Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-24 / 12. szám

Értékelték munkájukat A Szlovákiai Kisállatte­nyésztők Szövetségének Per­­betei (Pribeta) Helyt Szer­vezete a közelmúltban meg­tartott értékelő évzáró tag­gyűléssel egyidőben a helyi szervezet megalakulásának 15. évfordulójáról Is meg­emlékezett. A szervezet múlt évi munkájút Földes Tibor elnök értékelte. A beszámo­lóból kiderült, hogy a kis­állattenyésztőik a nyúl- és a baromfitenyésztésben érték el a legjobb eredményeket. Tavaly két alkalommal el­lenőrizték a tagok tenyész­­állományát. Örömmel állapí­tották meg, hogy a tagság többnyire már a követelmé­nyeknek megfelelő, fajtatisz­ta állatokat tenyészni. A nyúltenyésztők mind minőségi, mind mennyiségi szempontból maradéktalanul teljesítették feladataikat. Kedvenceikkel nemcsak a környékbeli községekben, városokban megrendezett (Komárno (Komárom), Hur­banovo (Ögyalla), Jasová, Modrany), kiállításokon, ha­nem a Brnói és a Nyitrai országos állatkiállításokon Is részt vettek. Többször rendeztek úgynevezett asz­tali elbírálást, elsősorban a továbbtenyésztésre szánt nyulakikal kapcsolatban. Ez­zel elérték, hogy csak egész­séges, fajtatiszta állatok ke­rültek továbbtenyésztésre. Több elismerés és érem bi­zonyítja a nyúltenyésztők eredményes munkáját. Ta­valy 12 tonna vágónyulat adtak társadalmunknak. A baromfitenyésztők főleg a nyúhemsír és a sávozott plimut fajtákat tenyésztik. Az utóbbit igénytelensége és főleg kettős (hús- és to­jástermelés) hasznossága miatt kedvelik. Tapasztala­taik szerint évente kétszáz tojást termelnek. Az elnöki beszámoló után Uzsák Béla titkár értékelte az elmúlt tizenöt év ered­ményes munkáját. Elisme­réssel szólt az alapító ta­gokról, akik a tenyésztői munkában szérzett tapaszta­lataikat, szaktudásukat át­adják a kezdő, fiatal te­nyésztőknek, s így nagyban hozzájárulnak a tenyészálla­tok minőségének javításá­hoz, a kisállattenyésztők te­vékenységének eredménye­sebbé és a tenyésztői mun­ka színvonalasabbá tételé­hez. A szervezet vezetősége és tagsága a jövőre nézve célul tűzte a tagság létszámának növelését, elsősorban a fia­talok köréből. MISÁK RUDOLF, Pribeta A növények foszforfelvétele ** szempontjából a fejlődés kezdeti szakasza a legválságo­sabb, ezért a foszforműtrágyáik egy kisebb részét célszerű se­kélyen a mag közelében elhe­lyezni. Ez a foszfortápanyag különösen az NPK kombinált műtrágyák formájában alkal­mazható. Elősegíti a növényzet erőteljes kezdeti fejlődését, ami később a mélyebb rétegekbe (ősszel) jutatott foszfátok jobb hasznosulását is eredményezi. A kistermelők részére ajánl­ható és beszerezhető foszformű­trágyák: Szuperfoszfát. Por és granu­lált formában kerül forgalom­ba. 18—20 százalék foszforható­anyagot tartalmaz. Alap- és ki­segítő sortrágyázásra használ­ható. A kistermelőknek inkább a szemcsézett forma ajánlható, amely legjobban az alacsonyabb tápanyag-ellátottságú területé­ken, illetve a homok- és lápía­­lajokon hasznosul. A granulált szuperfoszfát szemcseszilárdsá­ga jó, könnyen és egyenletesen kiszórható. Kedvező fizikai tu­lajdonságai miatt hatóanyag­tartalma teljes egészében felve­hető a növények számára. Ki­szórás után fokozatosan oldó­dik fel a talajnedvességben, így hosszabb időn át ellátja a növényzetet foszfortápanyaggal. Előnyös tulajdonságai alapján bármely növény foszforműtrá­gyázására felhasználható. KÄLfUMTRÄGYÄK A növényeknek jelentős mennyiségű káliumra van szük­ségük. A kálium elsősorban nem mint építőelem, hanem mint az életfolyamatok szabá­lyozója tölt be nagy szerepet a növény fejlődésében. Különö­sen a keményítőt és cukrot tar­talmazó kultúrák termesztésé­nél fontos alkalmazni. A ká­lium jelentősége főként a kemé­nyítő lebontásában és beépíté­sében, valamint a cukorforga­lomban van. Nem elhanyagol­ható azonban e tápanyag sze­repé a rostképződésben, a nö­vények vízforgalmában stb. A megfelelő adagú kálitrágyázás­sal nemcsak a termés mennyi­ségét, hanem annak minőségét is fokozhatjuk. A jó káliumellá­tottság javítja a növények fagy­állóságát is. Az elégtelen ká­liumadottság sok szempontból károsan hat a növények fejlődé­sére. A káliumhiány hatására romlik a termés minősége, ki­sebb lesz a hozam, s csökken a növények betegségekkel szem­beni ellenállóképessége is. Jel­lemző tünetei: a levelek elsár­gulnak, illetve sárga foltok képződnek, ezek később meg­bámulnák és elszáradnak. A káliumhiány megszüntetése nemcsak a hiánybetegségek miatt fontos, hanem azért is, mert az ember és az állatok elsősorban a növényekből fede­zik a káliumszükségletet. Kertbarátok részére ajánlható káliumtrágyák: Kálisó. Ötven-hatvan százalék káliumhatóanyagot tartalmaz. A kálisót, mivel lassú, tartós ha­tású műtrágya, alaptrágyaként ősszel juttathatjuk a talajba. Kivétel a laza szerkezetű talaj, ahol a kimosódás veszélye miatt tavasszal (két-három hét­tel a vetés előtt) célszerű ki­szórni. Mivel a hatóanyagot káliumklorid-formában tartal­mazza, használata a klórra ér­zékeny növényeknél nem aján­latos. A kálisó a klórra érzé­keny növényék kivételével min­den növénynél és valamennyi talajon használható. Káliumszulfát (Kénsavas ká­li). 50 százalék káliumható­anyagot tartalmaz. Egyes (köny­­nyű, homokos és savanyú) ta­lajokon, valamint néhány növé­nyi kultúra (burgonya, szamó­ca, köszméte, ribiszke, dohány, szőlő stb.) esetében az állandó káliumklorid használata folytán káros hatás jelentkezik. A klór­­fölösleg gátolja a kálium és a foszfor felvételét, károsan nö­veli a növény víztartalmát. Ká­rosító hatása iránt a növények főleg fejlődésük kezdetén, fia­tal korban érzékenyek. Ennek elkerülése végett az ilyen tala­joknál és a fent említett növé­nyeknél inkább a kénsavas ká­liumot használjuk. ÖSSZETETT ÉS KEVERT MŰTRÁGYÁK Ezek két vagy több növényi tápanyagot együttesen tartal­maznak. A tápanyagok együttes, egy szemcsében történő alkal­mazása a növények tápanyag­­felvétele szempontjából kifeje­zetten előnyös. A növényzet ugyanis több tápanyagot tud felvenni a talajból és jobban fejlődik, ha a szükséges tápele­meket együtt találja és nem a gyökérzetének más-más részé veszi fel azokat. Az összetett és kevert műtrágyák használata számottevő megtakarítást ered­ményez azzal is, hogy a három fő tápelem kiszórása egyidőben, arányosan végezhető. Ezáltal a kívánt hatóanyag adagolása pontosabb és egyenletesebb. Mindemellett a kezelésük is egyszerűbb. A kistermelők részére ajánl­ható NPK kombinált műtrágyák sokféle változatban kerülnek forgalomba. így van 10-10-14, 14-14-14, 15-15-15 stb. N:P:K arányú kombinált műtrágya. Házikertekben a zöldség- és gyümölcsfélék, valamint a sző­lő esetében egyaránt a legmeg­felelőbb és legjobban ajánlható kombinált műtrágya a Cererit, amely 11,5 százalék nitrogén-, 10 % foszfor- és 15 % kálium­­hatóanyagot tartalmaz. Haté­konyságát nagyban növeli, hogy az említett fő tápanyagokon kívül még fontos nyomelemeket (bőr, mangán, molibdén, réz, cink stb.) is tartalmaz, amelyek a legtöbb zöldség- és gyümölcs­­félék egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlenek. Ha a Cere­rit helyett más NPK hatóanya­gú műtrágyát használunk, a nyomelemeket a Mikrala-A meg­felelő Időben és mennyiségben történő kipermetezésével pótol­hatjuk. Magyarországi kertba­rátok a Plantosa 4-D komplex műtrágyát használják, amely 20 % nitrogén-, 10 % foszfor-, 15 % kálium- és 6 % magné­ziumhatóanyagot, továbbá man­gánt, bórt, vasat, cinket, molib­­dént és kobaltot tartalmaz ke­­lát formában. A fő tápanyago­kat gyors és lassú formában tartalmazza. Elsősorban a dísz­növénytermesztésben, a hagyo­mányos és tápkockás palánta­nevelésben, a primőrzöldségfé­lék termesztésénél, vagyis álta­lában a kertészeti kultúráknál alkalmazható. A gyakorlati ta­pasztalatok és a kísérletek alapján a Plantosannal kezelt növény egyenletesen és gyor­sabban fejlődik, a termés ko­rábban piacképes és jobb minő­ségű. Viszonylag elég drága, így használata csak az intenzív kultúráknál kifizetődő. Befejezésül mindössze annyit, hogy a tápanyagpótlás fontos­ságán érdemes elgondolkodni és azt a termelt növénykultú­ráknak megfelelően alkalmazni. A kertből ne csak kapni akar­junk, hanem időközönként jut­tassuk is vissza a növények ál­tal felhasznált tápanyagokat! VARGA JÓZSEF, Búé Metszési tudnivalók (III.) пи.) A termő gyümölcsfák metszése. A gyümölcsfák legértékesebb részei a termőrészek, mert a rajtuk elhelyezkedő termörü­­gyekből alakul ki a virág, s annak megtermékenyülése után a gyümölcs. A termőrügyeket arról ismerhetjük meg, hogy min­dig vastagok, tompák, s a vessző tengelyétől többnyire eláll­nak. A vékony hajtórügyekből azonban mindig hajtás vagy levél képződik, s a vesszőhöz simulnak. A termő gyümölcsfák metszése tulajdoniképpen a korona karbantartását szolgálja. Ennek során fokozatosan ritkítani, ifjítani kell a koronát, tehát a már letermett, fölkopaszodott termőrészek helyett újakat kell nevelni. Az előtörő sarjakat, vízhajtásokat tőből távolítsuk el. Ha úgy gondoljuk, hogy a fa formálásához szükségünk lesz az ilyen hajtásra is, fokozatos metszéssel alakítsuk át termővé. (Vehovszky) A házikeriek műtrágyázása (II.) A virágok és a díszcserjék trágyázásáról Tudjuk, hogy a különböző virágok tápanyagellátása, szer­ves- és műtrágyázása más és más. Meg kell azonban jegyez­ni azt is, hogy csak akkor fej­lődnek buján, üdén és akkor gyönyörködtetnek bennünket színpompájukkal, illatukkal, ha humuszban gazdag és trágya­­erős földbe, talajba ültetjük őket. Általában az elkorhadt, érett humusztrágya vagy a komposzt a legmegfelelőbb ta­­lajgazdagítő anyag. A tapaszta­latok alapján a műtrágyákkal is hatásos eredményeket lehet elérni. A régmúltban végzett külföldi kísérletek alapján a chilei salétrom a virág színező­désére és a dús levél képződé­sére, a foszforsav és a kálium­­hatóanyag pedig a virágok illa­tára és a gyorsabb beérésre volt hatással. Tekintettel a fi­nom, tehát érzékeny gyökérzet­re és a virágok amúgy is igen gyenge, finom szervezetére, a műtrágyákat már jóval a vetés vagy ültetés előtt kell a talajba dolgozni. Csupán a még a har­mattól is könnyen feloldódó sa­létromműtrágyákat adagoljuk fejtrágya formájában. Grábner Emil, híres magyar tudós, kísérletei alapján a sza­bad főidbe ültetett virágok alá áranként négy kilogramm salét­rom, négy kiló 40 százalékos kálisó és ugyancsak négy kiló szuperfoszfát használata aján­latos. Természetesen, a kémiai talajvizsgálatok szerinti elem­zés eredményei az említett mennyiségeket megváltoztathat­ják. Kevesen tudják, hogy a növé­nyek, így a virágok is, az éle­tük folyamán nemcsak az úgy­nevezett nélkülözhetetlen táp­anyagokat (NPK) veszik fel a talajból. Keresik az olyanokat is, amelyekre a régebbi tudo­mányos megállapítások szerint életük fenntartásához nem volt feltétlenül szükségük. Ma, ami­kor a terméseredményeknél nemcsak a mennyiségre, hanem a minőségre is súlyt fektetünk, figyelembe kell venni azt a régebbi tudományos, ma már sajnos sokak előtt ismeretlen megállapítást is, amely szerint a növény hamujában alumíniu­mot, nátriumot, klórmagnéziu­mot és szilíciumot, egyes ten­geri vízinövények hamujában pedig brómot és jédot találtak. A tudomány már bebizonyította, hogy ezekkel az úgynevezett nélkülözhető tápanyagokkal a termésnek nemcsak mennyisé­gét, hanem minőségét is lénye­gesen fokozhatjuk. A külföldi növénytermesztési, főként kertészeti jellegű kísér­letek már bebizonyították, hogy például az alumínium egyik vegyületének, a timsónak jelen­léte főleg a kerti virágoknál színpompás virágzást idézhet elő. Például egyes páfrányok termesztésénél értek el kiváló eredményeket. A szilícium befo­lyását is érdemes megismerni. A növény ezt a talaj szabad kovasavából vagy az oldható kovasavas sókból veszi fel, majd a sejtek falaiba raktározza el, mint kovasavat. Egyes növé­nyekben sok van belőle, mások­ban kevesebb. A kutatók ezt a nélkülöző tápanyagot a gabona­félék szárában, kalászában és pelyvaszálkáiban, továbbá a fű­félék száraiban, a fák kérgében stb. találták meg nagy meny­­nyiségben. Legtöbb a zsurlók­ban található, amelyeket ezért is hívtak sikár füveknek. Érc­edényeket lehetett velük tisztí­tani és fényesíteni. A szilícium igen hasznos, mert a sejtfalakat keményebbé, ellenáiióbbá teszi, fgy a növé­nyek az állati és növényi kár­tevők, élősdiek, paraziták, gom­bák stb. károsodásai ellen sike­res védekezést fejthetnek ki. Mit kell még mindehhez hoz­záfűzni? Talán csak annyit, hogy a szabad földbe ültetett virágok is megkívánják a ma­gukét, éppen úgy, mint a dísz­cserjék, amelyek egy részénél dús lombképződést, másoknál pedig szép virágzást, gyors fej­lődést várunk. A díszcserjék — mint virágok — főleg nitrogén­­gazdag talajban fejlődnek jól. A fás szövetek képzésére na­gyobb mennyiségű kálisóra is szükségük van. A német kerté­szek a múltban a Lierke-félé keveréket használták a dísz­cserjék öntözésére. A folyadék 8,8 százalék nitrogént, 11,3 szá­zalék foszforsavat és 13,9 szá­zalék káliumot tartalmazott. Ha azonban olyan díszcserjéket akartak trágyázni, amelyektől dús levélképződést vártak, ak­kor a trágyakeverékbe nagyobb százalékban kevertek salétro­mot, vagy külön nitrogénolda­tot készítettek úgy, hogy har­minc deka nátronsalétromot száz liter vízben feloldottak és a kiválasztott bokrok töveit hetenként egyszer alaposan megöntözték. Vigyáztak azon­ban arra, hogy a folyadék a le­­vélzetre ne jusson, mert abban kárt tett volna. Az említetteken kívül a ren­des öntözésről sem feledkeztek meg. Ezt már régebben is ter­mészetesnek találták. LADISLAV KMOSKÖ mérnök KETRECES TARTÄSRA ALKALMAS FAJTÄK Nem új tartási módszer, de azt viszont tudni kell, hogy az ismert galambfajták közül a legtöbb egyáltalán nem alkamas ketreces tartásra. Bizonyítást nyert, hogy csak az erre a célra kitenyésztett speciális, nyugodt vérmérsékletű galambok tűrik el minden különösebb termelési kiesés nélkül a négy évig tartó ketreces elhelyezést. A legjob­ban bevált erre a célra a Pal­metto gazdasági fehér King és az eredeti autoszex Texán. Az előbbi e vonatkozásban nem­csak Amerikában, hanem Euró­pában is bizonyított. Ilyen irá­nyú kísérletek folynak Magyar­­országon is, elsősorban a na­gyobb galambtelepeken. (Bar. Fel.) FEHÉRBŐL JOBBAN Számos esetben már megál­lapították, hogy a pulykapipék igen válogatósak a színek te­kintetében. A világos pasztell­színt jobban kedvelik. Megfi­gyelték, hogy ha az itató fehér színű, jobban isznak belőle, ha­marabb rászoknak az ivásra, mintha az itató sötét színár-' nyalatú. Ha sötét színű az ita­tó. a pipék csak akkor isznak belőle jobban, ha színültig meg van töltve vízzel, s jól látszik a szabad vízfelület csillogása. (P. W.) A pohánka élelmezési jelentősége A pohánkát (Fagopyrum) ha­zánkban korábban a hegyi ter­melési körzetekben termesztet­ték. A magvakból a hántolást követően darát készítettek, a­­melynek az emberi táplálkozás­ban volt nagy szerepe. A po­hánka (hajdina) beltartalmi ér­ték szerint a rizsre hasonlít, azonban jóval több [körülbelül 8 százalék) fehérjét tartalmaz. Nagy fehérjetartalma nagyvo­nalakban megegyezik a hüve­lyesekével. Mindemellett több В-vitamint és ásványi anyagot (legtöbbet a vasból) tartalmaz. Annak ellenére, hogy a pohán­ka 2,57 százalék zsiradékot (a rizs csak 0,48 %-ot) tartalmaz, bosszú ideig tárolható. Jelentő­ségét kulin tartalma (viasz jelle­gű járulékos anyag) is fokozza. A kulin ugyanis az emberi szervezetben védi a-véredények falait és elősegíti ezek rugal­­nwsrfíát. Fogyasztása ezért hozzájárul a szívbetegségek megelőzéséhez és késlelteti az érelmeszesedés bekövetkeztét. A kutint elsősorban a magkez­demény, a csíra tartalmazza. Azonban a zöld levélzetben és a virágokban is nagy mennyi­ség található belőle. A kutint iparilag — gyógyszerészeti cé­lokra — is a zöld levélből ál­lítják elő gyorsszárítás után. A pohánkát élelmezési célok­ra legnagyobb területen (körül­belül 2 millió hektáron) a Szovjetunióban termesztik. Kü­lönféle eledelek gyártásánál, készítésénél használják fel. Leggyakrabban kása formájá­ban fogyasztják, de tésztából öntött lepény Is készíthető be­lőle. A pohánka kertészetileg és mint dísznövény (fehéres és rózsaszínű virágok) egyéves, igénytelen növény, ami egyúttal kiváló méhlegelőt is jelent. A szakirodalom alapján egy hek­tár pohánkaterületről hatvan­­száz kilogramm mézet lehet nyerni. A pohánka mint szemes takarmány is felhasználható, elsősorban a broiler csirkék és a sertések hizlalásánál. A hús hatásától kiváló arómájú. A hántolt pohánkát régebben félkilogrammos csomagolásban forgalmazták. A lakosság ész­szerű táplálkozásának előfelté­teleiből kiindulva nem ártana felújítani termesztését, forgal­mazását. Ezzel kapcsolatban vagy külföldi behozatallal vagy saját körülmények közötti ter­mesztéssel számolhatunk. Ha­zánk növénytermesztési kutató intézetei már új tapasztalato­kat szereztek termesztésével és növényvédelmével kapcsolatban, melyeket nagyüzemi termelési feltételek közepette is kihasz­nálhatnánk. A magvak hántolá­sára egy dél-morvaországi má­lom szolgál. Nemrégiben sikerült besze­reznem (vásárolnom) mintegy tíz kilogramm vetőmagot. Vala­mit már szétosztottam belőle, de a Szabad Földműves olva­sóinak, a pohánkát termesztő kertbarátoknak is tudnék belőle küldeni, hasonlóképpen, mint ahogy azt a konyhakerti kö­mény esetében tettük. A felté­telek (lásd az idei 6. számot!) nagyjából ugyanazok, a különb­ség csupán annyi, hogy a meg­címezett és bélyeggel ellátott válaszborítékba mellékeljenek még egy 30 filléres bélyeget (ezt ne ragasszák rá a boríték­ra!) is, tudniillik nagyobb faj­súlyú vetőmagról van szó. CHLÄDEK MILOŠ mérnök, az Olomouci Zöldségter­mesztési Kutató és Nemesít* Intézet dolgozója

Next

/
Oldalképek
Tartalom