Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-08-05 / 31. szám

1978. augusztus 5. SZABAD FÖLDMŰVES . S Csárdából üzemi konyha Akik a jóízű, falatokat készítik. Jónéhány esztendővel ezelőtt nyílt meg a moči (Dunamocs) szövetkezet szőlőtengere és a lassan lesikló vén folyó között a csárda. A közös irányí­tói jó üzletnek remélték a vendéglá­tót, de aztán kiderült, hogy csak egyesek zsebe gazdagodott. A szövet­kezet irányítói rádöbbentek, ez a vál­lalkozás nem nekik való, s ezért túl­adtak a vendéglátón. A csárda gazdát cserélt, de az arra hivatottaknak is beletört a „bicskájuk“, s végül a csárdát bezárták. Aztán a csárdából üzemi konyha lett, s amióta társultak a Duna menti szövetkezetek, egyre nagyobb szükség van a jól felszerelt konyhára. A szövetkezeti dolgozók többsége már természetesnek tartja, hogy az ebédet az üzemi konyhából kapja. Ha a „csárda“ közelében dolgoznak, ak­kor ott fogyasztják el az ebédet. A- mennyiben messzebb szorgoskodnak, vagy a társult szövetkezet valamelyi­kében, a határban ebédelnek. Van három „kiosztó“ asszony, akik ugyan-­­úgy tálalnak a szabad ég alatt, mint otthon. A fontos nyári betakarítási munkák idején körülbelül 300 ebédet készíte­nek a konyhában és ennek döntő többségét a határban „tálalják“. Emel­lett a fontos munkálatok idején a vendégkombájnosoknak és a „brigádo­­soknak“ reggelit és vacsorát is készí­tenek. Féltizenkettő felé járt az idő, ami­kor befutottak a kosztot szállító ko­csik. A gazdasszonyok (a konyha sze­mélyzete) már készenlétben várták őket. A gépkocsivezetők egykettőre felrakták az ételt szállító edényeket és gyorsan indultak a szélrózsa míu­­den irányába. Persze nemcsak ízletes falatokat vittek, hanem frissítő italo­kat, s Pitót is, alkoholmentes sört. Alig lélegeztek fel a konyha ügyes ke­zű asszonyai, máris a szőlészet dolgo­zói köszöntöttek jó napot és kérték az ebédet. Nem sokáig kellett várakozni A konyha személyzete hordta a tála­kat és az ízletes levesből mindenki annyit kanalazhatott, amennyi jólesett. Volt aki alaposan telemerte a tányér­ját, másoknak elég volt egy merőka­nállal. A második fogás, a tarhonyával körített hús, is egykettőre az asztalra került, s bizony olyan adag volt, hogy nem mindenki tudott vele megbirkóz­ni. A szövetkezeti tagok közben tere­feréltek, beszélgettek az ügyes-bajos dolgokról. Főleg Bari Kálmán vitte a szót, aki egyet-mást szapult, de a konyháról elismerően nyilatkozott. Alig törölték meg a szájukat a sző­lészet dolgozói, vidám, fiatal társaság robbant be az étterembe. Szlovákul be­széltek, s ez Mocson azt jelenti, hogy nem odavalósiak. Valóban így is volt — a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola hallgatói, Beűaöka Gábriel mérnök, főiskolai tanár vezetésével egy hónap­ra jöttek a hallgatók segíteni a mocsi Danázs Ilonka a gépkocsivezetőkkel az ételhordó bödönöket az autóba. szövetkezetnek. Csak néhány napja ér­keztek, de máris otthonosan érzik ma­gukat. Remélik, hasznos és kellemes hónapot töltenek el a Duna menti szövetkezetben. A „kajával“ nagyon elégedettek, s abban már biztosak, nem kell koplalniuk. A mostoha idő­járás miatt egyelőre a szőlészetben dolgoznak. — Más céllal kötöttünk szerződést az iskolával, — említi Takács mérnök, a szövetkezet elnöke. — Évek óta gondot okozott a szalma gyors betaka­rítása. Úgy terveztük, az idén — a „brigádosok“ segítségével — az ara­tással folyamatosan megoldjuk a szal­ma betakarítását. Sajnos, közbeszólt az időjárás. Mi a radványi részlegen hozzászoktunk, hogy elsőként végzünk az országban az aratással; nehezen birkóztunk meg azzal a gondolattal, hogy az idén lassabban megy a fontos betakarítási munka elvégzése. Egy vi­gasz azonban van: a termés jobb lesz, mint az elmúlt években. A főiskolások különben elégedettek a szállással, annak is örülnek, hogy egy színes televízió áll a rendelkezé­sükre és sportfelszerelést is kaptak. Fürdőző lehetőség van a közeli Duná­ban s Patfürdő sincs messze. A falu­ban levő művelődési otthon a rendel­kezésükre áll, s ott megismerkedhet­nek a falu ifjúságával és közös prog­ramot is rendezhetnek. Danázs Ilonkával, a konyha veze­tőjével, csak az ebédek elosztása, be­fejezése után volt módom szót ejteni. — Mit fizetnek a dolgozók egy ebé­dért? — érdeklődtem. — Öt koronát. A szövetkezet hiva­talosan két koronával járul hozzá egy­­egy ebédhez. Nagyon át kell gondol­nunk, miképp hozzuk ki ebből a pénz­ből a várt ízletes és minőségi adagot. De azért okkal-móddal megoldjuk. Érthetően a kombájnosok kosztjára különös figyelmet fordítunk. Ök más­fél adagot kapnak. Megérdemlik, mert mindent megtesznek az aratás sikeres, gyors befejezéséért. — Frissítő italokból is jó az ellá­tás? — Igyekszünk. De munkaidő alatt a kombájnosok csak Pitóban és málna­szörpben válogat­hatnak. Este vi­szont nem vagyunk szűkmarkúak. A kenyércsata részt­vevői — tetszés szerint — két üveg sört, vagy fél liter bort kapnak vacso­ra után. Kinek mi tetszik, azt fo­gyaszt. Győzik a mun­kát? — A nyári idő­szakban mindenki többet vállal. Mi is ízt tesszük. Naponta reggel hattól kilen­cig dolgozunk, de ez nem baj, csak a kosztosaink legye­nek elégedettek. Nyáridőben sok minden fontos ten­nivaló van a me­zőgazdaságban, s hogy ezt a munkát jól végezzék, ez a folgozók jó ellátá­sától is függ. Azt hiszem, erről a dunamocsi szövet­­: kezetben kiválóan gondoskodnak a berakja „gazdasszonyok“. Tóth Dezső й versenyben nem akar alulmaradni... Mire e sorok eljutnak az olvasóhoz, valószínű, hogy már Cičarovcében (Csicser) is hozzálátnak a több mint ezer hektárnyi kalászos aratásához. Annak ellenére, hogy juhász Dezső gépjavító augusztus 10-ét említette az aratás kezdetéül. Ki tudja, hány aratás hőse, győztese ez a szűkszavú, de lobbanékony ter­mészetű ember. Az aratási verseny említésére meglendül kezében a villás kulcs. — Természetesen én is bekapcsolódom a kombájnosok versenyébe. Ez lesz a tizenharmadik aratásom, amit a kombájn nyergében töltök. Semmiféle öndicséret nem szüremlik ki beszédéből. Másoktól tudtam meg, hogy már volt a kerületben első, s szlovákiai méretben harmadik helyet vívott ki. Az utóbbiért miniszteri kitüntetést kapott: S Kárpát-Ukrajnában is aratott már több nyáron: két ízben megszerezte a gabona-betakarításban az első helyet. — Tavaly ilyenkor már learattunk — dohog az időjárásra —, most meg több mint két héttel eltolódott a gabona betakarításának kezdete. — Mi a sikereinek titka? — Nincsenek titkaim. Naponta lelkiismeretesen végzem a gépem karban­tartását. Ha kedvez az időjárás, naponta 80 tonna terményt eresztek a magszállítók rakterébé az E—512-es kombájn szemgyűjtő teréből. Elégedett juhász Dezső, a gépjavító és kombájnos. Havonta nem kevesebb, mint 3000 korona az átlagkeresete. Felesége is a szövetkezetben dolgozik. Két gyerekük van. Jól élnek. Igaz, a pénzért keményen és lelkiismeretesen megdolgozik. — Nagyon jó a közösség a javítóműhelyben, s a traktorosoknál is. Meg aztán évente egyszer kirándulásra is sor kerül. (ib) BIZONYTALAN KEZDÉS, GYŐZELMES BEFEJEZÉS Bügeleft felvásariük A szeszélyes Időjárás alaposan megnehezítette a trebišovi /tő­ket erebesi) járásban Is a gabona-beta­karítást. Például a búzának több mint 8'J százaléka a földön fekszik. A leg­több helyen a kombájnok csak egy irányból tudják vágni a gabonát, ami lassítja a munka ütemét, ráadásul jó­val több a géphibásodás is. A Kráľovský Chlmec-i (Királyhel­­mecj Állami Gazdaság búzatábláit hű vös szél ringatja. Egy 40 hektáros te rületen három kombájn arat. A gépek nyomában gólyák lépdelnek. KOPASZ Viktor a fejszésl üzemrész­leg vezetője egyáltalán nem jókedvű. Lehajol, a felemelt kalászból kidör­zsöli a szemeket, s mérgesen mondja: — A vihardöntött gabonának nagy a nedvességtartalma. Napokon át zu­hogott az eső. Viszont a lábonálló gabona száraz, vágni kell mielőbb ... főnnek a kombájnok. Illés Zoltán érkezik elsőként. Lassan halad, hogy a gép minden kalászt levágjon. f,:g a tartály ürül, néhány szól váltok a kombájnossal. — Hogy halad a munka? — Nagyon nehéz az idei aratás — mondja kedvszegetten. — A búzát csak eqy oldalról lehet vágni, nagyon lassan haladva előre. Ilyen dúlt gabo­nánk, mint ez is, nagyon sok van. Néhány percen belül megtelik a ter­ményszállító kocsi, s a kombájn máris indul az újabb fordulóra. Az E—512-es fülkéiében MALINAK Stefan, a Spišská Nová Ves-i Gépállo­más kombájnosa. Feszülten figyel. Igaz, hogy 17 éve kombájnol, de még neki is okozhat kellemetlenséget a gyomos, nedves, ledűlt gabona. — Nagyon kell vigyázni ezekre я német kombájnokra — magyarázza, s közben nagyokat kortyol a Salvátor ásványvízből. — Még egészen új, nem­rég érkezett ez a gép. Ügy látom, jól Aratók között kijövünk majd egymással. Könnyen Irányítható, s a vágóasztalt szinte a föld felszínére lehet fektetni... A Karám-dűlőben öt hasonló típusú kombájn vágja a rozsot. — Nézze, valamikor ez a 15 hektá­ros parcella lóversenypálya volt — mutatja a részlegvezető —, s most meg milyen szép rozs terem rajta. A rozsföld túlsó végén PUSKÁS Pál, a Prešovi Gépállomás kombájnosa for­golódik gépével. Amint odaérünk, mindjárt meg is jegyzi: — Épp azon gondolkodom, hogy ezt a lapost kihagyom. Nagyon ledült a rozs, ráadásul nedves, ilyen kalászok­ból a gép nem tudja rendesen kiverni a szemet. Meg gyomos is, egykettőre eltömődhet a gép, beszorul a dob, s aztán félnapot is itt rostokolhatunk, mire kitisztítjuk. Hadd szikkadjon egy kicsit, inkább majd a végén visszajö vök. — Jól érzi itt magát? — érdeklő döm a fiatal kombájnostól. — Valóban jól, csak ne lenne ilyen nedves a talaj. Ma már egyszer el akadtam... Amint mondja, hajnali ötkor kelt, de csak nyolckor kezdhette a rozs ara­tását. — Milyen a koszt? — Bőséges, föl gondoskodnak itt rólunk. A reggeli például vajaskenyér, tejeskávé, szalámi, zöldpaprika volt, ebédre meg csontlevest, pörköltöt kaptunk, savanyúuborkával. Meg ka lács volt. Panaszra nincs okunk. Elköszönünk az aratóktól, a minden napi kenyerünkért izzadó, derék, szór galmas kombájnosoktól. Felgyűrik ingujjukat, s dolgoznak serényen to vább, megállás nélkül. Esti harmat szállásig. Az elhúzódó fejlődési időszak, a ra­­koncátlankodó időjárás ellenére Dél- Szlovákiában a kombájnok zaja lassan elhalkul. De a munkálatok lényegében ezzel még nem fejeződtek be. Ugyanis dolgozóink ezrei munkálkodnak azon, hogy a gabona szárítás, tisztítás után bonyodalmak nélkül küldetési helyére kerüljön. Ez a munkafolyamat nem könnyű, hiszen Szlovákiában előrelát­hatólag hárommillió 800 ezer tonna gabonát kell megfelelő kezelés után raktározni. A Nové Zámky-i (Újvár) gabona­­felvásárló üzeni gbolcei (Köbölkút) részlegén szünet nélkül folyik a mun­ka. Habár a gabonával megrakott te­herautók, traktoros pótkocsik száma már kevesebb, mint az elmúlt hetek­ben, az üzem dolgozóinak munkája nem csökkent. Az itt tárolt gabona­­mennyiséget 80—90 %-ban a malom­ipar használja fel. Ahhoz, hogy egy felvásárló üzem zökkenők nélkül tudja fogadni partne­reitől a gabonaszállítmányokat, ko­moly felkészültségre, harmonogramra van szüksége. Hogy a gabonaátvétel a köbölkúti átvevőtelepen milyen körül­mények között zajlott le, erről SZABŰ Gyula főraktáros tájékoztatott. — Mivel nekünk is előrejelezték az aratás időjárás miatti akadozását, ja­vítottuk a felkészülés minőségét. A jóslat bevált, hiszen a szállítás egyál­talán nem volt egyenletes. Ez persze számunkra hátrányt nem jelentett. A „zsúfolt“ napokat követő időt követke­zetesen kihasználtuk a gabonaszárí­tásra, a géphibák kijavítására, annak érdekében, hogy fogadni tudjuk a kö­vetkező napokon a fokozott ütemű szállítást. A felvásárló üzem munkájában min­dig lényeges az, hogy milyen minősé­gű gabonát szállítanak a partnerek. — Lényeges — folytatta a főraktá­ros —, hiszen meghatározza — kés­lelteti vagy gyorsítja — az itteni mun­ka menetét. Summázva: eléegedettek vagyunk a beérkezett gabona minősé­gével. A mag szennyezettségének ér­téke — kizárva a ritkán előforduló eseteket — kielégítő. A szükséges tisz­títás után a gabonatárolóban csakis legfeljebb két százalékos szennyezett­­ségű magot tárolunk. Eleinte hatéko­nyabb szárítást kellett végeznünk — mivel 24 %-os nedvességű gabonát szállítónak — de a későbbiek folya­mán ez 20—21 százalékra csökkent. Ez annyit jelent, hogy előrelátható­lag a 23 ezer tonna gabonából körül­belül 4—5 ezer tonnányi szárítását mi végezzük. A jó minőségről az is tanús­kodik, hogy a mezőgazdasági üzemek­től mázsánként 155 koronáért vesszük át a gabonát. A köbölkúti gabona-felvásárló üzem munkakollektfvá ja nagy igyekezetét fejt ki annak érdekében, hogy a leara­tott gabona teljes mértékben népgaz­daságunk hasznát szolgálja. A gabona­­tároló dolgozói szócialista brigádta­gok. Többnyire fiatalok. Igyekeznek az igényesebbnél-igényesebb feladato­kat teljesíteni. S t eg m á r Imre a ga­bonatároló mestere egy nem minden­napi brigádváilalást ecsetelt, melynek népgazdasági értéke jelentős, említést érdemlő. —■ Már hosszabb idő óta foglalkoz­tatott egy olyan probléma, melyet — sokak véleménye szerint — egysze­rűen nem lehetett megoldani. Ugyanis ezek a tárolók nincsenek kellőképpen szigetelve. Ennek folytán 20—30 cm-es víz állt a mi szilónk alján is, ami bi­zony egyáltalán nem javította a mag minőségét. A sokszoros sürgetésre, a vállalat vezetőségével karöltve, a sú­lyos gondot megoldottuk: nyugatné­met szakemberek jöttek a helyszínre, anyagot hoztak, bemutatták, hogyan kell a szigetelést elvégezni, s elmen­tek. Utána brigádunk vállalta ennek a szigetelésnek munka­időn kívüli elvégzését. Azóta beázást, szivárgást nem észle­lünk. Nem ártana, ha az ország többi, hasonló technológiájú szi­lóját is ilyen vagy esetleg más módon szigetelnék. Somogyvári István, brigádtag újságolta, épül már az új sziló és szárító a régi szomszédságá­ban. Ennek főleg azért lesz nagy jelentősége a dolgozók és a brigád számára, mert sokkal komolyabb technikai berende­zésekkel lesz felszerelve, fel­adataikat minőségileg még ki­elégítőbben teljesíthetik. Nem árulok el sem újat, sem titkot, ha kimondom: az aratás előtt a mezőgazdászok, s általá­ban az ország gondjával együtt­érző emberek eléggé el voltak keseredve. Éppen ezért szá­momra is igen jólesett hallani Köbölkúton — az ország más részéről érkezett kedvező hírek­kel együtt —, hogy: „A gabona minősége jó. A felvásárlási ter­vünket is jóval túlteljesítjük.“ Illés Bertalan Fajsúlymérés. (A szerző felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom