Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 16. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. április 2l. Szolgáljuk minden erőnkkel e mezőgazdaság továbblejlesztését (Folytatás a 3. oldalról) Ezért azzal számolunk, hogy újból foglalkoznunk kell ezekkel a kérdésekkel és ki kell küszöbölni azokat a tényezőket, amelyek akadályozzák ezen a területen a gyorsabb előrehaladást. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy folytatni kell a termelés koncentrálását, erre a termelő, a feldolgozó és a kereskedelmi vállalatok közös vállalata a legalkalmasabb forma. Tudatosítjuk, hogy a zöldség- és gyümölcstermesztést megfelelő gépekkel kell ellátni. Mivel kis sorozatú gépekről van szó, a kiválasztott gép- és traktorállomásokat és mezőgazdasági gépjavító üzemeket bízták meg ezek gyártásával. Részvételünk az Ilyen gépek termelőinek nemzetközi szövetségében, az Agromasban, megteremti a lehetőségeket, hogy. a gépek széles választékát biztosítsuk. Az Agromasban több KGST-ország vesz részt. Amikor a gyümölcs és zöldség nagyüzemi termelésének szükségszerűségét hangsúlyozzuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kistermelők jelentőségét, akik közül sokan figyelemre méltó eredményeket érnek el. A naturális fogyasztás sem elhanyagolható, mivel az egész fogyasztás több mint egyharmadát jelenti. Meg kell azonban mondanunk, hogy ezen a területen is jelentős csökkenés tanúi vagyunk, mivel tíz évvel ezelőtt ez a részarány több mint 50 százalék volt. Ami a gyümölcsöt és zöldséget, valamint egyes kis tömegű mezőgazdasági növényeket illeti, a kistermelők termelését jelentős kiegészítő forrásnak tekintjük és továbbra is támogatni fogjuk. A mezőgazdasági minisztériumoknak több figyelmet kell szentelniük a gyümölcs- és zöldségfeldolgozásra vonatkozó terveknek. A tavalyi betakarítás rámutatott a komoly fogyatékosságokra. A konzerviparnak is nagyobb kezdeményezést kell kifejtenie ezen a téren. Mivel a nagy kapacitások nem teszik lehetővé az egész termés hatékony feldolgozását, szükséges, hogy az új kapacitások építésén kívül figyelmünket a célszerű rekonstrukcióra és korszerűsítésre, a világszerte már alkalmazott új technológiák kihasználára fordítsuk, ami lehetővé teszi, hogy a nyersanyagokat hosszabb idő alatt dolgozzuk fel. JOBBAN HASZNÁLJUK KI A MEZÖGAZDASÄGI FÖLDET Elvtársakl A növénytermesztés és az állattenyésztés növelése alapvető tényezőjének tekintjük a termelékenység növelését és az egész mezőgazdasági föld hatékony kihasználását. Még ma is olyan a helyzet, hogy a mezőgazdasági vállalatokban több ezer hektár föld fekszik parlagon, vagy pedig nincs kellőképpen kihasználva. Az ellenőrző szervek 63 000 hektár ún. ideiglenesen megmüveletlen földről beszélnek. Bizonyára tudják, miről van szó. Ezek olyan parcellák, amelyekről azt állítják, hogy nem érdemes őket megművelni, mivel az átlagosnál alacsonyabb hozamokat érnek el rajtuk stb. Igen, ehhez tartoznak a devasztált rétek és legelők, a kisebb telkek, a különböző beékelt területek. Arra kell azonban törekednünk, hogy ezt a földet is kihasználjuk. Amennyiben a kisebb telkeket nem tudjuk a nagyüzemi termelésben hasznosítani, a mezőgazdasági vállalatoknak a nemzeti bizottságokkal együtt mérlegelniük kellene felhasználásuk módját, beleszámítva azt a lehetőséget is, hogy a kistermelők rendelkezésére bocsátják. A Szövetségi Gyűlés 1976-ban jóváhagyta a mezőgazdasági föld védelméről szóló törvényt. Hogy milyen súlyos kérdésekről van szó, arról az a tény is tanúskodik, hogy 1970 óta 127 ezer hektárral csökkent a mezőgazdasági föld területe, ebből csaknem 30 százalékot az építéskezések foglaltak el. Egy lakosra ma 46 ár mezőgazdasági és nem egészen 33 ár szántóterület jut. Előrejelzések szerint 1990-ig az ilyen irányzat folytatása mellett már csak 42 ár mezőgazdasági és 30 ár szántóterület jutna egy lakosra. A helyzet ilyen alakulását nem nézhetjük tétlenül. A koncentrálás, a progresszív nagyüzem! termn'ési technológiák, a nagy teljesítményü második és harmadik nemzedéklm? tartozó technika alkalmazásának mai szakasza minőségi szempontból új igényeket támaszt a földalap elosztásával, nyilvántartásával, a föld gazdasági-műszaki szabályozásával és az úthálózat módosításával szemben. E feladat következetes és tervszerű megoldását a komplex tervek kidolgozása feltételezi. A föld termővé tétele és kihasználása szempontjából továbbra is nagy jelentőségű a folyók szabályozása és ezzel összefüggésben a talajjavítási és rekultivációs munkálatok. Míg az egyik oldalon 630 000 hektár talajvizes területünk van, a másik oldalon az elvégzett felmérés tanúsága szerint csaknem 1 millió hektár termékeny talaj szorul öntözésre. Ezért" szükségesnek tartjuk, hogy a következő ötéves tervidőszakban meggyorsítsuk a talajjavítási munkálatokat és legalább 290 000 hektárt csapoljunk le. Ezzel párhuzamosan 160 000 hektáron kell kiépítenünk az öntözőberendezéseket, miközben előnyben kell részesítenünk a komlóföldeket, a szőlőket, a gyümölcs- és zöldségkerteket. TALAJJAVÍTÄSI BERUHÁZÁSOKKAL OPTIMÁLIS EREDMÉNYEKET Ezzel kapcsolatban bírálóan kell rámutatnunk az olyan esetekre, amikor a mezőgazdasági üzemek nem használhatják ki vagy csak részben használják ki a költséges öntözőberendezéseket. Egy hektár öntözött terület költsége legkevesebb 18 000 korona. Az illetékes mezőgazdasági üzemeknek a szállítók segítségével olyan intézkedéseket kell foganatosítaniuk, hogy ezek a nagy beruházások optimális eredményeket hozzanak. A talaj termőképességének növelésére kifejtett törekvésünkben rendkívül fontos szerepe van a vegyiparnak, elsősorban a műtrágyák használatának. A hektárhozamok növelését csaknem 40 százalékban ezek teszik lehetővé, így tehát döntő szerepük van a termelési tényezők rendszerében. Egy hektár mezőgazdasági területre 244 kg tiszta tápanyag jut. Ezt a mutatót illetően az élenjáró országok közé tartozunk. Arra törekszünk, hogy a következő hat év során ezt a menvnyiséget mintegy egynegyedével növeljük és egy hektár mezőgazdasági területre 300 kg tiszta tápanyagot használjunk fel. Ehhez megteremtjük a feltételeket vegyiparunkban, valamint a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk keretében. Hangsúlyt helyezünk nemcsak a mennyiségre, hanem ezzel párhuzamosan a műtrágyák minőségére és összetételére is. Jogosnak tartjuk azt az igényt, hogy tovább növeljük a tápanyagok koncentrálását és növeljük a szemcsés és folyékony műtrágyák részarányát. Vegyiparunknak is figyelembe kell vennie és eleget kell tennie ezeknek az igényeknek. Annak ellenére, hogy a követelmények évről évre nagyobbak, a mésztartalmú anyagok szállítmányai még mindig lemaradnak a terv mögött, az építőipar és a kohászat még mindig adósunk marad. Természetesen nemcsak a műtrágyákról van szó, hanem a többi mezőgazdasági vegyszerről, a konzerváló anyagokról, a biofaktorokról, amelyekre mezőgazdaságunknak szüksége van, és amelyeknek választéka és mennyisége egyelőre nem kielégítő. Szükségletünk egy részét főként behozatallal fedezzük. Évente 500 millió korona értékű mezőgazdasági vegyszert hozunk be. Idén, tekintettel az árak állandó emelkedésére, a behozatalra 650 millió koronát fordítunk. A központi bizottság legutóbbi ülésének határozata alapján felülvizsgálják a hazai növényvédő szerek gyártása növelésének lehetőségeit. Ezért az Agro II. vegyipari üzem építésének meggyorsítására és egy további üzem építése megkezdésére törekszünk a 7. ötéves tervidőszakban. Természetesen magunk nem gyárthatunk mindent. Ezért tovább bővítjük együttműködésünket a KGST keretében. A kutatásnak és a termelésnek szélesebb körben kell kiértékelnie a műtrágyák adagolásának növelésével elért gazdasági eredményeket. Például az ipari cukorrépánál és a takarmányoknál a műtrágyamennyiség állandó növelése ellenére nem érjük el a hektárhozamok megfelelő növekedését. Fel kell tárnunk ennek okát, hogy tudjuk, milyen mértékben okozza ezt az agrotechnika, a fajták kiválasztása, a talaj humusztartalma, az öntözés, a növényvédelem, és a trágyázás. Ma már tudjuk, milyen negatív hatása van a sörárpánál a nitrogéntrágyák rossz adagolásának. U- gyanezt fel kell ismernünk a többi növénynél is annak érdekében, hogy a hektárhozamok növekedése állandósuljon. Már a CSKP KB 1975. októberi ülése kiemelte a növényvédelem és a tápanyagok kellő mennyisége biztosításának jelentőségét. Egyúttal rámutatott az agrokémiai üzemek és agrolaboratóriumok jelentőségére. Jelenleg 107 ilyen létesítmény működik. Hozzájárulásuk a növényvédelemhez és a tápanyagok biztosításához azonban még mindig nem megfelelő. Folytatnunk kell kiépítésüket azzal a céllal, hogy a 7. és 8. ötéves tervidőszakban tevékenységük kiterjedjen a köztársaság egész területére. Szükségessé válik, hogy az agrokémiai vállalatok fokozatosan felelősséget vállaljanak a szerves trágyák kihasználásáért, mivel a hektárhozamok alakulását egyre jobban befolyásolja a műtrágyák és a szerves trágyák megfelelő kombinálása. A talaj termőképességének állandó növelésében a szerves trágyák pótolhatatlanok. A felmérések azonban azt mutatják, hogy az utóbbi években a mezőgazdasági üzemekben keveset törődnek ezzel. Drága műtrágyákat követelnek, ugyanakkor a rendelkezésükre állókat nem használják ki kellőképpen. Egyes efsz-ekben és állami gazdaságokban a szerves anyagok tápanyagainak fele és a nitrogén háromnegyede elveszik. Ez nem tanúskodik jó gazdálkodásról. A veszteség 25 százalékkal való csökkentése — amely reális — a növénytermesztésben több mint egymillió tonna gabona értékű eredményt hozna. Az értékes tápanyagok megmentését lehetővé tevő hagyományos munkafolyamatokon kívül a megoldást a nagy kapacitású trágyalerakatok létesítésében látjuk, amelyek lehetővé tennék a nagyüzemi technológia alkalmazását. Gyorsan megtérülő beruházásokról van szó. A mezőgazdasági üzemekben meg kell találni ehhez az erőket és eszközöket. A mezőgazdasági minisztériumoknak azonnal ki kell dolgozniuk az erre vonatkozó intézkedések konkrét programját. Ä IX. kongresszus előtti vitában jelentős szerepet töltöttek be a mezőgazdaság termelési-műszaki alapja bővítésének és korszerűsítésének kérdései. Ebből indult ki a párt központi bizottságának legutóbbi ülése, amikor kiemelte a szállító ágazatok ezzel kapcsolatos kötelességeit. A gépeknek, berendezéseknek magas műszaki színvonalon kell állniuk, mivel csakis így vezethetnek a várt eredményekhez a mezőgazdasági munkák gépesítésében, az élőmunka helyettesítésében. Ma az a helyzet, hogy lényegében megoldott a gabonanemüek és részben az ipari cukorrépa betakarítási munkáinak gépesítése. Ez azonban távolról sincs így a takarmányok esetében, ahol a betakarítás gépesítésének foka 70 százalékos — különösképpen hiányzik a technika a lejtős területeken — s főként a burgonya esetében, ahol csak 65 százalékos. Egyelőre teljesen elenyésző a gépesítés foka a gyümölcs és a zöldség termesztésében és betakarításában. komplex gépesítést Általában meg kell mondanunk, hogy a mezőgazdaságnak olyan komplex technológiai egységekre van szüksége, amelyek a föld előkészítésétől egészen a betakarításig ellátnák az egész folyamatot. Mezőgazdaságunk a jelenlegi ötéves tervidőszak első három évében több mint 12,5 milliárd korona értékben kapott gépeket. Ehhez hozzájárult gépiparunk is, amely bizonyos gépfélék viszonylatában feladatait túlteljesítette, de nem kevés tételben kissé adós maradt. A mezőgazdasági üzemek az importból sem kaptak meg számos gépet A mezőgazdaság műszaki szükségleteinek struktúrája széles és sokrétű. Több mint 900 különféle gépre és gépi berendezésre van szüksége. Gépiparunknak — éppúgy, mint a külföldi szállítóknak — jobban meg kell birkóznia a KGST-országok keretén belül megvalósított széles körű szakosítás és együttműködés feladataival. Ennek meg kellene nyilvánulnia a gépek évi kereskedelmi jegyzőkönyvekben jelzett mennyiségének és választékának leszállításában. Mezőgazdaságunknak sürgős szüksége van nagyteljesítményű erőgépekhez függeszthető munkagépekre, nagyobb teljesítményű rakodógépekre, általában vetőgépekre, nehéz és köves talajokon is alkalmazható burgonyabegyűjtő, továbbá előcsiráztatott és csirázatlan burgonyát ültető gépekre, köveket eltávolító gépekre, s főleg a lejtősebb talajú mezőkön és legelőkön megművelésre és betakarításra alkalmas gépekre. Természetesen az illetékes gépipari vállalatoknak továbbra is javítaniuk kell a szervizszolgálatot. Kedvezőbb a helyzet az állattenyésztés gépesítésében, mivel az utóbbi évben e tekintetben javult az új fejőállások ellátottsága. Hasonló előrehaladást kell azonban elérni az átépített és korszerűsített istállók berendezése viszonylatában is, s főleg a takarmányozás gépesítésében, valamint a szerves trágya eltakarításában. A mezőgazdasági termelés fellendülése és a gazdálkodás nagyüzemi formáinak fejlesztése nagy igényeket támaszt a mezőgazdasági szállítással és mindennemű anyag kezelésével szemben. A párt Központi Bizottsága legutóbbi ülése határozatainak szellemében számolunk azzal, hogy a következő ötéves tervidőszakban a mezőgazdaság mintegy 10 000, célszerűen módosított, több mint 8 tonnás tehergépkocsit kap, beleértve a megfelelő számú rakodó szerkezetet. Ez hatékony beruházás, amelyet következetesen meg kell valósítani. Viszont már ma fontolóra kell venni és meg kell teremteni a feltételeket az olyan megoldásokra, amelyek a következő évtizedben válnak időszerűkké. Nyilvánvaló, hogy a jövő követelménye, mind hagyományos módon, vagyis a nagyobb fogásszélesség, a gyorsabb munkavégzés, a veszteségek csökkenése, mind új eljárások útján, főleg egyes termelési műveletek automatizálásával és komplex gépesítése befejezésével növelni az egyes gépek és gépsorok teljesítőképességét. Ezzel összefüggésben számítani kell az univerzális traktorok felváltására önjáró gépekkel és célszerűen módosított tehergépkocsikkal. Abból kell kiindulnunk, hogy a fejlődés a mobileszközök alkatrészei egységesítése rendszerének útját fogja követni, s ezekből az alkatrészekből az erőgépekhez függeszthető különféle munkagépet állíthatnak majd elő. A betakarítógépek esetében kívánatos fokozni az áteresztőképességet és a teljesítményt. Ehhez hasonlóan nyilvánvaló, hogy az új, nagyobb teljesítményű gépek alkalmazása megkívánja felhasználásuk tökéletesebb szervezési formáit is. A HELYES MUNKASZERVEZÉS JELENTŐSÉGE Ezzel kapcsolatban engedjenek meg néhány szót mezőgazdasági üzemeink vezető dolgozói címére. Célunk a sokoldalú gazdaságosság, főleg a gépek és a gépi berendezés felhasználásában, de egyben a tüzelőanyag és az energia fogyasztásában is, s végül a beruházási eszközök általában hatékony ráfordítása. Nagyon helyesnek tartjuk, hogy ez a kérdés gyakran felvetődött a kongresszust megelőző vitában. Most napirendre kerülnek a gyakorlati következtetések és intézkedések, amelyek e tekintetben javítanák a helyzetet. Ez főleg a rendelkezésünkre álló és az új technika jobb felhasználására vonatkozik. Az egyes üzemekben a technika felhasználásában tapasztalható nagy különbségek a munka megszervezésének alacsony színvonaláról tanúskodnak. Ez főként az olyan korszerű, bonyolultabb és nagy teljfesítményfi gépekre vonatkozik, amilyenek a burgonya- és cukorrépa-betakarító kombájnok stb. Vajon beletörödhetünk-e abba, ahogyan jelenleg használják fel elsősorban az olyan nehéz gépi eszközöket, amilyenek a T—-180 és a K—700 traktorok, valamint a mezőgazdasági építővállalatok által a talajjavítás során alkalmazott gépek? Országos viszonylatban például hozzávetőleg 65 százalékra használják ki a kotrógépeket és a földgyalukat és mintegy 47 százalékra a csatornázó gépeket. Ogy hiszem, elvtársak, hogy ehhez nem kell kommentár. Számos mezőgazdasági üzemben alacsony színtű a gépekről és a gépi berendezésről való alapvető gondoskodás és a karbantartás. Ennek szemmel látható következménye a sok üzemzavar, a rövid élettartam, s a költségek felesleges növekedése. Ennek nyilván az egyik oka a jelenlegi ki nem elégítő helyzet a javítószolgáltatásban, amelynek fejlődése lemaradt a mezőgazdasági üzemek tökéletesedő műszaki ellátottsága mögött. De az egész felelősség nem hárítható erre. Mindenkinek rendet kell teremtenie, elsősorban a saját portája előtt. Mindmáig sok a panasz a mezőgazdasági munkaeszközök és más aprócseprő szükségletek hiányára. A dolog itt nincs rendben. A termelést — anélkül, hoy ezeket a kérdéseket az illetékes helyen megfelelőképpen megítélnék — az egyik helyről átirányítják a másikra, sőt, esetenként leállítják. S azután hiányoznak a villák, kapák, ásók különféle más szerszámok. Az illetékes mesterek, vezérigazgatók, kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok — mivel ez az efsz-ek melléküzemági termelését is érinti — ezzel tisztában vannak. S mi ellenőrizni fogjuk a helyrehozás gyorsulását. CÉLSZERŰ BERUHÁZÁST A beruházásokban is következetesebben érvényesítenünk kell a céltudatosságot és a gazdaságosságot. E tekintetben a 6. ötéves tervidőszak első három évében a fejlődés egyenetlen volt. Eltekintve mástól, ezalatt 200 000 szarvasmarha, ebből 61 000 tehén, továbbá 216 000 sertés számára építettünk istállókat. Ennek ellenére a szarvasmarha istállók átépítése nem halad a megkívánt ütemben. A döntő fontosságú létesítmények közül késik főleg a «nagy befogadóképességű gabonasilóknak, az agrokémiai vállalatok raktárainak és a kis vízi erőműveknek az építése. Erélyesebben kell behoznunk a lemaradást, főleg a lecsapoló létesítmények építésében, mivel az ötéves tervidőszak három éve alatt csak valamivel több mint a felére teljesítették a 300 000 hektáros összfeladatot. A mezőgazdaság anyagi-műszaki alapja átépítésének üteme szorosan összef ügg a népgazdaság lehetőségeivel. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a mezőgazdaság rendelkezésére álló eszközök legcélszerűbb felhasználásának józan útját kell követnünk. A 7. ötéves terv kidolgozásán folyó munkálatok helyzete ma mérg nem teszi lehetővé pontosan meghatározni azt az összeget, amelyet a mezőgazdasági beruházásokra fordítunk majd. Számolunk azonban azzal, hogy hányadunk a népgazdasági beruházások általános volumenében nem lesz alacsonyabb, mint ebben az ötéves tervidőszakban. Ugyanakkor orientációjuk lényegében világos. Első helyen állnak a mezőgazdasági talajra, termőképessége növelésére, továbbá a takarmányalap komplex megoldására, a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére, a zöldség és a gyümölcs termelése növelésére szánt beruházások. A beruházások említett orientációjánál jóval szélesebb méretekben kell felhasználnunk az erre alkalmas létesítmények korszerűsítésének és átépítésének lehetőségeit, alapjában az ismételhetően alkalmazott terveket kell felhasználnunk és olcsóbb típusokat kell építenünk. Hiszen ez egyformán javára válik a szövetkezetnek és a társadalomnak is. Az előny ez esetben kétoldalú. A párt központi bizottsága legutóbbi ülésén a mezőgazdasággal kapcsolatban felmérte a tudományos-kutatási alap munkájának eredményeit is és meghatározta tevékenységének fő irányait. Ezért nem kívánok ezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkozni. A kormány és a többi irányító szerv e határozatnak megfelelően hatni fog a tudományos-kutatási alap munkája hatékonyságának növelésére, s főleg az erők összpontosítására az alapvető és döntő fontosságú feladatokra. A mezőgazdasági gyakorlat elvárja elsősorban a talaj élettani-energetikai potenciálja legmegfelelőbb kihasználásának és védelmének, a takarmányalap ésszerű elrendezésének és a fehérjeproblémának a komplex megoldását. Biológtailag nagy termőképességű vetőmagokat és az intenzivebb szarvasmarha-tenyésztés komplex megoldását várja. Ezekre a problémákra kell összpontosítani a legjobb tudósok és kutatómunkások, valamint az ágazatközi munkacsoportók erejét, s meg kell számukra teremteni a szükséges feltételeket. Egyidejűleg igényelni kell tőlük, hogy a világviszonylatban szokványos határidőkben terjesszék elő a gyakorlatban hasznosítható javaslatokat és konkrét megoldásokat. A mezőgazdaságnak, mint irányított biológiai folyamatnak, új ösztönzésre van szüksége és ezt meg is kívánja. Arról van szó, hogy a tudomány és a kutatás idejében, a kidolgozottság és az ellenőrizettség megfelelő szintjén új sikerekre vértezze fel a gyakorlatot. (Folytatás az 5. oldalon)
