Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-03-10 / 10. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. március 10. ишжрм® uw csatasorban A TEKOVSKÉ LUŽANY-I (NAGYSALLÖ) HALADÁS EFSZ MÜLTJÄRÖL, JELENÉRŐL Ha statisztikai kimutatás készülne arról, hány ember sorsát határozta meg a századunk derekán végbemenő szövetkezetesítés, a harminc győzelmes év folyamán hányán és hányán vonultak a szocialista mezőgazdaság zászlaja alatt, számuk egy erős hadsereg számával vetekedne. Ha jellemezni kívánnánk ezeket a „katonákat“, a kitartás, a hazaszeretet, a jó ügyért való bátor kiállás jelzőkkel illethetnénk őket. Ilyen „katonákat“ sorakoztatunk fel az alábbiakban, akik sorsukat összekötötték a szocialista mezőgazdasággal, akik sokat küzdöttek és tettek szövetkezetük felvirágoztatásáért. AKI A BÖLCSÖT RINGATTA Valach János házát nem volt nehéz megtalálni Nagysallón. A fehérre meszelt, hosszú falusi ház szinte tájháznak is beillene: a múltat idézi, s gazdája is a múltról beszél: — Mivel Magyarországon jóval hamarább indult a szövetkezetesítés, mint itt, Szlovákiában, 1945 tavaszán a Békés megyei Kondoros községben — szülőfalumban — néhányan szövetkezetei alapítottunk. Korábban hosszú ideig tagja voltam a Szociáldemokrata Pártnak, majd a kommunista pártnak, így illegális működésünk alatt béralapunkat, s hetvenezer korona értékben kifizettük azoknak a termelőeszközöknek és számosállatoknak az értékét, melyeket az alakulásnál a szövetkezeti tagok hoztak magukkal a közösbe. Az állatállományunkat, új istállók felépítésével, aránylag rövid idő alatt sikerült összpontosítani — korábban száz pár ló volt széthelyezve a tagok istállóiban —, és a növénytermesztésben is szép eredményeket értünk el. Hogy csak egy-két példát említsek: 1959-ben 1760 hektáron gazdálkodó szövetkezetünk 257 tehénnel, 1804 sertéssel rendelkezett, gabonából 32, cukorrépából 450, kukoricából 45 mázsás hektárhozamot értünk el. A nagysallői gazdaság agilis elnöke egy mozgalmas, fejlődésben gazdag korszakot határozott meg szavaival. Később a mindig szilárdabb alapokra merészebb és merészebb álmok megvalósulásai kerültek, melyeket ma már büszkén emlegetnek a szövetkezeti dolgozók és vezetők: nagy teljesítményű gépekkel felszerelt mechanizáclós központot létesítettek a növénytermesztésben, korszerű sertéshizlaldát és tehénistállót építettek, s javították a tagok szociális ellátottságát. — Valach János, a szövetkezet első elnöke. ◄ Kovács Arpád fíígépesítő. sokat hallottam a szovhozok és kolhozok termelési sikereiről. Az így szerzett tapasztalatok révén a kondorosi szövetkezet is elindult a nem éppen sima úton. Aztán közbeszólt a történelem, és az itt kifejtett lelkes munkánkat félbeszakította az áttelepítés. Családommal Nagysallóban telepedtem le. Mivel társaimnak és nekem komolyabb tapasztalataink voltak a szövetkezetalapítás terén, 1949. október 9-én — Tőre után a lévai járásban másodikként — Nagysallóban is megalakítottuk a szövetkezeten Elnöknek engem választottak. Rám hárult a felelősség nagy része. Háromszáznyolc parcellát kellett összevonnunk, s megművelnünk azokkal az elavult termelési eszközökkel, amelyekkel rendelkeztünk. A bank olyan kevés hitelt adott, hogy jóformán az alapvető kiadásokat sem tudtuk fedezni. János bácsit rövid ideig tartó elnökösködése után sem hagyta el a szövetkezetbe vetett hite. Továbbra is a gazdaság lelkes tagja maradt, s a kétkezi munkát sem vetette meg. Közéleti tevékenységét számtalan magas kitüntetés igazolja. Amellett, hogy a mai napig is tevékeny párttag, éveken keresztül járási népbíróként is tevékenykedett. E munkája elismeréseként az Igazságügyi Minisztériumtól több kitüntetést kapott. LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE Ha valakiről elmondható, hogy részleteiben ismeri a nagysallői szövetkezet múltját, jelenét, akkor Pakusza Lajos nevét kell említeni. A kezdeti években brigádvezetőként tevékenykedett s a könnyűnek nem mondható szervező munka mellett tanulásra, szakismereteinek bővítésére Is futotta erejéből. Ipolyságon végezte el a mezőgazdasági műszaki középiskolát. A későbbiek folyamán komoly feladattal bízták meg. 1957-ben az adósságokkal küszködő, aránylag rosszul gazdálkodó szövetkezet elnökévé választották. Posztját a mai napig is betölti. — Aki azt hiszi, hogy annak idején leányálom volt egy rosszul menő szövetkezetben elnökösködni, az téved — mondja Pakusza elvtárs. — Nem szívesen vállaltam a vezetést, de az emberek bizalma, a szövetkezetesítésbe vetett hitem erőt adott munkámhoz. Már az első hónapokban tudatosítottam: ahhoz, hogy egy gazdaság jól működjön, mindenekelőtt meg kell nyernünk az emberek bizalmát. Az elkövetkezendő években a fennálló gondok mellett fokozatosan javítottuk Néhány évvel ezelőtt módom volt meggyőződni arról, hogyan is gondoskodik az efsz dolgozóiról, s erről lapunk akkor részletes írást közölt. Ezért hosszadalmas felsorolásba nem bocsátkozom, csupán néhány konkrétumot említek: a szövetkezet megerősödése után hatalmas összegeket fordított a munkakörülmények javítására, a nehéz fizikai munkák kiküszöbölésére, s a tagok üdültetése, gyógykezeltetése rendszeressé vált. Nem feledkeztek meg a szövetkezet nyugdíjasairól, a dolgozók gyermekeinek üdültetéséről sem. A helyi nemzeti bizottsággal együttműködve felépült a művelődési otthon s több más intéznullával volt egyenlő. Emlékszem a nagysallői határban — nem is rövid ideig — favázra szerelt kultivátort használtunk. Ez persze — ekkora időbeni távolság után — kissé hihetetlennek tűnik, de így igaz. Később a traktorállomásokat megszüntették, így a szövetkezet gépesítési csoportjának a vezetője, majd főgépesítője lettem. Brigádvezető koromban, ötvenkilenc táján, szövetkezetünk mindössze hat traktorral rendelkezett, ma viszont hatvannyolccal. Persze az idáig vezető út nem volt könnyű. A továbbiakban a főgépesítő elmondotta, hogy ma viszonylag jól felszerelt gépparkkal rendelkeznek. Habár az állandóan fokozódó termelési követelmények — a speciális gépek hiánya — nem egyszer gondok elé állítják a mechanizácíős csoportot, a harmincnégy tagú gépjavító kollektíva találékony gárdája eddig még egyetlen probléma előtt sem torpant meg. Ugyanis ha kellett, újítottak, ha a szükség úgy kívánta, új gépeket konstruáltak. Az ő munkájuk mellett nem szabad megfeledkezni a gépkezelők kílencventagú csoportjáról sem. A- mellett, hogy becsületes munkájukkal hozzájárulnak a terméseredmények emeléséhez, a veszteségmentes betakarításhoz, maguk végzik el gépeik karbantartását, s a kisebb javításokat is. NÉHÁNY beszédes szAm A fentiekben szóltunk a szövetkezet kezdeti nehézségeiről, fokozatos fejlődéséről, fejlesztéséről, s említettük, hogy az egyesített gazdaság a lévai járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. Hogy ezt valós tényekkel is alátámasszuk, felkértem Kovács Ernőt, a szövetkezet ökonómusát, hogy néhány szóban jellemezze a szövetkezet jelenlegi gazdasági helyzetét, — Növénytermesztési tervünket túlteljesítettük. Búzából 61,1, árpából pedig 57,7 mázsás hektáronkénti hozamot értünk el. De elégedettek lehetünk a többi növény hozamával is. A sertéshús 6512 mázsás eladási tervét 7215 mázsára teljesítettük. Ezt a szép eredményt a sertések napi 58 dekagrammos súlygyarapodásának köszönhetjük. Persze nem kell szégyenkeznünk a malacelválasztásban elért eredményekért sem. Évi átlagunk anyakocánként 19,7 malac volt. Hasonló jó a helyzet a tehenészetben is, 100 tehéntől 98 borjút választunk el évente. Az átlagos napi tejtermelés tehenenként 8,83 liter tej volt a tavalyi évben, s ez azt jelenti, hogy két millió 267 ezer liter tejet értékesítettünk. Ha már a számoknál tartunk, s a harmincéves szövetkezetről beszélünk, hadd tegyünk egy érdekes összeha-Az efsz két oszlopos tagja: Pakusza Lajos elnök és Kovács Ernő főüzemgazdász. mény. A szövetkezet tehát sokat tett Nagysallő kiépítése, felvirágoztatása érdekében. A FARMALL TRAKTORTOL A SKODA 120-IG — Ma már az ember bosszankodás helyett inkább mosolyog a múlton. Mikor a fiatal szerelőink olykor-olykor szidják a mai korszerű gépeket, viccelődve, jelképesen igy válaszolok nekik: „Látszik, hogy nem ültetek amerikai Farmall traktoron. Húsvéttól karácsonyig tartott, míg végigment a parcellán, s közben úgy zötyögött, hogy a traktoros túrós csuszának képzelte az agyvelejét...“ Kovács Árpád főgépesítő mosolyt gerjesztő szavai mögé egy nehéz, 'küzdelmes korszakot rejtett. Dióhéjba foglalta össze a múltat, de szólt a jelenről is: — Mivel 1951-tő! az itt működő traktorállomás szerelője voltam, átéltem a nagysallői gazdaság keserves kezdeti éveit. A traktdrállomás gépparkja eléggé kezdetleges volt, vontató eszközeink minősége jóformán a Fotó: ita sonlítást. Ez a néhány adat is hűen tükrözi azt a dinamikus fejlődést, amelyet harminc év alatt elért a nagysallői Haladás Efsz. Az első évben a gazdaság összbevétele másfél millió korona volt — jelenleg pedig 67 millió korona. A szövetkezet összvagyona 1950-ben 2 millió 430 ezer korona volt, 1978-ban ez a szám 120 millió koronára gyarapodott. * * * A fentiekben égy ma már élenjáró szövetkezet — gondokkal és akadályokkal tűzdelt — útját igyekeztünk bemutatni: életképeken, termelési eredményeken, néhány beszédes számon keresztül. Habár teljességre az írás nem törekedhetett, végkicsengése azonban egyértelmű: a nagysallői Haladás szövetkezet dolgozói, vezetői odaadó munkájukkal, pártos helytállásukkal hűen követték a CSKP útmutatását, megértették, s a mai napig is tiszteletben tartják Lenin szavát: — „Nincs szebb gyümölcs a közös munka gyümölcsénél“. KALITA GABOR éha felébredek álmomból egy-egy gép zajára. Nem kell, hogy lássam, tudok mindent róla, milyen gyártmány, milyen a motorja. Arra gondolok ilyenkor, mennyire könynyű a gépet kezelni, vezetni, s milyen nehéz az emberekkel bánni. Az egyik ilyen, a másik olyan. Ahány, annyiféle. Nálunk V i n n é n 1949 őszén alakult meg a szövetkezet. Édesapám, PAVOL BOROŠ nevét viselte. Apám lobbantotta elsőként lángra Jánošík tüzét a német megszállók eilen. Sajnos, a szocializmust már nem érte meg. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer még én leszek a közös gazdaság elnöke. — Elmondaná szövetkezetük történetét? — A mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez vezető első lépéseket forradalmi lendülettel tettük meg. Elkoboztuk Sztáray gróf és Szemery földbirtokosok földjeit és megalakítottuk a szövetkezetét. Elnöknek Štefan Konikot választottuk, aki nem sokáig töltötte be ezt a tisztséget, mert a szocializmus ellenségei napról napra fenyegették és ezért lemondott. A második elnökünk Jozef Baran volt, de az állandó fenyeegtőzést ő sem bírta sokáig, majd Július Pristáš fogta kezébe a kormánykereket; sajnos ő sem tudott megbirkózni a bonyolult munkával. A becsületes tagok igyekeztek megművelni minden talpalatnyi földet, a szocializmus kerékkötői viszont igyekeztek szétlopkodni a közös vagyont. Sőt olyan hibák is elöfordul-Ma a vinnéi szövetkezetben egy állatorvos, négy mérnök, huszonöt középiskolás és több mint száz szakmunkás dolgozik. Csak néhány termelési adat: tavaly búzából harmincnyolc, silókukoricából négyszáz, lucernából 75,7 mázsát takarítottak be hektáronként. Az állattenyésztés szakaszán a hústermelésre szakosítottak. A marhahizlaldában a napi súlygyarapodási átlag 85 dekagramm, a sertéshizlaldában pedig ötvenöt. XXX -Az elmúlt években a vinnéi szövetkezet sem beruházási, sem üzemviteli hitelt nem vett igénybe, sőt a szomszédos tarnavai szövetkezet 4,1 millió korona adósságát is kifizets. Ján Bnroš elnök közvetlen modorú, Nagyobbak a feladatok... tak, hogy a kicsépelt gabonát a vezetőség szétosztotta a funkcionáriusok között. Nem volt pénz, nem volt miből az embereket fizetni, igy az elégedetlenség következtében 1953- ban a szövetkezet szétesett. — Hogyan alakult a szövetkezetesítés további sorsa? — Mindent elölről kellett kezdeni. Ötvennégyben feladatúi kaptam a szövetkezet újra alakítását. A járási pártbizottságtól kaptam segítséget. Akkor a pártszervezetünknek hatvan tagja volt. Naponta gyűléseztünk. Az első összejövetelen tizennyolc kommunista ismét belépett, akik összpontosították az élő és holt leltárt. Példájukat továbbiak követték. Ismét megkezdtük a gazdasági-műszaki területrendezést. Igaz, voltak olyanok is, akik nyíltan kijelentették, hogy már nem hisznek a csodákban. Az újonnan létesített szövetkezet elnökévé engem választottak. Nagyon fontosnak tartottam, hogy a munka menjen. Ne érezzenek bizonytalanságot az emberek. Sok gazdasági épület építéséhez hozzákezdünk. Igaz, engem is sokan megfenyegettek, sőt a kutyámat és a tyúkjaimat is megmérgezték, a csűrömet felgyújtották. De sosem adtam fel a harcot, mindvégig kitartottam az eszme mellett. Azóta újra és újra engem választottak elnökké. XXX к Néha a mellékesnek, kiegészítésnek szánt megjegyzések is a gondolatok hosszú sorát tudják elindítani. A vinnéi szövetkezetben JAN BOROS elnök — miközben elmondta, hogy tizenhétmillió korona egy évi termelési értékük — fél mondatban visszaemléker zett: pártszervezetük húsz évvel ezelőtt még arra ösztönözte, lelkesítette, szervezte a szövetkezeti tagságot, hogy érjék el az évi ötmillió korona termelési értéket. Pedig akkor kétezerháromszáz hektár földön gazdálkodtak, ma viszont csupán 913 hektáros a gazdaságuk. A Šírava víztároló nem kevesebb mint nyolcszáz hektár szántót és hatszáz hektár legelőt vett el tőlük. Helyénvaló a vinnélek szorgalmának, igyekezetének az elismerése, akik ma — egykor szinte hihetetlennek tűnő — nagy számokat, adatokat közölnek az érdeklődővel szövetkezetük gazdálkodásáról. Hihetetlen számok? Igen azok, mert húsz évvel ezelőtt kevesen fogadták volna el biztos jövőként azt, amit ma kézzelfoghatóan tapasztalhatnak. Kezdetben az összeszántott föld nem volt alkalmas a sikeres nagyüzemi termelésre. Az állattenyésztéshez csaknem teljesen hiányoztak a szükséges eszközök, méginkább a nagyüzemi istállók. Milyen jó, hogy mindezekről már múlt időben beszélhetünk! A vinnéi szövetkezetben is felnőtt, összekovácsolódott egy olyan szakember- és szakmunkásgárda, amely képes az új eszközök, anyagok, fajták mind sikeresebb alkalmazására, a korábbitól eltérő termelés-szervezési megoldások bevezetésére. Más szóval: fokozatosan létrejöttek a gazdálkodás javításának, a hozamok növelésének, a gépek és gépi eszközök ésszerűbb, gazdaságosabb kihasználásának, a nagyüzemi termelés intenzív fejlesztésének feltételei. barátságos ember, de ha munkáról van szó. akkor nincs pardon. A köz érdekében mindent megtesz. Az 19B2- es esztendőt említi, amikor a melléküzemág miatt a felsőbb szervek megfosztották az elnöki tisztségtől azért, mert állítólag a társadalom kárára gazdagította a szüvetkezetet. De pártját fogták a szövetkezeti tagok és rövid idő alatt újból visszakerült a szövetkezetbe. A szocializmus ellenségei próbálták elkedvetleníteni, de ő nem ijedt meg, kitartott. Ma a szövetkezet a michalovcei (Nagymihály) járásban a legjobbak közé tartozik. Az 1971-es esztendőben a szövetkezetei a Munkaérdemrenddel tüntették ki. 1974-ben Ján Borošnak a CSSZSZK elnöke a Szocialista munka hőse címet adományozta. Ján Boroš a közéleti munkából is derekasan kiveszi a részét. Tagja a CSKP Központi Bizottságának, az SZLKP Kerületi Bizottsága plénumának és az SZLKP járási bizottsága elnökségének, a Nemzetgyűlés képviselője. Szavára felfigyelnek országos kérdések eldöntésénél is. A jogos büszkeség mellett azonban a gond redői is fellelhetők az elnök arcán, amikor a gazdálkodás jövőbeni elképzeléseiről kérdezem. A megnövekedett termelés irányítása, a szervezett, fegyelmezett, öntudatos és jövedelmező közös munka feltételeinek megteremtése nagyobb felelősséget, több kockázatot is jelent. Sok volt a gond, a tennivaló egy negyed századdal ezelőtt, de most sem kisebb — sőt bonyolultabb, nehezebb feladat az akkori tennivalóknál — a hatékonyság .növelése, a takarékos gazdálkodás, a meglevő eszközök, berendezések ésszerű kihasználása, a gazdaságos termelés sokoldalú szervezése és fejlesztése. — Sürgető feladat — magyarázza a szövetkezet elnöke — a vágómarhák napi súlygyarapodásának további fokozása. E téren célul tűztük ki, hogy a takarmányozás színvonalának további emelésével az idén a napi minimális 0,90 kilogrammos súlygyarapodást és 520 kilogrammos vágósúlyt érjünk el. A hízósertéseknél 0,60 kilogrammos napi súlygyarapodást irányoztunk elő. Fontosnak tartjuk a takarmánytermesztés további növelését. Silókukoricából 560 mázsás hektárhozam elérését tervezzük, lucernából pedig 92,7 mázsa szénatermést. Vagyis hétszázalékos termelési növekedést tervezünk. — Tudom — mondja az elnök —, hogy az alkatrészkérdés végleges megoldása is szerepei a legutóbbi mezőgazdasági párthatározatban, de ezt már gyakorlattá is kellene tenni. Az alkatrészellátás nem t izedrangú, vagy századrangú ügy az ország gazdasági életében. Milliós értékek bevernek haszontalanul, néhány száz korona értékű alkatrész miatt, mert valaki, valahol tehetetlen ... De nem ünneprontás most éppen erről beszélni? Nem. A dicséret és az elmarasztalás szerves egységet alkot. És Ján Boroš rendszerint nemcsak dicsér, hanem bírál is, akár országos fórumon szólal meg, akár a szövetkezetben. A jó ügy érdekében bírál. És sokat tesz ennek érdekében. Ez ad súlyt szavainak. ILLÉS BERTALAN
