Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-08-05 / 31. szám

1971. augusztus S. SZABAD FÖLDMŰVES, A világ ifjúsága Havannában Megnyílt a XI. VIT + Több mint tízezer tornász sport­­bemutatója ♦ Katonák és gyermekek — űj szimbólumok a békemozgalomban Július 29-ére virradó éjjel Havan­nában 11 ágyúlövés jelezte, hogy a Latin-Amerika Stadionban megkez­dődött a XI. Világifjúsági Találko­zó. A felvonuló küldöttségek élén az NDK küldöttsége haladt — mint Ismeretes, az előző VIT színhelye Berlin, az NDK fővárosa volt. A vi­lág több mint 150 országa küldöt­teinek felvonulása után Alberto Juantorena, Kuba kétszeres olim­piai bajnoka meggyújtotta a VIT lángját., Alain Gresh, a VIT nemzetközi előkészítő bizottságának szervezési titkára megnyitójában kiemelte, hogy az előző VIT óta a haladó erők győzelmet arattak Vietnam­ban, s Havannában először van jelen az egyesült Vietnam Ifjúsá-. gának küldöttsége. A vendéglátó ország nevében Raul Castro, a Kubai KP Központi Bizottságának másodtitkára, az Ál­lamtanács és a Minisztertanács első elnökhelyettese köszöntötte a küldötteket. A megnyitó ünnepség pompás sporteseménnyel érte el tetőpontját. A több mint tízezer tornász sport­­bemutatóját 2210 énekes és 300 ze­nész szereplése kísérte. A legmeg­­hatóbb jelenet 1200 kubai óvodás és 1200 katonaiskolás együttes fel­lépése volt, mely kifejezte a világ népiéinek békevágyét. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke üdvözlő távira­tában hangoztatta: „Különböző po­litikai meggyőződésű és világnéze­tű fiúk és lányok részvétele a ta­lálkozón újbél azt bizonyltja, begy az ifjú nemzedék széles tömegei igyekeznek egyesíteni erőfeszítései­ket az emberiség békés és boldog jövőjéért vívott harcban.“ Kovaljo­­nok és Ivancsenkov szovjet űrha­jósok a világűrből köszöntötték a találkozót. Havannában „A szocialista Cseh­szlovákia ifjúsága“ elnevezzéssel kiállítás nyílt meg. A megnyitón Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP Köz­ponti Bizottsága Elnökségének tag­ja, az SZLKP Központi Bizottságá­nak első titkára is részt vett. A fennállásának 250. évforduló­ját ünneplő havannai egyetemen ünnepélyesen megkezdődött a VIT diákprogramja. Talälkezäs a Hrnbeo Az Idén is több külföldi pártvezető tölti szabadságát a Szovjetunióban, Krím félszigetén és hagyományosan találkozóra kerül sor Leonyid Brezs­­nyev elvtárssal, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökével. A közelmúltban Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnökünk találkozott Brezsnyev elvtárssal. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak országaink együttműködésének kérdéseire. A nemzetközi kérdések megvitatásakor Brezsnyev és Husák elvtárs hangsúlyozta, hogy a NATO-tanács washingtoni ülésszakának határozatai és a nyugati hatalmak más, a fegyverkezési haj­sza fokozását szolgáló cselekedetei a nemzetközi feszültség szítását céloz­zák. Egybevág ezzel Peking politikája, amely nyíltan a feszültség élezésére irányul. A találkozón eszmecserét folytattak a Vietnami Szocialista Köztár­saság elleni kínai provokációkról. A Szovjetunió és Csehszlovákia változat­lan szolidaritásáról biztosította a hős vietnami népet, amely törvényes jo­gait, szuverenitását és országa javát védelmezi. A baráti és szívélyes légkörben, az egyetértés jegyében lezajlott találko­zón kiemelték, hogy merőben képmutató bizonyos imperialista köröknek az a próbálkozása, amellyel az emberi jogok bajnokainak szerepében igyekez­nek feltüntetni magukat. A nemzetközi helyzetet egészében értékelve Brezsnyev és Husák elvtárs azt a mély meggyőződését fejezte ki, hogy a népeknek a békére, az enyhü­lésre, a leszerelésre irányuló akarata a nemzetközi fejlődés döntő tényezője marad. A szovjet haditengerészei ünnepe Az orosz állam keletkezése és fejlődése szorosan kapcsolódik a tengerekhez. A szovjet nép július 30-án ünnepelte a haditengerészet napját, s büszkén emlékezett meg a tengeri csaták hős szovjet rész­vevőiről, Szevasztopol és Port Ar­tur védelmezőiről. A térképen több mint 600 sziget, öböl, kikötő és fo­lyó neve emlékeztet hires orosz ku tatókra és tengerjárókra. A forradalmi hagyományok egyik megalapozója a legendás AURORA cirkáló, melynek ágyúlövése 1917 ben jelt adott a Téli Palota ostro­mára. A forradalmi flotta 1918 és 1920 között példátlan hőstetteket hajtott végre a Balti-, Kászpi- és Azóvi-tengeren. A Nagy Honvédő Háborúban to vábbfejlesztették ezeket a hagyo­mányokat. Több mint félmillió ten gerész harcolt Moszkvánál, Lenin­­grádnál, Szevasztopoinál, Ogyesszá­­nál, a Kankázusban, Karéliában, a Balti-tenger partvidékén. A hadi­tengerészeti alakulatok súlyos har­cokat vívtak támaszpontjaik és a tengerparti városok megtartásáért. A szovjet haditengerészet ma a szocialista világrendszer megbízha­tó védelmezője. Az újabb tudomá­nyos-műszaki ismeretek és a szov­jetország növekvő gazdasági lehe­tőségei alapján fejlődik és tökéle­tesedik. Óceáni flottává fejlődött, amely a világtenger bármely ré­szén képes feladatai teljesítésére. A kommunista párt által nevelt szovjet tengerészek igazi hazafiak és internacionalisták, a nagy for­radalmi és harci hagyományok ápolói és folytatói. Felkészültségü­ket bizonyítja, hogy atommeghaj­tású tengeralattjáróval a sarkvidé­ki jégpáncél alatt viiágkörüli utat tettek meg felmerülés nélkül. A szovjet tengerészek éberen őr­zik és megbízhatóan védelmezik hazájuk érdekeit, tengeri határai­nak sérthetetlenségét, a szocializ­mus és a béke vívmányait. JAN MICATEK Ne kísértsen az atomrém! A ugusztus 6-án Immár 33 éve, hogy a 390 ezer lakosú Hirosi­mára ledobták az első amerikai atom­bombát. A japán nagyváros percek alatt kiégett, sivataggá változott. Az akkor megfogalmazott: „Soha többé Hirosimát!“ jelszó azóta is mil­liós tömegeket mozgósított egy atom­háború megakadályozására. Intő jel, hogy jelenleg több ezer olyan hidro­génbombát tárolnak a világon, melyek közül csak egynek a felrobbantása folytán a hatszorosa szabadulna fel annak az energiamennyiségnek, ame­lyet a fegyvertárakban tárolt bombák és gránátok együttvéve képviselnek. Az emberi ész logikus követelménye az atomháború megakadályozása, a békepolitika. Ám napjainkban is tanúi vagyunk annak, hogy az Imperialista világ nemegyszer politika manővere­zési lehetőséget lát a leszerelési tár­gyalásokban, a békéhez vezető út ke­resését különféle, egyetlen szuverén állam által sem elfogadható feltételek­hez köti. A népek kitartanak békeharcukban. Ennek eredményeként éppen 15 éve született meg az ún. atomcsendegyez­­mény, vagyis a légkörben, a kozmikus térségben, a víz alatt végzett nukleá­ris kísérletek megtiltására vonatkozó egyezmény, amelyet öt esztendővel ké­sőbb az atomfegyver el nem terjeszté­sére vonatkozó további megállapodás, az atomsorompó-egyezmény követett. Ez nagy pozitívum volt, s főként bizo­nyította, hogy kölcsönös megértéssel, jó szándékkal folytatni lehet azt az utat, amelyen az atomfegyvereket ki­iktathatják a társadalom életéből. Ez elősegítené annak a követelménynek a megvalósulását, hogy katonai eny­hülés egészítse ki a politikai feszült­ség enyhülését. Ezért küzd a Szovjet­unió és a többi szocialista ország mozgósítják a világ népeit a minden eddigi fegyvernél veszélyesebb neut­ronfegyver ellen, hogy végül megva­lósuljon a nemzetközi leszerelés és biztosított legyen a világbéke. Kanizsa István Választások, puccsal Afrika a maga útját akarja járni Az Afrikai Egységszervezet khartú­­mi csúcsértekezlete impozáns összejö­vetel volt. Különösen a jelenlevő ál­lam- és kormányfők száma bizonyítja ezt. Még a határozottan haladó állás­pontjáról ismert Sékou Touré guineai elnök is eljött, pedig a múlt­ban nem egy alkalommal nem tartotta megfelelő eszköznek a szervezetet a problémák megoldására. A 15. afrikai csúcsértekezlet 14 pon­tos napirendjét az ezt előkészítő 31. külügyminiszteri értekezlet dolgozta ki A négynapos, illetve a nyugat-sza­­harai vita miatt meghosszabbított ta­nácskozáson 250 határozati javaslatot vitattak meg és fogadtak el. A fő kérdés eleve a NATO-országok 'és a feléjük hajló afrikai kormányok ama javaslata volt, hogy állítsanak fel Afrika-közi hadsereget egyes országok „megsegítésére“. Mit jelent ez, a sha­­bai események is bizonyítják. A khar­­túmi csúcs nagy pozitívuma volt, hogy az értekezlet végűi olyan határozatot fogadott el, amely csak az AESZ kere­tében ismeri el azt a jogot, hogy bár­mely afrikai országnak segítséget nyújtsanak veszélyeztetettsége eseté­ben, de csakis kormányának beleegye­zésével és az AESZ Alapokmányának keretei között. Ez a záradék a jövőben megnehezítené a külföldi beavatko­zást, főként az egyes bábkormányok mögé búvó imperialista NATO-orszá­gok cselszövéseit. A csúcsértekezlet jóváhagyta a mi­niszteri értekezlet határozatainak a többségét, s a napirendi kérdésekben is méltányosan döntött. A szudáni fő­városban lezajlott összejövetel fontos jellemzője volt az államok egyes cso­portjai közötti politikai „vízválasztó“ kidomborodása. A Nyugat bábjai meg­alkuvó álláspontjukkal magukra ma­radtak a hangjukat erősen hallató ha­ladó rendszerek képviselőivel szem­ben. Most a tetteken a sor, hogy a ha­tározatok éleibe lépjenek. Afrika népe résen van az imperializmus cselszövé­seivel szemben. —őr— Július 9-én választások zajlottak le az ónköztársaségnak nevezett Bolíviá­ban. A kormányzó junta elnöke, H u­­go Ban zer tábornok, aki 1971-ben döntötte meg a haladó politikát foly­tató, vértelen puccsal hatalomra ju­tott, indián származású Juan Jósé Torrez tábornok kormányát, elha­tározta, hogy augusztus 6-án leköszön. Kacérkodott a polgári kormányzás visszaállításának gondolatával, végül mégis úgy döntött, hogy elnökválasz­tást tartanak és ő a hadsereg jelöltjét fogja támogatni. Ez pedig a légierő 46 éves ambiciózus parancsnoka. Juan Pereda Asbun tábornok volt. A polgári jogok bolíviai bizottsá­ga Banzer egyetértésével tekintélyes személyekből álló nemzetközi megfi­gyelő bizottságot hívott meg, amely megállapította azt, amit mindenki lá­tott: a választásokon durva csalásokat követtek el. Ezért az országos válasz­tási bizottság semmisnek nyilvánította a választások előzetes eredményeit, a­­melyek szerint Pereda Asbun vezetett, s ugyanakkor elrendelte, hogy hat hó­napon belül ismételjék meg a válasz­tásokat. Banzer továbbra is ragaszko­dott lemondási szándékához, s kije­lentette, hogy ha a választások elma­radnak, a hadseregre ruházza államfői hatalmát. Feszült helyzet alakult ki Bolíviá­ban, Banzer készültségbe helyezte a csapatokat. A visszavonult és a bíró­ság döntését elismerő Pereda azonban meggondolta magát és vértelen pucs­­csa) magához ragadta a hatalmat. Banzer azonnal lemondott. Tudta mi­ért. Az ország gazdasági helyzete a fő természeti kincs, az ón kedvezőbb vi­lágpiaci értékesftésével kapcsolatban ugyan valamelyest konjunkturálisán javult, de a lakosság helyzete, elmara­dottságának felszámolása szinte meg­oldhatatlan feladatnak tűnik. Banzer ezért nagyobb robbanástól tartott, s inkább átengedte helyét másnak, még ha szerzett is bizonyos érdemeket. Bolíviában egyre gyakoribbak a mind fenyegetőbb méretű sztrájkok. A múltban is voltak, de inkább ösztö­nös jellegűek. Ott, ahol a lakosságnak több mint a fele Írástudatlan, nehezen bontakozik ki az öntudatos munkás­mozgalom. Hiszen tudjuk, hogy ez okozta részben Ernesto Ch. Guevara és hős társai tragédiáját is. A bolíviai baloldali vezetők felis­merték, hogy nem cselekedhetnek el­szigetelten. Ezért az ellenzék elnök­jelöltje, a nagy politikai múltú Her­­nan Siles Zuazo is a kommunistákkal szövetségben a baloldali tömörülés je­löltjeként szerepelt. Pereda, akit a hadsereg „belügymi­niszterének“, reakciós, keménykezíí katonapolitikusnak ismertek, most kijelentette, hogy fő célja „a haza megmentése a kommunizmustól“. Te­hát tudjuk, milyen politikát fog foly­tatni a katonai és politikai személyek­ből állő új bolíviai kormány, melyet Pereda szerint rövidesen átalakítanak, hogy olyan politikai csoportok is részt vehessenek benne, amelyek eddig nem képviseltetik magukat a kormányban. Pereda leplezetlen bosszúsággal, szól a „nemzeti egységkormányát“ elutasí­tó ellenzékről, amely most erőszak nélküli népi ellenállás megszervezésé­re szólította fel a bolíviai hazafiakat és demokratikus erőket. — rí— Külpolitikai kommentárunk Carter kontra Carter Igen, az amerikai elnök szembeke­rült önmagával. Legalább is választási ígéreteivel, majd kezdeti politikájával. Carter, mint általában az új elnökök, ugyanis mindent megígért, amit repub­likánus elődei kifelejtettek program­jaikból, vagy nem teljesítettek. Jelleg­zetes „békemosolya“ kétségtelenül ha­tással volt választóinak tömegeire. Ta­lán azt hitték, ő lesz az az amerikai elnök, aki majd biztos alapot teremt az Unió felvirágoztatására, a szociális problémák tartós megszüntetésére, szóval egy új Amerika megteremtője lesz. Mindezt, természetesen, a szov­jet—amerikai kapcsolatok állandó és lényeges javításán keresztül várták. Bíztató jel volt az is, hogy Carter az államtitkári tisztséggel, vagyis a kül­ügyi tárcával a higgadt, józan szemlé­letű, tapasztalt diplomatát, Cyrus Van­­ce-t bízta meg. Egyről azonban megfeledkezett az elnöki A játékszabályokról. A szovjet —amerikai viszony, a jő kapcsolatok megteremtésének ugyanis semmilyen akadálya sincs, de azért bizonyos ele­mi szabályokat, amelyeket egyébként az Európa-értekezlet helsinki záróok­mánya Is magában foglal, be kell tar­tani. Így van ez a belügyekbe való be nem avatkozás kérdésében is. Nos, az elnök megfeledkezett magáról, amikor a közelmúltban különféle politikai vétségekkel és hazaárulással vádolt három személy elítélését követően is­mét rákezdett régi nótájára, hogy „a Szovjetunióban megsértik az emberi jogokat“, és magatartásával határo­zottan a szovjet—amerikai kapcsola­tok befagyasztásának útjára tért. Nem egy nyilatkozata a hidegháborús idő­ket, szellemét Idézte fel. Sőtl Ogv lát­szik meggyengült az elnök emlékező tehetsége. Még nemrégiben erősen ki­domborította a két ország kereskedel­mi együttműködésének fontosságát és hasznosságát, most éppen e téren kü­lönféle korlátozásokat rendelt el. Mindezt annak a bejelentésének elle­nére, hogy a Szovjetunióban történ­tek, azaz a perbe fogottak elítélése ellenére sem folyamodik gazdasági „megtorló Intézkedésekhez;. Úgy lát­szik Carter már másnap rácáfolt arra, amit előző nap mondott. A közvéle­mény azonban egy cseppet sem humo­rosan fogja fel Carter magatartásának gyakori változását. Sokkal veszélye­sebb, hogy az elnök éppen a nagy monopóliumok és pártja monopolista felső köreinek unszolására, mind erő­sebb befolyására változtatja álláspont­ját s enged a legszélsőségesebb reak­ciós körök részéről reá nehezedő nyomásnak. A Pentagon magas rangú tisztjei már nyíltan háborús tervekről beszélnek és sürgetik a neutronbomba gyártásának megkezdését. Ez a magatartás a közvélemény sze­mében népszerűtlenné teszi Cartert. Feszültségszításra épülő, hidegháborás politikával nem lehet megoldani a sürgető kérdéseket, már pedig az em­beriség vágya a világfeszültség meg­szüntetése, a fokozatos leszerelés és végül az egyetemes béke és jólét biz­tosítása. Carter politikája azonban nem ezt szolgálja. Az elnök egyébként vesszőparipájával, az emberi jogok erőltetetten előtérbe helyezett és el­ferdített kérdésének gáncsoskodó fel­vetésével Is felsült. Sportnyelven ön­gólt kapott. Az történt ugyanis, hogy az elnök fiatal ENSZ-nagykövete, a néger nagypolgári származású Andrew Young meggondolatlan kijelentéseivel megfricskázta az elnököt. A párizsi Matin című lapban, a francia televí­zióban, majd otthon az Internacionál Herald Tribune-ban megjelent nyilat­kozatában olyasmit állított, hogy hagyják az emberi jogok kérdését, hi­szen az Egyesült Államokban százával, sőt, szerinte talán ezrével vannak po­litikai foglVok a börtönökben, sokakat közülük maga is személyesen Ismer. Sőt! Öt, az elismert jogászt, egykori baptista prédikátori életében szintén figyeltette az FBI és le is akarta tar­tóztatni a néger polgárjogi mozgalom­ban kifejtett tevékenysége miatt. Egy másik kijelentésével szintén kellemet­len perceket szerzett Carternak és az amerikai diplomácia vezetőjének. U- gyanis azt mondta, hogy a Szovjetunió és Kuba afrikai befolyására vonatkozó állítások nagyon eltúlzottak, mert ösz­sze sem hasonlítható az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország befolyá­sával. Carter első reagálása szitkoződás volt, olyan — nem diplomáciai — ki­fejezésekkel illette kebelbarátját, Youngot, hogy „fogja be a száját“ és ne avatkozzék más dolgába. Cyrus Vance külügyminiszter pedig hangoz­tatta, hogy csak az elnöknek és neki van joga politikai nyilatkozatokra, így Young nyilván magánemberként be­szélt és mellélőtt. Carter szélsőséges politikai ellenfelei a parlamentben nyomban tűz alá vették Youngot és az impeachment elrendelését követelték ellene, vagyis azt, hogy vonják mog tőle a bizalmat, indítsanak vizsgálatot, váltsák le tisztségéből s állítsák bíró­ság elé. Az amerikai honatyák több­sége leszavazta ezt az indítványt, nyil­ván Carter lépett közbe, s Young bizo­nyos kijelentéseit, mint túlzásokat, kénytelen volt visszavonni. A lényeg azonban nem változott, mert a napok­ban bocsátották feltételesen szabadon a „wilmingtoni tizek“ két tagját. Young a „wilmingtoni tizek“ Is az ártatlan politikai foglyok között em­lítette. Carter égy másik öngólt is szerez^ hét: a parlamentben támogatást gyűj­tenek egy törvényjavaslathoz, amely­nek elfogadásval létrehoznák az egy­kori hírhedt Amerika-ellenes tevé­kenységet vizsgáló bizottságnak, Mc Carthy szenátor intézményének utó­dát, az ún. belbiztonsági bizottságot, melynek élére Lawrence Mcdonald georgiai kormányzó, a fasiszta John Birch Társaság egyik vezetője állna. (E társaság szorosan együttműködik azokkal, akik Amerika lakosságának zömét koncentrációs táborokba külde­nek, esetleg hitleri megoldás szerint gázkamrákba Irányítanák.) Ezek az urak lennének az emberi jogok bajno­kai?! Maga Vance külügyminiszter is elle­nezte Carter lépéseit — a komputerek, továbbá már előzőén szerződésekben lekötött olajkút-berendezések leszállí­tását, valamint a hivatalos kapcsola­tok erős korlátozását, ami miatt elma­rad a szovjet—amerikai gazdasági együttműködési vegyes bizottság 7. ülése stb. Az üzletemberek is lesúj­tóan vélekednek Carter döntéseiről, hangoztatják és követelik, hogy politi­kai célokat ne vigyenek az általános érdekű gazdasági együttműködésbe, mint ezt G. Caldwell, a kereskedelmi kamara vezetője is hangoztatta. Lőrincz László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom