Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-18 / 46. szám

1978. november 18. ■SZABAD FÖLDMŰVES, A Kreml Kongresszusi Palotájá­­ban rendezett díszünnepségen emlékeztek meg korunk legnagyobb világeseménye, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 61. évfordulójá­ról. A nagygyűlésen részt vettek a párt, a szovjet kormány vezetői, a tábornoki kar, a közélet és a moszk­vai dolgozók képviselői. A jelenlevők lelkes tapssal fogadták a díszemel­vényen megjelenő Leonyid Brezsnyev elvtársat, az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkárát, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnökét és a többi szovjet vezetőt. Az ünnepi beszédet Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mondta. A bevezetőben megállapította: — Az Októberi Forradalom soha el nem múló jelentősége abban áll, hogy le­hetővé tette a társadalmi fejlődés alapvető problémájának megoldását — a kizsákmányolás és az elnyomás valamennyi formájának végleges fel­számolását. A nép jólétéről való gon­doskodás a kommunista párt és a szovjet állam tevékenységének leg­fontosabb összetevője — mutatott rá a szovjet kormányfő, majd a szovjet gazdaság eredményeiről szólva egye­bek között emlékeztetett rá: — Ipa runk jelenleg több terméket állít elő mint az összes nyugati országok együttvéve. Pedig ezeknek a lakos­sága a harmadával több a Szovjet­unió lélekszámúnál. A szovjetország helyzetét jellemez­ve a világgazdasági kapcsolatok rend­szerében, Koszigin megemlítette, hogy a Szovjetunió ma intenzív gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatokat tart fenn valamennyi földrész orszá­gaival, és 118 állammal folytat keres­kedelmet. A maga nemében egyedül­álló tapasztalatokat szereztek a KGST-hez tartozó szocialista országok a sokoldalú gazdasági együttműkö­désben. A szocialista gazdasági in­tegráció komplex programjának meg­felelően a KGST-országok egyre job­ban bővítik a termelés szakosítását és kooperációját, a fontos népgazda­sági beruházások együttes megvaló­sítását, a tervezésben való együttmű­ködést. A szovjet nép sikeresen oldja meg a XXV. pártkongresszuson kitű­zött feladatokat. Az ötéves tervidő­szak három esztendeje alatt jelentő­sen megnőtt az ország gazdasági po­tenciálja, emelkedett a nép életszín­vonala, méginkább megerősödtek a Szovjetunió világgazdasági pozíciói. Koszigin elvtárs említést tett arról is, hogy a gabonafélék betakarítása gyakorlatilag a Szovjetunió egész te­rületén befejeződött. Előzetes adatok szerint a gabonatermés 230 milUó­­tonna lesz, vagyis több mint ötven millió tonnával haladja meg a kilen­cedik ötéves tervidőszak évi átlagát. Október eszméi világot formálnak A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulójának moszkvai ünnepségei ♦ Alekszej Koszigin ünnepi beszéde ♦ Impozáns díszszemle A békeharc élén Az ünnepi beszéd Jelentős részt nemzetközi kérdésekkel foglalkozott Koszigin hangoztatta, hogy a szovjel állam külpolitikája már több mini hat évtizede a szocializmus és a béke magasztos eszméit szolgálja. Ezt a politikát az Októberi Forradalom kül politikai elveihez, a lenini békedek­­rétumhoz való hűség jellemzi. A töb bi között ez biztosítja a szovjetor­szág külpolitikájának tekintélyét, be­folyását a nemzetközi küzdőtéren. A szocialista országok kapcsolat rendszerét jellemezve Koszigin meg jegyezte: — Pártunk szilárd irány­vonala a szocialista országok szoli daritásának és összeforrottságának erősítése. Együttműködésünk távla­tainak meghatározásában nagy szere­pe volt azoknak a találkozóknak amelyek a Krímben Leonyid Brézs nyev, illetve a testvérpártok és orszá­gok vezetői között zajlottak le. Eze­ken ismét bebizonyosodott, hogy or­szágaink képesek arra, hogy az együttműködés minden területén ki­jelöljék és megoldják a jelenlegi szükségleteikből, illetve távlati cél­jaikból fakadó feladatokat. A testvérországok nemegyszer be bizonyították az egész világ előtt hogy hűek a szocialista internaciona lizmus eszméjéhez. Ez az eszme táp­lálja szolidaritásunkat a békés építő­munkában és a népek forradalmi vív­mányainak védelmében. Különösen kiemelkedő ez most, amikor bará­tainkra, mindenekelőtt a hős vietna­mi népre gondolunk, amely függet­lenségét, szuverén jogait védelmezi Peking nagyhatalmi törekvéseivel szemben. Az a barátsági és együtt­működési szerződés, amelyet most kötöttünk Vietnammal, még jobban megerősíti a két ország népei és kom munista pártjai közötti szolidaritást. Beszéde további részében Koszigin elvtárs a szocialista közösségnek mint a nemzetközi biztonság döntc tényezőjének szerepével foglalkozott „Az SZKP szerint van lehetőség az enyhülés megszilárdítására és elmé­lyítésére. Ehhez minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy minde­nekelőtt a katonai enyhülés terén érjünk el áttörést. A feladatot csakis úgy lehet megoldani, ha az országok aktívan keresik az olyan kölcsönösen nával. Egyesektől eltérően azonban! nem hunyhatunk szemet a kínai po­­litika bizonyos összetevői felett, és nem tehetjük, hogy kizárólag azokat a vonatkozásokat vegyük tekintetbe, amelyek nem érintik ezen országok pillanatnyi érdekeit.“ Befejezésül a szovjet kormányfő a pártnak, mint a legfőbb politikai té­nyezőnek a szerepét domborította ki. „Pártunk proletár internacionalizmu­sa. elkötelezettsége a béke és hala­dás iránt, meghatározza az egész szovjet társadalom internacionalista szerepét, mint aktív erő szerepét a társadalmi igazságért, az egyenran­gúságért és a népek közötti barát­ságért folyó küzdelemben.“ ☆ Az évforduló tiszteletére katonai díszszemlét és katonai felvonulást rendeztek a moszkvai Vörös téren. A hazai vendégek és a diplomáciát testületek képviselői mellett a kül­földi küldöttségek is megszemlélték a katonai parádét. A csehszlovák küldöttséget Tornái Trávníček pro­fesszor, a Nemzeti Front Központi Bizottságának alelnöke vezette. A Le­nin Mauzóleum mellvédjén elhelyez­kedő díszemelvényen helyet foglal­tak a szovjet párt, kormány, közélet vezetői, a tábornoki kar képviselői és a vendégek. A szemlét Dmitrij Usztyinov mar' sail, honvédelmi miniszter fogadta, és köszöntötte a felsorakozott dísz­alakulatokat a nagy évforduló alkal­mából. Utána rövid beszédben mél­tatta a Szovjetunió következetes bé­kepolitikáját és a korszerű haditech­nikával felszerelt szovjet hadsereg békevédő szerepét. Utána megkezdődött a díszalaku­latok felvonulása. A katonai akadé' miák tagjai után a korszerű hadi­­technika vonult fel, majd a főváros dolgozói meneteltek. Az ünnepség után a szovjet kor­mány fogadást adott a küldöttségek vezetőinek tiszteletére a Kreml Kong­resszusi Palotájában. Leonyid Brezs­nyev elvtárs beszédében hangoztatta: „A Szovjetunió a szocialista orszá­gokkal együttesen, a többi állammal és néppel együttműködve eredménye­sen védelmezi a békét. Százmilliók tudatában erősödik a béke elérhető­ségének hite, mert a népeknek a bé­kénél nincs nagyobb óhajuk.“ Usztyinov szovjet honvédelmi mi­niszter az évforduló alkalmából ki­adott hadparancsában rávilágított a jelenlegi nemzetközi helyzet árny­oldalaira, az imperializmus reakciós érőinek cselszövéseire. „Ebben a helyzetben a kommunis­ta párt és a szovjet kormány meg­teszi a szükséges intézkedéseket az ország védelmének szilárdítására, tö­rődik a szovjet emberek éberségének és a fegyveres erők harci készenlé­tének fokozásával. A szovjet katonák szoros harci szövetségben a testvéri szocialista országok hadseregeivel továbbra is éberen őrizni fogják a szocializmus történelmi vívmányait,“ — hangoztatta a hadparancs. elfogadható megoldások lehetőségét, amelyeknek alapelvéül az szolgál, hogy egyik fél sem sérti a másik biz­tonságát. Ez a kiinduló álláspont, amely le­hetővé teszi, hogy előbbre jussunk ,a nemzetközi feszültség,enyhítésében. Ez a megközelítés nemcsak igazsá­gos, hanem reális is, mivel senkit sem juttat egyoldalú előnyökhöz. Ha az utóbbi időben nem sikerült meg­birkózni az enyhülés kérdéseivel és a fegyverkezési hajsza megállítá­sának problémáival, annak az az oka, hogy az agresszív nyugati körök olyan egyoldalú engedményeket igye­keztek kicsikarni a Szovjetuniótól és más szocialista országoktól, amelyek biztonságunkat és szuverenitásunkat veszélyeztetik, és megpróbáltak kato­nai fölényre szert tenni. Ilyen jellegű elképzeléseik, persze, nélkülözik a reális alapot. A nyomás és a fenyege­tés alkalmatlan eszköz, a Szovjet­uniót ilyesmivel nem lehet megijesz­teni. A szovjet nép békés munkája fölött megbízhatóan örködnek a szov­jet fegyveres erők. amelyek minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy megsemmisítő csapással vágjanak vissza bármely agresszor­­nak, aki hazánkra, szövetségeseinkre vagy barátaira támad. Amikor erre emlékeztetünk, senkit sem fenyege­tünk, és nem azt javasoljuk, hogy a hadi előkészületekben versengjünk. De természetesen nem engedjük meg, hogy felbomoljon az a megközelítő erőegyensúly, amely mostanára kiala­kult. Efelől senkinek sem lehet a leg­kisebb kétsége sem. Megfontolt kezdeményezések Koszigin a továbbiakban megismé­telte a Szovjetuniónak a különféle leszerelési fórumokon előterjesztett javaslatait, melyeket úgy jellemzett, hogy alaposan átgondolt és megfon­tolt javaslatok, melyek az egyetemes béke erősítését célozzák. A Szovjet­unió azt szorgalmazza, hogy a lesze­relési megállapodások keresése olyan, az egész világra kötelező érvényű szerződések megkötésével végződjék, mint az erőszak alkalmazásáról való lemondás az államközi kapcsolatok­ban, valamint a nukleáris fegyverek­kel nem rendelkező államok bizton­llli együttműködést! A szovjet tüzérség és rakétaegységek napja ságát garantáló nemzetközi egyez­mény. A leszerelési továbbhaladás vé­gett az államoknak gondoskodniuk kellene arról, hogy lépéseikkel elő­mozdítsák a szükséges bizalom lég­körének kialakulását. Sajnos, ez tá­volról sem mindig így történik. Ho­gyan értelmezzük például azokat az eseteket, amikor a mi békeszerető javaslatainkkal gyakorlatilag egészen más természetű intézkedéseket he­lyeznek szembe. Márpedig köztudott, hogy vanna-k ilyen esetek: Lépéseket tesznek a fegyverkezés fokozására az Egyesült Államokban és más NATO- országokban — ideértve a neutron­fegyver gyártásának terveit —, hal­latlanul felduzzasztják a katonai költ­ségvetéseket, akadályozni próbálják a tárgyalásokat a Szovjetunióval a katonai enyhülés kérdéseiről, végül pedig kísérleteket tesznek arra, hogy bizalmatlanságot keltsenek a szovjet politikával szemben és szajkózzák a „szovjet veszéllyel“ kapcsolatos ko­holmányokat, — hangoztatta a szov­jet kormányfő. A továbbiakban ebből kiindulva foglalkozott a Minisztertanács elnöke a két nagyhatalom kérdéseivel és fi­gyelmeztetett nagy felelősségükre az egyetemes béke biztosításáért. „Mind a Szovjetuniónak, mind az Egyesült Államoknak abban a tudatban kell összehangolnia a nemzetközi ügyek­kel kapcsolatos lépéseit, hogy az egész emberiség előtt felelős, — han­goztatta a szovjet kormányfő és rá­mutatott a politikai, gazdasági, kul­turális és tudományos-műszaki együtt­működés gyakorlati megvalósulásá­nak fontosságára. Beszéde végén Koszigin elvtárs a kínai politika kérdéseivel foglalko­zott. A pekingi vezetők címére meg­jegyezte: — Az a politika, amelynek célja a nemzetközi helyzet ingataggá tétele, feltétlenül elítélendő és ke­ményen visszautasítandó. A nemzet­közi helyzet orvoslásának egyik fon­tos feltételét a Szovjetunió a szoli­daritás vállalásában és az együttmű­ködésben látja azokkal a népekkel, amelyek az egyenjogúság kivívásáért harcolnak és küzdenek az imperia­lista diktatúra, a nagyhatalmi hege­mónia és a neokolonializmus minden formája ellen. Hangoztatta a szovjet kormány ál­láspontját a szovjet-kínai viszonnyal kapcsolatban: „Mi változatlanul a szovjet-kínai kapcsolatok normalizá­lása mellett szánunk síkra, mert ez megfelel a szovjet és a kínai nép alapvető érdekeinek, a béke és a népek biztonsága által diktált érde­keknek. Mi, természetesen, nem va­gyunk ellene, hogy más országok is normális kapcsolatokat tartsanak Kí­tunk. Községeinkben tizennégy halot­tasház épült, ötnek az építése pedig most van folyamatban. Összesen száz­negyvenhárom akciót fejeztünk be, köztük víz- és gázvezeték hálózat épí­tését, összesen körülbelül száznégy­­milliő korona értékben. A „Z“ akció­ban létrehozott értékekhez való hoz­zájárulásért, a lakosság életfeltételei­nek javulását szolgáló felelősségteljes helytállásért dicséret illeti azokat a helyi nemzeti bizottságokat, földmü­­vesszövetkezeteket és állami gazdasá­gokat, amelyek a választási program­ban meghatározott feladatok teljesíté­sét erkölcsi kötelességüknek tartották. Dicséretet érdemel járásunk lakossá­gának az a számottevő része, amely társadalmi munkával járult hozzá új értékek alkotásához, községeink arcu­latának fejlesztéséhez, az életfeltételek javulásához és szépüléséhez. Ugyan­akkor azonban el kell marasztalnunk azokat a vállalatokat, valamint azokat a helyi közszolgáltató üzemeket, ame­lyek kisajátították — sajnos néhány helyen ez is előfordult — a lakosság társadalmi munkáját, illetve amelyek ennek a munkának az ellenértékét sa­ját javukra könyvelték el, s így plusz kiadásokkal terhelték az önsegélyes építkezéseket. A választási programokban megha­tározott feladatok teljesítésének érté­kelésekor nem hunyhatunk szemet azon feladatok teljesítésének mellőzé­se felett, amelyeket beruházások nél­kül, egy kis jóakarattal és jő szervező munkával teljesíteni lehetett volna. Itt elsősorban is az egységes földmü­­vesszövetkezetek elhanyagolt, rende­zetlen gazdasági telepeire gondolok, valamint az elgyomosodott belterüle­tekre. Fontos, hogy a helyi nemzeti bizottságok és a mezőgazdasági üze­mek a jövőben ennek az akut kérdés­nek is nagyobb figyelmet szenteljenek, s még jobban mozgósítsák a lakossá­got környezetszépítő társadalmi mun­­kárü. A helyi nemzeti bizottságok és az egységes földművesszövetkezetek e­­gyüttműködését a választási progra­mokban meghatározott feladatok tel­jesítésével kapcsolatos munkában va­lahogy úgy képzeljük el, mint az ki­bontakozott Udvardon, Tardoskedden, Koltán, Szímőn, Szőgyénben, Muzslán, Bényben, Garamkövesden és Szálkán. Ezekből a jó példákból okulhatnának és tanulhatnának a bánovcei, a ké­­méndi, a baracskai, a mányai, a hűli és a komjáti közigazgatási és gazda­sági szervek, Illetve szervezetek veze­tő dolgozói is. Illenék mielőbb tudato­sítani, hogy a személyi ellentétek, egymás küldetésének és 'képességei­nek lebecsülése, a felelősség alóli ki­búvók 'keresése a községek fejleszté­sével járó feladatok teljesítésének el­odázásához vezet, fékezi a lakosság aktivitásának kibontakozását, s így a fejlett szocialista társadalmat építő dolgozók munka- és életfeltételeinek céltudatos,és tervszerű javítását. Fontos követelmény, hogy a közsé­gek tervszerű fejlesztése az illetékes szerveknek és szervezeteknek közös ügyévé váljon. Tehát az egységes föidmüvesszövetkezetek és állami gaz­daságok vezető dolgozóinak erkölcsi kötelességük közreműködni a helyi nemzeti bizottságokkal, a községfej­lesztési és a környezetvédelmi lehe­■ tőségek feltárásában, a választási i programban meghatározott feladatok . maradéktalan teljesítéséhez szükséges • anyagi, szervezési és további feltéte­lek megteremtésében. , A Szlovák Szocialista Köztársaság • Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi- i nisztériuma, a Szövetkezeti Földműve­■ sek Szövetségének Szlovákiai Központi • Bizottságával, valamint a Mezőgazda­­, sági és Élelmiszeripari Dolgozók Szak­■ szervezetének Központi Bizottságával való együttműködésben, hosszú távú szocialista versenyt hirdetett a dolgo­zók élet- és munkafeltételeinek szün­telen javítása céljából. A verseny kri­tériumai arra ösztönzik a mezőgazda­• sági üzemeket és szervezeteket, hogy a lehető leghatékonyabban járuljanak hozzá a Nemzeti Front választást programjában körvonalazott feladatok teljesítéséhez. Vagyis, hogy a helyi nemzeti bizottságokkal együttműködve vállalják magukra a bölcsődék, az óvodák, az egészségügyi intézmények, kulturális és sport létesítmények épí­tésével járó beruházások egy részét, létesítsenek üzemi étkezdéket és nyújtsanak hatékony segítséget a köz­ségek fejlesztésével, szépítésével járó társadalmi munkákban. A lakosság, köztük a szövetkezetek tagjainak érdekel is megkövetelik, hogy az egységes földművesszövetke­zetek ebben a nemes versenyben jő példát mutassanak. Természetes, hogy a helyi nemzeti bizottságok és a me­zőgazdasági üzemek együttműködésé­nek és segítőkészségének kölcsönös­nek kell lenni. Tehát a helyi nemzeti bizottságoknak is kötelességük, hogv ' a mezőgazdasági csúcsmunkák Idején segítséget nyújtsanak az egységes földművesszövetkezeteknek és az álla­mi gazdaságoknak, szervezői legyenek ! a mezőgazdasági üzemek által igé­­’ nyelt kisegítő társadalmi munkának, 1 és gondoskodjanak a közellátás zavar­talanságáról. Meggyőződésem, hogy a választási . programok teljesítésében — a sok ■ szép eredmény mellett — mutatkozó ■ fogyatékosságok jobb összefogásra, i hatékonyabb együttműködésre serken- i : tik mind a helyi nemzeti bizottságo- i kát, mind pedig a mezőgazdasági üze­meket, és a jobb együttműködés nyo­mán minden községben maradéktala­­: nul tejesftik az élet- és a munkakőr­■ nyezet javulásához és szépüléséhez • vezető választási programot. i 1 Vajda István, a Nové Zámky-i Járási Nemzeti 1 Bizottsság elnöke November 19. a szovjet tüzérség is rakétaegységek napja. Ezen a na­­ton a szovjet emberek megemlékez­lek a tüzérek második világháborús núlhatatlan érdemeiről, tiszelettel gondolnak a tüzérek és rakétások лет könnyű feladataira, s nem fe­­edkeznek meg a munkásokról sem, ikik a hadsereg és a haditengerészet ökéletes fegyverzetét gyártják. Az SZKP XXV. kongresszusa hang­­iúlyozta, hogy bonyolult nemzetközi lelyzetben élünk. A militarizmus és íz agresszió erői, bár háttérbe szo­­'ultak, még nincsenek ártalmatlanná éve. A Szovjetunió következetesen negvalósítva a béke és a népek kö­­:ötti barátság politikáját, továbbra s kemény harcof vív az imperializ­­nus ellen, energikusan szembeszáll íz agresszorok mesterkedésével és ilattomos felforgatási kísérleteivel, üzért rendszeresen tökéletesíti az isszes fegyvernemeket, így a hadá­­izati rakétákat is. Napjainkban a rakétaegységek olyan 'tratégiai rakétákkal rendelkeznek ímelyeket rendkívüli tulajdonságok ellemeznek. Pontosan célba találnak i földgolyó minden pontján. Tűzere­­üket semmilyen más fegyverével nem ehet összehasonlítani. Nagyon fontos feladat a rakétegy­­iégek állandó harci készültségének liztosítása és fenntartása. Az állandó harci készültség sok (ülönféle elemet foglal magába. Ilyen uindenekelőtt a legénység speciális (iképzése. Ismerni és kezelni kell udnia a harci technikát. A rakátafegyver technikai megbíz­hatósága szavatolja, hogy az indító szerkezet mindig százszázalékosan működik. Ide tartozik még az irányí­tórendszer állandó készenléte, to­vábbá a legénység kifogástalan tel­jesítménye, szervezettsége és fegyel­me. Végül a legénység minden egyes tagjának magas fokú politikai öntu­data, felelősségérzete a szocialista haza védelméért. A rakétafegyver napjainkban a lég­védelem, a légierő és haditengerészet fő fegyvere. A legmodernebb techni­ka alapján megváltozott a szárazföldi hadsereg is. A nukleáris rakétafegy­ver alkalmazása a szárazföldi had seregben nagy mértékben megnövel­­te a szárazföldi egységek tűzerejét, manőverezési felkészültségét, s na­gyobb önállóságot nyert a harci fel­adatok teljesítésében. A szovjet tüzérség és rakétaegysé­gek tagjai és a hadsereg minden ka­tonája teljesítik feladataikat a szo­cialista országok katonáinak oldalán. Ezeknek az országoknak fegyveres ereje évről évre erősödik és ma már hatalmas védőpajzsot alkot. A köl­csönös kapcsolatok elmélyítése és kiszélesítése eredményekhez vezet. Tükröződik ez a kiképzés és a ne­velés területén, a Varsói Szerződés hadseregeinek közös hadgyakorlatain. ^.. Szerződés államainak együttműködése, védelmi képességük növekedése, a fegyverek tökéletesíté­se a szocialista államok helyzetének es a világbéke biztosításának fontos tényezője. ján Mlőátek alezredes

Next

/
Oldalképek
Tartalom