Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-23 / 51. szám
/ 14 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. december 23. Ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф т környéken csendre intették a Л gyerekeket. A munkásbuszt egy mellékutcára térítették, nehogy az ablak alatt zajt csapjon. Halk léptekkel jártak a lakásban. A lefüggönyözött szobába csak az öregasszony mehetett, mert ő tudta csendesen táplálni a kályhát. Utolsó napjait élte az öreg vadász. Már a nyolcadik tizedbe lépett, de még nem volt beteg. Magas, szikár alakja, mint az öreg tölgy, minden vihart túlélt. Dús szakálla is csak a színét változtatta. A betegség hirtelen érte. A múlt hét vasárnapján, amikor jriss hóval köszöntött be a reggel. jókedvűen indult a vadászatra. Maga vezette a hegygerincre a puskásokat, aztán sorban elállítolta a hajlókat, és velük indult. Erezte mint fiatal korában, hogy forrósodik át a vére, amikor megcsördült előtte a sürü, és fekete csíkban robbant ki előtte a vaddisznó. A fegyver már lövésre készen kezében volt. A gerincen álló puskások felől szagot hozott a szél. A disznó megtorpant, veszélyt szimatolva felborzolta szőrét, és más irányt választva ugrott a hajtők felé, de csak egyet, mert a másikra már nem volt ideje. Amikor Ignác a vállához kapta a puskát, akkor érezte, mintha a szíve is találatot kapott volna, élesen belehasított a fájdalom. Még látta, hogy a disznó alig tíz méterre elvágódott, de aztán mintha felborult volna az erdő, az égről lezuhant volna a Nap, minden elsötétült körülötte. Elejtette a fegyverét és a szívéhez kapott. Arra ébredt, hogy a hajtők dörzsölik a testét. — Hol a puskám? — sóhajtott. — Itt van — tették a kezébe. — No, semmi baj, fiaim. Talán megrántottam magam. Így mondta, pedig érezte, hogy reszket a gyengeségtől, és magában számot vetett: akkor hát veled is kezet fogtam, halál. Tehát ilyen vagy ... Véget is vetettek a vadászatnak, hazavitték az öreget. Azóta is hanyatt fekve, sápadtan fekszik az ágyban. Egy pontra szegezve a tekintetét, birkózik az életért. Mert még nem szabad, hogy véget érjen. Időnként megkérdi az öregasszonyt. — Még nem jött? — Csak nyugodtanI Majd jön. Üzentünk érte. Az orvos megparancsolta, hogy ne nyugtalankodjon. — Siettessétek, mert már nem érek rá... Az öreg vadász az unokáját, Istvánt várta, aki az utolsó férfi volt a híres vadásznemzetségből. Az apja a háborút kővető hetekben az ellenség közül ittrekedt, erdőben bujkálók golyójától esett el, amikor felderítésükre indultak. Ott temették el az erdő közepén, ma is olt a sírja. A gyerek csak a fejfáját ismeri az apjának. Ignác nevelte fel, de úgy, hogy benne látta élete folytatását. A gyerek szívesen ment nagyapjával. Csak a sírt kerülte el. Mikor az öreg ezt finom érzékével észrevette, inkább vitte a gyereket a vad nyomán, együtt kutatták rejfelmes életét, és mikor kilesték, nagyon boldogan tértek haza. Már bevégezte az iskolát, felnőtt az ifjú István, amikor az öreg először adta kezébe a fegyvert. Nagy vadászatra indultak. A gyerek a hajtókát irányító nagyapja melleit állt. Amikor Ignác megfújta indulást jelző kürtjét, a gyerek arca pirosba fordult az izgalomtól. Az öreg figyelmeztette a fiút: — Vigyázz, fiam, ott a sürü közepén, ott lesz a vén betyár! Ignác már régen kiszemelte az unokájának a vén remete kant, amely túljárva a vadászok eszén, minden alkalommal elszökött a puska elől. A kutyák is csak messziről csaholták, nem mertek közelébe menni. Ignác már a nyomáról, szagáról ismerte. Mindig úgy érezte, hogy. ez méltó ellenfele a vadásznak. Mint az árnyék követte, amerre járt. Tartogatta az unokája tűzkeresztségére. Minden a legnagyobb pontossággal történt, csak a szél, az a szél ne lett volna. Az öreg csóválta a fejét: ez már nem is erdei vad, hanem valami szellem. Most meg a szél kelt a védelmére. Húsz lépésre haladt tóle az unokája, igyekezett a közelében maradni. Mikor a gyerek feje kibukkant a bozótból, az öreg felemelte az ujját, és óvatosságra intette. István visszaintett, érti. ' A szél haragosan kapaszkodott a fákba, és megrázta, csörgette a sűrű bokrokat. Az öreg vadász nyugtalankodott, mert ilyen szélben nem lehet vadászni. Már azon gondolkodott, lefújja a hajtást, de megint megpillantotta Istvánt. Annak az izgalomtól tüzelt a szeme. Aztán a gyerek sikolyát hallotta, amit felkapott a szél, s szinte körülfojita vele az öreget. Mikor odapillantott, István a bokrok felett széttárt karokkal, lábbal lebegett. A puska messze repült tőle. Sáfár megdermedt. Mintha az ereje a kiállásba sűrűsödött volna, rettentő hangon felordított: — István ... Egy pillanat müve, s a gyerek mellett termett. — Mi történt, kisfiam? Reszkető kezekkel tapogatta végig a gyerek lábát, nem szakította-e fel a kan rettentő agyara. Aztán rákiáltott a nyöszörgő gyerekre: — Állj fel! — A gyerek az ijedtségtől még fel sem ocsúdva, az erélyes hangra talpra ugrott. Sáfár átnyalábolta unokáját, hátát, karját döngette, s közben sírt is, nevetett is. — Nincs semmi baj! .Az történt, hogy a bozótban lapuló msznó a szélben nem hallotta a hajtők közeledését. Mind jobban érezte a közelgő puskások szagát. Pista pedig éppen a nagyapját kutatta — rálépett a kanra. A vén betyár menekült, de közben védekezett is. A botladozó gyereket rettentő erejével a magasba röpítette. Az ijedtség lerombolta Ignác nagy álmát. A fiúnak minden kedve elment a vadászattól. István a városba került, aztán az erdészeti iskolába, de az öreg szemében mi volt ez a vadászhoz képest! Egy vadászat gazdag terítéke. Az öreg pedig attól kezdve soha nem hívta unokáját vadászni. Ignácnak zokogott a szíve, mikor arra gondolt, kihalt vele az ősi vadásznemzetség. Es most ott feküdt az ágyon, az életéért küzdve, hogy ha már a vadásztudományt nem adhatta át, legalább fegyverét átadhassa unokájának. A félhomályban elszenderedett. Arra ébredt, hogy kopognak a konyhában, és halkan nyílik a szobaajtó. Pista lépett be. Az öregben megmozdult szunnyadó vére. Remegő kézzel simogatta a föléje hajló gyerek kemény haját. — Attól féltem, már nem is látlak ... Hozd ide a puskám! Feltápászkodott, az öregasszony a beteg hátához gyűrte a párnát, vissza ne billenjen. — Fogd, és vigyázz rá! Most már a tied, őrizd meg! Aztán visszacsúszott a helyére, lehunyta szemét. Arca kisimult a megkönnyebbüléstől. B. GY. Fényképezte: E. Podhorný HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • Szűcs István marcelovái (Marcelháza) lakos a horgászok táborába tartozik. Elmondotta, hogy az SZHSZ marcelovái szervezetének már pionír korától tagja és az elmúlt évtizedek során igen sok tapasztalatra tett szert, amelyet jól hasznosít a folyóvizek mellett. A komáromi járás vizeire érvényes horgászengedéllyel rendelkezik és ez lehetővé teszi számára, hogy szerencsét próbálhasson. Ügyszólván minden vasárnap kirándul valahová, hogy mentesüljön minden gondtól. A szabad természetben, a folyóvizek és tavak mellett mindenről megfeledkezve a horgászás szenvedélyének hódol. Azt vallja, hogy aki állhatatos és következetes, arra előbbutóbb rámosolyog a szerencse. Amikor eredményeiről faggattam, elárulta, hogy a Virti-tóból sikerült néhány kapitális halat kiemelnie. Volt ezek között egy 10,5 kg-os csuka, 4—5 kg-os ponty és süllő. Az utóbbi években azonban a tó vize igen eliszaposodott, ezért másfelé próbál szerencsét. Október elején, egyik vasárnap reggel, ismét útrakeli, hogy szerencsét próbáljon. Űticélja a Nagykeszi (Veľké Kosihy) és Komáromfüss (Trávnik) között húzódó mesterséges kanális volt. Amikor a helyszínre érkezett, kiválasztotta a legmegfelelőbb horgászhelyet, majd a szereléshez látott. A horgászszerszám egy 270 cm hosszúságú üveglaminát botból, Roen orsóból, 0,30-as zsinórból és villantóból állt. Az élőkét is megfelelően választotta meg, mert jól tudta, hogy a csuka mégsem annyira oktalan állat, hogy élőké nélkül boldoguljon. Amikor elkészült a szereléssel, g vtllantót a vízbe dobta, a többi kelléket pedig maga mellé helyezte. Nem kellett sokat várakoznia, mert a csukák rablást ösztöne jó volt. Előbb egy hetvenkét cm nagyságú, 3,80, majd egy kilencvenkét cm hosszúságú és 7,25 kilós csukát sikerült a csatorna vizében megakasztania. A heves küz-. delemről nem is beszélve, amely a két csuka kiemelésével járt. A csuka ugyan nem adja meg könnyen magát. A csukázás mesterei azonban nagy gondot fordítanak arra, hogy a horogra került zsákmány el ne szabaduljon. Az eredményes fogás után hazatért és a zsákmányról felvételt készítettek, hogy senki ne vonhassa kétségbe állítását. Andriskin József Tarr Zoltánnak az idei halfogás gazdag zsákmányt hozott. A Garam holtágában egy - tizenkét kilós ponty horogra akasztása örvendeztette meg. Az ország különböző tájaira jár horgászni. Szabadságának nagy részét szüleinél, no meg a Garam és a Duna partján tölti. Türelmes és nyugodt ember. A tavak és a vizek kincsének megleléséhez türelem kell, mert az ilyen szép zsákmányt kincsnek lehet nevezni. Száraz Mária ÍZLETES ete Az ünnep előestéjén a gazdagon terített asztalról nem hiányzik a hal sem. Még olyanok is sütikfőzik a halat, akik egyébként csak ritkán eszik a vizek ízletes húsú lakóit. HALÁSZLÉ No 1. PONTYBÓL 1.50 kiló ponty, tizenkét deka vöröshagyma, két deka paprika, három deka só, két darab cseresznyepaprika. A pontyot megtisztítjuk, a hasa alját felhasítjuk és belsejét kipucoljuk. Levágjuk a fejét — amelyből eltávolítjuk az úgynevezett keserűfogat —, és a testét — ha egy kilónál súlyosabb — hosszában kétfelé vágjuk, két-három ujjnyi széles szeletekre daraboljuk. A lábasba egy sor kockára vágott hagymát teszünk, erre a feldarabolt halakat, ezt édesnemes paprikával behintjük, majd sózzuk. Ezután újra egy sor hagymát és egy sor halat helyezünk el. Ezeket szintén megszórjuk paprikával. Kellő mennyiségű vízzel, erős tűzön, forrástól számítva negyven-ötven percig, főzzük. Lemerjük a levest és átszűrjük. HALÁSZLE No. Z. ■^,50 kiló ponty, tizenöt deka vöröshagyma, tíz deka paradicsom, öt deka zöldpaprika vagy ennek megfelelő lecsókonzerv, öt deka paprika, két deka só. A halat szokásos módon megtisztítjuk, sűrűn irdaljuk, és kétujjnyi széles szeletekre feldaraboljuk, s három liter vízben apróra vágott hagymával, tisztított paradicsommal és zöldpaprikával felforraljuk. Amikor „kiadta“ a habját, ráhintjük a piros paprikát és sőt, és erős tűzön, egy órán át forraljuk. A tésztái kifőzzük, hideg vízzel lemos-Гффвцфффффффффффффффффффффффффффффффффффр LEK suk és tálba tesszük. Ráöntjük a hal levét. Előbb a tésztás hallevet, utána a megfőtt halat tálaljuk. TÖLTÖTT HAL 1,20 kiló hál, három darab zsemle, két deciliter tej, öt deka dió, három deka vaj, nyolc deka zsír, két deka bors, két darab tojás. Ezzel a módszerrel csukát is készíthetünk kiválóan, de másfajta hal is megfelelő. A hal belsejét kitisztítjuk, külsejét alaposan megpucoljuk és megmossuk. A tejben áztatott zsemlét áttörjük, tojással, öt deka darált dióval, kevés vajjal, borssal, csipetnyi sóval elkeverjük és betöltjük a hal belsejébe. A halat zsírral bekenjük, sütőben lassú tűzön, pirosra sütjük. Minden recept hat személyre elegendő. A közelmúltban halászták le a Vráble közelében levő harminc hektáros halastavat. A tóból összesen háromszázötven mázsa halat fogtak ki s ebből százhetven mázsát juttattak a fogyasztói piacra. A kifogott halaknak mintegy ötven százalékát tenyésztési célokra és más halastavak benépesítésére használták fel. P. Matis a * fi U и 'Cí '3J Jt > ® v ь x tanára, a haltenyésztés kiváló szakembere is jelen volt. javaslatára helyezték a tóba az amurt. Ezek a vízi növényzetet fokozatosan elfogyasztották. A növényevő amurokat egy kisebb vízterületű medencében helyezték el, tavasszal pedig ismét felhasználják őket a szaporító tó vízi növényzetének az eltávolítására. Krajcsovics Ferdinánd Fehér amur a szaporáéban Az SZHSZ galántai alapszervezete az utóbbi hat évben kiváló eredményeket ért el a szervezés, a haltenyésztés és a kalasítás terén. A helyi alaps/ervezetnek két évvel ezelőtt hétszáz, most azonban több mint ezer tagja van. A horgászok közül sokan áldozzák fel szabad idejüket különböző társadalmi munkákra. Az ősz folyamán például részt vettek a szervezet két hektár terjedelmű halastava vizének a leengedésében, az állomány válogatásában és más vizekbe való áthelyezésében. Az SZHSZ Galántai Helyi Szervezete már több dicsérő oklevelet kapott a halszaporftásban elért eredményeiért. Minden év tavaszán húsz-harminc darab három-négy kilós pontyot helyeznek ki a galántai szervezet szaporító tavába és a vizet ősszel leengedik. A szaporító idei lehalászásánál nem, kevesebb mint hatvan mázsa kis pontyot gyűjtöttek össze a szervezet horgászvizeinek halasítására. A szaporító tóba ebben az évben első alkalommal helyeztek ki fehér amurt. A lehalászásnál. Szedlák mérnök, a nyitrai mezőgazdasági főiskola
