Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-08-05 / 31. szám
1978. augusztus S. SZABAD FÖLDMŰVES 13 két és félezer hektáros izei Béke Efsz még nem is olyan régen komoly, elismerést érdemlő helyet foglalt el a komáméi járás tejtermelő mezőgazdaíági üzemeinek sorában. Azután egyszerre elhomályosult a hírnév, a gazdaság visszaesett, és néhány évre megrekedt a sor végén kullogó üzemek színvonalán. Az új ötéves tervidőszakot is problémákkal küszködve kezdték. Az első évben, a tejeladási kötelezettség teljesítését illetően, hiánnyal zártak. Tavaly egy kissé már megemberelték magukat, és bár üggyel-bajjal, de eleget tettek a társadalmi elvárásoknak. A fentiek ismeretében jóleső érzéssel hallgattam egy felelős beosztású járási dolgozó elismerő szavait, miszerint: — Több példás tejtermelő gazdaságunk van, de az izsai szövetkezeteseket külön dicséret illeti azért a céltudatos munkáért, amit a tejtermelés fejlesztése érdekében az utóbbi időben végeztek! Az a megjegyzés megmentett attól, hogy témakereséssel töltsem az időt. Félóra múlva már Izsán voltam, és Masár Dušan mérnökkel, a közös fiatal elnökével beszélgettem. Bizonyára úgy vélte, hogy — mint a legtöbb száguldó riportert — engem is csak az aratással kapcsolatos legfontosabb adatok érdekelnek, mert azzal fogadott: „Még csak most kóstolgatjuk az aratás ízét, nem sokat tudóig mondani. A dús kalászok bő termést ígérnek, de hogy mikor és mennyit tudunk belőle fedél alá gyűjteni, az elsősorban az időjárás szeszélyétől függ“. Amikor elárultam, hogy engem inkább a tejtermelésben elért eredményeik érdekelnek, láthatóan megkönnyebbült, hiszen legalább néhány percre félretehette az aratás szervezésével, irányításával Járó gondokat. Felfelé a lejtön Varga Pál mérnök főállattenyésztő régi ismerősként, őszinte szóval üdvözölt: — Hát megtudtad, hogy ismét kapaszkodunk? — Aki megcsúszik a lejtőn, annak kapaszkodnia kell — viszonoztam a nyíltságot. — Hanem azt is tudom, hogy az első buktatókon már túljutottatok. — Az elsőkön már Igen, és reméljük, hogy a következők sem lesznek nagyobbak. Nagyon szeretnénk visszakerülni az elismert gazdaságok sorába. — A lehetőségek adottak? — érdeklődtem. — Hosszú távon igen. Céltudatosan, tervszerűen fejlesztjük az állományt, s ez már most érezteti a hatását. Pár évvel ezelőtt, amikor korszerűsítettük az istállókat, hirtelen leromlott az állomány, visszaesett a hasznosság. Véleményem szerint ennek az volt a legfőbb oka, hogy a más feltételekhez szokott tehenek nem tudtak egyik napról a másikra alkalmazkodni az új környezethez, a megváltozott feltételekhez. Ma már ilyesmivel nem kell számolnunk. — Tavaly még gondot okozott az értékesítési terv teljesítése. Most mi a helyzet ezen a téren? — Az idén az első félévben csaknem 859 ezer liter tejet értékesítettünk. Ez a múlt év első hat hónapjában elért eredménytől közel tizenhét és fél százalékkal több. Ha a javulás mértékét vesszük alapul, akikor Modrany és Sokolce után mi következünk. — Ez mind szép, csakhogy ebből még nem tudtam meg sokat. A hasznosság javult, vagy egyszerűen gyarapítottátok az állományt, hogy ne kelljen szégyenkeznetek? — Lehet, hogy mások így oldják meg a dolgot, de mi nem is gondoltunk rá. A feladatok mindig nagyobbak, s úgysem tudnánk ötven vagy száz tehenet „fölösben“ tartani. Tavaly ötszázhuszonegy, most meg ötszázharminchét tehenünk volt. Az állatok létszámát tehát csupán három százalékkal növeltük. — Így már egészen más. Ha figyelembe vesszük az állománynövelést, meg az ésszerűbb borjúneveléssel megtakarított tej mennyiségét, akkor az egyedenkénti hasznosság lényegében tizenegy-tizenkét százalékkal javult a múlt év hasonló időszakához mérten. —• Ha pontosan tudni akarod, hát jegyezd: tavaly 1524, most a félévben pedig 1706 liter tejet fejtünk tehenenként! átlagban. Ez persze még jóval kevesebb, mint amennyit az élen járó üzemeik (pl. a búcsi és a nemesócsai szövetkezet) kimutattak, de azért már mi is előbbre léptünk a megkezdett úton. — Véleményed szerint mi tette lehetővé a hasznosság ilyen mértékű javulását? — Három fő tényezőt emelnék ki. Ezek közül is azt tartom a legfontosabbnak, hogy több kiváló minőségű takarmányt kaptak az állatok, mint a korábbi években. Szilázs például volt elég az előző években is, de a minőség eddig nem felelt meg a követelményeknek. S ami igen lényeges, az utóbbi két évben sokkal nagyobb gondot fordított szövetkezetünk a folyamatos zöld futószalag megteremtésére. A szövetkezet elnöke, aki eddig figyelmesen hallgatta beszélgetésünket, most megszólalt. — Gondolom, úgy lenne kerek ez a beszélgetés, ha a növénytermesztő is véleményt nyilvánítana. Most a mezőt járja, de szólnunk kell az 6 munkájáról is. A terveket újabban úgy készítjük, hogy megteremtsük az összhangot az állattenyésztés igényei és a növénytermesztési részleg feladatai között. A folyamatos zöld futószalag megteremtésére valóban csak az utóbbi években gondoltunk. Az idén a takarmányrepcével kezdtük a zöldtakarmányozást, s mire az elfogyott, megkezdhettük a lucerna kaszálását. Ennek jelentős részét zölden hasznosítottuk, de azért takarmánylisztet, meg granulált tápot Is készítettünk. Huszonnégy hektáron Hyso szudáni füvet termelünk, van zöldtakarmánynak szánt kukoricánk, s még takarmánykáposztával és a leveles répafejjel is számolni kell. Persze egy kevés szénát is készítünk a lucernából, de a szénakészlet zömét a rétek, az árokpartok és a töltésoldalak gondosan begyűjtött növényzete adja. Első ízben vál■ A Béke Efsz tagjai az idén kilenc kilométer hosszúságban kaszálták le és gyűjtötték be a töitésoldalak és az árokpartok növényzetét. Ötvennégy hektárról nyertek így kiváló minőségű szénát. Foto: —era— laltuk, hogy a Dunai Árvízvédelmi Vállalat helyett lekaszáljuk és begyújtjuk a füvet a töltések oldaláról. S nem bántuk meg ezt a döntést, mert összesen ötvennégy hektárról nyerünk jó minőségű takarmányt a növendékállatok számára. S hogy el ne felejtsem, intenzív szántóföldi legelőnk is van. — A szántóföldi legelő növényzetének lehető legjobb hasznosítása érdekében az adagolt szakaszos legeltetés mellett döntöttünk — vette át ismét a szót az állattenyésztő. — A forró nyári napokon azonban teheneink a Duna menti legelőket látogatják, mert ott láthatóan jobban érzik magukat. A víz közelsége, a tisztább és hűvösebb levegő, a pihenéshez árnyékot nyújtó fák eszményi feltételeket teremtenek a tehenek számára. A szántóföldi legelőt ilyenkor a növendékállatokkal hasznosítjuk. Teheneink most napi és darabonkénti átlagban tíz liter tejet termelnek, s ehhez csupán tizenhét deka abrakot igényelnek. — És a további két befolyásoló tényező? — folytattam a megkezdett gondolatot. — A jobb emberi hozzáállás és a céltudatos tenyészmunka. A belüzemi szakosítás után a tehenek két farmon nyertek elhelyezést. Az izsai telepen Pilinszky Jánost, a komáromin pedig Gardián Máriát lehet példaképül állítani a többieknek. Ami pedig a tenyészmunkát illeti, csupán annyit mondanék el, hogy haszonkeresztezést folytatunk a szlovák tarka és a pirostarka fajtával. Az eredmények biztatóak. A minőségre is ügyelnek Ha jól emlékszem, még valamikor májusban láttam egy kimutatást arról, milyen minőségű tejet értékesítenek a komárnói járás üzemei. Akkor az izsai szövetkezetei kedvezően értékelték. Természetesen érdekelt, hogy mi a pillanatnyi helyzet ezen a téren. — Az értékesített tej minősége tekintetében valóban a legjobbak közé tartozunk — nyilatkozott Varga mérnök.' — Az év első öt hónapjában a csallóközaranyosi szövetkezet után a második helyen végeztünk. A félévet is eredménnyel zártuk, hiszen az eladott — csaknem nyölcszázhatvanezer liter — tej 86,6 százalékát az első minőségi osztályban, a többit pedig a második minőségi osztályban vette át tőlünk a tejüzem. Később tudtam meg, hogy a meglátogatott szövetkezetben nem új keletű a tejről való körültekintő gondoskodás. Az izsai szövetkezet már tavaly is a példamutató gazdaságok közé tartozott. Sőt! Modrany és Dulovce mellett az ižai Béke Efsz nevét is ott olvashatjuk azon a felhíváson, mellyel a legjobb minőségű tejet értékesítő három szövetkezet fordult a járás többi tejtermelő gazdaságához, hogy azok is jobban ügyeljenek a tej tisztaságára, minőségére. Az ižai Béke Efsz-nek az idén 1 millió 690 ezer liter tejet kell értékesítenie. Az eredeti féléves tervet 115 ezer literrel teljesítették túl. Ügy számítják, hogy a célul tűzött 3150 literes darabonkénti fejési átlagot legalább száz literrel megtoldják. Az eddigi eredmények arra engednek következtetni, hogy a százezer liter tej terven felüli kitermelésére tett felajánlásukat is teljesíteni tudják. Ha így folytatják — s miért ne tennék? —, akkor rövidesen a hasznosság tekintetében is sikerül felzárkózniuk az élvonalbeli gazdaságokhoz. Az emberek hisznek a sikerben, és ez már több mint biztató! Kádek Gábor Öntözési híradó Az utóbbi hetek csapadékos időjárása kellemetlenül hatott az aratási munkálatokra, azonban ennek ellenére — Kelet-Szlovákia kivételével — másutt a csapadék nem pótolta eléggé a takarmányok, a kapások, és a speciális kultúrák vízigényét. Ivánkán csupán 3,6. Gabčíkovón 3.9, Kráfová pri Senciben 2,3, Nitrán 2,0, Piešťanyban 1,1, Lučenecen 8,5 és Rimavská Sobotában 7,2 mm csapadékot mértek. Ennek következtében Közép- és Nyugat- Szlovákia területein növekedett az öntözési igény. A Iucrena és a cukorrépa 40—50, a kukorica pedig 30—40 mm-es adagot igényel! A talajnedvesség az említett körzetekben nem elegendő a köztesek keléséhez. Ezek öntözése 20—25 mm-es adagban ajánlatos. Kívánatos továbbá a szőlő és a gyümölcsfák öntözése is. Az optimális nedvességi viszonyok nemcsak a jó termést, hanem a jövőre nézve a termőrügyek kialakulását is befolyásolják. Oto Brežný mérnök, CSc. vIzfelhasznAläs és vízigény Meteorológiai állomás körzete Csapadék mm Vízfelhasználás mm Vízigény lucerna kukorica cukorrépa lucerna kukorica cukorrépa Ivanka pri Dunaji 5,9 52 55 54 48 49 49 Gabčíkovo 16,9 39 38 39 22 21 22 Kráfová pri Senci 27,0 46 45 44 19 18 17 Žiharec 28,9 33 32 31 4 3 2 Hurbanovo 33,5 42 43 42 8 9 8 Pohronský Ruskov 12,4 40 39 39 28 27 27 Nitra 3,1 45 44 43 42 41 40 Lučenec 12,9 44 40 38 31 25 27 Rimavská Sobota 9,7 33 35 36 29 25 26 Košice 50,8 33 29 30 n 0 0 Trebišov 33,6 21 28 28 n 0 n Somotor 47,9 41 35 37 0 0 0 i A talajvíz mint „fűtőanyag” Az MNK-ban mintegy 1,2 millió négyzetméternyi melegházat fűtenek geotermikus energiával. Az üvegházak és fóliasátrak fűtésének ezzel „rokon“ módja a talajvízzel való „fűtés“. Persze a 10—12 méter mélységben levő víz (amely még talajvíz) nem meleg, hiszen hőmérséklete csak mintegy 10 °C. Mégis jól felhasználható a melegházak fűtésére! A dolognak az a lényege — világviszonylatban is páratlan megoldásként —, hogy a helyszínen egyszerű eszközökkel fúrt,, nagyjában 10 méter mélységű kutakból a vizet szivattyúval a fóliaházak felületére vezetik, s állandóan ott áramoltatják. A vfzfüggöny (vízhártya) — amely a felületet összefüggően s csaknem egyenletesen fedi be — elszigeteli a melegház légterét a külső hidegtől, védi ellene, mondhatni fűti a felületet. A kissé különösnek tetsző fűtést mód — az eddigi kísérletek szerint — fölöttébb hatásosnak bizonyult. A fóliasátor alatt még mínusz 20—25 C°-os külső hőmérséklet idején is plusz 4 fok a belső hőmérséklet. A palánták előneveléséhez ez már elegendő, ezért ezzel a „ffltés“-sel már gazdaságosan fokozhatjuk a korai szabadföldi primőrök termesztését. Az üzemeltetés költsége a víz szivattyúzására használt villanymotor energiaköltségére korlátozódik. (K.-J.J A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA •V-ťčáf&'ó-Q-C: KÍSÉRLETI tehénistAllö A Szovjetunióban a mezőgazdaság nagy követelményeket támaszt az állattartó telepek tervezőivel szemben. Elsősorban arra kell törekedniük, hogy az új gazdasági létesítményekben emelkedjék a munkatermelékenység, ugyanakkor ezzel arányosan csökkenjenek az egy íllatférőhclyre jutó ráfordítások, és kulturáltabbakká váljanak a munkakörülmények. Ebben a tekintetben a legfigyelemreméltóbb kísérleti tervek közé tartozik az az 1200 férőhelyes tehénistálló, amelyet egy Moszkva környéki kerületben, „A Szovjetunió 50 éve“ nevű szovhcz-kombinátban építenek fel. A szabadtartásos istállót 1200 fe< jőstehén és növendékmarha részére tervezték. A fejés forgó karusszelen váltakozva történik, a hulladékot vízsugárral takarítják el. A komplexen gépesített munkákat automatizált rendszer segítségével, speciális program alapján irányítják. Az új technikai eljárás magas műszaki és gazdasági mutatók elérését teszi lehetővé. Az egy állatférőhelyre jutó tervezett ráfordítás 1314 rubel, egy mázsa tej előállítási költsége 9,43 rubel, és az egy mázsa tej termeléséhez szükséges alapvető munkaráfordítás 0,9 munkanap. A telep felépítésének ideje 1,8 év. » * CEMENT TAKARMÄNYOZÄSRA? A texasi mezőgazdasági kísérleti intézetben a tojótyúkok tápjába kevés portlandcementet kevertek. Ennek hatására szilárdabb és vastagabb lett a tojáshéj. A cement kalcium-sziliikáton kívül vas- és mangánoxidot, továbbá kevés magnéziumot is tartalmaz, s így adagolásával ásványi anyagok is jutnak a tápba. * A PARADICSOMSZEDÉS GÉPESÍTÉSE A moldavai „Dnyeszter“ termelő egyesülés szakemberei új paradicsomszedő gépet szerkesztettek, amely automatikusan választja el a termést a szártól, és közvetlenül a konténerbe szórja. A moldavai kutatóknak egyúttal sikerült három olyan paradicsomfajtát kifejleszteniük, amelyeknek termése csaknem teljesen egyidőben érik be, és hasonló nagyságú, tehát kiválóan alkalmas gépi szedésre. Az új paradicsomfajta hektáronkénti hozama körülbelül 600 mázsa. A „Dnyeszter“ egyesülésnek saját kutatóintézete, kísérleti állomása van, ezenkívül négy szovhoz és egy konstrukciós központ tartozik hozzá kísérleti üzemmel. Ez a megoldás — a termelés és kutatás közvetlen összekapcsolása — lényegesen meggyorsítja a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazásának folyamatát. A Szovjetunióban jelenleg több mint húsz ilyen típusú termelési egyesülés működik. * FEHÉRJETERMELÉS — BURGONYÁBÓL? A burgonyát mind takarmányozás, mind szeszgyártás szempontjából elsősorban keményítőértéke alapján értékelik. A nemesftők Is a keményítőérték növelésére törekedtek, s így az európai burgonya alig 2 százalék nyers fehérjét tartalmaz. A minnesotai (kísérleti intézetben (USA) egy perui vad fajta keresztezésével sikerült 10 százalék protein-tartalmú burgonyát kitenyészteni. Amennyiben Európában is sikerülne ilyen nagy fehérjetartalmú, nagy hozamú fajtát előállítani, az a termőterületre vetítve kétszer annyi fehérjét adna, mint a szója, I
