Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-10 / 10. szám

Az évzáró taggyűlések jegyében Borkóstolóval zárult A Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetségének Nyitragerencséri (Nitrianske Hrnčiarovce) Helyi Szervezete január végén tartotta meg év­záró taggyűlését, melyet Sebők József, a szervezet elnöke nyi­tott meg. Ezt követően Bacusan Dezső, a helyi szervezet titkára számolt be a múlt évi tevé­kenységről és az idei évi fel­adatokról. Az SZGYKSZ Nitrai Kertészeti Szolgáltató Vállalatának képvi­selője felszólalásban leszögezte, hogy a járásban mindent elkö­vetnek a szervezetek, a tagság igényeinek jobb kielégítése ér­dekében. így már a közeljövő­ben több facsemetét, műtrágyát és növényvédőszert biztosítanak az arra rászorulóknak. Elsősor­ban a szamóca termesztését szorgalmazta, mert közel van a nyitrai cukorgyár, ahol nagy szükség van az említett nyers­anyagra. A helyi szervezetnek jelenleg hatvanegy tagja van. Közülük tavaly többen részt vettek a la­­nulmányúttal egybekötött kirán­duláson. Az évzáró taggyűlés befeje­zése után a már hagyományos­sá vált borkóstoló következett. A tagok harmincegy bormintá­val neveztek be a versenybe. Az értékelő bizottság végül is úgy döntött, hogy a legjobb bormin­tát Varga Péter küldte be. A második helyen Czakő Gyula, a harmadikon pedig Nagy József bormintája végzett. A közönség­díjat a Vanyó István által be­küldött borminta nyerte el. Az említett ikiskertészek pénzjuta­lomban részesültek. Jó hangulatban távoztak a kertbarátok, s az úton hazafelé azon tanakodtak, hogv borkós­tolót gyakrabban is rendezhet­nének. SEBÖK ANTAL, Nitrianske Hrnčiarovce Hasznos munkát végeznek A Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetségének Nádszegi (Trstice) Helyi Szer­vezete nemrégiben tartotta év­záró taggyűlését. A tagság múlt évi tevékenységéről, az eredmé­nyeikről Szabó István elnökkel és Bartalos László titkárral be­szélgettünk. Az elmondottak alapján a kétszázötvenöt tagot számláló szervezet tavaly négyszázhatvan tonna zöldséget és gyümölcsöt értékesített a galántai felvá­sárló üzemnéll Többek között 210 tonna zöldpaprikát, 80 ton­na uborkát, 40 tonna vegyes zöldséget, 32 tonna paradicso­mot, 109 ezer csomó retket, 178 ezer karalábét, 2,7 tonna almát adtak a közellátásnak I A tagok részére két, tanul­mányúnál egybekötött, kirándu­lást szerveztek a brnói, illetve a budapesti nemzetközi kiállí­tásra. A járási nemzeti bizott­ságon keresztül két személy szovjetunióbeli kiránduláson vett részt. Négy szakelőadást tartottak, amelyeken a gyü­mölcsfák növényvédelmével és metszésével, valamint a talaj fertőtlenítésével és a palánta­előneveléssel foglalkoztak. A tagok tavaly különböző akciók keretében háromezer óra társa­dalmi munkát végeztek. A ve­zetőség évről évre rendszeresen gondoskodik a tagság igényei­nek (műtrágya, vetőmag, fólia, növényvédőszer stb.) kielégíté­séről. Sajnos, az idén a fólia beszerzése sok gonddal járt. Az idén ötszáznegyven tonna zöldség és gyümölcs értékesíté­sével számolnak. Dj felvásárló központot szeretnének létesíte­ni, tanulmáuyutakat szervezni és szakelőadásokat tartani. Az SZNF. 35. évfordulója és a Szö­vetség III. kongresszusának tiszteletére vállalták, hogy falu­­szépltési és egyéb akciók ke­retében ezerháromszáznegyven óra társadalmi munkát végez­nek. Fenntartják és kibővítik kapcsolatukat a helyi általános iskola mellett működő szakcso­porttal. A tanulók részére szak­előadásokat és bemutatókat szerveznek. A múlt évben szaporított ró­­zsaboikrokat és dísznövényeket az idén ültetik ki, úgyszólván az egész község területén. A ta­gok már néhány éve gondos­kodnak az áruház előtt levő park gondozásáról. A tagság tenni akarása, mun­kájuk gyümölcse társadalmi ér­dek, hiszen a köz javát szolgál­ják! GYŰRI IRÉN, Trstice A kertbarátok által kitermelt gyümölcsféléket már számtalan kiállításon megcsodálhattuk. Fotó: —blm— Eredményes tevékenységet értékeltek A múlt évi kellemetlen idő­járás a kertbarátoknak is sok bosszúságot, kellemetlenséget okozott. Ha ehhez még az álta­luk kitermelt zöldség- és gyü­mölcs értékesítésével kapcsola­tos problémákat is hozzászámít­juk, nehezen érthető képet ka­punk. Még annak ellenére is, hogy a kiskertészek által ter­melt zöldségnek, gyümölcsnek társadalmi szempontból nagy jelentősége van. Gondoljunk csak a lakosság ellátására, a ház körüli és a parlagon heve­rő földterületek ésszerű kihasz­nálására, a friss levegőn való testmozgásra stb. Nagyfödémesen (Vefké ОГапу) csaknem minden család tagjai — munkaidő előtt és után, hét­végeken — a zöldséges-, illetve a gyümölcsöskertekben szorgos­­kodnak. Nemrégiben részt vet­tem a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetsége he­lyi szervezetének évzáró tag­gyűlésén, ahol Sebők Lajos eivtárssal, a szervezet elnöké­vel a múlt évi tevékenységről és az eredményekről beszélget­tem. A helyi szervezetnek 271 tag­ja van, akik mintegy tizenhat hektárnyi területen gazdálkod­nak. A szervezet múlt évi tevé­kenysége során is érvényesült a régi közmondás: „Sok kicsi sokra megy“. Márciustól no­vember közepéig csaknem két­millió korona értékű zöldséget és gyümölcsöt juttattak a dol­gozók asztalára, elsősorban a ZELENINA vezérigazgatóságá­nak kirendeltségén keresztül. A szervezet vezetősége Sebők elvtárssal az élen már évek óta jól együttműködik a felvá­sárló és feldolgozó üzemekkel. Tudatosan irányítják a kertba­rátok tevékenységét, mégpedig olyan formában, hogy a tagság biztonságosan termelhessen, vagyis amit kitermelnek, azt értékesíthessék is. Mindemellett elegendő vetőmagot, tápszert, vegyszert stb. biztosítottak az arra rászorulóknak. Sokan mondogatják, hogy a kiskertészek megkapják a ter­mék árát... Am az ilyesmit csak azok mondják, akik ma­guk nem dolgoznak a kertben. Az ilyen emberek nem tudják azt, hogy milyen sok munkával, ráfordítással és mennyi kocká­zattal kell számolni, amíg a termék eljut a felvásárló üzem­be, majd a dolgozók asztalára. A helyi szervezet tagjai a múlt évben nemcsak a kiskert­jeikben voltak tevékenyek. Szé­les körűen kibontakozott a ta­gok körében a szocialista fel­ajánlási mozgalom is. A Feb­ruári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére tett vállalásaik ke­retében az év folyamán három szakelőadáson vettek részt, ren­deztek egy jól sikerült kiállí­tást, 327 gyümölcsfát és dísz­bokrot, valamint 170 díszfát ül­tettek ki. A mezőgazdasági csúcsmon­­kák idején a helyi szövetkezet földjein 212 óra társadalmi munkát végeztek. Tevékenyen bekapcsolódtak a választási program feladatainak teljesíté­sébe is. A „Z“-akciók keretében tervezett létesítmények elkészü­léséhez 860 óra társadalmi munka elvégzésével járultak hozzá. A társadalmi munkából az idén sem akarnak kimaradni. A Szövetség III. kongresszusa és az SZNF 35. évfordulója tiszte­letére újabb szocialista felaján­lást tettek hétszáz óra társadal­mi munka ledolgozására. A szervezet tagjai az idén is mintegy 2 millió korona értékű gyümölcs és zöldség értékesíté­sével szeretnék segíteni a la­kosság ellátását. Ez komoly fel­adat. Jó szervezést és főleg jó együttműködést kíván a felvá­sárló üzemekkel. Bízunk abban, hogy tevékenységük az idén is sikeres lesz. Ehhez a szervezet valamennyi tagjának jó egész­séget és sok sikert kívánunk! KOLOZSI ERNŰ A nemesített facsemeték neveléséről A nemesített facsemeték ápo­lására nagy gondot kell fordí­tani. Már év közben gyakrab­ban és lehetőleg mélyen meg kell kapálni a földet, főleg azért, hogy az sohase legyen tömodölt és gazos. Az oltások hajtásait a melléje tűzött karó­hoz célszerű kötni. így védhet­­jiik meg őket a rászálló mada­rak és a szél kártételétől. Szemzéseknél a megeredt rügy fölött a vadcsemetéből mintegy 15 cm hosszú csonkot kell meg hagyni, s a hajtást kezdetben ehhez kell kikötni. A nemesített csemetékről a vadhajtásokat gondosan távolítsuk el. Nem szabad megfeledkezni a cseme­ték öntözéséről sem, különösen az első esztendőben. A gyakori, gyenge öntözés nem sokat használ, inkább ritkábban és alaposabban öntözzünk. A ne­mesített fácskák alakítását már fiatal korban kell megkezdeni. Ez megfelelő metszés által tör­ténik. Ne feledjük, hogy erőtel­jes törzsű fákat csak úgy ne­velhetünk, ha a csemetéket nem engedjük hirtelen felnyúlni. In­kább az oldalhajtások megha­gyása által erre törekedjünk, hogy azoknak a törzse minél erőteljesebben fejlődjön. Az első évi metszésnél a fő­hajtást (vezérágat) kétharma­dára, tehát hat-nyolc szemre kell visszavágni, lehetőleg an­nál a rügynél, amely a fácska eddigi növekedési irányával el­lenkező oldalon áll. A régi iro­dalom ma is hasznosítható irányelvei szerint az oldalhajtá­sokat nem szabad tőben levág­ni, hanem csak bekurtítani. Olyan formában, hogy a legfel­sőket egy-két, a középsőket va­lamivel hosszabbra, a legalsó­kat pedig három-négy szemre messük vissza. A második évi metszésnél azokat az oldajhajtásokat, ame­lyek már tollszár vastagságúak, simára vágjuk le a törzsről, a többit pedig a fenti módon kell bekurtítani, fgy ugyanis a fács­ka egyenes, ág nélküli dereka minden évben magasabb és vas­tagabb lesz. A koronanevelés (koronaalakítás) akkor kezdő­dik meg, amikor a fa már kellő erős ágakkal rendelkezik. A gyümölcsfák lehetnek magas (180—250 cm), félmagas (130— 150 cm) és alacsony (30—50 cm)törzsűek. A koronába való metszés akkor történik, amikor a törzs a kívánt magasságot el­érte. Ekkor a vezérág végén ki­szemelhetünk egy, a múlt évi növekedés irányával ellenkező oldalon álló rügyet és ezalatt még négy rügyet úgy, hogy a legalsó a kívánt magasságban legyen. A metszést közvetlenül a leg­felső rügy fölött végezzük. Az öt szemből legfelül egy vezér-, oldalt pedig négy oldalhajtást nyerhetünk. Az elkövetkező év tavaszán a vezérágat a tavalyi­nak ellenkező oldalán öt-hat, az oldalágakat pedig három­négy szemre vágjuk vissza, úgy, hogy a felső szemek kifelé áll­janak. A metszést mindig éles késsel végezzük, úgy, hogy a rügy fölött csak fél milliméte­res csonk maradjon. A követ­kező év tavaszán a fát már ki lehet ültetni és a korona to­vábbképzése már az állandó he­lyen történik. Ha a vezérágat hosszabbra, hat-nyolc szemre vágjuk vissza, akkor megnyúlt, gúla alakú törzset nyerünk, a mely a múltban különösen a körtefáknál volt kedvelt. A kaj­szinál és az őszibaracknál, de a legtöbb szilvánál is szokásos volt a katlan alakú koronane­velés, amelynek belseje üres, hiányzik a vezérág. Ilyen koro­naalakításnál koronamagasság­ban négy szemet kell kiválasz­tani a csemete főhajtásán és a legfelső felett kell elvágni az ágat. A négy szemből nyert hajtásokat a következő évben kétharmad-háromnegyed részre kell kurtítani. A cseresznye-, meggy- és diófánál a múltban a természetre bízták a korona nevelését. A legtöbb fiatal fa aktkor al­kalmas a kiültetésre, amikor törzsének vastagsága a négy centimétert elérte. Rendes kö­rülmények között 4—8 éves ko­rában. A gyümölcsfák ültetésé­re ősszel vagy tavasszal kerül­het sor. Az ültetésre szánt fák kiszedése is a legnagyobb gond­dal történjék, hogy a gyökerek minél kevesebb sérülést szen­vedjenek. A kiszedett fákat ül­tetésig árnyékos helyen kell tá­rolni, gyökereit pedig nyirkos földdel takarjuk be. Távolabbi szállításnál a gyökereket ned­ves mohába vagy haraszt közé csomagolva szalmával kell be­borítani és jól átkötni. A gyö­kereket szállításkor semmi kö­rülmények között no hagyjuk nyirkos takaró nélkül. Metszési tudnivalók A jelenlegi időszak legfonto­sabb kerti munkája a fás növé­nyek tavaszi metszése. Az e munkálatokhoz való viszony alapján a kiskertészeket három csoportra oszthatjuk. Az első csoport tagjai a met­szést valamiféle különleges tu­dománynak képzelik. Szinte alig merik kézbe venni a metsző­ollót, s ahelyett, hogy saját ma­guk szereznének némi tapaszta­latokat, másokra, hozzáértőb­bekre bízzák féltett gyümölcs­fáikat. A második csoportba azok a kertészkedők tartoznak, akik éppen ellenkezőleg, úgy véle­kednek, hogy a metszés nem tudomány, nem kell hozzá sem­miféle szakismeret, tapasztalat, csupán egy éles olló. Az ilyen és hasonló nézeteket valló kis­kertészek általi metszésnek olyan súlyos következményei lehetnek, hogy az okozott hibák kijavítására sokszor két-három év sem elegendő. A harmadik csoport tagjainak szemlélete helyes. Szerencsére, egyre többen tartoznak ebbe a csoportba. Ok azt a nézetet vallják, hogy a metszéshez bi­zonyos élettani és gyakorlati alapismeretekre kell szert ten­ni. Annál is inkább, mert amit indokolatlanul lemetszünk, azt már nem lehet visszanöveszteni. Legfeljebb új ágat lehet helyet­te nevelni. Ez azonban már időt, fáradságot és kitartást igényel, s rendszerint termés­­kieséssel jár. A tapasztalt kertésztársak azt is tudják, hogy az elméleti is­meretek önmagukban nem ele­gendőek. A metszés eredményét rendszeresen figyelni kell, s a talált hibákat ki kell javítani. A metszéstől nem szabad cso­dát várni. A fás növények éle­tében ugyan sorsdöntő jelentő­ségű, de korántsem jelenti az egyedüli hatásos beavatkozást. Ugyanis hiába metszi valaki a „legtudományosabban“ gyü­mölcsfáit, ha nyáron elhanya­golja a növényvédelmet, nem adagol kellő mennyiségű és mi­nőségű tápanyagot stb. A met­széssel kapcsolatban azt is tu­domásul kell venni, hogy ahány növény, annyiféle megoldás le­hetséges. A metszés módjára többek között a talaj fekvése, a növények fajtája és a kezelés színvonala van kihatással. Ép­pen ezért általános, minden esetben megfelelő metszési út­mutatót nem lehet adni! Átgondolt, szakszerű metszés­re a legjobb lehetőség éppen a házikertekbén adódik, hiszen ott minden fa egyedi kezelés­ben részesülhet. Különösen a fiatal fák alakító metszésére érdemes nagy figyelmet fordí­tani, mert a szakszerűen felne­velt fa sokkal jobban és tovább terem. KMOŠKO LÄSZLÜ mérnök A burgonya termesztéséről A burgonya egyike a legelterjedtebb kultúr­növényeinknek, amelyet az étkezésen kívül ipari és takarmányozási célokra is felhasznál­hatunk. Termesztése ugyan egyszerűnek tűnik, de nézzük mit szól ehhez a szakember, Párák Endre nyugalmazott kertész: — Talán a talajigényével kapcsolatos tudni­valókkal kezdeném. Ugyanis sokan azt hiszik, hogy a burgonyát bárhol és bármilyen körül­mények között lehet termeszteni. Ez téves fel­fogás. E kultúrnövény ugyanis nem szereti a lúgos és szikes talajokat. A kiskert homokos, laza, könnyű talajú részébe ültessük. Csak há­rom-négy év elteltével ajánlatos ugyanarra a helyre ültetni. A trágyázásra vonatkozóan csak annyit, hogy szereti a frissen trágyázott talajokat. Rövid tenyészideje miatt műtrágyázni fölösleges. Ká­­liumigénye azonban nagy, ezért ezt ősszel pó­tolhatjuk. Az ültetéssel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. A szakkönyvek szerint és a ta­pasztalataim alapján csak a korai burgonyát szükséges előcsíráztatni, főleg a tenycszidő le­rövidítése végett. Ebben az esetben a gumókat a ládákba két sorba rakhatjuk, s világos he­lyen csíráztassuk, körülbelül öt-hat héttel az ültetés előtt. A helyiségben 10—12 C-fok hő­mérsékletnek kell lennie. Az említett idő eltel­te után a gumókon 1—1,5 cm hosszú, zömök csírák képződnek, amelyek a fajtára jellemző színűek. Az eltérő színű és a cérnavékony csi­­rájú gumókat válogassuk ki. Az előcsíráztatott gumókat március végén, április elején kell ki­ültetni 70X20—25 cm-es kötésben. Ültetésnél vigyázzunk, hogy a csírák le ne törjenek. A burgonya ápolása igen egyszerű. Keléskor a talajt porhanyítanl kell, majd két ízben (elő­ször a növényzet 10—12 cm-es magasságakor, másodszor pedig virágzáskor) kell feltölteni. Ha az említett feltételeket betartjuk, már május végén, június elején betakaríthatjuk a korai burgonyát. A téli tárolásra alkalmas fajtákat nem szük­séges előcsfráztatni. Elegendő, ha a gumókat április közepén kiültetjük. Ápolása, talajigénye megegyezik a korai burgonyáéval. A téli táro­lásra szánt burgonya szedése szeptemberben esedékes. A kistermelőik általában hűvös pincé­ben tárolják. A növényzetet a tenyészidő folya­mán azonban a lehetőségekhez mérten több­ször öntözzük meg, mert a vízigénye igen nagy. PÄL ELEMÉR, Zalaba VEHOVSKÝ PÄL, Štúrovo

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom