Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-11-11 / 45. szám

1978. november 11.

SZABAD FÖLDMŰVES

7

Minden igényt kielégít

Hogy rohan az idő! Mintha csak tegnap lett volna, araikor a Csehszlovák Szovjet Barátság Hónapjának rendezvényeiről irtunk. Pedig ennek már közel egy esztendeje. S most ismét' a barátsági hónap küszöbén állunk. Annak a szép hagyománnyal rendelkező időszaknak kezdetén, amely hazánkban leghűbb barátunkhoz, a Szovjetunióhoz és népeihez fűződő testvéri kapcsolataink és iegbensűbb hálánk hatalmas tömegeket mozgató manifesztációja.

A Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónap ünnepi programjában jelentős szerepet tölt be a szovjet film is. Hazánk egész területén november első napjaitól kezdődően december tizenkettedikéig minden nagyobb városban megrendezik a Szovjet Filmek Fesztiválját, a kisebb helységekben és falvainkon a szovjet filmek hetét, illetve napjait. Szlovákiában a Szovjet Filmek Fesztiválját Bratislavában az Arcvonal a hátországban című színes film ünnhepi premierjével nyitották meg a szovjet kinematográfia dolgozóiból álló küldöttség részvételével.

E fesztivál alkalmával bemutatásra kerülő filmek megtekintése lehetővé teszi számunkra, hogy a szovjet kinematográfia legújabb alkotásaiból olyan értékes filmeket is megtekinthessünk, amelyek nemes szórakozást nyújtva a szovjet emberek mai életéből adnak ízelítőt. De a filmalkotás minden zsáneréből válogathatunk. Kalandfilmek, a szovjet népek folklórja, vígjáték, szerelmi történet, bűnügyi film, a Nagy Honvédő Háború küzdelmes esztendeit idéző epizódok művészi feldolgozása nyújt biztosítékot arra, hogy mindenki megtalálja az őt legjobban érdeklő témát.

De hadd mutassunk be néhányat a Szovjet Filmek Fesztiváljának idei műsorában szereplő filmalkotások közül. Igor Gosztyev rendezésében, parádés szereposztásban tekinthetjük meg az Arcvonal a hátországban című megrázó filmet. Folytatása a Visszatérünk című dokumentum-erejű háborús eposznak. Sikerét nemcsak az érdekfeszítően feldolgozott, tényeken alapuló események, a nagyszerű forgatókönyv és az élethű háborús jelenetek alapozzák meg, hanem a főszerepet játszó Vjacseszlav Tyihonov kiemelkedő színészi alakítása is jelentősen fokozza. A Visszatérünk című film hőseinek, szereplőinek további sorsát kísérhetjük nyomon.

A Nagy Honvédő Háborúnak egy epizódja pereg le a néző előtt. A több ezer kilométeres arcvonal egy parányi szakaszán csaknem fél esztendő. 1943 december utolsó napjától 1944 június 22-ig terjedő időszak mozgalmas történését vetíti elénk. MIinszkij őrnagy alakulatához a fasiszták által megszállt terület illegális körzeti bizottságának titkára azzal a kéréssel fordul, hogy nyújtsanak segítséget a Belorusziában küzdő partizánok egy nagyon fontos harci feladatának megoldásában. A közeli vasútállomáson szovjet embereket és hadianyagot szállító szerelvény áll. A szovjet polgárokat a hitleristák Németországba akarják elhurcolni. A feladat: meg kell őket szabadítani és a hadianyagot megsemmisíteni. A hadművelet közös erővel sikerrel járt. Kiszabadították a fogva tartott négyszáz szovjet polgárt, tíz vagonnyi hadianyagot tettek tönkre. Ez alkalommal a hitleristák vezérkarának egy magas rangú tisztjét fogták el, aki kihallgatásakor elmondta, hogy nagy fontosságú, titkos katonai iratokat szállított az arcvonalszakasz parancsnokságára. Az irattáska azonban szőrén-szálán eliűnt. Felkutatása MIinszkij őrnagy és katonáinak egyik legfontosabb fegyverténye volt az arcvonal mögötti, az ellenség által megszállva tartott területen. A lángokban álló vasútállomáson eltűnt irattáska a hitlerista hadsereg védelmi intézkedéseit és az orődítések tervét tartalmazta. MIinszkij alezredes — az akció befejeztével léptették elő — sikere-Galina Polszkih az Arcvonal a hátországban című színes filmben.

sen teljesítette feladatát és alakulatával tovább indult új harcokba, új győzelmekre Berlin felé.

Ugyancsak háborús motívumot dolgoz fel jevgenyi Matvejev Sors című lírikus hangvételű filmje. A Pjotr Proszkurin regényéből készült film olyan emberek állhatatosságát örökíti meg, akik számára a jövő, a haza sorsa egyáltalán nem volt közömbös. A Nagy Honvédő Háború első esztendeje emberek tíz- és százezreinek sorsét változtatta meg egy csapásra. Családokat szakított szét, terveket, álmokat tett tönkre. Nem kerülte el azt a falucskát sem, ahol e film főhőse, Zahar Gyerjugin él, megosztva szerelmét felesége és kedvese között. Az aszszonyok sírva kísérik ki a hadba induló férfiakat. Az arcvonalba érve mindjárt az ellenséggel való első találkozás is megmutatja, hogy Zahar nemcsak a szoknyák körül, hanem itt is hasznát veszi leleményességének, merészségének és bátorságának. A kemény harcok során tetteivel bizonyítja, hogy azoknak a százezreknek sorába tartozik, akik számára a haza sorsa, az ország jövője elsődleges.

Vérbeli krimi, érdekfeszítő detektivfilm a Rablótámadás című, amely egy ravaszul kitervelt bűntény felderítésének drámai fordulatokban bővelkedő eseményeivel bilincseli le a nézőt.

Egészen más zsánerű a Vlagyimir Mensov rendezte Diákcsíny című film. Témáját a mai iskola életéből meríti, de inkább az emberi jellemek mélyreható, pszichológiai elemzésének mondható. Túllépi az iskolásokról, a diákokról és tanítókról szóló igénytelen elbeszélés határát, s legbensőbb tartalma az örök érvényű erkölcsi problémák, kérdések boncolgatása.

Mosolyt varázsló film a Moszkvai X. Nemzetközi Filmfesztiválon aranyérmet nyert MIMINO című és a csodás grúz tájakat bemutató film. A polgárháború megpróbáltatásokban gazdag nehéz esztendeit, ádáz harcait és hőseit eleveníti fel a Farkasnyomon című film. Egyben maradandó emléket állít G. I. Kotovszkijnak, a forradalom elkötelezett harcosának.

Hosszasan folytathatnánk a felsorolást, hiszen ennél jóval több értékes film megtekintését teszi'lehetővé a szovjet filmek idei fesztiválja a Cseszlovák-Szovjet Barátság Hónapjában. Kétségkívül mindenki megtalálja azt a filmet, amely érdeklődési köréhez, Ízléséhez a legközelebb áll, mert a választék minden igényt kielégít.

(obenau)

A kutya ugat, a karaván halad

Ёп ts ugattam, de szerencsére a telefonba, s így nem vágtak képen. De nekem sem volt módomban megörökíteni a választ, amelyet a házkezelöség egyik nyakig munkában levő melósától hallottam.

Ebben a cudar esztendőben mégiscsak könyörületes lett az ősz, és párnapos kellemes idővel lepett meg bennünket, ldöfárásfelentés ide-oda, a terv szerint a mi házunkban megkezdődött a próbafűtés. Peter Forgáö az egyik mezőgazdasági tanácskozáson azt mondta, hogy ilyen meleget régen mértek az október elejt napokban, s valóban: a hőmérő higanyszála huszonöt fok fölé emelkedett. De ezzel mit sem törődött az újdonsült fűtőnk, rogyásig megrakta a katlant szénnel. Még szerencse, hogy az egyik lakónknak dolga akadt a pince fenekén, s véletlenül megpillantotta a tűzpirosán csillogó fűtőtestet. Halálra ijedten rohant a közelben levő tűzoltókhoz, s így sikerült elkerülni, hogy ne repültünk a mennyek országába.

Reggel remegő ujjakkal tekertem ki a házkezel&ség telefonszámát, A válasz egyszerű, tömör volt: „Menjen a fenébe! Öt perc múlva lesz hét, s akkor kezdjük a munkát“ — s ezzel lecsapta a kagylót.

Már gondoltam, bele kell nyugodni a megmásithatatlanha, de amikor az egyik este a szoba hőmérőjének a higanyszála harminc fok fölé emelkedett, újból a telefont hívtam segítségül. Először légcsőbetegségemre hivatkoztam, aztán a szénellátásl gondokra. A S7óárndntnmat egy parancsolóan recsegő hang állította meg: — Sok a duma, papa. Más épületekben örülnének, ha nem kellene télikabátban ülni a tévé előtt. Mit fáj magának a szénhistória?i Atomkorszakban élünk, s így nemigen lehet energiakérdés. Ha nem tetszik, akkor zárják el a fűtőtestet.

Na, legalább egy jó tanács. Igen, ám, de háborús évek alatt építették a házat, s érthetően a fűtőtesten a zárócsavar berozsdásodott, s a franciakulcs csütörtököt mondott.

— Nincs erőd — mondta az asszony lekicsinylőén.

Mérgemben kivágtam a tehetetlen franciakulcsot az ablakon, amely nem a lent levő kőhalmazra esett, hanem az udvaron mászkáló egyik lakó fejére. Nem volt elég kemény a koponyája, s ezért a mentők vitték a kórházba.

Nem csodálható, ha másnap reggel örömmel döcögtem a hűs irodába. A szerkesztőségben az északi sarkon van az ördögkonyhánk, ahol a vegyesfelvágottat kotyvasztjuk a kedves olvasók részére. Amíg a ragyogó ősz tartott, dicsértük a kellemes levegőt. Igaz, a szépnem forró rezsó-tenger között botorkált már akkor is. Egyébként azért imádkoztak, hogy jöjjön mielőbb október tizenötödike, a fűtés hivatalos megkezdése.

Eljött. Hűvös, szeles reggelre ébredtünk. Dideregve siettünk a hivatalba. Első volt megtapogatni a fűtőtestet, s be ts szugeráltuk a kellemes meleget. Csak akkor döbbentünk meg, amikor a rezsók halmazától újból nem

tudtunk a szoknyások között mozogni. Nagynehezen meggyőztek, hogy nem jűtenek.

Teltek-múltak a napok, s hiába simogattuk a fűtőtesteket, azok makacsul hidegek maradtak. Fiatal, szimpatikus házmesterünk van, az ö gondja a fűtés is. Kérdezgetni kezdtük, honnan fúj a szél. Azt mondta, északról. Azt• mi is éreztük, de ezzel nem lettünk bölcsebbek.

— Bs mégis mikor kezdenek fűteni? — kíváncsiskodtunk,

— Ha én olyan okos lennék, nem lennék maguknál fűtő.

Azt hiszem, igaza van, de ez még minket nem melegít, legfeljebb dilhösít. Lehet, az alacsony vérnyomásúaknál jót tesz, de akiket a gutaütés kerülget a magas miatt, azoknak nem hiszem.

Teltek a napok, s természetesen a kórházi ágyak is. Ezeket a sorokat onnan írom, mert feldühösített a szomszédom, aki ledorongolt, mert kinyitottam az ablakot, mikor meg akar tam fulladni a hőségtől.

Azt hiszem, nagyon háklis vagyok. Se a meleget, se a hideget nem bírom. De hát mit okoskodok? Az én locsogásom se nem oszt, se nem szoroz. Még az is előfordulhat, hogy a mi hivatali fűtőnk valamilyen kitüntetésben részesül, mert eredményesen állt helyt a takarékossági versenyben. A lakóházunkban levő ifjú fütömestert pedig azért dicsérik meg, mert túlteljesítette a szénfelhasználás tervét, vagyis becsülettel dolgozott.

Tóth Dezső

EGY MEGKÉSETT ŐSBEMUTATÓ

Évadnyitó előadás

a Magyar Területi Színházban

Vannak divatos témák, időszerűnek vélt társadalombírálatok, színészi egyéniségeknek írt „ziccer szerepek“, melyek darabról-darabra járnak a szerzők között, hogy azután továbbvaridlva hozzájussanak az éltető elismeréshez. Egri Viktor is szakítani akart e kommerciális konjuktúra terebélyes gyümölcsfájáról és „a nagy drámaíróik árnyékában“ megírta Gedeon-ház című színművét, amely nem is olyan „átlag dráma“ lett, mint azt a harmincas évek elején vélték a színpad mindentudó urai.

A cselekmény nem tart igényt arra, hogy mai értelmezésében eredetinek ítéljük. Minden részlete ismerős: apa és fia személyében két világ ütközik meg egymással. Megmutatja, hogyan bomlanak fel és foszlanak szét azok a kötelékek, amelyek egy család tagjait kötik környezetükhöz, olyan szereplők felsorakoztatásával, akiknek ikertestvéreit számtalan változatban lelhettük fel a bestseller drámák lapjain. De szól a játék mindenféle más dolgokról is, amikkel az életben találkozunk: amelyek éjfél körül jutnak az ember eszébe, ébren figyelve az éjszakát, a múltat és önmagát, elmerült szerelmek, elúszott emlékek és megszűnt barátságok zord hangulatában. Mert minden más között, leginkább erről szói a játék. Egrit is az érdekelte — miközben egyén család-társadalom közösségében gondolkodott —, hogy milyen következmények tornyosulhatnak egy megbolygatott családi élet fölé, ahol egy eseményjátékon belül kell leleplezni a titkolt tényeket. S főleg azt a kényes valóságot, hogy Gedeon Imrének nem Gedeon György az apja, függetlenül attól, hogy Gedeonné és Iván mélyen gyökerező viszonya mögött, az eltelt félszázad racionálisabb, demokratikusabb szemlélete is felfedezhető. Kár, hogy az íréi hagyománykor, amelyre érvelései során Egri támaszkodik, nem olyan tárgyilagos, mint amilyen lehetne. Bűnügyi játéka nem, annyira az értelemhez szól: sakkal inkább az érzelmek, a stejtelmek közvetítője csupán, s az egymást követő nemzedékek haladó szellemű követelményei is csak a „cenzúra határáig jutnak“, holott „sarlóinak**, már abban az időben is sokkal merészebb követelményekkel álltak elő: bátran és nyíltan. Más kérdés — és ez nem maradhat figyelmen kívül — mennyire lehetett volna, már a mai értelmezésben, nyilvánvalóbbá tenni a magánélet mozzanatait, azokkal a közérdekű tettekkel, és azzal a többlettel, amely Ivánt, Gedeonnét és Imrét a maguk jellemében emelné ki, és kevésbé hangsúlyozná az egyébként tetszetős I.ili-Gedeon viszonyát és nem tompítaná a lélektanilag igen fontos Katalin szerepét, akinek ösztönös meglátásai — ha olykor íntrikus ízűek is! — igen fontos impulzusokat adnak a tárgyilagos témabonyolításhoz.

Takúts Ernőd a művészet és erkölcs,

az ember és a társadalom bonyolult kölcsönhatásait, Egri Viktor témaértelmezésének mához szélé, korszerűbb ábrázolását keresi rendezésében. Inkább szcénikai, mint dramaturgiai módosításokat igényel. Megpróbálja leválasztani a naturalisztikus jellemábrázolás hamis pátoszát, a teátrálisan ható érzelgéseket. Azt a felszínes mázt és szóvirágos cikornyát, amelylyel letűnt színháztörténeti korszakok divatjai vonták be, és szinte nevetségessé tették, már akkor is, az értő nézők előtt. A rendező és a színészek közös hangon beszélnek. Ismerik az előadás eszméjének az árát: valamennyien érzik, hogy képesek a jeleneteket, a párbeszédes helyzeteket úgy kifejlesztenie, hogy azok tartalmilag találók, formailag tetszetősek legyenek. S ha igaz, hogy a művészi tehetség a mérték megérzése, akkor Tafcáts Ernőd és a hét színész, de ide kell sorolnunk Platzner Tibor jelmezeit és díszletét Is, egyformán rátermettek és érettek arra, hogy jó előadást produkáljanak.

A szereposztás tehát a lehető legjobb. Kitűnő típusokat látunk. Kiérződik, hogy komoly tapasztalat van mögöttük, mert a játék kriminológiai felszíne mögött, színészi erényeiket fedezünk fel: felszínre hozzák alakjaik árnyalt realizmusát, észrevétetlk a modern lélektan okokat kereső mozzanatait, hogy többrétűvé, s így Izgalmasabbá tegyék a cselekményt.

Ferenczy Anna (Gedeonné) alig változtatva sokatmondéan jellemző arcktfejezésén a női pszichológia kifinomult ismeretéről tesz tanúságot. Minden álszenteskedést elhagyva asszonyt rangot ad alakjának, teli életre szóló megalkuvással, kötelességtudó engedményekkel. Lűrincz Margit kitűnő humorérzékével Katalin jelleméből a kritikusan bíráló emberi lényeget hozza a felszínre. Játékában jelen van a realizmus minden ismertető jele: tárgyilagos és következetes. Hálás szerep, kedves-pikáns humor, érzelgősség, drámatechnikai biztonság jellemzi Lili jelenlétét a cselekményben. Ha nem szerepelne ez a „híven adakozó“, érdekesen szép és fiatal özvegyasszony, alig maradna szerep Gedeon György részére. Kucman Eta ebben a szerepében a darabbeli ellenpont. önző és könyörtelen: játékában megannyi érdek álarca rejlik.

Bugár Béla érett művészettel festi hősének zaklatott lelki állapotát Gedeon György szerepében. Nem szavakat, inkább helyzeteket játszik. Hogy drámaközpontú tud lenni, azért ne dicsérjük. Ez jobbára alkati kérdés. Nagyobb erénye a természetesség, amelylyel érvelő szövegeit mondja-megéíi. Jól illik a rendezői koncepcióba Holocsl István Játéka Is, akinek visszafogott indulatai mögül fiatalon vibráló drámaiasság fűti Imre alakját. Ropog József hangban és Játékban atmoszférateremtő erővel kelti életre Iván alakját. Annával való jelenete külön elismerést érdemel. Turner Zsigmond rendőrfelügyelője gondos, megmunkált alakítás.

Színész és rendező alkotó együttműködése tormáit e témából érdekes drámát. A Magyar Területi Színház előadásában Egri Viktor Gedeon-ház című műve (amelyet 1931 őta most mutattak be először) hatékonyabb és erőteljesebb lett, mint amilyennek azt annak idején olvasás közben megismerhettük.

Szuchy M. Emil

Űszidő a forradalom központjában, Leningrádban.

Fotó: —tt—