Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 16. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1979. április 2í. I *■ _ «к 1 If > 1 vj|d 5 mJí3 v(fc. \ r Šk \ 1 Ihmb Íf| A Vi w Ünnepélyes légkörben tartották meg Mužlán a CSEMADOK helyi szervezete megalakulásának harmincadik évfordulóját. Az egykori alapító tagok, akiknek többsége már nem tartozik az aktív kultúrmunkások sorába, a színvonalas műsor láttán örömmel nyugtázhatták, hogy a harminc évvel ezelőtt elvetett mag gazdag és nemes termést adott. A menyecskekórus és a citerazenekar — a helyi népdalkincsünk gazdag tárházából válogatott műsorszámainak színvonalas tolmácsolásával — ezúttal is remekelt és egyben bizonyította azt is, hogy ebben a gazdag forradalmi és kulturális hagyományokkal rendelkező községben adottak a kulturális tömegmozgalom további kibontakozásának a feltételei. Ezt a meggyőződést csak erősítette az ünneplő közönség tudatában az óvodások és az általános iskola tanulóinak gazdag műsora. A gyermekkórus, amely az iskolai énekkarok járási versenyén a megtisztelő harmadik helyet vívta ki magának, aZ új élet, a szocialista életmód igenlését egyértelműen tükröző műsorával jeleskedett. Az óvodások babaaltató és párnástánca, valamint az általános iskola tánccsoportjának szatirikus tánca pedig arra utal, hogy a muzslaiaknak nem kell a szomszédokhoz menni ötletekért. Az ünnepi közgyűlést színesítő és gazdagító kulturális műsor — s egyben az is, hogy nem alkalmi szereplésekre verbuvált, hanem állandó jellegű műkedvelő csoportok vannak Muzslán — azoknak az áldozatkész pedagógusoknak is köszönhető, akik minden lehetőt elkövetnek a kulturális élet fejlesztéséért, mesteri mótjon fejlesztik és emelik az öntevékeny csoportok működésének színvonalát. Muzslán gazdag hagyományai vannak a kulturális-művészeti tömegmozgalomnak. S bár valamikor ezt a mozgalmat a lakosság foglalkozás és vagyoni helyzet szerinti megosztottsága is jellemezte, ennek ellenére kétségtelen, hogy a szocialista kultúra ápolásában és fejlesztésében tapasztalható aktivitás az említett hagyományokra kötődik. Nem véletlen tehát az sem, hogy harminc évvel ezelőtt a CSEMADOK helyi szervezete előkészítő bizottságának tagjai türelmetlenül sürgették az országos alakuló közgyűlés mielőbbi megtartását és minden előkészületet megtettek abból a célból, hogy az országos közgyűlést követő napokban a helyi szervezetet megalakíthassák. Az 1949. március 5-én választott központi vezetőség titkárságának az intézkedése folytán azonban a helyi szervezet csak március közepén, vagyis az első alapszervezetként alakuló érsekújvári után alakulhatott meg, mint a CSEMADOK második helyi szervezete. A szervezet megalakulása harmincadik évfordulójának jegyében tartott ünnepi közgyűlésen, majd azt követően az aktív és az alapító tagok találkozóján is, volt miről beszélni, mert a CSEMADOK Muzslai Helyi Szervezete termékeny munkával telített harminc esztendőt hagyott maga mögött. Színjátszó csoportja, amely 1949 tavaszán mutatkozott be először, nemcsak helyben, hanem a környékbeli falvakban is jó hírnevet szerzett. Pár éven keresztül sikeresen kapcsolódtak be a helyi szervezet fiatal tagjai abba a nemes munkába is, amely a néptánchagyományok feltárását, további művelését szolgálta. Politikai és tudományos ismeretterjesztő előadások, valamint irodalmi estek is eléggé gyakran gazdagították a helyi szervezet munkaprogramját. Az alapító tagok joggal dicsekedhettek persze azzal az áldozatkészséget tanúsító munkával is, amellyel hozzájárultak a magyar általános iskola működésének felújításához és fejfesztéséhez, valamint az egységes földművesszövetkezet megalakítása hoz, a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez. Tény, hogy az említett szakaszon éppen úgy, mint a község arculaténak formálásában és szépítésében, példás helytállást tanúsítottak a CSEMADOK tagjai. S nemcsak a múltban, hanem napjainkban is nagy aktivitást tanúsítanak minden olyan munkában, amely az élet- ésa munkakörnyezetük szépülését, a falusi életfeltételek javulását szolgálja. A CSEMAĎOK járási bizottsága által adományozott sok díszoklevél, amit az alapító tagoknak, valamint a szervező és a műkedvelői munkában példás helytállást tanúsító fiatalabb tagoknak Csicsay Alajos, a CSEMADOK Központi Bizottságának tagja nyújtott át, tehát a három évtizeden keresztül felgyülemlett érde-Я9МР i meknek a méltó elismerését fejezi ki. A tapasztalatok arra utalnak, hogy az öntevékeny kulturális-művészeti tömegmozgalom fejlődése szinte egyetlen községben sem ível felfelé törésmentesen. Még a legjobban működő CSEMADOK helyi szervezetek is eléggé gyakran kerülnek hullámvölgybe. Ezt bizony a muzslaiaknak sem sikerült mindig elkerülni. Míg azonban a múltban a hullámvölgy rövidebb vagy hosszabb ideig tartó teljes tétlenségben nyilvánult meg, s ezért veszélyes tünetnek bizonyult, addig a jelenben már nem jelenti a kulturális és művészeti tömegmozgalom teljes pangását. Az ünnepi közgyűlést kővető eszmecsere folyamán emlegetett, hullámvölgy, amelybe Muzslán a műkedvelő színjátszómozgalom jutott, tehát nem tragikus jelenség. És nem tragikus jelenség az sem, hogy a menyecskekőrus formálisan a Nőszövetséghez tartozónak vallja magát. A lényeges az, hogy kulturális fronton Muzslán sincs tétlenség, sőt, mint azt a cikk elején is érzékeltettem, gyümölcsöző és színvonalas kulturális munka folyik. S ebből a munkából emberül veszik ki részüket a CSEM^DOK-tagok is, nem beszélve Baka István tanítóról, a helyi szervezet elnökéről és Bucsiné Gálik Teréz tanítónőről, az agilis titkárnőről, aki a kulturális rendezvényeknek — függetlenül attól, hogy ki viszi el. a „babért“ — tevékeny és szinte nélkülözhetetlen résztvevői. , Az a tény, hogy egy olyan községben, ahol az aktív kultúrmunkások az egyes társadalmi szervezetek között megoszlanak, vagyis ahol legalábbis formálisan még mindig fennáll a kulturális tömegmozgalom szétforgácsoltsága, nem könnyű minden szervezetnek nagy aktivitást kimutatnia. Am helyesen cselekednek a CSEMADOK helyi szervezetének említett vezetői, amikor önzetlen segítséget adnak azoknak is, akik nem a CSEMADOK égisze alatt szerepelnek. És hogy még csak nem is bosszankodnak azon, ha a jó pont egy másik társadalmi szervezet javára íródik. Ugyanígy dicséretes az is, hogy a CSEMADOK olyan rendezvényeket is szervez, amelyekre másik szervezet nem gondolt, így például népművészeti kiállítást, vagy a Matica slovenská helyi szervezetével való együttműködésben, Ki mit tud a Szovjetunióról? vetélkedőt. Az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének a márciusi plenáris ülésen megtárgyalt jelentése a kulturális élet szervezésével kapcsolatban megszívlelendő követelményt hangsúlyoz. —Amint tudjuk — olvashatjuk a jelentésből —, a kultúra helyettesíthetetlen szerepet tölt be az új ember, a szocialista életmód formálásában, a falu és a város közti különbség felszámolásban. Ezért le keli küzdenünk falvainkon a kulturális élet szervezésének eddigi szétforgácsoltságát, és jobb eredményeket kell elérnünk a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front szervezetei és a vállalatok eszközeinek célszerű egyesítésében, a kulturális élet anyagi feltételeinek megteremtésében. Az idézet második részében hangsúlyozott követelménynek Muzslán lényegében már eleget tettek. A helyi nemzeti bizottság és a helybeli egységes földművesszövetkezet egyesítette anyagi eszközeit és a lakosság segítségével még a legmerészebb igényeknek is megfelelő korszerű kultúrházat épített. Az egységes földmüvesszövetkezet, mint ismeretes, magára vállalta a kultúrház fenntartásával járó költségeket is. Ezzel az utóbbi intézkedésével lényegében garantálja a kulturális-művészeti tömegmozgalom, valamint a népnevelő munka sokrétű kibontakoztatásának anyagi feltételeit is. Most tehát, hogy az előfeltételek adottak, el kellene gondolkozni arról is, hogy miként lehetne megvalósítani az említett jelentésből vett idézet első részében hangsúlyozott követelményt, vagyis hogyan lehetne megszüntetni a kulturális élet szervezésének eddigi szétforgácsoltságát? Ezen még akkor sem árt gondolkodni, ha a társadalmi szervezetek között aránylag jó együttműködés van, tehát ha a szétforgácsoltság csak formális jelenség. Lehet megfelelő megoldást találni, ha a szétforgácsoltságot, a szervezetek önállóságának helytelen értelmezését az a törekvés váltja fel, hogy a szövetkezeti klub, illetve a kultúrház keretében különböző irányzatú, közös öntevékeny csoportok létesüljenek. Ennek egyik nagyon fontos előfeltétele, hogy a kultúrháznak olyan függetlenített vezetője legyen, aki a kulturális tömegmozgalom szervezésében gazdag tapasztalatokat szerzett, politikai és kulturális ismeretei, tehát az általános műveltsége megfelel a kulturális front vezető dolgozójával szemben támasztott követelményeknek, és ezáltal, valamint az emberekhez való kifogástalan viszonyával a községben tekintélyt szerzett, avagy a jó munkájával ki tudja váltani a község lakosságának elismerését. További fontos követelmény, hogy a pártszervezet vezető szerepének érvényesítése mellett — a községben működő társadalmi szervezetek vezetőségének képviselőiből — mielőbb megalakuljon a kulturális tömegmozgalom koordinációs bizottsága, mint a hivatásos kultúrvezető segítő szerve. Kezdetben ennek a bizottságnak főleg arra kellene törekednie, hogy a szükségletek és a reális lehetőségek alapján meghatározza a kultúrházban kibontakozó tevékenység főbb formáit és egyben azt is, hogy milyen tevékenységet folytató művészeti együttesek létesítésére van szükség. Ennek a szervezeti koncepciónak az elkészülése után ajánlatos létrehozni a koordinációs bizottság szakosított albizottságait, melyek feladatul kapják a kulturális tömegmozgalom teljes kibontakozásához szükséges előfeltételek megteremtését, az adott működési terület céltudatos fejlesztését. Ajánlatos, hogy a szakosított albizottságok tagjai lehetőleg hasonló érdeklődési körhöz tartozzanak, s így az egyes működési körök szakszerű vezetése és fejlesztése — a reális és sajátos helyi lehetőségek alapján — garantálva legyen. Ahhoz azonban, hogy ezek a bizottságok eredményes munkát végezhessenek, a lehető legaktívabban hozzá kell járulnia a község minden társadalmi szervezetének, tehát nem forgácsolhatja szét a kulturális mozgalom egységét olyan külön rendezvényekkel vagy együttesek szervezésével egyetlen szervezet sem, amely veszélyezteti a közös törekvések sikerét. Muzslán is komoly gondot okoz a kulturális-művészeti mozgalom személyállományának kialakítása. Állítólag azért, mert a középfokon tanuló ifjúságot nagyon lekötik a tanulási követelmények, a helyben dolgozó földműves ifjúság pedig nem tanúsít a mozgalom iránt különösebb érdeklődést. A mozgalom tömegalapjának kialakítása tehát bonyolult feladat. Például a műkedvelő színjátszás megújhodását kérdésessé teszi az, hogy a televízióban látottak kielégítik-e az emberek igényeit, s ha többet kívánnak, akkor mód nyílik arra is, hogy gyakrabban élvezzék a Magyar Területi Színház vendégszereplését. Véleményem szerint hiba lenne az erőket elfecsérelni olyan mozgalom szervezésének erőltetésére, amely eleve kudarcra van ítélve, s amely egyébként sem lenne versenyképes a lakosság kifinomult ízlését kielégítő hivatásos együttesekkel. Működési lehetőség azonban van bőven. Lehetne például a kultúrház mellett népművészeti együttest vagy külön énekkart és tánccsoportot szervezni, irodalmi színpadot, honismereti kört stb. alakítani. Mindehhez azonban emberekre van szükség. Az emberek — köztük a fiatalok is — azonban ott vannak helyben. Hiszen a község ifjúságának jelentékeny része a szövetkezetben dolgozik. S ezekre illik, ezekre kell elsősorban is építeni. El kell érni azt, hogy a korszerű kultúrházban — amely az 6 munkájukkal létrehozott javakból vann fenntartva — otthonosan érezzék magukat. Dobbal azonban nem lehet verebet fogni! Tehát nem lehet a kulturális munka iránt passzivitást tanúsító ifjúságot megnyerni azzal, ha vele szemben irreálisnak tűnő követelményeket támasztunk. Sok igazság van abban, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ezért a cél — a kulturális-művészeti tömegmozgalom megalapozása —• érdekében olyan eszközt, iletve módszert helyes alkalmazni a kultúrházhoz_ való szoktatásban, amellyel fel lehet kelteni a fiatalok érdeklődését. Ha ez megtörtént, ha a fiatalok otthonosan érzik magukat, akkor már nem lesz nehéz felkelteni érdeklődésüket a kulturálisművészeti tömegmozgalom különböző részlegeinek munkája iránt sem, főleg akkor nem, ha nem támasztanak velük szemben erejüket és képességeiket meghaladó, tehát elriasztó követelményeket. Én hiszem, hogy a muzslai szövetkezeti ifjúság, amely a termelés és a gazdaságfejlesztés szakaszán nagyszerű eredményeket ér el, rövid időn belül — a tanítók és az agrárértelmiség segítségével — maradéktalanul kihasználja a társadalmi és a kulturális élet további fejlesztésének lehetőségeit is. PATHQ KAKULV * Elet kör ny ezetün к alakítói mi vagyunk Az életkörnyezet és az egész társadalom jóléte szorosan összefügg. Ezért az életkörnyezet alakítása a társadalmi gyakorlat minden területét érinti. Az életkörnyezet fejlesztése a szocialista társadalom céljaival összhangban történik, s ezért politikai ügynek tekintjük. Ebben a feladatban a nemzeti bizottságok politikai tevékenysége is mérvadó, mivel az életkörnyezet fejlesztésére irányuló munkája a lakosság tudatát befolyásolja. A nemzeti bizottságok életkörnyezet-formáló tevékenysége során a lakosság elégedettsége fokozódik, s a választók meggyőződnek arról, hogy az érdekképviseleti szerveik sokoldalúan gondoskodnak róluk. A népképviseleti szervek jó munkája jelentősen megmutatkozik az életkörnyezet szebbé, kellemesebbé tétele terén. Benyó Máté, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke nagy jelentőséget tulajdonít az életkörnyezet állandó javításának, alakításának. Erről a fontos kérdésről az alelnök elvtárs a következőképpen nyilatkozott. — Az élet- és munkakörnyezet jobbá, szebbé, egészségesebbé tétele sokoldalú feladat és a társadalom minden rétegét érinti. Fő célunk az életszínvonal állandó emelése. Ennek az érdekében történik minden intézkedés. A Nemzeti Front társadalmi szervezetei, s elsősorban a nemzeti bizottságok szervezik a falu- és a városszépítést akciókat, a választási programban kitűzött feladatok alapján. A választási programot, amely sok mindenre kiterjed, a helyi nemzeti bizottságok lényegében tervszerint teljesítették az elmúlt három esztendőben. Igaz, vannak jelentős eltérések az egyes nemzeti bizottságoknál az önsegélyes akciók teljesítése terén. Tény, a „Z“ akciék sikeres megvalósítása sok tényezőtől függ. Esetenként nagy gondot okoz az építőanyag beszerzése, szállítása és még mindig kevés a szakember. Sok helyütt mégis a rossz munkaszervezés, a nemtörődömség a lemaradás oka. Ahol jó az együttműködés a helyi gazdasági szervekkel, ott minden megy, mint a karikacsapás, s idő előtt befejezik a tervezett létesítményeket. Vannak falvak, ahol például egy röpke esztendő alatt felépítik az óvodát. Másutt viszont három-négy évig is elhúzódik az annyira várt épület befejezése. Községeinkben különösen a mezőgazdasági üzemek segítik a különböző akciók gyors megvalósítását, s az óvodák, művelődési otthonok, sportlétesítmények megvalósításából oroszlánrészt vállalnak. Sok függ a jó szervezéstől, a dolgozók kezdeményezésének fokozásától, s nem utolsósorban a munkájuk megbecsülésétől. Az ifjúsági és más társadalmi szervezetek, különösen a Nőszövetség sokat tesz a választási program teljesítéséért, a lakosság iletkörülményeinek a javításáért. — Vannak példamutató járások, Ealva к a falu-, városszépítésben és az életkörnyezet javításában? — A közérdekű munkában jó pél- Jaként említhetjük a közép-szlovákiai kerületet, a topofčanyi, prešovi (Eperjes), Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) járásokat. De sok járásban vannak példás községek, mint például Farná (Farnad), Vojnice (Bátorkeszi) és lehetne még tovább sorolni azokat a községeket, ahol példásan teljesítik a választási programban kitűzött feladatokat. Az utóbbi években társadalmi munkában sokmilliós értékeket hoztak létre, ami a nép gondtalanabb életét szolgálja. — Az utóbbi hetekben néhány fontos, időszerű társadalmi munkát végeztek a dolgozók? — Március végén és április elején a legfontosabb feladatok közé tartozott a tavaszi nagytakarítás. A legtöbb helységben nagy figyelmet szentelnek a minden szempontból fontos akciónak. Szombat-vasárnaponként sokezren szorgoskodtak a terek, járdák, a lakhelyek, középületek környékének rendbehozatalánál. De akadtak olyan helységek is, ahol nem szorgalmazták kellőképpen a fontos tavaszi tennivalókat. Ennek az oka a nemtörődömség, a felelősek közönye. Van ahol nagy gondot fordítanak a zöldövezet bővítésére és rendben tartására. Sok helyütt a kiskertészkedők helyi szövetsége vállalja a közterek, parkok virágainak szakszerű gondozását. De más társadalmi szervezetek is részeset a szépítési akciónak. Boszszanté viszont, hogy vannak olyan egyének, akik gyalogutakat csapnak a zöld gyepen, letépik, letiporják a virágokat, semmibe veszik mások fáradságos munkáját. Hazánkba közel 20 millió turista látogat el évente. Nem mindegy, milyennek látják falvainkat, városainkat s marasztalóan, vagy dicsőén szóinak a falvak kulturáltságáról. Ez is lényeges, de saját szempontunkból legfontosabb a környezet szépítése, kellemessé tétele, amely jelentős egészségügyi, esztétikai és sok más szempontból is. A nemzeti bizottságok jelentősen befolyásolják az életkörnyezet alakulását. De azt hiszem, ez a fontos feladat nemcsak a hnb-ra hárul, hanem más szervekre és szervezetekre is. Csak akkor lesz komplex az életkörnyezet fejlesztése, ha a nemzeti bizottságok, a gazdasági szervek, valamint intézmények és a Nemzeti Front szervezetei között gyümölcsöző együttműködés alakul ki és közös erőfeszítéssel oldják meg az életkörnyezet sokoldalú fejlesztését, amely végeredményben a kulturált életszínvonalunk fokmérője is. Beszélgetett: —tt-Л>ЛХЧ\ХХЧХЧ>ЛЛХХХХЛХХХХХХХХХЧХХХХ>ХХХХХХХХХХХЧХХХХХ\Х'СХХХХ\>^ХХЧХХХХЧЧХЧУХххччч\хчХЧЧЧХХ\.ЧХЧЧХх^ч%'.-чХЧХ Egy nyitrai t estomüvészre emlékezve Szándékosan írtam így: nyitrai festőművész. De valójában nem Nyitrán született, s nem is itt halt meg. Életének nagy részét azonban itt töltötte a Zobor alatt, amiről képei is tanúskodnak. Számtalanszor örökítette meg vásznán az öreg várost. Schiile Gábor 1884. április 30-án született Kremnicán s itt végezte tanulmányait. Mivel már diákkorában feltűnt rendkívüli rajztehetsége, ezért tanulmányait az iparművészeti főiskolán folytatta Budapesten. Később Olaszországban tanult. Az első világháború után telepedett le Nyitrán egy kis zobori házban, melynek egyik szobája volt a műterme. A nyitrai „művészkolónia“ egyik legtehetségesebb tagja. 1944-ben távozott el Nyitráről és 1970-ben halt meg. Első kiállítását a felszabadulás utáni Prágában rendezte. A cseh újságok nagy elismeréssel írtak róla. Később a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének tagjaként sok kiállítást rendezett. A nyitrai képzőművészek közös tárlatán rendszeresen részt vett. Első önálló gyűjteményes kiállítását 1937- ben tartotta meg a nyitrai városházán. Kitűnő grafikus is volt. Számos ceruzarajza diszíti ma is a nyitrai lakásokat. Emellett portréfestéssel is foglalkozott. Ezek közül a legsikerültebba Jurecky Liliről és Lakits Nóráról készült portréja. Olajfestményei közül a legismertebbek a Nyitrai vár, a Keresztutca éjjel, a Pribina templom című festményei. Szívesen dolgozott fel mitológiai témákat: India meséje című képe, pompás színkeverésben tűnik ki. Realista festő volt, aprólékosan kidolgozta témáit. Szívesen nyúlt szociális vonatkozású témákhoz, ilyen a „Munkások“ című festménye, melyben a munkába siető proletárokat festette meg. Schüle Gábor az idén lett volna 95 éves.'Sajnos, hamar megfeledkeztünk róla, ezért tartottuk szükségesnek a képzőművész emlékét néhány szóban felidézni. Mártonvölgyi László
