Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-08-05 / 31. szám

12

SZABAD FÖLDMŰVES

1978. augusztus S.

épgazdaságunk termelésfejlesztési programja meghatározta, hogy állattenyésztési termelésünknek a szarvasmarha-tenyésztés továbbra is döntő fontosságú ágazata. Ez azt jelenti, hogy mindent meg kell tennünk a termelés hatékonyságának szüntelen növelése érdekében.

Ez nagyon igényes feladat, mert a termelés ez irányú fejlesztése teikintetében komplex megoldásokra, nem pedig a részletkérdések megvalósítására kell törekednünk. Arra kell ügyelni, hogy a fejlesztési program felölelje a rendelkezésre álló biológiai anyag képességének kiaknázását, ahol pedig elérték az optimumot, keresztezéssel javítsák a tenyészanyag képességét s ezzel párhuzamosan a minőségi takarmányalap megteremtését. Olyan szálas takarmányok termesztését szorgalmazzák, amelyek elősegítik az állatok tej- és húshasznosságának szüntelen növelését.

Az 1621 hektár szántóterületen gazdálkodó ímelyi szövetkezetben évelő takarmánynövényeket 190 hektáron termelnek. Szénára átszámítva hektáronként 90 mázsa jó minőségű tömegtakarmányt érnek el. Lucernaszénát főleg a borjaknak készítenek. Ebből évente 25—26 vagonnal tartalékolnak. A réti növényzettel összesen 56 vagon szénát készítenek a szarvasmarhák részére, a többi évelő takarmányból pedig kiváló minőségű lisztet gyártanak. Ez nagyon jó fehérjedús összetevője az erötakarmányoknak.

Évi átlagban szilázsből mintegy 700 vagont vermelnek el, s ebből a kukoricaszilázs 360—420 vagon. A többi nyersszelet, répafej és kukoricaszár zúzalékénak a keveréke. Arra törekednek, hogy mintegy 120 vagon szalmát jó minőségben tároljanak szarvasmarháik takarmányozására.

Borsányi Menyhért mérnökkel, a szövetkezet nagy tapasztalattal rendelkező elnökével és a gazdaság főállattenyésztő mérnökével folytatott beszélgetés során szóba került, hogy a növénytermesztők igénynek megfelelően látják el az állattenyésztést jó minőségű terimés takarmányokkal. A többi tényezőkkel együtt ez teszi lehetővé a tehenek hasznosságának szüntelen növekedését.

A szövetkezet 1350 szarvasmarhaállományából 520 a tehén. Ez azt jelenti, hogy száz hektáronként 27 tehenük van! Ezzel járási viszonylatban felsorakoztak az élvonalhoz tartozó gazdaságok közé.

A Járási szarvasmarha-tenyésztési program keretében a szlovák-tarka fajta tehenek egy részét vörös-tarka — kelet-fríz — apaállattal fedeztették, így a tehénállományuknak mintegy fele már 25, 37,5 és 50 százalékos vérarányban keresztezett. Az eddigi megfigyelések azt mutatták, hogy az Fi-es utódok tejhasznossága lényegesen jobb, mint az eredeti szlovák-tarka teheneké. Nagy előny, hogy a tejhasznosság javulásával a leszármazottak testalkata vetekszik a szlovák-tarkáéval, ami a hústermelés szempontjából nagyon előnyös, hiszen nem mindegy, hány darab szarvasmarhával teljesítik a húseladás tervfeladatát.

Az elmúlt évben például tehenenként 3150 liter tejet termeltek, ■ erre az évre 3200 litert terveztek. Az első féléves feladatok teljesítése azt mutatta, hogy a célkitűzés reális, mert a feladatot tehenenként 15 literrel túlszárnyalták.

Arra törekednek, hogy az új tehéntípus a korábbinál jobb tejhasznosságával egyidőben javuljon a nagyüzemi tartástechnológiára való alkalmassága, gépi fejhetősége és megmaradjon húshasznossága.

Örvendetesnek mondható, hogy a céltudatos zootechnikai tenyésztői munka eredményeképpen az utóbbi öt évben a tehénállománynak több mint 30 százalékát selejtezték évente. Így gyakorlatilag egészen fiatal, tehát termelésre jól felkészített törzsállománynyal rendelkeznek. Idén például a tehenek 34 százalékát kiselejtezik, és helyükbe újak, hasznosabbak kerülnek.

A továbbtartásra szánt üszőborjakat az ímelyi farmon létesített profilaktoriumban három napig saját anyjuk tejével itatják. A három nap elteltével

fokozásával mindent megtegyen a jobb vemhesülés elérése érdekében, mivel a tejhasznosság javulásának ez nagyon fontos követelménye.

A hízók és a növendékállatok istállóit 1 millió 200 ezer korona költséggel már korszerűsítették. Ezekben 600—650 állatot helyezhetnek el. Az idejekorán befedeztetett üszők öthónapos vemhességükig a számukra kijelölt istállóban maradnak. Onnan hajtják át őket az elsőborjak istállójába, ahol ellés után két hónapon keresztül figyelik tejhasznosságukat. A- melyik elsőborjas a vizsgált időszakban megadja a napi nyolc literes tejátlagot, lehetőséget kap arra, hogy a második laktációban bizonyítsa további képességeit, tehát a második laktáciő lezárása után dől el, hogy bekerülhet-e a törzsállományba, vagy pedig áthajtják a hizlaldába.

A főállattenyésztő az eddigi eredmények alapján számol azzal, hogy mintegy három év szükséges ahhoz, hogy a szövetkezet tehénállománya elérje az évi 3500 literes tejátlagot. Erre minden feltétel megvan.

kéthetes korig kevert teljes tejet kapnak az állatok. Ezt követően áthelyezik őket a borjúneveidébe, ahol laktavit és más kiegészítők adagolásával készítik fel, hogy jó hasznú utódok származzanak belőlük.

A profilaktoriumot ez év márciusában adták át, azóta már lényeges javulás tapasztalható a borjak egészségi állapotában. Ez év első felében például az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 3,09 százalékkal csökkentették a borjúelhullást, mivel sakkal jobbak a nevelés feltételei.

Tény persze az is, hogy amíg az elmúlt év első felében száz tehénre számítva csak 59,20, idén azonban már 74,80 borját választottak el. Ez azt jelenti, hogy idén a száz tehénre jutó borjúelválasztás előreláthatólag 103 lesz és ezzel kiküszöbölik a régi fájdalmakat.

Fontos követelmény azonban, hogy a jövőben lényegesen javuljon a tehenek első fedeztetés utáni vemhessége, hiszen a szövetkezetben eddig csak 48 százalékos vemhesülést értek el első fedeztetés után, a járási átlag pedig 52 százalék volt! Ez azt követeli, hogy az inszeminátor jobban odafigyeljen, munkáját nagyobb körültekintéssel, több lelkiismerettel végezze. Tudatosítania kell ugyanis, hogy a tehén bonyolult biológiai lény. Ezért szükséges, hogy az egyedenkénti gondosság

A gazdaság évente tizennyolc vagon vágómarhát szállít közellátási célok kielégítésére. A súlygyarapodás azonban jobb is lehetne. Az első félévben az egész szarvasmarha-állománynál 0,695, a hízóknál pedig 0,856 kg súlygyarapodást értek el naponta darabonként, mivel az utóbbi két hónapban a hízómarhák részére egy gramm erőtakarmányt sem kaptak, de a korábbi hónapokban sem nagyon bővelkedtek abrakból.

Az első félévben a tej literjére 0,24, a marhahizlaldában pedig 1 kiló súlygyarapodásra 1,62 kg erőtakarmányt fogyasztottak, ami nagyon kedvező eredmény.

Hogyan tovább? Arra törekednek, hogy az ímelyi szarvasmarhatelep korszerűsítését a jövő évben megkezdjék, korszerű fejőházat és központi takarmánykeverőt is építsenek, ahol az állatok részére komplett takarmányt készíthetnek. Ez a telep előreláthatólag három-négy éven belül elkészül, s akkorra a tehénállomány hasznossága, nagyüzemi tartástechnológiára való alkalmassága is lényegesen javul. Azt a célt követik, hogy minél kisebb költséggel a lehető legjobb termelési eredményt érjék el. Ez teszi lehetővé, hogy a korábbinál több és jobb minőségű állati terméket adjanak dolgozó népünk ellátására.

Hoksza István

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Nagyobb figyelmet a tarlikeverékeknek!

Mezőgazdasági üzemeink öntözhető területeinek ésszerű és belterjes kihasználása érdekében a gabona betakarítása után célszerű a másodtermények vetése. Tarlókeverékek vetésével jó takarmányalapot teremthetünk állatállományunk számára, takarékoskodhatunk az abrakkal és a bevetett terület egy részét zöldtrágyaként is hasznosíthatjuk talajaink szervesanyagának a pótlására.

Némely gazdaságban azonban mindenekelőtt a tarlókeverékek hozamában látják a cél elérését, nem veszik figyelembe azt, hogy azok szervesanyaga, gyökérmaradványa dúsítja és javítja a talaj termőképességét, jó alapot nyújt az utóvetemény számára.

A tarlónövények elősegítik a talajkártevők és a növényi betegségek terjedésének a rendszabályozását. A kalászosok vetésforgójában lehetővé válik a helyes növényváltás. A tarlókeverékek tehát eredményesen befolyásolják az utóvetemény terméseredményét, gátolják a gyomnövények terjedését stb. Ez azt követeli, hogy mezőgazdasági üzemeinkben vegyék figyelembe a tarlónövények termesztésének gazdasági előnyeit. ,

A tarlókeverékek vetése közvetlenül a gabona begyűjtése, illetve a szalma elhordása és a talaj szántása után esedékes. Mindenekelőtt olyan növények jönnek számításba vetésre, amelyek jól ellenállnak a kora őszi fagyoknak és a hidegebb időjárás sem tesz kárt bennük, így a takarmányozásban október végéig, november közepéig is kitartanak. Célszerű a káposztafélék vetése, mint például a repce és egyebek.

Ebben az évben másodvetésekre elegendő repcemag áll rendelkezésre. Ezt a lehetőséget jó volna kihasználni, hiszen az állatok hasznossága a jó takarmányozásnak szoros függvénye. A nyugat-szlovákiai kerület néhány gazdaságában kísérletképpen kipróbáljuk az Akela takarmányrepcét és más hasonló takarmánynövényeket is.

Nagyon fontos, hogy a kísérletekhez minél gyorsabban előkészítsék a vetőágyat. Ez teszi ugyanis lehetővé a magvak gyors és egyenletes kelését, főleg ha a talaj háromszáz-négyszáz köbméter vizet is kapott hektáronként. Az öntözővizet még a vetés, illetve a tarlószántás előtt, esetleg közvetlenül vetés után tanácsos kijuttatni. Gondoskodni kell arról, hogy vetés után a talaj meg ne cserepesedjen, ezért időben vagyis öntözés után boronálni kell.

Tapasztalataink alapján a tenyészidőben 1—3 alkalom mai kell öntözni a tarlónövényeket, mintegy 1060—1300 köbméter teljes vízadaggal hektáronként.

A tarlónövények akkor adnak jó hozamot, ha igénynek megfelelő a tápanyagellátás. Ezért hektáronként nitro génből 100—120 kliót kell kijuttatni salétrom formájában.

Kísérleti telepünkön az őszi búzát követő tarlónüvé nyék az alábbi termésátlagot nyújtották: az Akela takar mányrepce 39,60, a Peko PVH keresztezett 32,60, a napra forgó 28,33. s a kukorica 30,60 tonnát termett hektáronként. Tarlónövényként a kukorica vetését csak rendkívüli esetekben tanácsolhatjuk, főleg ott, ahol a területet öntözhetjük és a gabona a lehető leggyorsabban lekerült a talajról. A későbbiek során a kukorica vetése nem tanácsos.

Fontos tehát, hogy a másodtermények vetése során az agronómusok következetesen járjanak el, az öntözésnél vegyék figyelembe a növény igényeit. Ez teszi lehetővé a bőséges termés elérését és az állattenyésztésben történő hasznosítását.

Ing. M. V e n e n i, CSc.

4NXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

A nagyüzemi termelés a fejlődés alapja

Hazánkban még napjainkban is elég kevés a zöldségtermelő nagyüzem. A gazdaságok többségében a zöldségtermesztés inkább mellékágazatként szerepel, s rendszerint kis területen több zöldségféle termesztésével foglalkoznak. A kisüzemi termelés kedvezőtlenül befolyó-, solja az egész ágazat fejlődését. Egyrészt hátráltatja a termelés összpontosítását és szakosítását, másrészt pedig a műszaki fejlődést. Mert csakis a termelés nagyüzemi alapokra való átszervezése teszi lehetővé — vagyis törvényszerűen magával hozza — a fejlődést.

Ezért a növénytermesztésnek ezt az ágazatát sem lehet elhanyagolni, és a többi ágazat színvonalára kell emelni, már tekintettel a zöldségtermesztés népgazdasági jelentőségére is. Főleg a produktív zöldségtermelő járásokban szükséges a zöldségtermesztést fellendíteni és gyorsabb ütemben fejleszteni, mivel a lemaradás itt a legjobban érzékelhető.

A komárnói (Komárom) járásban például a kedvező feltételek ellenére a zöldségtermesztő nagyüzemek létesítése aránylag lassú ütemben halad. Bár az utóbbi években bizonyos előrehaladás történt — főleg a termesztés összpontosítása és szakosítása terén —, a nagy zöldségtermesztők száma mégsem felel meg az adott lehetőségeknek, sem az elvárt követelményeknek.

A nesvadyi (naszvadi) szövetkezet azon kevés gazdaságok közé tartozik, ahol — 1971-től kezdve — a zöldségféléket nagyüzemileg száz hektáros területen termesztik. Mivel a környék éghajlati és termőhelyi adottságai leginkább a paprikának kedveznek, a szövetkezet paprikatermesztésre szakosodott. A többi zöldségféléből — kisebb területen — csupán a nyári és az őszi káposztát termesztik.

A paprikát szántóföldi körülmények között — már több éven keresztül — nyolcvan hektáron termesztik. A bőtermő Granát, Rubin és jubilantka piros, húsos paprikafajták elsősorban a közkedvelt és keresett paprikakonzervek gyártására alkalmasak. Kedvező években elérik a 170, de a 190 mázsa átlaghozamot Is.

A nagyüzemi paprikatermesztés azonban nem problémamentes, és nem mindig hozza meg a várt sikert. Hiszen nagyon igényes növényről van szó, amely szakértelemmel végzett tápanyagellátást, talajelőkészítést és ápolást követel, de ezenkívül kedvező külső körülményeket is.

Balványi László mérnök, a szövetkezet főnövénytermesztője. Szaval szerint sok gondot okoz a szerves trágyázás. A paprika alá évente 600—700 mázsa istállótrágyát szántanak be a talajba. Ezenkívül a palántaneveléshez — amelyet eddig hagyományos módszerrel, melegágyban végeztek — 350 vagon istállótrágyát használnak fel. A tetemes mennyiségű szervestrágyaszükséglet, melyet a paprika termesztése von el, gyakran a szántóföldi növények rovására megy. E- zen túlmenően a melegágyas palántanevelés jelentős költségekkel és kézi munkával jár. A kedvezőtlen tényezők arra késztették a szövetkezetei, hogy korszerűbb, a nagyüzemi termelésnek jobban megfelelő palántatermesztési módszerre térjenek át. Az idén első ízben próbálták ki a palánták fóliasátrak alatti előnevelését. Az optimális hőmérsékletet meleg levegő áramlásával érték el. Már az első évi tapasztalatok jelzik, hogy az újszerű módszer bevált, s több előnnyel jár. Elsősorban csökkent az Istállótrágya felhasználása, ami igen fontos tényező a szántóföldi növények jobb szerves trágyázása szempontjából. Ezenkívül az anyagi természetű költségek a hagyományos módszernek egyharmadára csökkentek, a palánták ápolása és öntözése lényegesen egyszerűbbé vált, továbbá csökkent a munkaerők száma is. A gépi vetést egyelőre nem sikerült megoldaniuk, de a jövőben ezt a munkafolyamatot is gépesíteni akarják.

A palántaültetés, a sorközi művelés és a növényápolás mind gépesített. Azonban a kapálás — melyet szükség esetén többször is végeznek — és a betakarítás jóformán az egész tagságot igénybe veszi. Hogy a munkaerőkérdést megoldják, a kapálás és a szedés idején a területet a tagok között szétosztják. Ez a megoldás bevált, mivel a kézigényes munka nem megy a többi egybeeső teendők rovására, s ezenkívül a termés begyűjtését is gyors ütemben tudják elvégezni. Tavaly például 300—400 tonna paprikát takarítottak be naponta. A paprikát a SLOVLIK-on keresztül értékesítik és az együttműködésük ez ideig zavarmentesnek és rugalmasnak bizonyult. A műtrágyával, vegyszerrel és vetőmaggal való ellátás ugyancsak problémamentes.

A főagronómus azonban megjegyezte, hogy minden igyekezetük ellenére az utóbbi években a szélsőséges időjárási viszonyok kedvezőtlenül hatottak a növényzet fejlődésére és az átlaghozamok alakulására. Tavaly például jégkár következtében csak 128 mázsa termést gyűjtöttek be hektáronként. Az idei év is rosszul indult. A paprika húsz hektáron ikifagyott. De 8 meglevő hatvan hektáron is a növényzet nagyon gyengén fejlődik az aránylag alacsony éjszakai hőmérséklet, valamint a gyakori viharos erejű szél következtében. Az idén nincs kilátás arra, hogy a tervezett 160 mázsás hektárhozamot elérjék.

Sokkal ígéretesebbnek mutatkozik a négy hektáron fólia alatt termesztett zöldpaprika termése. A 110 fóliaházban az összes teendőket 25 dolgozóból álló munkacsoport végzi. Bár a kedvezőtlen időjárás itt Is késleltette a növényzet fejlődését, a szakértelemmel végzett odaadó munkának köszönve megvan a feltétele, hogy az idény végére elérjék a tervezett 350 mázsa hektárhozamot. Július közepéig már például egymillió koronát meghaladó árut adtak át a Zeleninának.

A múltban jól jövedelmezett a nyári káposzta, amelyet hat hektáron termesztenek. Tavaly például elérték a 290 mázsa átlagtermést. Mivel a korai káposzta termesztésével kevesen foglalkoztak, nagyon jól tudták értékesíteni. Idén a nyári káposzta termesztése elmaradt, értékesítési lehetőség hiánya miatt. Ugyanis a termesztésével sok gazdaságban foglalkoznak, s így a piac túltelített. Már ez is bizonyítja, hogy a zöldségtermesztésben gyakran hiányzik a kellő összhang, egyrészt a zöldségtermelő üzemek termesztési szerkezete, másrészt pedig a termelési kapacitás és a szükséglet között.

A tíz hektáron termesztett őszi káposztánál — a főagronómus véleménye szerint — nem lesznek értékesítési nehézségek. Az egész termésre a szerződést a SLOVLIK érsekújvári üzemével kötötték meg. A káposztatermesztésben is úgyszólván az összes munkaműveleteket gépekkel végzik. Beváltnak bizonyult a káposzta közvetlen vetése. A magvakat három centi távolságra vetik, s a kelés után a növényeket egyelik. Az egyelésnél és a betakarításnál a parcellákat ugyancsak a tagok között osztják szét.

Az időjárás viszontagságait az őszi káposzta is megsínylette. Csak kevés reményük van arra, hogy a tervezett 380 mázsa átlaghozamot elérjék. A főagronómus szavai szerint kedvező időjárási viszonyok mellett a zöldségnél a tervezett termést mindig elérik. Idén azonban úgyszólván negyven százalékos terméskieséssel számolnak, ami már veszélyezteti a 6 millió 616 ezer korona termelési terv teljesítését. De még az Ilyen kiesésnél is a zöldségtermesztés kifizetődő. Célszerű tehát a nagyüzemi zöldségtermesztéssel behatóbban foglalkozni és az ágazatot a szakosítás és összpontosítás irányában továbbfejleszteni. Csak így teremthető meg az összhang a termelés, a felvásárlás és a hasznosítás között, ami végső soron a jó közellátást szolgálja.

Klamarcsik Mária mérnök