Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-08-05 / 31. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. augusztus 5, Csallóközi lovasok az ók«! Lovas szaklapunk, a Jazdectvo, folyó évi 2. számában mindanynyíunkat egyaránt érdeklő bírálat Jelent meg. Az 1977. évi lóversenyeket értékelték. 1. A síkverseny „Sampion zsokéja“' elmet Blabolilnek sikerült megszereznie. Tizenegyszer startolt, ebből hatszor győzött, kétszer a második, egyszer a harmadik és negyedik lett, illetve ötödiik helyre került. E versenyek legjobb paripája Leszter volt, de a somorjai Lucasie nevű 16 nyakára is babérkoszorú került. 2. Az akadályversenyen a „Sampion-zsoké“ címet ugyancsak somorjai lovas, Chyttich szerezte meg, öt indulásból kétszer első, háromszor második helyezést nyert. Ebből a pár példából is látható, hogy lovasaink minden tőlük telhetőt megtettek a szép, nemes, hasznos és nem éppen könnyű sportág további fejlesztéséért. Az ilyen eredmények után furcsa ünneprontónak lenni. Mégis meg kell mondani, hogy hasonló eredményekkel a harmadik fontos ágazatban, az ügetőversenyekben már nem dicsekedhetünk. A múlt év legjobb edzője Valuch Ötté volt. Tlmočová lovai 103 rajtból tizenkilencszer első, tizennyolcszor második, huszonegyszer harmadik, nyolcszor negyedik és tízszer ötödik helyre kerültek. A legjobb hajtó, Crla Václav, harmincszor rajtolt, hétszer első, hatszor második és harmadik, kétszer negyedik és háromszor az ötödik helyre kerütt. Nem a legrosszabb eredmény, de mégsem lehetünk elégedettek. Az ügetőverseny nem lehet hamupipőke. Hogy miért? Talán Schindler Jirí mérnöknek, az ismert lovasszakembernek a Jazdectvóban (2. szám) megjelent írása adja meg erre a feleletet. A hiányok okát a versenyek számának csökkenésében és a kifizetett pénzösszegben kell szerinte keresnünk. Tény, hogy míg nálunk a múltban évente csak 50—60, 1976-ban pedig már 113 ügetőversenyt rendeztek, a dotáció sem haladta meg a 900 000 koronát. A szomszédos Magyarországon és Ausztriában a múlt évi versenyek száma 1000 volt, és a hozzájárulás jóval több volt. A testnevelés fontossága ma már mindenki előtt Ismeretes. Az élsportokon kívül — mint amilyen a labdarúgás, vízilabda stb. — nem mindenki által egyformán kedvelt a lovassport. A testnevelő sport fontosságát pedig nap nap után hangsúlyozza a sajtó, eredményeit gyakran sugározza a televízió, a rádió is. A lovassport ezzel nemigen dicsekedhet! Egészségügyi lapjaink kihangsúlyozzák a sport befolyását az egészségre. Az erre vonatkozó Írásaikban említett módszerek lehetővé teszik, hogy megvédjük egészségünket, elejét vegyük a betegségeknek. Arról azonban, hogy a lovassporttal, az ún. terapeutikus lovaglással a betegségeket nemcsak megelőzni, hanem gyógyítani is lehet. Bár arra már évekkel ezelőtt rámutattam, de nemigen vették figyelembe. Ismertettem akkoriban MUDr. Reichenbach kiváló német orvosnak Birkenreutban levő szanatóriumában elért rehabilitációs eredményéit. A szanatórium mellett levő lovasklub tagjai 28 lovat bocsátottak az orvos rendelkezésére, aki gyógymódját a lovaglásnak „Terapeutikua“ nevezi. Betegei között, akiket lóra ültetett, olyanok is voltak, akik már átestek infarktuson, agyvérzésen és különböző bénulásos megbetegedéseken. Az orvosok véleménye szerint ennek a sportgyógymódnak az előnye, hogy a 16 fejti ki azt az izomteljesítményt, amire a beteg, nem lenne képes. A lovaglás viszont jelentős masszírozást nyújt a beteg egész szervezetének, s ez jő hatású a mozgásszervekre. A rendszeres lovaglás kedvezően befolyásolja a vérnyomást, az egész vegetatív idegrendszer működését (légzés és bélperisztaltika stb.j.A lovas önbizalmát fokozza, s gondolatait a betegségről eltereli. A levegőn való mozgás klimatikusan befolyásolja a légzést, amivel a „rehabilitációt“ is nagyban elősegíti. Befejezésül talán csak annyit: Hála az ez idei — bár még mindig elegendő számú — propagációnak, fiataljaink körében is nagy az érdeklődés, a hazai valamint a nemzetközi lóversenyek iránt. Figyelemmel olvassák az ide vonatkozó tudósításokat is. Sajnos, meg kell mondanunk, hogy ennek dacára a lovassport propagálása még mindig nem érte el azt a nívót, amelyet ez a nemcsak szép, de izgalmakban is bővelkedő sportág mezőgazdasági, sportágazati, egészségügyi és egyéb nemzetgazdasági értékre való tekintettel megérdemelne. Kmoskó László mérnök A lovassportnak nagyon széles skálája van. Foto: —tt— BJ a a huszonötödször megrende■* zett vyehodnái folklórfesztiválról kívánunk képet alkotni, szólni kell az idén megrendezésre került kulturális rendezvény előkészítéséről. Az idei népművészeti fesztivál lényegesen különbözött az előzőektől. Ugyanis nemcsak a környékbeli községekben, hanem másutt Is — a fesztivál részeként — rendeztek folklórműsorokat. — Régen dédelgetett terveink közé tartozik e nemes célokat követő rendezvény kibővítése, minőségi javítása — említette többek között Svetozár Svehláky, a rendezőbizottság elnökhelyettese. — Az ötlet, a szikra az, hogy más helyszínekkel, rendezvényekkel bővítsük a fsztivált: nemzeti, részben a nemzetközi népművészeti hagyományokkal. — Neves külföldi szakemberek véleményéből, számos szakcikkből is kitűnik, hogy a Tátra alatti folklórrendezvény európai visszhangra talált. — A rangot műsoraink koreográfiái színvonalával, népi hagyományaink éltetésével, becsülésével érdemeltük ki. Neves tánccsportjaink — mint például a Sfuk, Lúčnica — „hírmondóként“ járják a világot, s műsoraikkal minden alkalommal megnyerik a közönség tetszését, önkéntes népművészeti csoportjainkat összeszámolni sem egyszerű, a tagok lelkesedése mérhetetlen. Külön említésben kell részesíteni gyerekcsoportjainkat. Teljes felelősségtudatunkban konsta~ tálhatjuk, hogy ebben a viszonylatban — minden mutatót figyelembe véve — európai elsőségnek örvendünk. S hogy a fent említetteket érdemben alátámasszam, megemlítem, hogy az idén Szlovákiát beválasztották a nemzetközi folklórszövetség tagjai közé. Ebben az elismerésben nagyon kevés állam részesül, s ez a rang egyben újabb kötelességek elé állít valamennyiünket. A vyehodnái folklórfesztivált még jobban nemzetközi jellegűvé kell emelni. Ez a folklórhagyományok nemzetközi jelentőségén kívül más nemes célt is szolgál: dalokon és táncokon keresztül közelebb hozni egymáshoz a világ népeit. * A szinpompás felvonulás és az ünnepélyes megnyitó után színvonalasabbnál színvonalasabb műsorszámok követték egymást közel 70 ezres közönség előtt. Külön érdemes szólni az egyes művészetileg is értékes műsorokról, megjelenést formájukról: 4- Az egyik legfigyelemreméltóbb és már hagyományosan a legkedveltebb műsorok csoportjába tartozik a kiskorúak fellépése, ami az idén a „Gyermekek nyelvén“ cím alatt került megrendezésre. Ez a műsor megérdemelte a vastapsot. Amint ezt már a találó cim is elárulta, a szereplők egyszerű, de őszinte nyelven, gyermeknyelven szóltak produkciójukkal a felnőttekhez, a nézőközönséghez. A „palánták“ bebizonyították, hogy fogékonyak' a népi hagyományok iránt, amit pattogós, életerőtől duzzadó táncaikon, forrás-tiszta, eredeti népi költésű dalokon keresztül mutattak be. Ez a nagyszerű szereplés kellő bizonyítéka annak, hogy a legfiatalabb generáció örökébe fogadta az idősebbek hagyatékát, azt a hagyatékot, amit érdemes, szükséges megőrizni. 4- A másik értékes műsorrész — amit nem szabad említés nélkül hagyni — „Ének a kazlak mellett“ cim alatt szerepelt. A műsor a földművelők munkaszeretetét méltatja, azoknak az embereknek a munkáját, akik mindennapi kenyerünkről gondoskodnak. PhDr. Ondrej Demo szerző és rendező Az amfiteátrumot népi jellegű fafaragványokkal díszítették. olyan dalok, táncok, mondókák, népi hagyományokról mesélő elbeszélések keretében szerkesztette meg műsorát, melyek hű képet nyújtottak a múltbeli és a jelenlegi földművelő munkák szépségéről. A szerző jól tudta, hogy a földművesek népi hagyományai a legrégibb fennmaradt kulturális hagyományaink közé tartoznak, ami ilyen nagyszabású rendezvényen,'mint a vyehodnái, helyet — s szerénység nélkül szólva méltó helyet — érdemel. 4 A Lúčnica Népművészeti Együttes — amely az idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját — a jubileumához méltó fergeteges, színes műsorral lépett a közönség elé. Az együttes vezetője, Doc. Ing. Štefan Nosáľ érdemes művész, elárulta, hogy a Lúčnica az idén nagy gonddal előkészített műsorral jött Východnára. Szavai a valóságot tükrözték: hozzáértéssel választott, színvonalas, művészi elemeket tartalmazó tánokompozíciók kerültek előadásra. A közönség tapsával fejezte ki tetszését, hogy a Lúčnica ismét újítani tudott, ismét bizonyított. 4- A minket köszöntenek című műsorrész volt a rendezvény legnagyobb meglepetése. Szlovákia ezzel a produkcióval zárkózott fel az európai folklórmozgalomhoz, ami egyben egy nagyszabású rendezvénysorozat kezdetét is jelezte. A szovjet, bolgár, spanyol, francia, svájci stb. népművészeti csoportok dalainak, táncainak a „Békét, boldogságot földünk minden nemzetének“ mottót is adhatnánk. Ugyanis műsoraik különböző színezetűek voltak, de egy nyelven szóltak: a nép nyelvén, a béke nyelvén. 4 „A fa szerepe életünkben“ című műsor az emberek természet iránti szeretetét rajzolta meg mondókák, ötletes jelenetek keretén belül. A népes szereplőtábor bratislavai, breznói, elféri, breznicaí, detvai stb. folklőrcsoportokből állt, melyek nagy összhangban mutatták be műsorukat. Elismerően kell szólni Ing. Viliam Gruzka szerző és rendező munkájáról. Gruzka a maga nemében újat alkotott: bebizonyította, hogy a folklórfesztiválon sok mindent be lehet mutatni a dalon és a táncon kívül. 4- Az örök dallamok című műsor a vyehodnái folklórfesztivál színes záróprogramja volt, mely keretén belül nem kevesebb, mint 23 amatőr népművészeti csoport lépett fel műsorával. Szlovákia minden tájáról ide sereglett csoportok között nagy közönségsikerrel szerepelt. Köztük a CSEMADOK martovcel (Martos) helyi szervezetének Hajnal nevű folklórcsoportja, mely érdekes koreográfiájú táncával aratta sikerét. A fesztiválról ezúttal sem hiányzott a CSEMADOK KB együttese, a Szőttes. Pereszlényi Irén, az együttes tagja, szólóénekével óriási szakmai elismerésben részesült. A program' ideológiai küldetése a következőkben nyilvánult meg: a folklórmozgalom 30 év. alatt hazánkban állandóan a korral lépést tartó, modern világunkban is mindig fejlődő tendenciát mutat. Ezt támasztotta alá a gyerekcsoportok sikeresebbnél sikeresebb fellépése is, ami egyben jelezte, hogy nincs megállás a folklórmozgalomban. A vyehodnái folklőrfesztiválon számos lelkes szereplővel, szervezőbizottság! taggal beszélgettem. Lelkesedéssel telített munkájukról öröm volt hallani. Sok-sok értékes vélemény hangzott el, a rendező küldetéséről, Ideológiai értelméről. Ezt talán a legtömörebben a 70 éves Mibalko Juraj fejezte ki, aki ez idáig minden rendezvényen részt vett: — A vyehodnái népművészeti fesztivál küldetése szerény véleményem szerint a kővetkező: meríteni a tiszta forrásból, ami adott, új értelmet adni gazdag népi örökségünknek. Kalita Gábor A népi játékok és népi elbeszélők nagy sikert arattak a fesztiválon. A szerző felvételei kezdték a labdarúgást Első ízben rendeztek képzőművészeti kiélést közelmúltban ünnepelték a Nitra melletti Lehotán a labdarúgás megalakításának 50. évfordulóját. Az első időkben — 1928-ban — ki csizmában, ki! bocskorban rúgta a bőrt. Valami közbejött, ami döntően hatott a labdarúgás fejlődésére 1933-ban kezdték meg a Sered —Nitra útvonal építését. Ezt a munkát cseh dolgozók végezték, s köztük volt néhány kiváló labdarúgó: Rudla, Bohuš és Sokol. Az útépítésnél dolgozó munkások már akkor is az élvonalban játszottak. Talán ők voltak azok, akik felkeltették a fiatalok érdeklődését a futball iránt. A jelentős évforduló alkalmából adták át az új sporttelepet, amelynek a megvalósításán 15100 munkaórát dolgoztak le a testnevelési szervezet tagjai. Az elvégzett munka értéke 23 772 korona volt. De emellett sokat tettek a község fejlesztéséért is. A legjobbak közé sorolhatnánk a testnevelési szervezet elnökét Sedláček Štefant, aki a sokoldalú munkásságáért sportkitüntetésben részesült. A Lehotal Efsz csapata napjainkban nemcsak a futballban tűnik ki. Az asztaliteníszezöik a kerületi bajnokságban játszanak, és emellett megalakították a természetjárók klubját is. Az új sportlétesítmény ebben a falucskában újabb lehetőséget nyitott a sporttevékenység sokoldalú fejlődésére. In8' Jozef LukáC Annak ellenére, hogy a szövetkezeti tagoknak nyáron van a legtöbb munkájuk, Lédecen nem je ledkeztek meg a kultúra ápolásáról sem. A közelmúltban szokatlan akcióval lepték meg a falu lakosságát. Helyi szerzők munkáját mutatták be a kultúrliáz termében: első ízben rendeztek képzőművészeti kiállítást. Figyelemre méltó képeket láthattak Tóth Józseftől, akinek festményeit már láthatták Martinban, Brnóban és Bratislavában is. Legmegkapóbb képei: Anya a neutron bomba ellen, Atomerőmű építésén, Boldog öregség és mások. Elismerőleg kell vennünk Tóth József munkásságát azért is, mert a Csehszlovákia felszabadítása alkalmából rendezett össz-csehszlovákiai képkiállításon első díjjal jutalmazták festményét. A másik hazat szerző, aki mellszobrait mutatta be: Barát István. Kevesen tudták a faluban, hogy ilyen értékes munkák kerülnek ki keze alól. Az ö müveit is ugyanott állították ki, ahol Tóth Józsefét és első díjjal jutalmazták a 4. szlovákiai népművészen kiállításon a „Pionír" című fejszobrát. További nagy munkál Petőfi Sándor és a Kislány fefszobrai. Hogy érdekesebb legyen a kiállítás, két vendég is bemutatta festményeit: Simek Viktor és Oláh elvtárs, akik szintén értékes munkákkal dicsekedhetnek. E szokatlan kultúrakció azért is értékes, mert a fiatalabb generáció példát vehet a fent említettektől, és láthatja, hogy érdemes művészetekkel foglalkozni az arra rátermetteknek. VARGA JENŐ
