Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-08-26 / 34. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. augusztus 28. Értékes ember Luhan Štefanról, a manai egyesített szövetkezet gépszerelő csoportjának vezetőjéről, nagyon jó véleményeket hallottam. Dicsérik munkabírását, találékonyságát, és általában azok közé az emberek közé sorolják, akik nem sajnálják az időt és fáradságot a jó minőségű munka érdekében. Szakmai imeretéit az aratás alkalmával is hasznosítja. A szövetkezet maftai részlegének kombájnjait hoszszú évek óta Luhan elvtárs csoportja készítő elő az aratásra, és mivel a brigád több tagja a csoportvezetővel együtt kombájnomként vesz részt az aratásban, elsőrendű kötelességüknek tartják azt, hogy az arató-cséplő gépek technikai állapota kifogástalan legyen. Ennek is köszönhető, hogy a gazdaság kombájnosai rendszerint kitűnő hektárteljesítményeket érnek el az aratás alkalmával. így történt ez az idei aratáskor is. Luhan Štefan Trsťanský Pavel segédkombájnossal E 516-os arató-cséplő gépükkel ősz-Jó kombájnos, kitűnő gépjavító szesen 156 hektárról takarították be a gabonát, 2 %-os szemveszteség mellett. Ezzel az eredménnyel Luhan Štefan és társa a kombájnosok szocialista versenyében — az Ё 516-os kombájnok kategóriájában — megérdemelten elnyerte az első helyezést. De szóljunk egy-két szót Luhan Štefan múltjáról is. 1965 óta dolgozik a szövetkezet szerelőműhelyében. A szakmában való jártassága, találékonysága és az emberekhez való jó viszonya miatt élvezi munkatársai bizalmát. Társai véleménye szerint a megoldhatatlannak tűnő szereléseket, problémákat rendszerint Luhan elvtárs vállalja magára és oldja meg sikeresen. Kevés alkalommal „fagy be“ a műhely alkatrészhiány miatt, mivél Luhan Štefan ösztönzésére számos alkatrészt maguk is el tudnak 'készíteni. Találékónyságát 1977-ben siker koronázte: elnyerte Az 1977-es év újítója címet, majd ezt több kitüntetés, elismerő oklevél követte. Mind az aratásban, mind más munkaterületeken elért jó eredményekhez csakis gratulálhatunk Luhan elvtársnak. —ita— Derekes munkát végeztek. Sikerült Vizent Béla tízgyermekes családból származik. Akárcsak testvérei, ő is hű maradt a mezőgazdasághoz. A középiskola befejezése után munkahelyének a Hubicei (Gomba) Állami Gazdaságot választotta. Nagyon szerette a gépeket, rövidesen traktorra szerzett jogosítványt. Később kombájnos lett. Nem is akármilyen. Ezerkilencszázhatvannégyben — először — 2M típusú kombájnnal aratott, majd SK— 4-est kapott. Ezzel is kimagasló eredményeket ért el. Nemsokára rezort kitüntetést kapott jó munkája elismeréseként. Az idén, immár tizenharmadszor, FAHR típusú kombájnjával vett részt a nagy csatában. Társa Ravasz Zoltán volt. Július tizenkettedikén, hajnali ötkor indultak, hogy „kasza alá“ vegyék a Gombai Állami Gazdaság gabonatermését. Csakhogy a szeszélyes időjárás miatt eleinte nem tudtak folyamatosan dolgozni. Az első héten csupán pár óráig üzemelhettek az arató-cséplő gépek. Napi teljesítményüket sokszor az egyenetlen érés, a túl megdőlt gabona fékezte, no meg a gyakori géphibásodás. Ott volt Ravasz Zoltán gépjavító, aki szükség esetén akár éjjel is kijavította az elromlott gépet. Így másnap újra indulhattak, csakhogy minél több gabonát learassanak. Végre beköszöntött a meleg idő. A kombájnosok most már megállás nélkül hajtottak, vágták a beérett gabonát. Július utolsó napjaiban sikerült betakarítaniuk ezerháromszázharminc hektárról a búzát és hétszázhetven hektárról az árpát. Vizent Béla száznyolcvanhét és fél hektár gabonát aratott le, ami hatezernyolcszáztizenhét mázsa szemtermésnek felel meg. Ezzel a teljesítménnyel a dunaszerdahelyi járás legjobb kombájnosa lett. Vizent Béla harminchat éves fiatalember. Két gyermek édesapja, társadalmunk példás dolgozója. Brányik György, az összüzemi pártbizottság elnöke, elismeréssel beszélt róla. — Megbecsüljük, szeretjük őt, mert eredményesen, jól dolgozik, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az állami gazdaság időben teljesítette gabonaeladási tervét. Ebben, rajta kívül, nagy érdemük van a, vendégkombájnosoknak is, akik szintén derekas munkát végeztek. —nt— Idestova négy éve annak, hogy Angyal István a Dunajská Lužna-i szövetkezet hamuliakovói (Gútor) részlegének javítóműhelyébe került. Bár nem kezdőiként jött új munkahelyére, mégis itt, a jól irányított, munkaszerető és összeforrott közösségben tökéletesítette szaktudását, s rövid időn belül a legjobb dolgozóvá képezte ki magát. Az előretörő, versengő hajlamú fiatalember részére az érdekes és izgalmas munkakör teljes érvényesülési lehetőséget tárt fel. Itt szállt először a gabonatáblákat szelő óriások nyergébe. Megtanulta, hogyan kell a bonyolult gépeket kezelni s uralni. A gabonacsatából először az SzK—4-es majd az SzK— 6-os Kolosz kombájnon, versenybe szállva az idővel, a legjobb teljesítményért küzdve vette ki részét. Teljesítményét évről évre növelte. Múlt évben csaknem hajszálon múlott, hogy e „mezőnyben“ nem jutott a Bratislavavidéki járás győztesei közé. Vetélkedő kedve emiatt nem lankadt, ellenkezőleg: szilárdult. Az idén újból bekapcsolódott az SZFSZ járási bizottsága által szervezett versenybe, s az SzK—6 Kolosz kombájnok csoportjában — sportnyelven kifejezve — a döntőbe került. A szövétkezet gabonatábláin pontosan 161 hektárt aratott, s úgyszólván nyolcezer mázsa szemet csépelt ki. Ezzel a teljesítménnyel a járásban a legjobb eredményt érte el. A küzdelmet az elsőbbségért azonban tovább folytatja a kunovlcel szövetkezet (Uherské Hradište-i járás) dűlőin. így hát személyesen nem találkozhattam Angyal Istvánnal. Munkatársai azonban szívesen s látható büszkeséggel nyilatkoztak róla. Megtudtam, hogy a lakatos szakmát Bratislavában tanulta ki, ahol később megnősült és egy ideig ott is lakott. De szíve mélyén mindig a csendes, nyugodalmas falusi élet után vágyott. Hamarosan hátat is fordított a nyüzsgő, zajos nagyvárosnak, s családjával szülőfalujába — Gútorra — költözött. A törekvő, vetélkedő hajlamával ellentétben szerény és csendes ember, aki úgyszólván a munkának és családjának él. Segítőkészsége és őszinte baráti természete miatt munkatársai körében közkedvelt. A munkában, de a munkán kívül is, kiválóan megállja a helyét. Szorgalmát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a munkából hazatérve az új otthon, a családi ház építésénél szorgoskodik. A huszonhat éves Angyal István sok elfoglaltsága mellett aktívan részt vesz a község sportéletében is. A helyi sportszervezet tagja. Kiváló, sokoldalú sportoló, de — ahogy barátai mondják — elsősorban a helyi labdarúgó-csapat támasza. A legnagyobb szenvedélye azonban a horgászat. Ez nemcsak örömöt, hanem a nehéz munka utáni igazi pihenést és kikapcsolódást jelenti számára. A szövetkezet vezetői a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla. Kiváló dolgozó a kombájnon és a műhelyben egyaránt. Minden tekintetben értékes ember, akiben bízni, s akire építeni lehet. —klam Mindenki megállta a helyét A gyors szalmahegyűjtés legalább annyira fontos, mint maga az aratás. Ezt szem előtt tartva készültek fel és indultak neki az idei gabona-betakarításnak a tomášovi (Fél) földművesszövetkezetben. fgy nem véletlen, hogy a Bratislava-vidéki Járásban elsőként s egyben a legrövidebb idő alatt gyűjtötték be és rakták kazalba a szalmát. Varga Tibor, a szövetkezet növénytermesztője elmondotta, hogy amint tói — megtudtam, hogy nem is olyan könnyű művelet a szalmalehúzóváz vontatása. Mindkét vezetőnek összehangoltan kell a traktort indítani, s egyforma sebességgel haladni. Mivel az első nyolc, a másik pedig tíz éve traktoros, az igényes feladatot játszi könnyedséggel végezték. — A szalmalehúzóvázzal sokkal gyorsabban ment a munka — jegyezte meg Mózses Antal — mint az önjáró rendfelszedőkkel. A szerkezete ezenaki ugyancsak traktoros és hat éve dolgozik a szövetkezetben. Elmondotta, hogy a betakarítás előtt a rendfelszedőket nagy gonddal kijavították. Így hát műszaki zavar miatt a gépek csak ritkán szüneteltek. Társaival — Szimet Ferenccel, Mucska Jánossal és Valacsai Zoltánnal — együtt egy ötven hektáros parcellán például két nap alatt gyűjtöttték be a szalmát. Varga Tibortól megtudtam, hogy Kulcsárik József, aki a bulldózert kezelte, tovább tevékenykedik a szalma kazlazásánál, a blatnéi szövetkezetben, ahová kisegíteni küldték. Ügyesen és gyorsan végezte munkáját Gregus József is, akit a kazlak betetőzésével bíztak meg. A csoport valamennyi tagja naponta tizenkét órán keresztül becsülettel, önfeláldozóan végezte munkáját. Ennek köszönve majdnem ötvenhektáros napi teljesítményt értek el és rekordidőben fejezték be a szalma begyűjtését. Az eredmény önmagáért beszél. —klam A mrekek már várják a zászlót... A szalmalehúzóval, amelyet Sztanyo József és Mózses Antal traktoros páros kezelt, gyors ütemben haladt a munka. (Foto: Balazsovits Imre) megkezdték az aratást, a hét kombájn nyomában azonnal csatába szállt a tíztagú szalmabegyűjtő csoport is, a nálunk jelenleg létező legnagyobb teljesítményű gépeken. Pontosabban négy Horal, két szalmalehúzóváz, amit 'két-két traktor vontatott, egy átalakított, hosszabbított karú bulldózer, amely a szalmát kazalba rakta, és egy szalmafújtaté a kazal betetőzéséhez már a betakarítás első napján üzembe állt. A csoport valamenynyi tagja jól megállta helyét és kiváló munkát végzett. A minap a csoport négy tagjával az agronómus irodájában találkoztam. A munkájukról, tapasztalatukról beszéltek. Sztanyó Józseftől és Mózses Antaltól — az egyik traktoros párosklvül olyan egyszerű, hogy műszaki zavar nem is fordulhat elő, hacsak a traktor meg nem hibésodik. De arra nagyon ügyeltünk, hogy a traktorok mindig rendben legyenek. — Idén szinte hihetetlenül gyorsan ment a munka — fűzte hozzá Sztanyo József. — Tavaly ebben az időben a szalmát még javában gyűjtöttük, holott az aratást sokkal korábban kezdtük. Rusák János — aki Horváth Vincével együtt dolgozott — csak két éve traktoros, az új munkakörét azonnal megkedvelte és azt vallja, hogy sokkal jobb érzés kint a szabadban dolgozni, mint a gyárban. Az egyik Horalt Polák Imre vezette, Csépedi István a komjaticei (Komjátj egyesített szövetkezet mllanovcel (Nagykér) részlegén karbantartó. Egész évben bőven akad munkája, de a nyári hónapokban, az aratás ideje alatt, megsokszorozódik a dolga. Ilyenkor a villanyszerelő szakember kombájnra ül. — A gazdaságban 1965 óta dolgozom karbantartóként — vallja önmagáról. — Annak idején szükség volt ikombájnosra, így én is vállaltam az aratást. Később aztán a kombájnostanfolyam elvégzése után olyan gyakoraltra tettem szert, hogy a szövetkezet vezetősége már hosszú évek óta számít a munkámra aratáskor. Csépedi István immár a tizedik nyarat aratta végig, és hogy sikerrel és eredményesen, ezt mind a szövetkezet vezetősége, mind kollégái tényekkel támasztották alá. Mivel István lelkes Az összefogás eredménye A Holicei (Gelle) Gép- és Traktorállomás dolgozói az utóbbi időben sokat hallatnak magukról. Különösen kiváló munkát végeznek a Štvrtok na Ostrove-i (Csallóközcsütörtök) részleg tizenhárom tagú szocialista munkabrigádjának tagjai. Vezetőjük Nagy Baltazár. A közvélemény szerint mindannyian ügyes és szorgalmas emberek. Kitűnően értenek a korszerű mezőgazdasági gépek kezeléséhez, karbantartásához. Részt vesznek a növényápolási, növényvédelmi munkákban és nem utolsósorban az aratásban. Nemcsak mennyiségi, hanem jó minőségű munkát végeznek. Figyelmük mindenre kiterjed. Az idén öt E—512-es kombájnnal, tehát a gépek csoportos bevetésével indultak a nagy csatába. A Hubicei Állami Gazdaság gabonatermését aratták Ágh György vezetésével. Habár a munka nem volt könnyű, ők, amint lehetett, mentek, dolgoztak. Munkájuk végeztével a Gabőikovói (Bős) Állami Gazdaságnak segítettek, összteljesítményük kilencszázhárom hektár. Közel háromszázhatvan vagon gabonát csépeltek ki, minimális szemveszteséggel. Az egy kombájnra eső átlagteljesítmény száznyolcvan hektár volt. Ej volt a dunaszerdahelyi járás csúcseredménye. Külön említést érdemel a csoport tagjai közül Hegedűs Lajos, aki kétszázkét hektárról takarította be a termést. A Bősi Állami Gazdaság Igazgatója levélben köszönte meg példás magatartásukat, jó munkájukat. Amikor a dunaszerdahelyi járásban befejezték az aratást, tudták mi a kötelességük! Tovább menni, segíteni azoknak a gazdaságoknak, ahol a termés még betakarításra vár. A senicai járásban és Csehországban. így egyikükkel sem állt módomban szót váltani. Puszkal Mihály a gép- és traktorállomás műszaki és termelési Igazgatóhelyettese nagyon büszke a szocialista munkabrigád tagjaira. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a brigád fiatal tagjait a feladatok teljesítésére Irányuló öntudatos elkötelezettség tartja össze, meg a jő kollektív szellem. Kisegítik egymást úgy a munkahelyen, mint a magánéletben. Minden munkaszakaszon példásan és jól dolgoznak. Ezt bizonyítják az idei csúcseredményeik is. Ezért valóban megérdemlik a példás dolgozó címet. —nt— Aranyérem tulajdonosai. SZISZ-tag, társaival együtt 6 is részt vesz a kombájnosok ifjúsági versenyében, melyet a SZISZ Központi Bizottsága szervez. De szóljon maga a lelkes kombájnos. — Ebben a versenyben szövetkezetünkből öt kombájnnaszád vesz részt, melynek legénysége csakis SZISZ- tagokből ál. A múlt évben kombájnjaink 980 hektáros összteljesítményével országos helyezést értünk el, amiért a jutalom sem maradt el: szovjetunióbeli kiránduláson vettünk részt a Barátság-vonattal, megnéztük Moszkvát, Kíjevet, Leningrádot. István ezenkívül részt vett a kombájnosok számára az SZFSZ által szervezett szocialista munkaversenyben is, itt sem eredménytelenül. Tavaly az egyéni versenyben előkelő második helyezést ért el, 168 hektáros eredménnyel. Az idei aratásról így beszélt: — Az időjárás következtében az aratás elég vontatottan, kisebb-nagyobb megszakításokkal indult. A gabona eléggé megdőlt, így lassabban haladtunk a megszokottnál. De mivel segédkombájnosom, Kántor István Is munkabíró, becsületes munkát végző kolléga, a nehezített körülmények ellenére is Kolosz kombájnunkkal 142 hektárról vágtuk le a gabonát. Hogy ez az eredmény mennyire felel meg az idei versenyben, majd az eredményhirdetés után derül ki. Mivel a kombájnosok szocialista versenyének eredményhirdetése az újvári járásban már megtörtént, megtudtuk, hogy az SZK—6-os kombájnok kategóriájában az első helyezést Csépedi István és Kántor István érték el. Ezek után jogos a kérdés: mi az a hajtóerő, ami egy kombájnost a jobb és még jobb eredmények elérésére ösztönöz? A kérdésre a íőkombájnos, Csépedi István felelt: — Mivel az aratás jő lefolyása közérdek, azt hiszem, minden kombájnosnak — függetlenül attól, hogy versenyben áll-e vagy nem — hazafias kötelessége jól végezni munkáját. Persze dolgozik az emberben az egyéni ambíció is, amit nálam a gyermekeim is élesztgettek. Még az aratás el sem kezdődött, a gyerekek már figyelmeztettek: „Apu, várjuk a zászlót“. Ügy, mint más években, az Idén is minden gyerekem kap tőlem egyegy zászlót, ugyanis a szocialista munkaversenyben 140 hektár learatása után már három zászlócska jár. —kalita—