Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-09-02 / 35. szám

1978. «september 8. SZABAD VtteDMŰVM ■TBS A ngúrt a negyedik szomszéduk я egyik régi szolgájának volt új felesége. Ami azt illeti, minden fiatal­­asszony úf. De 6 másként volt új. A második felesége volt az immár két­szer házasodott férjének, akit nem lehetett újnak nevezni, hiszen már ivott az esküvői kútnál. Ezért az új jelző csak Angúrit illette meg, és ezt jobban kiemelte az az öt esztendő, mire végre összekerülhettek, és kü­lönben is, a lány csak néhány hónap­ja volt itt. Ügy hat esztendővel ezelőtt Prab­­háti hazautazott, hogy meggyújtsa el­ső felesége máglyáját. Amikor a ha­lottégetésnek vége volt, Angúri ap/a odalépett hozzá, és átvette tőle a vi­zes törülközőt. Szárazra csavarta, ez­zel jelképezve, hogy letörli Prabháti gyászkönnyeit, amelyek özöne eláz­tatta a kendőt. Igaz ugyan, hogy olyan férfi még nem született, akt annyit tudna sírni, hogy másfél yardnyi kalikót eláztas­son. A törülköző csak akkor lett vi­zes, amikor a halottégetés után meg­­fürdött. Az úgynevezett könnyáztatta törülköző kiszárításának egyszerű cselekedete egy olyan személy részé­ről, akinek eladó lánya van, azt jelen­ti, hogy „én neked adom a lányomat, foglalja el annak helyét, aki meghalt. Most már nem kell sírnod. Még a könnyáztatta törülköződet is megszá­rítottam“. így történt, hogy Angúri hozzáment Prabhátihoz. Tényleges házasságuk azonban két okból is öt esztendőt vá­ratott magára, egyrészt Angúri kora, másrészt anyja bénulása miatt. Vé­gül, amikor Prabhátit meghívták, hogy vigye el a menyasszonyt, ügy lát­szott, hogy a lánynak mégis a falu­ban kell maradnia. Prabháti gazdája nem akarta még egy szájjal növelni konyhája terheit. De amikor Prabháti megmondta neki, hogy felesége saját háztartást vezet majd, beleegyezett. Angúri eleinte fátylat viselt mind a férfiak, mind a nők előtt. A fátyol íve azonban hamarosan zsugorodni kez­dett, míg végül csak a haját takarta, ahogy az egy ortodox hindu asszony­hoz illő. Aranyos teremtés volt, öröm a szemnek, kellemes hallgatni. Neve­tés csilingelt a bokájára erősített csengettyűk ezreiből és százezernyi csengettyű a nevetéséből. — Mi van rajtad, Angúri? — kérdeztem egy nap. — Ez a szép? Bokadísz a lába­mon. — és az az ujjadon? — Ez egy lábujjgyürü. — És a karodon? — Kar­perec. — és mondd, az ott a homlo­kodon, az mi? — Homlokpántnak hív­ják. — És a csípődön nincs ma sem­mi, Angúri? —Az bizony elég súlyos dísz. Majd holnap felteszem. Ma nyaklánc sincs. A kapcsok eltörve. Holnap bemegyek a varosba és csi­náltatok rá új kapcsot, veszek orr­díszt is gyűrűvel. Az anyósom meg­tartotta a régit magának. Az évszak változásval az idő is fül­ledtebb lett. Bizonyára Angúri is így érezte a kunyhójában, ahol a nap legnagyobb részét töltötte. Mostaná­ban többet volt a szabadban. A házam előtt állt néhány óriási nimfa és alattuk egy öreg kút. A kutat nem használjuk, noha az építőmunkás né­hanapján még húz belőle vizet. A ki­ömlött víztől tócsák vanak a kút kö­rül és ettől hűvös a környéke. Angúri gyakorta megpihen itt. — Maga mit olvasni, úrnő? — kér­dezte egyszer Angúri, amint meglá­tott könyvvel a kezemben. A nimfa alatt állt a székem. — Б1 akarod olvasni? — Én — nem olvasni. — Meg szeretnél tanulni? — 0, nemi — Miért, mi rossz van ab­ban? — Asszonyok bűn olvasni, tudja. — és a férfiaknak? — ök — nem bűn. — Hát ezt ki mondta neked? — Tudom. — En olvasok, tehát bizonyá­ra bűnt követek el. — Városi asszo• nyok — nem bűn. Falusi asszonyok — mind bűn. Ezen mind a ketten nevettünk. Nem szokta meg, hogy kételkedjen abban, amiben hinni tanították. Én meg azt gondoltam, hogy ha elégedett a naiv meggyőződésével, milyen jogon két­kedhetnék én ezekben. Teste feloldotta sötét színét. Rugal­masság sugárzott egész lényéből. Azt tartják, hogy az asszonyi test olyan, mint a gyúrt tészta. Egyik-másik löttyedt mint az alig dagasztott masz­­sza, ismét mások meg plasztikusak, mint a megkelt cipó. Ritkaság, ha egy asszony teste valóban hasonlítható az olyan jól dagasztott tésztához, ami a pékek büszkesége. Angúri teste ilyen volt. Tekintetemet végigjárat­tam arcán, karjain, mellén, lábán és észrevettem rajta a mélységes vágya­kozást. Az öreg, alacsony Prabhátira gondoltam, akinek úgy lógott az álla, hogy méltán ő lehetne Euklidesznél a halál. Hirtelen furcsa ötlet jutott az eszembe. Angúri volt az a tészta, amit Prabháti letakart. Ö a védelmező, de nem a közreműködő volt. Nevetnem kellett, de visszafojtottam, nehogy megsértsem Angúrit. A falujáról és a rokonairól kezdtem beszélni. Érdeklődtem, hogy náluk hogyan kötik a házasságokat. — A lányok, amikor öt- vagy hatévesek, leborul­nak és átölelik valakinek a lábát. Az AMRITA PRlTAM: kutat. Csengettyűt hozták a hírt. De azon a napon némák voltak. — Mi történt, Angúri? — Üres tekintettel rám nézett, majd magához térve megszólalt: — Ürnő, tanítson meg ol­vasni. — Kinek akarsz írni? — Nem válaszolt. Ismét máshol járt az esze. — Nem fogsz vétkezni? — kérdez­tem, hogy szóra bírjam. De csak nem beszélt. Végül bementem délutáni pi­henőmre. Amikor este kijöttem, még mindig ott ült, magában dudorászott egy szo­morú dalt. Amint meghallotta a lép­teimet, megfordult és elnyelte a nó­tát. Összehúzott váltakkal ült, talán az esti szellő hűvössége miatt. — Szépen énekelsz, Angúri — lát­tam, hősies erőfeszítéseket tesz, ne­hogy kicsorduljanak a könnyei és igyekezett valami mosolyfélét az ar­cára erőltetni. — Én nem tudni énekelni. — De igen, tudsz, Angúri. — Ez csak... — Az a dal, amit a barátnőd énekelt — fejeztem be a mondatát. — Tőle hal­lottam. — Nem énekelnéd el nekem? — ö, ez csak az évszakok változásá­ról szól, négy hónap tél, négy hónap nyár, négy hónap eső. — Nem így, énekelj. — Nem énekelt ugyan, de el­mondta a szöveget. Így hangzott: „Négy hónapig a tél uralkodik, sze­lesz a férje. — Ezt hogyan csinálják? — Az apja teszi helyette, pénzzel és virággal. — Az nem ugyanaz, mintha a lány csinálná. — Hát hiszen a lány helyett csinálja, tehát az a lány. — De a lány még csak nem is látta a férfit. — Lányok nem látni. — Egyet­len lány sem? — Bizonytalanul nem­mel válaszolt, majd hozzátette: — Akik szerelmesek, igen. — Nálatok a faluban a lányoknak vannak szerel­mei? — Némelyiknek. — Nem vétkez­nek azok, akik szerelmesek lesznek? — Az bűn, nagy bűn lenni. — Nem félnek a bűntől? — De. De nem ők csinálni. A férfiak teszik velük. — Hogyan tudják a férfiak a lányokat szerelmessé tenni? — Egy fűvel, egy vad fűvel. Aki abból eszik, beleszeret a férfiba, aki adta. — Es a lány tud­ja, amikor a füvet eszi? — Ö nem, a férfiak úgy csinálják, hogy ne tudja. Édességben, vagy bétellevélben adják. Ha egyszer megette a füvet, semmi sem nyugtatja meg, csak ha együtt lehet a férfival. — Igazán? — En tu­dom. Saját szememmel láttam. A ba­rátnőm idősebb nálam. — Azzal mi történt? — Hát, megbolondult. Meg­szökött vele a városba. — Honnan tu­dod, hogy a fű az oka? — Mi más? — Miért hagyná el a szüleit? A fiú sok mindent hozott a városból neki, ruhá­kat, csecsebecséket, édességeket. — Másként is lehet szerelem? — Más­ként nem. Ha szülők ellenzik, miért tetszik az a lánynak? — Láttad már azt a füvet? — Nem. Az messzi föl­dön nő. Anyám intett, hogy el ne fo­gadjak bételt vagy édességet férfitól, mert hogy benne lehet a fű. — Bölcs voltál. Hogy lehetséges, hogy a barát­nőd evett belőle? — Ö aztán szenvedett — mondta szomorúan. Mivel a beszélgetés érzelmessé vált, visszahúzódtam. Egy napon ismét a nimfa alatt ülve találtam, gondolataiba merülten. Álta­lában jóval előbb hallani lehetett An­­gúri érkezését, mint ahogy elérte a relmem, reszket a szívem; négy hóna­pig nyár van, szél csillan a napon, négy hónapig eső van, reszketnek a felhők, kedvesem“. — Angúri? — Felnézett, mintha transzból ébredne. Legszívesebben ösz­­szeráztam volna vt vállánál fogva és megkérdeztem volna, hogy evett-e a fűből. Mindenesetre átkaroltam a vál­lát. Kérdeztem, hogy ebédelt-e. Saját magának ő főzött, mivel Prabháti a gazdájánál evett. — Főztél ma? Még nem? Ittál reggel teát? — Teát! Ma nem volt tej. — Miért nem volt tej? — Nem kaptam tejet. Rám Tárá... — Ö szokta hozni? — Rábólintott. Rám Tárá az utcai éjjeliőr volt. Amíg Angúri nem jött, a mi házunk­nál kapott egy csésze teát éjszakai őrködése után, mielőtt a kútnál lepi­hent a vackára. Angúri megérkezése óta az asszony tűzhelyén készíti a teáját. Ö, Angúri és Prabháti együtt itták a teát a tűz előtt üldögélve. Há­rom nappal ezelőtt Rám Tárá haza­ment szabadságra. — Te már három napja nem teáz­tál. — Megrázta a fejét. — Nem is ettél? — Nem válaszolt. Láthatóan, ha evett is, csak morzsányit. Eszembe jutott Rám Tárd, jó meg­jelenésű, fürge járású, teli vidámság­gal. Ügy beszélt, hogy a nevetés min­dig ott bujkált a szája szögletében. — Angúri? — Igen, úrnőm. — A fű? Könnyek gördültek végig az ar­cán és összegyűltek a szája szögleté­ben. — Legyek én átkozott — kezdte sírástól reszkető hangon —, ha vala­ha is elfogadtam tőle édességet. Még egy bételt sem. Ha csak nem a tea...? — nem tudta befejezni, a zokogás el­fojtotta a szavát. Gjból megnyíltak az iskolák kapui. Ezzel országszerte megváltozott a város, a falu képe. Elnéptelenedtek a játszóterek, és megjelentek az utcá­kon a táskát cipelő gyerekek. Szoro­sabb lett az utazás a villamoson, az autóbuszokon. A látható változás az egész társadalmat érinti, mert elkez­dődött valami, ami fontos az egyén számára, ugyanúgy az egész társada­loméra is. Az új nemzedék oktatása, nevelése a legfontosabb feladatok közé tarto­zik. Ebben a nehéz, de szép munká­ban a főszerepet a pedagógusok játsszák. Elsősorban rajtuk múlik, tő­lük függ, mennyire elégítik ki a diá­kok tudásszomját, hogyan tanítják meg a gyerekeket a betűvetés mester­ségére. Vannak olyan tanítók, akik­nek az iskola életének minden szep­temberben újra kezdődő körforgása hasonló, mint az automatizált gépe­ken dolgozóké. De szerencsére sokan akadnak olyanok is, akik a megújho­dás lehetőségeit keresik, alkalmat ad­va arra, hogy a nevelés alkotó örömét újra átéljék, keressék benne az újat, az élményt. Az ilyen pedagógusok nem ismételni akarnak, hanem minél jobban kielégíteni a diákok tudás­szomját. A jó pedagógus munkáját hivatás­nak nevezik. Nagy különbség van azok között, akik csak a fizetésért állnak a katedrán, vagy elhivatottan végzik alkotó munkájukat. A szünte­lenül változó világunkban újabb és újabb feladatok adódnak, és ezért a jó pedagógus nem ismétli magát, ha­nem igyekszik többet megismerni a változásokból, hogy ezáltal többet ad­hasson át a tanulóknak. S hogy job­ban megértsék a tananyagot, keresi až új módszereket. A kezdés, az újrakezdés érdekeltje azonban nemcsak a pedagógus, ha­nem a diákok is. Sokan most kezdik az első, igazi nagy erőpróbát: minde­nekelőtt az elsősök és a középiskolába indulás. A biztatás, a gondos segítség mind a pedagógusok, mind a szülők részéről különösen fontos feladat. Ta­lán a legkisebbek vannak eltelve a legtöbb izgalommal. Az iskolák ma­napság már megkönnyítik ezt a nagy fordulatot, igyekszenek minél zavar­talanabbá tenni az elsősök számára az új „életformát“. Az elmúlt években a cseh és szlo­vák iskolaügyi minisztérium tapasztalt dolgozóinak, a kutatóintézetek dolgo­zóinak, a főiskolák tudományos dol­gozóinak és pedagógusainak nagyszá­mú kollektívája foglalkozott a neve­lési, oktatási rendszerek továbbfej­lesztéséről. A kutatásnak egyik célja volt, hogy minél több munkáscsalád­ból származó fiatal tanuljon érettsé­givel végződő négyesztendős tanul* mányi ágazatot, amely a fiatalokat felkészíti a szakmunkás hivatásra, amely egyben lehetőséget jelent a fő* iskolákon való tanulásra is. A mező* gazdasági szaktanintézetekben is meg* kezdődött és megkezdődik a négyéves, érettségivel végződő oktatás. Közis* mert, hogy a mezőgazdasági szaktan* intézetekbe nem mindig a legjobb ta­nulók jelentkeznek, ezért különös gonddal kell törődni az oktatásukkal, nevelésükkel. A CSKP XV. kongresszusán Iskola* ügyünk értékelésénél a központi bi­zottság beszámolójában kiemelte a nevelés terén dolgozók szerepét: „El­várjuk, hogy a tanítók, tanárok, neve­lők, szakoktató mesterek minden tu­dásukat és érzelmüket beleadják a nevelő munkába, lelkesedve és hévvel teljesítsék küldetésüket úgy, ahogy az ilyen igényes, felelősségteljes hiva­tásban feltétlenül szükséges. A jó pe* dagógus munkája megérdemli népünk tiszteletét. Meggyőződésünk, hogy ok­tatóink az elkövetkező években is a párt jó segítőtársai lesznek politikája megvalósításában" — hangsúlyozták a beszámolóban. A nevelési, oktatási rendszerünk továbbfejlesztésének ter­vezete ebben a szellemben fordít nagy figyelmet arra, hogy megjavuljon az oktatók felkészültsége, a szocialista iskola igényes feladatainak e teljesí­tése szempontjából, a fejlett szocia­lista társadalom időszakában. Pártunk központi bizottságának be­számolójában elhangzottak alapján ál­talában, de különösen az újonnan lé­tesült szakmunkás oktatásban, neve­lésben kell sokoldalú munkát elvé­gezni, hogy a szakmai Ismeretek mel­let a diákok az általános műveltséget is megszerezzék. Az érettségivel végződő négyéves szaktanágak nemcsak a teljes közép­iskolai végzettséget szerző fiatalok számát növelik, hanem az érettségi­zők szociális összetételét Is kedvezően befolyásolják, mivel a tanoncok több­sége munkás és földműves szülők gyermeke. Cél, hogy a hatodik ötéves tervidőszak végén az általános Iskola nyolcadik évfolyamából a gyerekek 15 százalékát vegyék fel a munkás­hivatásra felkészítő tanintézetekbe, 14 százalékát gimnáziumba és 9 szá­zalékát szakközépiskolába. Az új iskolaévben a munka még igényesebb lesz, mint az előző esz­tendőkben. De bízni kell az oktatás legfontosabb tényezőiben; a pedagó­gusokban, akik eddig is szellemük és egyéniségük legjavát adták a több tudásért, a műveltebb ifjúságért; a felnövekvő újabb és újabb nemzedé­kekért. TÖTH DEZSŐ A Magyar Területi Színház és Thália Színpadának szeptemberi játékterve (OkoC) — Kakastánc (19.30) (CeCejovce) — Szerelem (19.00 Д kisiskolások ebéd közben. 1- e, péntek: Ekecs Csécs (CeCejovce) — Szerelem (19.00) 2- a, szombat: Nyárasd (Topolnlky) — Kakastánc (19.30) Rás (Rašice) — Szerelem (19.00) 5- e, kedd: Losonc (Lučenec) — Szerelem (19.00) 6- a, szerda: Nagykürtös (Veľký Krtfš) — Szere­lem (19.00) Érsekújvár (Nové Zámky) — Kakas­tánc (19.00) 7- e, csütörtök: Naszvad (Nesvady) — Aranyeső (19.30) Fülek (Fiľakovo) — Szerelem (19.00) 8- a, péntek: vSzőgyén (Svodín) — Aranyeső (19.30) Bússá (Bušince) — Szerelem (19.00) 9- e, szombat: Dunamocs (Moca) — Aranyeső (19.30) Gjbást (Nová Bašta) — Szerelem (19.30) 10- e, vasárnap: Serke (Širkovce) — Szerelem (19.00) 11- e, hétfő: Rimaszombat (Rimavská Sobota) — Szerelem (19.00) 12- e, kedd: Dunaszerdahely (Dunajská Streda) — Kakastánc (19.30) 14- e, csütörtök: Dunaszerdahely (Dunajská Streda) — Kakastánc (14.00, 19.30) Királyhelmec (Kráľovský Chlmec) — Szerelem (19.00) 15- e, péntek: Zseliz (Želiezovce)— Kakastánc (19.30) Újfalu (Nová Bodva) — Szerelem (19.30) 16- a, szombat: Ipolynyék (Vinica) — Kakastánc 19.30) Makrauc (Mokranec) — Szerelem 19-e, kedd: Párkány (Štúrovo) — Kakastánc (19.30) Rozsnyó (Rožňava) — Szerelem (19.00) 21- e, csütörtök: Pered (Tešedíkovo) — Kakastánc (19.30) Kassa (Košice) — Szerelem (19.00) 22- e, péntek: Komárom (Komárno) — Kakastánc (19.30) Szepsi (Moldava nad Bodvou) — Szerelem (19.00) 23- a, szombat: Nemesócsa (Zemianská OlCa) — Kakastánc (19.30) Szomotor (Somotor) — Szerelem (19.00) 24- e, vasárnap: Sókszelőce (Sel(ce) — Kakastánc , (19.30) 26-a, kedd: Űgyalla (Hurbanovo) — Aranyeső (19.30) Tornaija (Šafárikovo) — Szerelem (19.00) 28- a, csütörtök: Felsőpatony (Horná Potöü) — Arany­eső (19.30) Kassa (Košice) — Szerelem (19.00) 29- e, péntek: Felsőszeli (Horné Saliby) — Aranyeső (19.30) Várhosszúrét (Krásnohorská Dlhá Lúka) — Szerelem (19.00) 30- a, szombat: Jóka (Jelka) — Aranyeső (19.30) Hosszúsző (Dlhá Ves) — Szerelem (19.00) .(Színház a műsorváitoztaíjs jogát fenctartjaljf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom