Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-21 / 16. szám

1979. április 21. SZABAD FÖLDMŰVES Szolgáljuk minden erőnkkel a mezőgazdaság továhMeilesztését • (Folytatás a 4. oldalról) A FÖ ÜT: ÖSSZPONTOSÍTÁS ÉS SZAKOSÍTÁS Elvtársak! A VIII. kongresszus óta lényeges előrehaladást értünk el a mezőgazda­­sági termelés összpontosításában és szakosításában. Eredményeseknek tartjuk azokat az első lépéseket is, amelyek a mezőgazdaság és a feldol­gozó Ipar közti integrációs kapcsola­tok bővítéséhez vezetnek. Az efsz-ek átlagos földterülete 1970 óta csaknem megnégyszereződött. Ez új helyzetet teremt, amely meg­kívánja, hogy most figyelmünket az új gazdasági egységek megszilárdítá­sára és stabilizálására összpontosít­suk, hogy minél gyorsabban és min­denütt elérjük az efsz-ek egyesítésé­vel követett célokat, vagyis a mező­gazdásági termelés belterjességének és hatékonyságának fokozását. Tény az, hogy ebben a vonatkozás­ban néhány nagy szövetkezetben jó eredményeket érnek el. Ezek a szö­vetkezetek kidolgozták fejlesztésük világos koncepcióját, s termelési, va­lamint gazdasági eredményeik meg­nyugtatóak. Ez azonban egyelőre nem általános jelenség. Számos szövetke­zetben továbbra is univerzális a ter­melési struktúra, a munkaszervezés és az irányítás nem felel meg az új feltételeknek, az új egységek irányí­tásának színvonala egyelőre nem jár a szükséges gazdasági előnyökkel és esetenként a nem produktív költségek növekedéséhez vezet. További tények is arról tanúskodnak, hogy ezt a fo­lyamatot még teljes mértékben nem tudják uralni. Az adott szakaszban, amint azt hangsúlyozták a CSKP KB legutóbbi ülésén, feladatunk tehát az, hogy tö­rekedjünk az új termelési egységek fokozatos, céltudatos megszilárdításá­ra, beleértve a tervszerű átépítést, a­­melynek célja szakosított vállalaton belüli egységek és esetleg nyílt típu­sú szakosított vállalatok megterem­tése. Ezért helyesnek tartjuk, ha nem szervezik a szövetkezetek további egyesítését, s a földtartás, valamint a jelenlegi vállalatok nagyságrendje módosításait csak kivételes és vitat­hatatlan esetekben hajtják végre. Az új gazdasági egységek megszi­lárdításának és stabilizálásának fo­lyamata kell hogy átfonódjon a vál­lalatközi együttműködési és integrá­ciós kapcsolatok további fejlesztésé­vel. Végső soron a közös mezőgazda­­sági vállalatok és a kooperációs tár­sulások eredményei meggyőznek ben­nünket ennek az útnak a gazdasági előnyösségéről. Ezek a vállalatok je­lenleg 17 százalékkal részesednek a vágósertések, 9 százalékkal a vágó­baromfi és csaknem 46 százalékkal a tojás árutermelésében. Többségükben jó eredményeket érnek el mind a ha­szon, mind a munkatermelékenység és a gazdaságosság, de főleg a tér mékegységre eső takarmányfogyasztás tekintetében. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a szövetkezetek és az állami gazdasá­gok is folytassák ezt az együttműkö­dést és nagyobb részt vállaljanak az ilyen közös vállalatok fejlesztéséből. Persze, ennek feltétele a kölcsönös szervezési és gazdasági kapcsolatok megszilárdítása. A tapasztalatok u­­gyanis arról tanúskodnak, hogy a szövetkezetek és az állami gazdasá­gok sok esetben kis befolyást gyako­rolnak közös vállalataik üzemelteté­sére, a pénzeszközök felhasználásá­nak eldöntésére és általában a továb­bi fejlesztésre. A járási mezőgazdasá­gi igazgatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk azokat az alapeleveket, a­­melyekre a közös vállalatok épülnek. A gyors tudományos-műszaki hala­dás és ezzel kapcsolatban a termelő­erők fejlődése arról tanúskodik, hogy a fennálló kooperációs társulásokon belüli együttműködés fejlesztése mel­lett mindinkább szükséges megszer­vezni a szélesebb területi egységek, a 20—30 ezer hektárnyi területen gazdálkodó kooperációs társulások együttműködését. Elsősorban töreked­jenek a tagvállalatok termelési orien­tációjának egyeztetésére, a beruházá­sok megoldásának módjára, a költsé­ges gépek és a számítástechnika kö­zös előteremtésére és felhasználására. A földmövesszövetkezetek számának lényeges csökkenése lehetővé teszt a mezőgazdasági és a feldolgozó válla­latok, valamint a kereskedelmi szer­vezetek közti együttműködés bővítését és kapcsolataik egyszerűsítését. Egy­előre ennek még csak a kezdeteinél tartunk. A legnagyobb az előrehala­dás a baromfítermelésben és — jól­lehet szórványosan — jó eredménye­ket értünk el a növénytermesztés egyes ágazataiban is. Egyes járásokban, — főleg a duna­­szerdahelyiben (Dunajská Streda) —, hozzáfogtak a gyümölcs, a zöldség és más mezőgazdasági termények terme­lésének, raktározásának és Ipari fel­dolgozásának szerves összehangolásá­hoz. Szakavatott irányítás mellett ez az együttműködés meggyőzően tanú­sítja előnyeit. Az állami és a gazdasági szervek­nek az összpontosítás, a szakosítás és a vállalatközi kooperáció szervezésé­ben szigorúan Igazodniuk kell az e folyamat sikeres további fejlődését szavatoló elvekhez. Elsősorban az önkéntességnek, az efsz-ek, az állami gazdaságok és a további szervezetek gazdasági önálló­sága megőrzésének alapelvére, a ter­melés fejlesztésében a tagvállalatok anyagi érdekeltségére gondolunk. Önmagában az a tény, hogy a föld­művesszövetkezet manapság már nem­csak egy, hanem több község határát fogja át, megkívánja újra fontolóra venni, hogyan lehetne a lehető leg­jobban szavatolni a szövetkezeti élet további fejlődését, főként a szövetke­zeti tagok részvételét a közös ügyek eldöntésében. A gyakorlat bizonyítja, hogy ez egyáltalában nem könnyű és esetenként előfordul az is, hogy a szövetkezet vezetősége számos fontos kérdésben a szövetkezeti tagok nél­kül dönt. A választott szerveknek, az elöljáróságoknak, a revíziós bizottsá­goknak és a képviseleti testületeknek közel kell állniuk az emberekhez, is­merniük kell nézeteiket, egyszóval eleget kell tenniük a szövetkezeti alapszabályzat szellemének és betű­jének. Minden szövetkezeti tagnak éreznie kell, hogy nemcsak tájékoz­tatják a jelen eredményeiről és a jö­vő terveiről, hanem a szavára is ad­nak és 6 részt vesz a döntés folya­matában. AZ Ül FELADATOK MAGASLATÁN Az új feladatok és a nagy termelést egységek más megvilágításba helyezik a vállalaton belüli munkaszervezés, irányítás és tervezés kérdéseit is. Széles körű vita folyik arról, hogy mikor és milyen feltételek mellett térjenek át a területi szervezésről és irányításról az ágazatira. Erre nincs egyértelmű recept. Döntőek a konkrét feltételek, az anyagi-műszaki alap színvonala, a termelés és a tevékeny­ség koncentráltságának foka és nem utolsó sorban az irányitó káderek színvonala, az emberek felkészült­sége. Viszont minden esetben az a cé­lunk, hogy a vállalaton belüli terve­zés új szervezési formái és módozatai megteremtsék a termelési folyamatok operatív, rugalmas és hatásos irányí­tásának feltételeit, fentről egészen le — a gazdasági vezetéstől egészen az egyes munkahelyek dolgozóiig — vi­lágosan meghatározzák a felelősség nagyságát és mértékét. Ez egyben feltétele az önálló elszámolási rend­szer teljes érvényesülésének, az olyan kérdések hangsúlyozásának, amilyen a gazdaságosság, a költségek csök­kentése, valamint az anyagi ős a pénzeszközök hatékony ráfordítása. Arról van sző, hogy az emberek min­den munkahelyen ne csak feladataikat ismerjék, hanem azt is, hogy azokat milyen eszközökkel és milyen gazda­sági feltételek között kell teljesíte­niük. Csak ebben az esetben lehet hatá­sosan érdekeltté tenni minden szövet­kezeti tagot és munkakollektívát a munka eredményeiben, ösztönzőleg hatni kezdeményezésükre, és arra a törekvésükre, hogy Jól gazdálkodja­nak a rájuk bízott eszközökkel . Már az előbbi kongresszuson úgy döntöttünk, hogy nemcsak a munka mennyiségétől, hanem minőségétől függően is mélyrehatóan érvényesíte­ni kell az érdemek és az ösztönzés alapelvét. A földmüvesszövetkezetekben négy éve kísérletezünk a díjazás egységes rendszerével. Az eredmények általá­ban kedvezőek, s ezért javasoljuk a IX. kongresszusnak, egyezzen bele, hogy ezt a rendszert a 6. ötéves terv­időszak végéig minden efsz-ben beve­zessék. Ezzel gyakorlatilag létrejönnek an­nak feltételei, hogy teljesítsük a CSKP XV. kongresszusának irányel­vét: „Fokozatosan érjük el, hogy a mezőgazdaságban az azonos képesí­tést igénylő munka díjazása lényegé­ben azonos legyen a díjazással a nép­gazdaság többi ágazatában.“ OTTHONRA LELNEK A MEZŐGAZDASÁGBAN Nagymértékben az emberek sokol­dalú felkészültségétől függ, milyen ütemben valósítjuk meg a mezőgazda­ság fejlesztésének céljait, hogyan mé­lyítjük el Ipari jellegét. Emlékezzünk vissza, milyen volt a helyzet hét évvel ezelőtt, az efsz-ek VIII. kongresszusa idején. A szövet­kezetekből és általában a mezőgazda­ságból az emberek elszállingóztak. Sok helyütt komoly munkaerőhiány lépett fel, különösképpen elégtelen volt a fiatalok utánpótlása. S milyen a helyzet ma? Persze nem szabad idealizálnunk, de a VIII. kongresszus óta jelentős változás következett be. A mezőgazdaságba fiatalok, szakem­berek jöttek, jelentősen stabilizálód­tak a munkakollektívák és kisebb lett a munkaerő-vándorlás. Egyszóval a mezőgazdaság vonzó ágazat. Márpe­dig ez nagy, pozitív változás. Ez a kommunista párt politikájának nagy sikere. Míg 1960-ban az efsz-ekben 1000 állandó dolgozó közül csak egy volt főiskolai végzettségű, addig tavaly már több mint tizenhárom. A teljes középiskolai végzettségű dolgozók száma több mint megtlzenegvszerező­­dött. Az állattenyésztés és a növényter­mesztés vezetőinek 37 százaléka fő­iskolai képesítésű. Helyes az, hogy a mezőgazdasági üzemek többsége figyelmet fordít a szakképzett emberek felkészítésére, elhelyezésére és általában a kihasz­nálásukra. A dolgozók szakmai és politikai színvonala, a munkához való cselekvő és alkotó hozzáállásuk a jobb ered­mények elérésének és az életben nap nap után előforduló akadályok leküz­désének hatásos útja. Becsüljük azt, hogy életünk más területeihez hasonlóan, a munkakez­deményezésnek és a munkaverseny­nek a mezőgazdaságban is széles az alapja. Főleg a szocialista munkabrígádok, amellett, hogy törekednek a termelés növelésére, mind nagyobb mértékben összehangoltan képviselik az alapve­tőt — a kiváló minőséget és a magas fokú gazdaságosságot. Az emberek kezdeményezése álta­lunk nagyrabecsült, komoly érték. Ezért a döntő fontosságú feladatokra kell Irányítanunk, egyidejűleg megte­remtve teljes és hatásos érvényesü­lésének feltételeit. E tekintetben fontos szerepe van a Szövetkezeti Földművesek Szövetségé­nek, amely a tapasztalatok szerint sok jó eredményt ért el a szövetke­zeti tagok munkakezdeményezésének fejlesztésében, sőt a nevelésben és oktatásban, s főképp a szövetkezeti dolgozókról és a családtagjaikról tör­ténő gondoskodásban. A jövőben azonban szükséges, hogy eredményesebben járuljon hozzá a párt gazdaságpolitikájának megvaló­sításához éppúgy, mint a szövetkezeti élet fejlesztéséhez, a szövetkezeti de­mokrácia elmélyítéséhez. Szövetkezeteink sikeres fejlődése elősegíti a falu sokoldalú felvirágzá­sát is. Az efsz-ek nemzeti bizottsá­gokkal, a Nemzeti Front szervezetei­vel és a lakossággal valő együttmű­ködésének eredménye a több száz példás község. Öröm látni arculatu­kat, rendezettségüket, a szép munka- és életkörnyezetet Ebben is kifejezésre jut, mennnyire hasznos társítani az eszközöket az önsegélyes akciókra és cselekvőén támogatni a nemzeti bizottságokat a falu további felvirágzását célzó Igye­kezetükben. Ezt folytatni kell, mivel a falvakon még sok minden kell ah­hoz, hogy az emberek valóban elége­detten éljenek és dolgozzanak. HASZNÁLJUK KI AZ ÜJ LEHETŐSÉGEKET Elvtársakl A vállalati irányítás tö­kéletesítése szoros kapcsolatban áll a mezőgazdaság tervezésének és pénzellátásának egész rendszerével. Ezt Is összhangba kell hoznunk az új feltételekkel. A mezőgazdasági üzemek tevékenységében ily módon is ki kell emelni a termelés gyors fellendítésének és különösképpen az újratermelési folyamat minőségi vetü­­leteinek orientációját. A jelenlegi elő­készítő munkálatok célja az irányítás minden szintjén tökéletesíteni a terv kimunkálását, belső összefüggéseit, s ezáltal célja a terv teljesítésének hatásosabb ellenőrzése Is. A terv aktívan hasson az egyes szövetkezetek indokolatlan termelési és gazdasági különbségeinek meg­szüntetésére. Mindanyian jól tudjuk, hogy milyen gyönge pontja! vannak a szállítói-megrendelői kapcsolatok­nak. Ezért pontosabban kívánjuk kö­rülhatárolni a szakágak és a vállala­tok gesztori felelősséget az anyagi-mű­szaki ellátásért, és el kell mélyíteni ezeknek a kapcsolatoknak a gazda­sági tartalmát. Hosszú lejáratú szer­ződések megkötésére kell áttérni ott, ahol ez megfelelőnek bizonyul és le­hetséges. Ezzel összefüggésben szeretnénk felülvizsgálni a szövetkezetek és az állami gazdaságok általi gép- és gépi­­berendezés-vásárlás beruházási limit­jei eddigi alkalmazásának célszerűsé­gét is. A kongresszust megelőző vita meg­erősítette a gazdasági eszközök rend­szere módosításának Igényét is. A párt Központi Bizottsága legutóbbi ülésével összhangban intézkedéseket dolgozunk ki, amelyeknek célja a szarvasmarha-tenyésztés és a tejter­melés jövedelmezőségének nagyobb támogatása. A felvásárlási árak terv­be vett emelése része az olyan ter­melési és gazdasági intézkedések komplexumának, amelyeket a marha­hús- és a tejtermelésben kell megva­lósítanunk, hogy ezen a területen na­gyobb legyen az előrelépés. Továbbá differenciált árakkal és prémiumok­kal is hatni kívánunk a mezőgazda­sági termények és nyersanyagok mi­nőségének javítására és a koncentrált takarmánnyal való jobb gazdálkodás­ra. Előkészítjük a differenciált pótdl­­jaknak, a földadónak a módosítását és a további eszközöket, amelyekkel jobban akarjuk biztosítani a szüksé­ges újratermelési költségek megtérü­lését, a rosszabb termelési felételek között is. A CSKP legutóbbi ülésének határo­zataival összhangban javaslatot dol­goznak ki arra vonatkozóan, hogy a társadalombiztosítás, a költségeinek részleges megtérítését szolgáló szö­vetkezeti hozzájárulás révén elérje a népgazdaság többi ágazatának szint­jét. Ezzel egyldőben érvénybe lépne az új szövetkezeti nyugdíjasok öreg­ségi és rokkantsági járadéka megha­tározásának új, az eddiginél előnyö­sebb módja. Ez a változtatás kiküszöböli a szö­vetkezeti tagok és a népgazdaság többi dolgozója járadékbiztosítási szintje közti utolsó különbséget Is. A gazdasági eszközök tökéletesíté­sét célzó munkát úgy készítjük elő, hogy az új elrendezés érvénybe lép­hessen a következő ötéves tervidő­szak elején, miközben a szarvasmar­ha-tenyésztést ösztönző egyes ármó­dosítások már a jövő év elején ha­tályba lépnének. A kongresszus előtti vitában szá­mos bíráló észrevétel hangzott el a mezőgazdasági és élelmiszeripari mi­nisztériumok, a mezőgazdasági igaz­gatóságok, valamint az egyéb mező­­gazdasági szolgáltató szervezetek el­mére is. Ezekben az irányító láncszemekben számításba kell venni az utóbbi évek­ben mezőgazdaságunkban végbement változásokat. Meggyőződésünk, hogy a miniszterek, a mezőgazdasági igaz­gatóságok és más szervezetek igazga­tói, valamint az irányító szféra dol­gozóinak egész kollektívája konkrét következtetéseket von le a párt Köz­ponti Bizottságának tanácskozásából, a szövetkezeti tagok jogos bírálatából és ennek a kongresszusnak a határo­zataiból is. A NÉP ÉRDEKEIT TARTJUK SZEM ELŐTT Elvtársak, tisztelt barátaim 1 A tudomány példátlan felfedezései­nek és a forradalmi társadalmi vál­tozásoknak Idejében élünk. Az embe­rek behatoltak a világűrbe és nagy igyekezetei fejtenek ki az energetikai és az élelmiszerprobléma megoldásá­ra. Az emberiség mind nagyobb há­nyada dönt a viszonyok új, szociális szempontból igazságosabb elrendezése mellett. A szocializmus a világ népei­nek legvonzóbb métája lett. Általában elmélyült annak tudata, hogy az emberiség életének egyetlen ésszerű alternatívája a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikája és politikai, valamint katonai területen is a tartós enyhülés. A szocialista államok az utóbbi idő­ben új békejavaslatokat terjesztettek elő. Ezeket magába foglalja a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­letének nyilatkozata, valamint Leo­­nyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága főtitkárának, a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége elnökének beszéde is. Népeink átélték a két világháború borzalmait. Ezért mélyen érdekeltek vagyunk a békés fejlődésben nemcsak a mi földrészünkön, hanem a többi földrészen is. Népünk legsajátosabb érdekeivel összhangban, cselekvőén együttműkö­dünk a forradalmi és békeszerető erőkkel abban a törekvésben, hogy hozzájáruljunk azoknak a nagy célok­nak eléréséhez, amelyekért oly sike­resen harcol legközelebbi barátunk és szövetségesünk — a Szovjetunió. Ennek az útnak szemmel látható si­kerei tükröződnek az egész világ dol­gozóinak és haladó nyilvánosságának hatalmas támogatásában. Ennek mély jelentősége van főlég az utóbbi időszak számos fejleményé­vel kapcsolatban, amelyek arról ta­núskodnak, hogy a békés fejlődés nincs az ínyére a világ összes erői­nek. Kína agressziója Vietnam és Laosz ellen, az arab nép alapvető ér­dekeinek elárulása, az Imperialista körök további kísérleteivel egyetem­ben világosan bizonyltja a kedvező Irányú nemzetközi fejlődés visszafor­dítására, új háborús tűzfészkek szítá­sára és arra irányuló törekvését, hogy a világot Ismét visszataszítsák a bi­zonytalanság és a hidegháború idő­szakába. Határozottan szembeszegülünk e­­zekkel a reakciós erőkkel és a jövő­ben Is elszántan támogatni fogjuk azokat, akik nemzeti szabadságra és függetlenségre törekednek, s akik harcolnak az imperialista körök min­den olyan kísérlete ellen, hogy visz­­szafordítsák a történelmi fejlődés ke­rekét. Nemzeteink hagyományainak, az Igazságosság és a jog iránti mély ér­zékének megfelel az, hogy a társadal­mi fejlődés kérdéseit a világ fejlődé­sével összhangban oldjuk meg, amely egyértelműen a szocializmus és a bé­ke ügye javára alakul. Elvtársak, tisztelt vendégekl Büszkék vagyunk arra, hogy a ml országunknak, munkásainknak és földműveseinknek a mezőgazdaság történelmi átépítése folyamatában nyert tapasztalatai is meggyőzően bizonyítják a lenini szövetkezeti terv egyetemes érvényét. Ennek az útnak helyességét szem­léltetően tanúsítják főleg az elmúlt tíz esztendőben, a CSKP új vezetősé­gével — élen Gustáv Husák elvtárs­sal, a CSKP KB főtitkárával, a CSSZ­­SZK elnökével — elért jelentős ered­mények. Ezek nagymértékben köszön­hetőek éppen a szövetkezeti földmű­veseknek, egységes földművesszövet­kezeteinknek. Az elérttel azonban nem elégedünk meg. A további munkában abból in­dulunk ki, hogy mind nagyobbak a lehetőségeink és növekednek a társa­dalom igényei, valamint szükségletei Is. Erélyesebben kell tökéletesítenünk az irányítást minden szinten és ke­resnünk kell a belső tartalékok fői­használásának új, hatékonyabb mód­jait. A mezőgazdaság számára is nap­jaink parancsa a következetes irány­vétel a termelés minőségi vetületeire, mivel itt Is célunk a lényegesen na­gyobb teljesítőképesség, belterjesség és hatékonyság. Meggyőződésünk, a szövetkezeti földművesek mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy a lehető leg­jobb eredményekkel fejezzék be a 6. ötéves tervidőszak hátralevő két évét és így hozzájáruljanak szocialista tár­sadalmunk további fellendülése szi­lárd alapjának megteremtéséhez. Engedjék meg, tisztelt elvtársak, kifejeznem azt a szilárd meggyőző­dést, hogy ezen a megbízható úton szocialista társadalmunk, kommunista pártunk önökben, az efsz-tagok nagy családjában úgy, mint eddig minden esetben, szilárd támaszra talál, s a jövő esztendőkben Is minden erejüket és képességüket latba vetik népünk nyugodt és boldog élete, gyönyörű hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság további felvirágzása ér­dekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom