Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-09-02 / 35. szám

SZABAD FOLDMGVES 1978. szeptember 2. 8 Csengetés előtt A TANÉVKEZDET jelentős esemény valamennyi diák, szülő és pedagógus számára. Ezt a napot rendszerint megünnepeljük . Különösen jelentős a tanévkezdet az elsősöknek, ezek fogadását kellő­képpen készítsük elő, hogy érezzék: szívesen látják őket az idősebb isko­latársaik, valamint a pedagógusok. Ajánlatos az idősebb tanulók, pioní­rok bevonásával ünnepélyt rendezni a részükre. Az elsősök tudják, hogy az iskolába tanulni mennek, ezért izgatottan vár­ják ezt a pillanatot. A lehetőségekhez mérten tehát már az első napon ve­gyük át velük közösen a leckét, hagy azonnal tanulóknak érezzék magukat. Természetesen, ekkor még komoly ta­nulásról nemigen lehet szó. Legfon­tosabb a kedvező élmény nyújtása, kiváltása, az iskola megszerettetése. Jó, ha a gyermekeket megismertetjük már az első napon az iskola épületé­vel 6s az iskolai rend legfontosabb szabályaival. Az első nap élményei döntő módon befolyásolhatják a gyermekeknek az iskolához, a tanuláshoz, a társaikhoz való viszonyát. Igen fontos követel­mény, hogy a felkészülés a szülök és pedagógusok részéről nagyon alapos, következetes legyen. A szülők ügyel­jenek arra, hogy gyermekük ne szo­rongással, hanem örömteljes, kiváncsi várakozással lépje át az iskola küszö­bét. A kis tanulókat öltöztessék a legszebb ruhájukba, hogy a nap ün­nepélyességét ezáltal is kiemeljék. SZÜKSÉGES, hogy az iskola és kör­nyéke szintén ünneplőbe öltözzön. Az osztályok ragyogjanak a tisztaságtól, kellően fel legyenek díszítve, hogy a környezet is hasson a tanulókra, ma­radandó élménnyel gazdagítsa őket. A tantermek ajtajára, vagy a tanterem táblájára Írhatjuk: ürömmel foga­dunk! Mindent egybevetve: az első tanítá­si nap olyan hatással legyen a tanu­lókra, hogy szép emlékét egész éle­tükre magukkal vigyék. VERESS VILMOS JARUNKOVA KLARA: Első nap az iskolában Gyönyörűen sütött a Nap. Szeptem­ber eleji nap volt. Az iskola folyosó­ján tolongott a sok gyerek, köztük az ijedt arcú elsősök is. Figyelmesen nézték a nagyobb diákokat, majd egy kedves tanító néni bevezette az első­söket az iskola tornatermébe, itt négy asztal állt, amelyeken rengeteg könyv és segédeszköz feküdt. A gyerekek csendben, figyelmesen vártak. Tanító nénijük azt mondta, akinek a nevét olvassa, az jöjjön ki az asztalhoz s vegye át a neki nyújtott tankönyvet, tanszert. Elhangzott az első név. Bácsik Iván volt a szólított. Az elsősök egymásra néztek, de senki sem mozdult. — Bácsik Iván, itt vagy?... — is­mételte a tanítónő. Csend. — Ivánka, ha Itt vagy, emeld fel a kezedet! Vagy húsz kéz emelkedett a ma­gasba. — Ivánok vannak, azt látom, de melyik közületek a Bácsik? A csend egyre kínosabbá vált. — Kedves gyerekek! Ki ismeri kö­zületek Bácsik Ivánt? — Én! — kiáltott fel egy fekete ha­jú kislány. — És nem tudod, miért nem jött el...? — érdeklődött tovább a tanító néni. — Hiszen Itt van! — Melyik az? — ö — mutatott a kislány egy Ijedt kisfiúra — az ikertestvérem — magyarázta. — Ivánka, neked nincs nyelved? — fordult a tanító néni a fiúhoz. — Van neki! — felelt talpraesetten a kislány. — Van neki, én tudom, hi­szen a testvérem! — mérgesen meg­lökte a bátortalan fiút, majd ráparan­csolt: — Iván, mutasd meg a nyelved! A parancsot tett követ­te, majd az asztalhoz mentek, s átvették a ne­kik járó tankönyveket, tanszereket. A többi félénk kisdiák látva, hogy a bátortalan­ság milyen nevetségessé teheti az embert, talpra­esett válaszokat adott. A tanító néni dolga sokkal könnyebb lett, nem volt már probléma a Marikák, Évik, Jancsik, Pisták meg­találásával. Fordította: Pénzesné, B. Ilona azonban nincs meg a háromféle szín­érző elem, pontosababn: a három alapszínnek, a vörösnek, a zöldnek és a kéknek megfelelő elektromágneses hullámrezgést felfogó receptor. Ezek az emberek általában csak két szín­­érző elemmel „keverik kl“ a külön­böző színeket. Ez a színkeverés azonban a tények­nek nem megfelelő, téves megállapí­tásokra és következtetésekre vezet­het. Lehetséges, hogy az illető egyéb­ként már gyermekkorától kezdve megszokta, tudomásul vette és való­ban úgy is „látja“, hogy az általa jól­ismert közlekedési lámpa hármas fényforrása közül a felső a vörös, a középső a sárga, az alsó pedig a zöld. De mi történik akkor, ha ismeretlen környezetben, váratlanul csak egyet­len lámpa villan eléje? A színek „nem pontos“ felismerése, megkülönbözte­tése — és erre utal a levélíró által említett vizsgálat is — ilyen helyzet­ben könnyen járhat tragikus követ­kezményekkel. A vörös és a zöld színt érzékelő re­ceptoroknak óriási gyakorlati jelentő­ségük van. Akadnak olyan emberek is, akiknek nem hiányzik teljesen az alapszíneket felfogó receptora, csak gyengébben működik. A színérzés vizsgálatára ma a szín­vizsgáló táblákat használják. E táb­lákon számjegyek vannak különböző színű, mozaikszerű foltokból össze­állítva. Ezeket a normális színérzésű ember azonnal felismeri. A színté­vesztő viszont vagy semmiféle érthető jelet nem lát, vagy a táblába bele­komponált színfoltokból olyan számot olvas ki, amit csak ő, a színtévesztő láthat. Előfordul, hogy a színek árnyalati megítélésében vita támad az emberek között, hiszen a környezet színekben való különleges érzékelése teljesen egyéni. Vannak, akiknek különleges érzékük, adottságuk van egészen mi­nimális színárnyalatok felismerésére és — ahogyan mondani szokás — ezek az emberek „színesebbnek“ lát­ják a világot, mint az alapszíneket különben jól érzékelő átlagos ember­társuk. A színtévesztő viszont kisebb­­nagyobb mértékben „szürkébbnek“ látja ugyanazt a környezetet. Ezt a­­zonban az orvosi vizsgálatig nem sej­ti, sőt, ha Ilyenkor ki is derül, akkor sem tudja a különbséget érzékelni, mivel a tökéletes színlátás az ő szá­mára ismeretlen. Ezek az emberek ezzel az „alkati“ adottságukkal az élet legtöbb terüle­tén kitünően megállják a helyüket, de azt Is meg kell érteni, hogy az egyébként is sok balesettel járó köz­lekedésben nemcsak a jó látás, ha­nem a jő színérzés is mind fontosabb követelmény. Dr. BUGA LÄSZLO Színtévesztés Egyik olvasónk méltatlankodó leve­let Irt a minap. Gépkocsit vásárolt és az alkalmassági vizsgán kiderült, hogy színtévesztő. Ahogyan írja: „A szín­vizsgáló tábláról nem azt a számje­gyet olvastam le, amit kellett volna, ez Igaz. Dehát a zöldellő fát még so­sem láttam pirosnak, a vért meg zöldnek! A gyalogos-közlekedésben sem volt soha semmi bajom: mindig megláttam, hogy a közlekedési lámpa mikor jelez pirosat, sárgát, vagy zöl­det. És most mégsem vezethetek". Méltatlankodását megértjük, s még­is azt tanácsoljuk: nyugodjék bele a döntésbe. Hogy miért? Mert más a közlekedés és megint más a környe­zet színekben való különleges élveze­te. Nézzük ezt egy kicsit részlete­sebben! A színek érzékelősében döntő szere­pet játszik a szem ideghártyájának csaprétege. Normális színérzésű em­ber retinális csaprétegében három színérző elem van, amelynek segítsé­­f* gével mindenfajta színérzés kikever­♦ hetó. A férfiak 7—8 százalékának, a *» rf'#'* «V» *1V® nők 3—4 ezrelékéneik ideghártyájában Amikor e felvétel készült, még tar­tott a nyári szünidő. De rövidesen benépesül — a többihez hasonlóan — a vinicai (Ipolynyék) iskola is, tudás­­szomjas tanulókkal. Fotó: (kov) Seb fszt r ejtve hy ff m; пягэтпдт WU ЯЦНШМШДД. м ш Ťe&m^éáu Еду borús estén a majom és a tek­nősbéka egy fa alatt gubbasztották, és arról panaszkodtak, hogy milyen hi­deg van. ,ßrrt" — rázkódott meg a majom. „ö, jajl" — sóhajtott a teknósbéka. Végül megegyeztek abban, hogy más­nap kidöntenek egy fát és a kérgéből meleg kabátokat varrnak. Másnap reggel azonban sütni kez­dett a nap, és olyannyira melegített, hogy a majom egy pálmafa csúcsán lóbálódzott. Dél körül a majom leugrott a fáról és azt kérdezte a teknósbékától: „Hogy vagy?" „Jól vagyok, kitűnően — válaszolt a teknósbéka. „Mi van a kábátokkal? Megvarr­juk?“ kérdezte a majom. „A, dehogy, hagyd azokat a kábáto­kat“ — válaszolt a teknósbéka. „Mi­nek csináljunk munkát magunknak. amikor olyan melegünk van.“ De amikor beköszöntött az este, is­mét esni kezdett az eső. A majom és a teknősbéka ugyanúgy gubbasztottak a fa alatt. „Brrl" — rázkódott meg a majom. „0, jajl" — sóhajtott a teknősbéka. Es újra megegyeztek abban, hogy a következő napon, mindjárt korán reg­gel kidöntenek egy fát, és a kérgéből meleg kábátokat készítenek. Ám reg­gel megint kisütött a nap, és olyan melegen sütött, hogy a majom és a teknősbéka úgy vélekedtek: „Hagy­junk fel a kábátok varrásával. Minek fogjunk hozzá, ha úgyis melegünk vani“ Es így napról napra halogatta a két naplopó a varrást. Esik az eső este — sóhajtoznak és fogadkoznak, hogy milyen szép és meleg kabátokat fog­nak holnap készíteni. De eljön a reg­gel és újra kisüt a nap, de ők megint csak lusták, és a kabátok sohanapján készülnek el. fő ez így, gyerekek? A kovácsműhely csillagmeséje büszke mesterség lett álmaim éje. Acélkalapácsok kipikopácsa, felizott vasak piros varázsa, keresni jöttek, estig elnéztem, kormos kiskováccsá engem Itt igéztek. Azóta folyton szítom a szikrát, Verseim égő, csillogó titkát. Csillagtánc ejtett ott bűvöletbe, segédnek mégis egy kovács vett be. Sóhajom, szisszen, égetnek lángok, szívemben örök dalt kalapálok! Kedves gyerekek! A nyári szünidő már mögöttetek. Üjfent kitárulnak az iskolák kapui. Nagy buzgalommal hozzáfogtok a tanuláshoz. Megkezdődik ismét a szervezet­tebb úttörőtevékenység. Mindamellett helyénvalónak tartanánk, ha beszámolnátok arról, mivel töl­töttétek a szünidőt? Hazai vagy külföldi táborozáson, nyaraláson vette­tek-e részt? S milyen úttörőmunkát fogtok végezni? A legjobban sikerült, színes, tartalmas, a helyet is megnevező írásokat lapunk gyermek-rovatában küzüljük, s természetesen honoráljuk. Várjuk élménybeszámolóitokat, írásaitokat! A rovatvezető PISTA BÁCSI. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első ré­sze. 9. Gyógyke­­nőcs. 10. Angol vi­lágos sör. 11. Zll betűi. 12. Busz kö­zepe. 13. Ezen a FT helyen. 14. Világ­­ifjúsági Találkozó. 15. Hamis. 17. Olaj németül. 19. Bűn­­cselekmény tényo. 20. A bratislavat autók jelzése. 21. Féreg. 23. Csapat. 25. Temérdek. 28. New .... (USA). 28. játszma a te- P* niszben. 29. Tanult. 30. Izomkötő. 31. ök! 33. Argon vegy­­jele. 34. Kéz szélei. 35. Folyó Olaszor­szágban. 38. Dro­­medár. 37. Földet túr. 39. Erna Anna. 41. Fedd. 42. Euró­pai nép. 43. Kö­szöntés. 45. ... de Janeiro. 47. Tömör. 49. Helyesen. 50. Hármas korona. 52. Gyulladás. 53. Sertéslak. 54. Növény. 55. Igen szlovákul. 57. Darab szélei. 58. Keresmény. 59. Női név. 81. Tág. 83. Föléje. 65. Szláv férfinév. 67. Talmi. FÜGGŐLEGES: 1. Tér peremei. 2. Becézett női név. 3. Nagyon idős. 4. A mélybe. 5. Személyes névmás. 8. El­metsz. 7. Megdorgál. 8. Bánat. 9. Az idézet második része. 16. Város Fran­ciaországban. 18. Kukucskál. 19. Ma­got hint. 20. Angol könyv. 22. Légüres tér. 24. Azonos a vízszintes 83-al. 25. Saját kezűleg. 27. Állam Távol-Kele­ten. 29. Gyógyász. 32. Szlovák szemé­lyes névmás. 33. Levegő görögül. 38. Mond. 40. Torbággyal összevont köz­ség. 42. Hivatal. 44. Olasz névelő. 45. Becézett Mária. 46. Kronométer. 48 Nem áll. 50. Nagyobb szoba. 51. A megnevezése. 54. A láb része. 56. Idő­mérők. 60. Ismeretlen névjele. 62. Strázsa. 64. Az első emberpár név jele. 65. I. Y. 66. Alumínium kémiai jele. Beküldendő a vízszintes 1 és a füg­gőleges 9. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 32. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Teremtsünk biztonságosabb munkafeltételeket a javítóműhelyekben! Könyvnyertesek: Szabó Gabriella, Calovo (Nagymegyer), Kecskés Lász­ló, Kalná nad Hronom (Garamkálna), Pollák Antal, Veiké Trakany (Nagy­­tárkány).

Next

/
Oldalképek
Tartalom