Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-01 / 26. szám
14 SZABAD »HT.nMflOTt 1978. július 1. Л * •**-...." ' • ■ •**' "~п* • VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф A kelet-szlovákiai Szalánci hegyekét nem kell a vadászoknak külön bemutatni. Tudják, hogy ez a Kassától keletre fekvő hegyvonulat, amely Nagykapostól egészen a déli csehszlovák—magyar határig húzódik, a legbecsesebbb trófeájú kárpáti szarvas területe. Tisztában vannak azzal is, hogy Állami Erdőgazdaságunk nem hiába szentel ennek a területnek figyelmet. Magyar szomszédaink szintén tudják ezt, s a nagy értékű trófeák dolgában kiváló szarvasállományuk, jó vadgazdálkodásuk eredményeként ebben a térségben is meghozza a maga hasonlóképpen figyelemre méltó eredményeit. Az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás egyértelműen bizonyította a magyar elvtársak ez irányú törekvésének sikerét. Ё8 bizonyára nem véletlen az sem. hogy a kiállításon éppen a szocialista államok foglalták el a vezető helyeket, mind a kiállított trófeák minősége, mind a vadászati színvonal tekintetében. Kétségkívül ez annak a céltudatos fáradozásnak eredménye, amelyet a szocialista államok a vadgazdálkodás és sportvadászat területén kifejtenek, valamint a szoros nemzetközi együttműködésnek, amely általános társadalmi értékek fejlesztése dolgában — amilyen ma már a vadászat — mindinkább megvalósul. Természetesen nem utolsó sorban köszönhető ez az eredmény a szocialista államok vadászai közt fennálló kölcsönös, valóban jó viszonynak is... A Szalánci hegyekkel kezdtem! A szarvasbőgés során éppen itt volt alkalmam rá, hogy meggyőződjem vadászainknak és határőreinknek a magyar vadászokkal és határőrökkel való igazán őszinte együttműködéséről. Barátommal vendégként vadásztunk a Szalánci Erdőgazdaság területén, amely dél felől a Magyar Népköztársasággal határos. A „Kopaszdombon“ levő kis vadászház, amelyben elszállásoltak bennünket, a határmenti legmagasabb hegygerinc csúcsa. A Nagy- Milic alatt fekszik, fél kilométernél alig távolabbra az országhatártól. A Szalánci hegyeknek ezek már a legdélibb nyúlványai. A hazai oldalon, a Nagy-Milíc gerincvonulata alatt viszonylag összefüggő bükk- és tölgyerdő húzódik, míg a magyar oldalon kiterjedt irtványos térség látható. Jó területe ez a kiváló minőségű rőtvadnak és vaddisznónak, amely persze jobbára útlevél és határátlépési engedély nélkül költözik ide-oda, ahogy éppen megfelel neki. Barátom egy napon roppant lehangoltan tért vissza a hajnali cserkészetről. Egy bőgő bika nyomában járt, amelyet az erdésszel már előzőleg kinyomoztak és kiszemeltek ... — En ezzel befejeztem! — újságolta köszönés helyett a vadászházba léptekor. Kérdésemre, hogy miért és hogyan, a vadőrrel együtt részletesen magyarázni kezdték a dolgot. A kiszemelt szarvas már az első derengéskor hallatta a hangját. Átváltott az országhatár felől az ún. Élesvágás irányába, nem messze a mi erdészházunktól. Nem egészen egy órás nyomkövetés után meg is mutatkozott teljes pompájában. Rögtön látták, hogy öreg, lelövésre való, erős, trófeás bika. A barátom meg az erdész sokáig figyelték. Még azt is megállapították, hogy baloldali koronájának egy ága hiányzik. Egy öreg bükkös szilerdő szélén állt a lejtő irányában lefelé, mintegy négyszáz lépésnyire a határtól. A barátom — tapasztalt, jó vadász — lövésre határozta el magát. Kísérője egyetértett vele. A szarvas jól jelezte a vállap-lövést, de nyomban rá váratlanul megfordult, és a lejtőn lefelé iramodott el, neki az országhatárnak. A meghökkent vadászok csak akkor vették észre, hogy jóval fölötte háremének néhány tehene állt. Ezek a lövést követően a határ felé ugrottak meg, átmentek a magyar oldalra, s a súlyosan sebesült bika követte őket... Mint később kitűnt, a határtól mintegy száz méternyire esett össze — a magyar oldalon. Beigazolódott tehát a régi vadásztapasztalat, hogy a bőgő szarvas vitalitása csakugyan rendkívül nagy, s hogy ezzel bőgés idején mindig számolni kell! Diana nem osztogatja kegyeit csak úgy, könnyűszerrel még kedveltjeinek sem, és érti a módját, hogy nemegyszer — enyhén szólva — jól meggyötörje őket. Az esetet nyomban jelentettük az Erdőgazdaság igazgatójának, aki nagyszerű vadász, és mint megmutatkozott, pompás szervező is. Értesítette a kérdéses határszakasz őrségének parancsnokát és megkérte őt, hogy haladéktalanul közölje a történteket magyar bajtársaival az ügy elintézése érdekében. Pár órával később már mindnyájan ott is voltunk a „helyszínen“. Némi kölcsönös magyarázkodás, a rálövés körülményeinek tisztázása s a sebzett szarvas érthető kitörése nyomainak megállapítása után a magyar elvtársak megígérték, hogy a trófeát másnap reggel kiadják. Mekkora volt azonban meglepetésünk, amikor másnap, röviddel a találkozó kitűzött időpontja után, berregve megállt vadászházunk előtt egy terepjáró kocsi, s a Füzérkomlósi Erdőigazgatóság két erdésze szállt le róla. A hivatal mosolygó vezetője s a vidám Miska bácsi, a már előző este megismert vadőr a határőrség egyenruhás tisztjének kíséretében. — Elhoztuk a szarvast, meg a trófeáját! — jelentette a rokonszenves fiatal tiszt. — Az Önök elvtársaival egy tévedés következtében elvétettük a megbeszélt találkozást. Üzenetet hagytunk számukra a csehszlovák határőrségnél, hogy feljövünk ide, a vadászházhoz. Minden pillanatban meg kell érkezniük ... Meg is jöttek. Pár perc múlva már ott ültünk együtt mindnyájan. A há rom magyar elvtárs, a mi határőrségünk parancsnoka, a Szalánci Erdőgazdaság igazgatója s kísérő vadőreink. A szükséges adminisztratív formaságok, a hozott vadhús és a tró fea átadásáról és átvételéről felvett jegyzőkönyv aláírása után, annak rendje és módja szerint barátian öszszeültünk és egy kis rögtönzött villásreggeli mellett szívélyesen elbeszélgettünk agancsosaink óvásának és tenyésztésének kérdéseiről, a Magyar Népköztársaság és a magunk hazai vadászproblémáiról, a budapesti Világkiállításról és közös határvidékünk vadászainak a magyar vadászokkal és erdészekkel való példás jó viszonyáról. Nem maradt el a szokásos fényképezés sem. Elvégre az ilyen, csakugyan kiváló elvtársi együttműködést meg is kell örökíteni... Megkívánta ezt már maga a tizennégy éves, páratlan tizenhatos bika jól megérdemelt trófeája is, az agancs, amely a koponya kifőzése után 7,5 kg-ot nyomott és amelyet a CIC nemzetközi pontozási módszere alapján 186,5 ponttal értékeltünk. A magyar elvtársak kifogástalan készsége, amellyel az ügy elintézéséhez hozzájárultak, arra kötelez bennünket, hogy köszönetünket kifejezzük és a Magyar Népköztársaság va dászainak sok sikert kívánjunk! (Nd) Egy trófeakiállításról A bussai (bušincei) művelődési otthon vezetősége a vadászokkal karöltve tanulságos kiállítást rendezett kitömött állatokból, madarakból. A kiállítás dísze egy kétmázsás vaddisznó feje volt, amelyet Pavel Mojžiš ejtett el néhány évvel ezelőtt. A kiállításon vadászati és szakácskönyvek is voltak. A száznál több látogató gazdag élménnyel tért haza. Budai József Ritka madár Ritka madár a túzok. Európa legnagyobb madara. Hazánk déli részeinek bizonyos területein tanyázik. A galántai járásban megállapították, hogy a járás területén 165 túzok él, vagyis huszonnéggyel több, mint a múlt évben. Főleg Vlčany (Vágfarkasd), Negyed, Selice (Sókszelôče), Veľký Grob határában találhatók. Lövésük szigorúan tilos! (kf) HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • A* SZHSZ kerületi szervezetei** ben, valamint a bratislavai Fővárosi Horgászszervezetben a közelmúltban konferencián értékelték a szövetség II. kongresszusa célkitűzéseinek teljesítését. A főbeszámolóbau a titkárok a küldötteknek számot adtak a szervezet s a vezetőség tevékenységéről és egyben meghatározták а III. kongresszus előkészítésére vonatkozó teendőket, s ebben az irányadó az SZHSZ KB eszmei-politikai irányvonal tervezete volt. A főbeszámolót követő vitafelszólalások, továbbá a határozatok elfogadása után a küldöttek megválasztották a három kerület és a bratislavai fővárosi szervezet új vezetőségét. A bratislavai Fővárosi Horgászszervezet konferenciájának szünetében Ondrej Budaj elvtárstól, az SZHSZ KB vezető titkárától hallottam, hogy elégedett a konferenciák eszmei-politikai színvonalával, a vitában felszólalók politikai elkötelezettségéről tanúskodó megnyilvánulásával. Az SZHSZ nyugat-szlovákiai kerületi s a bratislavai fővárosi szervezet tanácskozásán magam is részt vettem. Elmondhatom, hogy mind a főbeszámolók, mind a felszólalások azt bizonyították, hogy a helyi szervezetekben gondosan kiválasztották a küldötteket. Eszmei és politikai szempontból fejlett elvtársakat delegáltak a konferenciákra. Füri István elvtárs — akit az SZHSZ nyugat-szlovákia kerületi konferenciáján a kerületi bizottság elnökéül választottak — vitafelszólalásában, a főbeszámolót jól alátámasztva, a horgászszervezet színvonalas eszmei nevelői munkájának szüntelen javítását tartotta a legfontosabb feladatnak. A helyi szervezetekben tehát továbbra is arra kell törekedni, hogy a tagságot jól előkészített értekezleteken is felkészítsék az igényes feladatokra. Minden egyes sporthorgászt rá kell vezetni arra, hogy elkötelezetten teljesítse a CSKP XV. kongresszusa irányelveiből szervezetére háruló feladatot. Faluska István, a komáromi Városi Horgászszervezet küldötte elmondta, hogy szervezetükben megkülönböztetett figyelmet fordítanak az ifi horgászok nevelésére. A szervezet nyolcszáz pionírhorgász tagja tizennyolc-húsz pionírkörben és csoportban szerzi meg a legfontosabb alapismereteket, s évente megrendezik a pionírok halfogó ügyességi versenyét Is. Ebben a vetélkedőben rendszerint húsz-huszonöten vesznek részt. A horgászszervezet sikeresen együttműködik a pionírház természettudományi munkaközösségével. Lednár elvtárs, az SZLKP nyugatszlovákiai kerületi bizottsága küldöttségének a vezetője, a Hlas Ľudu főszerkesztője ismertette a konferencia résztvevőivel a párt célkitűzéseit és társadalmunk gazdaságpolitikai sikereit. Beszélt egyebek közt a több milliárd korona költséggel készülő Gabčíkovo—Nagymarosi Dunai Vízierőmű építésének hazai és nemzetközi jelentőségéről, s ennek kapcsán a sporthorgászat fejlesztésének további lehetőségeiről. Kiemelte, hogy a közel tizenötezer horgászt számláló kerületi szervezet tagsága jelentős erőt képvisel, hiszen a horgászok sok más emberrel kapcsolatot tartanak s így azok helyes politikai nézetének formálásában is nagy a feladatuk. Ezért szükséges, hogy a helyi szervezetek vezetőségei megkülönböztetett figyelmet fordítsanak a tagság eszmei-politikai nevelésére. Molnár János elvtárs megemlítette, hogy a szövetség galántai szervezetének eddigi szervezeti elrendezése a növekvő feladatoknak már nem felel meg. A szervezetet ezért négy körzetre (úgy is mondhatnánk, négy részlegszervezetre) osztották, s ezzel előkészületet tettek a városi szervezeti elrendezésre. Ez azért is esedékes, mert ennek a szervezetnek mintegy hatszáz tagja van. Ezeknek színvonalas irányítását a korábbinál jobb szervezeti elrendezés, az önzetlen, rátermett vezetés oldhatja meg. A galántai horgászszervezet egyike azoknak, ahol haltenyésztéssel is foglalkoznak, s egyben arra törekednek, hogy a halasításhoz szükséges ivadék jelentős mennyiségét saját erőből neveljék, de egyben más szervezetet is kielégítsenek. Molnár elvtárs megjegyezte, hogy napjainkban már kevés az, ha a horgászszervezet elnöke havonta egyszer értekezletet tart a tagsággal. Manapság ugyanis naponta nemcsak az elnöknek, hanem minden egyes vezetőségi tagnak tanácskoznia kell az emberekkel, máskülönben nem teljesíthetők a szervezetre méretezett, nagyon igényes feladatok. Vitafelszólalását az alábbi szavakkal zárta: amennyiben nem értesz tökéletesen a dolgokhoz, akkor segítünk. Ha azonban értesz a dolgokhoz, akkor teljes erőddel segíts nekünk. Amennyiben nem akarsz dolgozni, akkor ne lábatlankodj! Az utóbbi szavak azoknak szólnak, akik a vezetőségekben esetleg csak csendes tagként szeretnének szerepelni, munkát vállalni azonban nem. Hagara elvíárs a kerület vizeinek tisztasága feletti őrködés jelentőségét emelte ki. Ez nagyon időszerű téma, mert Szlovákia vizeinek nagy többsége éppen Nyugat-Szlovákiában van, és meglehetősen nagy a szennyezett vízterület. Az illetékesek megállapították, hogy a Duna vizét Hurbanovo (Ogyalla) és Štúrovo (Párkány) városok szennyezik a legjobban! Intézkedést tettek tehát víztisztító állomások építésére. Manapság ugyanis egyetlen ipari vagy más létesítményt sem indíthatnak be addig, amíg a szennyvíztisztító állomás megbízhatóan nem üzemel. Nitrán és Érsekújváron például 150 millió korona költséggel készül a szennyvíztisztító állomás. A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi] szervezet sikereiről és problémáiról Olgyai Ede beszélt. A hatszáz főt és több mint háromszáz fiatal horgászt tömörítő szervezetben Is esedékes a városi elrendezés. Ehhez minden feltétel adott. Említette, hogy a Dunai Vízierőmű építésével körzetükben a horgászható hasznos területnek mintegy ötven százalékát veszítik el. A körzetben azért arra kell törekedni, hogy a betöltésre kerülő Duna-mellékágak halállományát lehalászással megmentsék és áttelepítsék a hasznos, horgászható vizekbe. Megoldást kell keresni arra is, hogy a növényzettel sűrűn benőtt, lehalászás szempontjából problematikus, betöltésre kerülő Duna-melléki vizek halállományának megmentését is érdemben megoldják. Ez az ivadékínséges helyzetben manapság nagyon örvendetes dolog. A kerületi konferencián Karasz Róbert, az érsekújvári szervezet képviselője egyebek közt a halőrség színvonalas munkájáról beszélt, s azt is megemlítette, hogy mintegy öt kilométeres szakaszon, hatmillió korona költséggel megkezdik a Nitra folyó horgászatra való felújítását. Mivel szervezetük taglétszáma rohamosan növekszik, azt is sürgette, hogy a környező kavicsgödrök halasításával bővítsék a horgászatra alkalmas hasznos vízterületet. Az SZHSZ bratislavai Fővárosi Szervezetének konferenciáján Navažík elvtárs, az első körzeti bizottság küldötte a vizek rendszeres halasításának és a tagság eszmei-politikai nevelésének elengedhetetlen szükségességéről beszélt. Sürgette egyben a részlegszervezetek tökéletes kiépítését, a vizek védelmét és nem utolsó sorban az ifi horgászok gondos felkészítését, hiszen egyszer az öregektől ők veszik majd át a vezető szerepet, s úgy irányítják majd a szervezetet ahogyan erre előkészítették őket. Megemlítette, hogy a körzeti bizottság a hozzátartozó részlegszervezetekkel együtt mindent megtesz a következő ötéves tervfeladatból rájuk háruló teendők színvonalas előkészítésének érdekében. A pezinoki szervezetből Václav Mikuláš elvtárs, a főbeszámolóra reagálva, évzáró taggyűlésük résztvevőinek azon nézetét fejtette ki, hogy mindannyian helyesnek és időszerűnek tartották a fővárosi horgászszervezethez való csatolást, örvendetesnek minősítette, hogy a horgászszervezet taglétszáma — főleg az utóbbi években — mindenekelőtt a fiatalokkal bővült. Megemlítette, hogy körzetükben további kavicsgödrök halasításával új lehetőség nyílik a hasznos vízterület bővítésére. Chudý elvtárs, az SZLKP bratislavai fővárosi bizottsága küldöttségének vezetője, a konferencia résztvevőit tájékoztatta a főváros gazdaságpolitikai feladatainak a teljesítéséről. Az SZHSZ városi szervezetének a dolgozók munkaerejének felújításában kifejtett hasznos tevékenységét nagyra értékelte. A horgászsportot a szabad idő aktív és hasznos kitöltésének minősítette. Beszéde további részében kiemelte a kormány édesvizei haltenyésztésre vonatkozó távlati célkitűzéseinek közélelmezésünk szempontjából betöltött jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a haltenyésztés, a halászat és a sporthorgászat sikere mindenekelőtt a vizek tisztaságának függvénye! Gondoskodni kell tehát ezeknek a tisztántartásáról. Bratislava körzetében azonban további horgászatra alkalmas vizek halasítása is esedékes, hiszen jelenleg egy hektár horgászható vízterületre mintegy tizenegy felnőtt és jónéhány ifjú horgász jut, tehát jóval több mint a szlovákiai átlag. Ez tette indokolttá hogy elkezdjék ezen szervezet távlati tervezetének a kidolgozását, mély szerint számolni kell a tagalap bővülésével, a rendelkezésre álló vizek horgászásának bizonyos módosításával és a szomszédos szervezettel való szorosabb együttműködéssel. Megemlítette továbbá azt, hogy a horgászszervezetre a jövőben nagy feladatok hárulnak a halasítás, a haltenyésztés terén is. Mika elvtárs, a szenei szervezet küldötte szervezetük tagságának hasznos társadalmi munkáját méltatta. Ezen a téren ugyanis az utóbbi években Szencen nagy javulás tapasztalható. Kiemelte, hogy a horgászok évente egyénenként 15 órát dolgoznak le a „Z“ akcióban, városszépítési és más munkálatokban. Ezért a Nemzeti Front keretében a horgászszervezetet a legaktívabbnak tartják. A Fekete-víz és a Kis-Duna horgászati szempontból előnytelen szennyezettségét említvén, hasznosnak tartaná ezeknek a vizeknek időközönkénti lehalászását és a halállománynak tiszta vizekbe való áthelyezését. Ez részben segítene megoldani az ivadékbeszerzést. Végezetül talán még annyit, hogy Ondrej Budaj elvtárs, az SZHSZ vezető titkára, mind a nyugat-szlovákiai, mind a bratislavai konferencián kihangsúlyozta, hogy a központi bizottság vezetősége pozitívan értékeli a szóban forgó szervezetek munkáját. Kiemelte, hogy a szervezetek az elmúlt évben aktívan együttműködtek a helyi, a városi és a kerületi párt, valamint gazdasági és más szervezetekkel. A kölcsönös együttműködésnek ez nagyon hasznos és jó módja, ami előnyökkel párosul. A kerületi, a városi és a helyi szervezetek vezetői és tagjai hasznos munkájának az eredménye, hogy Szlovákiában az elmúlt öt évben a felnőtt horgászok létszáma mintegy tíz, a fiatal horgászoké pedig tizenötezerrel nőtt, s a távlati elképzelések alapján a tagalap további bővülésével számolnak. Ez is bizonyítja, hogy az emberek sokasága a szabad idő ésszerű és hasznos eltöltésére törekszik, jobban kedveli a természetet mint az italbűzös, füstös kocsmát. Ez viszont azt is megköveteli az SZHSZ vezetőitől, hogy a szervezetek mindegyikében jó feltételt hozzanak létre a politikai nevelésre, a halasításra és a horgászatra. Ehhez társadalmunk minden lehetőséget megad. Hoksza István Igényesebb leiadatok előtt
