Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-23 / 51. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. 'decemfier 23. Az iparszerű sertéstartás megszervezésének főbb elvei A szocialista országokban — így Csehszlovákiában is — a műszaki fejlődéssel együtt növekszik az igény a biológiailag értékes fehérjéket tartalmazó sertéshús és a sertéshúskészítmények iránt. A fejlesztés folyamán az elkövetkezendő években a meglevő telepek korszerűsítésének együtt kell haladnia a legújabb — és egyben leggazdaságosabb — technológiai módszereket alkalmazó új telepek építésével. A megnövekedett igények kielégítésére az állatállomány számszerű növelésével egyidejűleg törekedni kell az üzemelő telepek férőhelyeinek és állományának minél kedvezőbb kihasználására. A fejlesztésnek az új telepek létesítésével párhuzamosan a már üzemelj telepekre is összpontosítania kell. E- zeken az állomány termelőképességének a fokozásával, a fajlagos hozamok növelésével — például kocakihasználás kedvezőbbé tétele, a választási súly növelése, a napi súlygyarapodás javítása stb. — kell a szükséges vágósertést előteremteni. A fogyasztói igények változása, a sértés hústermelő képességének növelése, a gyorsabb forgási sebesség végett előtérbe ikerült a rövidebb ideig tartó hizlalás. A korszerű, intenzív sertéstartás — a környezeti tényezők eredményrontő hatásának mérséklésére — távol áll a természetszerű tartást módtól. Az intenzív tartáshoz kapcsolódó takarmányozási módok alkalmazásakor ugyanis a kocának nincs lehetősége arra, hogy ösztönszerűleg igyekezzen kedvező feltételeket keresni a tartással és a takarmányozással kapcsolatos igények kielégítésére. Az iparszerű tartási módok alkalmazása esetén a kedvezőbb, teljesítményt fokozó körülmények biztosítása teljesen a tenyésztő feladatává vált. A tartási, takarmányozási módszerek közül a legmegfelelőbb kiválasztással neki kell gondoskodnia arról, hogy a nagyobb teljesítményt nyújtó, de kétségtelenül nagyobb igényű állatok teljesítőképességét elérjék. Az állattenyésztési részlegen belül a sertéstenyésztés, illetve -t- tartás színvonala nagymértékben befolyásolja a jövedelmezőséget. Az eredményes termelés megszervezése igen sok Szempontnak, így az abraktermelésnek, az egyes állatfajok egymáshoz viszonyított arányának, a munkaerőhelyzetnek és még sok egyéb közgazdasági tényezőnek az egyeztetését, illetve figyelembe vételét követeli. A sertéstartás megszérvezésekor feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy amíg régen a sertés tenyésztése elkülönült a hizlalástól, jelenleg a bennállásí idő lerövidítése végett a tenyésztés és a hizlalás egy helyre, egy telepre került. A sertéstartásban két fázisról: a tenyésztésről és hizla lásról beszélünk, függetlenül attól, hogy egyes esetekben a tenyésztés szoptatásra és utónevelésre, a hizlalás pedig elő- és utóhizlalásra oszlik. Figyelemmel kell lennünk még a sertéstartási ágazat rendelkezésére álló saját termésből származó abrak mennyiségére, az egyes termelési ágazatok egymáshoz való viszonyított arányának kialakítására, a munkaerőhelyzetre és a sertéstelepek műszaki színvonalára. A sertések az állattenyésztési ágazatok között a legtöbb abrakot fogyasztják. Ezért elsősorban azt kell megvizsgálnunk, hogy a szövetkezetnek vagy az állami gazdaságnak milyen az abraktermelési lehetősége, és mennyi olyan egyéb takarmánnyal rendelkezik (burgonya, répa, fölözött tej stb.), amely a sertések etetésére használható fel. Természetesen egyetlen üzemben sem lehet a teljes abrakmennyiséget a sertéstartási ágazatban felhasználni, hanem figyelembe kell venni a többi állatfaj abrakigényét is. A szakosított sertéstelepek építési és üzemeltetési tapasztalatai azt mutatják, hogy ezekben az iparszerű termelési módszerek bevezetése sokkal nehezebb, mint a növénytermesztésben. Dr. László László, kutató mérnök Felelősségérzettel végzi munkáját ш Új feladat A Podunajské Biskupice-i (Pozsonypüspöki) Barátság Efsz a Bratislavavidéki járás közepes gazdaságai közé tartozik. Hogy miért? Elsősorban talán azért, mert főváros melletti szövetkezet s munkaerőhiánnyal küzd. Ezenkívül a földterülethez viszonyítva nagy az állatállomány, nem tudnak megfelelő összhangot teremteni a növénytermesztés és az állattenyésztés között, de a belüzemi szakosítást sem sikerült eddig megvalósítaniuk. Ezek a tényezők a termelési eredményeket kedvezőtlenül befolyásolják. A jobb eredmények elérése érdekében a közelmúltban új főagronómust neveztek ki. Alaposan meghánytákvetették, kit tegyenek a növénytermesztési ágazat élére. Ki volna az a talpraesett, megbízható, hozzáértő szakember, aki ezt a komoly tisztséget betölthetne?! Végül a dolgozók maguk közül választottak: olyan szakembert, aki jól ismeri a gazdaság gondjait, bajait, problémáit. A választás egyöntetűen Matúš elvtársra esett. Nem véletlenül: Matúš Imre tizenöt éve dolgozik ebben a gazdaságban. Tizenöt éve — szakképzettségének megfelelően — a szövetkezet főkertésze. Magyarországon végezte el a mezőgazdasági főiskolát, ahol a gyümölcsészet-, szőlészet- és borászati szakon tanult. Az iskolában szerzett elméleti tudását a gyakorlatban hasznosította. Tizenöt év alatt a szövetkezet eme szakasza fokozatosan fejlődött, s ma már jövedelmező. Évente mintegy három-négy millió korona hasznot hoz a gazdaságnak. Matúš elvtársat határjárás közben ismertem meg. Elmondotta, hogy az élkövetkezendő időszakban két tisztséget tölt majd be: fökertész és főnövénytermesztő lesz egyszemélyben. Hogyan birkózik meg e két komoly feladattal? — Őszintén megvallom, hogy a főagronómusi tisztséget nem szívesen vállaltam. Azonban ismerem helyzetünket, tudom, hogy van mit tenni. Miután az elődöm lemondott s a helyére léptem, sok megoldatlan probléma várt rám, illetve a növénytermesztés dolgozóira. Például itt volt az őszi termények betakarítása, a vetés, a mélyszántás stb. stb. A gépek karbantartása, javítása sok gondot okozott s okoz. Pedig a mezőgazdasági munkáknál egy-két nap kiesés óriási veszteséggel járhat. Egy ideig zökkenőmentesen silóztunk. Egyszeresek a silókombájn motorja felmondta a szolgálatot. Mérgelődtünk valamennyien. A hengereket gyűrűzni kellett. A gépjavítók éjjel is dolgoztak, hogy másnap újra folytahassuk a munkát. Dicséret illeti őket, nekik köszönhetjük, hogy a silózást s egyáltalán az őszi munkákat időben befejeztük. Így beszélt az új növénytermesztő a mindennapi munkákról. Látszott rajta, hogy nem elégedett. Amikor azt kérdeztem tőle miért, így válaszolt: — Nagy hiba lenne, ha megelégednénk azzal amit eddig elértünk. Akkor nem jutnánk előbbre ... Sok még a tennivalónk, hogy a növénytermesztés megfelelő szintre kerüljön. A kivezető utat abban látom, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki a vezetők között az irányításban is az ellenőrzésben. A rendszeres és szigorú ellenőrzés fő célja nemcsak a hibák feltárása, hanem azok megszüntetése is. Bízom munkatársaimban, hogy közösen megoldjuk a problémákat, teljesítjük egyre igényesebb feladatainkat és az eddiginél jobb eredményeket érünk el. —nt— Hasznos gépsor Az első paradicsom-termelő és -begyűjtő gépsort a levicei (Léva) járásban a Hronfruct üzemközi vállalat szerezte be. A Magyarországról behozott komplex gépsort a šárovcei (Sáró] %és а Тек. Lužany-i (Nagysallô) szövetkezetben próbálták ki. Naponta ezzel a begyűjtő berendezéssel ezernyolcszáz mázsa paradicsomot takarítottak be és a kisajtolt levet feldolgozásra a Pohr. Ruskov-i (Oroszka) konzervgyárba szállították. A mezőgazdasági termelés iparosítása s az emberi munkaszükséglet csökkentése céljából a jövőben más zöldségek termelésének és begyűjtésének komplex gépesítésével is számolnak. , M. Cimmermannová Rózsabokrok, virágágyások között vezetett utam a vínicai (Ipolynyék) Béke Efsz gazdasági udvarán. Homolya Lászlót kerestem, aki mindössze négy éve dolgozik az állattenyésztésben, azonban példás munkaszeretete kiváló eredményeket szült. A bejáratnál levő mázsaházban — mely egyben portásfülke Is — Nagypál Istvánná igazított útba. A ketrecekkel teli istállóban anyjukat &■ siratő kisborjak panaszos bőgése fogadott. Idegen fülének szinte fájó ez a hangzavar, hiszen száztíz „anyát vesztett“ kisborjú nagy hangverseny rendezésére képes. Egész nap hallatják hangjukat. Amikor látják, hogy gondozójuk készíti számukra a „vacsorát“, még nyugtalanabbak. Persze időbe telik, míg az eleség elkészül. Homolya László a langyos vízben elkeverte a tejport. Persze első sem lehet mindegyik, így a türelmetlen követelődzés csak növelte a hangzavart. — Az ilyen gyerek jószág gondozása jéval nehezebb és felelősségteljesebb, mint a felnőtt állatoké — mondtam Homolya Lászlónak, amikor az állatok száját „betömte“ és elcsitult a hangzavar. — Itt bizony jobban oda kell figyelni, mint a nagyobbaknál, hiszen ezek érzékenyebbek a környezet hatására, betegségekre. Még félénkek, ezért gyengéden kell velük bánni, tíznapos koruk óta anyjuk nélkül nőnek fel. Mikor ide kerülnek még gyámoltalanok, gyengék. Ogy kell rájuk vigyáznom, mint a kiskacsákra. Sokat bőgnek anyjuk után. Elég ha az egyik elkezdi, a többi máris folytatja. — Mennyi időt tölt közöttük naponta? — Az állattenyésztés dolgozói korán kelő emberek. En is hajnali négykor érkezem ide. Akkor kezdődik a munka, az almozás, az állatok tisztítása, etetése. Van itt egy embernek tennivalója bőven, ha mindent becsülettel akar elvégezni. A reggeli teendők elvégzése után napközben pihenőt tartok. Este azonban hét éráig ismét közöttük kell lennem. — A takarmány mennyiségén, minő-Шш ségén túl a lelkiismeretes munkának, a gondos ápolásnak is szerepe van az eredmények alakulásában. Milyen súlygyarapodást ér el naponta? — Annak ellenére, hogy nem mindig egyenletes a takarmányellátás, borjanként átlagosan hatvanhét deka súlygyarapodást érek el. Ez jó eredménynek mondható, s ha a tejpor pontosabban érkezne, az eredmény is jobb lenne. Persze nemcsak a súlygyarapodást érdemes figyelni, hiszen nagy jelentősége van annak is, hogy elhullás szinte nem is fordul elő. Ez persze a gondos, szakszerű ápolás mellett a rendszeres állatorvosi ellenőrzésnek is az eredménye. Persze aki évek éta közöttük dolgozik, annyira megismeri az állatokat, hogy már viselkedésükről is megállapítja, melyiknek mi a baja, melyik szorul kezelésre. — Szereti ezt a munkát? — Éneikül a gondozó nem érhet el eredményt. Hiszen a gyámoltalan állatcsemetékhez sok türelem kell. Itt hangoskodással nem lehet célt érni. Szükségük van a simogatásra, a kedves emberi szóra, hogy megismerjék, értsék gondozójukat. Olyanok ezek, mint a kis óvodások, mindegyikük azt szeretné, ha csak vele foglalkoznék. Amíg beszélgettünk, a borjak csendesek voltak. Csak néhol hangzott el panaszos bőgés. Az állatok jóllaktak és lefeküdtek a friss alomra. Elbúcsúztam gondozójuktól, aki végigjárta az istállót, megnézte, minden rendben van-e. Felelősségérzettel végzi munkáját. Ezt eredményei is bizonyítják. Bö'jtös János Kedvezőtlen az állati termékek felvásárlása Korszerű tehénfarmot építenek A selicel (Sőkszeíőce) szövetkezetben nagy gondot fordítanak a több mint ötszáz férőhelyes korszerű tehénfarm építésére. A munkálatokat a galántai Agrostav vállalat irányításával a szövetkezet építöcsoportja végzi. A belső berendezést az Ágra Pŕelouč szállítja. Mivel a munka üteme nagyon Jő, az ú) farmot a jövő év júliusában átadhatják. A Velký Örob-l 0] Élet Efszben több mint hétszázőtven tehén részére új telepet építenek. A tervek szerint a telepen két fejőházat is felszerelnek. A szövetkezet építőcsoportján kívül más vállalatok is részt vesznek a munkálatok végzésében. A telep átadását 1981-re tervezik. Mindkét esetben számolnak azzal, hogy a korszerű termelési feltételek létrehozásával javul a dolgozók munkakörülménye, s a rugalmas takarmányellátás kedvező befolyással lesz a tehenek hasznosságának a növekedésére. Ugyanakkor jelentős emberi erőt takaríthatnak meg. A régi istállóban — hagyományos feltételek mellett — ugyanis ötven dolgozó végezte a teendőket, ezzel szemben az új telepen csak tizennégy dolgozóra lesz szükség, beleértve a takarmány bekészítését végző traktorosokat is. A korszerű feltételek szükségessé teszik a többműszakos váltás megszervezését. Száraz Pál A rimaszombati (Rimavská Sobota) járás mezőgazdasági dolgozói az idei év első három negyedében — a tojás kivételével — elmaradtak az állati termékek tervezett értékesítésében. Ez egyben azt Is jelenti, hogy az utolsó három hónap igényes feladatainak teljesítése mellett kell helyrehozni a korábbi lemaradást Is, áml végső soron nem minden esetben vezet sikerhez... A tervezett húsfelvásárlási feladatot csak 98,9 százalékra teljesítették — a közellátásnak száztizenöt tonnával kevesebb húst adtak! A marhahús-értékesíti feladatot (4398 tonna) negyvenhárom tonnával túlszárnyalták. A legjobb eredményeket a rimajánosi (Rimavské Janovce), a kraskovói, a Hrnčiarske Zalužany-i és a tisoveci szövetkezetben, valamint a Tornaijai (Šafárikovo) Állami Gazdaságban érték el. A tervezett feladatok teljesítésétől legnagyobb mértékben a drienčanyf, a hrachovói, a gömöri (Gemer) és a rimaszécsi (Rimavská Seč) szövetkezetben maradtak el; mindössze hetven-hetvenöt százalékra teljesítették a feladatokat. Sertéshúsból a tervezett (6177 tonna) mennyiséghez viszonyítva százhatvanöt tonnával kevesebbet adtak a közellátásnak, elsősorban azért, mert kilenc mezőgazdasági üzemben — köztük a rimaszombati, a nagybalogi (Velký Blh) és a méhi (Včelince) szövetkezetben — jóval elmaradtak a feladatok teljesítésétől. A sertéshúsértékesítést feladatoknak legnagyobb mértékben a hrachovói, a klenoveci és a tisoveci szövetkezetben tettek eleget. . Ugyanez már nem mondható el a borjúhús (22 tonna volt a lemaradás), a juhhús (15 tonna] és a baromfihús (385 tonna volt a lemaradás) felvásárlásával kapcsolatban. Pozitívumként emelhető ki viszont az, hogy az idén a múlt év azonos időszakához viszonyítva nyolcvankét tonnával több marha-, kétszáztizenhét tonnával több sertés-, tizennyolc tonnával több borjú-, hatvanhárom tonnával több juh- és hetvenkét tonnával több baromfihúst értékesítettek! Az említett állati termékek felvásárlása terén tapasztalt fogyatékosságok a minőségi tényezők figyelmen kívül hagyásával magyarázhatók. Ezt bizonyítja az is, hogy a háromnegyedév végével a tervezett szarvasmarhaállományt négyszáznyolcvanegy, a sertésállományt kilencezerkétszázhúsz, a juhállományt ötszáztizenhat, a tervezett baromfiállományt pedig több mint százhatezer darabbal szárnyalták túl. Ezzel ellentétben például a hízémarhák átlagos napi súlygyarapodása mindössze 0,74, a hízósertéseké pedig 0,47 kilogramm volt. Az Idei év első kilenc hónapjában ugyanakkor hatezerkétszázbatvankilenc sertés (a született állomány 8,9 százaléka!) pusztult el és egy kocára számítva mindössze 11,8 malacot választottak el! A járás mezőgazdasági üzemei október végével a tervezett tejfelvásárlási feladatokat mindössze 97,4 százalékra teljesítették. A lemaradás köze] 1 millió százezer liter volt! A tervezett feladatoknak elsősorban a králi (közel nyolcvanezer literrel több tejet adtak a közellátásnak), a hosticei (+ 74 ezer liter) és a rimajánosi (+ 75 ezer liter) szövetkezetben tettek eleget. Ugyanez, habár a túlteljesítés már kisebb mértékű volt, mondható el még a gömöralmágyi (Gemerská Jablonica), a Hrnčiarske Zalužany-i, a klenoveci, az újbásti (Nová Bašta), a rimaszombati, a rimaszécsi, a feledi (Jesenské) és a Veiké Teriakovce-i szövetkezetről is. Ugyanakkor társadalmunk legnagyobb adósai közé a gömőri (közel négyszáztizenliétezer literi), a lenartovcei (háromszázötvenhétezer literi) és a nagybalogi (közel százhetvenötezer literi) szövetkezet tartozott. A járás két állami gazdaságában sem álltak a feladatok magaslatán, hiszen a lemaradás meghaladta a negyedmillió litert! A járás mezőgazdasági üzemeiben még elég gyakori a tejvizezés. Októberben háromezerhétszázhatvan, év elejétől számítva pedig 48 ezer 769 liter „hamisított tej“ került a rimaszombati tejfeldolgozó-üzembe. A legtöbb ilyen tej a šimonovcei (közel tizennyolcezer liter), a lénártfalvai (Lenartovce) és a drienőanyi szövetkezetből származott. Az említetteken kívül még további hat szövetkezetben és két állami gazdaságban fordult elő tejvizezés. Egyedül csak a tojás tervezett felvásárlását sikerült teljesíteniük, de azt is csak a szövetkezetek jóvoltából, amelyekből 381 ezer tojást értékesítettek, holott ezzel már nem számoltak. A járás Közös Mezőgazdasági Baromfitenyésztő Vállalata a tervezett feladatot csak 98,2 százalékra teljesítettel BARA LÄSZLÖ
