Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-23 / 51. szám

A rózsatermesztés múltja és jelene

A Nitrai Mezőgazdasági Múzeumban a Szófiai Mezőgazdasági Múzeummal karöltve november végén nyitották meg „A rózsa termesztése és feldolgozása“ című kiállítást. A megnyitó alkalmából Roda Balovská tanárnő, Dimitrov-díjas tudományos dolgozó, a Szófiai Mezőgazdasági Múzeum igazgatónője, mondott ünnepi beszédet. A kultúrműsor keretében Ján Greššo színművész, a Nitrai Kerületi Színház tagja mondott el több, a rózsával kapcsolatos szebbnél szebb verset. Végül Svetanka Kružská mérnök, a szófiai múzeum tudományos dolgozója ismertette a kiállítás anyagát. Megtudtuk azt is, hogy egy gramm rózsaolaj előállításához háromezer rózsalevél szükséges. Egy gramm rózsaolaj — bolgár viszonylatban — egy gramm arany értékének felel meg.

Már az egyiptomiak is felhasználták a rózsaszirmot különféle balzsamok készítéséhez, a rómaiak pedig már Tráciát emlegették a legszebb rózsatermő területek közt. Plinius már tizenkét rózsafajtát nevezett meg Tráciából. A tizenhetedik és a tizennyolcadik században már Bulgáriában, főleg az úgynevezett „Rózsák völgye“, Kazanlak környékén termelték a világ rózsaolaj-szükségletének kilencven százalékát. Maxim Gorkij Európa egyik legszebb részének írta le Kazanlak környékét és rózsaligeteit. A kapitalizmus azonban ezt a termesztési ágat is igyekezett saját hasznára fordítani, ezért a rózsatérmelők már 1928-ban szövetkezetekbe tömörülve kerestek segítséget. Ma a modern rózsatermesztés Bulgária egyik legjelentősebb ipari ága.

A kiállítás valóban lebilincselő. Nemcsak a színes képek miatt, amelyek bemutatják a rőzsatermesztés különféle fázisait, hanem azért is, mert láthatjuk a rózsatermesztés eszközeit, az olajfőzés kezdetleges és korszerű berendezéseit stb. A kiállítás bemutatja a rózsatermesztés termékeit, az illatszereket és a krémeket, sőt Bulgária azon bélyegeit és pénznemeit, amelyeken a rózsa is szerepei.

A kiállítás megnyitóján annyi ember gyűlt össze, hogy nem fértek el a helyiségben. A kiállítás azóta is vonzza a látogatókat. Vontorőik Jozef mérnök, a Nitrai Mezőgazdasági Múzeum igazgatója arról tájékoztatott, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a december végéig tervezett kiállítást két hónappal meghosszabbítják.

Mártonvölgyi László

A z időjárás már hidegre fordúlt, s a szobanövények Is nagyobb védelmet, melegebb környezetet kívánnak. Azok a szobanövények, amelyek nyáron és ősszel kint voltak az erkélyen, esetleg a kertben, visszakerültek a szobákba, a lépcsőházakba és a folyosókra. Vannak olyan növényeink, amelyek a nyári és az őszi időszakban már akkorára fejlődtek, hogy nem férnek el a korábbi helyükön. Ezeket az előszobában, a szabad folyosón vagy a lépcsőházban helyezhetjük el.

Társaik lehetnek itt a már nagy méretű és a nyáron át szabadban díszlő, örökzöld levelő, gyakran mutatós virágokat is bontó, de a tél folyamán fagyvédelmet kívánó mediterrán eredetű cserjéknek. Ilyenek például a babér,, a babérmeggy, a gránátalma, a leander, a narancs, a citrancs és a citrom - cserjék, valamint a többféle formájú és változatos levélszíneződésű kecskerágó fajuk, vízipálmák stb.

Az sem baj, ha teljes fényt nem kapnak a telelésük alatt, ám minél fényszegényebb helyre kerülnek a virágok, szobanövények, annál alacsonyabb és egyenletesebb legyen a helyiség hőmérséklete. Ez azonban lehetőleg né haladja meg a tíztizenkét Celsius-fokot. Kevésbé káros ugyanis, ha az esetleges fényszegénység következtében tavaszig lehullatják leveleik egy részét, mintha a magas hőmérséklet következtében továbbfejlődnének és a vézna hajtások neveléséhez használnák fel azt az energiát, ami a tavaszi fejlődésükhöz kellene. Természetesen az állandó félhomály káros a növények számára.

A túlságosan megnőtt és elterobélyesedett cserjéket visszakurtítjuk, akár a felére is. Ez csökkenti a helyigényt, megkönnyíti az elhelyezést, a takarítást és a közlekedést a keskeny folyosókon is. Természetesen, sok függ a lakóközösség magatartásától is. Ha a növényeket nem megfelelően helyezzük el, sok bosszúságot, nézeteltérést, vitát okozhatnak. Sőt, olyan esetek is előfordulhatnak, amikor a barázdáltabb lelkű lakótársak tönkreteszik az egész lépcsőház növényeit.

A növények jelenlétükkel javíthatják a közvetlen környezetet, barátságosabbá, szebbé tehetik azt.

Az egy- és többemeletes lakóházak légliőmérséklete sem egyenlő. A felső emeleteken magasabb és egyenletesebb, mint a földszinten vagy az alsó emeleteken. Ha viszont a felső emeleteken nyitva tartják a szellőző ablakoknak akár csak az egyik szárnyát, valahányszor lent kinyílik a bejárati ajtó, huzat keletkezik. Ez különösen most, télen hirtelen hömérsékletcsökkenést okozhat, ami a növények gyakori megfázásával járhat. Párologtatásuk és földjük vízvesztesége is fokozódhat, mert a légáram elsodorja a levelek körül kialakult párásabb légréteget.

A kisebb cserjék, virágok az úgynevezett mai modern lakásokban is elférnek. A gondos

háziasszony a legtöbb esetben az ablakokhoz közel vagy teljesen az ablakokhoz helyezi el a cserjéket és a virágokat. Ez azért fontos, mert a növények közvetlenül az ablakok előtt, azok középpontjában kapják a legtöbb fényt és természetesen a legtöbb meleget is, hiszen a fűtőtestek is ott helyezkednek el.

A lakásokat azonban szellőztetni kell, amit általában reggel célszerű végezni. Ennek sarán sarkig nyissuk ki az ablakokat, hogy betódulbassnn a friss, jó levegő. Azt már azonban kevesen tudják, hogy a növények, legalább is nagyon sok közölök, kényesek a beáramló friss, de hideg levegőre, még akkor is, ha a szellőztetés mindössze öt percig tart. A beáramló, hideg levegő ugyanis elsőként a növényekbe ütközik. Gondoljunk erre a szellőztetés idején is, ezért takarjuk be őket könnyű ruhával, esetleg kendővel, mert a növények meg-/ fázása a létüket veszélyezteti.

K. MOLNÁR FERENC

■»ipor'túfjaim során már ■* többször megfigyeltem, hogy a kisállattenyésztők általában sohasem önmagukról, hanem mindig kedvenc állataikról beszélnek először. Vagyis előtérben mindig az állat áll. Ha arról érdeklődtem, hogy kifizotődő-e tartásuk, a megkérdezettek értetlenül néztek rám. Ez pedig azt jelenti, hogy a vérbeli kisállattenyésztő sohasem a haszon végett gondozza az állatokat.

Sebestyén János mindössze öt éve tagja a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége Somorjai (Samorín) Helyi Szervezetének.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a harmincöt éves fiatalember csupán azóta jegyezte el magát az apróállatokkal. Nem bizony. Már tízévesen ólat eszkahált össze a baknyúl számára. Egy kidobott hordót fűrészelt ketté. Az évek során meggyőződött arról, hogy az anyák könnyebben megtermékenyülnek, mert a baik elől nem menekülhetnek a sarokba. A kör alakú 61 további előnye, hogy az apaállat a pároztatáskor nem veszít felesleges energiát, így egy hét alatt négy-öt nőstény megtermékenyítésére is képes. A siker érdekében azonban a4 kisállattenyésztőnek ismernie kell a törzsállományt. Ugyanis köztudott, hogy a baknyúl a megtermékenyítés pillanatában úgyszólván „lefordul“ a nőstényről. Sokan azt hiszik, hogy minél többször fordul le a bak, annál több kisnyulat ellik az anyaállat. Ez persze a valóságban nem így fest. Az állatoknál Is megvan az az időszak, amikor a legkönnyebben termékenyülnek. A nyulaknál ezt a folyamatot kora tavasszal, Illetve késő őszszel figyelhetjük meg. Visszatérve a fent említettekhez, legideálisabb, ha a baknyúl pározfatáskor kétszer fordul le az anyaállatról.

A fiatal kisállattenyésztő először az új-zélandi fehér nyulak tartásával próbálkozott. Sajnos, nem nagy sikerrel. Ebben nem a nyulak, hanem egy kóbor kutya volt a ludas. Két anyaállatot és három tenyészsüldőt tépett szét. Lényegében az egész állományt. Ennek ellenére Jánosnak nem ment el a kedve a nyültenyésztéstől. Sőt, a „saját kárán tanul az ember“ jelszóval

ségeť. Eddig betegség még nem fordult elő. Csupán egy anyaállat pusztult el az ellést követően. A leleményes kisállattenyésztő azonban akkor sem vesztette el a fejét, míg a kicsinyek megtanultak enni, de megérte, mert egyetlen egy sem pusztult el közülük. Igaz, súlyuk csupán öthónapos korban érte el a 2,8 kilogrammot.

Annak ellenére, hogy hetente takarítja a ketreceket, alattuk így is található takarmányhul-Leleményes

kisállattenyésztő

,_____________

SSO-а Ш a s a ca ra

Ciilamidiózis

Nem áj, csak új megnevezésű betegségről van szó, amely elég gyakori a háziállatoknál, de az embergyógyászatban sem ismeretlen. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kacsáknál fordul elő leggyakrabban (erre azonban biológiai szabály nincs és a vélemények is különböznek), ezért a kórleírást is erre az állatfajra irányítom.

A betegséget eredetileg papagájkúrnak (psittacosi) nevezték, mert a papagájok terjesztették az emberekre. Később, ahogy bővültek az ismeretek a kórokozókról, a betegség neve is változott. Először miyagawanelőzis (Miyagawa japán kutató szerint), később pedig neorickettsiózis lett a neve. Szakmai körökben a bedsoniózis név a leghasználtabb. Amióta végérvényesen meghatározták a kórúj, korszerű faépületet, illetve ketreceket létesített. Ennek hátsó része, s két oldala deszkából, az eleje pedig lécekből készült. E tágas épületbe helyezte el azután a nyúlzsebbel, rostos padozattal ellátott ólakat. Am a ketrecekbe a nagy csincsillát telepítette. S utólag is állítja, nem bánta meg. Az anya szereti fiókáit, s nyolcnál kevesebbet csak nagy ritkán ellik. Az utódokat kéthetes korukban választja el, de súlyuk háromhőnapos korban már eléri a két és fél kilogrammot. Természetesen etetni kell őket, méghozzá nem is akárhogyan. A nagy csincsilla kedveli a szemes takarmányt, a vizet és a szénát. János növendéknyulai úgyszólván nem ismerik a zöldtaikarmányt. Ám hetente kétszer két kiskanálnyí Robaron tápot kever az ivóvizükbe, ami a nyulaknál jó étvágyat vált ki, s növeli a betegségekkel szembeni ellenállóképesladék. Valamilyen módon ezt is értékesíteni kellene, fordult meg a fejében. így jutott arra az elhatározásra, hogy tengerimalacokat vásárol. Az első évben egy nőstény után tizenkét utódot nyert. A második évben bundájukból a gyerekek számára sapkát, kabátot csináltatott. Közben nagyon megszerette őket, mert a tengerimalac kedves, barátkozó állat. A kertben található összes gyomnövényt elfogyasztják, így lényegében tartásuk kifizetődő. Persze ma már húsz anya és két hím képezi az állományt, s a növendékeket kísérleti állomásoknál értékesíti.

Manapság sokkal több Időt fordít a tengerimalacok gondozására, mint korábban. A fiadzanl készülő anyákat külön ketrecbe helyezi el, ahol az ellés után tíz napig tartózkodnak. Ezt követően egy nagyobb, kifutóval ellátott ólba kerülnek,

dóan jelen van. Ez a hely az úgynevezett „óvoda“. Az utódok Itt még két hetet töltenek el anyjukkal együtt. Innen megerősödve a szabadba kerülnek, mert mint már említettem, tő feladatuk az ólak alatti takarmányhulladék értékesítése.

A kisállattenyésztő egy epizódot is elmesélt. Késő ősszel történt, amikor délután etetni ment, a tengerimalacok kimondottan furcsán viselkedtek. A" megszokottnál gyorsabban szaladtak az ennivalóhoz, s idegesén fel-felkapták kicsi fejüket. Ez az időszak egy hétig tartott, azután minden ment a maga rendje és módja szerint. Először a lelkes állatbarát arra gondolt, hogy bizonyára a közelgő tél ellen tüntettek a tengerimalacok. A valóság azonban egészen más volt. Ezt nyomban meg is értette, amikor észrevette az egyik nyúlól lábánál a lyukat, s a halom földet. Vajon hogyan kerülhetett a 30 cm mély alappal és ugyanannyi magasságú betonnal körülvett faépületbe a patkány? Egyszerűen, a múltkor nyitva felejtette az ajtót; azt használta ki a bestia, mert az volt a javából. Végül a légpuska megtette hatását, s azóta békesség van. Viszont a kis történet engem is meggyőzött arról, hogy nem igaz az a mondás: ahoi tengerimalac van, ott nem marad meg a patkány.

Sebestyén János nagyon megkedvelte az apröállatokat. Munka után első dolga az állatok etetésére irányul. A problémákat sikeresen megoldja, jó szervező, emberi tulajdonságokkal rendelkezik. Nem véletlen tehát, hogy januártól a helyi alapszervezet — amely nyolcvan tagot számlál — pénztárosa.

ÖVÁRY PÉTER

]

■ *j* *j ♦$* «2* «2« *2* *2* *2* •«* ♦♦♦ *1* ♦«» *!* ♦!* «J» *2« «2* *2* *** *** «2« *** *** *!• «2* *2* *2* »J* *2* «2* *** *2

okezá hovatartozását (se nem vírus, se nem baktérium), chlamidiózisnak nevezik.

Hazánkban ez a betegség eléggé elterjedt, talán valamivel gyakoribb, mint ahogy azt gondolják. Tiszta formában ritkán lordul elő, rendszerint valamilyen más betegség, leggyakrabban a szalmonellózis társul hozzá.

Kárleírás. A lappangási idő egy-két hét, de a szemmel látható kórelváltozások csak később jelentkeznek. Erre az 1975. évi gyakorlati tapasztalataink is utalnak, amikor egy idény alatt mintegy hatezer kiskacsa és nyolcszáz tenyészállat pusztult el olyan tünetek mellett, melyeknél orvosilag bizunyítható volt, hogy a kórkifejlődéshez három-négy, sőt több hét is szükséges. A szalmonellózist, mint társult fertőzést csak egyszer sikerült bizonyítani, ám egyéb baktériumokat, főleg gennykeltőket gyakran mutattak ki. A lappangási idő megjelölése ezért sem mérvadó, mert biztos kőrtünet nélkül a négy-hat napos kiskacsák is mégbetegedtek, s elpusztultak. Itt valószínűleg vertikális átvitelről volt szó. Még a tapasztalt állatorvosok is úgyszólván elkalandoztak a látott tünetek alapján, elsősorban azért, mert a szűk körű tünetcsoporttal nem tudtak mit kezdeni. Csak a komplex felmérések, többek között a gondozók szerolágiai kivizsgálása lett az útmutató, mert a tíznél több gondozó közül csak kettő volt a chlamidiózisra szerológiailag negatív. Talán egyedi esetről volt szó, de utólag úgy gondoljuk, ez esetben az ember volt a betegséghordozd, noha ezt a humán higiénikusok és orvosok tagadják. A gondozóknál a kórlefolyás enyhe volt, s gyenge kötőhártya-gyulladással járt.

Kiskacsáknál a betegség a csőrnek és tájékának, a lábnak és az úszóhártyáknak lila színelváltozásával kezdődött. A pihe száraz volt és matt, érintésre törékeny. Az irodalomban gyakran van szó kötőhártya-gyulladásról, amit a mi gyakorlati példánk nem igazolt. Kórbonctanilag szívburok-gyulladás, valamint a szívizomzat és a szív egész formájának megnagyobbodása észlelhető. A hullák többsége sovány. A máj elváltozásai nem utalnak egyöntetűen a betegségre.

A tojóknál és a hímeknél a baj könnyebben felismerhető, mert azonos tünetskála mellett több állat betegszik meg. Enyhe kötőhórtya-gyulladástól a vakságon keresztül a totális szemgyulladásig minden előfordulhat. Az orrsövények teljesen elrothadnak. Az állatok vérmérgezésben, sokkizület-gyulladásban és a vakságból eredő éhhalálban pusztulnak el. A többi kórbonctani tünet nem jellemző.

A kórmeghatározás nagyon nehéz. Nagyon jól kell ismerni a klinikai, kórbonctani és az egészségügyi helyzetet, hogy egyáltalán gyanút fogjunk az említett betegségre. Pedig néha a gyanút ki kell mondanunk, mert a betegségre nagyon fogékony az ember, valamint a haszon- és díszállatok. Az orvosok is gyakran félve emlegetik a chlamidiózist, s valljuk be, joggal.

A betegséget széles skálájú antibiotikumokkal lehet eredményesen gyógykezelni. Igaz, a kezelés költséges, ám erkölcsi kötelességünk a maximumra törekedni, hiszen a legnagyobb kincset, az emberi egészséget veszélyeztetjük.

Or. A. S. szakállatorvos

»2« «2« *2« «2* *J* <♦ *2* «5» *2* «2» »2* *** *2* «J* »2* *2« «J* «2* *2* ♦♦♦ *2* *2* *2* ♦2* *2* *24 ‘2* *2* *2* *2* *2* *2* *♦* *2* *2* *2* *»* *2* *2*