Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-15 / 28. szám

Ellenállóképesség és fogékonyság Az ellenállóképésség kétféle lehet: nem fajlagos (specifikus) és fajlagos. Nem fajlagos ellen­állóképességnek nevezzük a szervezetnek azt a képességét, amelynek segítségével — bizbo­­nyos határok között — egyes kórokozók támadása ellen vé­dekezni tud. A nem fajlagos el­lenállóképesség lehet öröklött tulajdonság, de a felnevelési és tartási körülmények hatására is kialakulhat. Ebből arra követ­keztethetünk, hogy ez a tulaj­donság állategyedenként nagyon különböző, s az egyes beteg­ségek viszonylatában is elté­rően jelentkezik. Ezzel magya­rázható, hogv egy állomány fer­tőződése után az egyedek kü­lönböző mértékben betegednek meg: egy részük meggyógyul, s csak egyesek hullanak e). Vannak azonban olyan állatok is, amelyek a fertőződés ellené­re sem betegszenek meg észre­vehetően, hanem azt tünetmen­tesen átvészelik. A különböző mértékű ellenál­lóképességet azonban nemcsak a fertőző betegségekkel kapcso­latban észleljük, hanem például a különböző méreghatásokra is eltérően reagálnak az állati szervezetek. Köztudott, hogy a felvett méregnnyagok közömbö­sítése a májban történik. A máj ilyen képessége állategyeden­ként ugyancsak különböző. Ez­zel magyarázható, hogy például a mérgező anyagot tartalmazó takarmány hosszabb időn át tartó fogyasztása után csak né­hány állat betegszik meg, illetve hull el röviúebb-hosszabb idő után, eilenben mások legfeljebb kisebb-nagyobb mértékben visz­­szamaradnak a fejlődésben. A fajlagos (specifikus) ellen­állóképesség egy-egy betegség, illetve annak kórokozója ellen alakul ki. Ez az ellenállóképes­ség is lehet öröklött tulajdon­ság, de általában a betegségek megszűnése után, illetve a vé­dőoltások hatására alakul ki. Ha valamilyen fertőző betegsé­get vészel át az állat, a gyógyu­lás után egy bizonyos ideig nagy mennyiségben vannak je­len a vérben a megszűnt beteg­ség elleni védőanyagok (egyéb­ként ezt a jelenséget használ­ják fel a védőszérumok előállí­tásánál). E védőanyagok később fokozatosan eltűnnek, a szerve­zet sejtjei azonban mintegy „megtanulják“ a védekezést, s egy ájabb fertőződés esetén az eilenanyag-termelés olyan gyors, hogy a kórokozó már nem tud betegséget kiváltani. Ha az állat fertőződik, a kór­okozó megtámadja a szervezet sejtjeit, igyekszik azokba bejut­ni, s ott elszaporodni. A szer­vezet a kórokozó támadása el­len védekezik. Ha a szervezet nem fajlagos ellenállóképessége nem elegendő a támadás kivé­désére és az állategyednek — a kérdéses kórokozóval szemben — nincs fajlagos ellenállóké­­pessége, akkor a kórakozó el­szaporodik. A későbbiek során, ha a szervezet a kórokozó tá­madását mégis kivédi, az állal meggyógyul. Ellenkező esetben bekövetkezik az elhullás. Van azonban egy harmadik eset is. amikor egyensúlyi helyzet ala­kul ki: a szervezet ugyan kivédi a kórokozó támadását, de azt elpusztítani nem tudja. Ebben az esetben jön létre az úgyne­vezett fertőzéses immunitás. A betegség terjedése szempontjá­ból az ilyen állatotk a legve­szélyesebbek, mert ugyan egész­ségesnek látszanak, a betegsé­get mégis terjesztik. Az ilyen egyedek száma azonban egy­­egy állományon belül mindig kevés. Az esetek többségében a gyógyulás után a fertőzött álla­tok még rövidebb ideig ürítik a kórokozót, majd ezt követően a kórokozó megsemmisül a szer­vezetben. Az ilyen „gyógyult“ állatok már nem terjesztik a betegséget. A fajlagos ellenállóképesség mértéke és tartama különböző. A vírusos betegségek kiállása általában hosszú ideig, többnyi­re az élet végéig tartó immuni­tás kialakulásával jár; a bakté­riumos betegségek átvészelése után csak rövidebb ideig tartó védettség alakul ki. A vakcinás oltások eredményeként is meg­előző immunitást lehet elérni az oltott szervezetben. Az élőcsí­­rás oltóanyagokban levő „gyen­gített kórokozók“ a szervezetbe jutáskor ugyan elszaporodnak, de komolyabb megbetegedést nem okoznak, viszont tartósan fokozzák az elíenállóképességet. Az ellenállóképesség, illetve a fogékonyság a tartási és ta­karmányozási körülményeknek is függvénye, jó ellenállóképes­ség csak teljesen egészséges és anyagforgalmi zavarokkal nem küzdő szervezetben alakulhat ki. A jó! tartott állományokban a fellépett betegségek állatában kisebb veszteséget okoznak, s immunizálásuktól is jelentő­sebb eredmény várható. Gyakran használt kifejezés az úgynevezett hajlamos (disz­pozíciós), az elleiiállóképesség­­től függő betegség. Ezt a meg­jelölést olyan betegségekkel kapcsolatban használják, ame­lyek látszólag hehurcolás nél­kül különböző, a szervezet el­lenállóképességét gyengítő té­nyezők (például időjárási vál­tozás, vedlés, takarmányváitoz­­tatás stb.) hatására lépnek fel. Bebizonyított tény azonban, hogy a fertőzéstől mentes állo­mányokban még a legsúlyosabb elíenállóképességet gyengítő kö­rülmény Itatására sem léphet fel diszpozíciós betegség. Esze­rint nyilvánvaló, hogy a hajla­mos betegségek hordozóit is be­hurcolták valamikor az állo­mányba, de a fertőzöttség lap­pangó maradt, mert az állatok­ban a fertőzöttség és a védett­ség egyensúlyi helyzete alakult ki. Ha ez az egyensúlyi helyzet diszpozíciós okok miatt felbo­rul, akkor az ilyen bacilusgaz­dák ismét üríteni kezdik a kór­okozót, sőt az állatok el is pusztulhatnak a már korábban kiállt betegségben. Forrásanyag alapján: -blra-Kacsák a tóparton. Ugye nem egy kisállattenyésztő megiri­gyelhetné az ilyen kacsatenyésztési módot, lehetőséget? Foto: —kalila — Л növények fejlődésében és növekedésében nagy sze­repet játszik a víz. Legtöbb víz­re a kiskertekben a zöldségfé­léknek van szükségük. Az öntözések időpontja és gyakorisága a termesztett nö­vénytől és az időjárástól függ. Júliusban célszerű minden zöld­ségfélét megöntözni. A napon­kénti öntözés azonban nem gaz­daságos. Ha locsolgatjuk a zöld­­ségágyásokat, azzal növényein­ken nem sokat segítünk. Rit­kábban, de mindig bőséges víz­zel öntözzünk! Száraz, napos időben a homokos talajon 10, kötöttebb területen pedig 20 naponként juttassuk ki az éle­tet adő öntözővizet. Jó tudni azt is, hogy minden zöldségféle fej­lődésében van egy-két kritiku­san vízigényes időszak. A ká­posztafélék a fejesedéskor, a gyökérzöldségek pedig a táplá­léktároló részek fejlődésekor igénylik a legtöbb vizet. A bor­sót a sziromlevelek hullásakor érdemes megöntözni, mert ezzel a hüvelyében több lesz a borsó­Gyakran okoz gondot a kiskerttulajdonosoknak, hogy mennyi vizet öntözzenek egy­­egy alkalommal a növényekre. Általában egymilliméteres víz­borítás egy centiméter mélysé­A zöldségfélék öntözése szem. A későbbi öntözéssel a borsószemek nagyságát befolyá­solhatjuk kedvezően. A bokor­bab viszont virágzáskor Igényli a legtöbb vizet, a futóbab pedig egész évben rendszeresen. A ko­rai burgonya a bőséges vízellá­tást jó terméssel hálálja meg. A késői burgonyafajtákat a gu­móképződés kezdetekor, vagyis virágzáskor érdemes bő vízzel meglocsolni. gig áztatja át a középkötött ta­lajt. Homokon mélyebben, agya­gos talaj esetében ennél seké­lyebben. Egy milliméter magas­ságú vízborításhoz négyzetméte­renként egy liter víz kell. A 20—30 milliméteres öntözés esetén tehát négyzetméteren­ként 20—30 liter (két-három vödörnyi) vizet kell kijuttatni. A vízadag természetesen növé­nyenként változó. A káposzta­féléket 30—40, a karalábét 20— 30, a petrezselymet és a sárga­répát 15—25 mra-es vízadaggal célszerű megöntözni esetenként. A paradicsomra és a paprikára 30—40 liter vizet locsoljunk ki négyzetméterenként. Ugyaneny­­nyivel kell megöntözni a borsót és a babot is. Az uborkát 25— 30, a vöröshagymát pedig 10— 20 liter vízzel öntözzük meg négyzetméterenként. Az öntözésre legjobb, ha a késő délutáni időszakot választ­juk. Az öntözés többletmunkát igényel. Kérdés: megéri-e? Min­denképpen, mert az öntözéssel lényegesen növelhető a hozam, s jelentősen javul a termés mi­nősége is. Szalay J. Ha a szamócát nem fóliás talajtakarással termesztjük, sakkal nagyobb gondot kell fordítani a talaj tisztántartására. Foto: (blm) Szamóca -fóliás talajtakarással Ritka az a kert, ahonnan a szamóca hiányzik. Még akkor is érdemes telepíteni belőle, ha kertünk csupán néhány négy­zetméter. A nyári, elsősorban a júliusi telepítés mellett szól, hogy ko­rai ültetéssel már az első év­ben is teljes terméssel számol­hatunk. A növénynek van ideje a nagyobb hidegek beállta előtt jól megerősödni. Ha a korai telepítésen túl még fekete fóliával is takarjuk a talajt, akkor a jövő évi ter­més 7—8 nappal korábban is szedhető. Ennél is fontosabb azonban az, hogy a szamóca nem szennyeződik és a kapálás­tól is megkímélhetjük magun­kat. (A fekete fólia nem engedi át a fényt, így az ágyás nem gyomosodik.) Nem elhanyagol­ható a fólia nedvességmegőrző szerepe sem. A talajtakaró előkészítése ab­béi áll, hogy jó arasznyi ke­reszt alakó bevágásukat vagy pedig 15—16 cm átmérőjű körö­ket, illetve hasonló méretű négyszögöket vágunk ki a fó­lián, a sor- és tőtávolságnak megfelelően (40X40 vagy 50 X 40 cm-re) a palánták beülteté­séhez. TALAJEUÖKÉSZÍTÉS A területet úgy készítjük elő, hogy egy hét maradjon a talaj ülepedésére. Az elővetemény le­kerülése után a talajt gondosan gyomtalanítsuk, majd sekélyen saraboljuk meg. Négyzetméte­renként 3—4 kg érett komposzt­­földet vagy ugyancsak jól ösz­­szeérett istóllótrágyót, 4—5 Dg szuperfoszfátot és 3—4 Dg kén­savas kálit szórjunk ki és terít­sük szét egyenletesen a leendő ágyás helyén. Ezután forgassuk be a talajba (egy ásónyomnál nem mélyebbre) a trágyát. A rögök gondos elmunkálása után a területet alaposan öntöz­zük be. Lehetőleg 2—3 nap alatt juttassunk ki 25—30 liter vizet négyzetméterenként. (Ha nem egyszerre öntözzük, elke­rülhetjük a sározódást.) Az ül­tetés előtt a kész ágyásokra ráterítjük az előkészített fóliát. CSAK JÖ MINŐSÉGŰ SZAPORÍTÓ ANYAGGAL TELEPÍTSÜNK Az egészséges palánta gyö­kérzete sárgásbarna, a frigópa­­lánta szívlevelei még nem haj­tottak ki. Természetesen tele­píthetünk saját palántával is, ha jól meggyökeresedett indá­ról származik: a palánta leg­alább 3 leveles legyen. Házikertben a nagy gyümöl­csű (Hummi Grande, Senga Gi­gánál fajtákat részesítsük előnyben. AZ ÜLTETÉS MÉLYSÉGE A szívlevelek és a szívlevél­­kezdemények semmi esetre sem kerülhetnek a föld alá, mert a palánták úgy megfulladhatnak. Ha viszont felszínesen (maga­san) ültetünk, a fiatal növény­ke könnyen kiszárad. A fóliát az ágyások végén, va larnint az ágyás hosszanti olda­lán is néhány lapát földdel szükséges rögzíteni. Ha a telepítés során gondo­san járunk el. a szaporítóanyag és a fólia költsége, valamint a befektetett munka többszörö­sen megtérő). T. E., KERTÉSZET és SZÜLÉSZET Žiharec (Zsigáid) körülbelül kétezer lelket számláié község. Akárcsak a többi falu, ez is egyre csinosodik. A széles ut­cák mentét zöld pázsit szegé­lyezi. A házak előtt, a kertek­ben virágágyások, sok színben pompázó virágok. Talán te­nyérnyi kihasználatlan hely sincs. Az itt élő emberek törőd­nek környezetükkel. A Szlová­kiai Gyünölcsészek és Kisker­­tészek Szövetsége helyi szerve­zetének tagjai is odaadó mun­kát végeztek környezetük szépí­tésében. Ezt a hat vankét éves Takács Alá jós bácsitól a szervezel legrégibb tagjától tud­tam meg, akit ebédidő alatt keres­tem fel. TakáCS báCSi нам a neu rv*j­zepén épült. A ház előtt szőlő­lugas és gyümölcsös, nem akár­milyen! Olyan ez a kert, mint egy nagy lugas. Almafalugas. Ugyancsak érteni kell a met­szést, türelemmel, kitartó mun­kával kell alakítani a fiatal haj­tásokat, hogy azok úgy fejlőd­jenek, ahogy gazdájuk elkép­zelte. Végigjártuk a kertet. Takács bácsi nagy szakértelemmel ma­gyarázott: A szakszerűen kialakított szőlőlugas egyrészt beárnyékolja az udvart másrészt gazdag terméssel jutalmazza a termelői. Foto: —blm­— A kert három ár. Ezen a kis területen húsz almafa és nyolcvan tő szőlő van. Az alma­fajták közül a Golden Delícioust és a Jonathan!, a szőlőfajtákból pedig a Müller-Thurgaut ter­mesztem. Az almafák hatéve­sek, és jól teremnek. A jó termés titka a szakszerű metszés és a permetezés. Ta­kács bácsi a szőlőt hat-nyolc szemre metszi vissza. A fölösle­ges hajtásokat minden évben eltávolítja, a fiatal hajtásokból új vesszőket nevel. A szőlővesz­­szőket a támvezeték felső drót­­huzalán áthajlítja, s a vesszők végét a drőhuzalokhoz (köti. Így biztosítja a hajtások helyes el­helyezkedését ,'kedvező növeke­dését. Kordonos művelést ab kalmaz a gyümölcsfáknál is, mivel ez a nevelési módszer egyszerű és a gyümölcsfák bő termést nyújtanak. Tavasszal a fák ágainak kétharmadát le­metszi. A megmaradt hajtáso­kat dróthuzalra feszíti, hogy szabályosan nőjenek. A megma­radt hajtások erősek, egészsé­gesek, nem terebélyesek. A permetezést is rendszere­sen végzi. Tíznaponként per­metez, így védi a szőlőt és a gyümölcsfákat a betegségek, a kártevők stb. ellen. A szőlő per­metezéséhez a múltban Kupri­­kolt használt. A szürkerothadás ellen azonban eddig nem véde­kezett. Az idén sikerült Funda­­zoit szereznie. Feltételezi, hogy a szőlő ellenál­­lóbb lesz a be­tegséggel szem­ben is. Az almafákra nagyon jó ha­tással van á kombinált - per­­metlé. Tíz liter vízhez hét deka kombinált vegy­szert kever, és szintén tíz na­ponként perme­tezi be az ala­csony növésű fákat. Ez igen jól védi a fákat a liszt harmat és a gombabeteg­ségek ellen. Takács bácsi ezekívül papri­katermesztéssel is foglalkozik. Fólia alatt kizá­rólag PCR pap­rikát nevel. A \ többettermést a helyi szerve­zet vezetőségé­nek segítségével értékesíti. —nt —

Next

/
Oldalképek
Tartalom