Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-15 / 28. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. július IS. mm i PlPiPP SiisblsbEHbBbll „Részben sikerült megszabadulnunk a vadvizektől“ — említette Galgúczy Tibor, a Veiké Kapusany-i (nagykaposi) szövetkezet elnöke. Nagy munkát végeztek a lecsapolással, de megérte. Az 5Б97 hektáros határnak több mint a felét fenyegette állandóan a víz. Elegendő volt egy nagyobb hóolvadás, vagy kiadós eső, gyűlt a víz és hetekig, néha hónapokig is problémát okozott. Az ország délkeleti szögletében vagyunk. Ung vidékének legnagyobb gazdaságában, amely 1975-től hat község határát foglalja magába. A földterület többsége a Latorca folyó közelében van. A folyó gyakori áradása mocsarassá, hasznavehetetlenné tette a földet. „Itt korábban csak csukázni lehetett“ — hallottam sokszor az öregektől. A mezőgazdaság szocializálásával egyidőben elkezdődött a Latorca folyó ármentesítése. Az eredmények sok esetben kézzelfoghatóak voltak ugyan, de a területeken bizonytalan volt a gazdálkodás. A termésben 30 —40 százalékos kárt okozott a belvíz. Szükséges volt tehát egy átfogó program kidolgozása és fokozatos megvalósítása. В Amikor három évvel ezelőtt itt jártam, a meliorációs program kidolgozásával voltak elfoglalva, nos hogyan állnak a munkálatokkal? — érdeklődtem a szövetkezet elnökétől. — A komplex gazdaságfejlesztési programunkat már a CSKP KB 1975. októberi határozatának figyelembevételével dolgoztuk ki. Ennek alapján valósítottuk meg az összpontosítást és szakosítást. Örömmel mondhatom, hogy végre sikerült megteremtenünk az összhangot a növénytermesztés és az állattenyésztés között. A alagcsövezést befejeztük. Az idén még 120 hektárt kell lecsapolnunk. Ezzel a munkával 700 hektár új termőföldet nyertünk és 1690 hektárt feljavítottunk. További teendőnk megfelelő műveléssel a ^vadvizes, savanyú, oxigénhiányban szenvedő talajok feljavítása. Az összes lecsapolt területet meszeztük, hektáronként 50 —150 mázsa meszet szórtunk ki. В Milyen az eredmény? — A lecsapolt területeken nem állt meg a víz. A csapadék minden cseppje beszívódott. Az eredmények jónak mondhatók, például a szirénfalvai határban a lecsapoló? előtt a búza hektáronként mindössze tizenhat mázsát termett, tavaly azonban már harmincöt mázsát értünk el hektáronként. A kaposi határban a korábbi években jó termés esetén hektáronként harminchat mázsát értünk el, és tavaly már ötven mázsát takarítottunk be a lecsapolt területekről. ami megoldásra var még... Ha elgondoljuk, hogy a szövetkezetben a vadvizek évente a termés 30—40 százalékát tették tönkre, a jövőben azonban legrosszabb esetben is öt százalékra számíthatnak, akkor érthetjük meg igazán, mit is jelentett a lecsapolás. Ha mindehhez hozzászámítjuk a savanyú földek termőképességének feljavulását, akkor a nagykaposiak joggal reménykedhetnek, hogy az eddigi közepes szintről ők is feltornászhatják magukat a trebišovi (terebesi) járás élvonalbeli gazdaságai közé! Ehhez azonban további segítségre van szükségük. — Az a problémánk —■ magyarázza az elnök —, hogy sok a fellazítást sürgető talajunk. Amikor megkezdtük a komplex meliorációs munkálatokat, megígérték, hogy kapunk altalajlazítókat is. Sajnos ezek határidőre nem érkeztek meg. Legsúlyosabb, hogy a vetésszerkezet nincsen még összhangban a gépesítéssel. A munkaerő az utóbbi években csökkent. A szövetkezet hat falut fog össze. A fiatalság többsége az iparba húzódik. Így a munkálatokkal csak a meglevő szövetkezeti tagság küzdhet meg. Az utóbbi években a nagyon emberimunka-igényes növények vetésterülete megnövekedett: szántóföldi zöldséget 130, cukorrépát 110, napraforgót 250, dohányt 30, takarmányrépát 50, hüvelyeseket 150, szőlőt és gyümölcsöt 35 hektáron termesztünk. Nem is volna ez baj, hiszen mindezen növények számára itt elsőrendűek a természeti feltételek. Termelésünknek hagyománya van, a tagság ismeri őket. A baj ott kezdődik, ahogyan a szövetkezet elnöke elmondta, hogy a vetésterület növelésével egyidőben nem térhettek át a korszerű technológiára, mivel még nem rendelkeznek a növények műveléséhez sajátos gépekkel és a vegyszer sem elegendő. A hiányzó munkaerőt kemizálással kellene pótolni. Az elmúlt évben például az igényelt vegyszereknek csupán 60 százalékát kapták meg. A szövetkezet elnöke azt is említette, hogy a cukorrépa gondozását lényegesen megkönnyítené, ha genetikailag egycsírás vetőmagot kapnának. Ezzel meg tudnák takarítani az egyelést. Jelenleg ez kézzel végezhető. A napraforgónál a fő probléma a betakarítás. Itt harminc százalék a betakarítási veszteség. Van hat SZK-4-es kiselejtezett gabonakombájnuk, ezeket akarják átalakH tani a napraforgó betakarítására. Erre újítási pályázatot hirdettek és harmincötezer korona jutalmat irányoztak elő az ésszerű megoldás javaslójának. — A mezőgazdasági termelés sajátossága, hogy a munkálatokat a maga idejében kell elvégezni, — jegyezte meg az elnök. — Szövetkezetünk nagy területtel rendelkezik, és csupán 53 erőgépünk van, melyből negyvenöt a kerekes és nyolc a lánctalpas traktor. Kevés a harmadik korosztályba tartozó gépünk. Egy K- 700-as és egy S-180-as traktorunk van a nagy telejesítményű gépek közül. Jelenleg még nincs lehetőség arra, hogy minden gazdaságot optimálisan ellássunk gépekkel. Ezt tudjuk. A felsőbb szervek a tervmutatók meghatározásánál azonban vegyék figyelembe a gazdaság gépesítésének a színvonalát. Nehézségek, átmeneti nehézségek ezek. Most az a fontos, hogy á nagykaposiak tovább folytassák a meliorációs munkálatokat. A VALÖSÄG TALAJÁN — Szövetkezetünk dinamikusan fejlődik, állításomat néhány számadattal is bizonyítom — mondotta a szövetkezet elnöke. — A hatodik ötéves tervidőszak két évében növénytermesztésünk 2,1 millió, állattenyésztésünk pedig 5,9 millió korona többletet ért el. Erre az évre, a múlthoz képest, négymillió korona növekedéssel számolunk. Ha azonban egy közepes esztendőt kifognánk, akkor talán a dupláját is elérhetnénk. Tovább folytatjuk a lecsapolási munkálatokat, újabb kétezer hektárt lecsapolunk. A lecsapolt területek talajjavítási munkálataira harmincmillió koronát irányoztunk elő. Nem akarok számadatokkal dobálódzni, de annyit okvetlenül el kell mondanom, hogy terveink reálisak és összhangban vannak a növénytermesztés és az állattenyésztés feladatával. Előbbre akarunk lépni a munkaszervezésben, de az ellenőrzésben is. Nem feledkezünk meg a géppark korszerűsítéséről sem! Remélem, hogy az ötéves terv folyamán sikerül megoldanunk a gépek és a vegyszerek ma még problematikus kérdését is. Az állammal szembeni kötelességünknek eleget akarunk tenni. Ebben az évben mintegy ezer vagon növényi termény, százötven vagon hús és 2,5 millió liter tej kitermelését irányoztuk elő. A néhány adat arról tanúskodik, hogy Kapóson a valóság talaján haladva terveztek. Semmiféle sablont nem alkalmaztak. A brutto termelési értéket a múlt évi 62 millióról 66 millióra tervezik. Ha valami természeti csapás, vagy kedvezőtlen időjárás közbe nem szól, a szövetkezet felzárkózhat a jó gazdaságokhoz! Illés Bertalan Értékes takarmány-összetevő Hetenként 10—12 vasúti kocsira való olajtalanított szójaliszt érkezik takarmánykeverőnkbe. Laboratóriumi elemzéssel megállapították, hogy a szemcsézett szója minőségileg jobb, mint a simára őrölt liszt, tehát eléggé sok szóját fogyasztunk. Ennek kapcsán azon tűnődöm, hogy nálunk miért nem fordítunk nagyobb gondot a szója termesztésére, hiszen az emberiség ezt a növényt idestova ötezer éve ismeri. Szakemberek véleménye szerint a szója jő feltételek között kielégítő termést nyújt és egyike a legjobb talajjavító növényeknek, hiszen nitrogénnel gazdagítja a földet, s így az utóvetemény nagyon kedvező körülmények közé kerül. A szója tehát a kukoricatermő körzetekben a legjobb. Nálunk a 110—145 napos tenyészidejű változatok termesztése jöhet számításba. Tény azonban, hogy Szlovákiában nem mindenhol kedveznek részére a természeti feltételek, hiszen ez a növényfajta szereti a napsütést és a meleget, azonban nagy szüksége van a talajnedvességre is. Egyetlen kiló szárzanyag termeléséhez 750—850 liter víz szükséges. Nálunk ezt a víztömeget csak mesterségesen, vagyis öntözéssel nyújthatjuk a növénynek. Ügyelnünk kell persze arra is, hogy a talajt állandóan gyommentesen tartsuk. Mindamellett, hogy a szója nagyon igényes növény, szükséges volna a nagyobb területen való termesztése, hiszen külföldről eléggé költséges a beszerzése. Azért szükséges, mert egyike azon terményeknek, amelyek szinte hasonló összetevőket biztosítanak részünkre, mint az állati eredetű takarmányok. Ez azt jelenti, hogy a szójával, a takarmánytápokba történő adagolással, állati fehérjét pótolhatunk. J. M. Habrovský Időszerű feladatok Behatárolt talajviszonyaink következtében a szarvasmarha-tenyésztés további fejlesztése csak a takarmányalap növelésével lehetséges. A szálas takarmányok nyújthatják a területi egységre jutó legtöbb tápanyagot és energiát, ugyanakkor itt a legkisebb a termelési ráfordítás. Minden mezőgazdasági üzemben arra kell törekedni, hogy a szarvasmarháknak szárazanyagban darabonként 10—12 kg szálas takarmány álljon rendelkezésre. A szálas takarmányok termelésének mai színvonalán a mennyiség mellett a minőségre Is törekedni kell. A szemes takarmány fogyasztása mellett csak igénynek megfelelő energia-tartalmú, könnyen emészthető szálas takarmányokkal lehet biztosítani a szarvasmarha-állomány hasznosságának a növelését. A szálas takarmányok minőségét és a szemes takarmány szükségességét a következő táblázat mutatja: A szálas takarmányok energia-tartalma E E kg-1 A napi tejátlaghoz szükséges szemestakarmányszükséglet (kg) 10 15 20 25 480 4,9 7,1 9,9 13,2 425 4,1 8,3 9,2 12,7 450 3,1 5.2 8,2 12,1 475 1,6 3,B 7,0 11,2 500 — 1,7 5,2 10,0 525 — — 2,5 8,1 550 — — — 5,0 A táblázatból kitűnik, hogy az elegendő mennyiségű és gyengébb minőségű takarmánnyal nem lehet csökkenteni a szemes takarmányok fogyasztását. A gyenge minőségű takarmányokból — szárazanyagban — a szarvasmarha 5—7 kg-ot fogyaszt, s így a szükséglet nagy részét szemes takarmánnyal kell pótolnunk. A szálas takarmányok minősége függ a betakarítás időpontjától és az utókezeléstől. Ezen a téren a mezőgazdaságban sok hibát követnek el. A növények többségét későn kaszálják s a begyűjtés is elhúzódik. A betakarítás rendszertelen, és a felhasználás módja sem mindenhol megfelelő. A legnagyobb tápanyagcsökkenést az idézi elő, hogy a takarmányok sokáig a földeken maradnak. A kései betakarítással járó közvetlen minőségi veszteségen kívül a közvetett veszteséget az okozza, hogy a növény a következő kaszálásig nem fejlődhet szabadon. Megfigyelések bizonyítják, hogy minden napi késéssel 5 ЕЕ (energia egység )-gél csökken a takarmány minősége! A jó minőség és a gyors újrasarjadzás megköveteli, hogy a kaszálást követő 3—5 napon belül a termést elszállítsák. Ezen túl minden napi kiesés 3 százalék veszteséggel jár. Ebből kell kiindulni a mezőgazdasági üzemekben, a gyors betakarítás érdekében. Ezen szabály betartása megköveteli, hogy a betakarítást és a takarmánykezelést rugalmasan végezzük. Időjárási viszonyaink között a szálas takarmányok minőségének megtartása érdekében bátrabban kell alkalmaznunk a szenázsolást. Fő követelmény az optimális nedvességtartalom betartása. Minél nagyobb a takarmány fehérjetartalma és minél kevesebb a cukortartalom, annál fontosabb az ideális szárazanyag-tartalom, hogy kedvező erjedési folyamatot alakítsunk ki. Egyes fűfajtáknál a következő szárazanyag-tartalmat kell elérni: Növényfajta Cukortartalom (szárzanyagban) % Szárazanyagtartalom % Olaszperje 25-24 13-15 Csomós emir 11—10 30—27 Angolperje 15—13 14—17 Réti csenkesz 10— 9 24—25 Réti perje 10— 9 24—25 Mezei komócsin 5- 4 35-36 Minél nagyobb nitrogénadaggal műtrágyézzuk a füvet, annál jobban ügyeljünk a szárazanyag-tartalom alsó határának a betartására. A betakarítási időpont helyes betartásával és kedvező utókezeléssel nagy hozamot, optimális beltartalmi értékeket és az Izanyagok jó megőrzését érhetjük el. Ez alapfeltétele annak, hogy az állatok sokat fogyasszanak belőle és a takarmány jól hasznosuljon. Csak a minőséget befolyásoló kritérium tökéletes ismerete teszi lehetővé a betakarítási időpont és az utőkezelési munkák meghatározását, hogy ennek alapján operatívan lehessen kidolgozni és teljesíteni a betakarítási tervben megszabott feladatot. Michal Šanta mérnök A gépek mennyiségének, telje** sítőképességének növekedésével párhuzamosan nő a géphasznosítás jelentősége a mezőgazdasági termelésben. A több nagyobb teljesítményű gép napjainkban lehetővé teszi, hogy a termelés sikerében vagy sikertelenségében oly nagy szerepet játszó egyes munkafolyamatokat — a vetést, a növényápolást, a betakarítást — rövid idő alatt, abban az időszakban végezzék el a gazdaságok, amely a lehető legkedvezőbb. Az időszaki munkák közül napjainkban legidőszerűbb a betakarítás gyors, veszteségmentes és biztonságos megszervezése. Jól kell tehát megtervezni, munkába fogni mindazt, amivel a termés biztonságba helyezhető. Az, hogy egy gép ma „mit tud“, és főképpen a felhasználás napján rendelkezésre áll-e, ma már szoros tartozéka a korszerű mezőgazdaságnak. Egyetlen mezőgazdasági üzem vezetősége számára sem lehet közömbös a gépi munka szervezettsége. Ha a A gépek ésszerűbb hasznosításáért gabona-betakarítást egy szövetkezet nyolc-tíz nap alatt elvégzi — vagyis a teljes érés elején —, akkor nyilvánvaló, hogy hektáronként nagyobb termést takarít be, mint akkor, ha a túlérés Időszakában is arat. A hatékony, ésszerű és szervezett gépkihasználás jelentősége az „aratási csúcs“ időszakában tehát döntő tényező lehet. A gépi erő — főképpen a szállító- és vontatőgépeknek — aratásra való összpontosítását megnehezíti, hogy az aratással majdnem egyidőben megkezdődik a lucerna második kaszálása, s vele a szálas takarmányok betakarítása. A gépek tehermentesítésének, s gyakorlatilag az aratás szolgálatába való állításának lehetőségei felől a mliečnói (tejfalusi) székhellyel gazdálkodó Kék Duna Efsz-ben érdeklődtünk. Pisch László mérnöktől, a szövetkezet elnökétől megtudtuk, hogy a közös gazdaságban 900 hektár gabona, 50 hektár repce és 50 hektár borsó gazdagnak Ígérkező termése mellett 300 hektárról a lucernát Is be kell takarítani. A lucerna első kaszálását és tárolását időben befejezték. A betakarítást követően azonnal hozzáláttak e fontos takarmány intenzív öntözéséhez. Az öntözést folyamatosan, a munkaszüneti napokon is — szombaton és vasárnap — végezték. Gyakorlati tapasztalataik szerint ezeken a napokon legalacsonyabb az árammegterhelés, s az öntözési kapacitást úgyszólván maximálisan hasznosítani lehet. Az öntözési napló adatai szerint ezekén a napokon — 78 hektáros területen — elérték a 30 milliméteres talajnedvesség biztosítását. A tenyészidő alatti öntözés hozzájárult a lucerna kedvező növekedéséhez és fejlődéséhez. Az elmondottak eredményeként — június húszadika után — 150 hektáron megkezdték a lucerna második kaszálását, betakarítását, s lucernalisztté való feldolgozását. A fennmaradó 150 hektáron a lucernát htdeglevegős szárítással szénának szárítják. Csapadékos időjárás esetén szenázsnak tárolják. Az utóbbi hasznosítási forma befejezését ütemtervük július 12-ére írja elő, s előreláthatóan ugyanezen a napon hozzákezdenek az aratáshoz. Mindannyian tisztában vagyunk a szálas takarmányok jelentőségével. Sajnos gyakran több a sző mint a tett, nagyobb a tehetetlenség, mint a kezdeményezés és a jő megoldások megszlvlelése. Több mezőgazdasági nagyüzemünkben bőven akadt hiba az első kaszálás betakarításában, de a tárolásában is. Bosszantó, hogy az első kaszálás betakarítása több helyen elhúzódott. Ha időben befejeződtek volna a munkák, kisebb lett volna a veszteség, s a második kaszálás utáni betakarítást, éppen a Kék Duna Efsz-ben szerzett tapasztalatokból kiindulva, időben, tehát az aratás megkezdése előtt realizálni lehetett volna. Hiba lenne az első kaszálás lemaradásait az eszköz és főképpen a szenázsolásboz szükséges tartósítószerek hiányával, s a nem éppen kedvező időjárási viszonyokkal magyarázni. Az elmondottakon érdemes elgondolkozni, főképpen azokban a gazdaságokban, ahol az aratás és a szálas takarmányok betakarítása egy időre esik. A gép nem ember, az ember nem gép. A jól bevált mondás szerint a géppel, a gépekkel hozzáértéssel kell bánni, a rajtuk dolgozók munkáját pedig jól meg kell szervezni és össze kell hangolni. —csiba — V
