Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-08 / 27. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. július 8. MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Ha valamelyik méhészújság megérkezik, először a elmeket nézem át, s ha nincs utalás a címben a tartalomra, akkor beleolvasok. Ha azonban kaptárkérdésről van szó, azt a cikket nem olvasom végig. Csak a Szabad Földművest olvasom el elejétől végig. Így került sor a közelmúltban Csurilla méhésztárs cikkének az elolvasására, melynek tartalmával egyetértek. Ez a cikk adta az ötletet, hogy én is hozzászóljak a kaptárkérdéshez és írjak ötvenöt éves méhészkedésem tapasztalatairól, mindenekelőtt a kaptár és a keret kérdéséről. Méhészkedésem kezdetén két szalmakasom volt. Ezt követően az akkor hivatalos, országos méretben elterjedt kaptárral folytattam tovább. Közben vettem különféle olcsó kaptárakat is. Amikor а В 25X40 cm-es kaptárt nálunk hivatalosan elfogadták, én is arra tértem át, és a mai napig azzal méhészkedem. Több méretet kipróbál tam, amíg rádöbbentem, hogy sem a kaptár, sem a keretméret nem termel mézet. Az erős, népes család azonban igen, ha van miből hordania! Aki a régebbi szakkönyveket nézegeti, láthatja, hogy azokban sok különféle méhlakás, kaptártípus van fölsorolva. Nálunk is van ötféle hivatalos méret (А, В, C típus, egységes típus és a morva méret). Egyetértek Csurilla méhésztárssal abban, hogy nem a kis méhészek feladata a keretméretek ide oda tologatása, hiszen a méhészeti kutatók is csak kétfélével méhészkednek, а В típussal és az egységes mérettel. Tulajdonképpen a kutatóknak kellene a keret- és a kaptárkérdésben tiszta vizet önteni a pohárba, hogy a kezdők ne tántorogjanak a különféle típusok között. Én 1952-ben egy szövetkezet méhészetét vezettem. Kezdéshez hatvan darab 5RP kaptár kaptam, aztán a fejlődés úgy hozta, hogy 30 polister bélelést! kaptárt kellett megvásárolni, majd „örököltünk“ különféle más készítményű kaptárakat is. Ezek keretmérete В 24X40 cm volt. Ahány készítmény, annyi fajta, tehát más és más, az egyik könnyű, a másik nehéz volt, az egyik vállazott, a másik pedig sima keretlécekkel volt ellátva stb. A kezelési mód tehát eltérő volt. Ezek a kaptárak mind egy szálig hivatalosan kerültek forgalomba, ami azt bizonyítja, hogy a méhészetben is feltűnik időközönként divatszerűen valamilyen újdonság, s ezt nagy dicséretek között reklámozzák, azonban egyes dolgok hamar eltűnnek .. . Egy időszakban divat volt az alsó vagy a felső röpnyílás, a hideg vagy a meleg építmény, a hideg vagy meleg teleltetés vitája. Az is szóba került, hogy vannak méz- és „hústermelő“ családok. Az volt a jelszó, hogy a méztermelő családokat kell fejleszteni. Ez azonban már mind a múlté. Ennek a fordítottja, hogy főhordásra sok méh legyen, mivel csak a sok méh képes kihasználni a hordási lehetőséget. Ha ugyanis kevés a méh, akkor nincs ami hordjon. Ma már vannak erős családjaink. Ugyan hogyan kell azokat kezelni? Ennek szemléltető magyarázata érdekében elmondok egy olyan esetet, amely nálunk (időközben ÁG lettünk) 1974-ben történt. Volt 150 törzscsaládunk. Az akácról 11 kg-ot pergettünk. Ezt követően a vándorkocsival 40 családot Breznóra vittünk málnára és fenyőre. Ketten méhészkedtünk egy fiatal fiúval, aki akkor jött ki a zsélyi iskolából. A fiút bíztuk meg a vándorkocsi ellenőrzésével. Hetenként följárt Breznóra a mérleg ellenőrzésére, s az esetleges tünetek megfigyelésére. Az első ellenőrzés után hazajött és beszámolt arról, hogy a mérleg hét kiló emelkedést mutat. Gondolva arra, hogy a méztérben elfér 18—20 kiló méz, még mindig van hely a méz elraktározására. A következő héten ismét elküldtük a fiatalt, de a mérleg akkor is csak hét kilót mutatott. Akkor szükségesnek tartottam az alaposabb vizsgálatot és a fiút másnap újra felküldtem, nézze meg a többi család mézterét és esetleg a fészekbe is nézzen be. Amikor a fiú megjött, jelentette, hogy a mézterek tele vannak, sőt még a fészek két szélső kerete is és a keretek léctől-lécig le vannak pecsételve. Hol követtük el a hibát? 1. A legnagyobb hiba, hogy mind a 150 családot nem vittük az akác után az erdőre, mert a 40 családtól 20 kilót átlagot pergettünk. 2. Hiba, hogy nem vettük figyelembe, hogy a mérleges kaptár akác előtt kapott új fiatal anyát, s ez gyorsan minden szabad lépet bepetézett. 3. Hiba volt, hogy megvártuk, amíg a méhek a mézet mind lepecsételték. Ez a méz olyan sűrű volt, mint a lekvár. Egy héttel hamarabb kellett volna pergetnünk. Tehát még az sem elég, ha sok a méh és van miről hordani, ha a méhész nem eléggé figyelmes és nem lép közbe, amikor az szükséges. Van még egy állandó vita tárgyát képező probléma, mégpedig: szűkítsünk-e a főhordás előtt, vagy ne. A legtöbb vándorméhész a szűkítés ellen van. Szerinte az erdőn így legyengülnek a családok. Én a szűkítés híve vagyok, mert ha a családokat öt keretre Szűkítem és van hordás, akkor az anya az öt keretet jól befiasítja, ami 100 dm/2 Hasítást jelent. Ha pedig nincs hordás és nem szűkítettünk, akkor az ilyen család úgyis legyengül, ha a méhész nem etet az anyaserkentéshez. Volt egy . vándorméhész barátom, aki a főhordás előtt 10—12 nappal mindig leszűkítette a családokat és csak augusztus elsején engedte az anyát szabadon petézni. Mindig a családokon tartotta a szemét. Meg kell még azt is említenem, hogy átlagban mindig neki volt a legtöbb méze! Tehát nem a keretméretet kell „tologatni“, hanem mindig jó anyáról kell gondoskodni, hogy sok méh legyen a kaptárban. Ha nincs elegendő méhünk és jó méhlegelőnk, akkor a keretek nem fognak mézet termelni, akár kicsik, akár nagyok azok. Kovács Lajos gyan van-e olyan méhész, aki már ne találkozott volna az egyszerű és biztonságos anyásítás csábító gondolatával? Biztosan ki is próbálta azt. Sajnos és ez így igaz, én nagyon sokat csalatkoztam e csábító anyásítások kapcsán. Hány egyszerű és biztonságos anyásításról olvastam már. Ezt még csak meg sem próbálom ismertetni, hiszen ehhez egy írás kevés lenne! Mire lehet ebből következtetni? Mindenekelőtt arra. hogy ha az anyásítás egyszerű és mindig biztonságos volna, akkor csak egy anyásítási módról beszélnénk. Szlovákiában az anyásítás évente több ezer fiatal méhanya életébe kerül, ezért ismertetem három évtizeden keresztül szerzett tapasztalataimat. Mint ahogyan azt a szakkönyvekben is olvashatjuk, az anyásítás sikere főleg az évszaktól, s egyben a család hangulatától függ. Ez így igaz. Tavasszal és június közepéig ugyanis az anyásítás nem okoz gondot. Később azonban már több elővigyázattal anyá- sítok. Több évtizedes méhészkedésem alatt a csábító anyásítási módozatokat mind kipróbáltam. Sokszor szinte elhittem, hogy egyszerű és biztonságos egy-egy módszer, de később ugyan úgy végeztem és méheim egymás után ölték le az anyákat, tgy szerintem nem létezhet egyszerű, de tulajdonképpen nincs is biztonságos auyásítási módszer. Ha valaki megengedheti, úgy a módozatokból válasszon ki magának egyet a sok közül és meglátja, hogy az egyszerű anyásítási módok csak fejlődésben válnak be. Anyásíthatunk egy méhészévben bármikor, az a fontos, hogy a lecserélés minél kevesebb fiatal anya életébe kerüljön! Tapasztalataim nyomán én is inkább arra törekszem, hogy az anyásítás mindenekelőtt biztonságos legyen, s csak aztán egyszerű. Érdemes megemlíteni a tartalékcsaláddal való anyásítást. Ez a nagyon jó megoldások közé tartozik. Előnyei mellett azonban hátrányai is vannak. Éppen ezért ezzel itt nem foglalkozom. Már említettem, hogy minden anyásítási módszert kipróbáltam, de legbiztosabb az olyan kalitka, amelyből az anya csak akkor szabadulhat, ha már meggyőződtem a család jó hangulatáról. Ebben az anyásítási módszerben eddig a legkevesebbet csalódtam. A már párzott, fiatal jelölt anyát, csak akkor használom fel, ha a pároztatóban, esetleg tartalék-családban, már födött fiasítás van. A csak néhány napja petéző anyát a nagycsaládok nem fogadják szívesen. Anyásítás előtt a leváltandó anyát kifogom. A családot átvizsgálom, nincs-e anyabölcsője, esetleg már kikelt fiatal anyja. Ha ezekről meggyőződtem, a költőtérből kiveszek egy keretet és a költőtér közepén elrendezem a szoktató kalitka helyét. A műveletet mindig a délelőtti órákban végzem. A jelzett anyát mindig estefelé adom be a szoktató kalitkában, az arra elkészített helyre. Szoktató kalitka sokféle van. Szerintem ez nem döntő. Mindenki olyat választhat, amilyet akar. Fontos, hogy az anya táplálékhoz jusson és csak akkor szabaduljon, ha már meggyőződtünk a család jó hangulatáról. Még megemlítem, hogy a drótháló ne legyen túlságosan sűrű. Én az Orosí féle szoktató kalitkát használom, de ez bármilyen kalitkával sikerülhet. Az anyát soha nem engedem a kaptárba, ezt a műveletet a méhekre bízom. Felhívom a figyelmet a következőkre: Hordástalan időben napok óta serkentem az anyásltásra váró családot, így a család hangulata jobb. Amikor estefelé beadom a fiatal anyát, a családot nagy adaggal beetetem. Másfélkét liter szörpöt adok be. Másnap délelőtt a behelyezett anyát megnézem. A legkisebb háborgatással, kiveszem az anyakalitkát a rajta ülő méhekkel együtt. Ez megmutatja a család hangulatát. Ha egyenletesen ülnek a kalitkán és nyugodtak, a család nem zúg, nem reszket, akkor a kalitkát kirágásra fordítom. A mézes tészta elfogyasztása után az anya kiszabadulhat. Ha látom, hogy a család ideges, zúg, reszket, s a méhek a kalitka drótját erősen fogják, úgy a kalitkát viszszaakasztom, az etetést folytatom és csak két nap múlva nézem meg. Akkor újra bepillantok a költőtérbe s ebből megtudom a család hangulatát. Amikor a kalitkát kirágásra fordítottam, a családot már csak 7—8 nap múlva nézem meg. Ez idő alatt híg eleséggel serkentek. Sokat olvastam, hogy a pár napi fogság az anya petézésére későbben kihatással van. Ezt soha nem tapasztaltam. Erről talán annyit: Egy anya minőségéről a pároztatóban nem tudunk teljesen meggyőződni. Az anya gyengébb minősége tehát már a családba kerülése előtt is valószínű lehet. Az anyásításkor soha nem vagyok kíváncsi, mert ez könnyen az anya életébe kerülhet. A petéző anyát is megtámadják a méhek, ha az megriad. Inkább megvárom, amíg a családnál már kelnek az első lerakott peték. Ez már a biztos elfogadás jele. A jelzett petéző anyát már könnyű megtalálni. Méhészkedésem alatt több ezer anyát lecseréltem. Ezek után csak azt mondhatom, hogy a gondosan elkészített anyásítást sem merem biztonságosan javasolni. Módszerem előnye, hogy a legkevesebb fiatal anya életébe kerül és szerintem ez a fontos. Szlovákiában évente 190—200 ezer fiatal anya lecserélése szükséges. Kérem a kezdő és a kis méhészeket, hogy fogadják meg javaslataimat. Nagy Kálmán Van-e egyszerű A kongresszus érdekében Az SZMSZ helyi szervezeteinek ez év februárjában és áprilisában megtartott évzáró taggyűlései jó támpontot nyújtottak szövetségünk közelgő III. kongresszusának előkészítéséhez. Örvendetesnek tartjuk, hogy az évzáró taggyűléseket április végéig minden alapszervezetben megtartották. Az elmúlt év eredményeinek beható elemzését és a NOS7.F 60., továbbá a Februári Győzelem 30. év fordulója tiszteletére vállalt felajánlások teljesíté sének az értékelését követően az alapszervezetekben olyan feladatokat tűztek ki, amelyek lehetővé teszik a, szervezett méhészek további aktivizálását. Alapszervezeteinkben megválasztották a kongresszusi küldötteket, akik részt vesznek a legfelsőbb szerv tanácskozásain, és elősegítik az új célkitűzések valóra váltását. Sikeresnek mondható, hogy idén olyan alapszervezetekben is Időben megtartották az évzárót, amelyek a múltban ezen a téren elmaradoztak. A kevésbé aktívak közt említhetjük a čalovói (nagymegyeri), a príbelcei, a D. Strehová-i, а V. Uíany-i és más alapszervezeteket. Ezek a központi bizottsághoz ugyanis nem küldték be időben а Ш. kongresszus küldötteinek névjegyzékét, de az évzáró taggyűlés határozatát, az új kötelezettségvállalásokat és más fontos dokumentumokat sem. Mindez arról tanúskodik, hogy ezekben az alapszervezetekben az évzáró taggyűléseket előkészítő központi bizottsági tagok és a járási bizalmiak nem tették meg a szükséges intézkedéseket az aktivizálás érdekében. Ezért szükséges, hogy ezen szervezeteknek a jövőben több segítséget nyújtsunk, fontos azonban az is, hogy a vezetőségek tagjai legyenek kezdeményezőbbek a munkamód szerek megválasztásában, s főleg a feladatok teljesítésében, beleértve a tagság aktivizálását is. A helyt szervezetek titkárainak januárt érteikez létén bebizonyosodott, hogy további hasonló értekezletek megszervezése elengedhetetlenül fontos Az országos, valamint a kerületi tanácskozásokon ugyanis lehetőség nyílhat a nagyon hasznos politikai-szervezési és nevelő hatású eszmecserék s a tapasztalatok továbbadására, s hazatérve otthon* hasznosítására. Az évzáró taggyűlések pozitívumának számít, hogy a tárgyalások bíráló igényességgel folytak, a felszólalók céltudatosan értékelték az alapszervezetek munkáját. Pozitív eredmény az is, hogy az alapszervezetek sokaságában a határozatokat derekasan teljesítették. Egyés szervezetekben csupán a tanulmányutakat nem sikerült megszervezni. Mivel csupán ilyen feladatok maradtak fenn és a többit teljesítették, azt mondhatjuk, hogy kitűnő munkát végeztek. Akadtak azonban olyan alapszervezetek is, amelyekben az önként vállaltakból több feladatot nem teljesítettek. Például sok helyen a kedvezőtlen időjárás következtében nem vándorolhattak a növények beporzására és mézhordásra. A szövetség alapszervezeteiben a múlt év folyamán kibontakoztatott versenymozgalmakat és a felajánlásokat pozitívan értékelik. Az élenjárók közt kell említeni a bratislavai, a nitrai, a Rím. Sobota-i, a komárnói és számos más alapszervezetet. Az elmúlt években ezekben a szervezetekben számtalan taggyűlést, szakelőadást, méhészeti vitát, kiállítást, szaktanfolyamot szerveztek a kezdő méhészek számára. Ugyanerre kellene törekedni a többi alapszervezetben is. Az évzárókon szóba került a méhek védelmét szorgalmazó 37/63-as hirdetmény megsértése is. Több mezőgazdasági üzem ugyanis akkor permetezi a repcét és más kultúrnövényt, amikor a méhesben is nagy kár keletkezik. Szóba került továbbá a mezőgazdasági üzemek és a méhész alapszervezetek beporzására vonatkozó szerződéses együttműködésének a lehetősége és más fontos kérdés is. A hasznos javaslatokkal a központi bizottság elnöksége már érdemben foglalkozott, most a szakbizottságok arra törekednek, hogy minden lehetőt elkövessenek a megvalósítás érdekében, s erről időben értesítik az alapszervezeteket. Mindezek jő alapot nyújtanak a kongresszus színvonalas előkészítéséhez. 4 J. F. A GYOMORVÉSZ ELLEN GYÓGYSZER NÉLKÜL A gyomorvész ellen hatásos orvosságunk van: a Fumidil (vagy Fumagilin). Mégis a méhcsaládok helyes kezelésével is küzdeni kell a nagy kárt okozó betegségnek az elhatalmasodása ellen. Kessler öszszefnglalja a legfontosabb elhárító módokat: Tisztán kell tartani a méhészeti eszközöket, a seprötollat (kefét), seprőgaratot, keretbakot. Hígított ecetsav jó erre. A kaptárakat újratelepítésük előtt forrasztólámpával ki kell égetni és erős (80 °/o-os) ecetsavval kimosni De óvatosan, mert a sav mar. Utána csukva kell tartani a kaptárt, hogy az ecetsav hatása tovább maradjon. A gyomorvész nagy terjesztője a régi, fertőzött lép. A család lápéit legalább három évenként ki kell olvasztani és újakat építtetni helyettük. A hasmenéses család kereteit, lépeit a szerző szerint legjobb elégetni. Ha a betegséget megállapították, az újabb lépeket ecetsav gőzével fertőtleníteni kell. A savat jól záró lépszekrényben vagy ládában kell elpárologtatni. Az ecetsav gőze a levegőnél súlyosabb. A fertőtlenítőszer tehát a keretek fölött legyen. A szekrény vagy láda réseit be kell ragasztani papírral. A lépek egész télen a savas levegőjű szekrényben, ládában maradhatnak. Használat előtt rövid szellőztetésük elég. Az erős hígítású ecetsav ártalmatlan a méhekre. Hamm S. nagyméhész próbaképpen 125 tíznapos anyabölcsőt küldött repülőgépen, 5 cm vastag műanyagba csomagolva. Külön fűtésről nem gondoskodott. A szállítás 12 óránál rövidebb ideig tartott. A megérkezett bölcsők közül 71-et pároztató kaptárakba, 34-ét anyátlan családokba adott be. A többi húszat nem használta fel. Négy nap múlva 13 pároztatóban kikelt már az anyák 75 százaléka. Megint 11 napra a pároztatók 71 bölcsőjéből kapott anyát. A nóta vége. hogy május 7-re a pároztatókban kikelt és petéző anyák száma 4ü volt, tehát a bölcsőkének 56 százaléka. A MÉZ MESTERSÉGES SŰRÍTÉSE A torinói méhészeti intézet két dolgozója: Marletto és Piton a fehérhere mézének mesterséges sűrítésével kísérletezett pergetés után. A mézet a méhek augusztusban gyűjtötték. A kísérletkor, szeptember elején a méznek csak kb. fele volt fedett. A nyitott mézet 35 C meleg levegő áramoltatásával sűrítették 24 óráig és utána külön pergették. A fedetlen méz víztartalma a sűrítés előtt 18,7 °/o volt, utána 16,4 %. A fedettének víztartalmát 17,6 Vo-nak találták, az tehát csupán víztartalmát nézve valamivel gyengébb. Szőlőcukor és gyümölcscukor több volt a fedettben. Ez a sűrítő módszer jelentősen mérsékelte a méz kristályosodó hajlamát. A szerzők szerint a méz minősége nem szenved kárt, ha vigyázattal sűrítik. A kaptár faláról, keretekről lekapart méhszurkot nem szabad összegyúrni, mert a rátapadt méhviasztól nem lehetne megtisztítani. A gyűjtött méhszurkot bűvösben ki kell teregetni (pl, pincében). Ha még akkor is ragad, hűtőszekrénybe kell rakni. Jó áthűlése után tisztogatás végett papíron szét kell teregetni, s a tisztátalanságot (pl. viaszdarabkát, méhrészeket, viaszmolyhernyót, fadarabkát, drótmaradványt) kiszedni közüle. Különösen homok ne maradjon benne! Vegyi úton vagy hevítéssel nem lehet célt érni.
