Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-09 / 49. szám

8 SZABAD FÜLDMOVES 1978. december 9, Kinek mit Ajándékot adni annyi, mint örömét szerezni a megajándékozottnak és egyben önmagunknak is, átélni az összetartozás, az egymás iránti sze­retet jelképes kinyilvánítását. Ilyen­kor, decemberben, már belopódzik töprengéseinkbe, számolgatásainkba az ajándékozás kedves gondolata, gondja, hiszen közeledik a karácsony — a béke és szeretet ünnepe, — az évente visszatérő hagyományos alka­lom, mely szinte el sem képzelhető ajándék nélkül. Mi legyen az ajándék és milyen? Drága, avagy szerény, praktikus vagy luxusholmi? Mit ajándékozhatunk közeli hozzátartozóinknak, barátaink­nak, gyermekeknek, férfinek, nőnek, házastársnak, szülőnek? Ilyen sok­ágú a probléma, melynek megoldásai is sokfélék és egyediek. Mégis van néhány általános szabály, kialakult szokás, amely útbaigazít, hogy aján­dékunk ne legyen sem formális, sem túlságosan lekötelező. A legfontosabb, amit figyelembe kell venni, hogy az ajándék értékét sohasem a ráfordított összeg, hanem a ráfordított törődés szabja meg. Az az igyekezet, amellyel megpróbáltuk kitalálni „a másik“ gondolatát, el­lesni ízlését, elejtett szavát, titkos vá­gyát, Minden emberi kapcsolatban vegyünk? ugyanis ez az együttérzés, a szeretet mércéje. Ha ezt az azonosulást teste siti meg ajándékunk, elérte a célját Arra, hogy mire vágyik, mit szeretne akit meg akarunk ajándékozni, min denekelőtt foglalkozásából, viszonyai ból és életkorából is következtethe tünk. A gyermekék — köztudottan — szeretik az édességet, a játékot, a szórakozást, örülni tudnak a meleg sapkának, pulóvernek, új cipőnek, csizmának, vagy egyéb feltétlenül szükséges ruházati holminak is, de az ünnepi ajándék legyen ennél em­lékezetesebb. Megkaphatja most a gyermek az áhított korcsolyát, sílé­cet, a kalandkönyvet, indián történe­tet, játékot, festékkészletet, tollat — a kislány a gyöngyöt, szép szalagot stb. A gyermek viszont a szülőnek és nagyszülőnek olyan ajándékot vegyen — vagy ha végképp nincs rá pénze, édesanyja, édesapja és az úttörőszak­kör segítségével, útmutatáséval bar­kácsoljon, kézimunkázzon — amiben ugyancsak a ragaszkodás, a szeretet, a törődés nyilvánul meg. A nagy­mama és a nagyapa például hálás egy-egy meleg kötött sálért, a derék mellé tehető kispárnáért, szemüveg­tokért, levéltárcáért, kesztyűért stb. A felnőttek , egymásnak főleg kul­turális ajándékokkal kedveskedhető nek, amire bőséges választékot talál­hatnak az üzletekben. Ilyen egyebek között a könyv, a művészeti album, a rézkarc, a hanglemez, festmény re­produkció, egy üveg márkás ital stb Velünk közeli, intímebb kapcsolatban levő nőnek általában az olyan aján­dék — például modern ékszer, kar­kötő, gyöngysor, gyűrű, óra, retikül, sál, dísztű, díszes kézitükör, finom parfüm, harisnya, a legújabb arckrém — tetszik, ami szépségét, megjelené­sét még jobban kiemeli. Nők a férfiaknak pedig modern nyakkendővel, díszes inggombbal, di­vatos inggel pénztárcával, irattárcá­val, útitáskával, borotvakészlettel — s ha dohányos — szuperfiit szipká­val, tárcával szerezhetnek egyebek mellett osztatlan örömet. Fiatal pár­nak ellenben kerámia vázát, faliké­pet, kávéfőzőt, kávédarálót vagy más lakásdíszítő-gyarapító dolgot vásárol­hatunk. Egy valamiről azonban ne feledkezzünk meg. Nevezetesen arról, hogy fehérneműt csak a házasok vagy közeli nőrokonok ajándékozhat­nak egymásnak, mert más kapcsolat­ban ez illetlen lenne. Bármi legyen is a karácsonyi aján­dékunk — a fokozott figyelmességün­ket kifejezendő — • mindig szépen csomagolva, egy szál virággal, fenyő­ággal, bonbonnal díszítve, szépen, jó­érzéssel és kedvesen adjuk át. Ugyan­így viszonozzuk az irántunk megnyil­vánuló szeretet és örömszerzési igye­kezetei is. Kanizsa István Kislány a húsboltban Csúcsforgalom, sokadalom, mun­kaidő után. Ilyenkor minden gé­piessé válik, az eladó gyorsan szeli a felvágottat, a vevők fásult-fáradt megadással, ' bágyadtan állják a sort. És sorra kerül egy kislány. Nyolcesztendős ha van, kezében degeszre tömött iskolatáska. Üde az arca, rendezett a szép, tömölt hajfonata, a keze is tiszta. Amikor az eladóng kérdőn ránéz, ő han­gosan köszön: Kezicsókolom! Tes­sék szives lenni három pár virslit, tíz deka sonkát adni. — Kicsit zsíros a sonka, nem baj? — Köszönöm szépen, jó lesz úgy is. — Még valamit? — Köszönöm szépen, nem kérek. A kosárba teszi az árut, aztán még egyszer: — Köszönöm szépen, kezicsóko­lom. Es úgy vonul a pénztárhoz, mint aki személyes szívességben része­sült, s ezért hálára kötelezett. A vásárlók, az eladónő egymásra néznek. Egyszerre fölfedezik a csepp lány példája nyomán, hogy valamennyien emberek, nem gé­pek. Az eladónő elkopott, fáradt tessékjét udvarias kérdés váltja fel: — Mit parancsol? — A vásárlók pedig egymás után köszönik meg a kiszolgálást. A hanglejtésben nincs gúny, bár kicsit szégyenlős mosoly jelzi az arcokon, hogy a kislány példát adott. — Derék szülei lehetnek — jegy­­z’ meg valaki utána indulván a pénztár felé, de ő akkor már a bcltajtó előtti kocsiban sivalkodó babát vigasztalja. A megjegyzésre mindenki rábó­lint. S a pénztárnál kígyózó sorban töprengő szemeket látni. Mintha ki-ki mérlegre tenné a maga neve­lési módszereit és eredményeit. (bozóky) Ez nem lesz jó házasság A magas vérnyomásúak életrendje Még néhány évtizeddel ezelőtt is azt tartotta a köztu­dat, hogy a magas vérnyomás — nevezzük szaknyelven —, a hypertonia kimondottan az öregek, az előrehala­dottabb korúak betegsége, és hogy oka az erek eimesze­­sedése. Ma már általánosan elfogadott tudományos né­zet, hogy az úgynevezett érmozgú idegek izgalma okozza és — bizony fiatalabb korban is gyakoribb a kelleténél. A hypertoniát tehát a kezdetén legtöbbször az izgalom, a lelki feszültség okozza, és később maga a hypertonia is izgalmat, feszültséget teremtve szinte önmagát rontó folyamattá válhat. A legtöbb hypertoniás — amikor ezt a szót hallja — már kétségbeesik és figyelme — kórosan — állapota felé terelődik: a legkisebb rendellenességet a magas vérnyo­mása következményeként értékeli és ezzel az amúgy is kialakult feszültséget növeli. Főfájást — legyen az akár egy átmeneti nátha következménye, étvágytalanságát, szédülését — még ha étrendi hiba is az oka — biztosan a hypertonia számlájára írja. Ennek eredménye aztán az a furcsa szemlélet, amit az orvos akkor tapasztal, ami­kor a normális vérnyomás mérési eredményét közli: „Nem magas a vérnyomás“ — mondja az orvos; mire a beteg megkérdi: „Akkor talán alacsony?“ Az ilyen hyper­toniás számára normális, kielégítő vérnyomás nincs, csak vagy magas, vagy alacsony. Ennek a helytelen magatartásnak egyik formája az, amikor a hypertoniás beteg elhatározza, hogy „hetente kétszer méret vérnyomást“. Ügy mondja mindezt, mintha csak azt mondaná, hogy: varratok ruhát, vagy kérek ká­vét. Am a vérnyomásmérés nem a beteg, hanem a kezelő­orvos feladata, aki ha szükségesnek, ha jónak látja, meg is méri. Gyakori az életrenddel kapcsolatos hypertoniás izga­lom is. Mit ehet, mit nem ehet a beteg. Ihat-e fekete­kávét, szeszes italt? Dohányozhat-e? A válasz egyszerű. Csak a zsíros és sós ételeket kerülje. Meg a puffasztó, túlfűszerezett eledeleket. A dohányzás viszont tilos! Dr. BUGA LÁSZLÓ SZALAY SÄNDOR: merném Valamelyik esztendőben, úgy ősz tájon, fancsi egy törött lábú cinkét talált az ajtajuk előtt. Szegény meg­próbált elmenekülni, de szárnyszeget­ten hullott vissza a földre. Jancsi egy ugrással elérte a reszkető madárkát, bevitte a meleg konyhába. Nézegette a kis cinkét és észrevette, hogy nem­csak a lába tört el, hanem az egyik szárnyát is megsebezte valaki. fancsi elhatározta, hogy meggyó­gyítja a kis cinkét. Két pálcikát fara­gott, sínbe tette az apró lábacskát, majd a szárnysebét is bekente orvos­­sággal.Cinkécske eleinte szokatlannak találta a helyét, de később, ahogy meggyógyult egyre vidámabb lett, és eszegette a kalitkába szórt kenderma­got. Csakhamar röpködni kezdett. Édesanya azonban egyik reggel így szólt: — Jancsikám, mit gondolsz, igazán boldog ez a kismadár? — Igen! — válaszolta Jancsi gon­dolkodás nélkül. — Boldog, mert már nem beteg, és ugrálni, repülni is tud. — A te cinkéd nem boldog — mond­ta a kisfiú mamája —, mert rab, el­vesztette a szabadságát. Jancsi nem szólt semmit, csak Cin­­kécskét — kalitkástól — kitette a kertbe. Hozzáerösítette egy almafához a madárházat, és kinyitotta az ajtaját. Egy pillanat, és Cinkécske kiröppent a rácsok közül. Felugrott egy közeli gallyra, aztán ágról ágra repült, és végül eltűnt Jancsi szeme elől. A kisfiú szomorúan nézett utána. Sajnálta a madárkát, amellyel annyit játszott, szórakozott. Néhány nap múl­va azonban boldogan szalad édesany­jához. — Édesanyám, visszajött Cinkécskel Láttam, amikor kiröppent a kalitká­ból — újságolta örömmel. Cinkécske nem hagyta ott a biztos menedéket. Mire beköszöntött a tél, és fehér hótakaró borította a kertet, már sokadmagával lakott együtt a kalitká­ban. ' Amikor újra eljött a tavasz és a nyár, a cinkecsalád munkához látott Jancsiék kertjében. Sorra vették a gyümölcsfákat, és elpusztítottak min­den rovart, minden kártevőt. Soha annyi szép gyümölcs nem -termett még Jancsiék kertjében, mint azon a nyá­ron. V, .V • _ Gyerekek! ősszel, télen a kis cin­kék, a kertek lakói segítséget kérnek tőletek! Készítsetek télire madáretetőt a fákra, vagy az ablakpárkányra, hogy ne éhezzenek ezek a kedves kis madárkák. Segítsetek a kis cinkéken, és meglátjátok, visszafizetik jóságoto­kat! ■ 4 Csapatgyűlés, munkaterv A trsticei (Nádszeg) alapiskola Jú­lius Fučík pionírszervezete, amelynek 144 tagja és 72 szikrája van, nemrég ünnepélyes csapatgyülést tartott. A csapattanács tagjainak megválasztása után sor került a munkaterv ismerte­tésére és jóváhagyására. Az említett pionírszervezet bekapcsolódik a „P—■ 30“ mozgalomba. Dingová Terézia tanítónő, a pionír­szervezet vezetője kifejtette, hogy a tizenegy érdekkörben — csillagászati, ateista, lövészeti, sport, vadászati, sakk, ügyes kezek stb. —, valamint a nemzetközi barátság klubjában szé­leskörű lehetőségek adódnak a pio­nírszervezet tevékenységére, a prog­ramterv valóra váltására Mi szerepel a működési tervükben? Kulturális műsorok betanulása a je­lesebb évfordulókra, a „Szovjetunió, gyerekszemmel“ című kiállítás, észt­­rád-műsor a község felszabadulásának évfordulójára, tisztasági hét rendezé­se, könyvkíállítás és beszélgetések a könyvhónapban, beszélgetés veterán kommunistákkal a munkásmozgalom múltbeli harcairól és a CSKP jelen­legi vezető szerepéről, küldetéséről, világnézeti és sportvetélkedők, rész­vétel a kosúti sortűz évfordulójának ünnepségén, önkéntes társadalmi mun­ka végzése a helyi szövetkezetben és a község területén, továbbá üveg, papír, vas, narancshéj, textilhulladék és gyógynövények gyűjtése szerepel. Gazdag ez a munkaterv. Teljesítésé­hez bizonyára nem hiányzik majd a pionírlendület, a szorgalom, a közös erőfeszítések egész sora. Sikeres ta­nulást, jő munkát! Győri Irén, Trstice elnökének / A fiatalok megállapodnak, hogy kö­zös megegyezéssel válnak. — Szóval, úgy érzik, nincs lehető­ség a további házastársi együttélésre? — kérdi a bíró. — Nincs — hangzik mindkét fél egyöntetű válasza. A válás oka: a fiatalasszony ragasz­kodott a faluhoz, ahol született, ahol szeretik, tisztelik az emberek. A férj únta a vidéki életmódot, nivótlansá­­got, sarat, port. Mindketten orvosok. A bíró nem is kérdez többet, nyil­ván megérzi, hogy hiábavaló lenne minden gyózködés. Elvégre intelligens, felnőtt emberek. Legjobb berekeszteni a tárgyalást. De a fal melletti pádról fölemelkedik a mama. — Szólhatok, bíró úr? — Kérem ... — Igaz, hogy nem hivatalos tanú­ként, de el kell mondjam, nem a fiam a hibás. Ugyanis a menyemnek van egy igen rossz tulajdonsága. — Éspedig? — Iszik. — Iszik? — Igen. — Ön látta részegen? — Azt nem. De egy nő ne igyon. Legfeljebb limonádét. És nem konya­kot. A fiatalasszony kurtán felnevet és legyint egyet. — A legyintgetést pedig mellőzzed, Klári — utasítja rendre az anyós, és azért is kimondja, ami a bögyében van. — Én azonnal tudtam, hogy ez nem lesz jó házasság. — Tudta? — kérdez a bíró. — Már az esküvőn tudtam. Olyan közönséges emberek voltak a tanúk. — Kik voltak? — Például egy szövetkezeti elnök. Meg egy orvos. De az is nagyon kö­zönséges volt.-Ügy... — És igen... A mi köreinkben az a szokás, hogy amikor nászútra megy a fiatal pár, a fiús mama csomagol össze útiholmit a menyének. így volt, amikor én mentem férjhez, és így akartam én is. De a menyem gorom­bán elutasított: ne turkáljak a holmi­ja között. Hát mondja meg bíró úri Nem nagyfokú neveletlenség ez? A mama a legújabb divat szerinti, rakott selyemruhát visel, kezén két aranykarperec, öt gyűrű. Fenemód disztingvált. De abban semmi kivetnivalót nem ta­lál, hogy a fia nem fizet gyerektartást. Szebelkó Erzsébet lERESZTREJTYÉNY Benko Marian pionír jelentést tesz Štefan Hirkának, a csapattanács (A szerző felvétele) VÍZSZINTES: 1. Női hangnem. 3. A madarak hímje. 7. Épületrész. 10. Knock out. 12. Nö­vény. 14. A pincé­be. 15. Latyak. 17. Lírai költemény. 19. Folyó spanyo­lul. 20. Jómodor. 21. Fedd. 22. Ma­gyar Optikai Mű­vek. 24. ... regé­nye, Gárdonyi. 27. Ilyen lap is van. 29. Fohász. 31. jut­tat. 32. Folyó a Du­nántúlon. 33. Ré­gebbi Iskola típus. 34. Ami állandóan múlik. 35. Izzás­ban van! 37. Gally németül. 39. Y. T. 40. Söntés. 42. Női becenév. 44. A munka és az ener­gia egysége. 45. Táska. 46. Káposz­taféleség. 47. Ja­pán gyöngyhalász­nő. 49. Kis Éva. 51. Életben van. 53. Végtag. 55. Folyadék. 56. Tenger an­golul. 58. Részekre vág. 59. Gyakori magyar családnév. 60. Lapos. 62. SZG. 63. Égitest. 64. Létezik. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet első része. 2. Háziállat. 4. .. Ahram. 5. Az idézet második része. 6. Szovjet repülőgép jelzés. 8. Rangjelző szócs­ka. 9. Kukucskál. 11. Énekhang. 13. Juttat. 15. Gyümölcs. 16. Verskellék. • 17. Becézett nagyszülő. 18. Vőlegénye van. 23. Arany franciául. 25. Igen oroszul. 28. Az idézet harmadik ré­sze. 28. Számnév. 29. Női becenév. 30. Német hivatal. 31. Nagy magyar forradalmi költő. 36. 365 nap. 38. Ajándékoz. 40. Járom. 41. Időhatáro­zói névutó. 42. Mezőgazdasági szer­szám. 43. Vonatkozó névmás. 48. Kas­sák Lajos lapja. 50. Hat római szám mai. 52. Lopva figyel. 53. Méhlak, 54. Énekes madár. 55. Szövetség. 57. A Rhône mellékfolyója. 61. Kicsinyí­tő képző. Beküldendő a függőleges l.; 5. és 26. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 46. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: Ne halogassuk az őszi mélyszán­tást. / Könyvet nyertek: Toman János, Tu­­reű (Zonctorony), Zsákovics Magdol­na, Malá nad Hronom (Kícsínd), Va­­hila Erika, Krížková-Liesková (Ke­resztesmogyorós).

Next

/
Oldalképek
Tartalom