Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-10-28 / 43. szám

197&. október 28. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A takarmánytermesztés fény- és árnyoldala Az állattenyésztésben kitűzött igé­nyes feladatok csak úgy valósíthatók meg eredményesen, ha ehhez a nö­vénytermesztés is hozzájárul. Főleg ha a tömegtakarmányok belterjes ter­mesztésével, a kiváló tartósítási tech­nológiával ikellő mennyiségű és jó minőségű takarmányalapot teremt. Az alapvető követelményeknek nem min­den mezőgazdasági üzemben tesznek eleget. A takarmánytermesztés sajnos több esetben a növénytermesztésnek a legelhanyagoltabb ágazata. Ezért az évről évre felmerülő takarmányhiány, vagy a gyenge minőségű takarmány nemcsak az egyes gazdaságoknak okoz jelentős gondot és tetemes vesz­teséget, hanem egész népgazdasá­gunknak is. Célszerű tehát a takar­mánytermesztés kérdésével behatób­ban foglalkozni, és elsősorban ele­mezni azokat a tényezőket, feltárni mindazokat a tartalékokat, amelyek az ágazat fellendítését, vagyis a meg­felelő takarmányalap megteremtését teszik lehetővé. BÍRÁLÓ szemmel Á Velký Krtíš-i (Nagykürtös) já­rásban az idén különösképpen kriti­kusan mérlegelték a takarmányter­mesztés helyzetét. Hiszen az állatte­nyésztés további fejlesztésének igen égető kérdéséről van szó. Ugyanis a múlt évben a téli takarmánykészlet hiányos volt. De az előzetes felmérés szerint ebben az évben is a tömeg­takarmányok mennyisége csupán a szükséglet nyolcvan százalékát fedi. A járásban a tömegtakarmányokat a szántóterület huszonkét százalékán termesztik. Ezenkívül számottevő te­rületen rétek és legelők terjeszked­nek. Ha tehát száz hektárra számítva őtvenhét darab a szarvasmarha, ebből huszonhárom darab a tehén, akkor az adott területről a szükséges takar­mánykészletet ki lehetne termelni. Bokšay Mikulás mérnök — a jmi főmérnöke — válaszában arra a kér­désre, hogy tulajdonképpen mi idézte elő a járás takarmánytermesztésének lemaradását, több objektív, de szub­jektív jellegű tényezőre is rámutatott. A tömegtakarmányok zömét a já­rásban a rétek és a legelők termése adja. E területnek azonban csupán egyharmada IV,—V. intenzitású. A többi külterjesen művelhető, nehezen hozzáférhető, gyakran a juhok és a növendékmarhák legeltetésére is alig alkalmas legelő. A jobb minőségű, termékenyebb rétek és legelők a já­rás déli részén, az Ipoly mentén hú­zódnak. Ezeken jelentős kárt okoz a szabályozatlan folyó évente ismétlő­dő áradása, amelynek következtében a talaj kilúgozódik, a fűállomány ter­mőképessége csökken, de gyakran a termés is kárba vész. A rétek és le­gelők termésének gyors betakarítását pedig a fűkaszák hiánya nehezíti. Az éremnek azonban ez csak az egyik oldala. A beszélgetés során kiderült, hogy a járásban igen lassú ütemben halad a savanyú talajzatú rétek és legelők meszezése. Az idén például a mesze­­zést csupán a terület tíz százalékán végezték el, holott legalább harminc százalékát kellett volna kezelni. Több gazdaságban a rétek és legelők fel­újítását, ápolását, de főleg a műtrá­gyázást elhanyagolják. így nem csoda, hogy a szénatermés gyakran alig ha­ladja meg a húsz mázsát hektáron­ként. A helyzeten sóikat segítene az agrokémiai központok által végzett repülőgépes műtrágyázás. Egyelőre ezt hiányolják. Ezáltal lehetővé válna a nehezebben hozzáférhető, nagyobb terület kezelése, valamint a műtrá­gyázás pontos nyilvántartása. A szántóföldi takarmánytermesztés­ben is több helyrehoznivalő akad. Az üzemek többségében az állattenyész­tés és a növénytermesztés között nincs kellő összhang. A dinamikusan fejlődő állattenyésztéstől a takar­mánytermesztés lemarad. Ennek okát elsősorban a fogyatékos agrotechni­kában, az elmulasztott növényápolás­ban' vegyszerezésben, valamint a hiá­nyos betakarítási technikában és tar­tósítási technológiában kell keresni. Igaz, a hektárhozamok stabilizálódá­sát főleg az egynyári takarmányoknál — de mindenekelőtt a keverékeknél az öntözési kapacitások hiánya is hátráltatja. Öntözésben csupán az in­tenzív, szakaszos legeltetésre beállí­tott rétek részesülnek. AHOL MEGVAN AZ ÖSSZHANG A felsorolt fogyatékosságok nem je­lentik azt, hogy a járásban nem tö­rekednek a kellő takarmányalap meg­teremtésére. Sőt, ellenkezőleg. Az utóbbi évek során a járás takarmány­termesztése mind mennyiségi, mind minőségi szempontból javult. Ennek bizonyítéka a tejhasznosság növeke­dése is. Az elmúlt évhez viszonyítva — járási átlagban — az egyedenkénti tejtermelés úgyszólván százharminc literrel növekedett. Ez pedig az állat­­tenyésztési intézkedéseken kívül a jobb etetésnek is az eredménye. Jó példa erre a balogi, plachtincei — de több más — szövetkezet, ahol jóval meghaladva a járási átlagot, múlt év­ben tehenenként háromezerkétszáz literen felüli tejtermelést értek el. Ezek a gazdaságok egyben a legjobb takarmánykészlettel rendelkeztek. Itt a növénytermesztés szerkezete az ál­lattenyésztés szükségletéhez igazodik. Sajnos a jő példák mellett rosszak is akadnak. A záhorcei szövetkezet­ben például annak ellenére, hogy a járásban a takarmánytermesztés szem­pontjából a legjobb feltételekkel ren­delkeznek, az ágazat elhanyagolása miatt sem mennyiségben, sem minő­ségben nem fedték a téli készletet, így nem véletlen, hogy amíg a járás többi gazdasága a múlt évhez viszo­nyítva a tejtermelésben növekedést ért el, addig ebben a szövetkezetben csökken a tehenek tejhasznossága. HOGYAN JOBBAN^ Ez került az intézkedések homlok­terébe. Az elsőrendű feladat tehát a jobb agrotechnikán, trágyázáson, gyomirtáson, valamint a betakarítási és tartósítási technológia tökéletesí­tésén keresztül a nagyobb hektárho­zam, vagyis a belterjes takarmány­termesztés elérése. Ezt a célt szolgál­ja az az intézkedés is, amelynek alap­ján ettől az évtől kezdve valamennyi gazdaságban az állattenyésztés a nö­vénytermesztési részlegtől minőség szerint veszi át a téli takarmánykész­letet. Feltételezhető, hogy ez kedve­zően befolyásolja majd a takarmány­alap megteremtését, több jobb minő­ségű takarmány létrehozására serken­ti a növénytermesztőket. A takarmányalap megteremtését szintén a legelőkre alapozott üsző­nevelő telepek létesítésével akarják elérni. Abból az elképzelésből indul­tak ki, hogy az üszőnévelésben jó eredményeket csak akkor érhetnek el, ha fokozott gondot fordítanak a fűállomány gondozására, a hektárho­zamok növelésére. Távlatilag a szaka­szos, legeltethető farm melletti inten­zív legelőiket az egész járásra ki akarják terjeszteni. Az idei téli takarmánykészlet meg­teremtése, esetleg kiegészítése érde­kében teljes mértékben hasznosítják a szalmát és a kukoricakórót. A szal­ma tápértékét és emészthetőségét fer­mentálással növelik. Ezenkívül intéz­kednek, hogy a széna az összes nem mezőgazdasági jellegű területről is be legyen takarítva. Továbbá a cukor­répaszeletet és a leveles répafejet va­lamennyi mezőgazdasági üzem között szétosztják, hogy azoknak is jusson belőle, akik répát nem termesztenek. De ami a legfontosabb, az összes gaz­daságot arra kötelezik, hogy egy szá­mos állatra számítva szénában leg­alább huszonnyolc mázsa tömegtakar­mányt tartalékoljanak a téli taikar­­mányalapba. A takarmánykérdés megoldásának kedvező előfeltétele, hogy a járásban már jelenleg is több forrólevegős szá­rítóval és négy pelletizáló gépsorral rendelkeznek. Széles körű kooperá­ció keretében valamennyi gazdaság­nak módjában áll takarmánylisztet vagy pelŕetet készíteni. A szárítóüze­mekben herefélékből, tavaszi vagy őszi keverékekből, fűvekből, silóku­koricából, répaszeletből és leveles ré­pafejből évente hozzávetőlegesen öt­­ezerhatszáz tonna értékes takarmány­­lisztet készítenek. Említést érdemel, hogy tavaly próbaképpen megkezdték a baromfitrágya szárítását is. Az eb­ből készült liszt bevált póttakarmány­nak bizonyult a hízómarháknál. A tények arra utalnak, hogy a kellő takarmánykészlet megteremtése meg­oldható. Ehhez azonban valamennyi mezőgazdasági üzemben a takarmány­termesztést is kellő szintre kell emel­ni, a termesztési és a tartósítási tech­nológiára nagyobb gondot fordítani és az összes tartalékokat teljes mér­tékben kihasználni. Klamarcsik Mária mérnök Az utóbbi években Lettország mező­­gazdasági üzemeiben a szarvasmarha­tenyésztés nagyon jó színvonalat ért el. Az elmúlt évben országos méret­ben hóromezerszáz liter tejet termel­tek tehenenként. Az élenjáró kolho­zokban és szovhozokban azonban en­nél sokkal jobb tejhasznossággal di­csekedhetnek. Ezek közé tartozik egyebek közt az Adázsi kolhoz is, ahol az elmúlt év­ben több mint ezer tehéntől átlago­san négyezerkétszázhuszonhét liter tejet fejtek. A tej literjeként mind­össze huszonöt deka abrakot használ­tak fel. A tejtöbbletért prémium jár! „Mindnyájan arra törekszünk, hogy társadalmunknak minél több tejet ad­junk, s ne csak teljesítsük a tervfel­adatot, hanem azt jóval túl is szár­nyaljuk“ — jegyezte meg Lejcie Janis Jozenovics, a kolhoz elnökének he lyettese. „Nem csekélység ugyanis, hogy a terven felül leadott tej literjéért öl­vén százalékos felárat kapunk! Ez nagyon jó bevételi forrásnak bizo­nyult. Az elmúlt évben például kol­hozunknak ezen a címen háromszáz­­ötvenezer rubel (1 rubel = 10 korona) többlet haszna származott.“ Tény, hogy ezzel a kolhoztagok be­vételét is növelhették. A legjobbak, mint például Mitritje Elza — aki ti­zennyolc tehenet fej és gondoz —, évi átlagban tehenenként ötezernyolc­száz liter tejet ért el, s havonta nem kevesebb mint hatszáz rubelt keresett. Ez az összeg egyharmadával több mint a kolhoz.elnök, s mintegy két­harmadával több mint a kolhoz tag­jainak az átlagos havi jövedelme! „A terven felül termelt tejért a tehené­szet dolgozói huszonöt százalék pré­miumot kapnak. Ez nagyon jól moz­gósítja tagjainkat.“ Az utóbbi években a kolhozban je­lentős pénzeszközt használtak fel a termelés korszerűsítésére. Az új, ezer férőhelyes tehénfarm egyenesen elbű­völő. Nagyon jé tejelékenységet érnek «! és a munka kultúrája felülmúlja a legkényesebb igényeket. A farm tizen­egy csarnokának mindegyikében nyolcvan tehén kapott helyet. Van itt azonban egy százhúsz férőhelyes kor­szerű elletőcsarnok is. A tehenek el­látása automatizált. A teendőket egy központból irányítják. A termelőcsar­nokok tévékamerát nagy segítséget nyújtanak a napi információk színvo­nalas elbírálásához. Minden egyes csarnokban félautomatikus fejőberen­dezés van. Ezzel egyszerre negyven tehenet fejhetnek. Korszerűen — olcsón A farm további berendezései Is fi­gyelmet érdemelnek. A lakkozott fá­ból készült öltöző bútorzata, a fényes kávéháznak beillő üzemi étkezde, az Ízlésesen berendezett adminisztrációs épület — ahol a kolhoz szakemberei székelnek —, a tágas tanterem, ahol a kolhoztagok tanulnak, a fényűző szálloda, amely az állattenyésztés dolgozóinak rendelkezésére áll, mind­mind megragadó. A fotelokon, a tük­rökön és a szebbnél szebb virágokon kívül gyönyörű szökőkút Is leköti a látogató figyelmét. Ha tehát a felsorol­takon túl' azt is figyelembe vesszük, hogy a kolhoz évente mintegy száz korszerű komfortos lakást ad át tag­jainak, akkor az is nyilvánvaló, hogy itt nincs probléma a munkaerővel. Figyelmet érdemel persze az is, hogy ezeket a kolhoz tervező központjá­ban tervezték és az építőcsoport való­sította meg. A kolhoz égy-egy tehenének férő­helye mindössze kétezerkétszázhúsz rubelba került. Ez mintegy harmadá­val kevesebb mint a mi tehénistál­lóink állásának a költsége. A növénytermesztés döntő tényező! A négyezerötszáz hektár területen gazdálkodó kolhoz Jövedelmének szüntelen gyarapodását a szarvas­marha-ágazat sikerein túl a nutria- és a rókatenyészet is nagyban segíti. Birza Lirdza Erenesztovna, a kolhoz üzemgazdásza elmondta, hogy ezen állatoknak a tenyészete hozza a nyerstermelési érték húsz százalékát. Az üzemgazdász megjegyezte azt is, hogy a növénytermesztésnek sem kell szégyenkeznie sikereiért. Az el­múlt évben mind gabonából, mind burgonyából, de cukorrépából is ki­magasló hektárhozamot értek el. Ugyanakkor a zöldség- és a takar­mánytermesztés is jó színvonalon van. A kolhoznak a fővárosban — Rigá­ban — négy, Adázsiban pedig egy el­árusítóhelye van. A kolhoz saját kon­zervgyárat is fenntart. Ebben dolgoz­za fel a zöldséget, azonban kiváló mi­nőségű almabort is készít, s félkész árunak dolgozza fel — piaci értéke­sítésre — a burgonyát. A korszerű konzervgyár már nyolcadik esztende­je jelentős sikereket ér el a piac el­látásában. A látogató figyelmét a számára szo­katlan adatokkal teli tábla sem kerül­hette el. Erre jegyezték fel a kolhoz­­tagok gyermekeinek tanulmányi elő­menetelét. Csodálkozásomra az elnök­­helyettes mondanivalóját így fogal­mazta meg: „Elvárjuk a kolhoztagok­tól, hogy a jó munka mellett gyerme­keiket is gondosan neveljék. Ezért nagy érdeklődéssel figyeljük a gyer­mekek iskolai előmenetelét. Szakem­bereink védnökséget vállaltak a he­lyi iskola fölött és minden erejüket latba vetik, hogy minden a legna­gyobb rendben történjen, azonban a sz”lők aktív segítsége nélkül minden törekvés kárba veszne. Ezért kolho­zunk tagjait gyermekeik előmenetelé­ért is érdekeltté tettük. Oly módon, hogy a rosszul tanuló gyerekek szü­leinek prémiumából levonunk, vagy indokolt esetben egyáltalán nem kap­nak prémiumot“. A kapcsolat jó módszere A kolhoz vezetősége elsőrendű fel­adatának tartja azt, hogy gyakran el­látogasson a munkahelyekre, ott ér­tekezzen a dolgozókkal, s a problé­mákat a kollektíva erejére támasz­kodva közös erőfeszítéssel oldja meg. Ügy döntöttek, hogy a kolhoz vezetői­nek hetenként egy napot az irodában kell tartózkodniuk és mindazon dol­gozóknak a kérdéseire, vagy meg­jegyzéseire kimerítő választ kell adni, akik hozzájuk fordulnak. A töb­bi napokon azonban mindenekelőtt a termelésben kell tartózkodniuk. A ve­zetők és a dolgozók kapcsolatának ez a módja nagyon jól bevált és mindkét fél részére nagyon előnyös. A három termelési részleg — nö­vénytermesztés, állattenyésztés, mel­léküzemági termelés — mindegyikét egy-egy tanács irányítja. Ezek döntik el, ki kaphat prémiumot vagy egyéb jutalmat. Gondoskodnak a munkafe­gyelemről, a lakáskiutalásról, meg­határozzák, hogy ki mikor mehet üdülőbe, fürdői kezelésre stb. A ta­nácsok döntik el, hogy hol milyen építkezési beruházásra lesz szükség. A párt plenáris ülésének határozata kötelez! Az Adázsi kolhoz kimagasló terme­lési eredményei mellett azonban to­vábbi követelmények is napirendre kerültek. Ezeknek megvalósítása, megoldása különösen az SZKP plená­ris ülése utáni időszakban vált sürge­tővé. Az elnökhelyettes szerint a jövő­ben nagyobb gondot kell fordítaniuk a talajművelésre, a termelés kifizető­dőgégét segítő módszerek megvalósí­tására, a tartalékok feltárására, a naprakész információk feldolgozására és mindennemű fegyelem szilárdítá­sára. Napirenden kell tartaniuk a nö­vénytermesztésben használatos kor­szerű gépsorok fcomplettizálását és a géppark gazdaságos hasznosítását. Az említett tárgykörben — a párt­­plénum kapcsán — az Adázsi kolhoz tagjai nagy javulással számolnak. Ezeknek megvalósításához segítséget várnak azon ipari vállalatoktól is, amelyek mezőgazdasági gépeket gyár­tanak. H, H. A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA PREMIZÁLÁS A SZOVHOZOKBAN Észtországban már jó pár évs kísérleteznek a szovhozok igaz­gatóinak és ezek közvetlen munkatársainak célszerű pre­mizálásával. Ez azt a célt szol­gálja, hogy serkentsék őket a tervfeladatok túlteljesítésében. Ebben a legutolsó három esz­tendő valóságos termelési ered­ményeiből indulnak ki, vagyis a folyó évben elért minden egy­százalékos tervtúlteljesítéséért 2,5 százalékig terjedő év végi prémiumot adnak. Az igazgatás más dolgozói pedig a tiszta ha­szon növekedéséért kapnak prémiumot. A szóban forgó jutalom kifi­zetését olyan szakbizottság ja­vasolja, amely alaposan felül­vizsgálta az adatok hitelessé­gét, s amennyiben mindent rendben talált, jelentést készíti s erre a járási mezőgazdasági igazgatóság engedélyt ad a ju­talom kifizetésére. A bizottságnak joga van af prémiumnak felére való csök­kentésére is, amennyiben pél­dául a növénytermesztés nem minden tekintetben teljesítette a tervben meghatározott rész­feladatot. Ilyen esetben a fő­­agronómus prémiumából von­nak le. ♦ ♦ ANALIZÁTOR A TÁPANYAGOK KIMUTATÁSÁRA A szovjet és francia kutatók közös munkával nagy teljesít­ményű analizátort szerkesztet­tek a talajok, valamint a növé­nyek nitrogén-, foszfor-, ká­lium- és más tápanyagtartal­mának kimutatására. A főleg az agrokémiai szolgálatban alkal­mazott új készülék termelé­kenysége többszöröse a jelen­leg rendelkezésre álló növényi analizátorokénak. Az analizátor működésének matematikai rendszerét és metodikáját szov­jet tudósak dolgozták ki, magát a berendezést pedig francia cégek szállították. ♦ ♦ AZ IPARI LÜDTENYÉSZTÉS TÄVLATA SZLOVÁKIÁBAN Szlovákiában 1960-hoz viszo­nyítva egyre csökken a lúdhús- és lúdmáj-termelés. 1975-ben pl. csak 9,6 tonna lúdmájat expor­táltak az 1936-os száznyolcvan tonna helyett és nem is túlsá­gosan jó áron. Ha a lúdmáj minőségét javítani tudnák, ak­kor jelentős árbevételi többle­tet lehetne elérni. A Duna mel­letti Ivánkán kidolgozták a lúd­­tenyésztés két termelési irány­zatát: a lúdbroiler-hústermelésť és a lúdmáj-termelést. A ludak szaporodási képességét 1980-ra oly módon kell javítani, hogy egy húslúdtól negyvenhat, 1990- ben pedig ötvennégy életképes kisliba származzék. A májter­melő lúdanyáktól pedig 1980-ig huszonhat, 1990-ig harminc­nyolc kislibára számítanak. ♦ ♦ ALGATENYÉSZET A bulgáriai Petries közelé­ben, a Kojuh nevű kialudt vul­kán tövében, 1500 m2-es terüle­ten kísérleti algatenyészetet lé­tesítettek a bőségesen rendelke­zésre álló hévíz felhasználásá­val. Az algákból készített lisztet (biomassza) a mezőgazdaság­ban műtrágyázásra használják fel. Szakértők véleménye sze­rint az algaliszt gyógyszerek és kozmetikai cikkek előállítására is alkalmas. Jelenleg azzal kí­sérleteznek, hogy a hatvankét százalék fehérjét tartalmazó al­galisztből élelmiszereket állít­sanak elő. Ш

Next

/
Oldalképek
Tartalom