Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-01 / 26. szám
1878. Julius 1. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Termesztési programok és a tavaszi árpa termesztésének biológiai racionalizálása K CSKP XV. kongresszusán kitűzött feladat, az önellátás szintje elérésének döntő esztendeje az elért terméseredményeket tekintve az 1978-as év volt. Természetes, hogy az önellátás szintjének elérését célzó programnak ez csupán részlegeredményét jelenti, de mégis jelentős mértékben járul hozzá ennek az igényes feladatnak megoldásához. Az önellátás azonban nem jelenti csupán a termelési tervek valóra váltását az egyre nagyobb hozamokra törekedve. E kérdésben fontos szempont a terméseredmény stabilizálása is, ami szintén részletfeladatnak számít, mégis döntő jelentőségű az önellátásra törekvés igyekezetében. Ma a növénytermesztés anyagi-műszaki szükségleteinek egyre javuló kielégítése, valamint a mezőgazdasági dolgozók állandóan növekvő politikai és szakmai színvonala mellett senki sem kételkedik a tudománynak, mint termelőerőnek, a tudományos vívmányok gyakorlati alkalmazásának jelentőségében. Kétségtelen az is, hogy fokozni kell a műszaki fegyelmet, mely a termelési eredmények egyik megalapozója. E tények ellenére a termelésben felmutatható eredmények nincsenek arányban a termelői adottságokkal. Ezt az egyes teljesen azonos vagy hasonló feltételek között termelő mezőgazdasági üzemek eltérő eredményei bizonyítják. Ennek több oka is van. Nem célom azonban részletesen elemezni a különbségeket. Inkább már most, amikor még tehetünk valamit az 1979-es termés érdekében, a tavaszi árpa termesztési munkáinak elveit ismertetném. Az egyes növények termesztésében elért eredmények ellenére, s ez mindazokra a növényekre vonatkozik, amelyek közvetlenül vagy közvetve befolyásolják az önellátásnak nemcsak mennyiségi, hanem minőségi kérdését. Nem kevésbé fontos, politikai jelentősége mellett, a növényi termékek gazdasági felhasználása is a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, beleértve a közvetlen fogyasztást is. E téren még jelentős tartalékunk van, melynek fokozatos felfedése és kihasználása erősen kihat az önellátás szintjének elérésére. Ügy is mondhatnánk, hogy az önellátás nem kizárólag a nagy terméshozam, hanem a termékek legésszerűbb felhasználására is vonatkozik. A legfontosabb tényező viszont továbbra is a növénytermesztés marad. Az agronómiái szolgálatnak munkáját a növényzet alakításának elvéből kiindulva a terméshozamok programozásával kell végeznie. Mit értünk programozás alatt? Mindazoknak a kölcsönösen összefüggő tényezőknek és intézkedéseknek egész komplexumát, amelyek optimális körülmények között megteremtik az előre meghatározott termés elérésének lehetőségét a legjobb minőségben. Ennek gyakorlati megvalósítása megköveteli a növény (növényzet) -környezet számos törvényszerűségének pontos meghatározását, ikvantifikálását. Ismereteink jelenlegi szintje önmagában is szükségessé teszi a programkészítést a biológiai ismeretek széles körű felhasználása alapján, hogy a környezet és a termesztőhely adottságait a legjobban kihasználjuk. A növénytermesztői gyakorlatban gyakran nem veszik figyelembe a biológiai és az agroökolőgiai tényezőket, s így gyakran megtörténik, hogy a legjobb igyekezet sem hozza meg a várt eredményt. Megjegyzem, hogy a növénytermesztésben elsődlegesen érvényes az egyes intézkedések következetes, egymáshoz kapcsolódó, időbeni elvégzésének követelménye, különbséget téve a termesztett növény egyes fajtái és fajtaváltozatai szerint. Ebből következik, hogy a termesztési programokban tárgyilagosan kell felmérni az összes biológiai, ökológiai és agrotechnikai adottságot, amelyek befolyásolják a szóban forgó területen a legnagyobb terméseredmény elérését. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem csupán a programok példás, elsőrendű kidolgozása és következetes megvalósítása jelenti a siker zálogát. Ez a céltudatos, kellő szakmai és szervezési szinten megvalósított tevékenység a termesztői fegyelemmel együtt az önellátás elérésének eszköze. Az 1979-es év termesztési programját már most, az aratás előtt, illetve akkor kellene kidolgozni, amikor már tudjuk, milyen növény következik a szóban forgó területen, parcellán. A termelés sikerének alapvető paramétereiből kiindulva a tavaszi árpa termesztési programjának kidolgozásakor saját tudományos-kutatói munkámból, valamint az országos tudományos kutatás tapasztalataiból kiindulva ajánlom az alábbi legfontosabb konkrét elvek gyakorlati alkalmazását: A tavaszi árpát nálunk sörárpának és takarmányként termesztjük. Gazdasági felhasználásának ezen Irányai szerint különböző módon kell a termesztési programot kidolgozni. A prémiumrendszer bevezetésével kapcsolatban néhány példát említenék: Májusban például Bogár András és Bogár Ilona esetében а II. minőségi osztályú tejért a levonás 228—228, Zajacová Alžbeta és Bogár Emma esetében pedig 180—180 koronát tett kit Ellenben az első minőségi osztályú tejért például Ménykű Rozália és Csabai Erzsébet 280—280, Pagáčová Dina és Pukan Zoltán 221—221 korona Jutalomban részesült. Tehát megéri egy kicsit a minőséggel Is többet foglalkozni, hiszen az említett példák alapján a különbség megközelíti az 500 koronát! Varsányi elvtárs végezetül elmondotta, hogy az etetők és a fejők iparkodnak, nehéz körülmények közt dolgoznak, de a tehenek és a fejőberendezések tisztántartása, fertőtlenítése és az elsődleges tejkezelés szakaszán még van bőven tennivaló. A fejőket, etetőket egyébként már többször — gazdaságok szerint is — összehívták, s figyelmeztették őket a minőségi munkára. Reméljük, hogy a szövetkezet vezetősége a. jövőben az eddiginél sokkal többet tesz a tej tisztaságának és minőségének javítása érdekében. Hiszen a gyengébb minőségből eredően a szövetkezet például május végéig több százezer korona többletbevételtől esett el! Végezetül még csak annyit, hogy a szövetkezet mennyiségileg mér elérte a kivánalmaknak megfelelő szintet, hiszen a jmi által kiadott irányelvek alapján az egy tehénre Jeté fejési átlag, az egy hektár redukált területre jutó tejeladás és a tejértékesítési időtervek maradéktalan teljesítése tekintetében április végéig az első helyen végeztek. Ezzel ellentétben a minőség tekintetében még rengeteg tartalék, termelés-fejlesztési tehetőség lappang, melyek ésszerű kiaknázásával jövedelmezőbbé, gazdaságosabbá válhatna a tejtermelés! BARA LÄSZLÖ mérnök Minden termelési körzetben a szemképzés és a minőség szempontjából a legfontosabb tényezők egyike az elővetemény. Az alacsony szárú genotípust! tavaszi árpafajták előveteményigénye különböző. A jelenlegi választék mellett egyértelműen alkalmas előveteménynek számítanak a kapások. A gabonafélék, a Spartan, a Rapid, az Ametiszt, a Korai (HE—748) és a Slovan (HE—721) fajtáknak kedveznek. A kukorica után termeszthető fajtaválaszték egyre kisebb, mivel a kukorica-elővetemény csupán a Spartan, a Rapid és a Karai számára előnyös. Gabonafélék és silókukorica után megnövekszik a szem fehérjetartalma a szárazanyagban s ezáltal csökken ,a sörárpa minősége. Ilyen esetben legcélszerűbb a tavaszi árpát takarmányozási célokra termeszteni. Az elővetemény betakarítása után a legrövidebb időn belül elvégezzük a talajhántást. Az olyan elöveteményeknél, amelyeknek betakarítását követően nem kell talajhántást végezni, valamint a többi elővetemény esetében is mihamarabb elvégezzük az őszi szántást. A termésátalakítás szempontjából jelenlegi fajtáinknak megfelel a középszántás (20 cm). A feljavító előveteményeik (cukorrépa, burgonya stb.) után csupán a sekély porhanyítás ajánlatos tárcsával. A talaj tavaszi előkészítésekor, a talaj jellegétől függően a talajművelés, porhanyítás mélysége ne haladja meg a 6—8 cm-t. Minél mélyebb a porhanyítás, annál nagyobb a veszélye annak, hogy az aránylag nedvesebb talajréteg a felszínre kerül, ami megnehezíti a többi műveletet. Ennél még fontosabb, hogy megóvjuk a téli nedvességet. A mélyebb porhanyítás átszellőzi a talajt, s ezáltal a porhanyított réteg nagyobb kiszáradásának veszélye áll fenn. A műtrágyaadagok meghatározásakor a talaj agrokémiai vizsgálatának eredményéből Indulunk ki. Az ajánlott legnagyobb nitrogénadagot a termelési feltételek, az elővetemény és a termesztett fajta alapján határozzuk meg. Például a kukorica-termesztő körzetben kapásnövények után igen kedvező feltételek meílett az Ametiszt, a Rapid, a Favorit, a Korai (HE—748) számára hektáronként 50 kg nitrogén adagolása, a Diabase fajtánál 40 kg és a Slovan (HE—721) fajtánál csupán 30 kg a hektáronként ajánlott adag. Kedvezőtlenebb adottságok esetén az első csoport fajtáinál az adagot általában hektáronként 20 kg-mal növeljük. Gabonafélék után a Slovan fajtánál a nitrogénadagot 66— 70 kg-ra ajánlatos emelni, silókukorica után pedig legfeljebb 70—80 kg-ot adagoljunk hektáronként. A nitrogéntartalmú trágyák közül a savanyú, vagy erősen savanyú talajokon célszerűbb a trágyalé és a mésszel kevert ammóníasalétrom használata. A foszforadagot a termelési típus, az elővetemény és a talajban felhalmozott tápanyagok szerint 30—40 kgban, a káliumot 65-től 100 kg-ig szabjuk meg hektáronként, a szántás előtt beművelve. A tavaszi árpa nagy hozamának elérése és produkciós képességeinek kihasználása a lehető leghosszabb tenyészidőszakot feltételezi, amit a korai vetéssel befolyásolhatunk. Az elkésett vetésre a tavaszi árpa nagyon érzékenyen hozamcsökkenéssel reagál. Az elkésett vetést részben nagyobb vetőmagadaggal egyenlíthetjük ki. A vetést a talaj nedvessége szerint végezzük, előnyben részesítve a sörárpa termesztésére kijelölt parcellákat. Optimális adottságok között a talaj jellegétől függően a vetési mélységet 4—5 cm-ben, a vetőmagmennyiségét pedig hektáronként 4—4,5 millió csíraképes szemben állapítjuk meg. Biológiailag értékes, nagy csíraerejű vetőmagot használunk. Porüszög ellen ajánlatos Qucinalat V4X Semencea (2 kg+4 liter víz egy tonna vetőmagra) készítménnyel csávázni. A további, a tenyészidőszak alatt a gyomok ellen használt vegyszerek és készítményeik adagjait és felhasználásuk módját a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium módszertani kézikönyve tartalmazza. Ezek dióhéjban a tavaszi árpa termesztésének legfőbb elvei. Ezeket figyelembe véve kell hozzálátni a termesztési program kidolgozásához. A magas szakmai szinten kidolgozott termesztési programok és következetes megvalósításuk a nagy terméshozamok elérésének és a jő termésátlagok fenntartásának alapfeltételét képezik. Az utóbbi időben, habár kisebb területen, sok őstermelő ismét termeszt őszi árpát. Az őszi árpa vetésterülete csökkentésének egyik oka az volt, hogy alig ellenálló a megdőléssel szemben. Ma már egyre-másra újabb, a megdőléssel szemben ellenálló, bőtermő fajtákat kap a mezőgazdaság. Az ilyen fajták termesztése, amelyeknél a beérés és a betakarítás időszaka az aratási csúcsmunkák tehermentesítését jelenti, mivel még az őszi búzák előtt aratják, egészen helyénvaló. Ajánlhatjuk, hogy egyelőre kisebb területeken próbálkozzanak az őszi árpa termesztésével. Az előbb említetteken kívül további előnye, hogy lehetővé teszi nagyobb mértékben a tarlón, feljavító köztesveteményeket termeszteni. Az őszi árpa fajtái közül igen jó tulajdonságokkal rendelkezik a nemrég engedélyezett, az NDK-ban kinemesített HWW 442-es, továbbá az igen korai Miraj Romániából és az NDK-ból származó Ágra fajta. Jelenleg a szaporítás elsősorban az újonnan kinemesített HWW 442-es fajtára összpontosul. Štefan Oftkay mérnök, CSc. Konzervuborkát másodvetésben Az uborka másodvetése általánosan még nem terjedt el, pedig olyan üzemekben, ahol az adottságok kedvezőek, gazdaságos lehet a termesztése. Az intenzív gazdálkodást folytató zöldségtermesztő üzemek vetésforgójába a másodvetésü uborka jól beilleszthető. Termesztése elősegíti egyrészt a lakosság folyamatos friss zöldségellátását, de igazi jelentősége az, hogy a konzervipar igényli a fővetésből származó áru feldolgozása után a további nyersanyagot. Az uborka másodvetésben gyaa korlatilag július végéig vethető. Alapvető azonban az, hogy minél korábban vetünk, annál biztosabb a termesztés sikere. A július végi —• augusztus eleji vetéseknél a termesztés kockázata már nagyobb, mint korábbi vetések esetén. Augusztus eleje után már ne vessünk uborkát. A zöldséges üzemekben az uborka vethető korai káposztafélék, fejes saláta, retek, zöldborsó stb. után. Mezőgazdasági jellegű üzemekben pedig a korán lekerülő takarmánykeverékek és kalászosok képezik a legjobb előveteményt az uborka számára. A szükséges tápanyagellátás mellett — amelyet a rövid tenyészidő miatt gyorsan ható trágyaféleségekből adjuk — rendkívül fontos az öntözés is. Enélkül tartósan berendezkedni másodvetésű uborkatermesztésre csak jó vízgazdálkodású területen ajánlható. Az öntözést már vetés után meg kell kezdeni, mert egyébként a kelés elhúzódik, egyenetlen, és a kezdeti fejlődés gyenge lesz. A tenyészidő alatt 3—4 alkalommal szükséges lehet az öntözés, 35—40 mm-es adagokkal. A legnagyobb problémát a termés szedése jelenti, mivel az uborka szedése kézimunka-igényes. A kisebb méretet biztosító, hetenkénti 2—3 szedést azonban csak az az üzem tudja megvalósítani, amely kézimunka-erővel viszonylag jól ellátott. A legtöbb üzem a másodvetést uborkát általában hetenként egyszer-kétszer szedi és az össztermést 3—5 szedéssel betakarítja. A másodvetésű uborka sikerét a fajta döntően befolyásolja. A köztermesztésbe került hazai és külföldi fajták másodvetésben is nagyon jó eredményt adnak. Fajtától függően, 50—130 q, mérc uborka is elérhető másodvetésben. Az eredmények szemléltetően bizonyítják, hogy a fajtának a terméshozamra gyakorolt hatása lényeges. A fajtákra jellemző még a viszonylag rövid tenyészidő, koncentrált érés, ami a fajták termésbiztonságának alapja. E tulajdonságok másodvetésü uborka termesztése esetén még nagyobb jelentőségűek. M. M. Öntözési híradó Az előző napok magas hőmérséklete alaposan csökkentette a talaj nedvességét. Az öntözés jelenleg főleg azokban a körzetekben időszerű, amelyeket az utóbbi napok kiadós esőzése elkerült. Ilyen körzet mindenekelőtt Piešťany, Nitra, a Bratlslavátől nyugatra elterülő vidék és Bratislava környéke. Vízhiány mutatkozik a keletszlovákiai síkság egyes körzeteiben, mint például Michalovce és Szomotor környékén. Napjainkban ugyanis csak kiadós öntözéssel biztosítható az évelő takarmányok második kaszálása és a cukorrépa jó hozama. Nem halogathatjuk tovább a gyümölcsösök, vagyis a meggy, az őszi- és kajszibarack s a korai szőlőfajták öntözését sem. Ebben az időszakban — a könnyű talajok kivételével — ötven milliméteres adaggal öntözhetünk. A könnyebb talajokon pedig 30—40 mm-es öntözési adag ajánlatos. A korai burgonyát a zöldségfélékhez hasonlóan 20—25 mm-es adaggal gyakrabban kell öntöznünk. Oto Brežný mérnök a csapadék Áttekintése és a vízhiány utolsók felelős, mert korábban nem fordítottunk — különféle okokból eredően — kellő figyelmet a minőségi kérdésekre. Korábban ngyani8 nem foglalkoztunk olyan kérdések megoldásával, mint például a fejők és az etetők anyagi érdekeltetése, prémiumrendszerrel való ösztönzése stb. Sajnos, a fejők, etetők hozzáállása sem a legjobb, de ebben a szövetkezet vezetősége is ludas. Az utóbbi időben például már egyáltalán nem tisztították az állatokat, aminek következtében szintén romlott a tej minősége. Ide kívánkozik az is, hogy az állattenyésztők, technikusok sem álltak a helyzet magaslatán, mert elhanyagolták a rendszeres ellenőrzést, nem fordítottak kellő figyelmet a munkaszervezési kérdések megoldására, s ezt fgy sorolhatnám tovább. Komoly fogyatékosság viszont, hogy a szövetkezet vezetősége a fejőket és az etetőket csak az idén, április elsejétől kezdve tette anyagilag is érdekeltté a minőség, tisztaság tekintetében. A ‘következő módszert alkalmazzák: ba a tej az első minőségi ősztályba lett besorolva, a fejők és az etetők 100 literenként 5 korona jutalmat kapnak; ha a tej a IH. minőségi osztályba került, az előbb említett összeget levonják a fejők, etetők keresetéből. А II. minőségi osztálynál minden változatlanul marad. Jelenleg I minden tehenészettel foglalkozó gaz- I daságban az állattenyésztő mintákat i szed, megállapítja a tej tisztaságát és I ezek eredménye alapján alkalmazzák < az említett módszert. Az új prémium- I rendszer alkalmazása már májusban i megmutatkozott, hiszen az öt gazda- I Ságból a kálnai kivételével a felvásá- 1 rolt tej az első. illetve a második mi- ! nőségi osztályba lett besorolva! Meteorológiai körzet Vízigény (mm) Csapadék mm lucerna cukorrépa kukorica korai burgonya Ivanka pri Dunaji 2B,3 27,2 19,8 20,0 12,8 Malacky 28,5 28,3 17,9 25,9 5,2 Gabőfkovo 23,9 23,5 16,0 18,2 19,2 Králové pri Send 24,8 23,8 18,0 21,7 26,8 Ziharec 18,8 19,4 13,7 18,0 27,4 Hurbanovo 28,4 25,3 17,8 25,8 33,3 Pohronský Ruskov 15,8 15,5 10,8 12,1 32,0 Nový Tekov 22,8 22,4 15,4 17,7 12,4 Nitra 23,3 22,9 15,8 22,5 18,0 Piešťany 23,9 23,5 14,8 21,1 9,9 Lučenec 14,4 14,3 9,5 13,4 38,1 Košice 15,5 15,3 10,2 13,9 18,4 Trebišov 15,9 15,8 10,7 14,7 12,0 Somotor 18,8 18,5 11,7 15,7 14,4
