Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-12-23 / 51. szám
1978. december 23. SZABAD FÖLDMŰVES .11 A teremben ünnepélyes hangulat uralkodik. Az osztályfőnök lassan, meg-megremegő ujjal az utolsó diák mellére is feltűzi a zöld szalagot. A lányok pirosló arccal és csillogó szemmel pislognak, némelyikük tekintete a szülők soraiban kutat, biztató mosolyt, támaszt keresve. De mintha a fiúk szeme is fényesebben villogna, mint máskor. Az osztályfőnök és az igazgató is halkan, meghatottan ejti a szót, valami kaparássza a torkukat. A kis család valamennyi tagját lányuknak, fiuknak tekintik. Megkedvelték őket, jóban-rosszban együtt éreztek velük s most nehéz lenne úgy kezet szorítaniuk, hogy közben ne gondoljanak az elszakadás közelgő pillanatára. Ilyenkor bizony megsajdul a szív, nehezebb a lélegzet, a szó. A harkácsl kultúrházban vagyunk, a Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola végzős növendékei már a terített asztal mellett ülnek. Mellükön, a hevesen dobogó szív fölött, ott díszük a kiérdemelt zöld szalagocska. A zenekar halk melódiákat játszik, az ünnepi feszültség lassanként feloldódik, mint májusi éjszakában az orgonaillat. Még néhány pillanat s máris vidám társalgástól hangos a terem — kitárulnak a diákszívek. nem mindenben értettünk egyet, de azért alapjában véve jó közösséget alkottunk. Szinte minden megmozdulásba bekapcsolódtunk: sportoltunk, szavaltunk, és a SZISZ-szervezet munkájából is kivettük a részünket. S ami a legörvendetesebb, mindezt nem a tanulmányi előmenetel rovására tettük. — Félsz az érettségitől? — Gondolom, többé-kevésbé mindenki tart tóle, csak kevesen merik bevallani. Azzal bátorítom magamat, hogy ha alaposan jelkészülök, nem érhet meglepetés. Marika édesapja, Tóth József, az újbódvai szövetkezetben dolgozik, az ellenőrző bizottság elnöke. Koccintunk a lánya egészségére. — Örülök, hogy Marika hamarosan leérettségizik, de még boldogabb lennék, ha megfogadta volna a tanácsomat és folytatná a tanulást. De nem, ő dolgozni akar. Hát dolgozzon, kényszeríteni nem akarom. Ügy tervezi, hogy hazajön a szövetkezetbe. Jó helye lesz, csak aztán megbecsülje magát. • • • A tornaijai mezőgazdasági iskola kerek húsz évvel ezelőtt indult, négy osztállyal és mintegy százhúsz diákkal. Néhány évig oktattak itt növénytermesztőket és állattenyésztőket is, de a jó irányzat mindig az üzemgazdász-képzés volt. Immár közel másfél ezer diák került ki az iskolából, közülük sokan főiskolai képesítést szereztek és fontos társadalmi vagy politikai feladatkört látnak el, elsősorban a mezőgazdaságban. TÖBIK LÁSZLÓ mérnök, az iskola igazgatója, gondolataiba mélyedbe forgatja ujjai között a végzősök szalagavatói üdvözletét, s halkan mondja: — Nekem sem könnyű a szó, pedig már jó néhány évfolyamot felavattunk és elbúcsúztattunk. Ez az élet sora — A SZOVJET EMBEREK ÉLETÉBŐL Jövőt építő fiatalok Az érettségire készülődök osztályfőnöke JEZSÖ JÁNOS. Vajon mit érez- - hét ilyenkor a tanár, aki néhány hónap múlva szárnyra bocsátja diákjait? — Az osztályfőnöki megbízatás örömet és gondot, jogot és még több kötelességet jelent. Mindezt szívesen vállaltam. Ügy érzem, sikerült meglelnem az utat, melyen a tanár és a diák megértésben haladhat együtt. Nehéz lenne pontosan szavakba önteni, mit érzek ezekben a percekben. Felemelő érzés tudni, hogy nemsokára az én tanítványaim ts érett emberekké válnak s bekapcsolódnak az alkotó, termelő munkába. Hely és feladat számukra is bőven akad az életben, hiszen mezőgazdaságunkra az elkövetkező években is igényes feladatok vár nak. Valamennyien azon fáradoztunk, hogy jó szakembereket adjunk a gyakorlatnak. Munkánk sikerességének fokmérője a diákok helytállása lesz. S hogy most nehéz a perc? Nem tehetek ellene, szívemhez nőttek a gyerekek. • • • A tornaijai „mezősuli’ negyedik osztályában harminchárom üzemgazdász-jelölt készül az érettségi vizsgára, az életre. Bármelyiküket kérdezem, reménykedve tekintenek a jövőbe. Ez pedig mezőgazdaságunk tekintélyének növekedésére utal. Először egy villogó szemű, helyre kislánnyal, GÄKA ÁGNESSEL ismerkedem meg. Alig csendül fel a talpalávaló, hozzám lép és táncba hív. A lá nárokkal és a ne velőnőkkel folyta tott beszélgetés so rán annyit jegyez tem fel róla, hogy az iskola legjobb sportolói közé tartozik, nagyon szeret kézilabdázni, kedveli a távolugrást, és a honvédelmi vetélkedőkön is rendre megállja a helyét. Gyengéje a „matek“. A pergő ritmusok miatt csak keveset beszélgetünk, de azért egyetmást így is sikerül megtudnom tőle. Például azt, hogy söregi, és azért választotta a mezőgazdaságot, mert tud ja — itt is teret kap az érvényesüléshez. — Ha járt már nálunk, akkor tudja, hogy jó nevű szövetkezetünk van — meséli a két tánc közötti szünetben. — És mennyi fiatal szakember dolgozik ottt Azt mondják, megtalálták a számításukat. Én miért ne találnám meg? — Tehát az érettségi után hazamész dolgozni. — Ha szükség lesz rám otthon, akkor igen. Ha elutasítanak, akkor az almágyi szövetkezetei választom. A harminchárom fős osztályban csupán két fiú van. Én a kővári származású GRESINA OTTÖT faggatom. — Ha megkérdeztek, mindig azt hajtogattam, régész leszek — mondja mosolyogva —, de talán magam sem gondoltam komolyan. Aztán egyszer csak döntenem kellett, és ezt választottam. — Megbántad? — Még nem, és talán a jövőben sem lesz rá okom. Már a nagyszüleim ts ott dolgoztak, ahol az ország kenyere születik. Bízom benne, hogy én is megtalálom a helyemet a mezőgazdaságban — Pontosabban? — Hazamegyek a nagykürtösi járásba. A szlovákgyarmati gazdaságban szeretnék dolgozni, mint növényter ott voltam gyakorlaton és tudom, hogy számíthatok az idősebb, tapasztalt munkatársak segítségére. — Múlnak a napok, közeledik az érettségi ideje. Előkerested-e már a régi jegyzeteket? — Még csak az üzemszervezéssel foglalkozom, de hamarosan a többi tantárgyra is sor kerül. Nem szerelném, hogy azt mondják rólam, szitával álltam sorba, amikor a tudományt mérték. Szünetel a zenebona, a lányok kis M c m á a ttt, ЩШ____ tó m ű it! a tanulni vágyók egyre jönnek, mi pedig okítjuk ókét, embert faragunk belőlük s amikor búcsúzni kell, úgy érezzük, egy darabkát belőlünk is magukkal visznek az életbe. csoportokat alkotnak, csendesen beszélgetnek. Az egyik csoporttól az osztály legjobb tanulója felől érdeklődöm. A nagyidai " KOcsiK MÁRIA nevét említik. Másoktól az iránt érdeklődöm, hányán szeretnének továbbtanulni. „Az osztályból egyedül Kocsik Mari jelentkezelt főiskolára“ — mondják s egyikük máris indul, hogy megkeresse. A többiek meg közben elmondanak felőle egyet-mást. ]ú barátnő, kitűnő szervező, a SZISZ-szervezet vezetőségi tagja, szereti a sportot, az irodalmat, és szabad idejében szívesen segít a gyengébb tanulóknak. Mire megérkezik, majdnem zavarban vagyok, mert nem tudom, mit kérdezhetnék még tőle. — Az iskola legjobb tanulói közé tartozol, mindig kitüntetett 'vagy. Eny nyíre szeretsz tanulni? — Szeretek-e? Száz diákból talán egy ha szeret. A lányok azt mondják, tehetséges vagyok, meg hogy szerencsém van. Melyik diáknak nincsen? Lehet, hogy szerénytelenségnek tűnik,. de én azt mondom, csak az akaraterőm több mint másoknak. Nem szeretek, hanem akarok tanulni. — Mikor határoztad el, hogy főiskolára jelentkezel? — Már az első évfolyam végén. Tudja, valahányszor szóba került otthon az iskola, a szüleim egyre csak azt hajtogatták: „Marikám, úgy igyekezz, hogy magadnak tanulsz!“ Az ő nyomdokaikban haladok, és a tanácsukat is megfogadtam. TÓTH MÁRIA a kassai járásból, Horvátiból jött ökonómiát tanulni. — Szüleim a mezőgazdaságban dolgoznak, édesapám hosszú ideig könyvelő volt — meséli Marika —, sokat beszélt a munkájú i ról, talán így akar■ ta velem megszerettetni ezt a szakmát. Amint látja, sikerült. — Te vagy az osztályelnök, jól ki- jössz a lányokkal? A fiúkat nem s i kérdezem, mert... — Ha arra gondol, nem uralkodtunk ? fölöttük. Mint az már lenni szokott, A teremben szól a nóta, fiatalok és öregek, diákok, szülők és tanárok ropják a táncot. A gyerekek mosolyognak, szemük ragyog a boldogságtól. Reményekkel telve készülnek az életre. Bízunk benne, hogy tudásuk legjavát nyújtva vállalnak majd részt a mindennapi feladatok teljesítéséből és tovább öregbítik iskolájuk jó hírnevét. KÄDEK GÄBOR Komszomol öntözőrendszer — e; nem csupán a jövő nagyszerű öntö zőgazdálkodási rendszere, hanen mindenekelőtt egyetemes gondosko dás annak a népnek a jólétéről melynek célja a föld megváltoztatá sa, a kiváló termelési eredményekké kecsegtető feltételek megteremtése Ez a riport azokról az emberekről újítókról szól, akik igyekezetüket, tu dásukat és akaratukat latba vetv< alakítják, építik a jövőt. • • * A talajjavítók települését villám gyorsan bejárta az örömteli hír: a: állami bizottság hozzájárult, hogj újabb létesítményt építsenek a gyér meltek számára. Most mindenütt er ről beszélnek az emberek: az irodák ban, az ebédlőben, az építkezéseken — Nem első ízben írunk alá ilyer okmányt, számunkra mégis jelentő! esemény ez — hangsúlyozza Vlagyi mir Szemjonovics Cserkaszov, az épí tő-szerelő tröszt képviselője, miköz ben mérsékelt izgatottsággal séta fel-alá az irodában és hol az egyt künkre, hol a másikunkra pillant. -Az ifjúság bátran tekint a távol jövőbe. A fiatalok számára ez épper olyan természetes, mint az, hogy tár sadalmunk — fokozott tevékenység re ösztönözve őket — beláthatatlar működési területet biztosít számukra Ennek igazoláséra csupán egyetler számadatot említek: a Komszomo öntözőrendszer építésére a szovjei állam 738 millió rubelt fordít. Az ál lám ennyi milliót fektet be a földbe, amely ma mindössze tíz-tizenkét mázsa szemet terem hektáronként, az állatfarmokba, melyeken a kétezer litert sem érk el a tehenenkéntl tejtermelés, a falvakba, melyekből tömegesen vándorol el az ifjúság és a városokba, ahol nincsenek poros utak. A rubel azért vándorol ide, hogy minden gyökerestől megváltozzon. Hogy a holnap mihamarabb valósággá váljon, azért már ma építik itt a teljesen eltérő mezőgazdasági termelési színvonalú és szocialista életmódú szovhozokat. Napjaink és az elkövetkező napok legfontosabb feladata — az aszfaltozott utak, a városias arculatú falvak, az ipari alapokra helyezett nagy kapacitású állattartó telepek és az öntözőgazdaségok kiépítése. Az első ilyen típusú szovhoz a „Kolosz“ nevet kapta. A jövőben összesen bat ilyen szovhoz lesz itt s ezek a már meglevő kolhozokkal együtt több mint 166 ezer hektár öntözhető földet fognak művelni. Ilyen tehát ez az építkezés. Nem hiába kapta nemrégen- hozományul az „Össz-szövetségi“ elnevezést. A párt és a kormány kezdeményezésének köszönhetően született meg és most az olyan emberek energiájának és gondoskodásának jóvoltából él, mint amilyen Vaszilij Sislov és Ivan Parhomenko. Érdekes ezeknek a fiataloknak a sorsa. Már két élmunkás-építkezés van a számlájukon, a Komszomol öntözőrendszer a harmadik. Vászja és Iván nem csupán barátok, hanem rokonok is. Vászja ugyanis Iván leánytestvérét, Verát vette feleségül. Vászja és Iván a „Voronyezs“ kanafas kotrógépen kezdtek dolgozni és ezzel megalakították az első komszomolista-ifjúsági gépkezelő csoportot. Kezdetben a fő szivattyútelepen, később pedig a főcsatornán váltották egymást a- műszakokban. Azután más technikára tértek át s a kotrógépen Vászja helyét Iván felesége, Valja foglalta el. Ö viszont a szűrőállomáson kezdett dolgozni, ahol szintén elégedett. Miért is ne lenne, hiszen ez az állomás az építkezés szíve, s ennek haladó technológiája teszi lehetővé a burkolási munkálatok maximális meggyorsítását. Az építők nincsenek szűkében az örömöknek. Jurij Vlagyimirovics Mitropolszkij elvtárssal, a pártszervezet titkárával arról beszélgetünk, hány gyermek született a talajjavítók településén, az építkezés megkezdése óta. Eddig ezzel a kérdéssel senki nem foglalkozott, holott igen érdekes. Hiszen — gyermekek születnek. Ez azt jelenti, hogy az emberek nem kiruccanni és a könnyű kereset illúziójával jönnek ide, hanem azzal a szilárd elhatározással, hogy megtelepedjenek és építsenek. Például B. A. Fofanov betonozó brigádjában, amely a közelmúltban, hetvennégyben alakult, már négy csecsemő született. E munkaközösségnek szinte valamennyi tagja megtelepedett itt. A nagy napon, amikor az állami bizottság beleegyezését adta a gyermekek számára tervezett létesítmény építéséhez, a betonozók komoly dolgot hajtottak végre — lerakták egy háromemeletes lakóház alapjait'. — Hányadik is ez már a sorban? — érdeklődünk Borisz Andrejevics elvtárstól. — Itt minden a miénk — válaszol nevetve s körbemutat a településen. Tüzetesebben körülnézünk. Sok-sok épületet látunk, valamennyi röpke három év alatt került tető alá. Mindez Fofanov elvtárs brigádjának és a hozzá hasonló munkaközösségeknek — mint pl. a kotrógépet kezelők V. Sz. Pozgyakin vezette brigádjának — az érdeme. Annak ellenére, hogy a kotrógépet hirtelen meghibásodás végett egy hónapon át nélkülözniük kellett, a brigád becsülettel teljesítette évi tervfeladatát. Az év folyamán 2,5 illió köbméter földet mozgattak meg, helyeztek át. Fiatal bizony ez az építkezés, de követésre méltó példával bőven szolgál. Az első teherpróbán az egész közösség kitűnőre vizsgázott. Erről tanúskodik az a tény is, hogy a közösség megkapta az SZSZKSZ Vízgazdálkodási Minisztériuma vörös vándorzászlaját. És ez valóban jó kezdet, mert arra utal, hogy hazánk legjelentősebb építkezéseinek egyikén harcképes közösség kovácsolódott össze. J. GORELIK víjii: ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ л A ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ Kiérdemelték bronz fokozatot Az érsekújvári (Nové Zámky) Milex tejfeldolgozó üzem vajkészítö részlege régebben alakult brigádjának két fiatal tagja van, akik csak 1975-től dolgoznak e munkaközösségben: Mária Trstenovičová és Mária Palečková (a képen). Mindketten jól beilleszkedtek a Bajkai Margit vezette szocialista brigádba. Mind a munka terén, mind pedig a munkán kívüli közös társadalmi életbe eredményesen kapcsolódtak be. Ok is jól elsajátították a KM-1500-as hazai gyártmányú automata gép kezelését. Tervüket, ami a minőséget illeti, a tervezett 77,3 pontnál jobban, 80,7 pontra teljesítették. Mennyiségi termelési tervét pedig a brigádjuk 101,8 százalékra teljesítette. Szépen vezetett*- krónikájukból pontosan betekintést nyerhetünk a brigád üzemi életébe és a munkahelyen kívüli társadalmi tevékenységébe. Mindketten fiatalok, szorgalmasak, munkájukat szeretik és a most elnyert bronz fokozat mellé még a külön dicséretet is megérdemlik, (ers) ❖ ❖ A ❖ ❖ ❖ A ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ A
