Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-08-26 / 34. szám
197B. augusztus 26. .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 A szocializmus országaiban Elmélyülnek Ezerkilencszáznegvvennégy augusztus 23. örökre bevésődött a román nép történetébe. Ezen a napon a hazafias erők a kommunista párttal az élen elsöpörték a fasiszta kormányt, felszabadították Bukarestet és az ország más részeit a betolakodott náci egységektől. A katonai diktatúra eltávolítása után a román hadsereg csatlakozott a gyorsan előretörő szovjet egységekhez és részt vett Magyarország és hazánk felszabadításában. Mintegy negyedmillió romániai katona harcolt Csehszlovákiában és közülük sokezren elestek a makacsul védekező német hadsereg kiűzése közben. A második világháborút követő években megindult a demokratizálódási folyamat az országban. 1947-ben a demokratikus erők a kommunista párttal az élen eltávolították a királyt, és ezzel véget ért a félfeudális rendszer és létrejött a Román Köztársaság. Az elmaradott agráripari ország nagyot lépett előre az elmúlt évtizedekben. Az államosított ipar fejlesztése óriási ütemű volt, s ennek eredményeként már régen nem a mezőgazdaság a döntő gazdasági tényező az országban. Az ipar negyvenszerese a második világháború előttinek. Persze ez nem azt jelenti, hogy a mezőgazdaság nem fejlődött. Az átszervezett szocialista mezőgazdaság háromszor annyit termel mint 1938-ban, és ez jelentős a lakosság élelmiszerrel való sokoldalú ellátásában. Persze vannak még jelentős tartalékok, korszerű gépesítés, a tudományos kutatás eredményeinek jobb felhasználása, amelyek által mégjobban lehet növelni a termelést a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. Különben Románia ipara jelentős mennyiségű mezőgazdasági gépet gyárt, amelyek közül jónéhányat a mi mezőgazdasági üzemeinkben is megtalálunk. Az ipar és mezőgazdaság fejlődésével egyidoben növekedett a szocialista ország lakosságának életszínvonala. Az 1950-es évekhez viszonyítva a lakosság jövedelme több mint a duplája. Az iskolarendszerre 15-ször annyit fordít az állam, mint a szocializmus építésének kezdetekor, és az egészségükre 18-szor fordítanak többet. A szocialista Románia egységének, összefogásának fényes bizonyítéka a tavalyi elemi csapás, a földrengés okozta károk gyors eltávolítása. Igaz, segítségükre sietett az internacionalista összefogás, de a hatalmas erőkifejtés a földrengés által sújtott országra hárult. Egy jó esztendő telt el és már alig van nyoma a földrengés okozta károknak. A Román Szocialista Köztársaság 131 országgal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, és több mint 140 állammal kereskedik. Érthetően Romániában is — mint a szocialista közösség egyik országában — nagy figyelmet szentelnek a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés fejlesztésére. A legutóbb Bukarestben megtartott KGST-tagállamok kormányfőinek XXXII. ülésszaka még jobban elmélyítette a kapcsolatokat. Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt a kapcsolatok főtitkára, köztársasági elnök, erről így nyilatkozott: „A KGST országainak tanácskozása több jelentős dokumentumot fogadott el, amelyek hozzájárulnak a szocialista közösség országainak gazdasági fejlődéséhez“. Hozzáfűzte, a Román Szocialista Köztársaság a jövőben mélyíteni és szilárdítani kívánja a szocialista országokkal való együttműködést. A nemrégiben megtartott párt- és állami aktíván azt is kijelentette: „Külpolitikánkban jelentős szerepet tölt be a Szovjetunióval való barátság, együttműködés, és a szolidaritás állandó fejlesztése. E politika érvényre juttatásában a kölcsönös tisztelet, a barátság és a kölcsönös segítségnyújtás gazdag hagyományaiból indult ki és ma is ebből indul ki“. Románia sokoldalú kapcsolatai közül jelentős a hazánkkal való baráti együttműködés. A gazdasági, kulturális, műszaki kapcsolatok egyre jobban elmélyülnek és megvannak a lehetőségek a továbbfejlesztésre. Az 1971— 1975. évi ötéves terv időszakában az árucsere-forgalom terjedelme az előbbi ötéves tervhez viszonyítva több mint másfélszeresére emelkedett és a múlt évben aláírt megállapodás szerint 1980-ig több mint 50 százalékkal kell emelkednie. Különösen kedvező távlatok mutatkoznak a termelési koncepciók területén, a két ország fejlődése szempontjából nagy jelentőségű ágazatokban, a munkagépek gyártásában, a vegyiparban, az ellenőrző műszerek készítésében és még néhány más fontos dolog gyártásában. Nemrégiben emlékeztek meg a csehszlovák—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulójáról, amelyet 1988-ban további 20 évre meghosszabbítottak. Azóta már többször találkozott a két ország pártküldöttsége. Legutóbb, tavaly, Gustáv Husák elvtársnak a CSKP KB főtitkárának, a köztársaság elnökének vezetésével küldöttség látogatott el Romániába. A tárgyalások során Husák elvtárs kijelentette, hogy a két szocialista ország közötti kapcsolatok, a barátsági, együttműködési, kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban fejlődtek. Valójában az elmúlt évek eredményeit mérlegelve megállapítható, hogy évről évre bővülnek a sokoldalú kapcsolatok. A szocialista országokból elsősorban a kohászati berendezéseket, szerszámgépeket, teher- és személygépkocsikat, gép- és vegyipari termékeket, üveget, komlót, sört, textilipari termékeket exportál. Romániából főleg kőolajipari termékeket, cementet, papírt, bútort, húst, zöldséget, bort és dohányt hozunk be ellenértékként. A gazdaságilag elmaradt Románia ezelőtt 37 eszztendővel lépett a szocializmus építésének útjára. Az elért eredmények igazolják a legfejlettebb társadalmi rend igazát, a nagyszerű eredmények elérését minden téren. Örvendetes, hogy egyre jobban mélyül hazánk és Románia sokoldalú gazdasági és kulturális kapcsolata, valamint a közös álláspont a béke megvédése érdekében. TÖTH DEZSŐ A kedvenc összeszerelhető játékszere Az amerikai sajtóban tudományos körökből szerzett értesülések láttak napvilágot arról, hogy a katonai körök „korszerűsített“ nukleáris robbanófejek és egyéb alkatrészek megosztott gyártását szorgalmazzák, hogy így teljes lendülettel beinduljon a neutronfegyver gyártása. (V. Fomicsev rajza) Szocialista kapcsolatok kotió)a A napokban a szocialista országok közös gazdasági sikeréről érkezett hír: az Orenburgtól a Szovjetunió nyugati határáig húzódó gázvezeték keleti ága elérte a harkovi területet. Itt 1500 kilométernyi szakasz építését fejezték be, s várható, hogy már az ősszel hazánk is részesül a szovjet földgázból, a modern ipar nélkülözhetetlen, fontos nyersanyagából. Az előre megállapított szállítási határértékek szerint évi 2 millió 800 ezer köbméter gázt kapunk az elkészülő Szövetség gázvezetéken keresztül. Am nemcsak mi leszünk ilyen szerencsések, hanem más szocialista testvérországok is, melyek részt vesznek a KGST célprogramjainak közös megvalósításában. Így például a szibériai szélsőséges éghajlati körülmények között épülő Uszty—Ilimszk-i cellulóz- és papírgyár magyar építői ünnepélyes búcsúztatás után a napokban haza tértek. A Komszomol Központi Bizottságának felkérésére 150 tagú csoport azonban még maradt egy évig, a létesítmény teljes befejezéséig. Hazánkból mintegy kétezer polgártársunk működik a gázvezeték-építés csehszlovák szakaszán, Palaszovka és Szohranovka térségében. Ideiglenes házgyárat létesítettek, melyben épületelemeket gyártanak, továbbá szivattyúállomásokat szerelnek fel. Részletesen felsorolhatnánk az építkezés többi szakaszainak eredményeit is, a más testvérországok kijelölt munkaszakaszán elért eredményeket. Ám ne temetkezzünk számok áradatába, mert könnyen elveszhet a lényeg. A KGST mai fejlettségi fokán ugyanis nem egyszerű gazdasági tömörülés, hatalmas arányú építőmunkának valamilyen nagyméretű koordinátora. Ennél sokkal jelentősebb szerepet tölt be: minőségi változások óriási munkalaboratóriuma, egyben új, szocialista nemzetek kohója, nevelő iskolája. A jövőre fennállásának harmadik évtizedét ünneplő szervezet mai kiforrottságában nem egyszerű gazdasági tömbként jelenik meg előttünk, hanem a szocialista országok ereje egyesítésének sajátos, gazdasági, de ugyanakkor más területekkel szorosan összefonódó, velük egységben, egymást kiegészítve ható tényezőként. Azzal szemben, hogy a KGST fennállásának első időszakában a tagországok kétoldalú kapcsolatait, főként árucsere-kapcsolatait mozdította elő, a későbbi fejlődési időszakban már a sokoldalú együttműködési kapcsolatokat szorgalmazta és mindinkább koordinátorként lépett fel. A jelenlegi fejlődési szakaszban működésének domináns jellemzője a mind konkrétabbá váló szakosodás és integrálódás. Sőt, a KGST keretében ma már nemcsak egyes országok feladatvállalásairól van szó a közös intézmény keretében, hanem több ország közreműködésével megvalósuló páratlan méretű közös létesítményekről, amelyek nemcsak annak az országnak a javát szolgálják, melynek területén épültek, hanem a hozzájárulás nagyságának megfelelően az egész szocialista közösségnek hasznára vannak. Így ennek a közös építő törekvésnek a gazdasági mellett igen lényeges politikai eredménye is van, ez a szocialista testvérországok népeinek közeledése. A gazdasági integráció tehát nemcsak a szoros értelemben vett gazdasági élet egybefonódását jelenti, hanem a szocialista országok népei kapcsolatáénak szorosabbra fűződését is. Vajon nem ennek példáját mutatja közös célprogramok megvalósítása? Hisz az egymás mellett dolgozó fiatalok elhozták egymás népének kultúráját, szokásait, kölcsönösen megismerkednek velük s ezáltal gazdagodik szellemi világuk. Az integráció szóban benne foglaltatik az egység fogalma is, tehát a szocialista integráció törvényszerűen kifejezi a szocialista közösség országainak egyre erősebben formálódó egységét is. A szocialista országok egymáshoz közeledésének, politikai, gazdasági és társadalmi életük integrálódásának folyamata ma már általános, történelmi fogalom, a szocialista világ továbbfejlődésének elengedhetetlen velejárója. Időszaki terveik általános egyeztetése, programjaik megvalósításának egybehangolása a kérdésnek természetesen csak egyik oldala. Az egyik oldalon látnunk kell azt, hogy a KGST a lehetőségeket, a struktúrát, a formát adja meg e történelmi jelenség kibontakozásának, intézményessé teszi ezt az objektiven szükséges történelmi, fejlődési folyamatot. A másik oldalon látnunk kell aalt hogy a KGST mint a szocialista államok gazdasági ós politikai egységének kifejezője, igen erőteljes hatást gyakorol a túlsó oldalra is, a tőkés világra. Elsősorban éppen az annyit emlegetett egységéből eredő előnyeivel, amelyek nagy mértékben megkímélik országainkat a tőkés világot már marcangoló válság legkeményebb hatásaitól. A szocialista közösség külpolitikájával és a Varsói Szerződésén keresztül védelmi politikájával is kedvező lehetőségeket biztosít gazdasági céljainak elérésére. Mivel pedig politikájának minden területén fő cél a békés fejlődés szavatolása, nagyon logikus volt az a javaslata, hogy a két gazdasági tömörülés — a KGST és a Közös Piac — vegye fel az együttműködést bizonyos területeken. Becsületes elképzelések szerint ez kölcsönösen előnyös valami. Ebben az irányban már meg is kezdődtek a tárgyalások, de most is bebizonyosodott, hogy a nyugati világ mellékgondolatokkal ült a tárgyalóasztalhoz. Nem volt hajlandó tárgyalni a KGST-vel mint tömörüléssel folytatandó kereskedelmi együttműködés elveiről, hanem csak a tagállamokkal különkülön kívánt egyezkedni, ami miatt a tárgyalásokat elodázták. A Nyugat már nemegyszer meggyó-* ződhetett a szocialista világgal való gazdasági és egyéb kapcsolatainak eredményességéről. A szocialista országok megrendelései például nem egy nyugati tőkésorszégban enyhítettek a foglalkoztatási gondokon, biztosítottak munkát a dolgozóknak. U- gyanakkor a szocialista országok megbízható gazdasági partnerek, pontos és lelkiismeretes szállítók. A KGST a gazdasági együttműködés kezdeményezésével fontos lépést tesz a szocialista külpolitika támogatásara. A gazdasági együttműködés ugyanis az ismert lenini elvek értelmében, továbbá a helsinki Európa-értekezlet záróokmányának rendelkezéseiből kifolyólag fontos eszköze a béketeremtő intézkedéseknek, a békés kapcsolatok ápolásának legfontosabb területe. Lőrincz László A világ lelkiismeretéhez szóltak 30 EVES A BÉKE-VILÄGMOZGALOM Harminc éve, hogy 1948. augusztus 25-én a világ neves értelmiségiéi közül mintegy hatszázan, tudósok, művészek és a szellemi élet más kiválóságai a lengyelországi Wroclawban összejöttek és lerakták a béke-világmozgalom alapjait. Megmozdulásuk közvetlen oka az volt, hogy röviddel a második világháború befejeződése után az amerikai imperializmus kizárólagosnak vélt atommonopóliumára támaszkodva a nemzetközi élet uralkodó tendenciájává tette a hidegháborút. Ma már történelmi személyiségek a béke-világmozgalom elindító személyiségei — Frédéric Jodiot-Curie és felesége Iréné, francia atomtudósok, Martin Andersen Nexö, Ilja Ehrenburg, Mihail Solohov írók, Paul Eluard francia költő, Lukács György, a kimagasló magyar marxista filozófus, Hewlet Johnson, canterburyi érseki helynök és sokan mások. „Nem elég nem akarni háborút, cselekedni is keli a békéért!“ — így hangzott a jelszó, melynek jegyében kibontakozott a cselekvő, tömegeket világszerte magával ragadó békemozgalom, mely egy újabb háború megakadályozására irányuló, nemzedéköltőn át folytatott békeszerető politika, világmegmozdulások szerves része lett. Érthető, hogy a béke-világmozgalom céljai és törekvései mindenkor találkoztak a szocializmus országainak gyakorlati politikai céljaival, tömegtámogatást jelentettek a nemzetközi fórumokon vívott harcuknak. A békemozgalomnak ilyen értelemben igen nagy szerepe volt abban a világméretű törekvésben, amely a Vietnamban háborút vesztett amerikai agresszorokat végülis kivonulásra kényszerítette. Ugyancsak nagy szerepe volt a békemozgalomnak abban az erkölcsi ráhatásban, amely a nyugati kormányokat a helsinki Európa-értekezlet tárgyalóasztalához késztette. A százmilliókat tömörítő, 30 éves béke-világmozgalom a jövőben is megbízható harcostársa lesz a lenini békepolitikát folytató szocialista országoknak. KANIZSA ISTVÁN Külpolitikai kommentárunk Hangzatos szavak spanyolfala mögött Két hete, hogy két ázsiai hatalom béke- és barátsági szerződést kötött egymással. Nem különleges világesemény ez, megszokott diplomáciai aktus az államok kapcsolataiban, ez egyszer azonban nagyon is felfigyeltetett magára, mind tartalmával, mind a szerződő felek kilétével. A szerződéskötő ugyanis nem volt mást, mint a Kínai Népköztársaság, ázsiai nagyhatalom és a Japán Császárság, a kapitalista világgazdaság ázsiai oszlopa. Örömmel üdvözölné a világ a békeszerződést, mely megkésve ugyan, hivatalosan régi ellenségeskedésnek vetne véget és új távlatokat nyitna a két ország kapcsolatainak alakulásában, ha nem volnának — enyhén szólva — bökkenők. Vagyis világosabban: ha a hivatalos okmány békeszólamai nem lepleznének nagy kínai terjeszkedési szándékokat, melyek közös nevezője ádáz szovjet ellenességre épülő expanzivitás, ázsiai terjeszkedési vágy. A mindössze ötcikkelyes szerződésnek ugyanis van egy sokat emlegetett „hegemónia“-kitétele. Ez a záradék, amelyet Peking urai a szó szoros értelmében úgy erőltettek a japán kormányra, melynek kifogásai és fenntartásai voltak vele szemben, ugyanis nem arra vonatkozik, hogy Peking nagy nyíltan, feszélyeztetettség nélkül vezető szerepre törekszik Ázsiában, s ezzel kapcsolatban nem ts lebecsülendő területi követelései vannak más országgal szemben. Való értelme az, hogy Peking Ázsiában erőket akar toborozni és tömöríteni a Szovjetunió ellen, melyet képmutatóan hegemonisztikus törekvésekkel vádol. Japánnak gazdasági és egyéb józan elgondolásokból is mindenkor érdeke volt a jó szomszédi kapcsolatok és barátság ápolása a Szovjetunióval, s érthető, hogy a kormányfő és a vezető diplomaták ellenezték a szerződés említett „hegemónia“ záradékát. E- miatt a tárgyalások többször is félbeszakadtak, de Peking hajthatatlan maradt. Ragaszkodott a záradék beiktatásához, s ennek elfogadása végett arcátlan gazdasági nyomást gyakorolt a japán kormányra. Egyebek között gazdasági szerződéseinek, szállításainak nem teljesítésével fenyegetőzött A japán kormány végül beadta derekát. A liberális demokrata párti kormány saját pártjának intelmeit sem szívlelte meg. A kormánypárt ugyanis joggal tart attól, hogy a szerződés akár szó szerinti, akár pekingi értelmezése, adott pillanatban végzetes háborús kalandba sodorhatja Japánt, amely több mint harminc évvel ezelőtt már megélt egy nagy világégést. Sovány vigasz a kormánynak, hogy a szerződés egyik cikkelye azt a megállapítást tartalmazza, hogy az okmány tartalma nem befolyásolja aláíróinak a harmadik országokkal fenntartott vagy a jövőben ápolandó kapcsolatait. Vitathatatlan, hogy a szerződés éle a Szovjetunió ellen irányul, s ez a jövőben beárnyékolhatja a szovjet—japán kapcsolatokat is. Ennek pedig elsősorban Japán látná a kárát. A Kínával szomszédos, vagy valamilyen konfliktusból kifolyólag a múltban Kínával kapcsolatban állt országok (például az első helyen India) képviselői magyarázatot kértek a kínai—japán szerződéssel kapcsolatban. Ugyanis jól látják, milyen hegemónia veszélye fenyegeti az ázsiai, különösen a délkelet-ázsiai népeket. Peking mohó terjeszkedési vágya, mely nem ismer határokat, egyszer megfogadott barátságot, hanem mindent elsöprő erővel kívánja megvalósítani nagyhatalmi uralomvágyát. Ez feltétlenül éberségre int Ázsiában. —őr—
