Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-08-05 / 31. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES, 1978. augusztus 5. MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Az SZMSZ politikai és szakmai tevékenységét a II. kongresszus után a méhészet távlati fejlesztése képezte. A célkitűzést a CSKP XIV. és XV. kongresszusának, valamint a CSKP KB határozataiból kiindulva tovább konkretizáltuk és kiegészítettük. A feladatok teljesítésének érdekében az SZMSZ KB plénuma számos határozatot fogadott el, melyeket az elnökség a szakbizottságok és az alapszervezetek tervükbe Iktattak és ezeket fokozatosan teljesítették. 1974 áprilisában az SZMSZ KB szlovákiai tanácskozást hívott össze, melynek célja a méhészetben előforduló állategészségügyi kérdések megvitatása és megoldása volt. Az értekezlet számos javaslatot fogadott el a káros méhbetegségek felszámolására. Megállapíthatjuk, hogy ezen a szakaszon pozitív eredményeket értünk el. Az említett év áprilisában az SZMSZ KB öt szakbizottságot alakított a méhészetben előforduló különböző problémák megoldására. A korábbi XI szakbizottság számát tehát ötre csökkentettük és ezek vezetésével az elnökség tagjait bíztuk meg. Meg kell említenem, hogy a művelődési bizottság összevonása az ifjúsággal foglalkozó bizottsággal nem vált be, ezért 1976-ban az ifjúsággal foglalkozó bizottságot ismét felújítottuk. Az Agrokomplex keretében szlovákiai konferenciát rendeztünk a méhlegelő jelentőségének a méltatására s a mezőgazdaság fejlesztésének irányzatával, a termelés összpontosításával, szakosításával és a vegyszeres kezelés hatásával is foglalkoztunk, Napirenden tartottuk továbbá az erdei méhlegelő bővítésének lehetőségeit is. Hazánk felszabadításának 30. évfordulója alkalmából Kráfová pri Senci-i telepünkön méhészeti skanzént nyitottunk, ahol részt vettek a BNK, az RSZK és az NDK méhészszervezetének képviselői is. Jelentős esemény volt az alapszervezetek titkárainak összejövetele a MÉHÉSZETI HÉT megnyitásának keretében. Az értekezleten tájékoztattuk az alapszervezeteik titkárait a méhészet szlovákiai helyzetéről és az SZMSZ KB feladatairól. A CSKP KB 1975. évi novemberi plénuma után, az SZMSZ KB foglalkozott a mezőgazdasági növények beporzása kapcsán a vándorlás szervezésének az összehangolásával, valamint a vándorlási rendszabályok felújításával. Ezeket a kérdéseket az SZSZK Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztériuma illetékeseivel tárgyaltuk meg. Gondot fordítottunk arra, hogy a növények vegyszeres kezelésénél a mezőgazdasági üzemek betartsák a 37/63-as hirdetmény alapelveit. Figyelmet fordítottunk a lehető legnagyobb mennyiségű méz, virágpor, viasz és pempő értékesítésére is. 1976 áprilisában rendeztük meg a propolisszal kapcsolatos II. nemzetközi értekezletet, ahol 125 küldött vett részt és 58 előadás hangzott el. Az SZMSZ szervezetei 1976-ban a CSKP XV. kongresszusának határozataiból eredő feladatok feldolgozásával és megvalósításával foglalkoztak. Figyelmet fordítottak a választási program teljesítésére. Az 1973-ban megtartott II. kongresszus óta több ezer fát és bokrot ültettünk ki. Az SZMSZ KB több Ž 5 . sürgetéséré Galántán meggyorsult a- MEDOS átépítése és így a III. negyed- i évben megkezdődhetett a műlépek- gyártása is. Erre ugyanis méhészeink ! évek óta vártak. : Az utóbbi időszakban felújultak baráti kapcsolataink a szomszédos álla- mok méhészszervezefeivel. 1977-ben- együttműködési szerződést írtunk alá • az MNK-ban a Szövetkezeti Méhészeti : Üzemmel, majd az SZMSZ KB képviset lői a BNK-ba látogattak és képvise- 1 lőink az NDK-ban részt vettek az érdekszervezetek kongresszusán. Az SZMSZ alapszervezetei évzáró t taggyűléseken értékelték az elmúlt i időszak eredményeit, elgondolkodtak : problémáikról, kötelezetttségeket vál- laltak a Februári Győzelem 30. évfor- dulőjának tiszteletére és küldötteket- választottak a III. kongresszusra. Az évzáró taggyűlések kedvező lég- körben folytak, ahol számos bírálat- hangzott el a 37/63-as hirdetmény- megszegéséről, a méhészeti kellékek> kel való ellátás fogyatékosságairól, a méhlegelőről stb. Minden kezdemé- nyező javaslatot, bíráló megjegyzést a , szakbizottságokban megtárgyaltak, és ezeket a kongresszusi beszámolóban is i napirenden tartjuk, i A kongresszus előkészítésének időt szakában figyelembe vesszük tagjaink megjegyzéseit, javaslatait (a Szabad Földműves olvasóinak nézeteit is). Ezeket a sajtóban közöljük. Kedvezőtlen a helyzet a szocialista szektor méhészetének szilárdításában és fejlesztése terén. Az utóbbi öt évben számos méhészetet számoltak fel. Míg 1966-ban az állami gazdaságokban 141, a szövetkezetekben 397, egyéb I. Kevés méhész akad, aki ne boszszankodott volna amiatt, hogy az állományból kiválasztott tenyészcsalád jó tulajdonságait kevésbé örökölték a leszármazott fiatal anyák. Kezdő koromban szakkönyvek nyomán én is mindig az állományomban levő kimagaslóan termelő családokat választottam tenyészcsaládnak. Megemlítek egy-két esetet, ami gondolkodóba ejtett. Egyik méhészbarátom négyéves, festett méhanyája még mindig kitűnt. Ez figyelemre méltó, mivel megvolt minden jó tulajdonsága. Még abban az évben neveltem tőle egy sorozatot. Nem tagadom, nagy reményekkel. A nevelés kiválóan sikerült. Egy sorozatban mindig 28 bölcsőkezdést adok egy családnak. Ebből kétszeri álcázással 25 anyát értem el, s ebből párzáskor csak kettő veszett el. tgy a 23 szépen fejlett anyát beadtam a törzscsaládoknak. Olyan jól petéztek, hogy még erősen szűkítve is 8—9 rámán teleltem be őket. Érthetően örültem a sikernek és vártam a következő évet, amikor csorogni fog a méz! A családok mind egészségesen ótteleltek. Eljött az ideje, hogy kaptárt bontsak. Persze, ezeket a családokat néztem meg elsőnek. Amit azonban láttam, nem akartam elhinni. A csípések figyelmeztettek, hogy ez bizony valóság! Az történt ugyanis, hogy a nagyreményű anyák utódai úgy összecsipkedtek, hogy talán korábbi méhészkedésem alatt sem kaptam annyi csípést. Amitől és amivel neveltem, szinte csípés-nélkül kezelhetők voltak előző években. Nem tudtam elképzelni, mi történhetett. Arra gondoltam, hogy talán a szeles idő befolyásolta a kezelést. Hogy biztos legyek a dolgomban, sorra fölbontottam azokat a családokat, amelyek nem ebből a nevelésből származtak. Meglepetésem nagy volt. Annak ellenére, hogy kezeim tele voltak méregszaggal, a méhek szinte csípés nélkül kezelhetők voltak. Mit is tehettem? Gondolkodtam tovább és nem a korábbi sikertelenség okát véltem fölfedezni. így történt, hogy tenyérnyi lépdarabot kivágtunk, azt gondosan becsomagoltam és ebből neveltem egy sorozatot. Szépen fejlett anyák lettek, csak éppen a jó tulajdonság öröklődése maradt el! Ekkor arra gondoltam, hogy a kimagasló eredményt elérő családoknál valamilyen tényező befolyásolja a jó tn? sem ? öröklődéséről reméltem, hogy a termelésben kárpótolják a harciasságot. Alig vártam a pergetés idejét, és akkor jött a második meglepetés! Az én nagyreményű családaim külön pergetve, 8 kilót adtak. A többi pedig 22 kilót. Még talán azt fűzöm hozzá, a népességgel nem volt baj. A családok népesek voltak. Érthetően még abban az évben mind a 23 anyát leváltottam. Igen, de tovább nem hagyott nyugton, hogy ugyan mi okozhatta az elmondottakat! Nem tudok belenyugodni a sikertelenségekbe, azért a másik évben, amikor az észlelteket elbeszéltem egy nagy tapasztalattal rendelkező méhészbarátomnak — aki tőlem negyven kilométerre lakott —, javaslattal állt elő. „Vigyél tőlem tenyészanyagot! Állományomban van egy család, amely kétszer annyi mézet ad, mint a többi.“ Már nem is arra gondoltam, hogy a tenyésztés végett vigyek belőle, halajdonságok elmaradását. Több évben megpróbáltam saját állományomból a kimagasló családoktól anyát nevelni. Sajnos, kevés anya örökölte a tenyészcsalád jó tulajdonságait. Megfigyeltem a külső tényezőket is. Ekkor tűnt fel, hogy a termelésben kimagasló csalódok többnyire nem egyszínű méhek, több sárgakarikás is akad köztük. Ekkor gondoltam arra, hogy a leszármazott anyák keresztezettek! Erre gondolva tovább kerestem a sikertelenség okát. Évekre volt szükségem ahhoz, amíg biztos lehettem abban, hogy az állományban (termelésben) kimagasló családok tulajdonképpen keresztezettek. Ezért az ebből való nevelés keveset ér a termelésben. Minél tovább kereszteződnek a méhek annál kevesebbre képesek leszármazottaik. Erre felfigyelve olyan családoktól kezdtem nevelni, amelyek a termelésben ugyan nagyon jók, de nem voltak kimagaslóak. Persze minden egyéb jó tulajdonságai megvoltak e családnak. Nagyon figyeltem még a méhek egyszínüségére. Az első kísérletem meglepő volt. Nagyképű volnék, ha azt állítanám, hogy minden anya örökölte a jó tulajdonságokat.A többség azonban igen. Azóta is kerülöm a kimagasló családok felhasználását tenyészcsaládnak. Még dajkacsaládnak sem használom fel azokat! Ezt másoknak is tanácsolom a jó tulajdonságok továbbvitelében. Soha semmi csábító ajánlat nem tudott eltéríteni erről az útról. A nemrégiben behozott ausztriai anyák sem! Állításom nem alaptalan. A behozott anyák lehettek tiszta vérvonalúak, de amit ezektől neveltek, a mi heréinkkel pároztak. A leszármazottak már keveset érnek. Ezért azt tanácsolom, hogy az igazi tenyészcsaládot keressük és meg is találjuk saját állományunkban! Persze ehhez több éves megfigyelés szükséges. ; A sokszor hangoztatott: „.Vigyünk^ állományunkba idegen anyákat vér-^ frissítés végett“ tanácsokat nem vet-; tem figyelembe, mert egy két évig ez^ javíthat a kereszteződéssel, később^ azonban nagy a visszaesés! ^ Sajnos, a leggondosabban nevelt^ anyák is kaptáron kívül páraznak. Ezt nem tudjuk megakadályozni. En-í nek következményeit és hatását azon-; ban mérsékelhetjük. Hogy milyen ta-^ pasztalatokat szereztem ezzel kapcso-^ latban, majd más alkalommal írom le. ^ Még talán annyit, hogy az elmon-í dottak óta 25 év telt el. Azóta több^ ezer anyát neveltem, teljes sikerrel. ; Nagy Akácvirágzás után a családok felerősödtek, s további méhlegelőre nem volt lehetőségem vándoro!m. Elhatároztam, hogy készítek négy tartalék-családot, érett anyabölcsőkkel, négy-négy kereten. Egy virágporos, egy fiasításos, egy mézes és egy üres kereten, annyi méh hozzásöprésével, hogy sűrűn takarják a lépeket. Amikor az anyák kikeltek — számottevő hordás nem volt —, a családocskákat 2 dl. szörppel serkentettem naponta, s csak tíz nap múlva végeztem ellenőrzést a petézés megállapítására. Az ellenőrzéskor a négy családocskában rendesen lerakott petéket találtam, háromnál anyákat is megfigyeltem, a negyediknél azonban nem volt anya. Amennyiben ilyesmi máskor is megtörtént, megnyugodtam, hiszen egy hét múlva ismét ellenőriztem, amikor az anyákat megfestettem. Akkor megkereshettem a negyedik anyát is. Egy hét múlva nagy volt a meglepetésem, mert az anya helyett petés és álcás anyabölcsőket találtam. Akkor már tudtam, hogy a család álanyás. Csak azt nem értettem, hogy a peték olyan szabá lyosan voltak lerakva, mint a rendes anyáknál, egy-egy pete a sejtek fenekére és az anyabölcsők ben is egy-egy pete a fenéken, holott az álanyás családoknál a szakirodalom szerint az álanya — tekintettel arra, hogy potroha nem olyan hosszú, mint a rendes anyáé — csak a sejtek falára rakja a petéket s a sejtekbe több petét rak, az anyabölcsökbe 10—15-öt is rak. A fedett Hasítást látva minden kétségem eloszlott, mert azok púposak voltak. Többször előfordul, hogy rajzás után az anya párzáskor elpusztul, és ha a méhész idejében nem veszi észre, akkor a család álanyás lesz. Mi okozza az álanyaságot? Táplálkozás következtében á méhek garatmirigyük működésével pempőt termelnek. Amíg ezt a pempőt a Hasítás tápláló sára használják, addig azt etetik vele. Amikot azonban befedik azt, akkor a pempővel egymást etetik, mire az így táplált méhek petefészke megduzzad, benne peték fejlődnek, amiket aztán az ál anyák a sejtfalak oldalára ragasztanak. Az álanyás családok ösztönösen anyabölcsőket is építenek, és bepetézik. Ilyen petékből persze csak herék fejlődnek. Ez hozott zavarba engem, amennyiben a csalódocskánál (szabályosan) csak egy-egy pete volt rakva a sejte fenekére. A szakirodalom általában azt tanácsolja, hogy az álanyás családokat távolítsuk el a méhesből és ott a méheket söpörjük le egyenként, a Hasított keretet bontsuk meg és adjuk be az erősebb családokhoz. A lesöpört méhek visszarepülnek régi helyükre. Amennyiben a kaptárt ott nem találják, úgy befcéredzkednejc a szomszédos képtárakba, ahol van nyitott Hasítás, ígv az általuk termelt pempőt ezeknek etetésénél hasznosítják. Mivel az én álanyás családocskám négy keretet sűrűn takart, egy régebben olvasott anyásítási módszert próbáltam ki, a család kiéheztetését. A kaptárból a méheket a keretekkel együtt kiszedtem és betettem helyükbe négy üreset. Azokra söpörtem az összes méhet. A fias kereteket a fenti 5don szétpsztottam más családoknak. A besöpört íheket lezártam és négy napig nem nyúltam hozzájuk. Négy nap múlva ellenőriztem, hogy nincsenek-e peték. Mivel már nem voltak, a kaptár üres részébe behelyeztem egy pároztatót kis családját a pároztatóval együtt és 24 óra múlva a pároztatót kivettem, a kevés népet építményével és az anyával együtt visszatettem a kaptár fenekére, ezután három nap múlva a családocskát ellenőriztem. Akkor az anyát már a család normális keretén talál tam 2 dm2-es petés részen. Ügy látszik, az éheztetés megszüntette a petéző kedvet, és így elfogad ták az anyát. A módszert ezért szükség esetén má soknak is ajánlom. Kovács Lajos, Luijenec szocialista szektorban 209 méhészeti farm volt, addig 1977-ben az állami gazdaságokban 48, az efsz-ekben csak 96, egyéb szektorban pedig 104 farmot tartottak szómon. A Méhészeti Kutatóintézet gondoskodásával Michalovcén az ÁG méhészetét 3000 méhcsalád befogadására építik ki. Számolunk azzal, hogy a kötelező növényi beporzás érvényesítéséről elfogadott alapelvek gondolkodóba ejtik a mezőgazdasági üzemek vezetőit, hogy a gazdaság szempontjából a saját méhészet fenntartása vagy pedig a beporzásért mások javadalmazása kifizetődőbb-e. Annak a bizonyítására, hogy a beporzás a hatékonyság növelését segíti, szövetségünk a levicei (Léva) járásban méhészeti központot létesít, ahol 400 méhcsalád áll a gazdaságok rendelkezésére, növények beporzására. Az SZMSZ KB igyekszik közvetlen kapcsolatot kiépíteni tagjaival, ebben jelentős feladatot, teljesít a Szabad Földműves Méhészet rovata is. A több mint egyéves tapasztalatok azt bizonyítják, hogy magyar nemzetiségű tagjainknak e lap segítségével tájékoztatást tudunk adni a szövetségi életről, méghozzá gyorsabban, mint a havonta megjelenő „Včelár“. Számos hasznos cikket közölhetünk, tagjaink a Szabad Földművesben írhatnak hasznos tapasztalataikról és problémáikról. Ez a hetilap esetenként rugalmasan tájékoztatja méhészeinket az SZMSZ KB tanácskozásairól és határozatairól. Szükségesnek tartjuk, hogy a méhészek cikkeikkel jobban bekapcsolódjanak a rovatba, mely lehetőséget nyújt a jó tapasztalatok népszerűsítésére. Feltételezem, hogy a jövőben vala-^ mely alapszervezetben találkozunk az; olvasókkal és személyesen is elbeszél- ^ getünk a méhészet fellendítéséről. ^ Juraj Ferenőik mérnök, g A HÄRSRÖL GYŰJTŐ MÉHEK PUSZTULÁSA A virágzó hársfák alatt néha elpusztult vagy vergődő méhek hevernek. Az irodaiam sokszor foglalkozott ezzel, a méhek pusztulását többféleképpen magyarázva. Ma már elég tisztán látjuk ezt a jelenséget. Cranené összefoglalja a kutatás és megfigyelés főbb eredményeit. A méhek pusztulását az okozza, hogy némelyik évben, kivált szárazban a rendesnél nagyobb mennyiségben találhatók a harsak nektárjában a méheknek ártalmas cukorfélék. Legnevezetesebb köztük a mannacukor, tudományos néven mannóz. Ezt az ember meg tudja emészteni, de a méh csak részben, úgyhogy számára ártalmas és használhatatlan cukorfélék képződnek. Az előbbiek hatása közvetlenül megnyilvánul a méhek mérgezésében. Az utóbbiaké azonban jelentkezik, hogy a méh vérébe nem jut elég cukor a szárnymozgató izmok működtetéséhez. Mindkettő eredménye az, hogy a méh vergődik, nem tud repülni és elpusztul. Leggyakrabban tapasztalható ez az ezüsthárs virításakor. ( —) Kálmán? — ! A MÉHMINTA GÉPESÍTETT GYŰJTÉSE A méhészeti szervezetek nemzetközi szervezetének, az APIMONDIA- nak hivatalos lapja szemlélteti az egészségügyi vizsgálatra szánt méhminta gyors gyűjtését Hollandiában. Álátszó henger egyik végéből cső nyúlik ki. Másik végéhez légszivattyú csatlakozik. A szivatytyú működtetésekor a készülék átlátszó tartályba szippantja a méheket, akár a kijáró nyílásból, akár a lépről. ÜJ VÍRUS A MÉHBEN Clark eddig ismeretlen vírusról fr, melyet az Egyesült Államokban a méhek vérében fedeztek föl és tanulmányoztak. Többszörösen hosszabb ez az eddig Ismerteknél. Nem lehet még tudni, hogy magában is megöli-e a méhet, vagy csak más károkozókkal karöltve. A kísérletek szerint erős fertőzés szükséges ahhoz, hogy ez az új vírus betegséget okozhasson. AZ EVODIA TERJESZTÉSE A „mézesfa“ jónéhány évvel ezelőtt sokat foglalkoztatta a méhészeket. A méhlegelő gyökeres javulását várták elterjesztésével. Ma többet írnak, beszélnek a méhetető cukorról, mint a mézesfáról. A Német Demokratikus Köztársaságban jóval később figyeltek föl erre a fára. Éghajlata is valamivel kedvezőtlenebb a terjesztésre. Szívósan foglalkoznak azonban vele. Most Scröder ad részletes tanácsot a szaporítására. Cikkét ezzel fejezi be: „Reméljük, hogy érezhetően javítani fogja mai gyenge nyári méhlegelőnket“. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk június 24-én megjelent 25. számának Méhészet rovatában „A méhészetben is minőségre törekedjünk“ című cikk 6. bekezdésébe sajnálatos hiba csúszott. Ezért a szöveget az alábbiakban helyesbítjük: ... és ennek meg is lett az eredménye, hiszen hektáronként négy mázsás szemtermést gyűjtöttek be. Továbbá a július 8. 27-ik szám Méhészet rovatában megjelent „Ismét a kaptárkérdésről“ című cikk 12. bekezdése helyesen így hang zik: ... szűkítsük-e az anyát a petézésben főhordás előtt vagy ne. Teljesíti feladatait az SZMSZ?
