Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-09-23 / 38. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. szeptember 23. 8 Testvérek, rokonok, kapcsolatok j Mostanában gyakran hallom, hogy apadóban a korábban oly sok jó pél­dával szolgáló családi, testvéri szere­tet, az egymáson segíteni akarás vá­gya. Mintha a családtagok közötti bé­kesség, megértés helyébe az ármány­kodás, az egymás iránti gyűlölet és közömbösség lépett volna. Korunk s benne a megváltozott család nem ked­vezne a nemesebb tulajdonságok ki­alakulásának? Nem hinném. Aligha­nem másról van sző. A régi, többnyire gazdasági egysé­get is alkotó, nagy családokban szük­ségszerű volt az összetartás, a roko­nok, a testvérek egymáshoz való ra­gaszkodása. Különösen falun, ahol a megélhetést a föld jelentette. Minél nagyobb darabon gazdálkodott a csa­lád, annál jobban élt. Tudták ezt mindannyian a családtagok, ezért igyekeztek kivenni részüket a közös munkából, mindent megtettek azért, hogy összetartsák a családot. Ifjak, öregek, gyerekek közösen segítettek a bajba jutotton is. Mindannyiuk ér­deke volt, kellett a dolgos kéz. Tenni­valóik elvégzése közben megismerték egymás vágyait, örömeit, gondjait, tud­tak terveikről, szokásaikról. A közös tevékenység és a mindennapos, ki­adós beszélgetések erős várrá ková­csolták a családot, amelyben minden családtag biztonságban érezhette ma­gát. Legalábbis ami a védelmet, a gondok egy részének átvállalását ille­ti, mert ez a biztonság csak ritkán nyugodott a szeretetem Rendszerint más volt az alapja, bár sokszor még az érzelmi kapcsolatokat teljesen nélkü­löző családok is nagy összetartást mutattak a faluban, a világnak, kép­mutatásra nevelve így a gyerekeket. Bizonyságul említhetném az írók ál-A csodagyerek A „csodakislány“ mindössze ötéves és Leobenben lakik. A kis Manuela P ö 1 z 1 olyan gyorsan sajátítja el a tudományokat, hogy az szinte ijesztő. Eljátszik más gyerekekkel is, de leg­inkább a tankönyveket bújja, amelye­ket tulajdonképpen csak évek múlva kellene kezébe vennie. Ismeri már a négy alapműveletet, milliós számok­kal végez műveleteket, szöveges pél­dákat is megold, helyesírási hiba nél­kül ír, folyékonyan olvas. Játszik zon­gorán és orgonán (kottából) és jól tál is megrajzolt örökösödési pereket, azokat az ádáz viszályokat, amelyek gyakran szétzúzták a családot össze­tartó, erősnek hitt gazdasági szála­kat. Persze, a városban élőknél sem volt másképpen. Gondoljunk csak arra, hogy a gyárakban, üzemekben milyen nehéz volt munkát, állást kapni. Aki­nek sikerült — kedvérá volt vagy sem —, meghúzta magát. Üresedést látva pedig mindjárt valamelyik csa­ládtagjának, rokonának, szólt. Ilyen módon egyes üzemekben egész dinasz­tiák nőttek föl, mivel legtöbben már gyerekkorukban odakerültek apjuk, nagybácsijuk mellé. Ezért a ritka sze­rencséért pedig hálásnak kellett len­ni, és a testvérek, a rokonok közötti kiszolgáltatottság és elkötelezettség gyakran tűnt szeretetnek. S aki ezt nem ismerte föl, az ma könnyen idil­linek mondja a régit, a mai családi szeretettel szemben. Mi is történt voltaképpen? A társadalommal együtt a család Is megváltozott. Kezdve azzal, hogy ki­sebb lett, folytatva azzal, hogy tagjai nemcsak a járásban szóródtak szét, hanem az egész országban. Megtehet­ték, hisz a maguk lábán is meg tud­nak állni, nincsenek annyira a csa­ládra utalva. Igaz, az egymástól tá­volkerüléssel egyidejűleg kevesebb al­kalom adódik a találkozásra, a beszél­getésre, az egymással való törődésre. A több száz kilométerre lakó testvé­rek, rokonok nem kereshetik föl egy­mást minden nap, bizonyára keveseb­bet is tudnak egymásról, ám koránt­sem biztos, hogy ez a testvéri-rokoni szeretet vékonyodását is jelenti egy­ben. Inkább azt, hogy a családban az egymás iránti érdeklődés, az egymás sakkozó apját sokszor megveri (már­mint sakkban). A kis Manuela saját kezűleg írt egy levelet az osztrák oktatásügyi minisz­ternek, hogy engedélyezzék iskolába járását — ekkor négyéves volt. A mi­niszter az előírásokra és a kislány egészségére való hivatkozással utasí­totta el a kérvényt — viszont meg­hívta a kislányt Becsbe, és el volt ra­gadtatva a kislány intelligenciájától. A szakértők szerint a problémák igazán csak akkor kezdődnek majd, amikor — egy év múlva — Manuela iskolába kezd járni. Hiszen már jelen­leg is messze maga mögött hagyja nemcsak a vele egykorú, de a magá­nál idősebb gyerekeket is. (Kobieta i Zycie)' segítésének módjai is megváltoztak. Szeretetünk kinyilvánítására több le­hetőség is van, s jobb körülmények között élve többször élhetünk vala­mennyivel. Mert mi másnak nevezhet­nénk a megsokszorozódott levélvál­tást, képeslapküldést, a megszámlál­hatatlanul sok telefonhívást, amellyel családtagjaink sorsáról érdeklődünk, vagy a mienkről adunk hírt? Ugyan­csak a rokoni-testvéri szeretettről In­díttatva ülnek annyian vonatra, autó­ba ráérő idejükben, diogy fölkeressék rég nem látott szeretteiket. A napokban jegyezte meg külföldi ismerősöm: „Magukból, magyarokból, két tulajdonság soha nem fog kikop­ni: a szorgalom és a családi szeretet,“ Nem kételkedem a szavaiban, de azt is látom, hogy ez utóbbi miben üt el a korábbitól. A régi, nagy családok­ban is dívott a közös építkezés, de még inkább a közös vagyongyűjtés. Csakhogy abból nem akkor és annyit lehetett kivenni, amennyi valamelyik családtagnak kellett, hanem csak any­­nyit, amennyit a családfő jóváhagyott. Különösen akkor került nehéz hely­zetbe a családot alapítani kívánó fia­tal, ha a lakóhelyétől távolabbra ké­szült. Szerszámokat, bútorokat, egye­beket nemigen vihetett magával, hisz mi maradt volna otthon? Most viszont kl-ki a sajátját építi, a maga pénzé­ből. A családtagok, a testvérek segít­ségével. Hogy ne kerüljön sokba. Nem a családnak, hanem az építtető csa­ládtagnak. Ráadásul a hétvégén mal­tert, téglát hordó rokonok sincsenek rákényszerítve a szokatlan munkára. Egyfelől futja a jövedelmükből kül­földi utazásra, másfelől a szakszerve­zet is gondoskodik üdültetésükről. Nem gond a szabadság kényelmes eltöltése. Nem számításból, a majdan ott pihenés reményében segítenek hát családtagjuknak — noha ez sem el­ítélendő —, hanem a családot össze­tartó szeretetből. Abból a szeretetből, amelyet mostanában oly sokan von­nak kétségbe. Bizonyára azért Is, mert a mai családok kevéssé takargatják, takargathatják, az otthon falai között dúló vitákat, vádaskodásokat, a csa­ládtagok szabadabbra engedik indula­taikat, életük alakításába kevés bele­szólást tűrnek. Amit korábban nem hoztak a falu, a kisebb lakóközösség tudtára, azt ma nyugodtan kiterege­tik. Nyíltabban, őszintébben formálód­nak a családi kapcsolatok, így az is láthatóvá válik, ami rossz, ami hiba. S aki csak ez utóbbiakat veszi szám­ba, az tényleg ügy vélheti, hogy apa­dóban a családi, a testvéri szeretet. Novák Gábor Uazánkban a cigánylakosság helyzete a társadalmi jó­akarat és intézményes gondos­kodás hatására gyökeresen meg­változott. A cigánylakosság tár­sadalmunkba beilleszkedésé­nek, felemelkedésének kérdése továbbra is fontos feladat. A felemel­kedés útjának leg­fontosabb feltétele: szocialista társa­dalmunk, amelyben élünk. A cigány­­kérdés megoldását, a munkába bekap­csolásukat, lakás­­viszonyaik s egész­ségügyi körülmé­nyeik javítását és felemelkedésüket szolgáló más intéz­kedések mellett igen nagy jelentő­ségűek azok is, amelyek a ci­gánygyermekek műveltsége és nevelése színvonalának emelé­sét szolgálják. A Komárnói Járási Nemzeti Bizottság szociális- és iskola­tő-nevelő és üdülő, pihenő rész­ből állt. A délelőtti órákban a tanulók elmélyítették a fő tan­tárgyakban (magyar, szlovák nyelvben, számtanban, termé­szetrajzban és honismeretben), valamint képzőművészeti neve­lésben elsajátított ismereteiket és készségeiket, délután pedig pihentek és kirándultak. Voltak Gottwaldovban, Luhaöovicén és Piešťanyban is. A pedagógusok esténként különféle vetélkedő­Nehéz szívvel búcsúztak... ügyi szakosztálya a cigánygyer­mekek számára, elmaradottsá­guk felszámolása érdekében, nyári üdülő-nevelő táborozást szervezett a myjavai Ifjúsági Otthonban. Az üdülő-nevelő tá­borozáson túlnyomórészt szociá­lisan elmaradott családból szár­mazó, ötven alapiskolai tanuló vett részt Naszvadról, Csalló­­közaranyosről és Gútáről. A táborozás megkezdésekor a gyermekek többsége nem tudta helyesen használni az evőeszkö­zöket, sokan az alapvető higié­niai eszközöket sem, sőt olya­nok is akadtak, akik egyedül nem tudtak aludni, mert az ott­honi környezetben ehhez nem voltak hozzászokva. A helyes higiéniai szokások elsajátítása érdekében a JNB szociális szak­osztálya sportfelszerelést, láb­belit és tisztálkodást eszközö­ket vásárolt a gyermekek szá­mára. A táborozás napirendje okia­két és kulturális fellépéseket szerveztek a tanulók számára. Betanultak egy szép kulturális összeállítást, amelyet a myjavai Szociális Otthon lakóinak mu­tattak be nagy sikerrel. A cigánygyerekek nyári tábo­rozása — amelynek célja a rendszeres iskolalátogatás és a tanulás Iránti érdeklődés felkel­tése, a tudatos fegyelemre ne­velés, az alapvető higiéniai és társaságbeli szokások, illetve vi­selkedés elsajátíttatása volt — teljesítette küldetését. Ez első­sorban Lévai Bélának, a nyári tábor vezetőjének, Kimer Ilo­nának, Magdaléna Skokanoviéo­­vô, Edita Buganová, Zdenék Ctrnák és Fekete Zoltán peda­gógusoknak az érdeme. A gyer­mekek annyira megszerették őket, hogy a táborozás befeje­zése utáni búcsúzáskor nem tudták vísszaparancsolni köny­­nyeiket. -bar-Keresztrejtvény ТШЯяшватяшшшшзшшмшшви ALEKSZEJ TOLSZTOJ: (Orosz népmese) Az erdőben élt egyszer egy nyu­lacska. Nyáron jól ment a dolga, de télen bizony a paraszt szérűjébe kel­lett mennie, zabot lopni. Amikor egyszer a paraszthoz Érke­zett, már egy egész falka nyál gyűlt ott össze. A nyulacska mindjárt di­csekvésbe kezdett: „Az én bajszom a leghosszabb, az én talpam a legnagyobb, az én fogam a legélesebb — és nem félek én sen­kitől sem. A nyulak sokat meséltek erről a dicsekvő nyulacskáról a varjúnak. A varjú kíváncsi lelt a nyulacskára, és elindult megkeresni. Meg is találta egy göcsörtös gyökér alatt. A nyu­lacska nagyon megijedt és így szólt: „Nem fogok soha többé dicsekedni, kedves varjú, soha többé!“ „Es mivel dicsekedtél eddig?“ „Azt mondtam, hogy a bajszom a leghosszabb, a talpam a legnagyobb, a fogam a legélesebbľ A varfű egy kicsit megtépázta a fülét, és így szólt: „De többet most már ne dicsekedj!" Egy szép napon a varjú a kerítésre ült. Ekkor kutyák érkeztek oda, és a varjú nagyon megijedt, mert a ku­Kertben, szőlőhegyen ь§Аш Ütra készülődik megérett a szilva, a fecske és gólya, hamvasan mosolyog eresznek, kéménynek kicsire és nagyra. hűséges lakója. Fürtök terhe húzza Én is készülődöm, a szőlővenyigét, minden áldott reggel, virágit hervasztja szeptember elsőtől erdő- mező s a rét. kisiskolás lettem ... Téglás1 Ferenc tyák szerették volna szétszakítani. A nyulacska látta ezt és gondol­kodni kezdett: „Hogy tudnék a varjún segíteni?" Egy domboldalra ugrott és két láb­ra állt. Amint ezt a kutyák meglát­ták, faképnél hagyták a varjút, és a nyulacska után vetették magukat. A varjú újra a kerítésre ült, a nyu­lacska pedig megmenekült a kutyák elől. Másnap újra találkozott a varjú a nyulacskával, és így szólt: „Most már nemcsak dicsekvő nyu­lacska vagy, hanem derék, hős, nagy fiú lettél!“ Fordította: Zoltán Aranka СЛ О 2 t-а > сл О H 2 О сл U Két karikán, Kerékpáron, Karikáztam Én a nyáron. Utcán végig, Faluszélig, Addig, ahol Szilva érik. Kerékpárral Ott megálltam, Szilvából meg- Uzsonnáztam. Aztán vissza, S hazatértem, Öcsikének Elmeséltem: Merre jártam, Mit találtam, Míg a nyárban Karikáztam. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része. 10. Takarmánytáro­ló. 11. Méhcsalád. 12. Szorító. 13. Z. C. T. 14. Növény fejlődik belőle. 15. Nemzetközi mű­nyelv. 16. Erna An­na. 17. Keméi/y ital. 18. Állami Illeték. 19. Béla Lajos. 20. Elektromos töltésű atom. 21. A negye­dik dimenzió. 22. Behozatali illeték. 23. A nem sikerült házasság jelzője. 25. Nemzetközi se­gélykérő jel. 26. Menyasszony. 27. Korszak. 28. Eladá­si értéke. 30. Pa­nasz szó. 32. Kettős mássalhangzó. 33. Azon a helyen. 34. Kis házikó. 35. In­dulatszó. 36. Az el­ső nő. 37. Tik ... ikerszava. 38. Vaj­dasági község. 39. Elvégez. 41. Szeszes Ital ford. 42. Hajórész. 43. Női bece­név. 44. Svéd váltópénz. 46. Mátka. 48. Keresztül. 49. Elfogyasztja. 50. Spanyol női név. 51. Személyes név­más. 52. Római három. 53. Tél kezde­te és vége. 54. Játékvezető. 56. Angol hosszmérték. 58. El. 60. Tár ford. FÜGGŐLEGES: 1. Kis macska. 2. Sír­feliratokon olvashatjuk. 3. Igavonó. 4. Férjem. 5. Északi férfinév. 6. Szin­tén szlovákul. 7. Hordórész. 8. Folyó a Dunántúlon. 9. Róbert Nándor, lü. Az idézet második része. 14. Az idé­zet harmadik része. 15. Az idézet ne­gyedik része. 17. Király franciául. 18. Állami illeték. 19. Mulatóhely. 20. Női becenév. 21. A Halotti beszéd ismert szava. 22. Világtalan. 24. Kevert sár. 29. Részvénytársaság. 31. A csehszlo­vák repülőgépek jelzése. 33. Őbéga­­tás. 34. Laoszi néptörzs. 35. Arra a helyre. 36. Kevert tea. 37. Három Mi­lánóban. 38. Apa törökül. 40. Szegecs. 45. Zokog. 47. Fogoly. 49. Bécsi tojás és kötősző. 50. Principiuma. 51. Meg­óv. 52. Literátus. ,53. íróeszköz. 55. I. T. R. 57. A technikai atmoszféra rövidítése. 58. Megszólítás. 59. Szovjet repülőgépek jelzése. Beküldendő a vízszintes 1., függő­leges 10., 14. és 15. számú sorok meg­fejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 35. számában közölt kereszt­­rejtvény helyes megfejtése: Tökéletesebb, szakszerűbb irányítás, jobb eredmények. Könyvnyertesek: Karácsony Gert­­rúd, Hrubý Súr (Hegysúr), Csömör Csilla, Hronovce, Bartha Judit, Sírköv­éé {Serke].- ' Ди- ^ ■ ■ 1 ■ *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom