Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-29 / 30. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. július 29. 8. Vallomás a A kenyér egyenlő az élettel. Már Jóval az időszámításunk előtt ismerték a gabonából készült kenyeret. Római időkben gyakori volt: fiat panis ■> legyen kenyér, panem er circenses = kenyeret és cirkuszt mondás. Azóta sok víz letolyt a Tiberisen, a Danubiuson vagy ha úgy tetszik, az Isleren, mert mindkét név a Dunát jelenti. Sok nép megszűnt létezni azóta, csak a történelemben él a nevük. A kenyér azonban maradt, mert nélküle nincs élet. Már az egyiptomiak nagyon sokra tartották a kenyeret. A feltárt piramisokban a kutatók búzát is találtak, bizonyságául annak, hogy az eltemetett fáraókkal nemcsak arany- és drágakő kincseket, hanem a nagy becsben tartott kenyérmagot is eltemették. Más népek történetében is mindig fontos szerepet játszott a gabona. Őseink a Kárpát-medencében nemcsak halban gazdag folyókat, kövér legelőket, hanem búzakalászokat is találtak. Az egyes népek nyelvében is másképpen fejezik ki a keresetet. Például a német ha dolgozik, megszolgálja; az angol pénzt csinál; a magyar kenyeret keres. A kenyérkereső az már egész ember. Először is kenyérért dolgozunk, és még a mi keresztényeink is a „negyvennéhányévesek“ sután eldadogták imáikban a mindennapi kenyérért való fohászt. Hajdan a búza vetésében mindig volt valami szertartásos, felemelő. A magvető életet vetett. Az aratás és a behordás ünnepszámba ment, hát még a cséplés. Sok helyen egyszerűen „életnek“ hívták a búzát (Csallóközben az idősebbek ma is így hívják) és a belőle készített foszlós bélü, ropogós kenyeret. Az új kenyeret még nem is olyan régen, áhítatos csendben a család jelenlétében szegték meg. A kedves, nagyrabecsült vendéget még napjainkban is friss cipóval és sóval fogadjuk. Negyvennél több nyár telt el immár, amikor először haraptam kenyérbe. Több mint fele életem a múltba hullott, s a kenyérből hol többet, hol kevesebbet ehettem. Kukoricából sárgát, rozsból feketét, vagy finom búzalisztből foszlót, puhát. Mikor milyet hozott a változó világ__ Móra Ferenc „Kincskereső kisködmön“-ében olvashatjuk, hogy gyermekkorában mindig arról faggatta szüleit, mit kap ebédre, vacsorára. Kérdésére rendesen ezt a feleletet kapta: ,„Három félit: kenyeret, héját, belit“. Az idősebb olvasók jól emlékeznek azokra az időkre (a fiatalabbak persze csak hallásból tudják), amikor a napi fejadag 20 deka kenyér volt. Milyen szépnek tűnt szemünkben, kenyérről amikor 30 évvel ezelőtt az újságokban ezt olvashattuk: „Megszűnt a kenyérjegy“. Ez már azt jelentette, hogy van elég kenyér, ki-ki annyit szelhet magának, amennyi jólesik. Hányszor eszembe jutnak ezek a dolgok, amikor eldobott kenyeret látok a lépcsőházban, az utcán, amikor az éttermekben, iskolai és üzemi ebédlőkben azt látom, hogy az asztalokon halomnyi a kenyérszelet, amelyekből csak egy falatot törtek, egyszer vagy kétszer haraptak bele — azután otthagyták, mert most van elegendő, s közben 800 millió ember éhezik, és évente milliók halnak éhen. Nálunk mindenkinek van kenyere, de azért jobban meg kellene becsülni, hiszen a mag termelése még ma, a szocialista mezőgazdaság modern felszerelése mellett is fáradságos, kockázatos és nehéz. Emlékezzünk csak vissza az elmúlt aratásokra. Milyen hallatlan erőfeszítésre volt szükség, hogy a megtermett gabonát be tudjuk takarítani. Az idei aratás is igen nehéz. A szülőknek jobban oda kellene figyelniük a gyerekekre, akkor kevesebb kenyér heverne a lépcsőházban és az utcán. Sokszor a gyerek is azt látja, hogy a szülő a kissé keményebb kenyeret elegáns mozdulattal a szemetes vödörbe dobja, nem gondolva arra, hogy mennyi munka, gyötrelem, aggódás áll mögötte, amíg a búzából liszt lesz. Ma, ha elfogy a kenyér, veszünk az üzletben, hiszen fillérekbe kerül. Kenyérgond nincs, hiszen olcsó a kenyér. De vajon hogyan becsüli a munkát és a munkást az, aki, nem becsüli a kenyeret? Vajon takarékoskodhat-e mással, anyaggal, energiával a munkahelyén az, aki a kenyérrel pazarol? Vajon nem egy nem kívánt életfelfogás jele-e az eldobott kenyér és a többi elpazarolt érték? Társadalmi, történelmi gyökerei vannak a ténynek, hogy a kenyér szinte mindenütt az élet, a megélhetés jelképe. Nemcsak azért, mert akkor hiányzik, amikor nincsen, hanem mert kenyéren és vízen — ha szűkösen is — el lehet élni. Meg is tanultuk, mi idősebbek becsülni a kenyeret, mert bár volt a föld bármilyen gazdag is. igen sokszor még kenyeret sem adott a szegényembernek. A mai fiataloknak — sajnos, sokszor a nem fiataloknak is — szinte nevetségesnek tűnik, ha ma kenyérről szó esik. Sokféle kenyeret eszünk, ilyet is, olyat is. Am akárhogy is sikerül a sütés, egyet senki sem vitathat. Azt, hogy elég kenyerünk van, s jut mindenkinek bőven. Éppen ezért kell jobban vigyáznunk rá ... KESZ1 MOLNÁR FERENC a már a harmadik kollégám ' keres fel, hogy az újságíró-orvos megkérgesedett tapasztalataival felvértezve adjak néhány kérdésükre tanácsot. Onom. Inkább előveszem a magnómat és megpróbálok felelni mindenre, aztán azt használja kl-kl, ami neki jó. Nekem meg az jó, ha békén hagynak. Az első egy Igen aranyos fiatal kis újságíró-palánta. Alig húszéves, de Igen csinos. No, azt nem bánnám, ha ez nem hagyna békén. Dehát kezdjük: — Hány évesnek tetszik lenni? — Nem tetszik, de sajnos vagyok! Hetven! Sokkal jobban tetszene, ha ötven vagy hatvan lennék. — No és hetven után ...? — Nem szabad számolni az esztendőket! — Mi a hosszú élet titka? — Az, hogy készüljünk az öregségre és okosan öregedjünk. — Sok előadást tartott életében? — Eleget, de nem annyit, amennyit szerettem volna. — Miért? Nem volt hallgatója? — Nem volt Időm! — Örül, ha sokan hallgatják? — Természetesen! De az sem szomorít, ha kevesen vannak! Arany írása jut az eszembe: „Van hallgatód, Fura beszélgetés nincsen? Te mondd!....“ Különben — Mi a legfontosabb mondanivaló sem tudom, hogy hány rádiót kapcsolnak be vagy ki, amikor beszélek. Ha pedig szembe kerülök a hallgatóimmal, háromnak is úgy beszélek, mintha harmincán vagy háromszázan lennének. — Mit kell tennie, ha az előadáson olyan kérdést feszegetnek, amit nagyon meg kell gondolni? — Nem szabad gondot csinálni belőle ... — A mai komputeres diagnosztika mellett is születhetnek téves diagnózisok? — Igen. Példáultéves, ha a komputer azt hiszi magáról, hogy ő tévedhetetlen. — Ki volt az első egészségügyi felvilágosító? — Még nem tudom eldönteni, hogy Apáczay Csere János a Pax Corporisban, vagy Hufeland Kristóf Filmány a Macrobiotica-ban. Semmi esetre sem azok, akik ezt vitatják. — Mi a véleménye az egészségtudomány népszerűsítéséről? — Az, amit Juszuf a szerelemről mondott: „Csak gyakorold, de ne magyarázd!“ a mai ember számára? — A táplálkozási tanácsok, mert a gyomor regulázása még a szív megíékezésénél is nehezebb. — Igaz, hogy a szamárzsír könnyen emészthető? — Igaz, de ma már nincsenek sem levágható szamarak, sem csodák! — ... és özönvíz például lehet mégegyszer? — Már többször volt és ha valakinek a nagyképűségét sikerül cseppfolyósítani, akkor biztosan lesz. — Mit tanácsol a mentálhygiéne területére? — Kutassák az irigység és a féltékenység kombinált vaccináját! — Vannak ellenségei? — Nem sok, de azért néhány lehet, mert elkövetem azt a meggondolatlanságot, hogy néha megbírálok valakit. — Még most is dolgozik? — Nyugdíjban vagyok, de szívesen eljátszogatok a betűvel meg a szóval. Szívesen, mert még valamit fizetnek is érte. játszadozom az olvasókkal és a hallgatókkal, mert azt mondják: egészségükre válik. Nekem is! Dr. BUGA LÄSZLÖ ♦2* «j» »*« •*« ♦** »j» «*« •*» «*« »J» «J* *J* ♦> *!♦ »J» *2« • < >:♦ *> •:« ♦> Napolunk — és mustrálgatjuk egymást: ki a barnább. Mert biztosan az nyaralt a legjobban. Van, aki az áhított színért mindenre képes: fejét két hétig hüs vízzel borogatja az Adria partján, hogy kibírja a rekkenő hőséget. Be nem menne a Diocletianus-palotába, ne adj isten múzeumba, reggeli, ebéd és vacsora közt érdeklődésének célpontja nem az Idegen ország — hanem a nap. Otthon továbbadhatja a tapasztalatot: hogy nyaraljunk csukott szemmel. Hogy az áhított bronz színt mielőbb elérjük, segítenek a sprayk, olajok és krémek. A szakorvosok ugyan állandóan hallatják intő szavukat: nem igaz, hogy a napozás minden mennyiségben és mindenkinek egészséges. Do ki hallgat rájuk? Ami divat, az divat. Kitalálták már a barnára színezett krémet is, amely napsütést hazudik arra, akinek nincs elég ideje napozni. De amit Franciaországban a piacra dobtak — a barnító pasztilla —, az valóban mindennek a teteje. „Már néhány adag bevétele után belülről harnít. Napsütés és kockázat nélkül“ — Így a reklám. El is hihetjük, hogy színt kap, aki beveszi, mert ez a csodaszer olyan koucentrátumot tartalmaz, amely egyenértékű napi 4—5 sárgarépával. Kockázat nélkül? Ez már aligha biztos. Gyerekeknek, terheseknek máris ellenjavait, de el lehet képzelni, hogy a nem terhes, egészéges felnőtt sem lesz egészségesebb ilyen mértékű kémiai hatástól. ИГ A francia nők veszik az új gyógy-, illetve szépítőszert, mint a cukrot. Egy hónap alatt 200 ezer csomagot adtak el, ;egyben 80 pasztilla van. Pedig nem olcsó, csomagja 100 frank. De amit ígér, hát nem nagyszerű?“ A magánéletben és a munkahelyen a napbarnította szín egyaránt önbizalmat ad. Észre fogják venni, hogy ön jó formában van és magabiztos!“ A Német Szövetségi Köztársaságban szigorúan bírálják e pasztillát, Svájcban azonnal betiltották. Franciaországban lelkiismeretlenül továbbra is árusítják. Dédanyáink korában a sápadt arcszín volt az előkelő és divatos. Most a barna. De vegyük már észre: az áhított reklámfotó-ideált úgysem érjük el. Előbb vörösek leszünk, hámlik az orrunk, ég a hátunk, fáj a combunk, étvágyunk is elmegy, egyre idegesebbek leszünk. Az év 11 és fél hónapjában íróasztal fölött görnyedünk, vagy gépek gombjait nyomogatjuk — ne várjuk el testünktől, hogy két hét alatt olyan legyen, mint egy hawai bennszülötté. M. É. IV I' 1 шшшшившят Dr. IZSÖF ZOLTÄN: Spalte A Harangvirággal, Rezgőfüvei és Margarétával díszített réten két fűszálacska beszélget egymással. — Hallod a Rigót? Azt mondja, hogy ma jó Idő lesz. — Igen, hallom. A Kakukk is már pitymallatkor mondogatta ezt. — Éhes vagyok. Még nem reggeliztem. — Én se... I — mondja a másik. És alighogy ezt kimondták, a két fűszálon végiggurult két kövér harmatcsepp. Ez a reggeli. A reggeli napsütés melengeti a két fűszálat. Hosszabb csend után az egyik ismét megszólal: — De szép az élet itt Rétországban! Milyen sokan vagyunk, és mégis bé kességben élünk egymással. Talán azért, mert egyformák vagyunk. Miközben a két fűszálacska így beszélget, a kőrakás alól hirtelen kibújik egy fürge gyík. Meglátja az egyik fűszálon hintázó katicabogarat, s feléje tart. — faj, Katica, odanézz, jön a gyík ... I — kiált rémülten a másik fűszál. Katica látva a veszélyt, bizony annyira megijedt, hogy a szárnyába szökött a vér. De azért még volt anynyi lélekjelenléte és ideje, hogy megköszönve a fűszálak jóindulatát, gyorsan elköszönt. — Szia, szia! — SziaI — majd szárnyait kitárva repült, repült a derült ég felé. A két fűszál megint hallgatott. Élvezték a madarak dalát, a meleg nyári napsütést. Közben a szomszéd Margarétára szállott egy Lepke. — Látod őt? Milyen szép és előkelő ez a színes szárnyú Lepke. Olyan, Gyerekdolog ... Foto: —ко— \ mint egy királykisasszony. Egész nap nem csinál semmit, csak kellett magát, hol az egyik, hol a másik szál virágon. — És milyen büszke! — mondja a másik fűszál, majd folytatja: — Nem is egy, hanem két koronát visel a csápjain. A nektárt sem issza meg akármilyen virágból, mint a többi halandó bogár. Csak különleges kelyhekböl szürcsöli szalmaszálon. A másik Margarétára rászállt egy Méhecske. — Látod őt? Milyen egyszerű és szürke ez a dolgozó Méh ... mondja a fűszál. — Igen) És hogy gürcöl szegény. Alig bírja már a sárga porral megrakott kis kosárkáját, de azért serénykedik. — Munkájának meg is van a látszatja — helyesel a másik fűszál és így folytatja: — Azt beszélte a minap a Szitakötő, hogy nagyon erős ez a bogár-nemzetség. Sokan vannak, országuk tejjel-mézzel folyó Kánaán. Náluk is mindenki egyforma, kivéve néhány kövér naplopót. De ezeket a dolgozók nem szeretik, mert nem dolgoznak. Ezért meg is ölik őket. Igazez? — Igaz hát. A Katica is mondta, nem hallottad? Szegények. Sajnálom őket. A Napocska élvezettel hallgatta a két fűszál társalgását, s lassan nyugovóra tért. Megstmogatta őket rézujjú kezével. Minél jobban alkonyodott, a fűszálak annál halkabban társalogtak. Végül lefekvés előtt az egyik boldogan felsóhajtott, mondván: a világon nekik van a legszebb lakásuk, mert a nagy szoba kupolája a csillagos ég, melyen keresztül este a Holdacska világit. Van színes televízió-készülékük is, mely ma este a legelésző őzikéről közvetít, s ehhez a zenét a lombos fán daloló rigó szolgáltatja. A két fűszál édesdeden elaludt. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része, (zárt betűk: y, n, e, e, k, n, a). 9. Nagyobb lesz. 10 Régi építészeti stílus. 11. Nem fölé. 12. A jószívű teszi. 13. A lószerszám része. 14. Római ötven és ezeregy. 15. Vívásban van! 17. Nem ugyanaz. 19. Üt Olaszországban. Ž0. Időszámításunk előtt. 21. Ádám partnere. 23. Hires. 25. Kevert méz. 26. Az amerikai űrhajózási hivatal rövidített neve. 28. Francia dallam. 29. Legyúr. 30. Kettős mássalhangzó fordítva. 31. Francia névelő. 33. Gally. 34. Alkotás. 35. Figyelmes. 36. Csomagolás szlovákul. 37. Például röv. 39. Régebbi megszólítás. 41. C. Z. 42. Közép-európai Kupa. 43. Vegyjele Pl. 45. Angolna németül. 47. Alak. 49. Visszaáll! 50. Foglalkozás. 52. Egy angolul. 53. Nem valódi. 54. Arra a helyre. 55. Világifjúsági Találkozó. 57. A- zonosak. 58. Európai nép. 59. A varjú hangja. 61. Patakocska. 62, Nyelvtani műveletet végez. 65. Területmérték. 67. Férfinév. 68. Melléképület. 69. Nagy magyar forradalmi költő. FÜGGŐLEGES: 1. Asszony, leány. 2. Éva partnere. 3. Baráti nép. 4. Francia arany. 5. Fél satu. 6. Amerikai férfinév. 7. Hír, hírnév latinul. 8. Barlangrész. 9. Az idézet második része, zárt betűk: 6, á, s, 4 16. Szláv férfinév. 18. Tenger angolul. 19. Ütlegel 20. Mohamedán pap. 22. Régi római pénz. 24. Világifjúsági Találkozó. 25 Lángol. 27. Emlékkönyv. 29. Valódi. 32. Levegő görögül. 33. Az ábécé eleje. 38. Azonosak. 40. Nóta. 42. Az üres hordó hangja. 44. Csecsemőhang. 45. Idom. 46. Tűzhányókból feltörő izzó, megolvadt kőzet. 48. Szolmizációs hang. 50. Juttat. 51. Sportág. 54. Hegycsúcs. 56. Tágas közlekedési hely. 58. Határrag. 60. Sír. 63. Rangjelző szócska. 64. Fél zóna. 65. Hamis. 66. Ajándékoz. Beküldendő a vízszintes 1. és függőleges 9. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 27. száma keresztrejtvényének helyes megtejtése: Létesítsünk ideiglenes gabonatároló-helyeket! A Sejtről sejtre című gyerekrejtvény helyes megfejtése: SZÜNIDŐ. Könyvet nyert: özv. Kovács Arpádné, Bratislava, Bujná Kálmán, Dubník, (Csúz), Bojtos István, Opatovská Nová Ves (Apátújfalu). Nyilvános dicséretben részesült: Matus Renáta tanuló, Trhové Mýto (Vásárvámos).
