Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-08-26 / 34. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 13 1978. augusztus 28. Tapasztalatok a KA-HYB sertés tenyésztéséről A Nové Zámky-i járásban az elmúlt években három Iparszerű sertéstelep kezdte meg az üzemelést. A svodíni [Szőgyén), az andovcel (Andód) és a Dvory nad Žitavou-1 (Udvard) telepek közül az utóbbi a „legfiatalabb“. Két éve, 1976. június 10-én kezdte el a termelést és jelenleg az Auróra Efsz 13 ezer darabot számláló sertésállományából 7000 ezen a telepen van elhelyezve. Azon túl, hogy a telepeken kezdeti nehézségekkel kellett megbirkózniuk, egyéb problémákkal is találkoztak. A folyamatos, minőségileg kiegyensúlyozott termeléshez egységes állomány szükséges. Sajnos, ez kívánt mennyiségben egyik telepnek sem állt rendelkezésére, így ki-ki a maga módján igyekezett megoldani problémáit. Az 1974-es évben nagyobb mennyiségű süldőt hoztak be az MNK-ból. Ennek jelentős hányadát KA-HYB kocasüldők képezték. A szőgyéni telep ezekből vásárolt, míg az andódi és az udvardi saját állományából töltötte fel kocalétszámát. Az említett hibridsertés az egyes tenyészetekben változó sikerrel szerepelt. Az elmúlt négy év eredményei vitára adtak alkalmat a mellette és az ellene szólóknak. A két félnek a mai napig sem sikerült teljes mértékben meggyőznie egymást a fajta előnyeiről, illetve hátrányairól. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy a mellette szólók a legjobb eredményeket elérő telepeket tartják példaként, akik azonban ellene foglalnak állást, a gyenge termelési szintet elérő telepeket emlegetik előszeretettel. Még csak „segédszakács“ sem vagyok a KA-HYB „boszorkánykonyháján“, a tenyésztési programban azonban állattenyésztő létemre szakmailag érzem magam anynyira beavatottnak, hogy néhány érvet felsorakoztatva megpróbáljam ecsetelni e fajta eredményességének illetve eredménytelenségének okait. (A „fajta“ meghatározás nem téves, 1973-ban elismert fajtává nyilvánították Magyarországon.) z Három évig, 1974. június 6-tól 1977. március 31-ig a szőgyéni telepen tevékenykedtem zootechnikusi, illetve telepvezetői minőségben. Volt alkalmam nagyüzemi, iparszert termelést viszonyok között megismerkedni a KA-HYB sertéssel, meglátni előnyeit, végighallgatni a megalapozott és a teljesen alaptalan elmarasztaló érveket, melyek kevésbé segítették elő ezen hibridsertés meghonosodását hazánkban. Szerintem már magában az, hogy ezen sertés éppen iparszerű termelési viszonyok között szerepel a legjobban, utal arra, hogy eredményességének okait legnagyobb mértékben a szubjektív, tehát emberi tényezőkben kell keresni. Svodínban Slabák József mérnök vezetésével olyan kollektíva alakult ki, amelyre jogosan büszke lehet a telep akkori valamennyi dolgozója. Ez még ma is megmutatkozik a telep eredményein, annak ellenére, hogy azóta a vezető dolgozóknak teljesen új garnitúrája foglalta el a beosztásokat. A megfontolt, előrelátó munkaszervezésnek köszönhető, hogy a telep kiváló eredményeket ért el, s nem csupán saját véleményemet fejezem ki azzal, hogy jórészt a KA-HYB sertés a jól összekapcsolódott kollektívának köszönheti nálunk a sikereit. Nincs szándékomban pálcát törni a hazai hibridizációs és a KA-HYB tenyésztési program felett, ez becstelenség és nagyképűség lenne tőlem! A hazairól az a véleményem és meggyőződésem, hogy mint sóik mást, lehet nagyon jól és nagyon rosszul is csinálni. Az elmélet szerintem egyike a legjobbaknak azon tényezők közül, amelyekről a termelésben dolgozó szakemberek tudomást szerezhetnek, csupán a megvalósításában sántítunk néha. Nem beszélhetünk tökéletesen megvalósítható programról akkor, dmikor a haszonállat (végtermék )előállító keresztezéshez a termelő üzemeknek nem áll rendelkezésükre megfelelő mennyiségű apai tenyészanyag (lásd: 1977). A kocák mesterséges termékenyítésének meghonosítása természetesen enyhít a dolgokon. Nekünk azonban továbbra is termelnünk kell s ehhez jó minőségű tenyészkanokra van szükségünk! Amíg a hazai hibridizációs program végtermékelőállító keresztezésen alapszik, addig a KA-HYB tenyésztési program ettől lényegesen eltérő módszereket alkalmaz és folytatható keresztezést végez. Leglényegesebb változást ezen a téren éppen a folytatólagos kocautánpőtlás hozta, mely a költségek csökkentését hozta magával. Az üzem egyszer, a betelepítéskor kényszerül csupán vásárlásra, utána a kocasüldőket sorozatosan a hízók közül válogatja ki. A válogatásra az állatok hathónapos korában kerül sor és kiválogatásra kerülnek azok a kocasüldők, melyek ez időre a továbbtenyésztéshez kívánatos tulajdonságok mellett (jó végtagok, tőgyalakulás, jól fejlett ivarszervek) a legjobb növekedési eréllyel rendelkeznek. A céltudatos válogatásnak jelentős előnyei vannak: © a kocautánpótlást szorgalmazó vásárlás elmaradásával jelentősen csökkennek az üzem kiadásai, mely egy 500—600 kocás telep esetében 40 százalék selejtezés mellett jelentős anyagi megtakarítást eredményez (cca 300 ezer Kčs-t); О tenyésztői szempontból nem közömbös, hogy akkor áll rendelkezésre kocasüldő, amikor arra' a telepnek szüksége van, nincs ktté^ ve más partner tenyésztési problémáinak; О jelentősen nagyobb a választék mint vásárlás esetén, amikor a felkínált árunak kb. 70 százalékát meg kell venni, ugyanakkor ebben az esetben (8 db emse születésével számolva évente egy kocára) minden 20 db kocasüldőből 1 db-ot, vagyis a legjobbat van mód kiemelni; О állategészségügyi szempontból is jelentős szerep jut ezen tenyésztési módnak, mert egy 600 kocás telep esetében csupán tenyészkanutánpótlásra van szükség, így a betegségek behurcolásának lehetősége minimálisra csökken. Első olvasásra úgyszólván minden szakember idegenkedik még gondolatától is ennek az eljárásnak, mondván, ez merőben ellentétes a tanultakkal és a sokéves tapasztalattal a tenyészállatok felnevelésével kapcsolatban. Igaz, szemre is tetszetősebb egy jól kiválogatott tenyészsüldőcsoportot látni nyárfákkal övezett tágas kifutóban, melynek megtekintése csupán a legilletékesebbeknek adatik meg, mégis megvan ennek a hátránya. Míg ugyanis a hagyományos kocatelepeken az így felnevelt kocasüldők ragyogó teljesítményekre képesek, addig a mostohább, bár szemre tetszetősebb, iparszerű telepek termelési viszonyai között termelési erélyűk törést szenved! Természetes, hogy azon kocák teljesítménye, melyek beilleszkednek ebbe a környezetbe, fo-Aprólékosan boncolgatva a 7,52-es KA-HYB eredményeket, többszörösen alá kell húznom Dr. Radnai Imre sorait, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola és a KA-HYB vállalat „Szaktanácsok“ című közös kiadványának 3. számából, amit itt szó szerint idézek: „Különös óvatossággal kell bírálnunk azoknak a kocasüldőknek a teljesítményét, amelyek már működő telepre máshonnan kerültek be, úgyhogy nem volt alkalmuk a telep specifikus kórokozói ellen való immunizálódásra. Itt ugyanis az előhasí kocák malacainak gyakoribb és súlyosabb coli-fertőzésére kell számítanunk. Vannak vírusok, melyek a fogékony vemhes kocák magzatainak károsodását okozzák anélkül, hogy az anyák a betegség tüneteit mutatnák. (Károsodások — a fertőződés időpontjának megfelelően: — visszaivarzás, kis létszámú almok, mumifikált magzatok, reszkető vagy szétcsúszott lábú malacok stb.)“ Ezeket a sorokat szeretném számokkal alátámasztani. Á malacok száma egy alomra a fialás kezdete óta a következőképpen alakult a KA-HYB ko-Az élve született malacok közül csupán azokat vettem figyelembe, melyek a kiértékelés időpontjáig elérték a kiválasztáshoz szükséges életkort, továbbá a leválasztott malacok közt nem számítottam be azoknak a dajkásított malacoknak a számát, amelyeket kocák neveltek fel. A feltüntetett számok egyáltalán nem bizonyítják azt, hogy a KA-HYB sertés szaporasága messze elmarad a hazai sertésekétől! Ezzel kapcsolatban úgy hiszem, tartozom egy rövid felvilágosítással, mivel az eddigiekben csupán hazai sertésről tettem említést és nem jelöltem meg fajta szerint. Az udvardi „Aurora“ Efsz saját szaporító telepet (RCH) létesített abból a célból, hogy az új sertéstelepet folyamatosan ellássa kocasüldőkkel. A betelepítéshez szükséges tenyészanyagot sikerült is ezen a szaporító telepen kitermelni és felnevelni, sajnos a folytatás már nem következett, mivel egészségi okok miatt a szaporító telep izolálására került sor. A betelepített kocasüldő-állomány ázlovák fehér (SBU) és Haempsíre keresztezéséből származott, ezenkívül a divatos szlovák-fehér és Duroc keresztezéséből nyert hibridkocák voltak. Ezek a kocák az új sertéstelepen nyugatnémet lapálysertéssel voltak termékenyítve. Gondolom minden szakember egyetért azzal, hogy az összevetésnek egyedüli helyes módja, ha ez ugyanazon körülmények között történő megfigyeléseken alapulhat, amire nagyüzemi termelési feltételek között eddig nem kerülhetett sor, éppen ezért fordítunk nagy figyelmet telepünkön az összehasonlításra. Lényegesen különbözőek az eredmények a kocák szaporaságában a hagyományos és iparszert zárt tartás közepette, ezért lehetséges, hogy sok kolléga előtt túlságosan kevésnek tűnik az előhasi kocasüldők szaporasága. Mindenesetre pontos összehasonlítást csak pontos és nem „agyonkozmetikázott“ számok alapján lehet végezni. Szükségesnek tartom ezt azért is, mert az a vélemény járja, hogy a KA-HYB sertés szaporasága genetikailag behatárolt és Jóval kisebb mint a hazai sertésé. Nem vagyok genetikus, ezért csupán másokra hivatkozhatok kozatosan növekedik. Ebből kifolyólag olyan a tapasztalat, hogy a telepen született és felnevelt kocasüldők eredményei jobbak mint a behozottaké. Erre hazai fajtáknál is gyűjtöttünk már tapasztalatokat, bár nem tudatos kísérletről volt szó. Ezek szintén megnyugtató módon igazolták állításomat. Mivel az 'ellenvélemények legnagyobb mértékben a KA-HYB sertések szaporaságával kapcsolatosak, ezért összehasonlítást szeretnék közölni a hazai és a KA-HYB kocasüldők teljesítményéről. Ezeket az eredményeket az udvardi telepen jegyeztem fel, a hazai kocasüldők esetében összegyűjtve 1977 augusztus 6-tól az eredményeket, míg a KA-HYB süldőknél a fialás kezdete óta, 1978 márciusától, ugyanazon telepen. casüldőknél, amelyek 1977 október végén kerültek az udvardi telepre, és termékenyítésük a novemberi hónapban lett megkezdve: Élve született Hónap: malacok átlaga 1 alomra: Március 7,07 Április 7,25 Május 7,81 Június 8„28 A szaporaság tehát az adaptáció függvényeként jelentkezett és fokozatosan felfelé ívelő tendenciát mutat. Megjegyzem, az is közre játszhatott, hogy a termékenyítés kezdetén a kocasüldők jórészt 7—8 hónaposak voltak, míg a későbbiekben a korral együtt növekedett szaporaságuk. További fontos összehasonlító szerepe van az anyasági tulajdonságoknak. A malacok felnevelése a következőképpen alakult: és ebben segítségemre van a KA-HYB vállalat „Partnerszolgálat“ című negyedévenként megjelenő kiadványa, melyben az egyik japán szaklapból (Jap. J. Zootechn. Sei. Tokyo) közölnek kivonatot. A japán szerző szerint a termékenységet a tartás és takarmányozás befolyásolja elsődlegesen, a genetikai tényezők csupán 2—3 százaléknyi szerepet játszanak kialakulásában s a genetikailag adott termékenységi limitet messziről sem tudjuk megközelíteni és kihasználni! A többi hasznossági mutató esetében általában megegyeznek a vélemények abban, hogy a KA-HYB sertés felveszi a versenyt a hazai sertésekkel és a többi behozott hibridekkel, vágóértéke pedig kimondott előnyt jelent az üzem és a társadalom részére. Többek között a szőgyéni telepről is hasított súlyban, vagyis objektív minősítés szerint történik a sertések átvétele. Magasfokú kinemesítettségét ebben a mutatóban is jól hozza a sertés és átlagos minősítésre élősúlyra visszaszámítva kg-ként meghaladja a 15 koronát. Ezzel a legelőkelőbb helyet f oglalja el a többi, objektiven minősített sertések között! Figyelembe véve az említett anyagi előnyöket, a KA-HYB tenyésztési mód, valamint a Szőgyénben szerzett tapasztalatok vezettek ahhoz, hogy az udvardi „Auróra“ Efsz sertéstelepén állományleváltásra kerüljön sor. Annak ellenére, hogy a vásárolt kocasüldőik a már említettekből kifolyólag bizonyos hátrányban vannak az első ellés folyamán, a továbbiakban választ adhatnak több vitás kérdésre. Szerintem ahhoz, hogy ezen sertést sikerrel lehessen tenyészteni, csupán akaratra és becsületes munkára van szükség, mert amennyiben Szőgyénben, Velká Calomlján és Cíferben Jó eredményeket tudnak elérni, akkor nem a sertésben kell keresni a hibát, hanem az emberekben és a szakmai fogásokban, melyek egyre Inkább előtérbe kerülnek, és e kérdések megoldása komoly tartalékok feltárásához vezethet sertéstenyésztésünk sikeres fejlesztésében. IVANICS LASZLÖ, a Dvory n/Zitavou-i „Auróra" Efsz sertéságazat-vezetője A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA •^S-ĹŕcĹftLÍyQ-Ĺ' REPÜLŐGÉPPEL BURGONYABOGÄR ellen A Prága melletti Ruzynéban székelő növénytermelési kutatóintézet új eljárást kísérletezett ki a burgonyabogár lárvái elleni védekezésre: rendkívül finom permetként a Birlan 24 ЕС vizes oldatát permetezik repülőgépről. A repülőgép munkaszélessége 30 méter, 120 km/őra sebességgel a földtől 3 méter magasságban repül. Hektáronként 6 liter vizes oldatot permetez, ehhez hektáronként 0,75 liter vegyszerre van szükség. A permetezést követően 2—3 nappal a burgönyabogár lárváinak 93—100 százaléka elpusztul. Az ultrafinomságú permetezés révén a hagyományos permetezéssel szemben hektáronként 100 liter permet-megtakarítást érnek el. SZOVJET MEZŐGÉPEK AZ ANGOL PIACON Az Egyesült Királyságban egyra nagyobb az érdeklődés a szovjet mezőgazdasági gépek iránt. A moszkvai Traktorexport külkereskedelmi vállalat vezetőinek a közelmúltban Angliában folytatott megbeszélései eredménnyel zárultak. A Bjelorusz traktorok telje« sorozata bemutatásra kerül a Smithfield Kiállításon. Tárgyalnak szovjet munkagépek exportjáról is, így például kipróbálják a hatsoros szovjet répabetakarító gépet. Kedvező az angol fél számára, hogy az árak nem ingadoznak és hogy a gépek műszakilag kifogástalanok. Kívánságra a szovjet fél szervizműhelyeket is felállít. ■ SZOVJET—LENGYEL EGYÜTTMŰKÖDÉS A minszki traktorgyárban megkezdték az MTZ—134 jelű, 110 kW (150 LE) teljesítményű traktor előállítását, amely szovjet—lengyel együttműködéssel készül. Az új típus továbbfejlesztésével különleges traktorok készülnek majd gyümölcsösök, szőlőterületek és az erdőgazdaságok részére. ISMÉT FELLENDÜLŐBEN A KUKORICA CSÖVES BETAKARÍTÁSA? Változatlanul az arató-cséplő géppel végzett, a morzsolva történő betakarítási eljárás nyújtja a legnagyobb teljesítményt a szemtermés betakarításában és szállításában egyaránt. Ennek ellenére sokat beszélnek a csöves állapotban történő betakarítás reneszánszáról. Az energiaköltségek emelkedésével párhuzamosan valóban célszerű fontolóra venni a csöveskukorica-szárítás lehetőségeit. Továbbá szempont lehet a csőtörés eljárás értékelésénél, hogy néhány ország számos állattartója szívesen fizet magasabb árat a csöves állapotban betakarított kukoricáért, mivel kisebb a sérült szemek aránya. Ezenkívül a csutka is felhasználható, és ha nem is nagy, de mégis külön értéket képvisel: tüzelőanyagként, almozásra és különböző ipari folyamatoknál alapanyagként használható. <; üj fAk — öreg Agakból I ( A drezdai műszaki egyetem mér* I nökbiológusai újszerű eljárást doljl goztak ki nagy fák gyors felneve-I lésére. A növényeiknek azt a tu- i lajdonságát hasznosítják erre a ] I célra, hogy sejtszövetekből újra (I gyökereket tudnak ereszteni. Az i1 öreg fák nagy, jó növésű ágait le-II vágják, vegyi anyaggal kezelik, és <1 1 méter magas műanyag csőbe he- I * lyezik, amelyben tőzegtáptalaj van. I Négy hőnapon belül az ág vőgéd I olyan gyökérzet fejlődik ki, amely, l( biztosítani tudja az új fa táplálko- I, zását és szilárdságát. Néhány hő- I, napon belül az ágakból 5—6 mé' i tér magas, 3 m korona átmérőjű II fák nevelhetők. Ily mődon át lehet: ji ugrani a fa teljes „Ifjúkorát“. Az i eljárást idő közben találmánnyá » nyilvánították. A jövőben gyorsából ban lehet majd „zöld bázisokat“ (i létesíteni a városokban. Eddig el,1 sősorban platánfákat, de nyárfá- 11 kát, gesztenyefáikat, gyertyánt, Ju- 11 hart, hársat is neveltek már ily; • mődon. Hogyan teljesítettük az időtervet? Szlovákiai méretben szövetkezeteink és állami gazdaságaink az első félévben 231 ezer tonna vágóállatot adtak a közös alapokba, s ezzel az időtervet néhány százalékkal túlteljesítették. A többletben azonban túlsúlyban a vágómarha dominált. Tejfeldolgozó üzemeink kellő mennyiségű nyersanyagot vettek át a termelőktől, de az időterv teljesítéséhez egy százalék termékmennyiség hiányzott. Mezőgazdasági üzemeink vágóbaromfiból több mint 30 ezer tonnát, tojásból pedig 373 millió darabot juttattak a központi alapokba. A szektorok közti tervteljesítés elemzése azt mutatta, hogy húsokból a szektorok mindegyike teljesítette a leiadatát. Mindamellett a második félévben a középszlovákiai kerület mezőgazdaságának törekednie kell a baromfihús-termelés további fellendítésére. Alapjában véve ugyanez vonatkozik a többi két kerület némely szektorainak a tej- és tojástermelésére is. Említést érdemel, hogy az időtervben meghatározott feladatokkal aránylag jől megbirkóztak a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemei, s a vágóállatok termelési irányszámát 2,7, a tejtermelés feladatát pedig fél százalékkal túlszárnyalták. Ez annak köszönhető, hogy a szóban forgó kerület járásainak túlnyomó többsége példásan teljesítette feladatát, mindamellett a levicei és a nitrai járások tejtermelésében még akad tennivaló bőven. A sikerek ellenére ebben a kerületben is tovább kell törekedni a baromfihús és a tojástermelés fellendítésére. Szlovákiai átlagban az elmúlt félévben a vágómarha súlya 485 kg volt, és a keresztezési program jóvoltából a vágósertések átlagsúlya 110 kg lett, ugyanakkor a hús minősége lényegesen javult. S. Koczian mérnök l■■вя■вявяяяяяяяяяв■яяв■я■■aвa■■■яя■■■■■я■■■яa■■■■■м■я■■■■■■l Megnevezés: Hazai süldők: KA-HYB süldők: A fialások (almok) száma 183 87 Az élve született malacok száma 1222 854 Egy alom átlaga 7,50 7,52 Megnevezés: Saját k. süldő: KA-HYB k. süldő: Elve született malacok száma 1212 420 Leválasztott malacok száma 878 303 FeIneve]ési % 72,44 72,14
