Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 16. szám
1979. äprilis 21. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Film a Honvédő Háborúról Unter István munka közben. „Apámat a szívemmel festettem44 „Ä hazáért harcolta!«; ők, a háború ismeretlen katonái, a tavaszért, a szerelemért, az életért. Meghaltak azért, hogy mások élhessenek, hogy tovább folytatódjék az élet. Ismeretlenek, de nem felejtjük el őket.“ Ezekkel a szavakkal fejeződik be annak a monumentális dokumentumfilm-sorozatnak az utolsó epizódja, amelynek vetítését március első napjaiban kezdték meg a moszkvai mozikban. A szovjet—amerikai koprodukcióban készült filmalkotás, amely a Szovjetunióban A Nagy Honvédő Háború címmel került bemutatásra, az amerikai változatban nem véletlenül kapta Az ismeretlen háború elnevezést. Az amerikaiak többsége vajmi keveset tudott eddig arról, hogy a második világháború nemcsak — és nem elsősorban — Pearl Harbourt, a Kwai folyó hídját, a franciaországi partraszállást, a hirosimai atombombát jelentette, hogy a fasizmus elleni Boszorkányokról, kuruzslókról mindén falun élő eMbér halton már valamit. Hosszú téli estéken még manapság is szóba kerülnek, persze leginkább Idős polgártársaink által. Mint az alábbiakban is olvashatjuk, a boszorkányoktól rengeteget szenvedtek a tudatlanságban élők. Zárt ajtókon keresztül belopakodtak hajlékukba s megrontották gyerekeiket, állataikat. Egy pásztor kora hajnalban a mezőre hajtva marháit, két személyt pillantott meg, akik fehér leplet húztak maguk után, s ilyen módon harmatot szedtek. Az elbeszélő szerint nyilván boszorkányok voltak, mert pillanat alatt eltűntek a szeme elöl. A rontásuk azonban ott maradt, mert a barmok egy része még aznap elpusztult. A vizes fű (heref kártékony hatására azonban senki nem gondolt. Jaj volt annak is, aki este a határból hazatérve nyargalászó fekete macskákkal találkozott. Egy gazdát például vízmerés közben könyörtelenül a kútba löktek a macskabőrbe bújt égő szemű boszorkányok. A Duna menti falvakban a szapulóban hagyott, mosásra elkészített ruhák reggelre még szennyesebbek lettek. f Kiázott a bennük maradt piszok. / Ez ellen úgy védekeztek, hogy a szapulóra szénvonót, penetét, piszkafát, seprőt helyeztek. Meleg nyári napokon gyakran söpör végig forgószél a csallóközi rónán. A boszorkányok mennek ebédelni — mondják Ilyenkor a határban dolgozók. Minden kaszáló ember ismeri az ún. ,fioszorkánysást“. (Rendkívül éles élű sásféleség.) A boszorkányok mellett minden községben megtalálhatók voltak a kuruzslók, tudákosok, javasasszonyok, akik egyedüli orovoslói voltak a boszorkány okozta bajnak. JÓ fizetség fejében bárkinek megcsinálták ezt vagy azt. Ez nem csoda, hisz az orvosok, felcserek sokkalta többet kértek tudományukért, amit nem mindenki tudott volna megfizetni. Közelebbről megvizsgálva a kuruzslók, vajákosok gyógymódjait, első látásra rájöhetünk, hogy a legtöbb betegséggel szemben tehetetlenek voltak. Az ilyen betegségek diagnózisa azután az igézés vagy a megrontás lett. Idős emberek tudatában sajnos, még manapság ts megcáfolhatatlanul él ez a betegség, sőt sokan még tüneteit és gyógymódjait is elég jól Ismerik. A megigézett szeme sós ízű volt, hatalmasra tágult pupillákkal, testét pedig élethalálharc kimenetele Kelet-Európában dőlt el, annak a népnek a hazájában, amely a legnagyobb áldozatot hozta, a legtöbbet szenvedett, és amelynek emlékezetében a negyvenes évek első felének 1418 napja mindörökre a Nagy Honvédő Háború marad. A szovjet és az amerikai stáb rekordidő alatt készült el a hatalmas munkával. Alig valamivel több mint egy év telt el a Szovinfilm és az amerikai Air Time International közötti szerződés aláírásától számítva, amikor a film angol nyelvű változatát az Egyesült Államok kilenc legnagyobb városának tévéállomásai már bemutathatták. A munka nagyságára jellemző, hogy a szovjet filmarchívumokban őrzött négymillió méternyi filmanyagból a közös vállalkozás munkatársai több mint egymillió métert néztek át. A felbecsülhetetlen értékű dokumentumok — 282 katonai hidgg verejték lépte. A betegség gyógyítása az ilyen stádiumban még rendkívül egyszerű volt. A megigézett szemét háromszor kinyalták, majd a földre köptek. Ha a rontást az illető „magába aludt a“, sokkal nehezebb, sőt menthetetlen volt a helyzet. Ha gyereket rontottak meg (ez fordult elő leggyakrabban), megkeresték a gyanúsítottat és levágtak ruhájából egy darabkát, anélkül, hogy valaki is látta volna — ezt meggyújtva, legtöbbször elszállt a rontás ereje. Előfordult az is, hogy a gyanúsított hajából. szakállából, sőt fehérneműjéből készítettek fürdőt s ebbe mártották a megigézett gyereket. Állatok megrontásáról Is tucatszámra hallhatunk az öregektől. Véres tejet adó tehén, kétfejű borjú születése óriási csapásnak számított. Előfordult továbbá az Is, hogy az igavonó állat bőre alatt minden ok nélkül férgek teremtek. Ilyenkor aztán senki sem mulaszthatta el felkeresni a ,fudákos“ embert, aki az állat szeme, szőrének színe, s egyéb külső jelet tránt kezdett érdeklődni, legtöbbször az asztal alatt imádkozva. Utána következett az állat takarmányára való ráolvasás, majd megszöktetése szenes vízzel, esetleg vizelettel. Tudománya csak akkor segített, ha rajta kívül más kuruzsló még nem látta az állatot. A megrontás gyógyítására sok csallóközi faluban az ún. ,jzólatlan vizet" használták. Ezt három kútból kellett vinni, anélkül, hogy valakihez bármit is szóltak volna. A szólatlan vízbe azután három darab faszenet dobtak, a gyanú alatt álló személyek megnevezésével. Amelyik széndarab legelőbb merült le a víz alá, az volt a tettes. Mondani sem kell, akire ez rábizonyosodott, ki volt téve az egész falu szájának. Gyűlölettel, sőt tudósító felvételei — kiegészítve a német katonai filmhíradók anyagával, a háború szinte valamennyi lényeges epizódját megörökítették. A munka során sok olyan értékes filmfelvétel került elő, amely mind ez ideig nemcsak a szovjet nagyközönség, de a szakértők előtt is ismeretlen volt. „Nekem személy szerint, mint filmesnek és publicistának, a Honvédő Háború életem nagy témája volt és maradt“ — nyilatkozta egy ízben Roman Karmen, a filmsorozat művészeti vezetője. A szovjet dokumentumfilm nagy alakja sajnos, már nem érhette meg élete leghatalmasabb vállalkozásának sikerét. Az utolsó rész összeállítása után — amelynek, mint az első résznek, rendezője is volt -»váratlanul meghalt. A filmsorozatban megszólaltatták a Nagy Honvédő Háború veteránjait, szemtanúit, ma élő neves politikusokat is. L. Brezsnyev, A. Koszigin, D. Usztyinov marsall mellett interjút adott a film számára A. Harriman is, aki a háború éveiben az Egyesült Államok moszkvai nagykövete volt. A kísérőszöveget a szovjet vállalkozásban V. Lanovoj, az OSZSZK népművésze, az amerikaiban pedig Burt Lancaster, a magyar közönség előtt is jól ismert filmszínész mondja. A film zenéje szovjet—amerikai zeneszerzők alkotása. Húsz egyórás film — ez a végeredménye a dokumentumfilmgyártásban páratlan vállalkozásnak. Részletes ismertetés helyett elégedjünk meg ezúttal csupán az egyes filmek címének felsorolásával; 1941. június 22. — A moszkvai csata — A leningrádi blokád — Partizánok — Keletre — Háború a sarkvidéken — Sztálingrád védelme — A sztálingrádi győzelem — Harc a Kaukázusért — A legnagyobb tankcsata — Légiháború — Tengeri csata — Ukrajna felszabadítása — Belorusszia felszabadítása — A Baltikumtól Bécsig — Lengyelország felszabadítása — A szövetségesek — A berlini csata — A háború utolsó ütközete — Az ismeretlen katona. HORVÁTH J. JÓZSEF iszonyattal fordultak el tőle, s könyörtelenül boszorkánynak nyilvánították. Mint miden betegségnél, a megrontás esetében is létezett a „megelőző gondoskodás". Ezt elsősorban úgy ki-, vánták elérni, hogy a kisállatot, vagy akár a gyereket, aki csak szemügyre vette, köteles volt megköpdösni. Balga szülök gyakran ékesítették kicsinyeiket tarka piros rongyokkal, ami szerintük szintén hathatós szernek bizonyult a rontás erejével szemben. A csömőcsinget vagy szemölcsöt ugyancsak a boszorkányok átkának tekintették. Gyógyítására egész kis recepttárat sorolhatnánk fel. Ha aszszony kezén volt a csömő, kenyérsütéskor minden kenyérből kellett csippentenie egy darabkát, majd a csömőhöz érintés után az égő kemencébe kellett hajítania. A szemölcs elmulasztására szolgált a következő meglehetősen agyafúrt, mégis együgyű módszer, ami a szegény tudatlan ember hiszékenységének fémjelzője is lehetne: OjhÖld idején a javasasszony fogott 7—9—11 zsuppszálat, (rozsból vágott 2 centtméteres izeket) a darabszám mindig a csömő nagyságától függött, s ezzel alaposan körülszurkálta. Ezután az illetőnek kötényt szárított a fejére és a ház csöpögője alá vezette, ahol közösen elásták az összekötött zsuppszálakat. A kelések, fekélyek gyógyítását szintén nagy szeretettel végezték a vajákosok. Közismert módszer volt, hogy a nyílt sebbe csöpűt pedertek, ami nem a legkellemesebb műtétek közé tartozott. Ugyancsak hatásos gyógyszernek tartották a trágyát, pókhálót, vagy a lábról lehúzott pisz kos ruhát (kapcát) is. Hála a társadalmi életünkben be következett gyors változásnak, a bo szorkányok, kuruzslók már csak száj hagyományunkban léteznek, a rólul fennmaradt mendemondákat gyakrai megmosolyogják az idősebb emberei is. Németh Mártii A házat könnyen megtalálom. Négylakásos társasház. Fehér' bejárati ajtók, az egyiken névcédula: Linter István. Csöngetek ... Középtermetű férfi nyit ajtót, s a bemutatkozás után olyan bizalmas hozzám, mintha már régóta ismernénk egymást. Tekintetem végigsiklík a falakon, melyeket hirtelen „kiállítási panelleknek“ képzelek. A házigazda felfigyel érdeklődésemre, s végigvezet a hangulatos lakáson. A falakon képek, képek, képek... A villámgyors tárlatnézés után valami belső kényszer a festő, az alkotó megismerését sürgeti bennem; Ki is tulajdonképpen Linter István? A gbelcei (Köbölkút) születésű fiatalember gyermekkori álmai közül az ecset kimaradt. A rajzhoz való vonzalma, szeretete, formaérzéke az építészeti pályára vezette. Luöenecen (Losonc) végzett, s mint tervező, évekig dolgozott az egyik épitővállalatnál. Később betegsége miatt munkahelyül kénytelen volt az otthonát választani. Rajzérzéke, a -formák ábrázolásának szeretete tettre késztette. Először tájképeket, később- figurális kompozíciókat festett. : t-. v:h-. Hosszasan nézem első képeit. Vibráló színek, bátor ecsetvezetés, a formák élethű ábrázolása. — A kezdetnél, amikor az ember ecsetet fog a kezébe, még nem érez felelősséget a színek variálása iránt. Első képeim vibrálnak a színektől. Élethű ábrázolási módom, a szakavatlan véleménymondók olykor mellékvágányra vezettek. Persze van egy képem — 1960-ban festettem —, melyet neves képzőművészek is nagyra becsülnek. Szemügyre veszem a képet. Egy portré. Idős ember képmása. Imponáló színösszeállítás: barna, drapp, szürke. A kép nyugalmat, átszellemültséget sugároz. Valóban megragadó, értékes alkotás, mely gyakorlott festő keze nyomáról tanúskodik. — Őszintén bevallom habár közel húsz éve festettem ezt a képet — azóta rengeteg szakmabeli tudást gyűjtöttem — nem hiszem, hogy még egyszer meg tudnám festeni ilyen kifejező erővel. Első hallásra magam is meglepődöm a véleményén, de a háttérben ott érzem a realitást. Egy fiatal, kezdő alkotó mindenféle külső behatás nélkül, különös erővel foghat meg egy-egy témát. — Én gyakran visszaereszkedem ehhez a képhez, erőt, tapasztalatot gyűjteni. De más érzelmi szálak Is fűznek a festményhez. Apám portréja ez, melyet szívemmel festettem. X X A sikeres portré után jó ideig nem születtek újabbak. Sok-sok tájkép készült, Köbölkútről és környékéről. A későbbi alkotások már figurális központúak, a felületük nagyobb, a színek harmóniája kizárja a zavaró hatást. — Mivel vonzódom a népi hagyományokhoz, az utóbbi években számos olyan képet festettem, amelyek szülőfalum régi életét ábrázolják. Ezek közül való „A parasztszoba“ című művem is, mely kemencés, gerendás szobában egy idős, munkától megtört asszonyt ábrázol kukoricamorzsolás közben. Ennek a képnek a megfestése egy életre szóló élményt jelentett számomra. A múlt évben az egyik orvos barátommal Bulgáriában jártam, ahol lefestettem Balcsik régi házait, s vászonra vittem a tenger hullámait. Csodás érzés volt itt alkotni. Az erős fényviszonyok, az azúrkék szín akarva-akaratlanul érdekes hatású képek alkotására késztették az embert. X X A falakon, polcokon grafikai munkákra lettem figyelmes. Portré, akt, vázlatrajz. Alkotójuk tehetségéről árulkodó alkotások. — Húszéves pályafutásom alatt számos képet festettem s fejlődésem érdekében több irányzatot is kipróbáltam. Mégis hiányérzetem van. Az anatómiai grafika területén — amely mindig izgatta képzeletemet >— nem mozgok otthonosan, s kevés ilyen müvet alkottam. Persze segített a sors. Tagja lettem a budapesti Ferencel István Képzőművészeti Körnek, melyet Luzsica Lajos Munkaérdemrenddel kitüntetett Munkácsi-díjas festőművész vezet. Főleg anatómiaigrafika-tanulmánnyal foglalkozunk, amely alapját képezi az emberi test ábrázolásának, egyben a festészetnek is. Az elismert művész egyben jó pedagógus is. Biz» tató szavai, tanácsai, sokat segítenek munkámban. X X Linter István állandóan fejlődő, tehetséges festő, stílusa, kifejezésmódja forrásban van. Pályafutása során kívánunk neki még számtalan sikeres alkotást, s azt, hogy teljesüljön régen dédelgetett vágya: felvételt nyerjen a Budapesti Képzőművészeti Akadémiára. KALITA GÁBOR Bizonyítottak Márciusban tartották Érsekújváron (Nové Zámky) az orosz nyelvű járási olfmpíászt. A versenyt, amelyen harmincnégyen vettek részt, a járási pedagógiai központ rendezte. Bebizonyosodott a versenyzők jó felkészültsége Az egyes kategóriák legjobbjai a következők voltak: Első kategória: Zuzana Kristőfová, Štúrovo (Párkány). Második kategória: Furuglás Ernő, Bešeňov (Besenyő). Harmadik kategória, gimnáziumok: Csernák Éva, Érsekújvár. Negyedik kategória, szakközépiskolák: Anna Pražienková, érsekújvári egészségügyi iskola. Ötödik kategória, középiskolák: Búcsi Jolán, Érsekújvár. Tanka Klára Ez a műve balcsiki utcarészletet ábrázol. A szerző felvételei. • ~ ----- • Moszkvai panoráma. Fotó: tt. ВйЬшускаш^ок, ku£u.izdlák
