Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-07-01 / 26. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. július 1. Aratás előtt az SZK-5-ös gabonakombájnokról A FOKOZATOS TERMELÉS ALAPVETŐ KÖVETELMÉNYE Mindig szem előtt kell tartani, hogy az újonnan vásárolt, vagy éppenséggel a nagyjavításból kikerülő kombájnok viszonylag rövid és főként terhelés nélkUli bejáratást kapjanak. Az aratás a legtökéletesebb vizsgáztató. Az aratás első napjaiban jelentkeznek rendszerint a rejtett hibák, szerelési pontatlanságok. Ekkor járódnak össze az új alkatrészek és az első napokban állnak be a maradó alakváltozások. A hosszú évek óta nagy teljesítményeket elérő kombájnvezetőknél figyeltem fel arra, hogy az aratás első óráiban csak fél kaszafogással vágnak. A gépeikről gyakran leszállva, tapintással ellenőrzik a csapágyházakat, súrlódásnak kitett alkatrészeket, hogy azok milyen mértékben melegszenek. Tudni kell azt, hogy az első napokban rohamosan megnyúlnak az új láncok és ékszíjak, „beállnak a frissen felszerelt dörzsbetétek. Az aratás első napjaiban gépünk fokozatos leterhelésével, a gépszerkezetek gondos ellenőrzésével, a megváltozott szerkezeti hézagok időben történő szabályozásával a további napok üzembiztonságát és a maximális teljesítmény elérését tudjuk megalapozni, FIGYELJÜK A SZALMARÄZÖ LENGÖLÄDÄK CSAPAGYAIT Az SZK—5-ös gabonakombájnok szalmarázó ládái szorítóhüvelyes, kúpos furatú golyóscsapágyakkal vannak csapágyazva. A viszonylag keskeny szorítóhüvelyes csapágyak elég gyakran fellazulnak, így a ládák a beállított helyzetükből elmozdulva egymáshoz, vagy a cséplőszekrény falához súrlódhatnak. A szorítóhüvelyek fellazulása a rázóládák berezgését is okozhatja. A két szélső és a két lengőláda csapágyai nem csereszabatosak. A gyártómű kezdetben a középső lengőládákhoz az 1380 306 cikkszámú csapágyat szerelte, majd a tengely megerősítéséből kifolyólag ezt a későbbi gépeknél az 1380 706 cikkszámú csapágyakra felcserélte. Az alkatrész-katalógusok ezeket a cikkszámokat összekeverik, így az alkatrészrendelésnél és leszállításnál rendkívül sok félreértés történik. Amennyiben gépünkhöz a belső ládák csapágyait kívánjuk megrendelni, mindig mérjük meg a szalmarázó tengely átmérőjét. Ha a tengelyünk 30 mm átmérőjű, úgy az 1380 306 cikkszámú csapágyakat, ha a tengely 35 mm átmérőjű, akkor az 1380 706 cikkszámú csapágyakat kell kérni. A MOTOR INDÍTÁSÁNAK ÉS leállításának KÖVETELMÉNYE Az SZK—5-ös gabonakombájnokba az SZMD-18K típusjelű, turbófeltöltéses Diesel-motor van beépítve. A kipufogógázzal hajtott turbókompresszor 40— 45 ezer fordulatot tesz meg percenként. Természetesen a fordulatszáma a Diesel-motor fordulatszámával arányosan változik. A turbókompresszor tengelyének olajozása a főmotor olajszivattyú olajköréből történik. Csővezeték szállítja az olajat a tengely bronzperselyéhez. Ezeket a motorokat sohasem szabad hirtelen, átmenet nélkül „felpörgetni“, vagy magas fordulatszámokról hirtelen, átmenet nélkül leállítani. Az ilyen átmenet nélküli fordulatszámváltozáskor előfordulhat, hogy a turbókompresszor bronzperselyében a szükséges olajfilm vagy nem tud létrejönni, vagy a hirtelen leállításkor megszakad. Indításnál a motor fordulatszámát tegyük alapjáratra, majd 4—5 perces forgás után már a fordulatszáma megemelhető. Leállításnál a Diesel-motort a magas fordulatszáfn-tartományokból sohasem szabad hirtelen gázvétellel leállítani, hanem a fordulatszámot először az alapjáratra kell lecsökkenteni, és ezt követően néhány perc után szabad csak leállítani. A CSÉPLÖSZERKEZET ÉS A TISZTÍTÓMŰ ÖSSZEHANGOLT MŰKÖDÉSÉNEK SZABÁLYOZÁSA Alapvető és a munkánk minőségét elsődlegesen meghatározó cél a termés lehető legkisebb szemveszteség melletti betakarítása. A gabonaszemek hiánytalan kidörzsölését, és a cséplési zúzaléktól való tökéletes elválasztását a dob és a dobkosár, rosták és a ventillátor összehangolt, kellő együttműködésével tudjuk biztosítani. SZEMVESZTESÉGMÉRŰ BERENDEZÉSEK SZABÁLYOZÁSA Tapasztalataink arra utalnak, hogy az SZK—5-ös kombájnokba beépített szemveszteségmérő berendezéseket a gyártóművi leírások hiánya miatt a gépkezelők kellően nem ismerik és nem is használják. A szemveszteségmérő berendezés a kicsépelt és tartályba Jutó gabonaszemek, és a szalmarázó ládákról a tarlóra kihulló gabonaszemek százalékos arányát méri. A veszteségmérö berendezés kétféle üzemmódban használható: a) a megváltozott üzemi körülmények jelzésére, b) a tényleges veszteségszázalék mérésére. Ha megelégszünk az alkalmazás egyszerűbb módjával, — tehát az előre beállított üzemi állapottól való eltérés jelzésével, úgy a következő beszabályozást kell elvégeznünk: A próbavágás során a cséplő- és tisztítószerkezetet beszabályozzuk, hogy a szemveszteség a lehető legkisebb legyen. Ezt követően egy 40—50 méteres vágás alatt az „érzékenységállító“ forgatógomb elforgatásával a műszer mutatóját a skálának egy tetszőleges középső helyzetére, pl. a 2 %-ára állítjuk. Az aratás alatt a műszef mutatója pluszba vagy mínuszba ki fog térni, attól függően, hogy a szemveszteség növekszik vagy csökken. A pluszba történő kitérés alapján a gép kezelője már megítélheti, hogy szükséges-e a kombájn haladási sebességének, vagy a cséplő és tisztítószerkezetnek az utánállítása. Természetesen az aratás további részében az érzékenységszabályozó forgatógombot beállított helyzetéből kimozdítani már nem szabad. Mérésre történő beállításnál a kombájnt az előzőekhez hasonlóan be kell szabályozni a legkisebb szemveszteségre. A prőbavágás alatt az érzékenységállító forgatógombbal a műszer mutatóját a skálán a 2— 2,5 % értékek közé állítjuk, majd leolvassuk, hogy az érzékenységállító forgatógomb saját kis skáláján milyen értéket mutat. A tarlón történő magszámlálással meghatározzuk a tényleges szem veszteség százalékát. A műszer skáláján beállított százalék, és a tényleges veszteségszázalék hányadosával elosztjuk a forgatógomb rögzítésének értékét. A kapott eredmény adja meg, hogy a forgató gombot mely kis skálaértékre kell átállítani. A továbbiakban a műszer már a ténylegesen mért veszteségszázalék értékét mutatja. P. F. MT D ratislavában, a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca irányítása alá tartozó gazdasági szervezetek újítóinak és feltalálóinak szlovákiai értekezletén a napokban Štefan Studený, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese, az alkotókészség mind jobb kibontakoztatására ösztönözte a jelenlevőket. Egyebek közt nyomatékosan azt is hangsúlyozta, hogy az újítóknak és feltalálóknak is köszönhető, hogy az agrokomplexum szervezeteiben lényegesen javult a munkatermelékenység és a hatékonyság. A tárcán belül az újító- és feltaláló-mozgalom elmélyítése terén sok a tennivaló, mert a többi tárcák ebben a tekintetben jóval előbbre vannak, a valóság mégis az, hogy ezekben a szervezetekben is figyelmet Ságra való törekvést s azt, hogy ki-kl saját munkahelyén a jövőben legyen önmagával szemben is sokszorta igényesebb. Az újítók ezt a helyes utat követik, hiszen szinte felbecsülhetetlen értékek létrehozását segítik elő. Akadnak persze olyan járások is — hangsúlyozta Studený elvtárs —, ahonnan az elmúlt évben egyetlen mezőgazdasági jellegű újítási javaslatot sem terjesztettek be, s ezek közé tartozik a Rimavská Sobota 1 (rimaszombati) járás ip. Szükséges' tehát, hogy járásainkban mindent megtegyenek annak érdekében, hogy a mezőgazdasági vállalatokban az újítói és feltalálói mozgalom ne csak ösztönszerűen hanem tudatosan, szervezetten, programszerűen egyre jobb színvonalat érjen el és segítse a termelés Több figyelmet a mezőgazdasági újítók ösztönzésére! érdemel a javulás. Két évvel ezelőtt például a tárca gazdasági szervezeteinek dolgozói 5447 újító javaslatot nyújtottak be, az elmúlt esztendőben pedig már 6625-öt és ezeknek a megvalósításával a társadalmi haszon nagy mértékben nőtt. Az újító javaslatok beterjesztésében s ezeknek a termelésben való meghonosításában a legkifejezőbb eredményt az élelmiszeriparban érték el, ahol száz dolgozóra számítva több mint öt újító javaslat jut. U- gyanakkor a mezőgazdaságban ezen a téren még mindig- nagyon sok a tennivaló. Tény, hogy a nyugat-szlovákiai kerület néhány járásának mezőgazdasági vállalataiban nagyon tevékeny újító és feltaláló munkaközösségek dolgoznak. Ebben a tekintetben nemcsak a nyugat-szlovákiai kerületben, hanem szlovákiai méretekben is az élen jár a Nové Zámky-i (érsekújvári) járás. Ezt követi a galántai ,a Brattslava-vidéki és a Dunajská Streda-t járás. A felsorolt járásokban található a kerület újítóinak és feltalálóinak csaknem háromnegyed része. Köztudomású, hogy a CSKP KB. 11. plenáris ülése nagyon időszerű feladatnak jelölte meg a termelési eszközük és szükségletek ésszerűbb, gazdaságosabb hasznosítását, a takarékosésszerűsítését, a munkatermelékenység s a hatékonyság növelését. Ez azt követeli, hogy járásainkban legyen elképzelés az igényes feladatokról, s ha ez meglesz, akkor ugyanolyan tematikus feladatokat tűzhetnek ki, mint például a minisztérium. Tény, hogy a mezőgazdasági vállalatok gépesítési dolgozóinak az érdeklődését valamilyen módon fel kell kelteni. Amenynyiben ezt elérjük, akkor feltételeket kell teremteni az újítói tevékenységre fogékony emberek szakmai továbbképzésére. Az újító- és feltaláló-mozgalom ugyanis csak így lehet teljes és tartalmas. Ezen alapeszme nélkül csupán sötétben való tapogatózás lenne az egész. Ügy kellene elképzelni az újítók és feltalálók mozgalmát, elkötelezett, önzetlen munkásságuk továbbfejlesztését, mint például a trnavai gépállomáson, ahol az újítók és feltalálók a hasznos ésszerűsítések következtében több mint négyszázezer korona haszon létrehozását segítették elő. A gépállomáson ugyanis több mint ötven dolgozó kapcsolódott be a mozgalomba. Ezen dolgozók nagyszerű munkájának köszönhető, hogy a gépállomás újítóinak munkaközössége nemcsak az agrokomplexum keretében, hanem az összes tárcák újítói között kivívták a legkiválóbbnak II Ml kijáró elismerést. Mégközelt" tőén jó eredményt értek el továbbá a Terményfelvásárlő és Ellátó Vállalatok vezérigazgatósága irányítása alá tartozó szervezetek, valamint a nitrai BIOVETA újító kollektívái is. Amint látjuk, van kitől példát venni és a jó módszereket elsajátítani, csupán akarni és főleg az emberek munkáját színvonalasan szervezni, ösztönözni kell! A probléma egyelőre abban van, hogy sok helyen nincs olyan egyén, aki képes volna a szervező szerepének szakavatott betöltésére. S amint mondani szokás, mások meggyőzésére és aktivizálására csak az képes, aki tisztában van az alapgondolatokkal és bizonyos dolgok helyességéről személyesen is meggyőződött! Mivel a hatodik ötéves terv-* időszak harmadik évére méretezett feladatok jóval igénye* sebbek, mint az előbbi két esztendőben, szükséges, hogy az újító- és feltaláló-mozgalomban szunnyadó tartalékok feltárása is a napirendi feladatok egyike legyen. Számolnunk kell tehát az újítók és feltalálók alkotó munkájával. Okos ösztönzéssel ezek milliós értékek létrehozását segíthetik elő minimális költséggel. Ez nem kitalálás, hanem valóság. Ugyanis Bratislaválian nem is oly régen értékelték Szlovákia legaktívabb újítóinak a munkáját. A legjobbak közt láthattuk Híves Ferencet és Doniin jános mérnököt, a nenincel Vörös Lobogó és Rudolf Kothajt, a Dolný Kubín-i szövetkezet újítóját. Az előbbi két elvtárs a szőlő trágyázását elősegítő komplex gépsor létrehozásával közel egymillió, az utóbbi pedig egy elmés vízpumpa kivitelezésével több mint háromszázezer korona társadalmi haszon elérését segítette elő, s így sorolhatnánk a többieket is, akik önzetlenségükkel, szakmai szeretetükkel sokmilliós haszon elérését segítették elő. Végezetül talán még annyit, hogy a szóban forgó tanácskozáson kihirdették a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca tematikus feladatait, amelyeknek a megvalósítói részére jutalmat helyeztek kilátásba. Helyes volna, ha az érdekeltek bekapcsolódnának ezeknek a megvalósításába. Persze az is időszerű lenne, ha hasonló tematikus feladatokat hirdetnének ki a járások s a mezőgazdasági vállalatok is. Az újító- és feltalálómozgalom ezzel tartalmat kapna, és társadalmunk javára egyre mélyülne. Hoksza István A SZMÉM 123/78-os hirdetményének hatályba léptetése óta egyre nagyobb jelentőségű a tej minőségének kérdése. Ez érthető is, hiszen az egyes minőségi osztályok között jelentős (10, 20 és 30 filléres) különbségek vannak, ami a mezőgazdasági üzemek szemszögéből nézve jő minőség elérése esetében jövedelemnövekedést, gyengébb minőségű tej értékesítésekor pedig jövedelemcsökkenést jelent. Mezőgazdasági üzemeink többségében a vezető dolgozók, a fejők és az etetők — a lehetőségekhez mérten — mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a dolgozók asztalára jó minőségű tej és tejtermékek kerüljenek. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy még ma is vannak olyan mezőgazdasági üzemek, ahol nem fordítanak kellő figyelmet a tej minőségének javítására és ezáltal a tejtermelés gazdaságosságának fokozására sem. Tavaly a levicei (lévai) járásban a felvásárolt tejmennyiségnek a 35,7 százaléka az első, 36,6 százaléka a második, 27,3 százaléka pedig a harmadik minőségi osztályba lett besorolva. A felvásárolt tejmennyiségnek a 0,4 százaléka nem felelt meg a 'követelményeknek. Ha az idei évet veszszük számításba, megállapíthatjuk, hogy januártól május végéig a felvásárolt tejmennyiségnek a 42,1 százaléka az I., 37 százaléka a II., 20,5 százaléka a III. minőségi osztályba került, 0,2 százaléka pedig nem felelt meg a követelményeknek. Az említett számadatok tükrében arra következtethetünk, hogy az Idén — a múlt évhez viszonyítva — javulás állt be. Ez azonban úgy tűnik, hogy csak a téli hónapokban, hiszen például májusban már ismét leromlott a tej minősége: az I. minőségi osztályba a felvásárolt tejmennyiségnek a 32,1, a másodikba 40,3, a harmadikba pedig 27,1 százaléka került. A hiányzó 0,3 százalékot a követelményeknek пет megfelelő tejmennyiség képezte. Összegezve ez azt jelenti, hogy a felvásárolt tejmennyiségének a kétharmada а II., illetve а III. minőségi osztályba lett besorolva, ami jóval több a megengedettnél! A felvásárolt tej minőségének leromlása a levicei járásban a már régóta ismert fogyatékosságokkal indokolható. Nem másról, mint az elavult, sok javítást ás karbantartást igénylő hűtőberendezések felújításáról van szó. A járás irányítói már sok helyütt próbálkoztak beszerzésükkel, de ez a mai napig nem járt sikerrel. Lényegében ezzel magyarázható az, hogy az időjárás felmelegedése következtében például májusban — a gyengébb minőségű tej rovásra — csökkent az I. minőségi osztályba besorolt tejmennyiség. Meggyőződésem, ha a helyzet nem javul, tovább romlik a tej minősége. A tej minősége mellett azonban nem szabad megfeledkezni a tervezett tejfelvásárlási feladatok teljesítéséről sem. A járási mezőgazdasági igazgatóság hatáskörébe tartozó mezőgazdasági üzemek és a központilag irányított szervezetek viszonylatában — januártól május végéig — a tervezett tejfelvásárlási feladatot csak 98 százalékra teljesítették. A járás több mint 513 ezer liter tejjel maradt adósa társadalmunknak! A mezőgazdasági üzemek szemszögéből nézve a tervezett tejfelvásárlási feladatoknak legjobban a Kálna nad Hronom-i (116,3 %), az Ipefský Sokolec-i (107,3 %) és a bešai (106,2 százalék) szövetkezetben tettek eleget. Ezzel szemben a Nová Dedina-i szövetkezetben csak 77,3 (a lemaradás 2062 liter volt), a želiezovceiben 81,5 (151 ezer 821 liter), a žemberovceiben pedig csak 81,8 százalékra (106 ezer 766 liter) teljesítették a tervezett tejértékesítési feladatokatl Mennyiségileg elsők, minőségileg A járásban úgy tűnik, még manapság is komoly problémát jelent a tej vizezése. Májusban például a MILEX levicei üzemegységének kimutatásai szerint nyolc szövetkezetben és egy állami gazdaságban 23 ezer 470 liter tejet vizeztek! Ebből legtöbbet — 6111 litert — a Šahyi ÄG-ban, a kurafanyi (5240 liter) és a plášťovcei (3300 liter) szövetkezetben. Év elejétől számítva a vizezett tejmennyiség meghaladta a 64 ezer litert! A legtöbb tejet a žemberovcei szövetkezetben (7565 liter), a Šahyi ÄG-ban (6707 liter), a Dolný Pial-i (6665 liter), a Tekovské Lužianky-i (6030 liter) és a kurafanyi szövetkezetben (5240 liter) vizeztek. Összegezve az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy a levicei járásban nemcsak a tervezett tejfelvásrlási feladatok teljesítése, de a minőség szüntelen fokozása és a tejvizezés csökkentése szakaszán is akad még bőven tennivaló! Ellátogattam a Kalná nad Hronom-i Augusztus 29. társult szövetkezetbe is, ahol egyrészt jól teljesítik a tejértékesítési feladatokat, másrészt viszont nem kielégítő a tej minősége. A szövetkezet — a tervezett mennyiséghez viszonyítva — májusban több mint 31 ezer, év elejétől számítva pedig több mint 173 ezer liter tejjel adott többet a közellátásnak! Ez azonban a valóságnak csak az egyik oldala, mert év elejétől számítva a szövetkezetből felvásárolt tejnek 15,8B százaléka az 1., 50,70 százaléka а II., 33,44 százaléka pedig a III. minőségi osztályba lett besorolva, ami a járási átlagnál jóval gyengébb eredmény! Mindemellett megjegyezném azt is, hogy n szövetkezetből év elejétől számítva 2875 liter vizezett tej került a tejüzembe. Ez utóbbi azonban nem túlságosan jellemző a szövetkezetre. A szövetkezet őt gazdaságában foglalkoznak tehéntartással. Jelenleg 1045 tehenet tartanak, ami a múlt évi valósághoz viszonyítva huszonöt darabbal több. Év végéig még tizenöt darabbal kell gyarapítaniuk a tehénállományt. A tejminőség tekintetében legjobban a Nový Tekov-i gazdaság fejői, etetői állnak, hiszen év elejétől a felvásárolt tejmennyiség 36,8 százaléka került az I., 63,4 százaléka pedig а II. minőségi osztályba. Ezenkívül egy-egy ízben a Tekovský Hrádok-i és a mochovcei gazdaságból lett besorolva a januári, iletve a májusi tejmennyiség az I. minőségi osztályba, a többi esetben a tej & II., illetve а III. minőségi osztályba került! Azokról a problémákról, fogyatékosságokról, amelyek a tej gyenge minőségében mutatkoznak meg, Varsányi György mérnökkel a társult szövetkezet elnökével beszélgettem. — Szövetkezetünk mai formája nyolc község és egy település gazdaságainak társulásával jött létre 1975- ben mondotta az elnök elvtárs. — A 4400 hektár mezőgazdasági területből 4100 hektár a szántó. Sajnos, nagy a gazdaságok szétszórtsága, amit a déli és északi gazdaságok közötti legnagyobb távolság bizonyít a legjobban. Ez a mi esetünkben a 30 kilométert is meghaladja. Ami a tehenészetet illeti, korábban minden gazdaságban foglalkoztunk tehéntartással, s egynéhány gazdaság akkoriban egyáltalában nem volt jövedelmező, ami szintén károsan hatott a társulást követően. A szövetkezet vezető dolgozói a társulást követően a mennyiségi kérdések megoldására fordították a legnagyobb figyelmet, megfeledkezve a minőségi kérdésekről. Először is leszűkítették a teheneket tartó gazdaságok számát. Például a bajkai és a marušovái gazdaságban teljesen, a mochovceiben pedig részben likvidálták a tehenészetet. Jelenleg a legtöbb tehenet a 'kälnai, a Tekovský Hrádok-i és a Nový Tekov-i gazdaságban tartják. A jövőben is ebbe a három gazdaságba szeretnék összpontosítani a tehénállományt, ami azonban jelenleg — a férőhelyek hiánya következtében — megoldhatatlan. Korábban, de még manapság Is, komoly problémát jelent a hűtőberendezések és a tejház kérdése. Kezdetbsn ugyanis még tejház sem volt a gazdaságokban, így a tőjét provizórikus helyeken tárolták, hűtőitek. Később ugyan létesítettek tejházakat, akkor viszont a tejhűtés ütközött komoly problémákba. Mindehhez még munkaerőgondok is csatlakozlak. Sajnos, a szövetkezet gazdaságaiban található hűtőberendezések annyira elavultak, hogy havonta 6—7 ízben hivatják a Krákanyi Gép- és Traktorállomás javítóit, karbantartóit! A szövetkezet vezetősége már harmadik éve „hajszolja“ a hűtőberendezéseket, de a mai napig még egyet sem kaptak! # Melyek azok a problémák, amelyek nagymértékben hozzájárultak a tej minőségének leromlásához? — Elsősorban is a tejszűrők, a fejőcsészék és más berendezések hiánya, aminek következtében nagy mennyiségű szennyeződés kerül a kifejt tejbe — mondotta Varsányi elvtárs. — Természetesen a tej tisztaságáért, minőségéért a szövetkezet vezetősége is
