Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-23 / 51. szám

1978. december 23. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Sok sző esik mostanában a Veiké Kapuíany-i (Nagykapos) szövetkezet, ben az állattenyésztésről, ami érthető, hiszen az elméit évek eredményei tá­volról sem voltak összhangban az adottságokkal. Voltak és vannak ugyan a baromfitenyésztésben, a juh. tenyésztésben és a sertéstenyésztés­ben sikereik, a szarvasmarha-tenyész­tés szakaszán azonban még sok a tennivaló ahhoz, hogy a termelési eredményeket a lehetőségek színvona­lára emeljék. Amint az elemzés kimu­tatta. számos olyan hiba mutatkozott (a tervezettnél kisebb állatállomány, elégtelen tejhozam, nem megfelelő ellés és elválasztás, sok kényszervá­gás, rossz takarmányozás stb.), amely a jövő szempontjából tarthatatlan. Ä szövetkezet vezetőit azzal a céllal kerestük fel, hogy belátható időn be­lül sikerül-e felszámolni a fogyaté­kosságokat? A kérdésre pozitfv vála­szokat kaptunk. Az alapos elemzések után következetes intézkedések tör­téntek a helyzet javítására. Szemünkbe ötlött, hogy az őszi be­takarítás sok kézi és gépi munkaerőt igénylő munkája mellett arra is futot­ta idejükből és energiájukból, hogy a télre szükséges takarmány begyűjté­séről, megfelelő tárolásáról is gondos­kodjanak. Mindenki tudja, hogy a jó tejhozam néhány tényező együttes hatásától függ: az ember szakértelmétől és Iel­kiismeretétől, a jó fajtától, az ésszerű takarmányozástól és a megfelelő szál­­láshelytől. Nagykaposon mindent meg­tesznek azért, hogy ezen tényezőket maradéktalanul biztosítsák. Ahhoz, hogy a tehénistállók megfeleljenek a korszerű követelményeknek, nem voltak restek körülnézni a nyugat­szlovákiai kerületben. A szlovák-tarka tehénállományt megfelelőnek tartják, mert tejelő képessége jó. Böszörményi Gábor, a szarvasmarha-tenyésztési ágazat vezetője elmondotta, hogy a szövetkezet egyesítése utáni években következetesen végezték a selejtezést, a jő tejelő egyedek utódainak a te­nyésztésbe vételét. Megfelelő váloga­tást és selejtezést csak ott végezhet­nek, ahol ezt az állatlétszám lehetővé teszi. Ehhez az előfeltételt megterem­tették, idejében gondoskodtak az állat­létszám szaporításáról. Jelenleg az év végére tervezett háromezerötszáz szarvasmarhával szemben háromezer - ötszázkilencven állatot tartanak. Eb­ből ezerkétszázhúsz a tehén, tehát van miből selejtezni. Az előrelátó, gondos munkát tükrözi az is, hogy az év végére tervezett kilencszázhetven­­hat borjúból szeptember végéig hét­­százhatvannégy már az állományt sza­porította, s év végéig még kétszázhu­szonhét tehén ellésével számolnak. Az állatállomány szakavatott gondo­zása, tudományos alaposságú takarmá­nyozása tette lehetővé, hogy a tervezett évi kétmillió ötszáztizenötezer literből szeptember végéig több mint kétmillió liter tejet értékesítettek, vagyis a tej­eladási időtervüket százezer literrel túlteljesítették s ezt az év végéig tar­tani akarják. Galgóczy Tibor, a szövetkezet elnö­ke ezeket mondotta: ,„Nem állítottuk túlságosan alacsonyra a mércét, 1975- ben ugyanis a tehenenkénti tejátla­gunk csupán ezernyolcszáz liter volt, az idén azonban el akarjuk érni a kétezerhétszázötven, 1980-ban pedig a háromezer litert. Bízunk benne, hogy a szövetkezet­ben az ötéves tervidőszak végéig ezt nemcsak megvalósítják, hanem túl is szárnyalják. Alkalmunk volt látni, mi­lyen gondosan felkészültek az állatok teleltetésére. Kétszázharminc vágonnyi jó minőségű szénát gyűjtöttek be. A gazdasági udvarokban sorakoznak a szénakazlak. Mostanáig ötven vagon takarmánylisztet is készítettek. A nyolcvan hektár cukorrépa karéját besilózták, mégpedig lóherével, lucer­nával és bükkönnyel keverve és ebből kétszázhúsz vagon jó minőségű silót nyertek, de répaszeletből is készítettek kétszázharminc vágonnyi silót. Több mint hatszáz vagon jó minősé­gű silót készítettek, ám ezzel koránt­sem elégedettek. Szándékuk, hogy a­­míg az idő engedi, folytatják a siló­zást s legalább ezerkétszáz vagon ta­karmányt silőznak be a tél kezdetéig. A nyolcszáz hektár pillangós növény­­zetét az idén ötször, az ötszáz hektár tarlóherét pedig kétszer kaszálták. A szénával, valamint a százötven hektár silókukoricával és a bőséges sarjú­­terméssel az állatállomány téli takar­mánya biztosított. Ez a titka annak, hogy a valamikor gyenge nagykaposi szövetkezet egyre szorosabban zárkó­zik fel a trebišovi (Tőketerebes) járás legjobb gazdaságai mögé. Illés- Bertalan Az irányítás minőségi kérdéseiről tanácskoztak Algayer elvtársnak, a kerületi mezőgazdasági Igazgató­ság vezetőjének és másoknak részvételével november elején Nyitrán járási értekezleten tárgyaltak a szövetke­zetek szervezésének és irányításának kérdéseiről. A ta­nácskozást a járási pártbizottság, a járási mezőgazdasági igazgatóság és a szocialista akadémia járási bizottsága rendezte. Részt vettek rajta az efsz-ek pártszervezetei­nek az elnökei, a szövetkezetek elnökei, a termelési és a gazdasági szakaszok vezetői. A tanácskozást Ladislav Vajda, az SZLKP járási bizottsága elnökségének a tagja, a járási mezőgazdasági Igazgatóság vezetője nyitotta meg. Meghatározta azokat a tényezőket, amelyek nagy hatást gyakorolnak a szövetkezetek szervezési elrende­zésének a tökéletesítésére. Kiemelte, hogy a termelés legfontosabb tényezője az ember. A dolgozóknak az irá­nyításban való részvétele tehát döntő fontosságú. Az igyekezetnek arra kell irányulnia, hogy minden egyén megtalálja helyét a szervezésben és meg legyen győződve az összpontosítás és a szakosítás irányvonalá­nak helyességéről. Az ágazati irányítási rendszer tökéle­tesítése során mindenekelőtt arról van szó, hogy a dol­gozók közötti kapcsolatok a termelési folyamatban is ki­domborodjanak, mivel ott dől el a költségek, a hatékony­ság és a siker kérdése. A főbeszámolót „0] Irányzatok az egyesített szövetke­zetek szervezési és vezetési rendszerében“ címen Doc. Ing. Valér Hrmo tartotta. Ezután kiegészítő előadások hangzottak el. A vitában felszólaltak a mezőgazdasági főiskola dolgozói és a gyakorlati szakemberek. A Jelen­levők nagy érdeklődéssel hallgatták Milan Kováč mér­nök, a Nová Ves n/2ítavou-i Efsz elnökének előadását, aki a mezőgazdasági vállalatok szervezeti egységei közti tárgyi és értékkapcsolatok összhangjáról beszélt. A tu­dománynak és a gyakorlatnak a gépsorok irányításában szerzett ismeretekről dr. Karl Dieter Gusek, a hallel Luther Egyetem tanára tartott hasznos beszámolót. Ing. , Algayer, a kerületi pártbizottság elnökségének tagja, a kerületi mezőgazdasági igazgatóság'vezetője értékelte a járásnak az új szervezeti felépítés kialakításához való pozitív hozzáállását. Hangsúlyozta, hogy a nyitraí járás az irányítás és szervezés haladó formálnak nemcsak ke­rületi, de országos méretben Is újítójává vált. A tanácskozást Štefan Kochansky elvtársnak, az SZLKP járási bizottsága elnökségi tagjának, a jb titkárának fel­szólalása zárta be, aki rámutatott a szervezés és az irá­nyítás tökéletesítésének fontosságára, de a problémákra is, amelyeket a szövetkezetekben kell megoldani. Jozef Lukáč mérnök A Komárnói (Komárom) Mező­gazdasági Igazgatóságon megkülönböztetett figyelmet fordí­tanak a tejtermelésre. Tény, hogy a járás az év tíz hónapjára terve­zett tejeladást nemcsak teljesítette, hanem a tervezettnél jóval többet adott a közellátásnak. A járás gaz­daságai közel negyvenkilencmillió liter tejet szállítottak a Nové Zám­­ky-i (Érsekújvár) tejfeldolgozó üzembe. A tejtermelés sikereiről Rusnák Richard mérnökkel, a jmi zootech-Sikerek a tej­termelésben nikusával és Lamy Arpád zootech­­nikussal beszélgettem. Arról tájé­koztattak, hogy a tejtermelésben már évek óta a Zem. Olča-i (Ne­­mesócsa) és a búcsi szövetkezet $ legjobb. A Zem. Olča-i szövetkezet­ben az év tíz hónapjára jutó terv­feladatot 109,4 százalékra teljesí­tették, s terven felül több mint kétszáznyolcvanezer liter tejet ad­tak el. A qúcsi Efsz-ben az elmúlt évben egy tehén átlagában három­­ezerhétszázkét liter tejet fejtek. Ez volt a járás legjobb tejtermelési eredménye. Az idén azonban négy­ezer liter feletti átlaggal számol­nak. Így több mint nyolcszázötven liter tej jutna egy hektár földterü­letre, s ez bevételi szempontból is előnyös. A fenti célkitűzés elérése reális, hiszen a búcsiak a legjobbak közé tartoznak. Tervfeladatukat 103,1 százalékra teljesítették. A járásban — az elmúlt évben — két mező­­gazdasági üzem kivételével három­­ezerháromszáz liternél több tejet értek el tehenenként. Az idén az SZLKP kerületi bizottságának fel­hívására vállalták, hogy a járás­ban egyetlen olyan gazdaság sem lesz, amely ne teljesítené túl a há­romezerháromszáz literes fejési át­lagot. A tíz hónap időtervének terme­lési irányzatát tizenöt szövetkezet­ben teljesítették. A Zem. Olča-i, a modranyi (Madar), a sokolcei, a hurbanovói (Ögyalla) és a búcsi szövetkezet a legjobb eredményt érte el. Az adósak közé tartozik Chotín (Hetény), több mint hatvan­kilencezer literrel, Vojnice (Bátor­­keszí), Pribeta (Perbete) stb. A termelés fellendítése érdekében azonban más gazdaságokban is többet tehetnének. Említést érde­mel, hogy a Bajcsi Állami Gazda­ság jócskán túlteljesítette a tejel­adási tervfeladatát. A járás állami gazdaságai együttesen huszonhat­­ezer literrel szárnyalták túl a tej­eladás időtervét. A tejtermelés jó eredményét a szocialista verseny is jelentősen elősegítette. A fejők idei versenyé­ben a legjobb eredményt Árgyusi János, a Komárnói (Komárom) Ál­lami Gazdaság dolgozója érte el, aki tehenenként kétezernyolcszáz­­huszonkilenc liter tejet fejt és egy liter tej termelésére huszonhét de­ka abrakot használt el. A második helyet Lengyel Rozália, a Bajcsi Állami Gazdaság dolgozója foglalta el, aki kétezernyolcszázhét liter tejátlagot ért el és a tej literjének termelésére huszonegy deka abra­kot használt. A harmadik helyen Margita Hamová és Vassi Sándor, a Zem. Olőa-l Efsz állatgondozói végeztek. Tehenenként kétezer­­négyszáznyolcvankét liter tejet fej­tek és egy liter termeléséhez hu­szonhat deka abrakot fogyasztot­tak. P. Plavec Cél: a termelés fellendítése lesz. Az állatok rugalmas ellátása ér­dekében így függetlenítik ezt a részle­get. A műszaki termelési szolgáltatás részlege a gépek javítását, a’ termé­nyek szárítását, a takarmánypelletek készítését, az épületek karbantartását, a műszaki fejlesztés és a termelés szűkkörűen szakosított teendőit végzi. Az anyagi-műszaki ellátás a gazdaság közgazdasági egységének hatáskörébe tartozik. Ezzel szemben az eddigi gaz­dasági és költségvetési rendszer és az ellenőrzés továbbra is megmarad. Tény, hogy az ágazati szervezeti el­rendezésre való átállás nagy fordulat az eddig beidegződött területi elren­dezéssel szemben. Az átállást ezért fokozatosnak, vagyis a gazdaság mai termelési-műszaki adottságaihoz mért­nek kell tekinteni. Ez pedig azt jelen­ti, hogy az új rendszerre való átállás­nál a személyzeti, a műszaki és egyéb lehetőségekből indulnak ki. Olyan po­litikai-szervező feladat ez, amikor minden egyes dolgozó erőfeszítésével számolnak. A párt, a szakszervezet és a vállalat vezetősége gondoskodik róla, hogy a dolgozókat az új és igényes feladatokra alaposan felkészítsék. A dolgozók helyes tájékoztatása nagy mértékben befolyásolja az em­berek és a csoportok egymáshoz való jó viszonyát. Ez a termelés fellendítése szempontjából nagyon fontos. Az ú] szervezeti elrendezésnek és irányítás­nak a termelésben csak úgy lehet tel­jes sikere, ha az érdekek találkoznak. Ehhez azonban magas fokú eszmei­politikai tájékoztatás szükséges. A gazdaság sikeres termelési eredmé­nyeiért ugyanis minden egyes részleg és ágazat dolgozójának derekasan meg káli küzdenie. —Sy— A műtrágyázás bevezetői Nem titok, hogy az élenjáró mező­­gazdasági üzemek egyre nagyobb gon­dot fordítanak a termőtalaj táperejé­nek visszapótlására. így van ez rend­jén! Hiszen jól tudjuk, hogy az oksze­rű trágyázással a hasznos talajbakté­riumok flóráját gazdagítjuk, s ezzel terméseredményeinket döntően befo­lyásoljuk. Tudjuk azt is, hogy az ok­szerű talajművelés s a talajhasználat, továbbá a szükségnek megfelelő me­­szezés és a helyes műtrágyázás nélkül képtelenek lennénk a belterjes gaz­dálkodásra. Nincs ebben újdonság! Mégis gyakran felejtünk. Nem gondo­lunk arra a rögös útra, amelyet a mű­trágyázás fáklyahordozóinak kellett megtenniük. Tulajdonképpen mai sike­reink is — részben — nekik köszön­hetők. Kevesen tudják, hogy nálunk a műtrágyázás mindenekelőtt ott terjedt el, ahol az emberek általános kultu­ráltsága. gazdasági körültekintése ma­gasabb fokon állt. A múltban az or­szág azon részeire, ahol a földműve­sek nem olvastak, oda a műtrágyázás híre is csak későn jutott el. Az első műtrágyázásokról nálunk 1868-ból vannak feljegyzések. A büki, később pedig a csepregi és a diószegi, vala­mint a Nyitra megyei cukorgyári gaz­daságokban használták egyre rendsze­resebben a műtrágyát. Csontliszttel, guanóval, chilei salétrommal, szuper­­foszfáttal majd kálisóval trágyáztak. A műtrágyázás a szakmailag fejlett gazdák körében is terjedt, azonban csak egyes vidékeken, szórványosan. Mi volt ennek az oka? Talán az akkori idők maradiságára jellemző magatar­tás. Egyesek arra törekedtek, hogy mi­nél kisebb összeget használjanak fel az általuk ismeretlen dolgokra. Dr. Kosutáni Tamás, az ismert ma­gyar tudós ezeket írta: „Egyesek azt állítják, hogy a műtrágyának olyan hatása van a földre, mint a pálinká­nak az emberre. Szerintük a pálinka az embert, a műtrágya pedig a földet rövidebb időre nagyobb teljesítményre ingerli, hogy aztán bágyadt és kime­rült legyen . Egyik másik okoskodó még furcsább jelét adta olvasatlansá­gának. Kérdéseimre így nyilatkozott: „Ha a trágya kis mennyiségét úgyszól­ván a zsebemben viszem a szántóföld­re, akkor az esetleges terméstöbbletet is csak a zsebemben vihetem el, oly kevés lesz“. Változtak a viszonyok, s velük meg­változott a földművelő felfogás is. Az akkori kevés költséggel folytatott ga­bonatermelés jövedelmezősége is más célokat követett. Ezért nem töreked­tek a rétek és a legelők tömeges fel­törésére a megfogyatkozott ' takar­mánytermés pótlására, az állattenyész­tés színvonalának a javítására. Nem volt elegendő trágyájuk a szántóföl­dek termőerejének a visszapótlására. A nyolcvanas évek rendkívül alacsony gabona-felvásrálási ára még a termelés költségeit is alig fedezte. A földműves saját kárán tapasztalta, hogy jövedel­mező gazdálkodóst csak a termésátlag fokozásával folytathat. A műtrágyák használatát, a műtrá­gyázás népszerűsítését 1883-ban kitü­nően szolgálta a Dr. Kosutáni Tamás és Cserháti Sándor tanárok által szer­kesztett „Mezőgazdasági Szemle“. „Ez volt a műtrágyák használatára az első nagyobb impulzus —, irta dr. Kosutáni —, melyet a magyaróvári növényter­mesztési kísérleti állomás felkarolt és különböző növények alá megkezdte az okszerű műtrágyázást.“ A földműve­sek eredményeiről a lapban beszámol­tak s ezzel a műtrágyának sok híve lett. így 1911-ben már huszonhétezer vagon műtrágyát szórtak a földekre. A földműveseket tehát az említett im­pulzus nyomán — az 1890-es évek kö­zepétől — a magyarővári növényter­melési kísérleti állomás és annak ki­tűnő vezetője. Cserháti Sándor vezette rá a műtrágya helyes használatára. Az állomáson évenként több száz kí­sérletet végeztek. Megdöntötték azt a tévhitet, hogy száraz éghajlatunkon a műtrágyák nem jövedelmeznek. A ne­ves szakembereknek köszönhető, hogy a műtrágyázás hazánkban is népszerű lett, a földművesek körében elterjedt. Befejezésül még annyit: Igaza volt Liebignek, a nagy tudósnak, aki a mű­trágyázásnak előkelő helyet követelt. Ma ez már valóság. Véleményem sze­rint a korabeli magyar tanítók példa­képei a műtrágyázás legjobb hagyo­mányait továbbfejlesztő pedagógusok­nak. Kmoskó László mérnök Szocialista mezőgazdaságunk terme­lő erejének fejlesztését nagymérték­ben befolyásolja a termelés tudomá­nyosan megindokolt összpontosításá­nak és szakosításának a folyamata, az üzemszervezés és irányítás haladó módszere. Mezőgazdasági termelésünk összpontosításának és szakosításának mai színvonala megköveteli a koráb­binál tökéletesebb szervezési-irányí­tási szerkezet meghonosítását. Erre ösztönöznek bennünket a CSKP KB 1975. évi októberi plénumának határo­zatai is. Ennek megfelelően szükség­­szerű az üzemszervezés és irányítás tökéletesítése, vagyis a területi szer­vezeti elrendezésnek az ágazati rend­szerrel való felcserélése. Érthető, hogy többek között a Ma­­lackyi Állami Gazdaságban is azon munkálkodnak, hogy az ágazati szer­vezeti formát a következő év január­jában bevezessék. A termelés ágazati elrendezésének, mint az üzemszerve­zés és irányítás korszerű rendszeré­nek a bevezetését a termelés gazda­sági feltételei vagyis az összpontosítás és a szakosítás mai színvonala teszi indokolttá. Az állami gazdaságban a növényter­mesztés, az állattenyésztés, és a mű­szaki termelési szolgáltatás részlegeit alakítják meg. A speciális gépesítés ágazatát a növénytermesztés kereté­ben hozzák létre. Az alapozó talajmű­velés és agrotechnika gépi berendezé­seit és eszközeit két termelési köz­pontban összpontosítják s az állatte­nyésztés részlegét a távlati szempon­tok figyelembevételével úgy komplet­­tizálják, hogy egy-egy telepre csak egy szarvasmarhacsoport kerüljön. Számolnak azzal is, hogy az állatte­nyésztési részlegnek saját gépparkja szerű. Rendszerint kevés a férőhely. Előfordul, hogy az állatokat huzamo­sabb ideig az előhizlaldában, esetleg a hizlaldában kell tartaniuk. Ilyenkor torlódás és pazarlás keletkezik. A A dubníkyi (Csúz) egyesített szövet­kezet helyi állattenyésztési központjá­nak a vezetője, Droblenka József zoo­­technikus arról tájékoztatott, hogy a sertéshústermelés ez évi feladatát — a harmadik negyedév végéig — meg­közelítően nyolcvan százalékra teljesí­tették. A központ hústermelési felada­ta időtervének ritmikus teljesítését gátolta a fertőző hasmenés okozta el­hullás. Ebből ugyanis harmincöt má­zsa hús vesztesége keletkezett a szö­vetkezetnek. A napi darabonkénti ötvenhat deikás súlygyarapodás eléggé jő eredmény­nek számít. Ezzel tulajdonképpen el­lensúlyozták az elhullás következmé­nyét. Év végéig előreláthatólag tizen­nyolc malacot választanak el kocán­ként, nagyon kedvező súlyátlaggal. Így az előhizlaldába harminckilós állatok kerülhetnek, s ott tizenöt kilót ma­gukra szednek. Ezután jutnak a hiz­laldába. Ez azonban nem ilyen egy­problémák ellenére Tény, hogy az előhizlaldában eléggé drága takarmányt etetnek, s ha a kel­leténél tovább kénytelenek ott-tartani a sertéseket, akkor az egységnyi ter­mékre jutó költség is nagy, csökken a szövetkezet jövedelme. Az sem ritkaság, hogy a tápok mi­nősége nem kielégítő. Persze a szállí­tás ütemé is javításra szorulna. Elő­fordul, hogy a szállítmányok két-há­­rom napos késéssel érkeznek. Ilyen­kor nincs más megoldás, mint a saját gabonadara etetése. Ebből természete­sen több fogy mint a keverékből, s ennélfogva az egységnyi termékre jutó fogyasztás is nagyobb. A hasznosság növelésének javítása céljából a kocasüldőket törzskönyve­zett állományból vásárolják, s a ma­lacelválasztásról nyilvántartást vezet­nek. Ismerik a kocák termelési ered­ményét, s ha szükséges, a csökkenő haszonhozamü egyedeket kiselejtezik. A nyilvántartás kedvező alapot nyújt a fedeztetés és az ellés össze­hangolására, s a hizlaláshoz szüksé­ges állomány előteremtésére. A zoo­­technikus a fertőző hasmenés okozta károk ellenére bízik abban, hogy a központ sertéstenyésztése ez évi ter­melési és értékesítési feladatát telje­sítik. -hal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom