Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-08-05 / 31. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. augusztus 5. A tömések körében A komárnól (komáromi) járásban nyilvános pártgyűlések folynak, melyek küldetése és célja a lakosság és a dolgozók széles tömegeinek tájékoztatása a járási pártbizottság, a városi pártbizottságok és a párta lapszervezetek tevékenységéről, a CSKP Központi Bizottságának 11. ülését követően a kerületi és járási pártkonferencia határozatainak szellemében kifejtett törekvéséről. Hagyomány a járásban, hogy ott, ahol a kommunisták a kölcsönös bizalom szellemében a pártonkívüliekhez fordulnak, a legnehezebb és legigényesebb feladatokat is eredményesen oldják meg. Hurbanovón (Űgyallán) a városi pártbizottság és a városi nemzeti bizottság pártalapszervezete egyik legfontosabb feladatának a politikai tömegmunka kibontakoztatását tartja. A pártalapszervezet legutóbbi gyűlésén megállapították, hogy a város lakossága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére tett hatmillió korona értékű vállalását 161 százalékra teljesítette. Társadalmi munkában sok-sok órát dolgoztak le a város fejlesztéséért és szépítéséért. Városuk áj művelődési otthonnal, gyermek közlekedési pályával, óvodákkal, bölcsődékkel, pionírotthonnal gyarapodott. Festőién szép lett a művelődési otthon környéke; mindez a sok szombati, vasárnapi társadalmi munka eredménye. Az őgyallaiak győztek a 10 ezer lakosúnál kisebb városok szocialista versenyében, s megint elnyerték a Nyugat-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság II. fokú díszoklevelét. Elsőségüket az idén is megvédik. Lehetőséget nyújt rá a Februári Győzelem 30. évfordulójának tiszteletére tett ötmillió korona értékű vállalás teljesítése. A nyilvános pártgyülés felszólalói a sikerek mellett azonban a bírálandó jelenségekre is rámutattak. Nagy hiánynak tartják, hogy az autóbusszal közlekedőknek nincs várótermük. Legyen ez az illetékesek gondja. Rámutattak egy másik nagy bajra is: a szennyvíz-csatorna hiányára. A gáz bevezetésében is csak a kezdet kezdetén tartanak. A város fejlesztésével kapcsolatban bizonyára a jövőben is sok probléma merül fel. A lakosság lelkes, aktív, megérdemli a segítséget. A város képviselői bizonyára a felsőbb helyeken is küzdeni fognak azért, amit saját hatáskörükben nem tudnak elintézni. A nyilvános pártgyűlések ugyanis csak akkor lesznek igazán hatásosak, ha felkarolják az itt elhangzó értékes ötleteket, javaslatokat, és a városi szervek összefogása eredményeként a szavakat konkrét tettek követik. Kolozsi Ernő Előtérben az eszmei nevelés Zeliezovcén (Zseliz) Júlia Beláková elnök vezetésével példásan tevékenykedik a polgári ügyek testületé. Valamennyi társadalmi szervezettel, vállalatok és Intézmények szervezeteivel karöltve fejti ki tevékenységét. Előtérbe helyezik az eszméi nevelési feladatok teljesítését. Haladó formákat és módszereket alkalmaznak, hogy az embereket fejlett szocialista társadalmunk öntudatos polgáraivá neveljék. A püt négy csoportban végzi megbízatását. Mind a négy — a névadással, házasságkötéssel, polgári temetéssel és az ifjúsággal foglalkozó — csoport részletes terv alapján működik. Felújították és bővítették az üzemekben és vállalatokban, például a Zeleznobrodské sklo üzemegységben, az állami gazdaságban, a kórházban, a Garamvölgye Efsz-ben és a Járási Építőipari Vállalat zselizi részlegében működő kisegítő aktívák tevékenységét. A testület gondot fordít a tagok és az aktivisták szakmai felkészültségének tanfolyamok és szemináriumok keretében való tökéletesítésére. Céltudatosan készítik elő az újszülöttek köszöntését, mégpedig már 4—8 héttel a gyermek megszületése előtt. Arra késztetik a szülőket, hogy ünnepélyes keretek között tartsák meg a névadót. A házasságkötésekkor arra törekszenek, hogy a szertartás esztétikailag tetszetős környezetben történjék. Az ifjú párokra olyan értelemben hatnak, hogy hálacsokrokat helyezzenek el az elesett hősök emlékművénél. Egyébként a házassági tanácsadó szolgálat tevékenységét is támogatják. A püt kisegítő aktíváik az egyes üzemekben a házassági évfordulók és egyéb jubileumok megünneplésével törődnek. E téren a szakszervezet és a Nőszövetség is besegít. Nagyobb közösség rendezi a 90 éveseket köszöntő ünnepségeket. A város legidősebb polgárait a svodovl (szódói) nyugdíjasotthonban évente legalább egyszer meglátogatják és kulturális műsorral kedveskednek nekik. Igen sokat foglalkoznak az ifjúsággal. A pionírok és szikrák eskütételekor például segítséget nyújtanak a SZISZ városi bizottságának. Ugyancsak arra törekszenek, hogy váljék mind ünnepélyesebbé a személyi igazolványok átadása. Ünnepélyes keretek között adják át a segédleveleket is a felszabaduló tanoncoknak, s ugyancsak ünnepélyesen búcsúztatják a bevonuló újoncokat. A püt Jól együttműködik a városi népművelési központtal, mindkét tannyelvű gimnáziummal és általános iskolával, a ponírotthonnal és a városi népkönyvtárral. A tanácsadó szolgálatot pedig az orvosok és egészségügyi szervek együttműködésével szervezte meg, s munkájába alkalmankint a Nemzeti Front tömegszervezeteit is bevonja. Abel Gábor Ahol a világ vége volt BESZÉLGETÉS EGY MUNKÄSELNÖKKEL A tengerszint fölött 610 méter magasban, a Szalánc-hegységben fekvő SLANSKA HUTA kisközség élete nagyon keserves volt a múltban. A „szerencsésebbek“ eladhatták magukat a grófi nagybirtokon vagy az üveghutákban, a többiek minden reménye azonban csak a szegényes termés volt. Talán valahogy eltengődnek belőle. A gyakorlatban itt volt a világ vége: sem út, sem sínpárok nem vezettek ide, s ha valaki mégis utazni akart, hat kilométert gyalogolhatott a nagyszalánci vasútállomásra. A most 56 éves ONDREJ KRIŠTOF élete is ilyen viszonyok között kezdődött. A felszabadulás után öt évig munkásként dolgozott útépítésen, aztán két évig erdőmunkás volt. A szocializmussal együtt ebbe a községbe is új élet köszöntött.Ondrej Kristófot 29 évvel ezelőtt választották meg először a hnb képviselőjének. A párt és választói bizalmából mindmáig betölti képviselői tisztségét. 1952- ben részt vett a szövetkezt megalakításában, majd üzemgazdászként dolgozott az efsz-ben. Továbbra is ez a beosztása, bár a szövetkezet beolvadt a Valaliky Állami Gazdaságba. Hű maradt a földművelői hivatáshoz. Ondrej Krištof elvtárs. Krištof elvtárs nélkül el sem tudnánk képzelni a község politikai, társadalmi és gazdasági életét, fejlődését. Szinte történelmi fogalommá vált a faluban. Főfoglalkozása mellett teljes negyedszázada a hnb elnökének a tisztségét is betölti. Több mint 15 éve tagja a helyi pártszervezet vezetőségének. Érdemeit említve meg kell jegyeznünk, hogy megkapta a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója“ kitüntetést. Tavaly kéthetes jutalomüdülésben részesült, a Barátság-vonattal a Szovjetunióban járt. De hadd beszéljen magáról ű: — A hnb munkája kezdetben nem volt könnyű. A községbe bevezettük a villanyt, a közvilágítást, nemcsak képletesen, hanem a valóságban is elűztük a sötétséget. Felépült a művelődési otthon, mely ideiglenesen otthont adott az óvodásoknak is. Az volt az ember benyomása, hogy az emberek pár év alatt szeretnék behozni évtizedek mulasztását. Építettünk korszerű tűzoltőszertárat, modern felszereléssel, két tűzrendészeil víztárolót', berendeztük a hangosújságot, kerítéssel vettük körül az óvodát. Alapjában tataroztatok az általános iskolát, s végre önsegéllyel elkészült egy kéttantermes iskola. A község lakóházainak kétharmada ma korszerű épület. Rendbehozzuk az utakat, járdákat, sáncokat, fejlesztjük a kulturális életet, s most az üzlethálózat bővítésére törekszünk. A jövőben is a legjobbak közé szeretnénk tartozni a járásban — árad a szó Krištov elvtársból. A Košice-vidéki járás Slanská Huta hegyaljai községére ma már nem jellemző, hogy itt a világ vége. Huszonöt éve rendszeres autóbuszjárat köti össze a nagyvilággal. Épül, szépül a község, arculata állandóan változik. A párt vezetésével elért eredményekben nem kis része van Ondrej Kriitof elvtársnak, a jubiláló hnb-elnöknek is. Az új iskola. IVÄN SÁNDOR rt—TT—ГТ7 x. „i - l-.T"T’T Jelenünkben rendkívül fokozódik a proletár és szocialista internacionalizmus jelentősége. Elmélyül a szocialista közösség országainak egysége, s a tudományos-műszaki haladás vívmányainak érvényesülésével kapcsolatban egyre szembetűnőbben megnyilvánulnak a világszocializmus előnyei. A szocialista országok, a forradalmi munkásmozgalom és a népi szabadságmozgalmak egysége és együttműködése is elmélyül. A szocialista országokban — a Szovjetunióban, Csehszlovákiában s a többiekben — mindenütt érezhetők a kommunista pártok helyes nemzetiségi politikájának eredményei. A Szovjetunióban új történelmi közösség alakult ki — a szovjet nép. Csehszlovákiában — mint a CSKP XIV. és XV. kongresszusa megállapította — szocialista nemzetek és nemzetiségek formálódnak. Ezért egyáltalán nem különlegesség, hogy az antikommunizmus jelenlegi támadásai mindenekelőtt nacionalista színezetűek. Az imperializmus szeretné megbontani a szocialista országok egységét, az egyes szocialista országokon belül pedig a nemzetek és nemzetiségek egységét. Ezért az internacionalizmus elleni harc új módszereit keresi. Fő eszköze a szovjetellenesség. Az antikommunista támadások célpontja ugyancsak a csehszlovákiai nemzetek és nemzetiségek egysége is. Igyekeznek valamilyen „fogyatékosságokat“ találni a csehek, a szlovákok és a nemzetiségek viszonyában, s azt írják, hogy a „kommunisták Csehszlovákiában sem oldották meg a nemzetiségi kérdést“. Mi tudjuk, hogy ennek éppen az ellentéte az igazság. Noha elsősorban tettekkel, hazánk dinamikus fejlesztésével válaszolunk erre a propagandára, az ideológiai munkáról és a dolgozók szocialista internacionalista és hazafias szellemű nevelésének feladatairól sem feledkezhetünk meg. A CSKP XV. kongresszusa külön kidomborította, hogy „az ideológiai munka elsőrendű feladata a szocialista hazaíiságra, a proletár és szocialista nemzetköziségre való rendszeres nevelés marad“. Ezt a féladatot a CSKP Központi Bizottságának 11. ülése és az SZLKP Központi Bizottságának az ülése is kidomborította. Dolgozóink internacionalista nevelésének elmélyítése érdekében kívánatos felhasználni az idei jelentős évfordulókat is. Történelmünk olyan meghatározó korjelzőiről van szó, mint 1948 Februárja, annak három évtizede, hogy nemzeteink és nemzetiségeink új hegemónja, a csehszlovák munkásosztály teljesen átvette a hatalmat. Itt van még Csehszlovákia megalakulásának 60. évfordulója, annak hatodik évtizede, hogy népünk hatalmas nemzeti felszabadító harca folytán, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ihletett, a csehek és szlovákok közös hazába tömörültek a csehszlovák állam keretében. Igaz, akkoriban a burzsoázia magának sajátította ki a munkásosztály és a nép társadalmi és nemzeti mozgalmának eredményeit. Lehetőségünk van tehát annak összehasonlítására, hogyan hatott egyrészt a burzsoázia nemzetiségi politikája 1918 után, másrészt hogyan hatott a CSKP nemzetiségi politikája san kapcsolódik tárgykörünkhöz. A jobboldalnak az volt a célja, hogy egymás ellen uszítsa nemzeteinket és nemzetiségeinket, s elszakítsa népeinkéi természetes szövetségesüktől, a Szovjetunió népeitől s általában a szocialista közösség népeitől. Ezért igyekeztek felkorbácsolni a nacionalizmus, a sovinizmus, a szovjetellenesség és az antikommunizmus hullámát. A Szovjetunió és többi szocialista szövetségeseink akkor is segítő kezet nyújtottak nekünk. Mint Gustáv Husák elvtárs a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség csehszlovákiai látogatásakor mondotta, „sohasem feledjük el, hogy a Szovjetunió mindenkor híven állt mellettünk, s amikor kellett, habozás nélkül segítő kezet nyújtott nekünk. így volt ez tíz évvel ezelőtt is, abban a pillanatban, amikor Csehszlovákiában a szocializmus léte vagy nem léte forgott kockán. Évek múltán újra nagyra értékeljük a Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista seaz eseményeknek a valódi tartalmát. Az imperializmus ideológusai külfob dön az emigránsok, árulók és exkommunisták különféle csoportjaival együtt ma is könnyeket hullatnak amiatt, hogy elvesztették a lehetőséget a tőke hatalmának visszaállítására a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Az első eseményt a revizionisták a „nemzeti szabadság“, a „demokrácia“ és a „szuverenitás“ beköszöntése szinonimájaként hirdették. A másikat „megszállásként“, nemzeti és állami szuverenitásunk elfojtásaként hangoztatták. Manapság, a CSKP óriási politikai, szervező, irányító és ideológiai munkájának és társadalmunk 1969 óta elért dinamikus fejlődésének eredményeként, a széles tömegek is tisztában vannak a két esemény puszta lényegével. Azzal, hogy az ún. csehszlovák tavasz nem volt más, mint a párt és az állam vezetésébe bekerült jobboldalnak az a törekvése, hogy visszaéljen az igazi marxisták—leninistáknak a NEMZETKÖZI TANULSÁG 1945 s főként 1948 után, valamint lehetőségünk van szöges ellentétük teljes felismerésére abban, mit jelentett nemzeteink és nemzetiségeink számára az, hogy a CSKP-vel az élen a munkásosztály vezette őket, hogy szilárd szövetségben vagyunk a Szovjetunióval és a szocialista világközösséghez tartozunk. Egyidejűleg megemlékezünk a csehszlovák szocialista államszövetség alkotmányba iktatásának, valamint a nemzetiségek helyzetére vonatkozó 144/68. törvénytári számú alkotmánytörvény elfogadásának 10. évfordulójáról. A mi viszonyaink között a szocialista föderáció rendkívül elmélyítette nemzeteink és nemzetiségeink egységét és kölcsönösségét, igazolta, hogy a „munkásmozgalomban az igazi nemzeti gondolatok ... egyszersmind igazi internacionalista gondolatok Is“.* Más évforduló is időszerű: a csehszlovákiai nacionalista jobboldal 1968- as feltörése és veresége, Ez is szorogítségét. Az a történelmi elhatározásuk, hogy a csehszlovákiai kommunisták és nem kommunisták számtalan kérésének eleget téve népünk forradalmi vívmányainak a megmentésére sietnek, a szocialista internacionalizmushoz való hűségüknek, a szocializmus sérthetetlen ügyének közös védelmére való elszántságuknak a megnyilvánulása volt. Ez segített abban, hogy megmentsük hazánkat az ellenforradalmi fordulattól s annak a dolgozók életére kiható tragikus következményeitől“.’ Létezett az ún. csehszlovák tavasz, amelyet bizonyos reményekkel figyelt és támogatott a világreakció, s eljött 1968 augusztusa is, amikor kulminált a csehszlovákiai jobboldal ellenforradalmi tevékenysége, másrészt pedig a Varsói Szerződés öt tagállamának csapatai internacionalista segítséget nyújtottak. A jobboldal és a burzsoá világreakció igyekezett a lehető legnagyobb mértékben elferdíteni ezeknek Csehszlovákia politikai, gazdasági, szociális és nemzeti viszonyainak tökéletesítésére irányuló becsületes igyekezetével, s „demokratikus szocializmussal“ váltsa fel a megvalósult szocializmust. A valóságban ugyanis nem létezik a szocializmus és a kapitalizmus közötti állítólagos „harmadik út“, amelyről a revizionisták beszéltek. A szocializmus a proletárdiktatúra, a marxista párt vezető szerepe, a marxizmus—leninizmus nélkül, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő szoros szövetség nélkül megszűnik szocializmus lenni és kapitalizmussá változik, függetlenül attól, milyen elnevezést akartak adni az ilyen „szocializmusnak“. Ez volt a fontos a hazai jobboldalnak és revizionistáknak. Másrészt 1968 augusztusa, vagy az ’] Marx—Engels Művei, 33. kötet, 497. oldal (csehül). úgynevezett „megszállás“, semmi más nem volt, mint legközelebbi szocialista szövetségeseink arra irányuló internacionalista segítségnyújtása, hogy íjra létrejöjjenek nálunk olyan objektív feltételek, amelyek keretében a követi kezetes marxisták és internacionalisták politikailag és ideológiailag legyőznék az ellenforradalmat, lehetetlenné tennék a hazai és a külföldi aknamunka hatását. A Csehszlovákiában ennek az internacionalista segítségnek alapján kialakult társadalmi féltéi telek lehetővé tették a CSKP vezetésével a politikai, szociális, gazdasági, ideológiai, állami, nemzeti és nemzetközi viszonyok konszolidálását, a párt megtisztítását az opportunistáktól, a szocialista államszövetség életbe léptetését, a dinamikus gazdasági növekedés és életszínvonalemelkedés biztosítását, valamint a Szovjetunióhoz és a szocialista világrendszer országaihoz fűződő hagyományos, forró baráti kapcsolataink újbóli megszilárdítását új alapon. Az augusztus utáni időszak meggyőzte dolgozóinkat az említett események valódi lényegéről. Megdőlt a „megszállásról" és a szuverenitás „felszámolásáról“ a hazai és a külföldi reakció által terjesztett tézis. A fejlődés igazolta, hogy a Szovjetunió és a nekünk segítő többi szocialista ország munkásosztályának sem objektív, sem szubjektív okai és érdekei nincsenek a vele azonosak, azaz a hozzá hasonló csehszlovákiai munkások és általában dolgozók meghódítására. Más népek és államok leigázása csakis az imperialista burzsoázia érdeke. Az 1969. évi májusi végrehajtási irányvonal és a CSKP XIV. kongreszszusa utáni fejlődés újra igazolta, hogy a nemzetiségi kérdés az osztálykérdéssel, a szocializmus eredményes építésével összefüggő kérdés. Társadalmunk dinamikus fejlődésének eredményeként Csehszlovákiában megszilárdult a csehek, a szlovákok és a nemzetiségek internacionalizmusa, valamint a szocialista szövetségeseikhez fűződő kapcsolataik internacionalizmusa is. Dr. JURAJ ZVARA egyetemi tanár, a tudományok doktora о )
