Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-08 / 27. szám
Szlovákia legjobb nutriatenyésztője Levicén (Léva) az új telep nyolcadik utcájában van egy kertes, családi házikó, melyben nem laknak emberek. Arról azonban, hogy ez egy csendes, elhagyatott hely, szó sem lehet, hiszen a „lakosok“ száma több mint 80. Ugyanis Mészáros Károly immár 14 éve foglalkozik itt nutriatenyésztéssel és a környék lakói előtt sem titok, hogy ebben a kis kertben található Szlovákia egyik legjobb nutriatenyékzete. — Annak idején — szólt Mészáros Károly — amikor megvettem ezt a kertet a rajta lévő kis házzal, nem is hittem volna, milyen ideális hely lesz ez kisállattenyésztésre. A hasikéban van hely a pihenésre is, elfér itt a nem kevés takarmány — ami elengedhetetlen a nutriatenyésztéshez —, s a hátsó helység kitűnően megfelel a széna tárolására és szárítására. Kertem végében építettem ki nutriatenyészetemet, oldalt pedig a nyulaimat helyeztem el. Aki csak némileg is tisztában van a kanadai folyami egér tenyésztésével, tudja, hogy az állatok neveléséhez jól felszerelt farmot szükséges kiépíteni. így van ez a fent említett kisállattenyésztonél is, aki a legújabb elvek alapján adta az induló erőt ahhoz, hogy kedvtelésemet komolyabban folytassam, 14 évvel ezelőtt nutriatenyésztéssel kezdtem foglalkozni. Ezt a kedvtelésemet a mai napig sem hagytam abba, amit a következők miatt hangsfilyozok ki ilyen következetesen: a „krízis évek“ alatt — amikor a felvásárlási árakat alaposan csökkentették — hihetetlenül sok nutriatenyésztö hagyta abba „hobbiját“. A szőrme felvásárlási árát viszszaállították, de ezeknek a tenyésztőknek csupán nagyon kis mennyisége tért vissza elűző kedvtelésére. S ez, gondolom, a társadalomnak sem vált hasznára. Ezek után remélem nem hangzik nagyképűségnek, ha kimondom, s újból hangsúlyozom: főleg az állatok iránti szeretetből tartottam ki a ma nem igen népszerű nutriatenyésztés mellett. Az anyagi haszon viszont ami a nutriatenyésztőt illeti, megérdemeli. Ezt csakis az tudja alátámasztani és bizonyítani, aki foglalkozik nutriatenyésztéssel. Attól a tenyésztőtől, aki hosz szú évek elteltével komoly tapasztalatokat szerzett — Mészáros Károly is ezek közé az emberek közé tartozik — ezeket bizonyára más nutriatenyésztők vagy azok is szívesen átvennék, akik a jövőben kí-A felvételen Mészáros Károly látható, a tavaly födíjat nyert Mackó névre hallgató nutriával. A nutriafiókák kitűnően érzik medencében. rendezte be nutriatelepét: az azbeszt táblákból kialakított ólak és kifutók mellett szintén azbeszt táblákkal körülvett, vízzel telt betonmedencék találhatók, melyek félig fedettek. Mivel a nutria víz nélkül nehezen boldogulna, a tenyésztő ebben az esetben is nagy gondot fordított az, állatok mindennemű vízellátására. Mielőtt azonban rátérnénk Mészáros Károly tenyésztői tapasztalatainak rövid ismertetésére, érdemes szólni valamit a kezdetről is. — Kisállattenyésztéssel kora gyermekkorom óta kezdtem el foglalkozni — emlékezett a kisállattenyésztő. — Mivel az áyatok iránti szeretetem megmagukal a vízzel telt beton(A szerző felvételei) vánnak foglalkozni nutriatenyésztéssel. — Eléggé elszomorító az a tény — folytatta Mészáros eivtárs, — hogy hazánkban egy alomból átlagban csupán 4—5 csemete marad életben. Ez a rossz szelektálásnak és a kedvezőtlen tenyésztői technikának a súlyos következménye. Nálam ez az átlag magasabb, hat darab, ami több apró, sokszor mellékesnek tűnő tényezőnek az eredménye: köztudott, hogy egyes tenyésztőink nemigen vigyáznak a szelektálásra, a fajtatisztaságra. Nem egy esetben tapasztalom, hogy az anyaállatokat egyes kollégáim igen hosszú ideig tartják tenyészetben. Én az anyaállatukat az ellés után hathét hétig tartom, utána leprémezem. így jobb prémet kapok, mint a 7—8 hónapos nutriáról. A megfelelő állományba évente csupán apaállatokat vásárolok. Igen elterjedt az állatok háremszerű tartása, ahol 7—8 anyát zárnak össze egy apaállattal. Én személy szerint igyekszem kisebb csoportokkal dolgozni, s fialás alkalmával az anyákat teljesen különválasztom. Ezzel elérem azt, hogy az „idegesebb“, nyugtalanabb állatok nem teszik tönkre egy másik anyaállat almát. S ha már jelszavakban röviden tenyésztői tapasztalatokról beszélek, elmondhatnák egy nagyon érdekes, kevés helyen alkalmazott tenyésztői fogást: Korábbi években nem egyszer tapasztaltam a következőket: ha két alomból származó egyedeket neveltem egy helyen, az apró állatok a másik csoport tagjait marni kezdték, aminek olykor gyakori elhullás volt a végkimenetele. Felmerült a kérdés: hogyan ismeri fel az állat a másik csoport tagját? Mivel a külleméről nem, maradt egy további lehetősége: a szagáról. így azt a módszert alkalmaztam, hogy az összecsoportosítás előtt az állatokat berakom egy előre bekölnizett zsákba, majd visszarakom őket közös helyükre. Természetesen az eredmény sem marad el, hiszen a marakodás teljesen megszűnt. Amint a bevezetésben már említést nyert, Mészáros Károly — aki máskülönben a nyúl- és prémesállatok szakcsoportjának vezetője a lévai helyi szervezet és a járási bizottság keretén belül — Szlovákia legjobb nulriatenyésztői közé tartozik. Ezt bizonyítja az a számos érem, elismerő oklevél is, melyek közül kiemelnénk a legértékesebbeket: a minden évben megrendezett Nitrai Szlovák Nemzeti Kiállításon 1971-ben második, 1972- ben és 1973-ban pedig első dijat kapott. 1977-ben elnyerte nutriájávai a kiállítás fődíját. A múlt évben szerzett díjat a Mackó névre hallgató nutria nyerte, amely a pontozás alkalmával összesen — ritkaságszámba menő — 99 pontot kapott. Amint ez közismert, a nutriatenyésztés eléggé időigényes kedvtelés. Mit szól ehhel például a nutriatenyéeztő felesége? Mészáros Károly kissé elmosolyodott a kérdésen, majd elmondta: a házasság kezdeti éveiben bizony akadtak panaszos hangok, ma már azonban nem. A feleség annyira megszerette ezeket a nem éppen mutatós, de sokszor nagyon ragaszkodó és szórakoztató állatokat, hogy ma már semmi esetre sem válna még tőlük. S mivel a férj leszázalékolt nyugdíjas, bizony jól jön a kitartó munkával szerzett, megérdemelt plusz jövedelem is. Kalita Gábor 2 A lap április 1-i számának 8. oldalán a következőket olvashattuk: „Az új hajtások, levelek a fejlődésükhöz sok tápanyagot kívánnak. A cserépben levő föld télen megcsappant tápanyagkészletét ez nem képes fenntartani. Ezért a föld felső rétegét hántsuk le és helyébe friss földet vagy ha sikerül, érett trágyát szórjunk.“ Csakugyan időszerű tanács, hasznos is volna, ha az említett betegségek megelőzése, illetve megszüntetése radikálisabb beavatkozást nem kívánna. A virágkertészek jól tudják, hogy a szobanövényék alsó leveleinek betegségére a gyökerek fehér színeződése alapján már előre következtethetünk. Ez utóbbi „SOS“ arra nézve, hogy itt van a virágföld kicserélésének legfőbb ideje. Ennek azonban megvannak a maga követelményei. Azt, hogy az egyes szobanövényeknek különböző a fény-, víz- és tápanyagigénye, ma már nem kell magyarázni. Tudjuk jól, hogy például a fikuszfélék sok fényt, nyáron 25, télen pedig 10 C-fok meleget kívánnak; a borostyánfélék, a kaktuszok beérik közepes fénnyel és 10 —18 C-fok meleggel is. A melegkedvelő növényeket a nyár derekán kell átültetni. Semmi szin alatt nem szabad ezt a munkát későbbi időre halasztani, mert például az őszi átültetés ezeket a növényeket tönkreteheti. A talajkeverék elhelyezésére szolgáló edény megválasztásához bizonyos szaktudás is kell. Legjobban megfelel a két oldalán lyukacsozott cserépedény, amelyben a víz ugyan összegyűlhet, de nem jut a gyökerekhez úgy, hogy azok-Ha a kézbe vett talaj képlékeny, nem töredezik, még jól felhasznáibató. Ha azonban gyúrás közben szétesik, már kevésbé alkalmas. Természetesen, a talaj kémhatására is ISMÉT a szobanövényék ápolásáról Л virágföld szerkezetének, kémhatásának és tápanyagtartalmának egyensúlyban kell lennie az átültetésre váró növény igényeivel. Régi szabály, hogy a talajkeverék sohasem legyen hidegebb, mint a növény környezete, mert könynven megfázik. Az öntözés fs külön tudomány. Erre a célra legalkalmasabb a tóból gyűjtött egészséges víz. Az olyan Ivóvíz is jó, amely lágy, semleges kémhatást!. Vigyázni kell azonban arra, hogy a víz szódát ne tartalmazzon. Fontos a világosság is. Fényszegény, alacsony hőmérsékletű helyen, kevesebbet öntözzünk. Az öntözés technikája a növények vízigényétől is függ. A vaskos levelű és húsos szárű növények különösen a túl gyakori vagy, a nagyon bő vízadagolásból eredő vízfeleslegre érzékenyek. A hajtatott növények több vizet kívánnak. Arra figyeljünk, hogy a talaj egyetlenegyszer se száradjon ki, mert ellenkező esetben például a virágzásuk ideje is lerövidül. Még egy, nem sokak előtt ismert, jótanács: A szobanövények többnyire közepes vízigénynek, s addig nem kívánnak ftjraöntözést, amíg a virágföldből nedves szemcsék tapadnak a felületén végighúzott ujjainkra! KMOSKÖ LÁSZLÓ mérnök A Phoenix canariensis Chabaud edzett szobanövény, nyáron szabadban, a napon is jól érzi magát Fotó: -dek-Mikor nyírjuk a gyepet? Tavasszal mindenütt harsogóan zöld a pázsit. Ahhoz azonban, hogy a nyár folyamán is gyönyörködhessünk' a gyep üdeségében, már most föl kell készülnünk. Ezúttal az egyik legfontosabb munkáról, a nyírásról szólunk részletesebben. Csak úgy lehetséges szép gyepet fenntartani, ha helyesen választjuk meg a nyírás magasságát. Ahányféle a gyep, annyiféle a nyírás magassága is. Az igényes, nem taposott éz kizárólag díszítő célt szolgáló pázsitot úgy kell nyírni, hogy a fűszálak na legyenek 1 cm-nél hosszabbak. A szép kerti gyep nyírási magassága 2, a Sportes játszótér gyepjének nyírási magassága pedig 4 cm lehet, de a külterjes, kevésbé öntözött, trágyázott gyepek se legyenek 5 cm-nél magasabbak. A füvet általában akkor kell ismét nyírni, amikor a levelei elérik a nyírási magasság kétszeresét. Ha ennál később nyírunk, akkor a fűtövek tápanyagvesztesége olyan nagy lesz, bogy számottevően csökkenti a nyári növekedési képességüket. A gyep növekedési ritmusa számos körülménytől (például a gyepet alkotó fűfajok arányától, a talaj tápanyagtartalmától, az öntözés mértékétől stb.) függ. Így azután egységes szabályi aligha lehet felállítani arra vonatkozóan, hogy milyen gyakran nyírjuk a gyepet. A gondozott gyep tavasszal általában hetenkénti nyírást követel. A nyár folyamán —amikor a természetes vízellátás lecsökken, a levegő hőmérséklete és a napsütés mértéke pedig emelkedik — elegendő lehet a tiznaponkénti nyírás is. Ősz felé közeledve tovább lehet ritkítani a nyírások számát. A rendszeres vágás önmagában nem biztosíték arra, hogy, szép smaragdzöld gyepünk legyen. A kertnek ezt a munka-és költségigényes elemét — a gyepet — a mi szárazságra hajlamos klímánk alatt állandóan gondozni kell. A nyírást haladéktalanul kövesse a lekaszált fű összegereblyézése, mert ha a kaszálékot a gyepen hagyjuk, akkor az előbbutóbb nemezszerű réteggé áll össze, s megakadályozza, hogy a levegő és a víz a füvek tövéhez jusson. Ennek a gyep fokozatos kiritkulása és elmohásndása a következménye. Az idejében lekaszált gyepet a tavasz folyamán és nyáron ismét mütrágyázzuk nitrogéntartalmú készítményekkel. A heti két-, háromszori öntözés semmiképpen sem maradhat el! Kertészet és Szőlészet (19/1978) Ha elmulasztjuk a gyep Időbeni nyírását, a fűtövek nagyarányú tápanyagvesztesége következtében csökken a növekedési képesség Fotó: -blmnak rothadását, megfulladását idézné elő. A virágföld minőségi kiválasztására is nagy gondot kell fordítani. Legyen az jó szerkezetű, víztartó, káros anyagoktól mentes és megfelelő kémhatású anyag. A szakirodalom a 3 cm átmérőjű kerti perlitet és a folyami homokot ajánlja. Ez utóbbinak előnye, hogy hosszú ideig meg őrzi eredeti szerkezetét. A gyakorlat megfelelőnek ta lálta átültetésre a rostos tőzeget is. Nemcsak az elhasznált föld pótlására, de önma gában is jól felhasználható. Színe legyen barna, tartósan nyirkos és savanyú kémhatá sú. A cserepes virágok talajai nak kicserélésére a lombföld is alkalmas, amely a bükk, a cser, és a tölgyfák lombjaiból érlelt földanyag. A komposztföld hasznosításánál vigyázni kell arra, nehogy „lucskossá“ váljék. Legyen jól érett, földszagú. Szükség esetén az esetleg hiányzó tápanyagot szerves vagy ipari trágyákkal pótolhatjuk. A középkötött és kötött talajok is jól felhasználhatók a cserépedényekben elhasználódott föld pótlására. Ez utóbbi víztarlóssága révén igen hasznosnak bizonyult. fontos felfigyelni. Ha egy üvegdarabra szórt földre néhány (3—4) csepp sósavat vagy erős ételecetet csöpögtetünk, s attól a talaj forrni kezd, csakis mésztűrő növényeket ültessünk a cserépbe
