeljünk arra, hogy a friss levegő he legyen 8 C-foknál hidegebb. A hideg és a meleg levegő hirtelen változása és a léghuzat szintén ártalmas a szobanövényekre, akárcsak a cserepek gyakori változtatása. A belső ablakpárkányon elhelyezett cserepes virágok könvnyen megfázhatnak, hiszen még a legjobban záródó ablakon keresztül is áramlik a hideg levegő. A cserepek és az ablak közé tanácsos tehát vékony deszkalapot vagy lemezpapírt tenni védőként. Biztonságosabb azonban a cserepes virágokat az ablak elé állífott magasabb állványra helyezni. fzáh) VARGA JÓZSEF A szobanövények téli gondozása 2 a it SÚLíÜfaS miinjenldnek___ A nyúl gyomrába kerülő takarmány csak a belek felé képes vándorolni. Az emésztőrendszer lassan ürül, így az emészthetetlen anyagok csak öt-hat nap elteltével távoznak az állat szervezetéből. A takarmányok minőségére ezért fokozott figyelmet fordítsunk. Csakis a minden szempontból kifogástalan, szennyeződéstől mentes és jő minőségű takarmányt adjuk az állatoknak. A penészes vagy fuzáriumos, úgynevezett „defekt“ takarmány ugyanis nem teszi lehetővé a kívánt súlygyarapodás elérését. A takarmányok tárolására mindig száraz, szellős helyet válasszunk. Ne tűrjük, hogy a macskák, egerek piszkítsák, esetleg patkányok dézsmálják. A takarmányokat óvjuk a megázástói, a befülledéstől és a porosodástól. A takarmányok előkészítése Is igen fontos teendő. Ha sárga-, takarmány- vagy murokrépát etetünk a nyulakkal, előzőleg mindig mossuk meg. A tápot etetők helyesen teszik, ha a táp porrészeit kirostolják. Ez a por nedves keverékben teljes mértékben feletethető, ha azonban a granulátum között marad, akkor egyrészt orrhurutot okozhat, másrészt a poros takarmányt a nyál kikaparhatja az etetőből, s Így az veszendőbe megy. A takarmányozás rendje az állattartó és a nyűi szempontjából egyaránt fontos. A nyúltartó a napi elfoglaltságtól függő takarmányozási rendet alkalmazza. Ennek során ügyeljen arra, hogy az állatokat minanya tejképződésére jó hatással van a zöldtakarmány, a széna, a murokrépa, a búzakorpaj az árpadara és a bőséges itatás. A takarmány változta lás csak akkor lesz zökkenőmentes, ha az egyik takarmányról a másikra fokozatosan térünk át. Az állati szervezetben ugyanis kialakul a takarmánnyal és az etetési idővel kapcsolatos reflex, s ez csak nehezen változik meg. Ne változtassuk tehát ötletszerűen az adagolt takarmányokat, az összetevőket, az etetés módját, sorrendjét és időpontját. Ha elkerülhetetlen a takarmányváltoztatás, feltétlenül fokozatos legyen. Néhánynapig keverjük a régit az újjal. Ha korábban -nem használt, új takarmányfélét kívánunk etetni, próbáljuk ki előbb néhány állaton, s figyeljük meg, hogyan reagálnak rá. A széntablettát a nyúltartők egy része előszeretettel eteti. Sokan rendszeresen Is adagolják. Ugyan megköti a gyomor- és a béltartalom mérgező anyagait, de egyúttal a vitaminokat is hatástalanítja. Bélbántalmak esetén számosán itatják a kamillateát, mások az oroszteára „esküsznek“. Nem fertőzés esetén, mindössze egyszerű hasmenés ellen a takarmányba kevert lenmagliszt is használatos. Mások leveles szőlővesszőt, faágakat, fenyőgallyat tesznek a nyulak elé: a csersavtartalmű ág : véleményük szerint •—■ javítja az emésztést. Az állatorvosok ezt ugyan nem tartják célravezetőnek, sok tenyésztő viszont állítja, hogy a hipermangános víz itatása jó hatásúj mert egyrészt fertőtlenít, másrészt a nyulak mangánigényének egy részét Is kielégíti. (P. M.) A strasszer galamb fajtaleírása .A strasszer galamb hazánkban is a legelterjedtebb fajták közé sorolható. A haszongalamb tipikus képviselője. Nagy, tömeges, rövid- és mélyállású. Annak ellenére, hogy súlya eléri a 800 grammot, a nézőt mégis a galamb szépsége, testének harmóniája, a szín élénksége és magas fénye ragadja meg. A fajta közel húsz rajz- és színváltozata' közül nálunk úgyszólván csak az intenzív színűeket, a hazat viszonylatban hagyományosokat (fekete, vörös, sárga, kék] tenyésztik. A standard felé vezető úton a legnagyobb lépésekkel talán á feketék haladnak. A jé testformához kitűnő tollminőség, szín és fény csatlakozik. Az élvonalbeli tenyésztők feketéinek általános minőségével elégedettek lehetünk, a kimagasló egyedek nemzetközi méretben is felvehetik a versenyt. A fajta Morvaországból származik. A szín és rajz szerinti felosztás: • szalag nélküliek f—i sárga, vörös, fekete, kék, ezüst; • színes szalaggal kék-fekete szalaggal, kék-vörös -szalaggal, ezüst-barna szalaggal; • fehér szalaggal — sárga, vörös, fekete, kék, ezüst; kovácsolt *— kék-fekete kovácsolt, ezüst-barna kovácsolt; • pikkelyes ■— sárga, vörös, fekete, kék, ezüst; ф fehér farokkal — az összes feltüntetett szín és rajzváltozatnál előfordul. Fajtajegyek: A fej arányosan nagy, széles, jól lekerekített, emelkedő homlokkal. A szem és a szemgyűrű minden színváltozatnál ribizli vörös, tiszta, csillogó. A sárgáknál és a vöröseknél a szemgyűrű élénkvörös, sima. A feketéknél és a kékeknél keskeny, feketésszürke. Az ezüst színűeknél világosszürke. A csőr középhosszú és széles. A sárgáknál és a vöröseknél rózsaszínű, az orrdtidor fehéren porozott. A kékeknél és S feketéknél szurokfekete. Ha túl világos vagy túl sötét, nem számít hibának. Anyák közepes hosszúságú, erőteljes, a váltakból széles alappal eredő, a torok jól kerekített. A m e 1 1 nagyon széles és mély. Előredomborodó és jól kerekített. A h á t széles, rövid, enyhén lejtő. A szárny erőteljes, rövid, a faroknál fekvő. A farok meglehetősen széles, az evezőkön csak kissé túlnyúló, a hát' folytatásaként enyhén lejtő. A láb rövidek, erőteljes és tollnélkülí. A karmok színe megegyezik a csőrével. A tollazat jól fejlett, tömött és zsíros. Rajz: Az alapszín fehér. Színesek: a fej közepes, nagy élőkével. A szárny, a hát, a farokalj és a csüdlzület körüli tollrész kis területű. A szín finomkék, világos tónusban, az evezők vége sötét. A fekete, vörös és sárga telt, gazdagon fénylő. Fény: Kék a fejen és a galléron zöld, a többi részen kékes. Fekete a fejen és a galléron kékeszöld, a többi részen teljesen zöld. Vörös — a fejen és a galléron vörös, a többi részen teljesen zöld. Sárga — a galléron rózsaszín-arany csillogás. Nem kétséges, hogy e kedvenc fajta példányait mindenki a maga gyönyörűségére és szórakozására tenyészti, de egysei gesen bírálni és mérni csak egyetlen módon, a standard mer* legén lehet. Ha a bírálót nem a fajtaleírással való hasonlítás Irányítja, hanem az egyik vagy másik tenyésztő ízlese csábítja el, az a tenyésztésben nagy problémát, a fajta további nemesítésében pedig nagy károkat okozhat. SEREGY FEREN1J A takarmányozás gyakorlata dig á megszokott időben etesse. Akik csupán tápot etetnek, s önetetőt, önitatót használnak, azoknak mindössze ezek ellenőrzésére kell figyelniük. Helyes, ha ezt a napnak mindig azonos szakaszában teszik. Ennél a módnál, ha évente ötször-hatszor elletjük az anyákat, nem kell attól félni, hogy a mindig előttük álló takarmányból túlzottan sokat fogyasztanak, esetleg elhíznak vagy ellustulnak; A gyakorlatiadagjának Is csak kétharmadaháromnegyede táp, a többinek a fele kukoricából, másik fele pedig zabból vagy árpából fill. E két utóbbit az ízletesség növelése céljából tepsiben vagy forgatható karral ellátott kis fémhordóban néhányan gyengén megpörkölik. A süldőktől azt várjuk, hogy minél előbb elérjék az értékesítési súlyt. Tehát arra kell törekedni, hogy tetszés szerint, a nap minden szakaszában táplag mindig vemhes, illetve szoptató anyaállat ugyanis nem tud felesleges súlyt felszedni. Azok, akik hagyományos módon takarmányoznak, alakítsanak ki etetési, itatási sorrendet. Ebben az esetben reggel itathatnak, ezt követheti a szemes takarmány kiosztása, dél körül a zöldtakarmány, illetve télen a nedvesített keverék adagolása és éjszakára a szénának vagy a zöldtakarmánynak szénazsebbe való helyezése. Bármilyen etetési rendet alkalmazunk, a zöldtakarmány adagolása időben lehetőleg ne essék közel az itatáshoz. lálkozhassanak. Helyes, ha ön etetőkből fogyaszthatják a ta karmányt. Ilyen esetben az ete tőedény megmozgatása, a takar mánynak kis pálcával való meg keverése fokozhatja a nyulal étvágyát. Szénából nem taná esős egyszerre nagyobb meny nyiséget a rácsba tenni, ugyan is a nyulak szívesebben fo gyasztják a frissen eléjük tét szénát. Ha a nyulak étvágyta lansága tapasztalható, csők kentsük az eléjük adott takar mány mennyiségét, s csak ak kor adagoljuk a másikat, ht mér az utolsó szemeket is el • fogyasztották. A nyúltartók saját érdekükben is gyakran törekednek a takarmányköltségek csökkentésére. Ennek érdekében még a nyúltáp etetésének feltétlen hívei is hígítják a tápot. Eléggé általános jelenség, hogy a tenyészállatok takarmányának kétharmad része táp, egyharmada zab, árpa vagy búza. Az A tenyésznyulakat tenyész kondícióban kell tartani. Ügyel jünk arra, hogy ne légyénél soványak, sem kövérek. A te nyésznyulak jó takarmánya *a szaporodási időszakon kívü e- a burgonyás lágyeleség. Há rom héttel a pároztatás élőt növeljük az abraktakarmányok elsősorban a zab vagy a zöld
