Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-10 / 10. szám

(Folytatás az X. oldalról) bozat részleges, majd teljes pusztulása, lehullása követi. A betegség kártétele kétirányú. Egyrészt a lehulló lombozat miatt csökken a termés, más­részt a megmaradó és .gyűjtött levelek jelentős része barna színű lesz, ami minőségi hát­rányt jelent. A vizsgálatok so­rún megállapították, hogy az Alternaria sp. gombafaj okozta betegség fellépésének kritikus ideje közvetlenül a virágzás, tehát a gubák, murvalevelek megjelenése előtt van. A véde­kezést ezért a virágzás előtt 3—4 héttel kell megkezdeni. Az első premetezést a Dithane Z-78 vagy a Perožin 75 В 0,3, majd ezt követően 6—8 naponként megismételve a vágások előtti két premetezést az Orthocid 50 vagy az Orthophaltan 50 0,3 százalékos oldatával végezhet­jük el. Betakarítás. A majoránna föld feletti, virágzó, leveles részét a tenyészidö alatt többször is vághatjuk, arathatjuk. Az első vágásra közvetlenül a virágzás kezdetén vagy teljes virágzás­kor, júliusban kerülhet sor. Szeptemberben, október elején másodszor Is vágható. Ritkán, kédvező időjárás esetén harma­dik vágás is lehetséges. Az el­ső, esetleg a második vágáskor arra kell ügyelni, hogy a nö­vényeket ne közvetlenül a talaj felszínén, hanem körülbelül 5 cm magas tarló meghagyásával vágják. Tarlóhagyás nélkül majoránna termesztése ugyanis a növény lassan rege­nerálódik, hajtásképzése vonta­tottan indul, s ezért a követ­kező vágás is bizonytalanná válhat. " r A levágott majoránna apró szőrös leveleire és murváira sok talajrész tapad rá, ezért — szükség esetén — célszerű vá­gás után azonnal megmosni, le­csurgatni és árnyékos, szellős helyen megszárítani. A majo­ránna szárítására a 35—40 C- fok körüli hőmérséklet a leg­kedvezőbb. A tói szárított ma­joránna szürkészöld színű és kellemes Illatú. Egyes helyeken csak szárítás után portalanítják a majorán­nát úgy, hogy a megszáradt le­veles szárat ritka szövésű zsá­kokba teszik. A rázás hatására a száraz homok lepereg a nö­vényi részekről és kihull a zsákszövet részein. Ez a porta­lanítás azért nem tökéletes, mert a szabvány szerint megen­gedett homoktartalomnál több maradhat a szárított anyagban. Szárítás ulán a majoránna le­veleit le kell morzsolni a szár­ról, ami többféleképpen végez­hető. Legelterjedtebb az a meg­oldás, amikor a száraz leveles szárat zsákba helyezve taposás­sal vágy ütögetéssel morzsolják le a száraz, könnyen pergő le­veleket a szárról. A lemorzsolt anyagot a szártöredékektől és a homoktól többszöri átrostálás­sal, szitálással (2,5—3 mm hé­zagvastagságú szitával, rostá­val) tisztíthatjuk meg. A meg­maradt szármentes, világosszür­ke színű levél (pelyva) a tu­lajdonképpeni fűszer, drog. Ál­talában liét-nyolc kiló frissen vágott anyagból egy kiló szá­raz, .morzsolt és tisztított áru lesz. A várható termés körülbe­lül 12—18 kilogramm morzsolt áru áranként. A drog (Majoranae herba) körülbelül 1 százalék ill'ó ola­jat, keserűanyagot, 10 százalék csersavat, gyantát stb. tartal­maz. Felhasználás. A majoránnából készített főzet (tea) szélhajtő, étvágygerjesztő, köhögéscsilla­pító és idegnyugtató hatású. Fontos fűszernövény. Jelentősé­ge. az élelmiszeriparban sokkal nagyobb, mint a gyógyászatban. Maglermelés esetén az agro-A GYÜMÖLCSFÁK KISZÁRADÁSÁNAK OKAI A gyümölcsfák kiszáradásá­nak leggyakoribb okai a nem meglelelő talajtípus és fekvés, valamint a különböző gombák és baktériumok okozta betegsé­gek lehetnek. Különösen az utóbbi években terjedtek el bi­zonyos baktériumos növényi kórokozók, főleg a Pseudomo­nas, Erwinia és az Agrobacte­­rium nemzetségbe tartozók. Ez utóbbiak 3 gyökérgolyvát idézik elő. A Pseudomonas siringae a csonthéjasok rákos megbetege­dését idézi elő. A fertőzés a szemzéssel is terjedhet. Rend­technika teljesen megegyezik a drog- (fűszer-) nyerésre telepí­tett majoránnáéval. Akülönbség csak annyi, hogy a magnyerés­re kijelölt területről csak egy­szer vágják, majd magélés után csépelik. A maghozó tábla ara­tása többhylre augusztus máso­dik felére esik. A vágást akkor kell végezni, amikor a szár al­só részén a murvalevelek (gu­bák) hónaljában levő magvak már barnák. Nem egyszerre ér­leli a magvát, ezért a tiszta ta­lajon és szellős helyen végzett ulóérlelés nagyon fontos. Mivel magja nagyon apró, aratását, cséplését körültekintéssel kell végezni. Többnyire kaszával vágják és- a levélmorzsolúslioz hasonlóan csépelik, majd a magvakat szitákon tisztítják. Aranként körülbelül 33—45 gramm magtermés várható. Forrásanyagok alapján összefoglalta: —blm— kívüli jelentőséggel bír az anyanövény (fa) megelőző vé­delme és az eszközöknek a For­malin 5 %-os oldatában történő fertőtlenítés. ALTÄJI FEKETE RIBISZKE A Szovjetunióban a Felső Al­tai vidéke rendkívülien kedvező a fekete ribiszke termesztésére. Több ú| fajtát nemesítettek ki, melyek közül jónéhányat nem­csak ezen a vidéken, hanem Szibériában és a Szovjetunió európai részén is termesztik. Ide tartozik többek között a Golubka, a Sztahannvka Allaja, Vysztavocsnaja, Nyina stb. —zi:h — TALAJ MÜVE LÉS TÁPANYAG PÓTLÁS NÖVÉNYVÉDELEM ui. Alapos forgatás, rigolírozás hiányában a gyümölcsfacseine­­téket és a szőlőt megfelelő nagyságú és mélységű gödörbe kell ültetni. A gödörásásnál a következő alapelvből induljunk ki: „Minél nagyobb a gödör, annál jobb“. A gyümölcsfák esetében a gödör lehetőleg 120 —140X120—140, de legalább 100X100 cm méretű és 60—80 cm mély legyen. A cserjék, bokrok számára az említeti mé­retnek ködülbelül a fele és a 40—60 cm-es mélység is megfe­lel. A gödör aljára célszerű négyzetméterenként tiz-tíz deka szuperloszfátot és kálisót szór­ni, s azt beásni. A gödörből ki­hányt humuszos, sötétebb felső talajréteget tegyök külön, majd visszahányáskor keverjünk hoz­zá annyi érett, lehetőleg apró szerves trágyát (erre a célra a kompeszttrágya vagy a tözeges trágya a legmegfelelőbb), hogy egy köbméternyiben körülbelül tíz-húsz kilő legyen. Ehhez még fél kiló szemcsézett szuperfosz­fátot és ugyanannyi kálisót is adhatunk. A gödörből kikerült nyers, világos színű, netán kö­ves vagy kavicsos talajt legcél­­zerűbb más, jobb minőségű talajjal helyettesíteni. Erre a célra a gödör környékének fel­talaját használhatjuk fel, a­­melyhez természetesen szintén szerves trágyát és műtrágyát célszerű (a korábban már meg­adott mennyiségben) keverni. A sekély termőrétegü talajo­kat még az úgynevezett bakhá­tas tala(előkészítéssel is megja­víthatjuk. Ennél az eljárásnál a sekély termőréteget egymástól hat-tíz méter távolságra levő sávokban (ezek szélessége kö­rülbelül három öt méter le­gyen) úgynevezett bakhátakban vastagitjuk, s ezekre ültetjük a fákat, illetve a cserjéket, bok­rokat. Főleg a magas talajvíz­­állású területeken ajánlatos a termőréteget vastagítani. Nem­csak bakhátasan, hanem egy-egy ültetendő fa helyére összehú­zott, felmagasított kupac forrná: jában is, vagy amikor a 80— 100 cm mély ültetőgödröt trá­gyával kevert felszíni talajjal töltjük meg. -A magas talajvlzállású tala­joknál a vízszint leszállításával segíthetünk. A kisebb kert ese­tében elegendő, ha minden ol­dalán árkot ásunk és a benne felgyülemlő vizet a lehetősé­gekhez mérten elvezetjük. Ha a víz elvezetése nem lehetséges, a nyílt árkok akkor is jó szol­gálatot tesznek, mert rajtuk ke­resztül párolog a víz, s ezáltal is süllyed a kertben a talaj­­szint. A nagyabb kertben már több helyütt, belül is kell ilyen vízelvezető, illetve párologtató árkokat készíteni, esetleg alag­­csövezést alkalmazói. Az alag­­csövek a felszín alatt bizonyos mélységben elhelyezett égetett agyagcsövek, amelyek vízzel telnek meg, s a víz egy árokba gyűjtve elvezethető. Az alag­­csövezés házilag olyan módon oldható meg, hogy keskeny, mély árkot ásunk és ezek alját kőtörmelékkel, esetleg rozsével töltjük ki, majd betemetjük. Nem árt, ha a kőtörmelékre még rozsét is teszünk. Ezeknek a föld alatti árkoknak, illetve alagcsöveknek egy nyílt vízel­vezető árokba kell torkollniuk, amelyből részben párolgás út­ján, részben pedig elvezetéssel (ez a jobb megoldás) távozhat a víz. A megfelelő (se túl mélyen, se túl magasan levő) talajviz­­szint egy ingyenes és kedvező, állandó jellegű altalajöntözést biztosit. A talajvízszint feletti 40—80 cm vastag rétegben ugyanis állandóan nedves a ta­laj. Ha ezt a nedves réteget a növények gyökerei elérik, ak­kor vízellátásuk az esőtől füg­getlenül megoldottnak tekithe lő. A gyümölcsfák és a szőlő esetében a tala jvízszint 150—200 cin nél magasabban ne legyen. A zöldségfélék és a kerti virá­gok számára a felső határ 80— 100 cm legyen. A láp- és tőzeg­talajok esetében 60—80 cm is lehet, mert ezekben a talajvíz­szint feletti, állandóan nedves réteg vékonyabb. A termőföld vízkészletének szabályozása a talajvíz szintjé­nek megfelelő beállítása mel­lett a különböző évszakokban és tájanként eltérő mennyiségű természetes csapadéktól is fiigg. Ezért nem árt, ha a kert­barátok a természetes csapa­dékkal való ésszerű gazdálko­dásra is gondolnak. Ugyanis nem egy kiskertövezetben ta­pasztalható, hogy panaszkodnak a kevés csapadékra, a vízveze­ték hiányára, a kis hétvégi há­zak eresze alatt mégsem talál­ható esGvízfelfogó edény. Gya­korlati tény, hogy egy kiskert locsolásához sok esetben a he­lyesen felfogott és jól tárolt esővíz is elegendőnek bizonyul. Mindemellett az esővíz haszná­lata előnyösebb is, mint a veze­tékes vízé, mert kedvezőbb a hőmérséklete. Az esővíz felfogá­sára szolgáló edény azonban le­hetőleg zománcozott vagy fes­tett, esetleg műanyag legyen, mert a hoszabb ideig tartó tá­rolásnál a víz (a fém oxidáció­jának eredményeként) kedve­zőtlen ásványi elemekkel ve gyűlhet. (Folytatjuk) A kert talajának javítása 1979. március 10. Január huszonhetedikei szá­munkban ugyanezen az ol­dalon és ugyanilyen cim alatt már beszámoltunk arról, hogy a kertbarátoknak az idén száz­tíz tonna majoránnát kellene termelniük. Megemlítettük azt is, hogy a majoránna termesz­tésnek kiszélesítése és az anya­gi érdekeltség fokozása érdeké­ben növelték a felvásárlási árat. Azóta több olvasónk for­dult hozzánk azz3l a kéréssel, hogy ismertessük a majoránna termesztésével kapcsolatos tud­nivalókat, tennivalókat. Az ér­deklődök közül csak egyet sze retnék bemutatni: Tóth Béla mugyorósi (Liesková) kertbarát korábban — saját szükségletre már termesztette a majoránnái. Az idén nagyobb területen sze­retné termelni ezt az értékes fűszer- és gyógyító növényt. S hogy mi ebben az érdekesség, különlegesség? Elsősorban az, hogy az említettek alapján a tókelerebesi (Trebiáov) járás ban is adottak az előfeltételek a majoránna termesztéséhez.- Növénytani leírása. A majo­ránna (Majorana hortensis Mönch.) az ajakosvirágúak (La­­biatae) családjába tartozó, a Földközi-tenger keleti partvidé­kéről, Elő-Indiábó! származó, nálunk is termesztett, egyéves, átható, kellemes illatú fűszer­­növény,. Gyökerei vékonyak. Szára 25—50 cm magas, elága­zó, merev, a családra jellem­zően négyélű. A levelek átelle­nesen helyezkednek el, 1—2 cm hosszúak, tojásdadok, tompák, ép szélűek. Szára és levelei szürkészuid színűek és szőtö­zöttek. Virágzata hét-kilenc vi­rágú, gömbölyded vagy hosszú­kás, összetett álörvökből áll. Murvái négy sorban cserépfe­­délszerűen vagy tobozszerűen egymásra simulők, 2—4 mm hosszúak, széles tojásdad vagy vese alakúak. A virágok kicsi­nyek, pártájuk fehér vagy pi­rosló. Termése négyes makkocs­­ka. Június végétől augusztusig virágzik. Fajta. A hazai termesztésben csak az 1967 óta köztermesz­tésre engedélyezett Marcelka fajta terjedt el. Talaj és fekvés. A majoránna óieleg- és tápanyagigényes nö­vény. Termesztésére a középkö­tött, humuszban gazdag, jó víz­gazdálkodó talajok alkalmasak. Különösen a dunai öntéstalajo­kon termeszthető eredménye­sen. Vetésforgóba való besorolása. jó elöveteményei a trágyázott kapások, így a burgonya, a sa­láta és a paprika. Más növényi kultúrák után is termeszthető, de ebben az esetben a talajba ősszel istállótrágyát kel! bedol­gozni. Talajelőkészítés. A majoránna a talaj előkészítésére különösen üiieiés előli nagyon érzékeny. A jó magágy biztosítása csak őszi mélyszántással és tavaszi kultivátorozássat, boronálással lehetséges. Vetés. Szaporítása palántaelő­neveléssel vagy állandó helyre való vetéssel történhet. A pa­lántaneveléssel való termesztés biztosabb, amikor a magvakat március második felében me­leg- vagy langyoságyba vetik el. A vetőmagszükséglet 2—4 gramm ablakonként. (Az állan­dó helyre való vetésnél a vető­magszükséglet 80—100 gramm áranként.) A kelés után egy csomóba két-öt növényt kell áttűzdelni, Kalocsa környékén — a do­hányhoz hasonlóan — vastag melegtalpat készítenek, s a me­legágyat keretre feszített moli­nóval takarják. Ez utóbbival nemcsak a lehűléstől védik a melegágyat, hanem ezzel bizto­sítják a felesleges pára eltávo­zását is. Ellenkező esetben ugyanis a lecsapódó pára ko­moly kárt okozhat, mert a pa­lánták különösen a pangó vízre érzékenyek. A molinó azonban nagyobb lehűlés ellen nem nyújt elég védelmet. A majoránna szükség esetén hidegágyba is vethető, itt azon­ban a palánták fejlődése lassú, ezért a májusi kiültetésig rit­­kán érik el a kívánt nagyságot. A hidegágyi vetés után célszerű az ágyakat ablakokkal takarni,­­mert ezzel elősegíthető az ágyak felmelegedése és a pa­lánták gyorsabb fejlődése. Ä- mint a palánták a 4—5 cm-es magasságot elérték, fokozatos, majd állandó szellőztetéssel, április végén pedig az ablakok napközbeni leszedésével kell őket a levegőhöz, a külső kör­nyezethez szoktanl, s a kiülte­tésre előkészíteni. Ültetés. A zömök, erős szárú, 6—8 cm magas palántákat a si­mára elmunkált talajba május közepén (gépi sorközi művelés esetén) 30—40 cm sor- és 15— 20 cm tőtávolságra ültetik. Ki­sebb sortávolságra csak házi­kertekben, kézi kapálás mellet! ültethető. Az ültetést kézzel, csomóba fogva, ültetőfával vé­gezzük. A kiültetés után a pa­lántákat, főleg száraz időjárás esetén öntözzük meg. Növényápolás, növényvédelem. A majoránna fejlődésére való tekintettel ültetés után két-há­­rom hét múlva el kell végezni az első talajlazítást, amit ha­sonló időközönként célszerű megismételni. Az utóbbi években eddig is­meretlen betegség, az úgyneve­zett alternáriás megbetegedés támadta meg a majoránna ül­tetvényeket, A gomba kártevő fellépésének jelei kezdetben apró foltokban jelentkeznek, a­­melyek később egyre nagyob­bak lesznek. Ezt később a lom­­(Folytatás а 1. oldalon) Enterben a majoram termesztése Kárba veszett munka! A falusi emberbe már szinte évszázadok óla beidegződön a munka szeretete. Mivel általá­ban minden házhoz egy kis kertecske is hozzátartozik, így hát a mindennapi megszokott munka után vagy pedig a hét­végeken el-elbíbelődnek a ker­tekben az idősebbek és fiatalok egyaránt. Mindenki szeretné egy kis „mellékessel“ gyarapí­tani pénztárcája tartalmát, hi­szen mindannyiunknak van va­lamilyen álmunk, amit szeret­nénk is valóra váltani... Pár éven keresztül a felvá­sárlók jól fizettek a fokhagy­máért, ezért sok helyütt rátér­tek termesztésére. Gondosan kapálgatták, öntözgették, s meg is lett az eredménye. Szép 1 nagyra nőttek az egészséges fokhagymafejek. A számításba azonban egy kis hiba csúszott, mert az utóbbi években a szor­galmas kertészkedok a kiter­melt árut nem tudják értékesíte­ni. így tehát szembe kell néz­niük azzal a tényállással, hogy a sok helyütt találhatú 200— 500 kiló értékes termés rotha­dásra van Ítélve, hiszen nem­csak a piacokon közömbös iránta a vevő, de a ZELENINA kirendeltségei sem vásárolnak fel fokhagymát. Vajon miért van ez a közöny a megtermett fokhagyma iránt, holott számos húsfeldolgozó kombinátban üze­mi konyhán stb. nagy szükség van rá?__ Nagyon jó volna, ha ez a probléma végre megoldódna, s a kertészkedok szorgalmas és hasznos munkája nem veszne kárbal PAVLÍK VALÉRIA, Ipefský Sokotee

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom