Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-08 / 27. szám

1S78. Jflliu* в. SZABAD FÖLDMŰVES 1S Ä jó minőség érdekében! Napjainkban egyre többet hallunk az egyes tartósítási eljárásoknál elő­forduló nagy veszteségekről. Arról azonban megfeledkezünk, hogy a nagy veszteségek legfőbb oka az, hogy nem biztosítjuk a feltételeket és az előírt technológiát sem tartjuk be. A megfelelő szilázs- és szenázské­­szítés előfeltétele: 0 rövid szecska (20 mm), • gyors betakarítás (max. 3 nap), 0 jó tömörítés (nappali és éjjeli tipratás), 0 megfelelő lezárás (fólia, silő­­torony). Emellett a pillangósok és részben a fűfélék fonnyasztás nélkül csak meg­felelő tartósító szerekkel, vagy ada­lékanyagokkal silózhatők. A fonnyasz­­tott zöldtakarmány silőzása, az ön. szenázskészítés esetében a kívánalom az, hogy a szárazanyag-tartalom 40 °/o-nál ne legyen több. Ha ezeket a feltételeket nem tartjuk be, a veszte­ségek rendkívül megnövekednek. Nincsen különösebb probléma a jól silózható, egyszerű cukrokat bőven tartalmazó takarmányoknál. A keve­sebb cukrot tartalmazó, a több lúgos- és pufferanyagban gazdag pillangós­­szilázsoknál meg kell elégedni azon­ban a nyersfehérjék 65 %-os emészt­hetőségével. A jól készített széna­­nyersfehérje emészthetősége viszont 75—80 %. A kedvező dietikus hatású széna etetése még kisebb mennyiség­ben is előnyös és bizonyos esetekben nélkülözhetetlen, de jó kiegészítője a szilázsnak is. A jó minőségű szénakészítés előfel­tétele a helyesen méretezett, megfele­lően kivitelezett és üzemeltetett szel­­lőztetéses szárító-berendezés. Rossz, hibás és elhanyagolt berendezéssel jó szénát készíteni nem lehet. A legtöbb hiba azért fordul elő, mert a meg­levő szellőztetéses szárító-berendezé­sek nagy része annyira elhanyagolt és a helyi újítások alapján leegysze­rűsített, hogy azok légelosztása már nem megfelelő. Pedig az egyenletes légelosztás alapja a jó szárításnak. A húzódugós szellőztetéses szárító-be­rendezéseknél egyik legfontosabb kö­vetelmény, hogy a főcsatorna első 1,5 min-es szakasza teljesen zárt legyen és a húzódugók is minden oldalról jól zártak legyenek. Azon nem szabad sem repedésnek, vagy résnek lennie, mert akkor nem zárja le a légcsator­nát, hanem elvezeti a kazalból a lég­áramot, s a széna nem szárad. A VENTILLÁTOR A ventillátorok megjelenése a szé­nakészítés jobban gépesíthető módsze­reinek kifejlesztését is lehetővé teszi. A bálázott, a rakodókocsival darabolt, vagy jól gépesíthető, szecskázott szé­na szárításához már nagyobb nyomá­sú ventillátor szükséges. Ebből a szempontból jelentős előnyt biztosít a nagynyomású, axiális ikerventilláto­rok megjelenése. Az egyszerű, axiális ventillátorok nagy légmennyiséget szállítanak kis nyomással és aránylag kis energia­­szükséglettel. A radiális ventilllátorok pedig kis légmennyiséget szállítanak nagy nyomással, viszonylag nagyobb energiaszükséglettel. Forradalmi vál­tozást jelentett az axiális ikerventillá­torok megjelenése, amelyek nagyobb nyomással képes viszonylag nagy lég­­mennyiséget szállítani. A könnyű, kis méretű, de nagy sta­tikus nyomású, axiális ikerventillátor előnyösen használható fel elsősorban a nagyobb nyomásszükségletű, bálá­zott, azután darabolt és szecskázott zöldtakarmány szárítására, de jól használható szálas formájú, különö­sen pedig az erősebben tömörödő, fi­nom szálú réti széna szárítására. Axiális ikerventillátor nagyobb nyo­mása révén a nagyobb víztartalommal behordott zöldtakarmányt is könnyen átszellőztetheti. Ezeknél azonban még fontosabb a berendezések helyes mé­retezése. A szálas zöldtakarmány szárítására beváltak a háromdugós berendezések. Lényeges előnyt nyújt azonban az egyszerű szerfás zöldfeletti egydugó­­soros berendezés. Az egydugósoros szárító-berendezés előnyei a következők: — házilag könnyen elkészíthető, — a kazal két rétegben megrakható, — a zöldtakarmány könnyebben át­szellőztethető és gyorsabban, egyenletesebben szárad, — a berendezésre 50 % víztartalmú lucerna is hordható. A bálázott széna készítésére olyan egykürtősoros bálaszárító-berendezés jó, amelyre a bálák egyszerre felrak­­hatók és amelyen 35—40 %-os víztar­talmú, bálázott zöldtakarmány is szá­rítható. Szálas széna betakarítási, tárolási, szárítási és takarmánykiosztási nehéz­ségei, különösen pedig a kézimunka­­erő-igényessége közismertek. Emellett a kazalrakás és a takarmánykiosztás sok kézi munkát igényel. Ezért szecs­kázott, illetőleg rakodókocsival dara­bolt széna szárítására olyan új verti­kális hengeres szárító-berendezést ala­kítottunk ki, amelynél a kézi kazalra­kás kiküszöbölhető és a tél folyamán a szecskázott széna pogácsákba pré­selhető. A szárítóberendezés előnye, — hogy könnyen összerakható és szétszedhető elemekből áll; — egy idényben 3—4 kazal is kiszá­rítható; —a kézi kazalrakás kiküszöbölhető, — a nagy nyomású, axiális ikerven­­tillátor lehetővé teszi a tömörebb darabolt, vagy szecskázott anyag átszellőztetését; — légelőmelegítéssel kombinálva a zöldtakarmány egy napi előfony­­nyasztás után is behordható és ki­szárítható; — a betakarítás is jól gépesíthető, és a kézi kazalrakás teljesen kiküszö­bölhető; — a pogácsákba préselt széna takar­mánykiosztása jól megoldható. A széna a kérődző állatok legter­mészetesebb takarmánya. Könnyen emészthető, táplálóanyagtartalma ne­hezen nélkülözhető alaptakarmányt jelent. Váj. Biztató ered mények A tejtermelés sok helyen ma még gonddal, bajjal jér, néhol fgy vagy úgy próbálják indokolni az adott helyzetet. Nem fgy tették a kolárovói (Gúta) SZISZ nevet viselő Etsz öko­nómiai és az állattenyésztési szakem­berek, habár ők is sokat töprengtek és nem kevés gondot okozott nekik a tej­termelés. Mint ahogy azt Ščipák Albert, az efsz főtervezője elmondotta, a szövet­kezet az idei tejtermelési tervet mara­déktalanul teljesíti. A szövetkezetben 1728 tehenet tartanak, ami járási szin­ten kimagasló. A szocialista vállalá­sokkal alátámasztott terv tehenenként évi 3,050 literrel számol. A tehénállo­mányt szlovák tarka tehenek hibridjei alkotják, amelyek a tejtermelés növe­kedésének előfeltételeit biztosítják. Ez évben a tavalyihoz képest 5,1 százalék­kal nőtt a tejtermelés és a tejeladás. Sokat tettek az állattenyésztés kor­szerű fejlesztése érdekében. A Csóvá­nyos! részlegen 1281 férőhelyes üsző­­nevelde működik. Innen előhasú kor­ban szállítják az állatokat a telepek­re. Ezzel kiegyenlített az állomány. A takarmányozás is jól bevált. Köz­ponti silóvermeket építettek a serega­koli részlegen, aszfaltozott terepen, az Áprilisi tejtermelés kimutat s ezzel az időjárás viszontagságaitól függetlenítették magukat. Így a szál­lítási költségek is csökkentek. Ennek előnye az, hogy minden részleg ugyanazt a minőségű takarmányt kap­ja. Ráadásul így egy-egy silóverem nem sokáig van felbontva. A takarmá­nyozást csoportok biztosítják. Egy csoport a szálas takarmányt, a máso­dik pedig az abrakot juttatja rendel­tetési helyére. A problémák között főleg a száj- és körömfájás emlékei említhetők, ami­kor két hónapon keresztül szünetelt a fedeztetés és így hullámokban jelent­kezik a szaporulat. Természetesen a tejtermelés is megsínyli ezt. A mun­kaerőhiányt megoldották korszerű is­tállók építésével. Így munkaerőmeg­takarítást lehet elérni. A seregakoli részlegen 300 férőhelyes istállót ad­tak át... Ebben ugyan átmenetileg egy-két literrel csökkent a tejhozam, mert az állatoknak szokatlan a kor­szerű technológia, de fokozott gondo­zással javulást várnak. A tartalékok feltárásában és szem­léltetésében érdemes figyelembe venni az ez évi április hónapi eredménye­ket. A számok sokat mondanak, és tanulságosak: ISA A GÚTAI EFSZ-BEN’: nyomában egyre javuló eredmények láthatók. A munkaszervezés és irányí­tás meghozta a gyümölcsét. Ezenkívül a rendszeres eredmény-értékeléstől, a hiányosságok kiküszöbölésétől, a gon­dozók és fejők szocialista munkaver­senyétől is sokat várnak. Ščipák elvtárs elmondotta, hogy 1979-ben ismét előbbre lépnek. Előre­láthatólag 850 liter tejet termelnek majd hektáronként, és 0,5 millió liter tejjel fejnek többet mint az idén. E célnak elérésére 100 db vemhes üszőt vásárolnak. Ezekkel javítják az állo­mányt. Ebből 40 darab már a szövet­kezetben van! A szövetkezet példája ékesen bizo­nyítja, hogy elkötelezett hozzáállással, szakértelemmel és a helyzet körülte­kintő figyelembevételével hozott in­tézkedésekkel az eredmények javulása nem marad el. P. Plavec Németh jenő mérnök, a mező­­gazdasági és élelmezésügyi minisz­ter helyettese, továbbá munkatár­sai, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca mezőgazdasági munkákat irányító szakbizottsága, a napokban időszerű és fontos teendők megvalósítására hívták fal a sajtó képviselőinek figyelmét. Az utóbbi hetekben egyes körze­tekben ugyanis a vártnál több ter­mészetes csapadék hullott, s az évszakhoz képest szokatlanul le­hűlt a levegő, s ennek következté­ben mintegy két héttel elodázódott az évelő és a réti takarmányok begyűjtése. / A mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi tárca dolgozóinak a tájékoz­tatója alapján Szlovákiában — jú­nius közepéig — az évelő takar­mányoknak csupán hatvan száza­lékát gyűjtötték be, s ezt is a nyu­gat-szlovákiai kerület mezőgazda­­sági dolgozóinak köszönhetjük, hi­szen e kerületben a jelzett idő­szakban az évelő takarmányok be­gyűjtésével már kilencvenöt száza­léknál tartottak. A lemaradást te­hát a kelet- és a közép-szlovákiai kerület számlájára kell írni. A szakbizottság tagjai megegyez­tek abban, hogy idén a szántóföldi és a réti takarmányok hozama és minősége nagyon jó. Ez azt köve­teli, hogy a termés kitűnő állapot­ban kerüljön a tárolóhelyekre, ami persze csak jó szervezéssel és ösz­­szefogással lehetséges. A begyűjtés késedelme megköveteli, hogy a Nemzeti Front szervezetei és a védnök üzemek aktív segítséget nyújtsanak a takarmányok veszte­ségmentes begyűjtésében. Ez azért is fontos, mert közeleg a kalászo­soknak s az évelő takarmányok második növedékének a begyűjtése és elraktározása is. Ne feledjük el, hogy a terimés takarmányok veszteségmentes be­takarítása és a szarvasmarha-te­nyészetekben való hasznosítása le­hetővé teszi a szemes termények egy részének a megtakarítását. El­engedhetetlenül fontos, hogy a ru­galmasság és a jó minőség érdeké­ben a terimés és a réti takarmá­nyok többségének a szenázsolása előtérbe kerüljön. Második megol­dásként pedig a szénakészítést kell napirenden tartani, amennyi­ben azt az időjárás lehetővé teszi. Mezőgazdasági üzemeinkben a szó­ban forgó takarmányok szilázsolá­­sához csak rendkívül indokolt ese­tekben folyamodjanak! Örvendetes, hogy pártunk és a központi szervek felhívására Szlo­vákiában a takarmányok begyűjté­sében figyelmet érdemlő aktivitás bontakozott ki. Ez jól bizonyítja, hogy a felhívás visszhangra talált. Ennek következtében az évelő ta­karmányok lekaszált összterülete mintegy húsz. a réteké pedig több mint negyvenezer hektárral gyara­podott. Ez nagyon szép eredmény, ám mégis szükséges, hogy a mun­katempó felgyorsuljon, hiszen a rétek termésének mintegy fele még a szabad ég alatt van. Törekedjünk tehát arra, hogy a terimés takarmányok teljes kész­lete még a kalászosok aratásának kezdetéig biztonságos helyre ke­rüljön, hiszen ezek minőségének a megtartása és kellő készlet tar­talékolása ugyanolyan fontos, mint például a gabonával való önellátás. Mondhatnánk úgy is, hogy e kettő ugyanazon éremneik a két oldala. A tájékoztatón egyebek közt a kalászos gabona közelgő betakarí­tására való színvonalas felkészülés szükségszerűsége is napirenden volt. Ebben az évben ugyanis sok­ezer hektárral nagyobb területről kell begyűjteni a gabonát, mint ta­valy. Spaldon akadémikus a kalászo­sok állapotát nagyon kedvezőnek minősítette. Azokon a területeken azonban, amelyeken a búza vetésén több éven keresztül, ismétlődően, lisztharmat kártételét észlelték! Mivel a gabonába való behatolás napjainkban már földi gépekkel nagy károkkal járna, ezért a liszt­harmat elleni védekezéshez sürgő­sen repülőgépeket kell használd nunk. A károsítás egyben figyel­meztetés is azok részére, akik a gabona után Ismét gabonát vetet­tek, s ez az esetek többségében terméskieséssel járhat. Amennyiben az időjárás hűvös maradna, abban az esetben a liszt­harmat nem hatolhatna fel gyor­san a kalászokig és a termést eset­leg csak kissé károsítaná, s ennek következtében jó hozamra számít­hatnánk, ha azonban az idő na­gyon felmelegedne, akkor a liszt­harmattal megtámadott táblák ter­mését a betegség megtizedelhetné. Jelenleg ugyanis a gabona ter­mésátlaga szempontjából a kocká­zatos időszaknál tartunk. Ez ked­vező vagy kedvezőtlen hatással lehet a végeredményre. Szükséges tehát, hogy a mezőgazdaságban jól felkészüljenek az esetleges szélső­séges időjárásra is. Nemcsak nagy általánosságban, hanem mindenek­előtt módszeresen úgy, hogy min­den gabonafajta begyűjtésére ép­pen abban az időszakban kerüljön sor, amikor a biológiai anyag a legjobb minőséget és a legnagyobb hozamot nyújthatja, és a veszteség minimális. A politikai-szervezési tervek ki­dolgozóinak tudatosítaniuk keli, hogy a raktározás a színvonalas begyűjtés szerves tartozéka! Minő­ségi raktározással ugyanis elkerül­hetjük a gabona felesleges károso­dását s a veszteséget. A gazdaságok agronőmusai arra is törekedjenek, hogy a gabona be­gyűjtésében a folyamatosság elve érvényesüljön. Gondolunk itt az elszállítást követő azonnali szalma­eltakarításra és minőségi tárolásá­ra. s ugyanúgy a tarló megszántá­­sára. valamint a takarmányalapot gazdagító másodtermények vetésé­re. S még egy nagyon időszerű teendő! Vegyük komolyan a kalá­­szosok begyűjtését követően a készlet statisztikai nyilvántartásátl Az illetékesek ügyeljenek arra, hogy a nyilvántartási bizonylatok a raktárakban levő készletet tük­rözzék. Ugyanis csak azt a gabonát hasznosíthatjuk kenyérként vagy takarmányként, amely nem csupán statisztikai adatok formájában, ha­nem a valóságban is rendelkezé­sünkre áll! —hal­Hasznos erötakarmány! Telep neve Terv 1000 I. Valóság Teljesítés Napi terv 1000 1. %-ban í,lehbe,,rť literben Valóság Kolárovói főtelep 74 78.9 10B.6 8,5 Rácakla 70 85.5 88.4 8.5 Büdösvfz 70 71,4 102,0 8,5 Seregako) 11В 103,9 89,8 8,5 Dedina Mládeže 117 132,7 113,1 8,5 Apáink is tudták, hogy a kalászosok közül a zab a legigénytelenebb növény. A legkisebb költséggel bármely talajon sikeresen termelhető, ha az nem tűi száraz, mert vízigénye jelentéktelen. A legjobb terméseket persze a kötött és középkötött talajokon adja. A laza talajokon termelt zabnak fehérjetartalma kicsi. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a zab tápláló értéke éppen a fehérje­­tartalmán múlik. A CSKP KB „fehérje programjának“ mielőbbi megvalósítása mindaunyiunk érdeke. Mint minden növénynél, úgy a zab termesztésénél Is fontos a talaj „nemének" alapos ismerete! Az erősen 8,08 meszes talajokon anyagcserezavarok miatt az ún. „szá- 8 18 laz’ foltos“ betegséggel kell számolnunk. A mérsékelten ’ savanyú talajokat jól bírja. Az erősen savanyú talajokon g Q2 azonban rosszul fejlődik. Igénytelensége persze nem azt jelenti, hogy az okszerű trágyázást nélkülözheti. Jő erő- 7,80 ben levő földben nagyobb termésre számíthatunk. A hí­res magyar mezőgazdász, Cserháti, évtizedeikkel ezelőtt 9,73 írta: „A zabot Istállótrágya előtt és nem utána kell ter­meszteni". Olyan gazdaságban tehát, ahol az előtte levő veteménynek csak kevés trágyát adtunk, vagy csak több esztendő előtt kapott ístállőtrágyát, célszerű herefélék vagy hüvelyesek után vetni, hogy azok a nitrogén­­gyűjtésükkel a talajt gazdagítsák. A zab nitrogéntrágyá­zást igénylő növény. A zöldtrágyázást meghálálja. So­vány talajokon a közvetlen istállótrágyázást is bírja. A műtrágyák közül a nitrogéntrágyának van elsősorban jelentősége. A múlt tapasztalatai szerint a foszforsav­­műtrágyákért kár, mert a zab a talaj nyers foszforsav-Osszesítve az Efsz-ben 746 747,5 100,3 8,5 8,65 A havi tervet sikerült teljesíteni, jó. Másrészt nem szabad figyelmen sőt majdnem két százalékkal túltelja- kfvUl hagyni, hogy a szövetkezet ve­szteni. Az egyes telepek hozzájárulása zetösége, pártszervezete és az állatte­­bizony távolról sem volt egyformán nyésztésben dolgozók intézkedései készletét is jól ki tudja használni. Ahol a „talajvizsgá­lat" szerint a foszfor kevés vagy hiányzik, a zab alá adott foszfortrágya is indokolt. De csak akkor, ha nitro­génben sem szenved hiányt. A kálítrágyázásnak csak a homok- és a tőzegtalajokon van jelentősége. Mészben szegény talajokon a zab ter­mesztése kevésbé sikeres. Talajának művelése megegye­zik a tavaszi árpáéval, vagyis okvetlenül őszi szántást kíván. Ha a zabnak nyári vagy kora őszi növény az elő­­veteménye, akkor annak lekerülése után a tarlóhántást nem szabad elmulasztani. Erről jő lenne már most az aratás előtt, gondoskodni! Bár a zabot a gyomok nem nyomják el könnyen mint pl. a tavaszi árpát, azonban termését károsítják. A vetemény tisztaságára tehát kü­lönös gondot kell fordítani. Ha ugyanis gyommagvakkal kevert zabot adunk az állatoknak, azok ismét a trágyá­ba kerülnek és gondatlanságunk miatt magunk gyomo­­sitjuk el szántóföldjeinket. E veszélyt a gyommagvak tö­kéletes eltávolításával darálás utáni takarmányozással lelet kiküszöbölni. A jő zabvetőmagnak legalább 45 kg hektoliter súllyal és 98 százalékos csfrázóképességgel kell bírnia. Ezt már apáink is tudták. Magjában 13,5 százalék fehérje, 7,6 százalék nyers­zsír, 62,8 százalék nitrogénmentes anyag van. Igen ked­vező a táplálóanyag összetétele és kiváló az étrendi ha­tása. Kitűnő abraiktakarmány és emberi étkezésre is jól felhasználható. De versenylovainknak egyik nélkülözhe­tetlen alaptakarmánya. Kell-e hangsúlyozni ezek után hogy a zabtermelésre is fel kellene figyelni? Kmosko László mérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom