Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-08-12 / 32. szám
\ 1978. AUGUSZTUS 12. XXIX. évfolyam 32. szám. • Ага 1,— Kčs Szobád földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: Jól gazdálkodtunk * Cionizmus és antiszemitizmus * A vásárlók elégedettsége a legfontosabb * Mindennapi kenyerünk ELSŐ ARATÓÜNNEPÉLY Üjkenyér-ünnepségre hívtak a hat község határát magába ölelő mostovái (Hidasktlrt) székhelyű Vörös Csillag szövetkezetbe, amely több mint ötezer hektárnyi kiterjedésű. Hívtak, hát szíves-örömest mentem ebbe a közös gazdaságba. Mentem a mindig Igyekvők közé. Most különösen, hiszen ők tettek eleget elsőként a galántal járásban a gabonaeladási kötelezettségüknek. Elsőként, 11 nap alatt befejezték az aratást. S már szép, formás kazlakban sorjázik az összes szalmájuk. A tarlőhántásban is példát mutatnak. Ezenkívül rövidesen csirát bont a másodvetésű tarlókeverékük. így nem csoda hát, ha ők tartották Szlovákiában az idei első aratőünnepélyt Is. Képviseltette magát ezen az aratóünnepélyen az SZLKP járási bizottsága, a járási mezőgazdasági igazgatóság, a járási terményforgalmi vállalat, az abai (Magyarország) Vörös Hajnal Mgtsz és természetesen a sajtő Is. JÖ HAGYOMÄNYÄPOLÄS A Vörös Csillag tagjai fittyet hánytak a nagy hőségnek; ha csupán egy fél napra Is, ünneplőbe öltöztek, pihentetve munkaszerszámukat, gépüket, agyukat. Felsorakoztak, s végigvonultak a falun, élen az aratókoszorúkat délcegen vívó vezetőkkel. Amikor a két Irányból érkező ünneplő sokadalom a szabadtéri színpadhoz vezető bejárat elé érkezett, szép hagyománynak lehettünk szem- és fültanúi. Az úgynevezett „megkötő“ lányok kék szalaggal búzakalászokat erősítettek a legbecsesebb vendégek és vezető személyiségek karjára, mint a bőség, az élet Jelképét.(Ez a szokás a kapitalista társadalmi rendszer Idején is dívott, főleg uradalmakban, nagybirtokokon.) Viszont újszerű hagyomány ebben a szövetkezetben az, hogy aratási ünnepélykor a legidősebb vezető-agronómus tesz jelentést a gabona-betakarítás befejezéséről és eredményeiről. Ez alkalommal Kozák Kálmán állt gyöngyöző homlokkal, de egyenes derékkal, emelt fővel Horváth István efszelnök — a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője — és a becses vendégek elé, s hamis pátosz nélkül, egyszerű szavakkal adott számot — a tagság nevében. Ezt követően Kürtössy Sándor, a pártalapszervezetek csúcsbizottságának elnöke (s az aratóünnepély lebonyolításának fő felelőse), jelt adott a népviseletbe öltözöt nőknek, hogy az új lisztből sült, ölükben tartott friss kenyeret nyújtsák át a közös gazdaság elnökének. Horváth elvtárs néhány ünnepély-ihlette szó kíséretében megszegte az életet Jelentő foszlós bélű kenyeret, majd sorba kínálta a kedves vendégeket: kóstolják meg ők Is, milyen jó fzü ... A szertartáshoz Illően csipetnyi sóval fs meghintve ... A ceremónia után a felvonuló tömeg az árnyas fák alatt, a szabadtéri színpad előtti padokon foglalt helyet, hogy feszült figyelemmel kísérje az aratási, illetve a félévi gazdálkodás beszámolóit, a járási pártbizottság vezető titkárának, Knotek elvtársnak, illetve Vadász János elvtársnak, az abai Vörös Hajnal párttltkárának köszönetét, s jókívánságait a további feladatok sikeres teljesítéséhez. MÚLTIDÉZÉS, SZÁNDÉKOSÁN Az új kenyér szegésekor jutott eszembe: mennyit esedezett érte, sokszor hiába — mármint a napi betevő falatért, a nagyobb darab kenyérért — az elnyomott, kizsákmányolt, mindig éhes proletártömeg. E környék földmunkássága is. A kosúti sortűz gyilkos csendőrgolyói is a nagyobb darab kenyeret követelő fiatal emberek életét oltották ki, sebesítették meg, örök re megfosztva, vagy időlegesen távol tartva azokat szeretteiktől: az aszszonytól, a kenyeret kiáltó, kenyeret követelő, éhes szájú gyerekektől. Hajdani proletároki E munkásvéráztatta föld szülöttei! Mai Vörös csillag-beliek és mások, szerte e hazábanl Ezt a százszor és ezerszer átkozott, letűnt tőkés rendszert, a népnyúzó úri világot, sose feledjétek... 1 A KENYÉR BECSÜLÉSÉRE TANÍTANI Ezen az űjkenyér-ünnepségen a járási pártbizottság vezető titkára, Knotek elvtárs, is szót kért. Többek között azt mondta, legfőként a szülőkhöz címezve mondanivalóját: „Az Önök kötelessége megtanítani a mai fiatal nemzedéket a kenyér tiszteletére, eddiginél nagyobb megbecsülésére.“ S nemcsak az övék — vallom én, a szerző —, hanem mindnyájunké, akiket az élet, a múltbeli keserves kenyérkereset tanított meg és formált kenyeret tisztelő-becsülő emberré. És sok múlik e tekintetben a pedagógusokon is, akik hatni képesek a legifjabbakra, a bölcsődés kortól a főiskolás korig... Ö, te áldott kenyéri Mikor jön el a nagyobb megbecsülésed Ideje?! Persze részben a sütőiparunkon Is múlik, mert az illetékesei gyorsabban és lelkiismeretesebben orvosolhatnák a bajokat, panaszokat. S hozzáteszem még kiegészítőül: tanítsuk meg jobban becsülni azokat is, akik a kenyérnekvalót termelik. Akik féltő gonddal istápolják a kenyérnövényt, a vetéstől az aratásig, majd a termés minél előbbi biztos fedél alá juttatásán munkálkodnak, éjt Is nappallá, ünnepet Is hétköznappá téve. ZÁRSZÓUL hadd idézzem a Vörös Csillag főagronómusának, Karácsony Sándornak a szavait: „Búzából 50, tavaszi árpából meg 54 mázsás hektárhozamátlagot értünk él. Búza után búza vetésére Is sor került, így gyökérbetegség ütötte fel a fejét, s puszított. Ezt a következő búzavetési idényben mindenképpen mellőzzük. A gyöngén fizető fajtákat, mint az Iljicsovka és a Drina, háttérbe szorítjuk, kedvezően előtérbe helyezve a Szolarlsz, a BU—10 és a Jubilejnaja fajtákat, amelyek Jóval túlhaladták a félszáz mázsát, sőt a hatvan mázsa határát súrolták. Ez a közel kétezer hektárnyi gabona esetében igen döntően befolyásolhatja a jövő évi termést“. Nem kételkedünk benne, hogy a legjobb szaktudásuk szerint cselekedve teremtik meg a gazdag gabonatermés előfeltételeit, ily módon még az ideinél Is több kenyérnekvalót és takarmánygabonát nyújtya a hazának. N. Kovács István Az idén a legtöbb járásban ígéretes a korai burgonya termése. Sajnos a mostoha időjárás sokáig késleltette a betakarítást. De végre megjött a nyár, és az aratás mellett ütemesen végzik a burgonya betakarítását a mezőgazdasági üzemekben. A želovcei (Zsély) határban jó a termés és a kiszántágép után az ügyes kezű lányok, assszonyok egykettőre zsákba juttatják a második mindennapit. Foto: — tt— A megszokott Időhöz képest a Malý Horeš-i (Kisgéres) szövetkezetben 21 napot késett a búza érése. Sok eső volt, vihar verte a búzamezőket, ennek ellenére ígéretes a kenyérnek való. összesen 1680 hektárról kellett a kalászosokat betakarítani. A felkészülés megtörtént. A próba sikerült. A száz hektár őszi repcét háyom nap alatt learatták, s aztán a búza aratását is elkezdték. — A repcét kitisztítottuk, megszáritottuk és a michalanyi felvásárló központ vette meg — mondja Pál Vince főagronómus. — Hektáronként 2,7 tonnát fizetett, ami már jó termésnek mondható. — De most sóikat ígérő minden — veszi át a szót Berta János, a szövetkezet alelnöke. — Az 590 hektár kukorica, a 150 hektár cukorrépa, a 34 hektár dohány, a 190 hektár hüvelyes... minden nagyon szép. Hajlik a föld a termés alatt. Most már minden azon múlik, hogy milyen gyorsan, milyen szervezetten, mennyire átütő erővel tudjuk a nagy terméseket betakarítani... Járjuk a határt. Gyönyörű növényeket látunk. A cukorrépa 50 tonnát ígér hektáronként. A kukorica 5 tonnát, májusi morzsoltban számítva. Minden többet ígér a tér vezettnél. A szálas takarmányokat Is sikerült időben betakarítanunk. Az első kaszálatből nem kevesebb mint 583 tonna szénát, 2175 tonna szenázst és 327 tonna takarmánylisztet készítettek. A takarmányszárítőjuk május 14-től éjjel-nappal üzemel. Az emberek eddig még helytálltak. Csak a búza betakarítása látszik nehéznek. — A próbavágáskor a búza nedvességtartalma 28 százalékos volt — állítja a főagronómus. — Persze, minden szemet szárítóba vittünk, öt terménytisztitó és három szárító-berendezésünk van, melyek megállás nélkül üzemeltek, amíg Jóra nem fordult az Idő. A Velký Horeš-1 (Nagygéres) határban a „Karcsaszög“ nevű dűlőben négy kombájn arat. A hatalmas óriások egymás után mennek, vágják a búzát. Mellettük haladnak a szállító gépjárművek. A kombájn automatikusan jelzi, ha megtelik a magtartály. A vezető megállítja a gépét, már jön Is a szemszállító. Az ürítőcső vastagon ontja magából a ikicsépelt terményt. A tábla szélére kiáll egy kombájn. Na nem azért, mert elromlott, csak a vágőszerkezetét állítják be. Egy-két csavarhúzás, láncfeszítés után űjből készen áll az aratásra. Vezetője Palescsák Péter. — Az SZK—4-essel kezdtem a kombájnozást — mondja az ötvennnégy éves szakember. — Jó gépek voltak azok, én szerettem velük dolgozni. Nálunk a szövetkezetben különben szerelők a kombájnosok. Ez régen bevált, jó gyakorlat. Télen és tavasszal magunknak javítjuk. Mindenkit ez sarkall a lelkiismeretes munkára. Ha cserbenhagy a kombájn, csak magamat szidhatom, én vagyok a felelős. De ilyen még nem fordult elő. Palescsák Péter próbaként még egyet-kettőt forgat a motollájával és elindul a végtelennek tetsző táblán. — Nedves az alja, nem úgy megy a masina, ahogyan szeretnénk — kiáltja vissza a gép zúgását túlharsogó hangon. Amíg a kisgéresi határba érünk, a „perbenyéki“ nevű dűlőben is megkezdték a búza aratását. Annyira ledőlt a termény, hogy csak egy oldalról lehet aratni. — Tagjaink szorgalmas emberek, jó aratók — mondja Viharvert búzamezők Csontos Gábor, a szövetkezet elnöke. — Minden túlzás nélkül állíthatom, nálunk kitüntetést jelent kombájnra kerülni. Meg is fizetjük a munkájukat. Kérdezze csak meg — és megállítja az arra jövő Koloszt, amelynek Lőrincz László a vezetője. — Második éve aratok — mondja. — Szeretem ezt a munkát, és a nyár már elképzelhetetlen lenne számomra a kombájn vezetése nélkül. Nem mondom, szépen keresünk, de aki Irigyll, próbálja meg reggeltől estig aratni. A rövid pihenő után Lőrincz László fürgén ugrik fel gépére, Indít, és lassan továbbdöcög. — Az ebédet a szövetkezetünk konyhájából szállítjuk az aratóknak — fordul hozzám Csontos Gábor. — Meghirdettük a szocialista munkaversenyt, melybe az összes kombájnos bekapcsolódott. A legjobb teljesítményt elérő kombájnos 1000 korona jutalmat kap. — Hogyan szervezték meg az aratást? — érdeklődöm a szövetkezet elnökétől. — Pontos aratási tervet dolgoztunk ki. Minden gépi eszközt az aratás folyamatos elvégzésére csoportosítottunk, ami azt jelenti, hogy az aratással egyidejűleg elhordjuk a szalmát, elkészítjük a magágyat és 24 órán belül be is vetjük a magot. Az aratást 11 saját és 8 vendégkombájn végzi. A szalma betakarítására 10 magas nyomású présünk és 12 önfelszedőkocsink van, A szántást két műszakban végezzük. A tervek szerint 460 hektár másodvetésünk lesz. A termény tisztítására, szárítására és a raktározására nagy gondot fordítunk. A kenyérnek való búzát külön tároljuk. A gépek jól mennek, és ha az időjárás továbbra is kedvez, akkor az aratást 16 nap alatt befejezzük — mondja befejezésül Csontos Gábor, a kisgéresi egyesített szövetkezet elnöke. Illés Bertalan között Tekintse meg Nitrán 1978. augusztus 19 és szeptember 3. kö az AGROKOMPLEX 78 országos mezőgazdasági kiállítást
