Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-23 / 38. szám
D olné Saliby (Alsószeli) 1800 lakosú község a galántai Járásban. Lakói főleg a szövetkezetben dolgoznak. Akadnak ingázók is, .akik délutánonként zsúfolt autóbusszal sietnek haza, hogy a nap hátralevő részét is hasznosan töltsék el. Többségük a ház körüli kertben foglalatosikodik, szépítgeti háza környékét. Ezt bizonyítják a Járdák szélére kiültetett virágok, s a szakszerűen metszett gyümölcsfák. Sok olyan ház van, amely előtt zöld pázsit és szilvafa ékeskedik. Mindjárt meg is állapítottam, hogy itt a szilvafa Jól terem, ágaikat fel kellett támasztani, annyi rajtuk az érett gyümölcs. De olyan emberek is élnek Alsószeliben, akik csak hét végén Járnak haza. Hirka Ján, a SZGYKSZ helyi szervezetének az elnöke is közéjük tartozik. Pudmericky Imre a falu szélén lakik. Kapunyitásra először egy kis kutya .fut elém, szagolgat, nézeget, de nem bánt. Nyilván azért, mert utána jön a gazdája s rászól: nem szabad. A kertész széles vállii, egyenes testtartású, kb. ötven éves. öt követi a felesége, Etelka néni. — Almáért Jött? — kérdezi. — Nem — felelem. — Szoktak eladni is? — kérdezem, közben beljebb megyek. — Igen, de már elfogyott. A férjem bevitte Galántára. Ha már megtermett, miért menne tönkre? No nem igaz? Az udvaron kis teherkocsi, a garázsban Zsiguli. Van min szállítani az árut... — Amint leszedjük a paprikát, uborkát, paradicsomot, egyszóval mikor mi van, azonnal bevisszük. De nemcsak a miénket, hanem a többiekét is, ha úgy jön ki. — Mikor szerezte meg a jogosítványt? — fordulok Imre bácsi felé. — Arra már nem is emlékszem pontosan — válaszolta. — Húsz évet sofőrként dolgoztam a közszolgáltatásnál, de 1971- ben infarktust kaptam. Nyugdí-Pudmericky Imre jaztak. Az orvosok azt tanácsolták, hogy sétálgassak a friss levegőn, a szabad természetben. Dologidőben a faluban járkálni? Bolondnak néztek volna. Itt volt a kert, amivel azelőtt nem sokat törődtem. Akár a többiek, ezt-azt termesztettem, ami a konyhához kellett. Amióta idehaza vagyok, ésszerűen használom ki a húsz árat. Nyolc áron fóliasátort készítettem, vízvezetékkel ellátva. Egyébként mindent ketten a feleségemmel csinálunk. Ö is már háromszor volt operálva, nem nagyon mehet sehova. Így itthon ügyelünk arra, hogy jó termés legyen. Van is, nem mondom. — Igen szeretünk az uborkával bíbelődni. A fólia alatt korai salátát, majd salátauborkát és paprikát termesztünk. A salátauborkából az idén a budai fehér hosszút meg a gemini fajtát termesztettük. Spárgára felfuttatva. A terméssel nem vagyok elégedett, csak 80 mázsa uborka termett. Két éve, míg a szabad ég alatt termesztettem, többet is elértem. Pedig nem is öntöztem. Ezért az idén meglepett a gyengébb termés. Később rájöttem, hol követtem el a hibát. Virágzáskor elfelejtettem a kockacukrot. Pedig ez a jó termés egyik titka. Helyenként az uborka közé kockacukrot helyezek, hogy a méhek az uborkára rászokjanak, beporozzák a virágokat. S ha ez sikerül, kétszer annyi termést lehet elérni. Persze a földet jól meg kell művelni, a növényzetet öntözni annak rendje-módja szerint. Megnézzük a kertet. Nincs egy tenyérnyi hely kihasználatlanul. Amilyen hosszú, olyan hosszan félmágasra metszve borszőlőt termeszt. A ház előtt korai csemegeszőlő kínáltatja magát. A sorok között nyári és őszi karfiolt termelnek, az egyik sarokban zeller. — S mind felvásárolja a Zelenina? — érdeklődöm. — Akármennyit. Jó kapcsolat van közöttünk. A kiskertészkedők termékeit eddig mind felvásárolták. Pedig jócskán termesztenek a többiek is. Az idén még nem összegeztük a termést. De a múlt évben százötven mázsa paprikát, kétszáz mázsa salátauborkát, nyolcvan mázsa paradicsomot és valamennyi káposztafélét is adtunk a felvásárló üzemnek. Itt is elterjedt a fóliasátor alatti zöldségtermesztés. A szervezet tagjai főképpen ezzel foglalkoznak. De van néhány tagunk olyan, aki gyümölcsészettel. Lóci Miskának, Péter Gyurinak gyönyörű gyümölcsöse van. Alma, körte, szilvafa, félmagasra metszve, látszik rajtuk, hogy ápoltak, egészséges, szép nagy gyümölcsöt teremnek. Nekem csak egy pár nyári almafám van, tanácsot tőlük kérek. Annyi alma termett, hogy eladtam 350 kilót. Nekünk kettőnknek nem kell annyi. És a kezembe nyom egy húsz dekás almát. Meglepetésemre elfelejtettem megkérdezni, hogy ez milyen fajta.. . Esetleg a kertemben én is ültetnék belőle. — Mennyi az évi bevételük — kíváncsiskodtam tovább. — Hirtelen azt nem tudjuk megmondani — szól közbe Etelka néni. — Biztos, hogy van jövedelem is. De a pénznek a felét újra befektetjük. Fóliára, permet- és ültetőanyagra, műtrágyára. Viszont munka is akad bőven. Nem mehetünk sehova. Anélkül, hogy ne szólnánk valakinek még egy napra sem hagyhatjuk el a házat. A fóliasátort nem lehet magára hagyni. Mert, képzelje el, távoliétünkben jön egy vihar, a fóliasátor ajtaja nyitva! Vagy nincs nyitva és napközben túl melegen tűzne a nap, egy-kettőre tőnkre menne a növény. Őrködni keil itt állandóan, no meg gyomlálni, kapálni, szedni, osztályozni a termést. Egy kicsit rabszolga munka is ez... De megéri. Különösen Pudmericky Imrének, aki betegségével, szívével viaskodik. Nem maradt tétlen, mert nem adta fel a reményt. így a helyes, —• hisz a munka egyértelmű az igazi élettel, s holtig nem szabad feladni a reményt. Nagy Teréz Változott a borszőlő felvásárlási ára Köztudott, hogy az idei viszontagságos időjárás nem kedve^ túlságosan a szőlő fejlődésének és a várható cukortartalom elérésének. Ezért a Szlovákiai Arhivatal módosított a borszőlő idei felvásárlási árán. Ez a módosítás elsősorban az alacsonyabb cukortartalmú borszőlő felvásárlását teszi lehetővé, anélkül, hogy az egyes borszőlő fajtákat a cukortartalomnak megfelelően alacsonyabb minőségi osztályba sorolnák be. A könnyebb áttekintés érdekében ismertetjük az egész új táblázatot. Ha az I. a és az I. b minőségi osztályba tartozó fajtőkatkeverve értékesítik, úgy a termést a szőlőfajta minőségi osztálya és cukortartalma alapján meghatározott áron vásárolják fel, de minden 100 kilogramm árából 80 koronát levonnak. A borszőlő 100 kg tiszta súlyának felvásárlási ára: Cukortartalom kg/hl-ben Minőségi os z t á 1 у-tói->g kikerekítve Osztályon felüli Tokaji La I. b II. III. 10,6 11,5 11 — 440,— 580,— 440,— 330,— 230,— 11,8 12,5 12 470,— 610,— 470,— 360,— 260,— 12,0 13,5 13 500,— 640,— 500,— 39Í— 290,— 13,6 14,5 14 — 530,— 670,— 530,— 420,— 320,— 14,6 15,5 15 — 880,— 700,— 560,— 450,— 350,— 15,6 16,5 16 — 920,— 730,— 590,— 480,— 380,— 16,0 17,5 17 — 960,— 760,— 620,— 510,— 410,— 17,6 18,5 / 18 — 1000,— 790,— 650,— 540,— 440,— 16,6 19,5 19 — 1040,— 820,— 680,— 570,— 470,— 19,6 20,5 20 — 1080,— 050,— 710,— 600,— 500,— 20,6 21,5 21 — 1120,— 880,— 740,— 630,— 530,— 21,6 22,5 22 — 1160,— 910,— 770,— 660,— 560,— 22,6 23,5 23 1100,— 1200,— 940,— 800,— 690,— 590,— 23,6 24,5 24 1140,— 1240,— 970,— 830,— 720,— 620,— 24,6 25,5 25 1180,— 1280,— 1000,— 860,— 750,— 650,— 25,6 26,5 20 1220,— 1320,— 1030,— 890,— 780,— 680,— 26,6 27,5 27 1260,— 1360,— 1060,— 920,— 810,— 710,— 27,6 26,5 28 1300,— 1400,— 1090,— 950,— 840,— 740,— JA takaros falusi ház vérén* * dájának falán kalitkák, s bennük kanári madarak. — A házigazda nincs odahaza, gyűjti a nyulak számára a télirevaiót — felelte az élettársa. — Jöjjön délután, akkor elbeszélgethet vele. Délután is vidáman röpköditek, beszélgettek egymással a kanári madarak. S a házigazda sem volt szófukar, fgy tudtam meg, hogy már fiatal kora óta állatbarát, s kivált a madarak, pár évet a kisállattenyésztésnek szenteli. Őrömmel lett tagja az SZKSZ somorjai alapszervezetének. Almokat, merész terveket szőtt, mint gyermekkorban, s csak annyi volt köztük a különbség, hogy akkor nem, de nyugdíjasként teljesültek, — valóra váltak! Mint fiatal nyúltenyésztő — hatvan évesen — az első évben hat törzskönyvezett: három-három francia bárány és francia ezüst anyanyulat vásárolt. Az Hatvanévesen is megérte... a galambok és a nyulak tenyésztése iránt érdeklődött. Persze, amíg nem volt tagja a Szlovákiai Kisállatlenyésztők Szövetsége somorjai (šamoríni) alapszervezetének, nem rendelkezett fajtatiszta állatokkal. Ennek ellenére évente 10—15 kanári madár, 8—10 pár galamb és 2—3 anyanyúl képezte állományát. A galambokat és a nyulakat kizárólag levágásra tartotta. Az állatok húsát többféleképpen készítette el, sőt a nyűlhúst sertéshússal összekeverve kolbásznak is felhasználta. Közben teltek-múitak az évek, s ZámeCnik bácsit is nyugdíjazták. Az örökké mozgó, a közért tenni akaró ember egyszeresek azon kapta magát, hogy amióta nem jár rendszeresen munkába, unalmas, érdektelenné vált élete. Ügy érezte, nyűg, kölönc lett számára a megérdemelt semmittevés. Ezért elhatározta, hogy a hátralevő előbbi fajta azért tetszett Pista bácsinak, mert nagy volt, hétnyolcat ellett az anya és a kisnyulak négyhónapos korban már elérték a 3,5 kilogrammot. Két év elteltével azonban azt is tapasztalta, hogy az anyák több esetben nem fogainzottak meg. Ez pedig annak tudható, hogy az anya súlya kétéves korban meghaladja a nyolc kilogrammot is. Érthető tehát, hogy Pista bácsi lemondott a francia bárány nyúifajta tenyésztéséről. Viszont a francia ezüst fajta felkeltette érdeklődését. Egyrészt, mert nyolc-kilenc nyuiat nevel fel egy fialásból, súlya 4—5 kilogramm, másrészt a gereznája is jól értékesíthető. Zámeénik bácsi ugyanis feldolgozza a nyulak bőrét, s azokból sapkát, sálat és kabátgallért készít. Ottjártamkor mutatott is néhány kidolgozott szőrmét, megmutatta téli sapkáját, s én elismeréssel bólogattam. } Nem ment a fejembe: egy nyúltenyésztő miért érdeklődik ennyire a bőr után? Sőt még sapkát — nem is akármilyent — készít a nyúl bundájából. Aztán lassan mindenre fény derült. ZámeCnik bácsi édesapja negyvenkét óven át bőrgyárban dolgozott. így a fiatal, serdülő legénykének alkalma nyílott három évig a bőrgyárban tevékenykednie. El is „lopta“ a szakmát, majd az összegyűjtött pénzén tovább folytatta tanulmányait. Egyszóval, elérte azt, hogy leérettségizhetett (kilencen voltak testvérek). Azután mint hivatalnok dolgozott, de az állatok tar-ZámeCnik bácsi és élettársa Horváth Gyula bácsi a napokban töltötte be ötvennyolcadik életévét. Sülyben lakik, s a felbári Csallóköz Efsz-ben dolgozik, mint állatgondozó. Szabad idejének egy részét kisállattenyésztéssel, illetve kertészkedéssel hasznosítja. Kertjében összesen harminchat almafa van, ezek többségét hat évvel ezelőtt telepítette. Gyümölcsfái az idén igazán gazdag termést érlelnek. Gyula bácsi körülbelül hat mázsa almára számít. Fotó: -bor tásáról egy napra sem mondott le. A kis verandában nézegettem a kidolgozott, kész szőrméket. Pista bácsi belőlük egyre többet tett elém az asztalra. Szemében huncut fény vibrált, s kérdezgette: ez a bőr milyen állaté volt? Én pedig felelgettem: ez nyúl, ez tengeri malac, ez macska, ha nem tévedtem. Nem, nem, tévedett — mondotta. Majd a kastorex nyúlfajtárói beszélt, amit kizárólag prémjéért tenyésztenek. Ö is megpróbálkozott már tenyésztésükkel, s három év alatt a két anyától 48 utód bőrét dolgozta fel. Sajnos, ez a darabszám bizony nem sok, mert lényegében évente csak kétszer ellettek az anyák, s a fiókákat (hogy a szőrme tartós, tömött legyen) kilenc hónapig kellett tartani. S ha figyelembe veszszük azt, hogy a nyulak étlapjáról egy napot sem hiányozhatott a szemes takarmány, kertelés nélkül be keli ismerni, ez a három év ráfizetéses volt. Persze azt is tudatosítani kell, hogy a kisállattenyésztő nem a haszonbúi, hanem a kedvtelés-1 bői indult ki. Visszatérve a jelenbe, Zámežjnik bácsi immár tizennyolc éve tagja az SZKSZ somorjai alapszervezetének. Az eltelt idő alatt tudása legjavát nyújtotta. Az utolsó tíz évben mint vezetőségi tag és pénztáros tevékenykedett. Háza előtt a Nitrai BRANKO Közös Mezőgazdasági Vállalat tehergépkocsija több mint százszor állt meg, s más közel tizenötezer vágónyulat szállított el. Az idén már nem vállalt tisztséget. Betegeskedik. De ennek ellenére életvidám. Hiszen amikor megkérdeztem, miért mondott le a pénztárosi tisztségről, rám kacsintot: —' Tudja — mondta — három újzélandi fehér anyanyulam van, elég azokat eleséggel ellátnom. övAry Péter;
