Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-28 / 4. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. Január 28. 12 Arožňavai (rozsnyői) járásban a zárszámadó közgyűlésekre csak február derekán kerül sor. Nem kevés gondot okozott az elmúlt esztendő. A pénzügyi szakemberek sokasága arra törekszik, hogy koronát korona mellé számolva reális gazdasági képet nyújtson egy-egy gazdaságról. Napjainkban még áttekinthető képet nem lehet alkotni a gazdálkodás végeredményéről. Annyit azonban már bátran megmondták, hogy a helyzet a vártnál kedvezőbb. Nem lesz annyi veszteséges gazdaság, a kár végösszege sem annyi, mint amennyire még á gondos összegezés előtt becsülték. . A Gemerská Poloma-i szövetkezetben Garan György, az üzemi pártszervezet elnöke örömmel újságolta, hogy minden mutatóból teljesítették az állammal szembeni kötelezettséget, sót néhány esetben az előirányzott feladatnak túlteljesítésére is sor került. Tejből például SO ezer literrel adtak el többet. — A tejhozam növekedése a javadalmazást is jó irányba befolyásolja — magyarázta Lipták Mária fejőnő. — Tejből a tervezett 1,47 millió liter helyett 2,27 millió litert adtunk a közellátásnak. Mi is prémiumra számítunk, mert a tehenenként! tejhozam több mint 150 literrel nőtt! Kétségtelen, nemcsak az állattenyésztők lelkiismeretes munkája határozta ezt meg, hanem mindazoké, akik a takarmányalap megteremtésén dolgoztak. A legelők minősége, a bőséges takarmányozás meglátszik az állatokon. — Üzemi pártszervezetünk fő feladatként a szemesek termesztésére ösztönözte a gazdaság vezetőit — jegyezte meg Greso Béta, a Dlhá Ves-1 [hosszúszói) szövetkezet pártszervezetének elnöke. — Szemesekből az állami tervfeladatot 112,9 százalékra teljesítettük, az egy millió tonna kerületi vállaláshoz pedig 108,4 százalékra teljesítettük feladatunkat. Hogy konkrétabb legyek, az állami alapra terven felül 295 tonna, az „Egy millió tonna terményt a köztársaságnak“ kerületi felhívásra pedig 200 tonna terménytöbbletet adtunk. Szemesekből tavaly 35,7 mázsás hektárhozamot értünk el. Ez itt rekordtermésnek számít! Mégis azt állítom, hogy hektárhozamaink még távol vannak az elérhető lehetőségektől! Kevés az itteni talajviszonyoknak megfelelő gépünk. A búza most a tavalyinál is szebbnek ígérkezik, mert jó körülmények közt, idejében vetettük el. A jó talajelőkészítés fontossága vitathatatlan. Ezért igyekeztünk idejében elvégezni az őszi mélyszántást. Adottságaink sokban különbőznek a kerület nagy részének gazdaságaiétól. Lehetőségeink vannak azonban arra, hogy szövetkezetünk szintén előbbre lépjen, ne valljon szégyent a járás, az ország előtt. A gömöri falu téli képéhez nemcsak a zárszámadás előkészítése illik. Sok helyen a melléküzemágakban is serényen dolgoznak. Néhány gazdaság most szállítja az utolsó pótkocsi trágyát a mezőre. Máshol a melegágyakat készítik az idei jó termés eléréséhez. Éppen az elmúlt év tapasztalatai tanították meg Gömör szövetkezeti parasztságát arra, hogy ahol jó az összefogás, a szorgalom okos szervezéssel párosul, még a rendkívüli nehézségek fölött is úrrá lesz az ember. Plešivecben [Pelsőcön), Hrhovban (Görgőn) és Goőaltovóban (Gacsalk) a műhelyekben már a tavaszi munkákra készítik a gépeket. Idejében megtesznek mindent, hogy ne kerüljenek a tavaszi munkák dandárjában időzavarba. Így aztán miközben új szőlők és gyümölcsösök telepítéséhez kezdenek, nagyon sok faluban a közhangulat bizakodó. Okuk van rá, hiszen a rožňavai járás szép eredményekről ad számot. Szemesekből a tervezett 14 300 tonna helyett 15 148 tonnát adott az államnak. Az állami terv marhahúsból 29 500 mázsát irányzott elő, a valóságban pedig 29 728 mázsát adtak az állami alapra. Sertéshúsból a tervük 19 540 mázsa volt és 19 740 mázsát értékesítettek. Bár még csak Januárban járunk, az előirányzott rögzítő tervek birtokában máris mindenütt az idei teendők kerülnek előtérbe. Az országos igény, a járási terv szem előtt tartásával készítík-vitatják az idei termelési tervet. Rendkívüli fontosságú előkészítő munka ez, kitűnő alkalom az alaposan megfontolt és szakszerűen összeállított tervek megvalósítási módozatainak részletes megbeszélésére, a megállapított hozamok elérése kapcsán számba venni a még fellelhető, eddig nem hasznosított lehetőségeket, adottságokat. — Melyek a főbb célok, amelyek jegyében most valamennyi szövetkezet előkészíti és megvitatja az évi termelési tervet? — érdeklődöm Juhász Pál mérnöktől, a jmi igazgatójától. — Nem akarok számadatokkal dobálódzni, ezért csupán a fő célkitűzéseinkről mondanák néhány szét. Elsősorban megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az efsz-ek földalapjának ésszerű kihasználására. Mindenütt korszerű agrotechnikával kell lehetővé tenni. hogv a gabonaterületeken az eddiginél nagyobb hozamokat érjünk el. Az összes kultúrnövényeknél arra kell törekedni, hogv az előirányzott hozamot a gépek Igénybevételével, ésszerű munkaszervezéssel elérjük. Ugyancsak megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a tavaszt kultúrák elhelyezésére. a megfelelő vetésterület kijelölésére, a falajerőutánpótlásra stb. Az állattenyésztésben mindenekelőtt a takarmányok okszerű hasznosítására kell törekedni. A növénytermesztők feladata, hogy megfelelő minőségű nedvdús és szálas takarmányt termeljenek. Tegyenek meg mindent a legelők, kaszálók fűhozamának növelése érdekében, mert ez az előfeltétele a szarvasmarhák ló hasznosságának. ILLÉS BERTALAN MEDDIG MÉG? Szinte általános szokás, hogy az ti) esztendő kezdetén, az új feladatok körvonalazásával egyidőben, minden ember visszapillant az elmúlt évre. Összegezi eredményeit és tapasztalatait abból a célból, hogy azokat hasznosítsa az új esztendő folyamán mind a saját, mind pedig a társadalom javára. Ebből a szempontból ejtek szót a nyugat-szlovákiai húsüzemek beruházási osztályának problémáiról, sikereinek és kudarcainak okairól is. Nem vitás, hogy minden nemzeti vállalatnak célja és kötelessége az évi termelési tervfeladatok hiánytalan teljesítése. Egyrészt a vállalat meglevő termelési kapacitásának optimális kihasználása, másrészt a tervezett új üzemegység üzemelésének biztosítása nyomán. A Nyugat-sziováikai Húsipari Vállalat üzemei 100 százalékon felül teljesítették a műit évi termelési tervüket. S hangsúlyozom: annak ellenére, hogy a Nové Zámky-i Húsipari Kombinát nem járulhatott hozzá a tervezett huszonnyolcezer tonna hús feldolgozásával a kerület húsipari üzemei termelési tervének teljesítéséhez. A társadalmi elismerés azokat a dolgozókat illeti, akik a régi, elavult gyáregységekben, tehát mostoha körülmények között — az utolsó negyedévben szabad szombatokon is dolgoztak. Tehát fáradságot nem ismerve, hazafias helytállásról tanúskodó kezdeményező készséggel, munkaaktivitásuk fokozásával túlteljesítették az előirányzott termelési feladatokat. Kilátások és célkitűzések Termékeny talajba hullott a mag A Cičovi Wilhelm Pieck Efsz négy szövetkezet erőinek és javainak öszszevonásával vált háromezer hektár mezőgazdasági, illetve kétezerhétszáz hektár szántóterületet művelő nagygazdasággá. A kezdeti nehézségek orvoslása itt is sok gondot okozott. Igazán örvendetes tény, hogy ennek ellenére a szövetkezet nem torpant meg és nem esett vissza, inkább előrehaladt a fejlődésben. BARÁTH IMRE elnököt nemrég a tavalyi eredmények és a Jövővel kapcsolatos elképzelések felől kérdeztem. — Szövetkezetünk tavaly becsülettel teljesítette a legfontosabb növényi és állati eredetű termékek termelésével és értékesítésével kapcsolatos fő feladatait — említette többek között Baráti) elvtárs. — Igaz, hogy néhány mutatót nem sikerült száz százalékra teljesítenünk, de ez sajnos nem csupán rajtunk múlott. A cukorrépával például az ismeretlen külföldi fajták miatt vallottunk kudarcot, a kukoricát jégkár érte, a marhahús eladását pedig nem nagyon szorgalmaztuk, hiszen alig mutatkozott kereslet iránta. Persze még így is a tervezettnél több húst értékesítettünk, főleg az igen keresett sertéshúsból adtunk el sokat. A gabona átlaghozama ismét hat tonna fölötti volt, a tehenek egyedenkénti tejhasznosságát 3370 literre növeltük. Nyolcszázhúsz tehenünk volt, s az év folyamán ötvenezer literrel adtunk el több tejet, mint ahogy azt eredetileg terveztük. Beszélgetésünk során az elnök elvtárs több érdekes adatot sorolt fel. Ezeknek csaknem mindegyike beszédesen igazolta, jól látott hozzá a közös, a könnyűnek korántsem nevezhető feladatok teljesítéséhez. A többi között megjegyeztem például, hogy az 1975. évi színvonalhoz mérten a múlt év végéig mintegy hét százalékkal nőtt a mezőgazdasági nyerstermelős értéke. Ez a mutató a leggyorsabb ütemben fejlődő gazdaságok sorába emelte a szövetkezetei. S a teljesség kedvéért Itt meg kell jegyeznem, hogy a mezőgazdasági nyerstermelés növekedése lényegében az állattenyésztésben elért sikereknek volt köszönhető, hiszen a növénytermelés a súlyos elemi csapások következtében inkább fékezte, mintsem segítette az ez irányú fejlődést. Tény, hogy a gazdaság — a különböző nehézségek ellenére — sikerrel zárta az évet. S máris itt a kérdés, hogyan készültek fel az új feladatok teljesítésére? — Az elvárásoknak megfelelően természetesen mi is magasabbra helyeztük a mércét — tájékoztatott a közös elnöke. — A gabonatermesztésben ismét szeretnénk túlszárnyalni a batvan mázsás átlagot. Az idén megkezdjük a nagy táblák kialakítását, hogy jobban kihasználhassuk a termőföldet és a korszerű gépeket, mérsékelhessük az üresjáratokat és az útlaghektáronkénti hajtóanyagfogyasztást. Már megismertük a határ minden zeg-zugát, tudjuk, melyik parcella milyen táperőben van, tehát szakszerűbbé tehetjük a tápanyagpótlást, jobban betarthatjuk a fajtaigényeknek megfelelő agrotechnikát, s minden növényféle részére megválaszthatjuk a legmegfelelőbb termőterületet. Az állattenyésztésben is komoly feladatok előtt állunk. Az utóbbi két évben jelentősen növeltük az állatsűrüséget, s kisebb nagyobb sikereket a hasznosság fokozásában is elértünk. Most az új áflatszáliások felépítését, valamint a régi épületek felújítását, átalakítását és korszerűsítését tartjuk a legfontosabbnak. A járási mezőgazdasági igazgatóság vezetői is elismerik, hogy annyi sertés meg szarvasmarha egyetlen üzemben sem sínylődik átmeneti jellegű létesítményekben, mint nálunk. A sertések helyzete a legkritikusabb. Az utóbbi két évben csaknem háromezer darabba) növeltük az állományt, új férőhelyet viszont nem tudtunk biztosítani. Már minden régi, hevenyészett baromfiszálláson sertéseket tartunk. Ezek a létesítmények elavultak, sok helyütt beázik a tető, a hasadékokon ét ki s be jár. a szél. A túlzsúfolt, egészségtelen szállásokon a takarmány sem hasznosul kellőképen, így a munkabéreken kívül a takarmányköltségek is fokozottan terhelik a termelést. Az idén bizonyos javulásra van reményünk. Az épülő új szarvasmarha-hizlaldát rövidesen átadhatjuk, s augusztusra talán a kocaszállás is elkészül. A felszabaduló épületek átalakítása és korszerűsítése két éven belül megoldaná a sertéstenyésztés férőhely-gondjait. Természetesen javítani szeretnénk az egyedi hasznossági mutatókat. Kocánként tizennyolc malacot szeretnénk elválasztani, a darabonkénti tejtermelést pedig évi 3400 literre kívánjuk növelni. Már a beszélgetés első perceiben megéreztem, valami bosszantja, vagy ha úgy tetszik nyugtalanítja az elnö köt. Ügy tűnt, valami másról is szeretne beszélni, nem csupán arról, ami felől kérdezem, csak éppen nem tudja eldönteni, mondja-e vagy sem. Végül rákérdeztem: — Elnök elvtársi Ügy érzem, boszszantja, nyugtalanítja valami. Megtudhatnám mi az? — Jobb lett volna, ba nem veszi észre. De ha már megkérdezte, elmondom. Mint általában mindenütt, probléma nálunk is akad bőven. Az év elején járunk, most pontosítjuk a termelésfejlesztési terveket. Pár perce éppen a járási igazgatóság irányszámait tanulmányoztuk. Tudjuk, a feladatok mindig igényesebbek, a társadalom egyre nagyobb követelményeket támaszt a mezőgazdasággal szemben. Azt is tudjuk, hogy bizonyos feladatok teljesítését csak irányszámok alkalmazásával lehet biztosítani. De a feladatok lebontásakor, az irányszámok kidolgozásakor talán az érintett üzemek helyi adottságait, és a múltban elért termelési eredményeit is jó lenne figyelembe venni) Helyesnek tartjuk, hogy a paradicsomtermelést a korszerű gépekkel felszerelt, szakosított gazdaságokba összpontosítják. Azzal is egyetértünk, hogy néhány kiszemelt gazdaságot bíztak meg a magszaporítással. Azt viszont nem értjük, hogy a gabona meg a kukorica szaporításáért lelkesedő üzemek miért nem vállalják át a lucernamagtermelést is? Nekünk például amúgy is gondot jelent a takarmányalap megteremtése, és igazán jól jönne a plusz két-három kaszálásbél származó széna, meg takarmányliszt, amitől a szaporítás miatt elesünk. Igaz, csinos összeget hoz a iucernamag, de ezt az állatoknak nem lehet megmagyarázni. Folytassam? Növelnünk kell a napraforgó, a cukorrépa és a dohány termőterületét. Rendben van, módosítjuk az elképzeléseinket. De miért kell az árpa rovására növelni a kukorica területét, amikor az ötéves hozamátlag világosan az árpatermelés létjogosultságát hirdeti? Nem beszélve róla, hogy a kukoricaszár gépi törést követő begyűjtése még megoldatlan kérdés, az árpaszalmára meg szükségünk van a sajtolt takarmányok gyártásához. Tavaly kétszázhetven hektár árpánk volt s még úgyis csak feleannyi takarmányszalmánk termett, mint amennyire szükségünk van. Most hetven hektárra kéne csökkentenünk az árpa vetésterületét. Ekkora területen a juhok számára szükséges takarmányszalmát is csak nehezen tudjuk kitermelni. A sok fáradozással és jelentős költséggel épített szárítót és szemcséző gépsort meg talán hagyjuk porosodni az új évadban? Hát ezek, meg a többi ilyesfajta problémák bosszantanak engem és a vezetőség valamennyi tagját. Félreértés ne essék, az egyesült szövetkezet vezetői — mint arról magam is meggyőződtem — nem kibúvót keresnek a feladatok alól, és a termelési értekezleten sem azt firtatták, hogyan nem lehet teljesíteni az elvárásokat. Éppen ellenkezőleg! Csak persze azt is kifnondták, hogy a helyi adottságok és a népgazdasági érdekek ismeretében ők másként határozták volna meg a közös legfontosabb feladatait. S abban is egyetértettek, hogy ilyen feltételek mellett Is mindent el kell követniük az elő irányzott mutatók eléréséért. A belüzemí szocialista mun ka versenyt, va lamint a Februári Győzelem 30. évfordulóját köszöntő felajánlási mozgal mat is úgy irányítják és szervezik, hogy az egyéni és csoportos felajánlások zöme a legégetőbb problémák s a legfontosabb feladatok megoldását segítse. A továbbiakban is azon lesznek, hogy kiváló termelési ered ményekkel igazolják, helyes volt a korábbi négy gazdaság erőinek összevonását szorgalmazó gondolat, s termékeny talajba hullott a mag. A gaz dasági felemelkedéshez vezető úton megtett első lépéseik sikere elegendő biztosíték arra, hogy az egyesült szövetkezet tagjai ezután is megtartják ígéretüket! KÄDEK GÄBOR *♦* *♦* •!* *** •!» •!* *** *** *t* *** *** »*♦ »J» *** *** *** •*« *j* *J Ilyenkor télen csendes a határ, pihen a természet. Viszont a javítóműhelyekben lázas munka folyik, a gépek orvosai nagy szakértelemmel készítik elő a gépeket a tavaszi munkákhoz. (Foto: —bor) Persze, joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért kellett és meddig kell még a korszerűtlen, vagyis elavult húsipari üzemekben — a terv teljesítése céljából — évvégi hajrát szervezni? Joggal teszik fel ezt a kérdést az öregebb szakmabeliek is, akiknek az egészségtelen körülmények már sokat ártottak. Meddig riasztja el a húsipari szakmától az egészségtelen munkakörnyezet a fiatal dolgozókat? Fel kellett vetni ezeket a kérdéseket, mert jogosak! Ugyanis a Nyugatszlovókiai Húsipari Vállalat csak nyolcvan százalékra teljesítette a beruházási tervét. S ezzel magyarázható, hogy a termelésének jelentékeny részét még mindig elavult és egészségtelen körülmények között kénytelen folytatni. De vajon mi az oka annak, hogy a beruházási terv teljesítése elodázódott? Az, hogy a Nové Zámky-i Húsipari Kombinát építői, vagyis ennek a beruházásnak a kivitelezői nem teljesítették feladatukat. Pedig vállalták, hogy az építési és a szerelő munkákat a módosított időre befejezik, s így lehetővé teszik, hogy a húskombinát minden részlege már a múlt év folyamán üzemelhet. Magától értetődik, hogy a bratislavai Priemstav, valamint a Hradec Králové-i Strojobal dolgozói — a vállalt kötelezettségük teljesítésének elmulasztásával — komoly gondokat okoztak a húsipari vállalatnak. A vállalat ugyanis számolt az új húsipari kombinát üzemelésével. Azzal, hogy már a múlt esztendő folyamán huszonnyolcezer tonna húst feldolgoz és bővített áruválasztékkal, minőségileg kifogástalan füstölt áruval lepi meg a vásárló közönséget. Sajnos, a beruházás kivitelezésével megbízott vállalatok mulasztása már tartós jellegű. Pedig a beruházó, vagyis a húsipari vállalat minden segítséget megad a kivitelező vállalatoknak. Gondoskodott nehezen beszerezhető építkezési anyagokról és társadalmi munkát is gyakran szervez, hogy meggyorsítja az építés folyamatét. A Priemstav nemzeti vállalat azonban ennek ellenére lassan halad az építéssel. Objektív okokra, általában munkaerőhiányra hivatkozik. Bár ezek az objektív okok létezhetnek, de vajon nincsenek a lemaradásnak szubjektív okai is, amelyek esetleg a munkaszervezés fogyatékosságaiban tükröződnek vissza?! Ezen érdemes lenne egy kissé elgondolkozni az illetékeseknek. Mert az mégiscsak furcsa és bosszantó — arról nem is beszélve, hogy a társadalom részére is nagyon káros jelenség —, hogy hat év leforgása alatt nem tndták a húsipari kombinátot felépíteni. A hósipari vállalat bosszúságát fokozza az, hogy még mindig nem biztos abban, hogy a Nové Zámky-i Húsipari Kombinát tervezett kapacitásának kihasználásával mikortól számolhat. Koller Vilmos
