Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-04 / 5. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. febraír 4. Gépjavítók sikerei és problémái A természet már régen téli álomba merült, s a nyugvó tájakra csönd borult. A gépeket a gazdasági központok udvarába szállították, hogy kijavítsák, előkészítsék a következő, az előző évinél jóval nagyobb feladatokra. így van ez a Dolný Peter-i (alsópéteri] szövetkezetben is. — Hogyan váltak be a sávos öntözőberendezések? — Távol áll tőlem, hogy ok nélkill rosszat mondjak a sávos öntözőberendezésekről, hiszen az elgondolás nagyon |ó, a kivitelezés azonban lehetne tökéletesebb is. Szövetkezetünk harmincegy ilyen berendezést vásárolt, s közülük hét máris üzemképtelen! Ha kijavításukhoz kapnánk pótalkatrészeket, nem csinálnánk ebből gondot, úgy néz ki azonban, hogy szét kell szerelnünk belőlük néhányat, hogy az üzemképtelenek egy részét kijavíthassuk. Leggyakrabban a hidromotor és a gumitömlő mondja fel a szolgálatot. Szlovákiában ezeket a berendezéseket a levicei Agrostav vállalatnak kellene javítania. Eddig azonban a statisztikai nyilvántartáson kívül más egyebet nem nagyon tettek. Igaz, gumitömlőt már vásárolhatunk. Egy berendezéshez a tömlő ötezer koronába kerül, ez nem olcsó, de van. Jú volna, ha a hidramotorhoz is kapnánk pótalkatrészeket. Amint látjuk ebben a szövetkezetben sok mindent megoldanak az áldozatkész emberek közreműködésével, azonban senki sem kívánhatja, hogy egy-egy hiánycikknek számító pótalkatrészt maguk készítsenek el, bár sokszor a szükség törvényt bont, s erre is rákényszerülnek. A sávos öntözőberendezésekkel kapcsolatban csak annyit, hogy ha ezek karbantartására már van egv intézmény — a levicei Agrostav — az miért csak statisztikai adatokat gyűjt a berendezésekről?! A meghibásodott öntözőberendezések számontartásával ugyanis nem javul a helyzet, ezért célszerűbb volna néhánynak a kijavítása. Ehhez a pótalkatrészek beszerzéséről mindenképpen a levicei Agrostav vállalatnak kell gondoskodnia. —hai— SZLÄDEK FERENC, a szövetkezet gépesítője, a fontos teendőket tárgyaló vezetőségi értekezleten vett részt, ezért várakoznom kellett. Közben mások is szét akartak vele váltani, ilyenkor azonban nem illik zavarni sem őt, sem pedig másokat. Déltójban aztán véget ért az értekezlet, s így elbeszélgethettünk a gépjavításról. — Ne haragudjon, hogy megvárakoztattam. Manapság ugyanis a növénytermesztés s az állattenyésztés problémáinak megoldása rendszerint a gépesítésre hárul. Ma is napirenden voltak ezek a kérdések — szélt mentegetőzve. Az ember ilyenkor megértő. Tudomásul veszi mások elfoglaltságát, közben elgondolkozik, nézelődik, beleéli magát az adott helyzetbe. — Hol tartanak a gépjavítással? — tettem fel a kérdést. — Harmincnégy kerekes, öt lánctalpas traktorunk, öt gabonakombájnunk és több garnitúra vontatott eszközünk vár javításra, karbantartásra. Idejében kidolgoztuk a gépjavítás ütemtervét. így elsőként az erőgépeket, majd a vontatott eszközöket, aztán a kombájnokat, s végül a sávos öntözőberendezéseket javítjuk ki. A kerekes traktorokból hat már elkészült. Tervszerint március végéig mindegyiket üzemképessé kell tenni. A harmincegy garnitúra vontatott eszközből már nyolc üzemképes. Ogy szervezzük a munkát, hogy ezek javításával február közepéig készek legyünk. — Erőgépeik milyen állapotban vannak? — Amikor pár évvel ezelőtt Gyulamajorrúl ide kerültem eléggé aggasztó volt a helyzet. Akkoriban a szövetkezet erőgépparkjának túlnyomó többsége régi típusú volt, a nyilvántartásban már érték nélkül szerepelt. Evek hosszú során a gépek elhasználódtak és „leírták“ azokat. Mondanom sem kell, mennyi utánjárásba került, hogy azáta tíz új korszerű erőgépet beszerezhettünk. jelenleg erőgépparkunknak 30—35 százaléka régi típus. Kénytelenek vagyunk ezeket is üzemben tartani, mert nincs helyettük más. — jú munkát végeznek a gépjavítók? — A műhelyben húsz mesterember dolgozik. Mindegyikük arra törekszik, hogy a kiöregedett erőgépeket és eszközöket rendbe tartsa. A nem éppen kedvező feltételek között szinte minden gépet idehaza kijavíthatunk, s ha képtelenek vagyunk beszerezni a pótalkatrészek valamelyikét, akkor a régieket hozzuk rendbe. Nem dicsekvésképpen mondom, de a pótalkatrész beszerzése terén nincsenek különösebb nehézségeink. Amire szükségünk van, rendszerint beszerezzük, mert jó kapcsolataink vannak. Pályafutásom alatt nagyon sok tehetséges gépesttot megismertem, s nem egyszer segítünk egymáson. Aki ugyanis szereti hivatását, nem nézheti el, hogy a gépek a munka dandárjában üzemképtelenül vesztegeljenek. Ezért szükséges a partnerekkel s a kollégákkal való jó kapcsolat. — Milyen a munkahelyi légkör? — A munkahelyi emberi kapcsolat a javítóműhelyben nagyon jó. Amint említettem a munkafeltételek a régi épületben nem a legkedvezőbbek. Ezen azonban rövidesen javítunk. Idén új javítóműhelyt adunk át a gépesítőknek 1 millió 700 ezer korona beruházási költséggel s azt a legkorszerűbb berendezésekkel, munkagépekkel szereljük fel, hngv a legigé-A JUBILEUM TISZTELETERE Készen várják a tavaszt Az időjárás kiszámíthatatlan tényező, egyik napról a másikra megváltozhat. A jő gazda egyik jellemzője, hogy kihasználja a kedvező időt a munkák elvégzésére, ha erre alkalma nyílik. Egy bizonyos, január első hetei a galántai járásban kedvezőek voltak arra, hogy a mezőgazdasági üzemek az időt teljes mértékben kihasználják különböző munkák elvégzésére. Viszont nem mindenütt voltak olyan „mérészek“, mint például a mostovái (hidaskürti) szövetkezetben. Nemrég éppen a tavaszi munkákról beszéltünk Horváth Istvánnal, a szövetkezet elnökével, aki egyben a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, az SZNT mezőgazdasági és élelmezési bizottságának tagja. — Elsősorban is el kell mondanom, hogy teljes mértékben bekapcsolódunk abba a szocialista munkaversenybe, amelyet a JMI és az SZFSZ járási bizottsága írt ki a Győzelmes Február 30. évfordulójának tiszteletére. Célja időben és jő minőségben elvégezni a tavaszi munkákat, ami szorosan öszszefügg a hektárhozamok növelésével. Amit idáig elvégeztünk a földeken, az nem merészség, inkább céltudatosság. Szövetkezetünkben már több éve február végén kezdjük az árpa vetését. Ehhez természetesen az is fontos, hogy a talajt mihamarabb előkészítsük, megadjuk a szükséges tápanyagokat, a műtrágyákat. Január első hetében az egész területen — 560 hektáron — elvégeztük a talaj műtrágyázását. Szövetkezetünk sörárpát termel, melynek minősége nagy mértékben függ a korai, az agrotechnikai határidőben elvégzett vetéstől. — Galántán híre terjedt, hogy januárban megkezdték a talaj simltőzását is. Mi ebben az igazság? — Ez valóban így is történt. De inkább idézzem az SZLKP járási bizottsága vezető titkárának Iván Knotek elvtársnak szavalt: „A mostovái szövetkezeti tagok — mondotta Knotek elvtérs a járás mezőgazdasági dolgozóinak nemrégen megtartott értekezletén — a galántai járásban elsőként kezdték a talaj előkészítését az árpa alá. Ezzel semmit sem veszthetnek, inkább hasznuk lesz belőle. Az sohasem baj, hogy ha progreszsztv munkamódszereket igyekeznek bevezetni a termelés növelése érdekében“. — Ogy tudjuk, hogy már a cukorrépaföldeken is kint jártak a traktorosok ... — A cukorrépát tavasszal — ha eljön az ideje — 385 hektáron vetjük. Az egész vetésterület már megkapta a szükséges kálium és foszfor műtrágya adagot. Az idén fő célunk az, hogy elérjük a 90 ezer, az öntözött területeken pedig a 100 ezer növényegyedet hektáronként. Ez fontos előfeltétele annak, hogy a cukorrépából átlagosan 450—500 mázsás hektárhozam legyen. Krajcsovics Ferdinánd Egy község — a korszerűsödés útján Megváltozott a falu sajátságos arculata. Az alkalmi átutazó, a külső jegyek alapján észreveszi ezt. Aszfaltos útjain egymást érik az észrevétlenül suhanó gépkocsik. Egyre több a kétszintes családi ház. A tágas udvarokon autógarázs. Zsindellyel fedett parasztházat már nem találni. A kétszintes áruház Impozáns eleganciája, az új Iskola és a „községháza“ városias jelleget kölcsönöz a falunak is. Szomotorban jártunk. A vátozés, az új életforma jelel csupán az utóbbi egy-két évtizedben mutatkoznak meg; azelőtt a község lakosai Kiráiyhelmecré, Košicére jártak bevásárolni. A somotorl hnb elnöke, B6k Tibor elvtárs barátságosan fogad. A kérdésünk, hogy mi a titka az eredményességnek? — Minden olyan új kezdeményezést, amely a falu szempontjából hasznos és értelmes, a lakosság örömmel támogat — élén a fiatalokkal ... — mondja a hnb elnöke. — Az utóbbi tíz év alatt — vészi át a szót Róth János elvtárs, a hnb titkára, aki nyugdíjaztatásáig a hnb elnökeként tizenhárom esztendőn keresztül lelkesen és sikerrel szervezte, irányította a községfejlesztési munkálatokat — községünk, a lakosság aktív részvételével, több mint huszonnégy millió korona értékkel eazdagodott. Mindaz, amit eddig elértünk, közös munkánk gyümölcsé. Valóban sokat fejlődött, szénült községünk. Az állami beruházások, önsegélves akciók, s magánéoítkezések teljesen megváltoztatták a falu arculatát. Több mint négyezer méteres szakaszon oortalanftottuk az utat. járdát csaknem három kilométer hosszan építettünk. Lakosságunk a bodrogközi vízvezetákhálfizatbó! kaD- ja az ivóvizet. 'Űj, tizenöt tantermes iskolát énftettünk. Epv igazán korszerű bevásárlóközpontot kanott községünk. Ebben a csaknem négymillió korona beruházást igénylő létesítményben élelmiszert, üdítőitalokat, inarcikkeket és mindazt, amire szük'ség van, megkapja a vásárló. Felépítettünk éey harmincférőhelves napközi otthont, felújítottuk a hangosbeszélő hálózatát, a labdarúgóoálván háromszáz személyes lelátót, úí kultűrházat. valamint postát építettünk. A lakosságnak nyújtott szolgáltatások bővítése érdekében, régi helyiségek rendbehozásával — javítóműhelyt, férfi- és női fodrászatot létesítettünk. Az Állomás utcai lakosok régi óhaját teljesítve élelmiszerboltot építettünk. Az új bolt alapozási munkáit és a terepberendezést a lakosság társadalmi munkában végezte. Mindezek az eredmények bizonnyal a hnb sikeres tevékenységét bizonyítják. A fentieket figyelembe véve vizsgálandó az a bonyolult érzelmiértelmi képződmény is, amit szokás lokálpatriotizmusnak nevezni, vagy egyszerűbben: a faluhoz való ragasz-Mezőgazdasági dolgozóink egyre több, bonyolult szerkezetű gépet, gépsort alkalmaznak a termelésben. Okkal vagy ok nélkül a gépek időközönként elromlanák. Jé, rendszeres karbantartással sok meghibásodás elkerülhető. Karbantartásukat a „pihenő időszakban“, azaz télen végzik. A pohranicei (pogrányi) Februári Győzelem szövetkezet Iapáái részlege műhelyének udvarán a gépek szanaszét hevernek a befagyott sár tetején. Persze csak azok, amelyek az eresz alá nem fértek. A műhely eresze alatt, a gépek között itt-ott kikandikáló emberfejeket látok. Feléjük közeledek. Hirtelen olyan szélvihar támad, hogy a kalapomat is magával sodorná, ha lenne kalapom. Havazik is. — Hú, az árgyélusát, olyan hideg van, amilyen az idén még nem volt — hallom valahonnan a hangot. — Emberek, menjünk be melegedni! Követem őket. A kovácsműhely kohója felett melegítik kezüket, összedörzsölik, hogy a hideg „bele ne üssön“. Megmelegednének, ha lenne hol. A műhelyben majdnem olyan hideg van, mint odakint. — Miárt nem fűtenek jobban? Hiszen ilyen hidegben kezük a vashoz tapad. — Nincs mivel — válaszolja Srank józsi bácsi. — De mégha volna is, a műhely olyan huzatos, hogy nem lehet kifűteni. Majdcsak kibírjuk valahogy. Már elkészült az új, központi műhely. Rövidesen mi is odaköltözünk. Traktorosok között nyesebb feladatokat is sikeresen teljesíthessék. A szakember kollektívánk kiváló. Nyolc szakemberünknek két képzettsége is van. Ezek nyáron a kombájnokon, télen pedig a műhelyben dolgoznak. Például Vida Vilmos szerelő, Sukola József gépjármű-villanyszerelő, Veszelka János vasesztergályos, Jóni Ľudovít forrasztó és mások minden igénynek megfelelő jú munkát végeznek. Kezük áléi kiváló munka kerül ki. Példát mutatnak másoknak Is. Nálunk ugyanis ők a szakma legjobbjai! — Mióta dolgozik a szövetkezetben? — Nyolc éve. Lapáii születésű vagyok. Az évek során sok helyen dolgoztam, még Csehországban is. Mindig ott dolgoztam, ahol jobban fizettek. Hét fiút neveltünk fel a feleségemmel. Gondoltuk, hátha sikerül egy lány is. A hetedik fiúnál megálltunk. Egy focicsapatra való gyereket nehéz eltartani. Most már tizenkét unokánk is van. Ezért a nyugdíj mellett még dolgozok. Mi egyebet csinálhat az ember hatvanhárom évesen, minthogy amíg bír, dolgozik. A terem közepén egy traktor vesztegel. Körülötte meg a szerszámpadokon csavarok, fogók, alkatrészek, vasdarabok. — Most ezt „operálják“? — Amint látja, erre is sor került — szói közbe Éránk Július csoportvezető. — Itt főképpen traktorokat, boronákat, vetőgépeket Javítunk. A kombájnokat a másik részlegen javítják. Annyi alkatrészt látok, hogy hirtelen arra gondolok, biztos nincs pótalkatrész-hiányuk. — Jó lenne, ha nem lenne — vág közbe a szókimondó, piros arcú Acs István. — Győzik a javítást? — Igyekszünk, igyekszünk. Sürget az idő. Egy-kettőt alszunk s mehetünk a határba. — Tehát kint is dolgoznak? — Természetesen: tavasztól a tél beálltáig. Traktor nélkül tavaszi talajeiökészitést, aratáskor a gabonaszállítást, ősszel a szántást nem igen lehet elképzelni. Tél kezdetén elvégezzük az elmaradt szántásokat, a kukoricaszárat összezúzzuk, hogy könnyebben beszánthassuk. A gépek javítása ezután következik. — Van elég traktoruk? — Traktor van bőven, csak az alkatrész kevés. Hiánycikk az akkumulátor, az önindító és az alternátor. Ezeket magunk nem tudjuk elkészíteni. Az egyszerűbb alkatrészeket magunk is kijavítjuk. Beszélgetésünket végighallgatta a műhely legfiatalabb dolgozója, a tizenkilenc éves Szabó István is. Nem szólt közbe, csak hallgatott. Kérdéseimre is röviden válaszolt. A karvai szaktanintézetben kovács- és hegesztői szakmát tanult a szövetkezet jóvoltából. Két éve dolgozik. Ezernyolcszáz koronát keres. Szavaiból úgy vettem ki, hogy elégedett munkájúval, csak a munkakörnyezettel nem, mert ő is fázik, akárcsak a többiek. Közben Ment Vilmos gépesítő is megérkezik, ö mondja: — A traktorosok között a legjobb dolgozók egyike Kis Ferenc. — Miért? jé munkát végez. Ott található mindenütt, ahol munkáskézre ran kodásnak. Az ésszerű községgazdálkodás csak fokozhatja egy aktív cselekvő, pozitív faluhoz való ragaszkodás kifejlődését, csökkentve ezzel az életforma változásból adódó ellentmondásokat. Ez a helyzet pedig fokozza az emberek művelődési vágyát és a kulturális tevékenységet. Szomotoron két év alatt épült fel közel négy millió korona költséggel az új kultúrház. A járás 2,7 millió korona támogatást nyújtott, a többit a lakosság társadalmi munkában valósította meg. Az épületben székel a hnb, de harminckét helyiségének túlnyomó többsége a közösség kulturális céljait szolgálja. Itt kapott otthont a hatezer néhányszáz kötetes könyvtár. Színháztermében korszerű színpad, mellette öltözők. Klubhelyiségek várják a művelődni vágyó lakosságot. És már el is jutottunk a község kulturális tevékenységéig, amely nemcsak a Bodrogközben, hanem más vidékeken is jól ismert, hiszen az éneklő csoportjuk az országos kulturális fesztiválig eljutott, a tánccsoportjuk a járási rendezvényeken rendszeresen szerepel, a citerazenekaruk ismert, és van színjátszócsoportjuk is. A község vezetői nem titkolják, hogy állandósítani kell a községi művelődés különböző formáit. Ismerek fiatal Ingázó szakmunkásokat, akik a vendélő helyett sűrűn látogatják a könyvtárat, s otthon is a könyvespolcán gyűlnek a jó olvasmányok. Naponta a könyvtárból olykor ötvenen is kölcsönöznek könyvet. A községi kultúrház klubhelyiségé* ben a Győzelmes Február harmincadik évfordulójának méltó megünneplésére tartalmas műsorral készülnek. Az akció fő szervezője a helyi CSEMADOK-szervezet. A kitűnően szereplő futballcsapat szintén az értelmes szórakozás lehetőségeit testesíti meg. A lakosság részéről tanúsított példás hozzáállás a község irányítóinak bizalmat adhat a jövő körültekintő megtervezéséhez. Egymás támogatása nélkül ugyanis el sem képzelhető az ilyen komoly hozzáértést követelő felelős munka. A falurendezés és szépítés terén megemlítendő, hogy tovább folyik a járdaépítés. Állandó feladat a zöldövezetek, parkok rendben tartása. A további tervek között szerepel az iskola korszerűsítése, a szolgáltatás további bővítése. Az összefogás szép példáját tapasztalhattuk tavaly a község fejlesztési munkálatoknál. A jövő feladata ezt az odaadó munkát meghonosítani minden téren, mert csakis az egyéni és közösségi érdekek célszerű összekapcsolása biztosíthatja a község jövőbeni harmonikus fejlődését. Erre a kormánykitüntetés is kötelezi a szomotoriakat. Illés Bertalan
