Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-22 / 29. szám
1S78. JOLIUS 22. XXIX. évfolyam 29. szám. Ага 1,— Kčs Minden az emberen múlik Forradalmi változáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaság. A korszerű technika s a tudomány vívmányainak a korszerűsítése során az egyes termelési ágazatokban világszínvonalú eredményeket értünk el. A munka szervezése is egyre tökéletesebb lett a mezőgazdasági üzemekben, s az irányítók olyan precíz terveket dolgoznak ki, amelyek feltételezik a zökkenőmentes munkát. Emellett igyekeznek hasznosítani a betervezett anyagi ösztönzőket, hogy azok elősegítsék a fontos tennivalók időbeni elvégzését. A mezőgazdasági termelésben legfontosabb tennivaló a megtermett növények betakarítása. Termelni nagyüzemi szinten már tadunk. Sajnos, a betakarítás még mindig nem zökkenőmentes, s csak milliárdokban lehetne kifejezni azt, ami kárba vész. Sok esetben a „tő ellenség“ az időjárás. Ebben az esztendőben a rendszertelen, csapadékos időjárás sok bosszúságot okoz a mezőgazdaságban. Még mindig vannak járások, ahol a széna és a pillangós takarmányok kaszálásával küszködnek. Sok helyütt napról napra megered az eső, amely szinte lehetetlenné tette a fontos munka folyamatos végzését. Ami még kellemetlenebb, hogy vannak olyan járások, ahol az egyes fontos termékek magjai, gumói nem kerültek a földbe. Mindezek ellenére pozitívan említhető, hogy a mostoha Időjárás ellen felvette a harcot az Ember, s hihetetlen erőfeszítés árán, a munkásosztály, az értelmiségiek s a tanuló ifjúság segítségével igyekeztek megvalósítani a fontos begyűjtési munkák elvégzését. A rapszódikus időjárás ellenére aránylag jó a zöldségellátás, s a társadalmi összefogás ezen a fontos szakaszon is jelentős. A mezőgazdasági termelésben nincs megállás. S most jön a munka dandárja, az aratás. Persze nyáron nehéz a munkák fontosságát, sürgősségét felsorolni. De már régen elismert tény, hogy semmilyen termelési ágazatban nem lehet olyan komoly veszteség, mint a szemeseknél. Minden nap, talán minden óra nagy veszteséget jelenthet — különösen a nagyhozamú búzafajtáknál —, ha késlekedik az aratás. A szakemberek jól tudják, mit jelent, ha nem abban az időben vágják a búzát, amikor az a legcélszerűbb. Az elődeink hajdanában emlegették, hogy ködmönben arattak. Napjainkban ez a régi ruházat már csak a múzeumokban látható. De ebben a hűvös időben a munkába igyekvőknek most is fel kell venni reggelente a kabátot. Az Ember már kora reggel ott áll a gépkolosszus mellett, s kémleli az eget. Az aranylóan sárguló gabonatábla „várja“ a gépet, amelynek az irányítója azt szeretné, hogy ne a földre hulljon a szem, hanem az „óriásgépek bendőjébe“. Sokan azt tartják, hogy nem is annyira az emberen, hanem a korszerű technikán múlik a gabona betakarítása. Ez viszont óriási tévedés. Nagyon jó, hogy vannak gépeink, s nem kell az embernek húzni a kaszát, kötnie a markokat, kereszteket rakni, egyszóval gürcölni, éjt nappallá téve. A gép fontos segítőtárs, de a döntő tényező mégis a gépeket irányító Ember. A szakemberek tudják a gépeket megjavítani, s azt is, hogy a ledőlt búzatáblákon milyen emelőket használjanak az aratásnál. Azt hiszem, a jó vezetőknek az is eszükbe ötlött, hogy a kiselejtezett SK—4-eseket újból bevessék, mert erre az idén nagy szükség lesz. Ez azért is fontos, mert a megszabott baráti segítség nagyon rövid lesz ebben az évben, mivel országszerte majdnem egyidőben kezdődik az aratás. Korszerű gépeket lehet gyártani — bár azt is az Ember csinálja —, de az magától nem arat. A kombájn kitűnő betakarítási gép, de elsősorban a vasnyeregben ülő Emberen múlik annak a teljesítménye. Minden az Ember kezétől függi 6 az, aki a gépeknek „parancsol“. Persze döntő fontosságú, ki irányítja a kombájnokat. Lehet a munkát csak pénzért végezni. Lényegében abból él a dolgozó. De emellett azt gondolom, hogy a jelenlegi mostoha körülmények között „csak pénzért“ aligha lehet mindent megtenni. Az anyagi ösztönzők sem elegendők, hogy szabad hétvégét nem ismerve önzetlenül dolgozzon valaki. Ehhez az is kell, hogy megértse szocialista társadalmi rendszerünk célkitűzéseit és azt is szem előtt tartsa. Aki eszmeileg felkészült és jó viszonya van társadalmunkhoz, az tudja mit jelent, hogy olcsó kenyeret eszünk és más szemes termények milyen fontosak a húsellátás szempontjából. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a gépeket irányító embereken múlik a gabona komplex betakarítása. Hozzáállásuk, a rendszerünkhöz való hitük sokszor csodálatos teljesítményre készteti őket. Ismételem: a gépek irányítója a döntő tényező, nem pedig a gépek. A gépeknek mindent megadunk, mielőtt „harcba“ vetjük őket. Talán meg lehetne kérdezni, hogy megkapják-e ugyanazt a gépeket irányító dolgozók. Nem biztos, hogy róluk is olyan sokoldalúan gondoskodnak, mint az alkatrészbeszerzésről, vagy minden egyébről ami szükséges ahhoz, hogy a gépek rendben legyenek. Aki hittel, szeretettel végzi a munkáját, minden bizonnyal jobb teljesítményt végez. Ehhez nemcsak anyagi felkészültség szükséges, hanem ideológiai is. Nagyon fontos, hogy a mezőgazdasági üzemek anyagiakban megbecsüljék a fáradságot nem ismerő dolgozók igyekezetét, jó kosztot biztosítsanak, s gondoskodjanak frissítőkről. Ez lényeges, de nem elegendő. Több kell; ezeket a dolgozókat sokoldalúan fel kell készíteni a fontos munkák elvégzése előtt s az lenne a jó, ha mindenki tndatosan végezné a munkáját, s azért is tenné azt becsülettel, mert tudatában van, hogy országunk népének jobb élete függ attól. Többet kéne törődnünk a jó munkások elismerésével, s nemcsak anyagiakban fejezni ki a jó teljesítményüket, hanem erkölcsileg is. Lehet, sokan kérdik, hogy az elismerő táblára fölkerült kiváló munkások fényképe nem ösztönzi-e őket jobban mint a néhány száz koronás prémium. Nem szabad lebecsülni az agitáció és a propagáció jelentőségét. Beszélgetni kell a veztőknek a fizikai dolgozókkal, kombájnosokkal. El kell mélyíteni a munkájukban a felelősségérzetet, s attól sem zárkózzanak el az irányítók, hogy néha jól jön egy kis „vállveregetés“. Azt hiszem, az is lényeges, hogy a járások által kiadott híradókban ott lássuk a legjobbak fényképeit, és az eredményeket elismerő sorokat. Nem hiúak a falusi emberek, de mégis jólesik ha nemcsak pénzzel, hanem az érzelmeket megsimogató eszközökkel is értékelik a munkájukat. TÓTH DEZSŐ Az utóbbi években gyakran azt ** tapasztaljuk, hogy a zöldség- és gyümölcsellátásban, valamint az áruforgalom lebonyolításában úgyszólván ugyanazon problémák, nehézségek merülnek fel. Közülük talán a legszembetűnőbbek az árufelvásárlásban évről évre Ismétlődő nehézségek. Szinte arra a következtetésre vezetnek, hogy baj az, ha áruhiánnyal küzdünk — de ezen legalább behozatallal lehet segíteni —, de még rosszabb a tbbblettermés. Ilyenkor ugyanis a nehézségek hatványozódnak, s megoldásuk sok esetben szinte áthidalhatatlannak látszik. A felvásárló vállalatok gyakran képtelenek az árutöbbletet piacra helyezni. Számtalanszor lehetünk tanút annak, hogy a produktív zöldség- és gyümölcstermelő körzetekben — a felvásárlás rugalmatlansága miatt — a jelentős anyagi költségek árán létrejött termés kárba veszett, vagy csak értéken alul lehetett értékesíteni. Ugyanakkor a mostohább adottságú vidékeken a fogyasztó alig jut friss zöldséghez vagy gyümölcshöz. Sokszor a feldolgozó Ipar Is nehezen teljesíti termelési tervét, nyersanyaghiány miatt. Ügy látszik, hogy a hasonló nehézségek ez Idén sem kerülhetők el. Csölle Lajos, a Zelenina dióspatonvl üzemvezetőjének helyettese elmondotta, hogy jelenleg a legnagyobb gondokat a korai káposzta felvásárlása okozza. A Dunajská Streda-1 (dunaszerdahelyl) járásban például július végén körülbelül háromszázezer fej korai káposzta még kint máradt a földeken. Pedig a kiszedésének itt a legfőbb ideje, különben a termés megrepedezik és tönkremegy. Nehézségeket okozott a kelkáposzta felvásárlása és értékesítése is. De ezt — bár jelentős erőfeszítés árán — sikerült megoldaniuk. Azonban hátra van a sárgarépa s részben a karfiol felvásárlása, amely — értékesítési lehetőségek hiánya miatt — ugyancsak nehézségekbe ütközik. Különben hasonló problémákkal küzdenek — főleg a korai káposzta felvásárlásánál — Dél-Szlovákia valamennyi zöldségtermelő körzetében, Ennek egyik oka az, hogy a korai káposzta mindenütt egyszerre érett be, tehát Csehországban is, ahová Szlovákia déli részeiből nagy menynyiségben szállították. Így a felvásárlók országszerte hiába keresik az értékesítési lehetőségeket, igyekezetük rendszerint eredménytelen. Vitathatatlan, hogy az időjárás viszontagságai bonyolult helyzetet teremtettek, s nehéz feladat elé állították a felvásárló vállalatok dolgozóit. Azonban ez még mindig nem indokolja eléggé azt, hogy a termés a földeken kárba menjen. Nem beszélve arról, hogy hasonló esetek a múltban is előfordultak, amikor a terméstöbblettel összefüggő bonyodalmaikat nem az elkésett vegetáció, hanem az átlagnál nagyobb hektárhozam idézte elő. önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy Próbáljuk megoldani! tulajdonképpen hol kell keresni az évről évre felmerülő nehézségek eredetét, okát? A termelőnél, a felvásárlónak vagy talán az üzleti hálózatban? S vajon hogyan lehetne ezt a kérdést megoldani? E kérdések megvitatása, elemzése során több olyan tényezőre derült fény, amelyek a rugalmas áruforgalmat jelentős mértékben hátráltatják. A kereskedelemben elsősorban hiányzik a szükséges áttekintés. Nem fordítanak kellő figyelmet a piackutatásra. A felvásárló vállalatok között nincs megteremtve a kellő összhang. A felmerülő fogyatékosságokat tovább lehetne sorolni. De már e néhány tényező is rávilágít arra, hogy a kereskedelem berkeiben több helyrehozni való akad. Lehet, hogy egy jól megszervezett, központilag irányított diszpécserszolgálat jobb áttekintéshez vezetne és megkönnyítené az áru egyenletes, szükség szerinti szétosztását. Nehezen elképzelhető például, hogy országunk minden városának, községének zöldségboltjai megfelelően el vannak látva friss zöldséggel vagy az Lapunk tartalmából Fordítsunk nagyobb gondot a baleset-megelőzésre! * Mit szól hozzá, főmérnök elvtárs? * Fejlődik a trebišovi járás élelmiszeripara * Igényes sportág * Tompa Mihály emlékezete * Hiányzik a támogatás * Borkóstoló a Zobor alatt * Az öntözési világkonferencián adott esetben korai káposztával. Gyakran előfordul, hogy áruhiány esetén is az egyes kerületi vagy járási felvásárló vállalatok nem igénylik a kínálatot, mivel nincs áttekintésük a piacellátásról. Nem egy esetben éppen emiatt akadozik a korai káposzta felvásárlása. Csölle elvtársnak az a véleménye, hogy az árutöbblet kérdésének megoldásában sokat segítene a rugalmasabb árpolitika. A felvásárló vállalatoknak erre megvan a lehetőségük. Nem ártana, ha erre a célra jobban kihasználnák a rendelkezésükre álló kockázati alapot. A dlóspatonyl felvásárló üzemben például több esetben sikeresen megoldották a nehezen forgalmazható árucikkek értékesítését a kiskereskedelmi árak leszállításával. A különbözetet pedig a kockázati alapból fedezték. A nyugat-szlovákiai kerületben az elsők voltak, akik ehhez a megoldáshoz folyamodtak. Ma már több felvásárló vállalat követi példájukat. Ellenben sokszor a mezőgazdasági üzemek maguk Is felelősek az áruforgalomban felmerült nehézségekért. Az esetek többségében jóval nagyobb mennyiségű zöldséget termelnek, mint amennyit az év elején a felvásárló vállalatoknál lekötnek. Így aztán nem csoda, hogy a felvásárlónak gondot okoz a terven felült mennyiség elhelyezése. Ezért célszerű lenne, ha a mezőgazdasági üzemek a várható termést reálisabban mérnék fel és a szerződések megkötésénél nem a legalacsonyabb, hanem legalább közepes hozamokkal számolnának. Már ezáltal is több probléma elkerülhetővé válna. A zöldség- és gyümölcsellátás megoldása komoly népgazdasági feladat. A célra vezető út valamennyi érdekelt szervtől tervszerűen összehangolt munkát, de főleg jó együttműködést követel. Nehéz közös — és mindenki számára előnyös — megoldást találni ott, ahol csak a saját érdekek kerülnek előtérbe. Ennél sokkal többet érnének a közös erővel, az összefogással megoldott problémák, elért eredmények. Tehát próbáljuk meg végre az évről évre ismétlődő nehézségeket kiküszöbölni. Hiszen ez valamennyiünk érdekel Klamarcsik Mária mérnök t Ebben az esztendőben nagyon fontol, hogy a szárító-berendezések éjjel-nappal kifogástalanul működjenek. Foto: —tt—
