Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-01 / 26. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. Jtillns 1 8 A televíziónak óriási tömegmozgósí­­tó, jellemformáló és ismeretnyújtú szerepéről nem szükséges bizonygató, választékos szavú tanulmányt írni, az „egyszemű óriás" egyaránt elbűvöli a Kicsinyeket és a nagyokat. A minap olvastam egy tanulmányt, amelyben a szerző arról ir, hogy a legifjabb nemzedék sokat tölt a kép­ernyő előtt és gyakran olyan adást is megnéz, ami nem gyereknek való. Ha ez így van (a tanítók nagy többsége osztja ezt a véleményt), akkor feltét­lenül gondolnunk kell arra, hogy a tévé nyújtotta élmények milyen ha­tással vannak a gyerek leikületére, gondolat- és érzésvilágára. A legtöbb gyerek az állandó tévé­nézéstől kifárad, az iskolában két há­rom óra eltelte után már nem figyel a tanítóra; természetesen romlik az előmenetele. A jól tanuló gyerekből csak közepes, vagy rossz tanuló lesz. Vannak szülők, akik józanul fogják fel a tévénézés szórakoztató jellegét és csak a gyermekműsort vagy némely szórakoztató adást engednek meg­nézni a gyereknek, ügyelve arra, hogy a tanulásra és alvásra is legyen elég ideje. Vannak aztán olyan szülők is, akik így gondolkodnak: „én gyermekko­romban nem nézhettem ezt a „csodá­latos masinát“, hát most hadd örüljön * S neki a gyerek. Nézze, ha már meg­vettük — okosodjon!" Aztán vannak olyan szülők is, akik azt tapasztalják, hogy fiuk vagy lá­nyuk tájékozottsága elmarad osztály- és kortársaitúl. Ostobaság lenne tagadni, hogy a tévé komoly népművelő, tájékoztató feladatokat is betölt a családban. Az is igaz, hogy a tévé „tekintélyszimbó­luma“ is kellemetlen, kényelmetlen a gyereknek a „láttad tegnap este?...“ kérdésre nap-nap után nemmel vála­szolni. „Kirekesztettnek“ érezheti ma­gát, aki nem tud a szenzációs, vagy kevésbé szenzációs adásokról napon­ta beszámolni. Gyerekének unszolásá­ra azután sok szUlő beadja derekát — bekapcsolja a tévét, s peregnek a képek egészen műsorzárásig. Megfontolandó persze, mi az ára ennek a kötelező tájékozottságnak. Mennyivel kevesebb idő jut tanulásra, olvasásra, kirándulásra, sétára, sport­ra? Több tanulmány felhívta a figyel­met arra, hogy az elbizonytalanodó, egyéniség nélküli serdülők a tévéhez, filmhez menekülnek. Ezek a fiatalok lényegében a látott filmek, tévéjáté­kok hőseivel azonosítják magukat, úgy próbálnak a mindennapi életben is viselkedni, mint ők. Elsősorban azok a gyerekek vannak kitéve a látszat­világ vonzásának, akik érzelmileg, erkölcsileg, szellemileg nem a csa­ládjukhoz kötődnek erősen, hanem saját korosztályuk tagjaihoz. Ebben hibás lehet a túlzott szülői szeretet is, vagy az ellenkezője; az otthoni környezet nem teremt olyan légkört, hogy a gyerek helyét találja benne. Vannak olyan fiatalok is, akik nem eredendően a mozgókép megszállot­tái, inkább érzelmi bizonytalanságuk, a környezethez való nehézkes alkal­­mazodásuk miatt lesznek szertelen fo­gyasztói a műsoroknak. A fiatalok lelkületét nagyon meg­zavarják a bűnügyi filmek, még akkor is. ha a bűnös elnyeri méltó bünteté­sét. A látott erőszakosságok alapján a gyereknéző könnyen túlbecsüli az erő, a vagányság, a durvaság, az ag­resszivitás jelentőségét az életben, s úgy vélheti, hogy ez alkalmas esz­köz a konfliktusok megoldására. A durvaságot sokszor a férfiassággal azonosítják, persze tévesen. Felvetődik a kérdés: mit nézzen a gyermek? Hatéves-kor előtt, csak a könnyen érthető rövid kis meséket. A hat és tíz év közötti gyermek szülei jól válo­gassák meg a műsort, amit nézni en­gednek a gyereknek. Természetesen kész recepteket nem adunk, egyet azonban mindig tartsunk szem előtt: A nevelés első számú tényezője a csa­lád, azután a környezet, utána az is­kola, s csak legvégül a tévé. K. Molnár Ferenc вштшвшш шшшшишяшяшшшшшшшшшшшясшшшвшшшяЯшяшяеяшвшшшшввшяшяяяшяяш Nemcsak harminc nap.,. Három évtizeddel ezelőtt boldog volt az a ikisflú, vagy nagydiák, aki a nyári szünidőben ledolgozhatta a tandíj­­pótló négy hetet és kereshetett egy kis pénzt. Ez volt. Ma pedig az a helyzet, hogy aki akar, nem kis pénzt, hanem nagyot is kereshet, mert munka az van. A hagyományoknak megfelelően az idén is sok ezer ál­talános, közép- és főiskolás tanuló lép be a szövetkezet­be, állami gazdáságoikba, vállalatokba, hogy a nyári szünidő egy részét munkával töltse. Az iskolás fiatalok nem egyforma indítékkal vállalnak nyári munkát. Van, aki azért megy dolgozni, mert az ő keresetére is számít a család. Sok diák munkával teremti elő nyaralásának költségeit, s a következő tanévre szük­séges felszerelésének árát. Sokan pedig azért állnak munkába, mert a szülők nem akarják, hogy a gyerek egész nyáron felügyelet nélkül maradjon. Bármi legyen is azonban az elhatározás mögött, a nyá­ri munkavállalás mindenképpen fontos esemény az isko­lás fiatalok életében. Járásunkban is több száz fiatal most találkozik először a termelő közösséggel, a közös­ségi termelőmunka élményével. Először hordozza majd a felelősség súlyát, a rábízott munkahelyi kötelességek teljesítéséért. A nyári munka végeztével először éli át azt a semmi­hez sem hasonlíható örömet, hogy kezében tartja első saját keresetét, amiért megdolgozott. Azokon a helyeken, ahol okosan és tervszerűen foglalkoztatják az iskolás fiatalokat, munkájuknak kétségkívül számottevő hasznát vehetik. Olyan feladatokat végezhetnek el, melyekre a nyári napokban nagy szükség van. Mégsem ez a kimu­tatható haszon a legfontosabb. A szülők is és azok is, akik a munkahelyeken fogad­ják, irányítják és nevelik őket, legyenek tudatában an­nak, hogy az első találkozás a munkával vagy munka-, hellyel, nyomot hagy a fiatal tudat- és érzésvilágában. A nyári munka egy hónapja alatt keletkezett benyomá­sok meghatározó jelentőségűek lehetnek abban, milyen lesz a fiataloknak a munkához való viszonyuk, egészsé­ges irányban fejlődnek-e majd az ambíciók a kezük munkája nyomán. Ezért ne forduljanak elő olyan esetek, hogy a tanuló­kat csak azért engedik be a szövetkezet és üzemek ka­puin, hogy eleget tegyenek az őket ajánló felnőtteknek, és hogy a gyerekek egy kis pénzt keressenek. Sehol se tekintsék ezt a nyári elfoglaltságot „csak“ napozásnak, ne hagyják magukra a fiatalokat, hogy rendszeres mun­ka híján ténferegjenek. Segítsék őket, és emberséges szigorral követeljenek is tőlük. Csak így verhet gyökeret bennük a munka tisztelete. Az ott dolgozók példájából, szorgalmából, kötelességtudó magatartásából érezzék a gyerekek, hogy a munka valóban az emberi élet legfőbb tartalma és értelmei A jól kiérdemelt keresettel együtt minden munkahely adja útravalóul a fiataloknak azt a meggyőződést, hogy a további iskolaévek során becsületes munkáséletre kell készülniük, de nem azért, mert „muszáj“, hanem mert így emberhez méltó és így érdemes... —kmf— Jlllllilllllllllllllli lllllílllllllllllllllllllllllli gyszer régen, nagyon régen, a­­mikor két nap volt az égen, s nem volt sosem éjszaka, ember sem élt még a földön, csak a törpék, túl a völgyön, s a hegyen egy óriás egyma­ga. Fejét két nap koronázta, haját négy szél citerázta, földig ért szakál­la, s irigy szemmel azt kereste, még több kincsre hol találna. A hegy ormán hatalmas vár, benne minden övé volt már, amit erdő s rét terem: roskadásig állt a kamra, min­den jóval telerakva, felhalmozva ék télén. Volt ott méz vagy száz akóval. száz zsák mákkal és dióval, szarvas comb és őzgerinc: volt ott gyémánt, ezer katlan, pókokszötte selyempap lan, mindenféle kincs. De az óriás kedve mégis rossz volt, egész nap csak prüszkölt, horkolt, mert a négy szél álló nappal megtelt mindenféle zajjal, énekszóval, nevetéssel: ezer törpe sürgött-forgott, tüzet szított, vi­zet hordott, követ fejtett ügyes kéz­zel. S mindez történt túl a völgyön, nem is éppen lent a földön, hanem épp a föld alatt: mert ha fejét egy kidugja, az óriás eltiporja egyetlen egy perc alatt. Ilyen gonosz volt a beste, álló napon át csak azt leste, mit csinál a törpenép: hogyan pusztíthatná el, s miképp. Az óriás összehívta az állatok nagy tanácsát, hogy majd együtt kieszeljék a törpék csúf pusztulását. Jöttek kí­gyók, nagy sziszegve, jöttek farkasok lihegve, vörös rókák sompolyogva, saskeselyű jött libegve, jött a medve settenkedve. Ígért mézet tíz akóval, zsákszám mákkal és dióval, szarvas­combot, őzgerincet: csak hozzák el a törpekincset. Mert hol ilyen nagy zaj van, ahol vidám ének harsan, ott nagy titok kell hogy legyen, ott az arany csak úgy terem, gyémántmező csillog ott: talán attól boldogok. Elindult a sok vadállat, az erdőnek lába támadt, kígyók siklottak sziszeg­ve, a farkasok lihegve, vörös rókák sompolyogva, saskeselyű szállt libeg­ve, medve talpalt settenkedve. Fegy­verre kap minden törpe, kapuk elé sziklát görget, elnémul most minden ének, a kezükben fáklyák égnek. A sok asszony, gyerek jajgat: „az óriás mit akarhat? Örök éjbe űzött minket, eltaposta kertjeinket, házainkat elti­porta — gonosz szívét még mi nyom­ja?“ Előáll a törpekirály, a sötétbe belekiált, megtorpan a sok vadállat, szemük ezernyi lámpása villan a bölcs királyra. Megkérdi a király szé­pen, mit keresnek itt az éjben, örökös nagy sötétségben, Törpeország köze­pében? Előáll a borzas medve, öblös torkát köszörülve: „Óriás úr küldött minket, vegyük tőled el a kincset, amitől olyan nagy zaj van, mitől vi­dám ének harsan, nagy titok kell, hogy legyen, itt az arany csak úgy terem, gyémántmező csillog ott: attól vagytok boldogoki Ígért mézet tíz akóval, zsákszám mákkal és dióval, szarvascombot, őzgerincet: csak hoz­zuk el azt a kincset. Ide vele, add elöl Kígyó sziszeg, farkas üvölt: add elől Törpekirály töpreng mélyen, aztán' megszólal a mélyben. „Üzenem az óriásnak, titkunk nincsen semmi más­ban, csak a szorgos vidámságban. Sür­­giink-forgunk, tüzet szítunk, vizet hor­dunk, követ fejtünk: ettől olyan jó a kedvünk.“ Az óriás az üzenetet meg­kapja, és nagyot nevet: „rászedsz en­gem, törpekirály, ez a világ nekgm sivár, számomra nincs lehetetlen, mégis mindig rossz a kedvem!“ Törpekirály, gondol egyet, s amíg mondja, szíve reszket: „Óriás úr, van valami, amit te sem tudsz megtenni! Két nap ragyog fenn az égen, fenn ragyog már nagyon régen, hozd le hát az egyiket, rakj belőle nagy tüzet, a napnak a melegénél fellángol majd örömed." Az óriás ágaskodik, nyújtózik a ma­gas égig, hegyet halmoz talpa alatt, beleizzad, izma dagad, míg a napot megragadja. Oda is sült menten mar­ka! A nap tüze felszippantja, nagy, sötét folt támad rajta, megrendül az óriásvár: nincsen többé óriás már! A törpenép nagy sereggel, énekszóval felkelt, nyílt ég alatt lakomát csap, odagyülik minden állat, de csak a szelídek kapnak, jut bőven a kisnyu­­laknak, az énekesmadaraknak. És a törpe nőni kezd mind, emberré nő, s égre tekint: az égen csak egy nap lángol, mellette a hold világai, s ha eljön az éjszaka, a hold sárga képén ott az óriás füstös kéznyoma! Ha most itt, a mese végén kinéztek az ablakon, látjátok a hold sárga képén most is ott van a korom, az óriás kéznyoma — nem is tűnik el soha> Sz. Szabó Péter Gyújtsunk gyógynövényeket! Végre beköszöntött a nyár, amikor a gyógynövénygyűjtők­nek lehetőségük nyílik a hasz­nos munka végzésére. A termé­szet szinte kínálja gazdag kin­csestárát azoknak, akik szere­tik a barangolást, a szabad le­vegőn tartózkodást. A sok gyógynövény közül beszéljünk most az ürömfélékről. Az ürömféléikhez sok hasz­nos fajta tartozik, valamennyi a fészkesek családjából. A ná­lunk ismertek közül a leggya­koribb a fehérüröm (Artemisia Absinthium L.j, szlovák neve: palina pravá. Fénylő, ezüstös­­molyhos, fűszeres szagú, keserű ízű növény. Vadon bőségesen ■ terem száraz, napos talajon. Alul fás, elágazó szára egy mé­ternél hosszabbra is megnő. Ha­sogatott levele ezüstös-fehér, selymes tapintású puha szőrzet­tel vannak borítva. Dús, füzé­­res bugában álló virágzata sár­gás színű. Értékes illóolajat és növény­keserűt tartalmaz az egész nö­vény. A gyógyászatban, a likőr­gyártásnál, műborok készítésé­nél nagy mennyiségeket hasz­nálnak fel belőle. Az ürömfajták gyógyító hatá­sú anyagai a thujol, feliandreu illóanyagok, továbbá a boros­tyánkősav, valamint az absi­­thin és anabsinthin. A népgyó­gyászatban jól ismerik az üröm­­füvet, mert a belőle készült tea kitűnő gyomorerősítő, étvágy­­gerjesztő és emésztést elősegítő szer. Szeszes kivonata is jó há­ziszer bélférgeknél és felfúvó­dásnál. Az ürömolajból a legkülönbö­zőbb keserű pálinkákat készítik. Ilyenek többek közt a spanyol keserű és az abszint. Ezen ita­lok mértéktelen fogyasztása ká­rosan hat a szervezetre. Azon­ban nem ártalmas az ürmösbor (Wermuth), melynek készítési módja a következő: 1 liter jó édes borba áztassunk 15 gramm apróra vágott, szárított ürmöt és egy-egy csipetnyi levendula virágot és zsályalevelet. A du­góval jól lezárt üveget 8 napig meleg helyen hagyjuk, azután leszűrjük. Az ürmöt virágzáskor sarlóz­­zuk, majd a kemény szárakról a leveleket és zsengébb ágacs­kákat lecsipdessük. Árnyékos, szellős helyen szárítjuk. Kirándulások alkalmával igen hasznos foglalkozást jelent az üröm gyűjtése. Házi használat­ra és eladásra egyaránt érde­mes vele foglalkozni. Nálunk mindenütt bőven terem. A so­vány talajokon is jól megél, sőt legjobb a száraz, köves talajon termett üröm, mert illóolajban dús, aromás drogét ad. Az üröm áttelepítéssel is termeszthető. Az élelmes gyűjtők néhány jól fej­lett példány gyökereit szétbont­ják, darabokra osztják, s ezeket a gyökérdarabokat lakóhelyük közelében műveletlen területen elültetik. Az így áttelepített üröm hamarosan szépen fejlő­désnek indul, minden gondozás nélkül. Az ürömfélékhez tartozik még A fekete üröm (Artemisia vulgaris L.j, melynek levelei karéiyos-lándzsásak, fonákju­kon fehér-molyhosak. Erőteljes, magas növény. Házak körül, parlagokon nagyon gyakori. Ez a fajta is gyógynövény. Külön kell gyűjteni a gyökerét és a levelét.' Pecsenyeffiszernek is használják. A tárkony (Artemisia dracun­­culus L.) szintén fűszernövény, kertekben termesztik. Levelei épek, szálas lándzsásak, az egész növény kopasz. Tehát az ürömfélék gyűjtése nemcsak hasznos, hanem gaz­daságos is, mert a gyógynövé­nyeket felvásárló kirendeltségek (Liečivé rastliny, n. v.) bár­mily mennyiségben átveszik. Andriskin József яяяшшяшш EReSZT REJTVE NY юнишш VÍZSZINTES: 1. Az idézet első ré­sze, zárt betűk: e, e, ő, s, v, k, i, a. 9. Női hangnem. 10. Tiltószó. 11. Dísz. 12. A sporto­ló teszi. 13. Kínai hosszmérték. 15. A kígyó igéje. 18. Ökl 19. Szeszes ital. 20. Fehér bottal jár.. 22. Az, aki tar­tozik. 24. Becézett Izabella. 25. öreg betűi. 27. Irány. 28. Végnélkül zörög. 30. Igavonó. 31. Ke­resztül. 32. Gyilok. 33. Római hat. 35. K. 0. 36. Kikötővá­ros Dél-Arábiában. 38. Vonalzó. 40. A mélységbe. 41. Bra­tislava! autók jel­zése. 42. Lökött. 44. Zenta betűi fel­cserélve. 46. Régi fegyvere. 47. Béla, a magyar munkásmozgalom kimagasló alakja. 49. Régi római kö­szöntés. 50. Nyaral fordítva. 52. Zsí­roz. 54. A technikai atmoszféra rövi­dítése. 55. A dohányos igéje. 56. Szlo­vák lelkész. 58. Mikszáth is az volt. 61. Kevert tenor. 62. Növény. 63. San ....... város Dél-Tirolban. 66. A másik oldalra. 67. E napon-e. 68. Sem, se szlovákul. 69. Masina. FÜGGŐLEGES: 1. Török férfinév. 2. Nagy Tamás. 3. Szomszédos betűk az ábécében. 4. Szlovák föld. 5. A harmadik dimenzió. 6. Közép-európai Kupa. 7. Félig zene. 8. Az, ami min­dig múlik. 9. Az idézet második része, zárt betűk: k, m, ó, e, e, e. 14. Az idézet harmadik része. 16. Az idézet negyedik része. 17. Az idézet ötödik része. 19. Ételízesítő. 21. Kemény tárgy. 23. Azonban. 24. Európai nép. 26. Föléje. 29. Strázsa. 32. Megszólí­tás. 34. Iaomkötő. 37. Igen oroszul. 38. Azonosak. 39. Folyó Tirolban. 40. Bolgár pénzegység. 43. Csecsemő­hang. 45. Ad acta. 46. Végnélküli idő. 48. Egy franciául. 51. Ü. I. 52. Evőeszköz. 53. Területmérték. 57. Buzdító szócska. 58. Női név. 59. Északi férfinév. 60. Lám. 64. Latin kötőszó. 65. Azon a helyen. Beküldendő a vízszintes 1., függő­leges 9, 14., 16. és 17. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 23. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: A tűz elleni harc mindnyájunk ügye. Nyertesek: Takács István, Sala (Vág­­sellye), Holík Márta, Ipefský Sokolec (Ipolyszakállas), Büti Erzsébet, Ple­­šany (Szentes). 1t ' • f / 1 1 11 TAIAIfimÄ АЛ л ŕflTAVAľAl? ft IHIH«II/fill ИЧ A IIVrlPKrii A* Iviv v IMv vw У У VA vä\vl\

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom