Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-08-26 / 34. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. augusztus 26 14 • VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф "" .... 11 ' " ..............i i...-i i. '■■■■■ ■ i ' .................... ........................ 1 ч.\ ■■■■«'' .............г;л 1 1 ........................... ^ Járási konferencián hallottuk öt évi szünet után megtartották az SZVSZ Intened (losonci) járási szervezetének konferenciáját. A beszámolók és a vita után a konferencia résztvevői határozatot fogadtak el a politikai és nevelési, a szaktevékenység, a lövészeti verseny, valamint a kinolögia és a gazdálkodás fellendítésére. Ezek szerint a járási szervezet a jövőben még jobban szilárdítja az SZKP járási bizottságával való kapcsolatot, a marxista-leninista eszmék terjesztése és a következetes tökéletesítése céljából. A vadászok szakképzettségének növelése, s a fiatalok nevelése mellett ügyelnek arra, hogy évente legalább harminc vadászjelöltet fölkészítenek a vizsgákra, s itt előnyben részesítik a munkások és szövetkezeti dolgozók gyerekeit. A vadászat területén folytatják a terv szerinti feladatok teljesítését s 1980-ig elérik a tervbe vett vadállomány növelését, főleg a fácánok meghonosítását. Folytatják a ladői revir kiépítését. Megfelelő erdőrészeken nagy figyelmet fordítanak az őzek etetésére. Szómba veszik a vadkanokat és a szarvasokat, s csökkentik a mezőgazdaságban okozott károkat. Arra törekednek, hogy 1983-ra hektáronként 0,5 kg-ra növeljék a vadhús termelését. Lépéseket tesznek annak érdekében is, hogy a tagság a nyersanyagokat (bőr, szőrme) jobban értékesíthesse. A nyulak és más vadak részére téli etetőket készítenek és ezeket rendszeresen ellátják táplálékkal. A lövészet tökéletesítése érdekében biztosítják a kötelező, ellenőrző lövészeteket, fejlesztik a lövés technikáját, ezáltal csökkentik a lőszer pocsékolását. A szövetség a legutóbbi járási konferencia óta az előre kidolgozott terv alapján dolgozott. A munkamenetről a vezetőség rendszeresen írásbeli anyagot adott ki, tájékoztatta a tagságot. A szövetség járási vezetősége nagy gondot fordított a munka állandó javítására és a kádermunkára. Fő feladata mindig a munka minőségi javítása és eredményesebbé tétele volt. Sólyom László EJangya Károlyt Salkán na*■ gyón lelkiismeretes vadásznak ismerik. A vadvédelmet és tenyésztést alapvető feladatnak tekinti, mert ez teszi lehetővé a sikeres vadászatot. Gyerekkora óta űzi ezt az ősi mesterséget. Már a háború éveiben is vadászgatott, persze a sze'gény, éhes emberek módján, dróthurokkal. Amikor a fasiszta hitleri masinéria gyülevész hadseregének egyik csoportja fejveszetten Salkán keresztül visszavonult, a megállásra kényszerült egység telefondrótjának egy részét használták Lelkiismeretes vadász fel hurkok készítésére, nem számolva azzal, hogy ebből bonyodalmak is keletkezhetnek. Lett is belőle másnap olyan herce-hurea, hogy még most is borsódzik a háta, ha visszaemlékezik. Reggel ugyanis a kakastollasok nagy hűhóval keresték a tetteseket. Szerencsére nem találtak rájuk. Így a Hangya testvérek ösztönszerűen bár, de nagy szolgálatot tettek a fasiszta-verő szovjet egységeknek, hiszen a távösszeköttetés ideiglenes megszakításával nagy zűrzavar keletkezett a visszavonuló német egységnél! A felszabadulás után Hangya Károly, ugyanúgy mint sokan mások, komolyan kezdett foglalkozni a vadászattal, hiszen ezt a nemes sportot most már nemcsak a kiváltságosak űzhették. Ma a szálkái Jánošík vadásztársaság elnökeként vadásztársaival együtt gondoskodik arról, hogy a körzet vadállománya mindent megkapjon fejlődéséhez, gyarapodásához, mert a vadászatnak ez nagyon fontos feltétele. M. M. Festői környezetben A Veľká nad lpľom-i vadásztársaság ez évben is megrendezte a már hagyományossá vált vadászbált. A szép fekvésű futballpályán rendezett nyári „bálra" augusztus közepe táján került sor, ahol népmulatság keretében emlékeztek a sikeres vadászatra. Augusztus 5-én itt nagy vadászatot szerveztek — főleg vaddisznóra — és az elejtett vadak húsából ínyenc falatokat készítettek. Nagy népszerűségnek örvendett a szokásos vaddisznógulyás. E- zen a vadászbálon kedvező környezetben találkoztak a vilkei és a losonci vadászok, és kicserélték tapasztalataikat. S. L. Ritka látvány a népes túzukcsapat. Az SZYSZ hírei Az SZVSZ elnökségének májusi ülésén jóváhagyták a svidníki járás fácántenyészetének a tervezetét. A járás vadászható összterülete 83 434 hektár, ebből 59 746 hektáron a vadásztársaságok gazdálkodnak. A mezőgazdaságilag művelhető — vadászott — földek területe 38 163 hektár, s ebből a fácános 8300 hektárt ölel fel. E a vidék a szakemberek véleménye szerint nem nagyon kedvező fácántenyésztésre, azonban erre is felhasználható. A járási fejlesztési irányterv értelmében 1981-ig ebbe a fácánosba háromezer fejlett fácánt telepítenek ki, 225 ezer korona értékben. A Központi Bizottság az SZMSZ járási vezetőségének erre a célra megfelelő öszszeget folyósít. Az elnökség a továbbiakban értékelte azt a versenyt, amely az elmúlt évben a kilövési tervfeladat, a takarmányalap feltöltését és a vadhúseladás teljesítését szorgalmazta. A versenybe az SZVSZ minden járási bizottsága benevezett, s az előző évi valósághoz képest 25 járási bizottságnál (1977) figyelmet érdemlő sikereket értek el. Az elnökség értékelése alapján a versenyben az SZVSZ . alábbi járási szerveztei értek el megtisztelő helyet: Az első helyet a szövetség prievidzai járási bizottsága vívta ki, ezért ötvenezer korona jutalmat kapott. A másodikat a Lipt. Mikuläš-i járási bizottság nyerte el és jutalma 25 ezer korona volt. A harmadikat pedig a topolőanyi járási bizottság nyerte el és jutalomként tízezer koronát kapott. Az elnökség tudomásul vette a túzok szlovákiai nemzetközi számlálásának a tájékoztatóját. A beszámoló megállapította, hogy a túzokállományban csökkenés következett bel Az 1976-os téli számlálás alkalmával ugyanis Szlovákia túzokállománya négyszázkettő, idén pedig már csak háromszáztizenhét volt. Az elnökség ezért elrendelte a túzokállomány szigorú védelmét. Betiltotta egyebek közt a túzok tartózkodási helyének fényképezés és filmezés céljából történő látogatását is, és lehetőséget keres arra, hogy Csallóközaranyos körzetében nevelő telepet létesítsen legnagyobb madarunk mesterséges tenyésztésére. Az elnökség a fentieken kívül sok más feladat teljesítését is értékelte. —hai— HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • Horgászélmény az Ipolyon Az Ipoly legtisztább folyóink közé sorolható. Iparilag nem nagyon szenynyezett. A romantikus táj vonzza a nyaralókat, sporthorgászokat hazánk minden tájáról. Közrejátszik ebben a halállomány sokrétűsége is. Sporthorgász barátaimmal Hrnétár Pavollal, Porubský Bélával és a gépkocslvezetével, a málasi származású Zoltán barátunkkal, hűvös, kedvezőtlen időben vertünk sátrat a parton. Azzal a tudattal, hogy horgászszenvedélyiinket szerencse kíséri. A hazai horgászok nem sok jót jósoltak, hiszen szerintük az utóbbi na pókban még csak „toklászt“ sem fogtak ezen a tájon. Hrnöiár barátom csalétkül lótetűt, kishalat, főtt krump lit, kukoricát, tésztát és hernyót hozott, számolva minden eshetőségre. A horgok felszerelése után a halak beetetése következett nyers marhavérrel kevert darával. A hajnali órák ban az egyik horogra másfélkilós márna, a másikra pedig egy kilós angolna akadt. Az előbbi csalétke lótetű, az utóbbié pedig kishal volt. Vala mennyien csodálkoztak, ho'gjj az Ipolyban angolna Is horogra akadhatI Legtöbb gondot a kígyószerű, de nagyon ízletes húsú angolna nyúzása okozta. A további horgászás eredménye még egy kilón felüli csuka, ponty és öt darab busa volt. A rövid időre való tekintettel sem harcsát, sem süllöt nem sikerült fogni, de a horgásztársak fó tapasztalatokat szereztek és reménykednek, hogy a. közeljövőben az említett nemes halak sem kerülik majd el horgukat. Az említett halakon kívül számos más fehér hal is gazdagítja az Ipoly folyó ezen szakaszát. A sporthorgászok és a hozzáértők nem bánják meg, ha az Ipolyt választják horgászhelyül. Természetesen ismerni kell a folyó halgazdag szakaszait, hiszen a szabályozás következtében egyre kisebb a horgászparadicsom. Nem túl sok az említett horgászzsákmány három nap alatt, ha azonban tekintetbe vesszük az egy hete tőlünk nem messzire horgászó barátaink eredményét — akik egy „toklászt“ sem fogtak —, a zsákmány Hrnöiár Pavol horgászszakértel mét dicséri. A sikert ízletes ebéddel, rántott hallal ünnepeltük meg, s erre jól csúszott az ún. málasi füzfadugós vinkó. Azzal búcsúztunk a romantikus tájtól, hogy egy év múlva ismét találkozunk. Majerszky Márton A sporthorgászatban a zsákmány ” megszerzése nagymértékben függ a felszerelés minőségétől, de használatától Is. Némely horgásztárs felszerelése a legkényesebb igényeket is kielégíti. A legújabb — és egyben eléggé drága — teleszkóp botok vagy zárt dobú orsók tulajdonosait egyre nagyobb számban látni vizeink mellett. Pontyozáshoz azonban más is szükséges! Kielégíteni a ponty étvágyát, felcsigázni kapási készségét, gazdag tapasztalatot igényel, ami sokéves megfigyelés függvénye. Tény persze az is, hogy esetemként a nagy tapasztalatú horgász is meglepődhet ... Szombatonként a pontyokkal betelepített tavon velem szemben rendszerint egy sokéves tapasztalatairól dicsekvő idős horgász telepszik le. Bár senkinek nincs állandó helye, a horgásztársak többsége mégis tiszteletben tartja a megszokottságot. Akadnak köztünk persze olyanok is, akik abban a hiedelemben, hogy nekik Is sikerül megakasztani egy-egy pontyot, mindig oda telepednek le, ahol valaki előzőleg már megakasztott egyet. Ebből aztán céltalan futkosás következik. Érthetően elmarad a várva várt zsákmány. A pontyozó helyet ugyanis — a fogás érdekében — beetetéssel elő kell, készíteni. Aki ezt nem teszi, annak a zsákmánya magától értetődően kisebb mint azé, aki beetetett. : Egy alkalommal megfigyeltem, amint szóban forgó idős horgásztársam úszója a reggeli kapás időszakában mesésen elmerült, mire ő szokás szerint bevágott. A harmincas zsinór azonban a következő másodpercben a szerelékkel együtt elszakadt. Nagyobb bosszúság nem érhetné a horgászt, hiszen elmaradt a zsákmány, és elveszett a jó kis horog, az ólom és az úszó, mert a zsinór a felső ütköző mögött szakadt el. Vízparti boszúságok Őszintén szólva rosszallóan csóváltam a fejemet, s meg is jegyeztem, hogy tapasztalt horgásznak nem szabadna beszakítania zsinórját, ha a peremiutó dobjának a fékjét kívánt módon kioldotta volna. A horgásztárs bizonyítgatta, hogy fékje szabadon volt, én azonban ezt nem nagyon hittem el. Gondoltam, hogy az öreg restellt a történteket és ezért elhallgatja a valóságot. Az elmúlt szombaton azonban ugyanez történt velem Is. A főtt kukoricával felcsalizott harmincötös zsinórra felkötött horgot a beetetett helyre dobtam, majd félkilenc tájban úszóm lassú helyváltoztatására figyeltem fel, aztán pár pillanat múlva a merülés következett. Ezzel egyidejűleg.ieüyhén bevágtam, de a következő pillanatban már reccsent is a harmincötös zsinór és csak üresen tekerhettem fel a dobra. Mit mondjak?, Bosszús voltam. Első dolgom az volt, hogy megvizsgáljam a léket. Kioldott állapotbart volt. Erről ugyanis a horog bevetése előtt mindig gondoskodom. Ez meggyőzött róla, hogy a ponty akkor is elszakíthatja a zsinórt, ha a fék szabadon van. Ez megköveteli, hogy más alkalommal óvatosabb legyek. Peremiutóm dobján új, NDK behozatalból származó 35-ös, minőségi zsinór volt. így, nem gyanakodhattam a zsinór esetleges elhasználódási károsodására. Mivel szakítás alkalmával a ponty erősen felkavarta a vizet, ebből arra következtetek, hogy szakítószilárdságot jócskán meghaladó példánnyal állhattam szemben. Minden bizonnyal ez lett volna az utóbbi zsákmányaim legnagyobbika. Sajnos, nem így történt. Miért írtam le észrevételeimet? Azért, hogy mások okuljanak belőle és a horgászatra 'elindulás előtt alaposan vizsgálják meg a szereléket, így talán nem éri őket hasonló meglepetés és bosszúság. Még talán anynyit, hogy a ponty horgászatáról írott és íratlan szabályok úgylátszik soha nem egészülnek ki, mert meglepetések könnyen érhetik az emberi. —hal— HOGYAN SÜLLÖZOM? A süllőzés nagyon élvezetes és szórakoztató. Számtalan formája és változata ismeretes. Vannak akik „keresőznek“, ami abból áll, hogy őt-hat méteres hosszú horognyélre erősített zsinór végére drőttü segítségével hosszában élettelen böklehalat erősítenek. Ennek a végére a faroknál helyezem el a kettes vagy a hármas horgot. Ezen alkalmatosságot a parton haladva úgy mártogatom a vízben és húzogatom, hogy az élettelen böklecsali szinte villantőként hat. Ennek segítségével ki lehet csalogatni és horogra kapni a fenék kövei közt meghúzódott, óvatos süllőt. Majdnem a lentihez hasonló a „mártogatás“ Is. Ennél szintén nagy szerep jut a hosszú horognyélnek. Ez a horgászás majdnem hasonló az előbbihez. Ennél azonban az élettelen bükiét már csak vékony halszelet helyettesíti. A felcsalizott horgot a szelettel úgyszólván benyújtom a víz kövei vagy egyéb akadályai közé és hosszú nyelem segítségével úsztatom a rohanó vízben. A rejtekhelyekről a szeletre rákap a süllő. Erre a célra használhatunk azonban fehér gumilemezkéhől kivágott szeletet is. Ezen módszerrel sikerrel hasznosítom a kisebb fajta élő pirosszárnyú keszeget, esetleg az ugyancsak élő kisebb böklehalat. Ezeket a süllő nagyon kedveli. Az összes módszerek között legérdekesebb változata a süllőzésnek a halszelettel való fenekezés, az élő kishallal való horgászás, esetleg csíkkal felcsalizott horog használata. Ilyenkor a horgot szokás szerint nyolc-tíz dekás ólomnehezékkel rögzítem a mederfenékhez, s a horogra erősített halszelet a sebes vízben lebeg. Ugyanezt teszem az élő kishallal és csíkkal is. Ha azonban csíkot akasztok horgomra, nem felejtem el az élőké magasabbra való felkötését, hogy a csík — a legértékesebb csalétek — el ne érje a mederfenék iszapját vagy homokját. Ha ugyanis elérné azt, abban el is bújna és akkor hiába várnék süllőkapásra. Megfigyeléseim alapján a süllő legjobb kapási időszaka október végéig tart. Leginkább a kora reggeli és a késő esti órákban foghatjuk meg. Magam is fogtam süllőt hajnali három-négy óra tájban, nyáron pedig az esti szürkületben, HOLCZER LÁSZLÓ
