Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-22 / 29. szám
T SZABAD FÖLDMŰVES, 1978. Jűliue 22. Igényes sportág § Hazánkban — csakúgy mint a többi baráti országban — évekig keresték azt a szót, amely legjobban megfelel az angol skin driver, a francia plongeur, a német leichttaucher fogalmának. Közben beszéltünk békaemberekrul, a víz alatt vadászokról, vlzibúvárokról és még ki tudja miről. Később az ólomcipőben járó, körülményesen mozgó nehézbúvár szópárjaként kialakult a könnyűbúvár meghatározás. A fogalom tisztázása kétségkívül segítette a sportág rohamos fejlődését. Ma már szinte természetes, ha a könnyűbúvár a víz alatt vadászik, a vizek világát lesi, a barlangok titkait fürkészi, versenyez, vagy éppen munkát végez. A könnyűbúvárok felsorolt tevékenységei közül — honvédelmi szempontból — minket elsősorban az igeragozás jelenidejében végzett cselekvés: a munkát végez, és versenyez szó érdekel. A könnyűbúvár munkát akkor végez, ha a sors keze éppen úgy akarja. Árvizek, közlekedési balesetek — békeidőben — a könnyűbúvárok aktív beavatkozását igénylik. Könnyűbúvár: Olyan sportember, aki technikai felszereléssel, vagy éppen különösebb műszaki eszközök nélkül, alkalmazkodik a víz alatti világ sajátosságaihoz, természetesen mozog, cselekszik. Ha kell, akkor a töltések oldalára fóliaborítást von, ha az élet szalmaszáljai úgy kívánják, életeket ment. jól emlékezünk még a Bratislava területén történt sajnálatos légikatasztrófára. A mentésbe beavatkozó katonai alakulatok aktív részvételével történő mentési akciókban, a PSz kötelékeihez tartozó amatőr könnyűbúvárok is beavatkoztak. Nem véletlen, hogy a legeredményesebb mentési munkát egy amatőr könnyűbúvár végezte. A „civilben“ vékonydongájúnak látszó fiatalemberrel a közelmúltban Bratislavában lebonyolított országos könnyűbúvár-bajnokságon találkoztam. Lenyűgöző, csodálatos bajnokság volt ez. A mezőny népessége a tömegsportot propagáló sportnapnak is megfelelt volna. A tizenévesektől kezdve, egészen a negyvenévesek korosztályához tartozó versenyzőkkel találkozott ezen az országos bajnokságon az ember. Szerény emberek a könnyűbúvárok. Versenyeiket üres lelátók előtt rendezik. A sikeres szereplést nem kö veti a „szép volt, fiúk!“ közismert buzdítás sem. A szemlélő — szurkoló verseny közben mindössze az uszoda medencéjének fodrosodását figyelheti, melyet a szódavízhez hasonlóan buborékokkal tarkít a tüdőből kiáramló széndioxid. A kommentátor szavai nyomán azonban a víz feletti szemlélő rádöbben arra, hogy a versenyzés és a víz alatti küzdelem nagy fizikai igénybevételt és különös speciális felkészültséget igényel. Ennek ellenére a „jól tájékozottak“ köréből gyakran visszahallik: Búvárúszás? Nem komoly dolog. Aki nem felel meg úszónak, az elmehet búvárúszónak. Sajnos, hogy gyakran még a szakemberek is csak aktívan versenyző úszókban látják a jövő ideális könnyűbúvárját. A kivétel természetesen itt is mentesíti a szabályt ... Az országos bajnokságon szerzett tapasztalatokból kiindulva viszont azt szűrhette le — a felszín feletti szemlélő —, hogy a könnyűbúvársport hazánkban is olyan rohamos fejlődésen ment keresztül, hogy lehetetlenségnek tűnik élvonalban maradni speciális felkészülés nélkül. Megnőtt tehát a távolság az úszás és a könnyűbúvársport között, annál is inkább, mert míg úszásban elsősorban a kartempó a döntő, addig búvárúszásban az előrehaladás csaknem száz százalékát a lábtempó jelenti. Üszásban döntő szerepet a kar nyer, ezzel szemben búvárúszásban meghatározó szerepet a törzs kap. A szabályok szerint ebben a honvédelmi sportágban ötven méteres távolságban mindössze két kartempót te hét meg a versenyző. Érthető tehát, hogy egyáltalán nem elég az úszás ismerete, sőt ennél a sportágnál még az eredményes versenyúszó múltja is kevés. Döntő tényező, hogy ezt a sportágat minél fiatalabb korban kezdje el a versenyző, hogy a szervezet hozzá tudjon szokni a sajátos megterheléshez. Igényes, de tartalmas sportág a búvárúszás. Emellett maximális fizikai felkészültséget, lélektani harmóniát és fegyelmet igényel. A fegyelem je lentősége elsősorban akkor nyer hatványozott jelentőséget, ha a versenyzők kavicsgödrökben és vadvizekben gyakorolnak. Sajnos éppen a fegyelem az, amely kissé csökkenti a honvédelmi szempontból jelentős sportág tömegvonzó erejét. Az önfegyelem hiányában gyakoriak ebben a sportágban a szerencsétlenségek. Sajnos, itt zúzódással, ficammal vagy töréssel nem lehet „megúszni“ a megírott és íratlan szabályok és sporterkölcsök figyelmen kívül hagyását. Városi sport ez! Mondják megint csak gyakran a „szakavatottak“. Sajnos a PSz helyi és járási bizottságainak tisztségviselői is gyakran viszolyognak tőle. Mi tagadás, valójában a hsz városi szervezeteinek a szakosztályai jelentik a sportág „krémjét“. De éppen az országos bajnokság tapasztalataiból kiindulva — a városi szakosztályok — nyomdokaiban jónéhány falusi szervezet is sikeresen halad. Ebből a szempontból elegendő a Kormorán Dunajská Lužná könnyűbúvárainak a sikereit említeni. A könnyűbúvársport tehát nem a békaemberek valamiféle romantikus kedvtelése, hanem egy nagyon nehéz és igényes honvédelmi sportág legjobbjainak a vetélkedője. Csiba László JÁRÁSI VERSI Figyelemreméltóan dolgoznak a HESZ keszegfalvai (Kameničná) alapszervezetének tagjai Munkájuk elismeréseként a járási HESZ megbízásából az elmúlt napokban rendezték még a duklai emlékverseny járási fordulóját. Annak ellenére, hogy az időjárás kedvezőtlen volt, kitűnő versenynek lehettünk szemtanúi. Az esőtől áztatott pályán 21 alapszervezet 105 versenyzője állt rajthoz s tett tanúbizonyságot felkészültségének szintjéről. Első helyet az alábbi versenyzők harcoltak ki csoportjukban: 10—12 éves lányok fiúk — 13—14 éves lányok fiúk — 15—1B éves lányok fiúk — 17—18 éves lányok fiúk -Nők juniorok Férfiak — Marošiová Székely — Kuráková Igor — Spányiková Vida — Remešová Lőrincz — Suseková — Balogh , — Papp ZO SL Komárno 3 ZO SL Komárno 3 ZDS Hurbanovo ZO Modrany ZO Kameničná ZDŠ Chotín ZO Modrany ZO Kameničná ZO lža ZO Stavbár Komárno ZO Modrany Gratulálunk a győzteseknek és a verseny többi résztvevőinek. Dicséret illeti a rendező- és versenybizottságot, Csőka Lajossal és Rákász Katalinnal az élen. Torna Tibor ír a hegedű húrján a „szárazfába ültetett“ bánat. „Gyűlölnek megvetnek ebben a világban, hol lehet majd élnem, anyácskám, Istenem?“ „Ebben a világban, hol lehet majd élnem?“ Igen. Helyüket kereső emberek hangjai ezek. Embereké, akiknek mások voltak, s részben még ma is mások a törvényeik, erkölcseik, szokásaik. * • • Az évszázados bánatot sirató népdal ezúttal azonban nem a füstös kocsmában csendült fel, s a cigánysiratót nem gázsiért húzta a cigány. A Nový Život-i (Illésháza) iskola rajkózenekara próbált. Lévai Jenő pedagógus vezetésével. A hegedű kis virtuózai szemében a homályt egyszerre a temperamentum parazsa váltotta fel, amikor víg, ropogós cigánynótába kezdettek. Szinte beleizzott az iskolafolyosó falai közé szorult júliusi levegő. A kis Biharik — Rigó K., Rigó A., Rigó B., Horváth B., Horváth P. — nagyon tehetségesek. — A zenélésen kívül a tanulásban is megállják helyüket, — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovasich József, az iskola igazgatója, akitől a továbbiakban megtudjuk, hogy az iskola háromszáz tanulója közül 66 tanuló cigány származású. Néhány kivételtől eltekintve tanulmányi előmenetelük és iskolalátogatásuk megfelelő. Ebben nem kis szerepe van a kultúrmunkának. A 66 cigány származású tanuló közül ötven szerepel aktívan az énekkarban, éneklőcsoportban és a tánccsoportban. Mindannyian lelkesek, s végtelenül szeretnek táncolni és énekelni. Az Iskola pedagógusai szerint szépen dolgoznak, lehet velük bánni. Gyakori kuitúrfellépéseikkel mindenütt osztatlan sikert aratnak. Műsoruk a cigány származásúaknak főleg azért tetszik, mert véreiket láthatják a színpadon, a többieknek pedig azért, mert valóban megkapéak ösztönös bájukkal, — nagy csakazértls akarásukkal. Búza és konkoly „De poros a mezőtúri nagyutca!“ — énekli a kórus, melyet évek óta Szabó Pálné pedagógus Irányít. Szurokfekete szemek, értelmes tekintetek, tiszta, érthető a szövegmondásuk, természetes a népdaléneklésük. Érdekes, hogy amelyik kórustagra nézek, annak a hangját képes vagyok kiszűrni a többiek közül. A kórusban felfedeztem a jó tanulmányi előmenetelő Rigó B., Rigó J. és Rigó I.-t. Csengő hangon énekelnek, s tisztán értem a szavakat is. Aztán becsukom a szemem, nincs Béla és József, csak a kórus van — mintha egyetlen csodálatos ember volna az egész. Hazafelé menet játszodozó gyerekek kotródnak félre az úton. Egyet találomra megszólítok: — Ivetta vagyok. A ténccsoportban szerepelek. A Fülöp Pista bácsi tanít. Szeretem a matematikát, — s máris fújja a halmazelmélet szerinti matematika-oktatás néhány alapfogalmát: halmaz, részhalmaz, halmazunió. „Gyűlölnek, megvetnek .. “ Újra hallom a rajkózenekar szívfacsaróan mélabús melódiáit. „Ml közénk konkolyt szórtak!“ — merül fel bennem a falusi búcsú glccsárus cigányasszonyának a panasza. Illésháza határában tiszta a búza, a magot adó konkolyvirágnak még csak a nyomát sem látni. A cigány származású tanulók a falu iskolájában halmazelmélet szerint tanulják a matematikát, itt tevékenykedik talán Szlovákia cigány származású lakosságának egyik legaktívabb kultúrcsoportja. A konkolyt kiirtotta az ügy szere'tete, a tett akarata, a megbecsülés lelkesítő tüze és hite. Ce. L. író-olvasó találkozók Nagysikerű íré-olvasó találkozót rendezett a CSEMADOK Zselizi (Želiezovce) Helyi szervezete és az általános iskola Gyurcsó István csehszlovákiai magyar költővel, akinek a Csigaháton című könyvét több mint százan vásárolták meg a városban. Az óvodások és az iskolások szép műsorral kedveskedtek a költőnek, aki keresetlen, őszinte szavakkal válaszolt az ötletesebbnél ötletesebb kérdésekre. A találkozó magas színvonaláért a költőn kívül Bohuniczky Lászlóné, Borsos Lászlőné és Czajtányl Gyuláné pedagógusokat illeti dicséret. No és persze a tanulók és az óvodások is kitettek magukért. — ág — • A CSEMADOK s a 1 k a i (Ipolyszalka) szervezetének rendezésében a közelmúltban író-olvasó találkozóra került sor. Lovicsek Béla íróval, a CSEMADOK KB titkárával találkozott az Irodalmat kedvelő közönség. Botlík Antal, a helyi szervezet elnöke megnyitójában üdvözölte az írót és a megjelenteket, majd méltatta Lovicsek munkásságát. Magyar Júlia a Csillagszemű asszonyból, Hornyák Kornélia pedig a Tűzvirágből olvasott fel részleteiket. A művekkel kapcsolatos kérdésekre a szerző válaszolt. Beszélt az életéről, gyermekkoráréi, de arról is, hogyan lett író és felelősségteljes munkája mellett miként folytatja tevékenységét. Nagyon hasznos találkozó volt, ezért köszönetét mondunk Lovicsek Bélának. Majerszky Márton ígéretes tehetség Nagysikerű képkiállítást rendezett a CSEMADOK Helyi Szervezete és a Népművelési Központ Želiezovcén (Zseliz), Szűcs László képzőművész alkotásaiból. Szűcs László az általános iskola elvégzése után a bratislavaí Iparművészeti Középiskola tanulója volt, amit 1956-ban végzett el. Mestere, Jozef Chovan, volt kezdetben művészetére a legnagyobb hatással. Az érettségi után egy évig a brnói tanítóképző hallgatója volt. A kötelező katonai szolgálat letelte után a lévai Járási Népművelési Központban helyezkedett el, s 1969 óta a Jednota alkalmazottja, mint reklámgrafikus. A kiállítás megnyitóján Abel Gábor, a helyi szervezet elnöke hangsúlyozta, hogy a kiállított művek az utolsó évtized terméseiből valók. Tájképeinek vttathatalan művészi értélkük mellett már dokumentum-jellegük is van, melyek figyelmeztetnek, hogy feleslegesen ne tegyük tönkre azt, amivel a természet megajándékozott. Rengeteg képe készült a Garam mentéről. Figurális kompozíciói a portrék és az önarcképek mellett társadalmunk múltját és jelenét idézik, mint a Február 1948, a Vásáron és a Szurkolók című képek, melyek a szocialista realizmus alkotó módszere révén jöttek létre. Szűcs Lászlónál minden előfeltétel adott, hogy művészetét kellő alkotóerővel fejlessze tovább. Lackó Edit шпоапамвш Napfény, víz, pihenés A szellemi kikapcsolódáson kívül ezrek és ezrek tanulnak meg úszni. Fotó: -ttminap rég nem látott barátommal találkoztam az utcán. Közel féléve már, hogy nem váltottunk egymással szót. Jól esett hát beszél getni. Előkerültek a régi dolgok, csínytevések; a futball, a nők, az is kola. Mosolyogva emlékeztünk mindenfélére, s egyszeresük a cigarettánál kötöttünk ki. — Apropó, cigaretta — mondta Lajos és magyarázkodni kezdett. — Ne haragudj, de cigit kell vennem. jaj, már el is műit tíz óra, már el is fogyott... — Mi fogyott el? — kérdeztem. Ci garettát bármikor lehet kapni. Aztán tudtommal te nem dohányzói. — Igen, igen — motyogta, de tu dód, az asszony. Kicsit elhízott a szü lés után. Barátnője, a fucika tanácsol ta neki, hogy naponta legalább négy cigarettát szívjon el. Pöfékel is az édes, viszont egyel mégsem értek. — Két nap alatt elfogy húsz darab ciga retta. Igaz, esténként felugrik hozzánk jucika, és füstölnek. — jó, jó — mondtam, én megérte lek, de miért ne kaphatnál a trafik ban tíz óra után cigarettát? — Ugyan, ne hülyéskedj — váló szólta Lajos. Gyere inkább velem, s majd megérted a zörgést. Elballagtunk. — Csókolom — köszönt barátom a szimpatikus elárusítónőnek. Kérnék két csomaggal, ha ... — Sajnos, már elfogyott — válaszolta kedvesen a trafikos, de egyet azért adok az enyémből. Már azt hittem, hogy nem jön. — Hát nem drága fehérnép — mondta az utcán. A sajátjából adott. Tudod, megegyeztünk, ha tíz óráig nem megyek, nyugodtan eladhatja az én Spartámat is. — Puff neki — gondoltam magamban. A sajátját adta oda, megegyeztünk, tíz óra után eladhatja az én cigarettámat ... Bizony ez furcsa paradox. Akaratlanul a „régi világ“ jutott eszembe, amikor az ember nagyságát nem az ész, hanem a pénz határozta meg. Természetesen Lajost, nem avattam be gondolataimba. Ellenkezőleg, dicsértem egyéniségét, mert tény; én akár kibeszélhetném a telkemet, mégsem kapnék Sparta cigarettát. Betértünk a legközelebbi sarki vendéglőbe. Mihelyt leültünk, pillanatok alatt ott termett a pincér és megkérdezte: mit Óhajtunk. — Egy üveg bort és két csomag Sparta cigarettát — feleltem. A „föúr" gyanúsan elmosolyintotta magát, de csodák csodájára mégis hozta a kért árut. Tüstént fizetni kellett, de barátom ötömmel tette le az asztalra a húsz koronát. A pincér pedig szó nélkül zsebébe dugta a pénzt (nem a pénztárcába]. Hazafelé elgondolkoztam a történteken. A trafikban egy csomag Spartáért tíz koronát, a vendéglőben két csomagért húsz koronát fizetett a barátom. Vagyis ezek szerint a kocsmában olcsóbb lett az említett cigaretta. Viszont mégsem „tiszta" szerintem az ármeghatározás, mert ha a trafikban tíz korona a Sparta, akkor a vendéglőben drágábbnak kellene lennie. Persze figyelembe kell venni, hogy á venlőben szokás borravalót is adni, a trafikban viszont nem! Ebből tehát az következik, hogy a vendéglőben olcsóbb, a trafikban drágább lett a Sparta... ÖVÄRY PETER
