Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-08 / 27. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. jtílitra S. CÉLUNK : a termén* jé minőségének CSKP KB 11. plenáris ülé­se a XV. kongresszus irányelveinek megvalósí­tását elemezve kihangsú­lyozta a gabona termesz­tőire háruló stratégiai feladatok jelentőségét. A hozamok szüntelen növe­lése, a készletek gazda­ságos felhasználása u­­gyanis nagyon fontos ve­lejárója a fogyasztói piac rugalmasabb ellátásának és a költséges külföldi behozatal csökkentésének. Az utóbbi években mezőgazdaságunk figyelmet érdemlő sikereket ért el a kalászos gabona termelésében, a kész­lettel azonban még mindig nem olyan takarékosan gazdálkodtunk mint aho­gyan kellett volna. Különféle okokból jelentős gabonamennyiség veszett kárba. Ezért vált szükségessé, hogy a terményfelvásárlő és ellátó vállalato­kat mentesítsék néhány feladattól és a gabonatermés minőségi tárolásával és jelentős részének takarmányként történő feldolgozásával kiküszöböljük a készletben észlelt veszteségeket. Az idei gabonatermés felvásárlásá­nak, utókezelésének és minőségi táro­lásának időszerű kérdéseiről a közel­múltban Vágó Ferenc mérnökkel, a terményfelvásárló és ellátó vállalat nyugat-szlovákiai kerületi igazgatójá­nak a helyettesével folytattam eszme­cserét, aki kérdéseimre az alábbiak­ban válaszolt: ф Idén a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeitől mennyi ga­bonát vesznek át? — Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy ebben az évben mindent megte­szünk a lehető legnagyobb mennyisé­gű gabona felvásárlása érdekében. Ez azt jelenti, hogy pl. a topolőanyi és a levicei (lévai), valamint több más já­rásban az össztermésnek 82 százalé­kát vásároljuk fel! Szövetkezeteink­ben például csak annyi kalászos ga­bona marad, amennyi elegendő a tag­ság természetbeni járandóságának a kielégítésére, a vetőmag és a tarta­lékalapra, s ez a mennyiség tizen­nyolc százaléknyi. Kerületi méretben tehát az állami alapokra több mint 660 ezer, takar­mányalapra pedig több mint egymil­lió 300 ezer tonna gabonát veszünk át a termelőtől, vagyis egymillió tonná­val nagyobb mennyiséget mint az el­múlt évben. ф Ez azt jelenti, hogy elegendő mi­nőségi raktárkapacitással rendelkez­nek, vagy még mindig szükség lesz a gabonának más szervezeteknél való ideiglenes elhelyezésére is? — Talán mondanom sem kell, hogy minőségi raktározás tekintetében — hibánkon kívül — egyelőre még kép­telenek vagyunk lépést tartani az ör­vendetesen egyre nagyobb gabonater­mést elérő mezőgazdasággal. Gabona­raktárainkban tehát 128 százalékos leterhelés mellett is valamivel több mint 850 ezer tonna szemtermény fér el. Ez azt jelenti, hogy a különbö­­zetet kénytelenek vagyunk a mező­­gazdasági és más partnervállalatok ál­landó vagy ideiglenes raktáraiban tá­rolni. Ennek érdekében járási igazga­tóságaink szreződést kötnek a terme­lőkkel, mi pedig a feldolgozó ipar üzemegységeivel. Számolunk azzal, hogy a kalászos gabona az ideiglenes tárolóhelyeken legfeljebb három hó­napig marad. Arra törekszünk ugyan­is, hogy az ott elhelyezett terményt minél előbb biztonságosabb raktárak­ba, vagy egyenesen a feldolgozó ipar tárolóiba szállítsuk. Ez azért is sür­gető számunkra, mert á szövetkezetek és az állami gazdaságok raktáraiban helyezzük el a szemeskukorica-ter­­més jó részét. ♦ Javulás várható a kalászosgabona felvásárlásában? Mit tettek annak ér­dekében, hogy az átvevő helyek előtt ne legyen torlódás? — Ebben az évben kerületünkben 236 átvevő helyen vásároljuk fel a gabonát, vagyis kilencvenhárommal több helyen mint tavaly. Ugyanakkor a rendelkezésre álló százötvenöt szá­rító-berendezés szélsőséges időjárás esetén napi húsz órás üzemeléssel — naponta — több mint harminchatezer tonna gabonát száríthat meg normál nedvességtartalomra. Az előtlsztítók­­ban naponta mintegy ötvennégyezer tonna gabona minőségi kezelése le­hetséges. Ggyakorlatilag az egész ter­més kezelése biztosított. A rugalmasabb felvásárlást egyrészt az átvevőhelyek korszerűbb és na­gyobb műszaki kapacitásával, más­részt pedig jobb szervezéssel érjük el. Például a püspöki, a nemesőcsai és több más gabonasilónknái, továbbá a somorjai raktárnál az átvevő kapaci­tás korszerűsítésével mintegy húsz százalékkal több gabonát vehetünk át mint a múlt évben, s az is napirendi megőrzése! feladat, hogy a tő idényben a gabo­nát éjjel-nappal, tehát három műszak­ban vegyük át a termelőktől. Kerü­leti méretben az átvevő kapacitás a műszaki korszerűsítés következtében és a rugalmas szervezés révén órán­kénti átlagban húsz százalékkal javul! Ezen intézkedés azzal magyarázható, hogy idén több mint négyezer kom­bájntól kell átvennünk a kalászos ga­bonát, tehát lesz mit tennünk az idényben. + Hogyan biztosítják a kenyérga­bona sütőipari beltartalmi értékét? — A gabona minősítése céljából — ebben az évben — hatvan állandó és harminckét ideiglenes laboratórium­ban elemezzük a terményt. Arra tö­rekszünk, hogy a mezőgazdasági üze­mekkel írásbeli egyezményt kössünk az óra-pontossággal történő rugalmas szállításra. Ettől függ ugyanis a fel­vásárlás, a raktározás rugalmassága és a gabona minősítése is. Arra törekszünk, hogy az előtisztí­tott, minősített, osztályozott gabonát választék és minőség szerint tároljuk, majd két héten belül speciális tisztí­tásban és átlevegőztetésben részesít­sük. A kenyérgabonát olyan szárítók­ban kezeljük, hogy a beltartalmi ér­ték ne szenvedhessen kárt. Ugyanis a kenyérgabona egyszeri szárításával legfeljebb négy százaléknyi nedves­ségcsökkenést érhetünk el. Nagyobb hőfokon romlana a minőség. Ha pél­dául huszonkét százalékos nedvesség­tartalmú gabonát veszünk át a terme­lőktől, s azt tizennégy százalékos nor­mál-nedvességtartalomra akarjuk meg­szárítani, akkor kétszer kell azt szá­rítanunk. Ha azonban nagy a torló­dás, akkor ezt a gabonát is csak egy­szer kezeljük és a tizenyolc százalé­kos nedvességtartalmú terményt olyan hangár-raktárakban helyezzük el, a­­melyekben a belső hőmérséklet klí­maberendezéssel szabályozható s így a normálnál nagyobb nedvességű ga­bona minden károsodás nélkül hosz­­szabb ideig eltartható, amikor pedig megszűnik a torlódás, normál nedves­ségtartalomra szárítható. Amint lát­juk, nálunk is tért hódítanak a kor­szerű módszerek. Ilyen áthelyezhető klímaberendezés járásonként legalább három van, amellyel a hőfokot nullá­tól fölfelé szabályozhatják. Arra tö­rekszünk, hogy a felvásárolt termény minőségét megtartsuk. (boksza) Károsító hatások a szemes terményekre A szemes termények élő biológiai anyagok, amelyek a vetés, a betakarítás, a szállítás és az osztályozás mű­veletei kapcsán különböző gépalkatrészekkel érintkez­nek. Ez néha komoly veszteség okozója. A termények biológiai értékmérője — pl. csírázóképessége — jelentő­sen csökkenhet. A veszteségek minimális értéken tartása céljából a károsodás nélküli terhelhetőségüket kell is­mernünk. Ez utóbbi ismeretében a gépek konstrukciós paraméterei és optimális üzemviszonyai kellő biztonság­gal megválaszthatők. A károsodás jellemzésére kidolgozott és nemzetközi­leg elfogadott egységes eljárás napjainkig nem alakult ki. A közismert fém-tulajdonságoktól eltérően a szemes termények részben szilárd testek, részben a nedvesség­­tartalom és az érés állapottól függően a folyadékok tu­lajdonságaival is rendelkeznek. Általában három fő rész­ből — a héj, a táplálószövet, és a csíratest vagy embrió­ból — állnak. A szemek szerkezeti felépítése és szilárd sági tulajdonságai pontról pontra a tér minden' irányá­ban változnak. Az iránytól függő anyagtulajdonságok következtében a szemes termények nem tekinthetők egy­nemű testeknek, hanem összetett inhomogén szerkezetek. Hasonló tulajdonságú a fa, amelyről köztudott, hogy szilárdsága, ennek következtében teherbírása szálirány­ban és arra merőlegesen eltérő. Gépészeti szempontból ez a tulajdonság azt jelenti, hogy a szemes termények­nél a teherátadás helyének igen lényeges szerepe van e héj repedésére és törésére. A szilárdsági tulajdonságok vizsgálata nem egyszerű feladat, mivel a szerkezeti felépítés és a geometriai alak szabálytalan. Statikus terheléssel szembeni viselkedés természetes állapotú terményen síklapok között végre­hajtott nyomőkísérlettel követhető. A terhelés és a ter­ménydeformáció egyidejű mérése útján az anyagjelleg­­görbe határozható meg. Egy további, Igen fontos — a gépek hatásait jellemző — tényező a terhelés sebessége, amely lényegesen befo­lyásolja az anyagok terheléssel szembeni viselkedését. A közismert szilárd testeknél, ha az alakváltozás lassan, fokozatosan éri el az anyag teherbírására jellemző maxi­mális értékét, törés nem következik be. Szemes termé­nyeknél ilyen terhelési esetben is a fémektől eltérő je­lenségek észlelhetők. Ezt alátámasztja a csírázóképes­ség — mint az egyik legfontosabb biológiai értékmérő — és a mechanikai igénybevételek függvénykapcsolatának elemzése. A lassú — statikus — terhelés hatására az alakváltozási munka, iletve energia egy része a termény­ben szétszóródik, és a sejtekben törést, repedést, illetve károsodást okoz. A terhelést megszüntetve, az alakváltozásnak csak az egyik, ún. rugalmas része fejlődik vissza. Ezért nagyobb arányú a csirázóképesség csökkenése statikus terhelések után a szemes terményen. A szemes terményeknek a ter­helési sebességtől való függését viszkozusságnak nevez­zük. A gabonafélék viszkózus tulajdonságait a sütőüze­mek dolgozói jól ismerik. Tudniillik ha a tésztába da­­gasztáskor a függőleges tengely körül forgó tömítőhen­­gert beleeresztik azért, hogy növeljék a tésztamassza sűrűségét, a tészta „felmászik“ a henger falára. Ha a berendezést leállítjuk, a rugalmas deformációnak meg­felelően a tészta a hengert kissé visszacsavarja. Fontos hangsúlyozni, hogy a gyors lefolyású dinami­kus terhelés elsősorban a héjon okoz mikrorepedéseket. Vagyis a szemek sérülése az érintkezés időtartamától és a felületek görbületétől is függ. Ez is jól érzékelteti, hogy a szemes termények szilárdsági viselkedésének pontos jellemzése igen bonyolult feladat. Valamennyi tulajdonság és jelenség egyidejű figyelembevétele nem lehetséges. Ez a magyarázata annak is, hogy pl. a csép­iek optimális üzemviszonyait, megközelítően csak egy intervallummal lehet megadni, mert egymásnak ellent­mondó követelményeket kell kielégíteni. Ilyen követel­mény a cséplésnél, a kicsépeletlen kalászok mennyisége a dobsebesség növelésével bár csökkenthető, ugyanak­kor viszont a szemsérülés nő. A cséplés munkafolyamata sok tényező hatásától be­folyásosán megy végbe. Tapasztalatok szerint a legki­sebb veszteség a verőléc és a szemes termény hosszirá­nyú érintkezéséből adódhat. A beállított terhelési esetek cséplődobbani megvalósulása bár lehetséges, de nem biztosítható. Ezért a szemes termények védelméről kell gondoskodnunk. Egy lehetséges megoldás, hogy a verő­­léceket műanyagból készítjük, vagy műanyagrétegekkel vonjuk be. A szemes termények, ha ilyen bevont verő­lécekkel ütköznek, úgy alakváltozási energiájuk jelentős részét a bevonat nyeli el. De sikeres védelmet jelent a helyes dobméret és fordulatszám beállítása is. A gép­­konstruktőr a verőlécek görbületi sugarának helyes megválasztásával, Illetve az érintkező felületek minima­lizálásával érhet el jó eredményeket. K. F. Illillllllllllliiltlllllllllllllllllliillllllllllllillllllllllllllllllllllllli A Most pri Bratislave-i Csehszlo-* ' vák—Magyar Barátság Efsz ha­tárában szorgalmas munka folyik. Em­berek és gépek egyaránt a nyári mun­kák mielőbbi elvégzésén szorgoskod­nak. Nem ok nélkül, hiszen bőven akad tennivaló. A növényápolási és -védelmi munkákon kívül a szálas ta­karmányok begyűjtése és tartósítása folyik. E munkálatok minőségi elvég­zése igen fontos feladat, hiszen a ta­karmánykészlettől függ az állatok hasznossága a téli időszakban. Örven­detes, hogy az első kaszálás nyújtot­ta termés már jú helyen van, de a zöldaratás tovább folyik. A szövetkezet dolgozói a XV. párt­­kongresszus által kitűzött határozatok értelmében áttértek a legtöbb fehér­jét tartalmazó takarmánynövények termesztésére. S ami szintén lényeges, elhatározták, hogy az adott területe­ken növelik a hektáronkénti hozamo­kat. Ezt sikerült elérniük, ezért ön­ellátók takarmányból. Az egyesített gazdaság szántóterüle­tének közel harminc százalékán ter­meszt egynyári és évelő takarmányo­kat öntözés mellett, a legújabb mód­szerekkel. Szálas takarmányokat há­• tonna szenázst, hétezernégyszáz tonna szilázst és ezerháromszáz tonna lisz­tet, továbbá háromszáz vagon préselt takarmányt gyártanak. Ezzel a meny­­nyiséggel biztosítják az állatok téli takarmánykészletét. A takarmányok tartósításánál nagy hasznát veszik a BS—6-os szárítónak, melyet két műszakban üzemeltetnek. A lucernaterület túlnyomó részéről lisztet készítenek: egy nap átlagában 150 mázsa zöldanyagot lisztté őrölnek. Ezenkívül, főleg a borjak részére, ki­váló minőségű szénát is készítenek. Mivel évek óta jó eredményeket ér­nek el a lucerna hideglevegős szárítá­sával, ezért ebben az évben is ezt a módszert alkalmazzák. Előnye az, hogy a lucernát előzetes fonnyasztás után nagyobb nedvességtartalommal tudják begyűjteni és a veszteség mi­nimális. Ezenkívül a zöld takarmányok je­lentős hányadából hozzáértéssel sze­názst készítenek. Ebben az esetben igen fontos a gyors munka, a gépek csoportos bevetésével ezt el is érik. A takarmánynövényt 30—40 százalé­kos nedvességtartalommal kezdik be­gyűjteni s mindjárt szenázsolják. Az roniszázharminc hektáron, silókukori­cát négyszáz hektáron. Fő takarmány­­növényünk a lucerna, melyet ebben az évben kétszázötven hektáron ter­mesztenek. Továbbá füves, tavaszi és őszi keverékeket is termesztenek. Az állatok zöldtakarmányozásában fon­tos helyet foglal el a repce, mint első zöldtakarmány. Šprta Ján főnövénytermesztő sze­rint a múlt évi tapasztalatokból kiin­dulva az idén is fokozott figyelmet fordítottak az agrotechnika betartá­sára, az egyes munkák minőségi vég­zésére és az öntöző-berendezések nagymérvű kihasználására. Bartišek Václav segédagronómus ottjártamknr tájékoztatott, hogy az idei tavasz sze­szélyes, hideg időjárása ugyan gyen­gítette a lucerna fejlődését, de beteg­ség nem fordult elő. Az itt-ott mutat­kozó hiányosságokat tápanyagellátás­­sal, valamint többszöri öntözéssel pó­tolták. A fejlődés meggyorsítása érde­kében április végén, május elején negyven milliméteres adagokban ön­tözték a takarmánynövényeket. En­nek ellenére a lemaradást nem tudták behozni, így a lucerna első kaszálá­sát két héttel később kezdték meg. A takarmányok begyűjtésére, illetve a kaszálási idényre felkészültek. A szövetkezet dolgozói minden percet kihasználnak, hogy a kaszálás után a termés minél előbb fedél alatt legyen. Mind a begyűjtésnél, mind a tartósí­tásnál a gépek csoportos bevetését alkalmazzák, miközben ügyelnek arra, hogy a veszteség a lehető legkisebb legyen. A lucerna első kaszálására csak május közepén került sor, de a gépek csoportos bevetésével a munka gyors ütemben haladt. A fogyatékos­ságok ellenére is a felmérések szerint az eddigi eredmények nem rosszak: negyven mázsa lucernát takarítottak be hektáronként, száraz állapotban. A lucernát négyszer kaszálják. Min­den kaszálás után ápolják a növény­zetet és szükség szerint öntözik. Ezál­tal bíznak abban, hogy a tervezett hetven mázsás (száraz állapotban) átlagtermést túllépik. A takarmányokat korszerű módsze­rek alkalmazásával konzerválják, tar­tósítják, hogy minél több és minél jebb takarmányt készíthessenek az ál­latállomány részére. A tervek szerint a termesztett takarmányokból nyolc­van vagon szénát, háromszázhetven első kaszálásból hetvennyolc vagon szenázst készítettek. Ötven hektáron termesztenek tava­szi és őszi keverékeket: zabot hüve­lyesekkel. Az értékes takarmányhüve­lyesek jelentősen növelik a takarmá­nyok fehérjetartalmát, melynek jelen­tős részét zöldtakarmányozásra hasz­nálják fel. Négyszáz hektáron termesztenek si­lókukoricát. Habár jó fajtákat vetnek, a kívánt hozamot a múlt évben sem érték el. Tavaly kétszázhatvan mázsa volt az átlagtermés. Az idén fokozott figyelmet fordítottak a silókukorica agrotechnikai munkájára, minőségi végzésére. A múlt hibáiból okulva, az idén júl felkészülnek a betakarításra is. A feladatok teljesítésével a szövet­kezet növénytermesztőinek sikerül el­érni azt, hogy az állattenyésztés ré­szére megfelelő mennyiségű és minő­ségű takarmánykészletet biztosítsa­nak. A forrólevegős szárító-berende­zés, valamint a pogácsázó gépsor le­hetővé teszi az igen kedvező beltar­­talmi értékű takarmányok gyártását, melyek etetésével a termelés olcsób­bá, gazdaságosabbá válik. Az ésszerű takarmányozás következ­tében a tej- és hústermelés ebben a szövetkezetben jől jövedelmez. Egy liter tej kitermelésére az első negyed­évben 0,30 kg abraktakarmányt hasz­náltak fel. A fogyasztást a második félévben huszonhárom dekára szán­dékoznak csökkenteni. Első negyed­évi tervfeladataikat mind mennyiségi, mind minőségi szempontból kifogás­talanul teljesítették. Kilátás van arra, hogy az első félévben a tervezett egy­millió 124 ezer literrel szemben egy­millió 180 ezer liter tejet adnak a közellátás részére. Örvendetes, hogy az eladott tej minősége kifogástalan. A tejet 2,84 koronájával értékesítet­ték. Mivel az eladott tej az első és a második minősítési osztályba került, így a szövetkezet az első negyedév­ben 222 ezer 803 korona jövedelem­hez jutott. A szövetkezet dolgozói ab­ban bíznak, hogy a jó fejési átlagot stabilizálni tudják. A Most pri Bratislave-i Csehszlo­vák—Magyar Barátság Efsz az élen­járó gazdaságok közé tartozik a Bra­­tislava-vidéki járásban. Feltételezhető, hogy az idei eredményeivel öregbíti jó hírnevét. Nagy Teréz Új köntösben A Fortschritt gyár E—280-as szecs­kázógépei mezőgazdaságunkban szé­les körben ismertek és kedveltek. A gyár fejlesztési programjának megfe­lelően, a nagy teljesítményű járva­­szecskázógépek kifejlesztése érdeké­ben 1976-ban megkezdte az E—281-es magajáró szecskázógépek sorozatgyár­tását. A még nagyobb 220 kW körüli motorteljesítményű E—290-es magajá­ró szecskázógép prototípusán jelenleg a mérővizsgálatok folynak. Az E—281-es szecskázógép az E—280 továbbfejlesztett változata. Elődjétől elsősorban megnövelt motorteljesítmé­nyében és új adagolörend szerében kü­lönbözik. A beépített motor teljesítményét 125 kW-га növelték, szemben az E—280-as gép 110 kW-os motorteljesítményével. Ez megközelítőleg 10—20 százalékos áteresztőképesség-növekedést jelent. A gyártó megváltoztatta az E—281- es gépeik behúzó-adagoló rendszerét. Az eddigi láncos anyagszállítő rend­szert hengeres kialakításúra módosí­totta, ezzel javult a szecskázandó ter­mény adagolása. A hengeres adagoló rendszer lehetővé teszi soros silóku­korica-adapter használatát. Módosították a szecskázódob csap­ágyazását, és új technológiát alkal­maztak az ellenpenge edzésénél. A javított szecskázódob csapágyazás és az új edzési technológia növeli az üzembiztonságot és a gép élettarta­mát. Az E—281-es magajáró szecskázógé­pen végrehajtott módosítások teljesít­ménynövelő hatását a német mérő­vizsgálatok igazolták. Az E—280-as­­hoz viszonyítva megnőtt az áteresztő­­képessége és jelentősen növekedett a kisméretű, 30 mm hossz alatti szecska részaránya. Ez kedvezőbb lehetőséget nyújt a szálas takarmány fűtőanyag­­takarékos feldolgozásához a szárító­üzemekben. Az E—281-es magajáró szecskázó­­gép tartós üzemi vizsgálatáról szer­zett előzetes tájékoztatásként megem­líthetjük, hogy E—295-jelű asztalos adapterrel felszerelve a gép eddigi legnagyobb teljesítménye nyolc óra alatt 27,4 vagon silókukorica volt, ami 34,2 /órás áteresztő-képességnek felel meg. —Czip—

Next

/
Oldalképek
Tartalom