Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-01 / 26. szám

1978. Jfilius í. SZABAD FÖLDMŰVES ZseUz'78 Ebben az esztendőben a CSEMADOK már huszonharmadik alkalommal ren­dezte meg Želiezovcén (Zseliz) a Csehszlovákiai magyar dolgozók nép­művészeti fesztiválját. Június 9.—11. között huszonharmadszor találkoztak legjobb hazai magyar folklórcsoport­jaink és népművészeti együtteseink a hajdani grófok valaha féltve őrzött parkjában, a Schubert-parkban, ahová mint minden évben, idén is hazánk különböző tájairól több ezer nemes szórakozásra vágyó dolgozó látogatott él. Az évenként megrendezésre kerülő népművészeti fesztivál kicsúcsosodása egy év, illetve évek kitartó, szívós munkájának. Az előkészítés, felkészü­lés időszakában több száz lelkes s ál­dozatkész ember munkálkodik folklór­­kincsünk feltárásán, hogy ápolják és megőrizzék népi hagyományainkat. A népművészeti fesztivál — az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan — idén is ki­váló alkalmat adott arra, hogy lemér­hessük, hogyan tevékenykedtek mű­kedvelő néptánccsoportjaink, folklór­­együtteseink. A néptánoegyüttesek or­szágos versenyére június 9-én került sor a Levicei (Léva) Művelődési Ház­ban. Ez a hagyományosan megrende­zett verseny jogosan áll a legjobb ha­zai magyar népművészeti együttesek és néptánccsoportok figyelmének kö­zéppontjában, mert éppen itt kerül a felszínre táncmozgalmunk egész esz­tendei fejlődésének eredménye. An­nak ellenére, hogy az utolsó évben több táncegyüttes felbomlott, ezek hiányát nem vettük észre a fesztivá­lon, mivel több új együttes is alakult Idén az országos versenybe több tánc­­csoport nevezett be, mint tavaly. Ez is azt jelenti, hogy a néptánc iránti ér­deklődés egyre nagyobb. A zselizi Városi Művelődési Otthon­ban a közönség megtekinthette Košice (Kassa) és a Bódva völgye vidékének népművészetét bemutató érdekes, ere­deti gyűjtésekre épült néprajzi kiállí­tást. Ez a sorrendben már hatodik népművészeti kiállítás azzal az el­gondolással és céllal indult el, hogy a népművészeti fesztiválon részt vett érdeklődők ne csak az egyes tájegy­ségek néptánchagyományaival, népda­laival, szokásaival ismerkedhessenek meg, hanem bizonyos áttekintést is kapjanak az előbb említett népművé­szeti ágak tárgyi, illetve népviseleti hagyományairól is. Ezt a kiállítást év­ről évre egyre többen tekintik meg, nagy kár azonban, hogy elég szűk helyen kerül az értékes anyag a nagy­­közönség elé. Úgyszintén nem lehe­tünk megelégedve a népművészeti mű­sor színhelyének és időpontjának megválasztásával, amelyre minden év­ben szombat délután, a kultúrházban kerül sor. A folklór-összeállítás ez al­kalommal is kapcsolódott a népművé­szeti kiállítás bemutatott anyagához. Kassa és Bódva völgye vidékének jel­legzetes szokás-, népdal- és népviseleti hagyományai elevenedtek meg a szín­padon. Az értékes bemutatót a sze­replők amolyan szűk körben, sajnos csak egymásnak mutatták be, közön­ség nélkül, valószínű azért, mert ez idő tájt a néptáncegyüttesek versenye Levicén (Léva) még javában tartott, nem is szólva arról, hogy a közönség egy része már az esti műsorra készült a Schubert-parkba. így tehát a folk­lórműsor nem teljesíthette teljes egé­szében küldetését, nem ismertette meg a szakembereket és a közönséget az­zal a folklőrkinccsel, amely az eddigi gyűjtések alapján is gazdagnak bizo­nyult. Reméljük, a jövőben a rende­zők megtalálják azt a fórumot, ahol az ilyen gondosan összeállított műsort megfelelő formában lehet majd elő­adni. Minden bizonnyal a műsorban szereplő CSEMADOK hosticei (vendé­gi), žarnovi (Zsarnú), janíki (Já­­nyok), Turnianska Nová Ves-i (Torna­­újfalu), háji (Aj), cesticei (Szeszta) és mokranci (Makranca) folklórcso­portjai tagjainak sem volt közömbös, hogy több hónapos önfeláldozó mun­kájuknak eredménye, a közönség tap­sa, elmaradt, annál is inkább, mivel műkedvelő együtteseink egyedüli ju­talma a közönség elismerése, amely tovább serkenti munkájukat, erőt ad az újabb összeállítására, fellépésösz­tönzésére. A közönség tapsa az, ami elfelejteti azt a sok fáradozást, sok­sok próbát, amely egy ilyen műsor összeállításához szükséges. Teremtsük meg tehát a feltételeket, hogy az ilyen csoportok érezzék annak tudatát, hogy munkájuk nem volt hiábavalói Szombaton este Zseliz üdvözlése címmel három együttes, a Sládkovičo­vo i (Diószeg) Új hajtás, a breznói Mostár folklóregyüttes és a székes­­fehérvári Fejér megyei néptáncegyüt­tes színpompás előadásában gyönyör­ködhetett a Schubert-park közönsége. Minden évben a leggazdagabbnak a vasárnapi műsor ígérkezik. Így volt ez az Idén is. A zenés ébresztő és tér­zene után a hősök emlékművének megkoszorúzásával kezdődött a har­madik nap műsora. Mint minden év­ben, idén is kellemes élményt szerzett a közönségnek a népművészeti együt­tesek és folklőrcsoportok felvonulása. A dalolva, táncolva felvonuló ezer­színbe öltözött együttesek egyben tanúbizonyságot tettek tiszta forrás­ból táplálkozó népi hagyományaink kimeríthetetlen gazdagságáról. Minden páros évben az Országos Népművészeti Fesztivál egyik kedves színfoltja a magyar tannyelvű Iskolák gyermektánccsoportjalnak seregszem­léje, versenye. A műsorban nyújtott teljesítmény alapján a bíráló bizott­ság a legjobbaknak odaítélte a feszti­vál díjait. Az első díjat a CSEMADOK KB mellett működő Apró Szőttes kap­ta. A második helyet megosztva adták ki, a bieli (Bély) és a gímesi gyer­mekcsoportoknak. A harmadik díjat a bíráló bizottság a színvonalas bemu­tatók miatt a második díjra emelte. A dél-szlovákiai falvak viseleté és szokáshagyományai mind a néprajzi gyűjtésben jártas szakembert, mind az alkalmi szemlélőt olykor valóban ámulatba ejtették szépségűkkel, tar­kaságukkal s eredeti gazdagságukkal. Ez az évről évre nagyobb érdeklődés­sel várt műsor ezúttal tizenegy falu néprajzi értékeiről, kopottas ládákban és szekrényekben megbúvó kincseiből mutatott be jónéhányat a Virágba szőtt álmok című összeállításban. Vasárnap délután ünnepi nagygyű­lésre került sor, amelyen Benyő Máté, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, a kormányküldöttség vezetője, mondott ünnepi beszédet. A nagygyűlés után kihirdették a néptáncegyüttesek versenyének ered­ményét. Első díjat a prágai Nyitnikék együttes, a második díjat a Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) Gömör tánc­­együttes, a harmadik díjat a sládko­­viŕovói (Diószeg) Cj hajtás táncegyüt­tes kapta. A bodrogközi táncegyüttest elismerő oklevéllel jutalmazták. A Bratislava! Népművelési Intézet (Osvetový ústav) által meghirdetett „Az év legjobb koreográfiája“ elneve­zésű versenypályázat első díját Adám Lajos, a Rimavská Sobota-i (Rima­szombat), Gömör táncegyüttes vezető­je, a Bányászavatás című koreográfiá­jáért nyerte. A bíráló bizottság a má­sodik díjat megosztva adta ki, Hor­váth Rezsőnek, a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) Csallóközi dal- és táncegyüttes koreográfusának, a Pász­torvér című táncáért és Varga Ervin, a sládkovičovói fDiószeg) Oj hajtás koreográfusának Újhelyi verbunk Jó­­káról című kompozíciójáért. A zsűri a harmadik díj kiadásától eltekintett. A Zseliz 78 Országos Népművészeti fesztivál újból sokban járult hozzá népi kultúránk továbbfejlesztéséhez, ápolásához, terjesztéséhez. Papp Sándor Muzslán a közeljövőben adják át rendeltetésének a művelődés hajlékát. Foto: —tt— n ratislavában ismét megrendez­­■* ték a rangos nemzetközi dal­­fesztivált, a Bratislavai Lírát. A né­hány mozgalmas nap alatt Bratisla­­vában randevút adnak egymásnak a zenészek, szövegírók, az énekesek, karmesterek. Találkoznak ilyenkor a külföldi lemezcégek képviselői, produ­­censei. menedzserek, újságírók, fotó­riporterek és a televízió, valamint a rádió munkatársai. A fesztiválbizottság dr. Juraj Demo vezetése alatt a beérkezett dalok kö­zűi 24 cseh és szlovák szerzeményt választott ki, illetve ajánlott bemuta­tásra. Ezek a dalok két hangverse­nyest, két elődöntő folyamán hangzot­tak el. Bratislavai Líra ’78 Már hagyományosan az egyes esték második felében hazai és külföldi vendégművészek lépnek pódiumra, így az NDK-beli KREIS együttes, a HOT CHOCOLATE Nagy-Britanniából, a jugoszláv Miro Ungar, az amerikai Tonny Scott, a szovjet Pieűari együt­tes szórakoztatta a közönséget. A ha­zaiak közül Miriam Hrušková, Hana Zagorová, Karol Wagner zenekarával, a Plavci együttes, Pavol Hammel, Jiŕí Korn, Karol Duchoň, Helena Vondráč­­ková mutatkozott be önálló műsorral. AZ IDEI BRATISLAVAI LÍRA GYŐZTESE: MARIKA GOMBITOVA Kerek arcú, göndör hajú, szinte gyerekesen nyugtalan tekintetű, vi­dám „kislány“ ... A magánéletben és a hangversenytermek pódiumán egy aránt. Igazi karrierjét — egyelőre — évek helyett még csupán hónapokban mé rik, ám azt viszont annál pontosáb ban. Röpke tizenkét hónap leforgása j alatt ugyanis kétszer nyílt álkalmcr megízlelni a fesztiválgyózelmek örö métl Azazhogy pontosabban: háromszor.. De vegyük szép sorjában a történ teket. Énekesnőt pályafutása, természete sen, nem csupán egy évvel ezelőtt, hanem már sokkal korábban elkezdő­dött. Tizenhárom éves, amikor a stropkovi ifjúsági klubban először sze­repel nyilvánosság előtt. Középiskolai tanulmányait Kassán jKoSicef végzi, közben amatőr énekesnőként Szaba­dos György és Olajos Gyula zeneka­rainak állandó vendége. 1976 tavaszán teszt meg az első lé­pést a hivatásos énekesnői karrier felé. Eleget tesz a bratislavai MODUS- együttes vezetője, ján Lehocký meghí­vásának és szólóénekesnőnek szegő­dik az együtteshez. Szakmai körökben ekkor még szinte teljesen ismeretlen, Marika Gombitová . Foto: Bogdány ám Marika és a MODUS együttműkö­dése ügy látszik, szerencsés csillagzat alatt fogant: alig egy esztendővel ké­sőbb, a tavalyi Bratislavai Lírán a Mo­soly fOsmev) című számmal megnye­rik a hazai dalverseny fődijátl Ebben Marika kiváló hangjának és remek A hazai szerzők versenyében az Aranylírát kapta és a legjobbnak bi­zonyult Pavol Hammel és Kamil Pete­raj Diákszerelem című dala, Marika Gombitová előadásában. Az Ezüstlfra tulajdonosa Pavel Novák lett. A Bronzlírát Dana Matejková kapta. Az utolsó nap rendezték meg a szo­cialista országok versenyét. Hazánkat a győztes Gombitová képviselte, ős első lett. Bogdány ritmusérzékének is jelentős érdeme volt, így nem is véletlen, hogy az együttes tagjai őt bízták meg: mind­­annyiuk nevében vegye át az első di­jat, az Aranylírátl Ekkor kóstolt bele először egy fesz­­tiválgyözelem boldogságába. Azóta épp a fent említett tizenkét hónap telt el és a csinos, mindig mo­solygós Marika Gombitová — ezúttal a MODUS-együttes nélkül, „csak’ énekesnőként — alaposan ráduplázott a tavalyi sikerre. Az idei Bratislavai Líra harmadik estéjén először a hazai, nemzeti dal­versenyt nyerte meg, csaknem negy­ven pontos előnnyel a második helye­zett előtt! A feszttválszabályzat értel­mében így egy nappal később is 6 képviselhette hazánkat (P. Hammel— К. Peteraj: Diákszerelem című számá­val/ az Intervíztó-tagállamok nemzet­közt dalversenyében ... Elhangzott kilenc ország kilenc dala — és a kül­földi szakemberekből álló bíráló bi­zottság úfra neki ítélte a győzelmet és az ezzel járó újabb Aranylírát! Így, ezzel a kettős győzelemmel, tulajdonképpen elindult az ígérettel­jes karrier útján, főtt, látott és győ­zött. De tehetségének bizonyítása még csak most van soron. Mindenesetre a tűzkeresztség kivá­lóan sikerült. (miklősi) Kiállítás a legméltóbb helyen „IV. Károly, cseh király (német— római császár, ur. 1346—78), az egy­házra támaszkodva igyekezett Cseh­országban erősíteni és megszilárdítani a központi hatalmat. Támogatta a ke­reskedelem és az ipar fejlődését, a városokban különösen a német patrí­cius rétegre támaszkodott. Csehorszá­got, mely a Luxemburg dinasztia örökletes birtoka volt, a német—ró­mai birodalom legerősebb országává kívánta fejleszteni. 1348-ban Prágában egyetemet alapított, 1356-ban kiadta az Arany Bullát. Az Arany Bulla ki­adása után már nem soká törődött Németországgal, hanem minden erejét Csehország jólétének emelésére fordí­totta. Gondoskodása kiterjedt a föld­művelésre, iparra, kereskedelemre és művészetekre egyaránt. Leánya, Mar­git, I. Lajos magyar király felesége volt, fia, Zsigmbnd, magyar király letí.“ Amikor vissza tettem polcomra a lexikont, melyből az idézet való, el­gondolkodtam: befolyásolhatta-e mé­lyebben a világ sorsát, egy ország sorsát egy uralkodó, teszem azt egy király mentalitása, műveltsége, or­szágvezetési módszere? Ha példaképp IV. Károlyt emeljük ki, akkor a vá­lasz határozott: igen, befolyásolhatta. A cseh nemzet életében ezt a korsza­kot a megújhodás, a felemelkedés korszakának is nevezhetjük, ami az­tán az elkövetkezendő időszakokra is kihatott. A cseh nép őt Csehország édesatyjának, Németország főmostohá­jának nevezte. Ennek jegyében szüle­tett meg annak a kiállításnak a gon­dolata, mely a következő címet viseli: IV. Károly korszaka Csehszlovákia történelmében. Azt a tényt, hogy egy nagyszabású országos rendezvényről van szó, a következő is aláhúzza: a kiállítás nem csupán IV. Károly kor­szakát mutatja be, de egészen a szláv törzsek megalakulásának időszakától napjainkig foglalkozik a legfigyelem­reméltóbb történelmi eseményekkel. A kiállítás sikeréhez es is hozzájárul, hogy nem csupán hazai, de neves kül­földi szakemberek le kivették részü­ket a tematikai szervező munkából. Több szomszédos ország múzeumai értékes anyagokat kölcsönöztek ki a kiállítás időszakára, olyan tárgyakat, melyek valamilyen összefüggésben vannak történelmünkkel. A cseb kul­turális miniszter, dr. Milan Klusák elvtárs, nagy jelentőséget tanúsít az európai viszonylatban is monumentá­lisnak számító történelmi seregszem­lének, amit erről szóló nyilatkozatá­ban külön kiemelt: — Az elnöki iroda, a Prágai és Bra­tislavai Nemzeti Galéria, a Cseh és Szlovák Tudományos Akadémia, a kulturális minisztériumok és más ér­dekalt bal- ét külföldi intézmények szoros együttműködésével rendeltük meg a cseh és szlovák országrészek történelmi kiállítását. A kiállítás anya­gát a lehető legméltöbb helyen, a prágai várban vonultattuk fal. Ezzel lehetővé tettük a következőket: a ha­zai látogatókkal egyetemben számos külföldi turistacsoport is megtekint­heti a sokat mondó, nagy gonddal és esztétikai hozzáértéssel összeállított kiállítást. Természetesen nem hagy­hatom említés nélkül a rendezvény célját sem. IV. Károly halálának hat­száz éves — ezzel összefüggésben a Károly Egyetem — jubileumának méltó megünneplése mellett gazdag történelmi múltunk minden haladó és forradalmi eseményét kívántuk mind eszmei, mind tárgyi jellegű emlékek­kel hangsúlyozni, kiemelni. Külön érdemes szólni a kiállítás színhelyéről. Hosszú évek óta nem volt megnyitva a nagyközönség előtt az Úpalota. Ezen a történelmi helyen rendezik meg a IV. Károlyról szőlő kiállítást. Ennél reprezentatívabb, ere­detibb helyszínt a rendező bizottság nem is választhatott volna. A többi ki­­álítási anyagot a Román és Gótikus Palotában, valamint a László terem­ben vonultatták fel, ami szintén a ki­állítás nagyvonalúságáról, magas szín­vonaláról tanúskodik. A szervező bizottság a rendezvény anyagút három tematikai csoportra osztotta: az első visszavezeti a szem­lélődő! az államalakulás korszakába. Amint ezt a történelemből ismerjük,« szláv elődük időszámításunk 3.—8. századaiban az államiság megvalósí­tásáért harcoltak. Időszámításunk 7. századától — ekkor egyesítette Samo a szláv törzseket — a Premysl álla­mon, IV. Károly uralkodásának kor­szakán, a Fehérhegyi csata esemé­nyein stb. keresztül egészen 1918-ig a látogató egy teljes képet kap legtöbb történelmi eseményeinkről. A kiállítás második része is gazdag anyagot tár a szemlélődő elé. Ugyanis itt kap helyet az osztályharcok ábrá­zolása, azoké az osztályharcoké, me­lyek a csehszlovák történelmet is vé­gigkísérték. Az érdeklődők tárgyi em­lékek, propagáciés táblák segítségé­vel átélhetik a huszita harcok, a har­mincéves háború, az 1848-ban vívott Windischgrätz elleni csaták kronolo­gikus menetét, érzékelhetik jelentősé­gét. Persze nemcsak a régmúlt idők történelmével találkozhat itt a látoga­tó: a burzsoázia és a fasizmus ellen vívott osztályharcok ábrázolása is bő teret kapott a kiállításon. A kiállítás harmadik szakasza a ré­gészetet kedvelők részére jelent „cse­megét". A kiállítótermekben olyan le­letek is találhatók, melyeket a nyilvá­nosság első ízben láthat, melyek nem. csupán a csehszlovák, de más európai államok történelmében is új, nemrég felfedezett támpontokat rejtenek. A hazánk területén talált leleteken kí­vül külföldi példányokkal is megis­merkedhetnek a szakemberek, a láto­gatók. A Nagymorva Birodalomból származó ékszerek értéke például — amire hazai régészek bukkantak rá — felér bármelyik nemzeti ereklyénk ér­tékével. Az egyes kiállítótermekben megta­lálhatók hasink legértékesebb műkin­csei. Neves szakemberek véleménye szerint — akik már számos hasonló nagyszabású kiállításon részt vatták — egy ilyen rendezvény keretén belül ritkaság ennyi művészettörténetileg felbecsülhetetlen értékű — sorrend­ben felsorakoztatott — kiállítási da­rabot nátni. Ezek a vélemények ismét csak kihangsúlyozzák: a kiállítás szer­vezői jó munkát végeztek. Az érdeklődők megszemlélhetik a koronázási ékszereket, a cseh arany­­müvesség legkiválóbb darabjait, a ko­rabeli okiratokat, kódexeket, értékes festményeket (többek között Mikuláš Ale* müveit is), a Levoöai Múzeum által kölcsönadott Pál mester egyes eredeti munkáit és más olyan értéke­ket, melyeknek hazánk kultártörté­­nelmében méltó szerepe van. Amikor erről a nagyszabású kiállí­tásról esik szó, illik kihangsúlyozni: nemes jubileumok jegyében került megrendezésre: az idén ünnepeljük IV. Károly halálának hat évszázados évfordulóját, és ezzel párhuzamban a Károly Egyetem megalakulásának 630. évfordulóját. Habár a kiállítás anya­ga — amint ezt már a fentiekben em­lítés nyert — nem csupán az említet­tekről szól, a rendezők nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a jubileumok­ról a kiállítás keretén belül is méltón megemlékezzenek. A napjainktól egészen őszig tartó kiállítás nagy visszhangra talált. Ez a tény tulajdonképpen alátámasztja, méltatja a következőket: hazánk kom­munista pártja, kormányunk nagy súlyt fektet történelmi hagyomá­nyaink ápolására, ami egyben a kö­vetkezőkre is utal: A múlt ismereté­vel és tanulságaival még szilárdabban alapozhatjuk meg jövőnket, építhet­jük a kommunizmus felé vezető utat. Kalita Gábor f V »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom